1. Fontos eszkatologikus események – Isten hallgatása vagy korunk jelentősége

A próféták magyarázatánál újra és újra felhívtam a figyelmet a próféták eszkatologikus kijelentéseire. Ismerjük Isten feltétel nélküli, és feltételhez kötött szövetségeit: szövetségét Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal, a törvény szövetségét, a Dáviddal kötött szövetséget és az új szövetséget.

Most korunkról, a próféciákról szeretnénk beszélni, és később a próféciákról, a gyülekezetről és a jövőbeni, végső kiteljesedésről. 

Mai témánk: Isten hallgatása. Aztán Urunk második eljövetelével fogunk foglalkozni, a jővőbeli események ezer éves birodalom előtti naptárával, a gyülekezettel, és e korszak végével, a nagy nyomorúsággal, Krisztus ítélőszékével és végül a hetven héttel Izrael történelmében. Így foglalkozni fogunk Dániel 9. fejezetével is azért, hogy e próféciákat mindenki megértse. 

Ma Isten hallgatásával szeretnénk foglalkozni, és ennek jelentőségével korunkban. Nyissuk ki a Zsolt 2,1-12-nél a Bibliát. Felolvasom az egész zsoltárt, de egy dolgot szeretnék kiemelni belőle. Utána az Újszövetséget nézzük meg. 

Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek 2,2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen 2,3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! 2,4 A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket 2,5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: 2,6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! 2,7 Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged 2,8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget 2,9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt 2,10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti, bírái a földnek! 2,11 Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vigadjatok! 2,12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül! (Zsolt 2,1-12) 

Nyissuk ki most a Bibliát a Luk 4,14-22-nél, ahol Urunk elkezdi nyilvános messási szolgálatát. 

Jézus a Szellem erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki. Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: „Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat és hirdessem az Úr kedves esztendejét“ Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez? 

Aztán keressük meg még a Luk 23,34-et, Jézusnak a kereszten mondott hét szava közül az elsőt: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin

A XX. század egy gonosz évszázad volt a történelemben és a XXI. század lehet, hogy még rosszabb lesz. Isten vagy halott, vagy hallgatásba burkolódzott. A Scotland Yard egykori vezetője, egy hívő keresztény, Sir Robert Anderson mondta, aki néhány könyvet is írt: „Az ég némasága létezésünk legnagyobb misztériuma“. 

Abból, amit személyesen átéltem, a XX. és a mostani XXI. század legnagyobb részében, adódik a kérdés: Isten még ellenőrzése alatt tartja-e az embereket? Ő valóban a szeretet Istene? Ha Ő valóban a szeretet Istene, akkor sok Auschwitzot túlélő felteszi a kérdést, hogyan lehetséges mindaz, ami megtörtént? Vagy az, ami ma az Iszlám Államban és a Közel- Keleten történik? Valóban Ő a mindenható Isten? Szerető, de tehetetlen, vagy mindenható, de nem szeret? Ez egy dilemma, amire megoldást kell találnunk! Jeremiás siralmaiban ez áll (3,8): Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. Tudja Isten, mi történik a földön vagy elvesztette az ellenőrzését felette? Vagy ahogy a Zsolt 73,11-ben áll: Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?

A TIME magazinban valaki leírta az álmát. Ez állt a cím alatt: A félelem anatómiája. 

A következők álltak benne: 

A lift egyszerre hirtelen megállt. A liftajtó kinyilt, de ott nem volt emelet. Csak egy fehér fal volt előtte. Megnyomja a különböző gombokat, de semmi se történt. Megnyomja a vészcsengő gombját és a hangszóróból egy érdes hang szól: Mi történt? A liftben lévő férfi elmagyarázza, hogy a 12. emeleten szeretne kiszállni. Ebben a házban nincs 12. emelet – érkezik a válasz a hangszóróból. Ez örültség, mondja a liftben lévő, tíz éve dolgozom ebben az épületben. Bemondja a nevét, de a válasz ez: ezt a nevet még sohasem hallottam! Percek telnek el ezzel a párbeszéddel, de semmi sem történik. A hangszóró volt az egyetlen összeköttetés a külvilággal. A hangszórónál lévő ember végül így szól: nincs több ideje a csevegésre, nem tud segíteni. Aztán elnémul a hangszóró is. A liftben lévő férfi hívja félelmében: beszéljen még velem, de a hangszóróból nem jön már egy hang se. Órák vagy napok múlnak el, ő ott kuporog az acélketrecben és bámulja a hangszórót, ahonnan a hangot hallotta. Talán majd megint szól valaki a hangszóróba. 

