10. Babilon és Lucifer. Ézs 13,1-14,23

Mielőtt el kezdenénk foglalkozni az Ézs 13-nak ezzel a szakaszával, szeretnék biztos lenni abban, hogy mindnyájan tisztában vagyunk bizonyos tényekkel és dátumokkal.

  1. Krisztus előtt 1000-922-ig volt Dávid és Salamon király uralkodásának csúcspontja. Ez egy rendkívül fontos dátum Izrael történelmében.

  1. Krisztus előtt 922-ben szakadt ketté Izrael az északi és déli országrészre. Izrael elszakadt Judától és Benjámintól.

  1. Krisztus előtt 921-721. Ez Izrael hanyatlásának kora. Krisztus előtt 721-ben hurcolta Izraelt fogságba II. Sargan, Asszíria királya. A 10 törzs eltűnt a történelem színpadáról.

  1. Krisztus előtt 587 az a dátum, amikor a déli országrész, Juda és Benjámin is elveszett, a templomot pedig lerombolták. Judát már Krisztus előtt 605-ben hadisarc fizetésére kényszerítették a Babilóniaiak. Ezt követően Krisztus előtt 587-ben volt Juda fogságba vitele.

  1. Krisztus előtt 605-től 2007+X+7 évig tart a pogányok és a nemzetek korszakának ideje. Krisztus előtt 605 az a dátum, amikor Izrael még a törvény alatt volt, és amikor babiloni fogságba került. Ettől az évtől kezdve a világuralom a nemzetek kezébe került. Az Úr Jézus ezt mondta az utolsó beszédében (Luk 21,24): „fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.” A nemzetek ideje már Krisztus előtt 605-ben elkezdődött és Jézus visszajöveteléig (a 2. adventig) fog tartani. A kettő között van a gyülekezet korszaka és a nagy nyomorúság is. Csak ezt követően fog Jeruzsálem megszabadulni és lesz szabad várossá. Ez lesz az 1000 éves királyság kezdete. Dániel volt a nemzetek korszakának prófétája. Ennek az időszaknak a hosszúságát nem ismerjük. Ezért írtam „X” évet.

  1. Krisztus előtt 538 az a dátum, amikor Círus perzsa király kiadta dekrétumát, amelyben engedélyezte, hogy Izrael maradéka visszatérhessen és újra felépíthessék a templomot. A két törzs és néhányan a többi törzsből visszatértek, ez volt a helyreállítás ideje.

  1. Amikor Urunk a földön élt, akkor történtek azok az események, amelyekről az evangéliumok írnak. Krisztus után 70-ben a római Titusz meghódította Jeruzsálemet, és a zsidó nép szétszóródott a világ minden tájára.

Az említett bibliai prófécia erre az időszakra vonatkozik. Fontos megjegyeznünk a fenti dátumokat, amikor az Ószövetség próféciáival foglalkozunk. Ezek a próféciák a közvetlen jövőre és a gyülekezet korszaka utáni jövőre vonatkoznak. – Az Ószövetség semmit nem mond a gyülekezetről, és nagyon keveset a gyülekezet korszakáról. Az Ószövetség próféciái közül sok a nagy nyomorúságra és az 1000 éves királyságra vonatkozik. 

Legutóbb a 7-12 fejezetekről beszéltünk. Ezt a szakaszt „Immánuel könyvének” neveztük. Azért nevezik így ezt a szakaszt, mert az itt található próféciák nagy része a Fiúra, Immánuelre vonatkozik, akinek neve ezt jelenti, hogy „Velünk az Isten”. – A születéséről való jövendölés az Ézsaiás 7-ben található meg. Születése az Ézsaiás 9,5-ben van megírva: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” Végül az uralkodó királyról olvastunk, aki szűztől született. Az Ézs 11, 10-ben ez áll: „Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert zászlóként magaslik ki a népek közül, és székhelye dicsőséges lesz. Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál. Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” Izrael népe szétszóratott a világ minden tájára, fegyelmezést kaptak hitetlenségük miatt, Isten haragudott rájuk, de most megbékéltek Istennel, bizalmukat ismét Őbelé vetették, és Jézus 2. eljövetelekor meg fogják érteni, hogy Jézus az ő üdvösségük. Ézs 12,6: „Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!” Immánuel, Velünk az Isten. Izrael Szentje Izrael népe között. Ez a hét fejezet volt az „Immánuel könyve”. 