Ez egy családapa álma volt, akinek felesége és három gyereke volt, jó foglalkozása és munkahelye. Egy nagyvárosban lakott és nem állt pszichitáriai kezelés alatt. Egy átlagos ember volt. 

Keresztényként soha nem voltak kétségeid, hogy szólt Isten? Nem fordult már elő veled, hogy Isten hallgatott? – Hiszem, hogy Isten Igéjén keresztül és Szent Szellemén keresztül beszél, Igéje az Úr hangja Szent Szelleme által. Sokan gondolják, hogy Istennek ma is csodákon keresztül kellene szólnia! Vagy csodálatos nyelveken keresztül. Ha nem hinnének ebben, akkor a karizmatikus gyülekezetek nem növekednének robbanásszerűen. 

Évek óta vannak mozgalmak, amelyek erősen az emberek érzelmeit szólítják meg és ezek az érzelmeket aztán isteni manifesztációként veszik tudomásul. Azt a benyomást keltik, hogy ott valóban történik valami, egy mély szellemi élmény, elmélyülés hitben, ha az ember felemeli a kezeit és táncol vagy a földön fetreng. De valójában nem történik semmi az érzelmeket leszámítva. 

Legtöbbször a bizonytalan emberek azok, akik az ilyen mozgalmakhoz vonzódnak, akik a látomásoknak és az álmoknak nagy jelentőséget tulajdonítanak. Sokan úgy gondolják, ma is vannak próféták. Ha ilyen delphoi próféciákat hallok, amelyek például ezt mondják: „Következő vasárnap az Úr különösen meg fog áldani titeket“, akkor ez nem egy valódi prófécia. Tudatában vagyok annak, hogy az utolsó napok utolsó napjaiban élünk. Tudom azt is, hogy az Úr elkészíti Menyasszonyát, építi gyülekezetét, és ha az általam ismert egyházak és gyülekezetek teljes spektrumát veszem szemügyre, akkor én is tudom, hogy egy rostán vagyunk, amin a jó elválik a rossztól, és eszem ágámban sincs ítélkezni. Nagy karizmatikus gyülekezetek jönnek létre, ezek minden árnyalatai, és sok kis egyház eltűnik a látóhatárról. Kinek van erre válasza? 

Mi járul hozzá a gyülekezetek szellemi növekedéséhez Isten Igéjén, az Íráson kívül, amelyet mi is a kezünkben tartunk vagy a mobiltelefonunkra feltöltünk? 

Úgy beszél Isten korunkban, ahogy korábban beszélt? Szeretnék néhány igehellyel foglalkozni, mert azt gondolom, hogy fontos megérteni korunkat és mindazt is, ami közeledik felénk, azt a kort, amikor Isten ismét úgy szól majd, mint korábban. 

Mi ezt az Írás segítségével szeretnék megvizsgálni. Ha végignézünk a történelmen, nem tudjuk bizonyítani, hogy Isten keze a történelemben felismerhető. Az ember azt sem tudja bizonyítani, hogy Isten nem munkálkodik a történelemben. Ezek feltételezések, amiket alávetünk az Igének. 

Egy nem hivő abból a feltételezésből indul ki, hogy Isten nem fedezhető fel a történelemben. Keresztényként vagy tudósként meg kell vallanunk, hogy semmilyen bizonyítékot nem tudunk felhozni ellenvetésül. A hitetlennek és a kereszténynek be kell vallania tehetetlenségét. Ő a saját nézetét képviseli, én is a sajátomat. 

A tény az, hogy ha Isten a történelemben felismerhető lenne, és bizonyíthatnám is, akkor sem érnék vele semmit, mert a nem hivő szíve megkeményedik, és azt a világosságot, amely ragyog, nem láthatja. Ennek bizonyítékát Jézus életében látjuk. Csodákat vitt végbe és Messiásként felismerhetővé tette magát, de elutasították. Amikor feltámadt, és ezt számtalan tanú igazolni tudta, nem volt reakció. A Neki engedelmeskedő igazak hittek, akik nem voltak képesek hinni, azokat a csodák sem győzték meg. Ha valaki Isten Igéjének nem hisz aszerint, ahogy a Szent Szellem tanítja számunkra, akkor nem kell nagyobb tekintélyt keresni. 

J.H. Thornwell, egy nagy evangéliumi teológus a 20. század elején a következőket írta: „Semmi esetre sem az értelem a hit legutolsó bizonyítéka; nincs nagyobb tekintély, mint Isten közvetlen Szava és nincs jobb bizonyosság, mint az, amivel a Szent Szellem ajándékoz meg. A Szellem az Igén keresztül; ez az, ami az isteni bizonyosságnak hitelességet kölcsönöz. Nincs nagyobb tekintély, mint az a kinyilatkoztatás, amit Isten Szent Szelleme erősít meg, illetve tesz hitelessé. Nem az értelemnek – amire az emberek esküsznek – kell véget vetnie minden ellentmondásnak. 

Istent nem tudjuk bizonyítani. Kereshetünk bizonyítékokat, érvelhetünk és bizonyságot tehetünk, előállhatunk kozmologikus, ontológiai (a létről szóló tanítás), erkölcsi, teológiai érvekkel, amelyekkel megpróbáljuk Isten létét bizonyítani, de ezek csak érvek. Ezek bizonyságok. Egy ember nem tud behatolni a gonosz, kemény, dacos emberi szívbe, ha a Szent Szellem nem munkálkodik benne. Ez egy sarkalatos szellemi alaptörvény. 

Ha megpróbálod a feltámadás csodálatos igazságát elmagyarázni egy embernek, és ő részvétlenül meghallgat, talán el fogsz csodálkozni ezen. De ennek az ellenállásnak oka mélyebben van: a lázadó szívében rejlik. 

Ha végigtekintünk a történelmen, Istent fogjuk látni benne az elejétől a végéig. Számomra nem létezik világi történelem. Ez Isten történelme, amibe bele van szőve az üdvtörténelem. Az embernek csak „fel kell kapaszkodnia” elég magasra, hogy Isten szemszögéből lásson. Ha ezt nem teszi meg valaki, akkor semmit sem fog látni. Vak marad. Egy vak előtt a legszebb naplemente is lejátszódhat, de nem fog látni semmit, mert nincs látószerve. 

A történelem azt mutatja, hogy Isten tevékeny volt benne. Az Ószövetség, Izrael történelme, és az, ahogyan Isten velük bánt, az üdvtörténelem. A Biblia Isten üdvösségért tett cselekedeteinek magyarázata. A Római levél első fejezete Isten bizonysága a hallgatásáról, az Ószövetség pedig cselekedeteiről a történelemben. 

Nem szeretnék most példákat hozni Isten cselekedeteiről az Ószövetségben. Aki ismeri magyarázataimat az Ószövetség könyveiről, annak ismernie kell ezeket. Ismerjük azt a szövetséget, amit Isten Ábrahámmal kötött, és tudjuk, hogyan cselekedett Izraellel. 

Tudjuk, hogy az Isten által végbevitt nagy csodák az emberiség történelmében mindig a nagy történelmi útkereszteződéseknél mentek végbe az Ószövetségben. Amikor ki akarta vezetni Izraelt az egyiptomi rabszolgaságból, Mózest bízta meg a nép vezetésével és ő tett nagy csodákat. Erről olvasunk az Exodus könyvében. Izrael életében ez történelmi fordulópont volt. Isten Mózesen keresztül beszélt a néphez és az egyiptomiakhoz. Mózes kapta a megbizatást, hogy a népet Egyiptomból bevezesse az ígéret földjére. Nagy csodákat tett, azonban utána Isten beszéde abbamarad a csodákat illetően. 

Utána csak ritkán történtek csodák addig, amíg Izrael népe olyan mélyre nem süllyedt, hogy Istennek be kellett avatkoznia. Ez volt Illés és Elizeus ideje. Tudjátok, hogy Illés hatalmas csodákat vitt végbe, és Elizeus kétszer akkorákat, mint Illés, mert a Szellem „kétszeresét“ kérte annak, ami Illésnek volt. Ez egy kritikus időszak volt Izrael történelmében és Istennek szólnia kellett. 