Ezek után nem kell csodálkozni azon, hogy ettől kezdve Ézsaiás a föld népeiről kezd el írni. Isten cselekedeteinek beteljesülését írja le a történelemben. Minden be fog teljesedni a Fiúban, aki el fog jönni és fel fogja állítani az ő királyságát. De mi lesz a köztes időszakban? Mit tesznek azok a nemzetek, akik szerepet játszanak a történelemben? Ézsaiás ír a nemzetekről és az ő szerepükről a messiási királyság felállítása előtt. Az Ézs 13-23-ig olvashatunk a föld nemzeteiről. A szerző kibővíti Immánuel könyvét és részletekbe is belemegy. Eddig Izrael nézőpontjából írt, a Fiúról és az Ő királyságáról. Most a különböző nemzetek szemszögéből ír. Babilonnal kezdi, mert Babilon lesz a legjelentősebb nemzet az utolsó időkben. A Jelenések könyvében Babilon városa Isten városának, az új Jeruzsálemnek az antitípusa. Babilon vagy Bábel az ember műve. Babilon az egész Biblián keresztül az ember Istennel szembeni ellenállásának és ellenségeskedésének szimbóluma. A Jeruzsálem és Babilon közötti konfliktus, vörös fonalként vonul végig a Biblián. Genezis (1Móz) könyvében kezdődik, ahol az első Isten elleni lázadásról olvashatunk. És ez az ellenségeskedés nem szakad meg egészen a Jel 16, 17, 18 és 19. fejezetéig. Ezután ezt olvassuk a Jel 18,21-ben: „Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és többé sehol sem lesz található.” Ekkor állíttatik fel Isten városa. 

Ma két fejezeten szeretnék végigmenni. Ez elég sok, ezért a legfontosabb dolgokra kell koncentrálnunk. 

Az Ézs 13,1-5-ben a seregek Urának fegyverbe szólításáról olvashatunk. Ezeknek a verseknek a központi üzenete a következő: Ézsaiás hallja a háborúba hívást és Babilon elestének próféciáját, amely majd a jövőben fogja elfoglalni Judát. Judát Ézsaiás korában az asszírok fenyegették, nem pedig Babilon. Krisztus előtt 735-ben járunk, de Babilon, amely majd világhatalommá válik már most is szerepet játszik Asszíria életében. A hatalmi viszonyok eltolódnak, amely végül Asszíria hanyatlásához és Babilon felemelkedéséhez vezet. Ézsaiás erre az időre tekint előre. 

Soha ne felejtsük el, hogy minden próféciának van egy időben közelebbi és egy időben távolabbi vonatkozása. A próféta vet egy pillantást a számára ismert Babilon városára, amely az Eufrátesz folyónál található, azonban Isten inspirációja által a majd jövőben létező Babilon városára is alkalmazhatóak szavai. Ézsaiás nem ismerte szavainak jelentőségét, mi azonban ismerjük szavainak kettős jelentőségét. 

„1. Kijelentés Babilónia ellen, amelyet látomásban kapott Ézsaiás, Ámóc fia: 2. Adjatok jelt a kopár hegyről, hangosan kiáltsatok nekik! Integessetek, hogy vonuljanak be a nemesek kapuin! 3. Én már parancsot adtam megszentelt harcosaimnak és elhívtam vitézeimet, akik végrehajtják haragomat, és vigadoznak fenségemnek. 4. Zúgás hallik a hegyeken, nagy nép zúgásához hasonló, országok morajlása hallik, összegyűlt nemzetek morajlása. A Seregek URa megszemléli a harcra kész sereget. 5. Jönnek messze földről, az ég széléről: az ÚR, és bosszús haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész országot.” Nem érdekes, hogy a próféta a jövőben él? Ha Ézsaiás könyvét olvassuk, akkor fel fogjuk fedezni, hogy Ezékiás uralkodásától fogva kb. Krisztus előtt 716-tól Ézsaiás már nem prófétált nyilvánosan.(Erre később visszatérünk a könyv tanulmányozásakor.) Ettől kezdve Ézsaiás már csak a jövőben él, és csak a barátait, tanítványait és ellenségeit tanítja. 

Nem érdekes, hogy a próféta a jövőben él? A mi magatartásunkat is ennek kellene jellemeznie. Mi azonban két lábbal a földön élünk, az életünket, gondolkodásunkat és cselekedeteinket mégis befolyásolja a jövő. Jézus eljövetelének várakozásában élünk, és várjuk az Ő ígéreteinek beteljesedését. Ez egy várakozó magatartás! Ez az, amit úgy nevezünk, hogy a „szentek kitartása”! Az Úr megőriz bennünket a mindennapok próbáin és harcain keresztül az Ő napjára! Nekünk keresztyéneknek is mindnyájunknak úgy kell élnünk, ahogy a próféta élt. Egy keresztyén ember életének az az esemény az alapja, ami a múltban történt, vagyis, hogy Krisztus meghalt érte a kereszten. A keresztyén a jelenben él, de egyúttal a jövőbe tekint az Ő eljövetelének várakozására, és elébe megy. Múlt és jövő, kereszt és visszajövetel. Két fontos pont. 