Ha az Újszövetséghez lapozunk, akkor Urunk, Jézus szolgálatával találkozunk. A Mt 4,23-ban ezt olvassuk szolgálatáról: Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. Urunk szolgálata a csodákkal valami egészen különleges volt. Tudnunk kell azonban, hogy azért, mert Mózes csodákat tett, az Írás nem állítja, hogy minden izraelítának csodákat kellene tennie. Nem következtethetünk arra, hogy azért, mert Illés és Elizeus, az Úr Jézus és az apostolok csodákat tettek, minden hívőnek csodát kell tennie. 

Azt sem várhatjuk el, hogy az emberiség történelmének minden korszakához hozzátartozzon, hogy a hívők csodákat tesznek. Isten meghatározott időkre meghatározott céllal ajándékoz csodákat. Az ember nem hihet bizonyos „igehirdetők“ érvelésének, akik azt állítják, hogy az apostoli idők csodáinak ma is meg kell történniük. Az Írás nem ad erre semmilyen támpontot. 

Nyissuk ki a Bibliánkat a 2Kor 12,12-nél. Az Úr Jézus hatalmas csodákat tett, bizonyítékul arra, hogy Ő a Messiás, ahogy az Ószövetség Írásai ezt megprófétálták, pl. az Ézs 35-ben. A 2Kor 12,12-ben Pál így érvel a korintusi gyülekezetnek:Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, a csodákban és az isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek. Az apostolokon keresztül Isten nagy jelekkel és csodákkal munkálkodott. Ezek voltak a jelei annak, hogy hitelesen lépnek fel, hogy ők Jézus felhatalmazottjai. 

Ha a Zsid 2,3-4-hez lapozunk, akkor tudunk kell, hogy írója egy második generációból származó hívő volt. Olyasvalaki, aki az evangéliumot az apostoloktól hallotta. Nem volt apostol és így nem is lehetett olyan, mint Pál. Ebből a szövegrészből ezt nem tudom bizonyítani. Nem ellentmondani szeretnék azoknak a testvéreknek, akik azt hiszik, hogy Pál írta e levelet. Senki sem tudja, ki írta. A stílus, a szóhasználat, a mondatok szerkezete nem páli, de erről most nem szeretnék beszélni. 

akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először? Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra… Ő azokon keresztül hallotta az Igét, akik már az Úrnál voltak. Aztán a következőt olvassuk: 2,4 Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentszellem ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét. Az első századból származó levél írója múlt időben beszél ezekről a csodákról. Isten a múltban bizonyságokat tett az apostolokon keresztül, egy olyan időben, ami elmúlt. 

Amikor az Úr mondta az apostoloknak: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentszellemnek nevében, nem egy jelszó volt, ami az apostolokat felhatalmazta. Ez ugyanaz az Isten volt, aki már az Ószövetségben beszélt. Egy apologetikus (hitvédelmi) műben ez áll: „Ha az ember hiszi, hogy Isten van, akkor a csodák nem hihetetlenek“ (Pailey). Ez igaz, de az embernek a Biblia Istenében kell hinnie. 

Az ember gyakran hallja a következőt: „Jézus azért jött, hogy egy új vallást alapítson“. Ez nem igaz, nem azért jött, hogy egy új vallást alapítson. Az Úr Jézus azért jött, hogy az Ószövetség próféciáit betöltse, minden kultikus cselekedetet és szertartást, a Rá utaló próféciákat, függetlenül attól, hogy szó szerinti próféciák vagy általában a Messiás tulajdonságairól szóltak. Az ószövetségi próféciák betöltése miatt jött. 

A kereszténység és a keresztény teológia igazsága nem más, mint az Ószövetség igazságának beteljesedése. Ez nem egy új vallás. A csodáknak nem egy új vallást kellett beharangozniuk. 

Ha most valaki a gyülekezetbe jönne és azt állítaná, hogy ő Isten prófétája, akkor ennek bizonyítására csodákat vinne végbe. Jöhet mindenki és láhatja. – Ha te már régóta gyülekezetbe jártál, és sokat tanultál, és magadévá tetted azt a képességet, hogy Szellem által megkülönböztetést tegyél, megvizsgálnád ezt az embert, akkor csodálkoznál, hogy tényleg tehet bizonyos csodákat. 

Ha aztán beszédbe elegyednél vele és kiderülne, hogy ő nem hiszi, hogy csak hit által üdvözült, hanem cselekedetek által, és az ember elveszítheti az üdvösséget vagy pont ellenkezőleg, és hogy ő nem hisz az ember teljes romlottságában , és úgy gondolja, hogy Jézus nagy példa volt arra, hogyan kellene élnünk, akkor mit mondanál keresztényként? 

Ha rendelkeznél biblikus ítélőképességgel, nem csodálkoznál. Érdekes, amit csinál, ő egy jó varázsló, de ez engem nem hatna meg. Tudjátok, miért nem? Mert a hitem nem csodákra épült, hanem Isten Igéjére, ahogy az a Bibliában áll, és ahogy számomra azt a Szent Szellem kinyilatkoztatta. Hitünk alapja a Szent Szellem, amely az Íráson keresztül szól. A csodák nem befolyásolnának téged. Csak a bibliaismeretekkel alig rendelkezők esnének az ilyen csodatevők áldozatául. 

A Jn 2,23-24-ben olvasunk olyan emberekről, akikre Jézus csodái mély benyomást tettek: Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, a csoda nem hit alapja. 

Valójában Jézus azért jött, hogy egy vallást eltöröljön, sőt egy olyan vallást, amit Isten alapított. Az Ószövetség vallása egy Isten által feljogosított vallás minden törvényével, szertartásával és a papsággal a Szentélyben. Ez vallás volt! Sok emberre hatással van a katolikus egyház, amely az ószövetségi szertartások rossz másolata. Magára vonja a szemeket az, ha a papok szép ruhában celebrálják a misét. Áron ruhái díszesek voltak. – A protestáns lelkészek fekete öltözete nem veheti fel vele a versenyt. 

Az Újszövetség felhagyott ezekkel a szertartásokkal. Jakab mondja: Tiszta és szeplőtlen kegyesség (vallás) az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól. Látod, mégis van vallás a kereszténységben! – mondják sokan! Ez félreértés! Jakab épp az ellenkezőjét állítja. A valódi vallás az, hogy ezek szerint az erkölcsi kötelességek szerint kell járni. 

Hogyan kellene magyaráznunk a csodákat? Kétféle magyarázat van: a.) Természetes, hogy Istent csodák kísérik. Ez a jelleméhez, természetéhez tartozik, de a csodák értelme nem az, hogy az igazságot hitelesítsék. Az igazság nem csodákon alapszik. Az Ó- és Újszövetség csodái azért vannak, hogy követeket, a prófétákat és az apostolokat hitelessé tegyék, nem az igazság az, amit közvetítenek. A jelek és a csodák alá vannak rendelve az Igének. 

Ezt tanúsítja a Mát 11,2-5 is: János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről, elküldte tanítványait, ,3 és megkérdezte tőle: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk,4 Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: 11,5 vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium. A Messiásról szóló ószövetségi tudósítások a csodáira utalnak. Ha valaki csodát visz végbe, de az üzenete nem felel meg az Írásnak, akkor az ember ebből tudhatja, hogy tévelygő. A választottakat is tévútra vezetheti. 

Szeretném megismételni, hogy a csoda a küldötteket teszi hitelessé, és nem a hit alapját képezi. 

Az Úr Jézus eljött, meghalt a kereszten és feltámadt. Pünkösdkor kitöltetett a Szent Szellem. Az apostolok hirdették az örömhírt, erről olvasunk a Csel 3-ban és aztán Csel 7 szerint István is hirdette. István után nem tettek több csodát Izraelnek. Ez a fejezet lezárult. A pogányok számára a küldötteket, mint Pál, csodák tették hitelessé az apostoli korszak alatt. 

Ha valaki csodákra hivatkozik, csak fell kell tenni neki a kérdést: hány halottat támasztottál fel? – Az emberek gyakran hivatkoznak olyan hírekre vagy könyvekre, amik ilyen csodákat írnak le Keleten, Indiában vagy Afrikában. Ez az egész nem igaz. Mert ha valami egy könyvben le van írva, az nem bizos, hogy igaz. Pontosan úgy, ahogy a halál utáni élmények, amiket úgy mutatnak be, mintha elragadtatásban történtek volna. 

Mit jelent Isten hallgatása? Isten hallgatása bizonyítja béketűrő szeretetét. Isten megmondta: Krisztus engesztelő halála valóság. Az emberek ennek is hátat fordítottak. Isten megmondta, ezért most hallgat. Az örömhír bejárja a világot igehirdetéseken keresztül, az Írás tanításával. Az embereknek az Írás szerint kell állást foglalniuk, nem a csodák szerint. 

Nyissuk ki a Luk 4. fejezeténél és olvassuk el a 17-20 verset. Az Úr Jézus a názáreti zsinagógában tartózkodott, ahol Ézsaiás könyvének 61. fejezetéből olvasott fel: Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: „Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat és hirdessem az Úr kedves esztendejét“ Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. Itt megszakította a felolvasást és nem folytatta azzal, hogy Istenünk bosszúállásának napját, ahogy Ézsaiásnál írva van. Ma Isten bosszúállásának eljövendő napja és pünkösd között élünk, amikor az örömhírt hirdetni kezdték. 

A Luk 23,34-ben áll egy Ige, amit nagyon gyakran félreértenek. Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Minden gondolkodó ember tudja – feltételezem, hogy mi mindannyian ilyenek vagyunk -, hogy a tudatlanság nem szabadít fel a büntetés alól. A tudatlanság nem mentség. Ha a tudatlanság mentség lenne, minden misszionáriust haza kellene hívnunk, és minden evangélizációval fel kellene hagynunk. 

A „megbocsátásnak“ több jelentése van az Újszövetségben. Néhány helyet megadok nektek, amiket otthon elolvashattok: Luk 13,8, Ján 18,8. Ezeken a helyeken annyit jelent: “hagyd elmenni őket, engedd el őket”. Az Úr nem azt kéri a kereszten, hogy a tömeg tudatlansága miatt részesüljön megbocsátásban, hanem az ítélet elhalasztásáért imádkozott. A tudatlanság csak haladék kérésére indok azért, hogy legyen idejük, hogy az ítélet előtt megváltoztassák a véleményüket! 

Ti is ismeritek az 2 Pét 3,9-et: Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap 3,9 Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. 

Péter a „szeretettekhez“ szól ezzel, a hívőkhöz, hozzád és hozzám, a kiválasztottakhoz, nem minden emberhez, de akiket az Úr kiválasztott, azok nem vesznek el, hanem örök életük van. Ezért hallgat Isten 2000 éve. Ezért halogatja az ítéletet. 

Isten ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, és ezért hallgat most. Fiát és Igéjét nem múlhatják felül csodákkal. Korunkban valósul meg a nyáj összegyűjtése, és a Menyasszony elkészítése. 

Boldog vagyok, hogy Isten nem szól. Tudjátok miért? Olvassuk a 2. zsoltárt, ahol ez áll: 5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: 6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, aSionon! Ha Isten szólni fog, azt majd haragjában teszi! Ma a kegyelem ideje van, ám Isten újra beszélni fog, de ítélettel. 

Az Úr Jézus mindig Isten akarata szerint imádkozott és imádságai mindig meg lettek hallgatva. A kereszten is! Kegyelmi időt kért Istentől azért, hogy megtérhessünk. Ez a kor most már kétezer éve tart. 

A csodák hiánya nem azért van, mert Isten visszavonult vagy lemondott. Azért sem, mert túl kevés a hitünk! A karizmatikus testvérek gyakran állítják, hogy azért nem történik csoda, mert hiányzik hozzá a hitünk. 

Isten hallgatása a kegyelem hallgatása. Ezzel ad haladékot az ítélet előtt. Isten azonban ismét fog szólni, ha újra eljön, ha a nagy nyomorúság beköszönt. Ezért vagyok boldog, hogy Isten ma nem beszél, csak a Szent Szelleme által, ami az emberek szívében megvilágítja az Igét. Ámen.

Leave a comment