A próféta abba a jövőbe is belelát, amikor Izrael ígéretei beteljesednek majd. Azoknak a keresztyéneknek is, kik az Úr visszajövetele előtt meghaltak, és az Ő jelenlétében lesznek, várakozniuk kell majd. Mindnyájunknak várnunk kell az ígéret beteljesüléséig. Ez a már meghalt keresztyénekre is vonatkozik. 

Most áttérünk a második részre, az Úr napjára, az Ézs 13,6-16-ban. Különösen figyeljünk a 6. és a 9. és a 13. versekre! „6. Jajgassatok, mert közeledik az ÚR napja, a Mindenható pusztításaként jön el. 7. Ezért lehanyatlik minden kéz, megdermed minden ember szíve. 8. Megriadnak, kínos fájdalmak fogják el őket, gyötrődnek, mint a szülő nő. Riadtan néznek egymásra, és arcuk lángban ég. 9. Jön már az ÚR napja kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a vétkeseket. 10. Az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják világosságukat. Sötét lesz a fölkelő nap, nem fénylik a hold világa. 11. Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét. Véget vetek a kevélyek gőgjének, az erőszakosok gőgösségét megalázom. 12. Ritkábbá teszem a halandót a színaranynál, és az embert Ofír aranyánál. 13. Ezért megrendítem az eget, és megindul helyéből a föld a Seregek URának féktelen haragja miatt, izzó haragja napján.14. Akkor majd, mint az űzött gazellák, mint juhok, amelyeket nem lehet összeterelni, mindenki a maga népe felé indul, mindenki a maga országába fut. 15. Akit csak elérnek, leszúrják, akit csak megfoghatnak, karddal ejtik el. 16. Csecsemőiket szemük előtt zúzzák szét, házaikat kifosztják, asszonyaikat meggyalázzák.” 

Figyeljük csak meg a 6., 9. és 13. verseket: „közeledik az ÚR napja, a Mindenható pusztításaként jön el”, azután „jön már az ÚR napja kegyetlenül”, majd „megrendítem az eget, és megindul helyéből a föld a Seregek URának féktelen haragja miatt, izzó haragja napján”. Tudnunk kell, hogy amikor a Bibliában az „Úr napja”kifejezéssel találkozunk, akkor ez magba foglalja a nagy nyomorúságot és Isten eljövendő országának eljövetelét. 

Ézsaiás magától értetődően ír a jövőbeli Babilon megsemmisüléséről kora történelmi Babilonjának a háttere előtt. 

Következő igeszakaszunk az Ézs 13,17-22: A győztes és a káldeusok meghódítása. „17. Íme, ellenük indítom a médeket, akik ezüsttel nem törődnek, és aranyban nem gyönyörködnek. 18. Íjukkal szétzúzzák a gyermekeket, nem irgalmaznak az újszülöttnek sem, a fiakat nem szánják meg. 19 Úgy jár majd Babilon, az országok ékessége, a káldeusok fenséges dísze, ahogyan földúlta Isten Sodomát és Gomorát.”

Ez nagyon érdekes, mivel Ézsaiás az asszírok világuralmának idején élt. Isten szelleme azonban megengedi, hogy már a következő világbirodalom megsemmisüléséről írjon. A következő 20-22. terjedő versek kifejezik, hogy Ézsaiás nem csupán a közeli jövőről ír, hanem az utolsó időkről is. Azt a nyelvezetet, amelyet használ, később János apostol is alkalmazza a Jelenések 18-ban, a leendő Babilon megsemmisülésének leírására. „20. Nem telepszik le ott többé senki, nem lakik ott senki a jövő nemzedékek során. Nem sátoroz ott az arab, nem deleltetnek ott pásztorok, 21. hanem pusztai vadak tanyáznak ott, és baglyokkal telnek meg házaik. Struccok laknak majd ott, és démonok szökdelnek ott. 22. Hiénák üvöltöznek kastélyaikban, gyönyörű palotáikban sakálok, mert hamar eljön az ideje, nem késnek napjai.”

Hadd mondjak néhány szót Babilonról bibliai vonatkozásban. Hiszek abban, hogy Babilon városa újra létezni fog. Miért hiszem azt, hogy Babilon városát újra fel fogják építeni? 

  1. A Babilon megsemmisüléséről szóló próféciák, olyan módon, mint ahogy itt és Jeremiásnál is le vannak írva, tartalmaznak olyan kijelentéseket, amelyek még nem teljesedtek be a régi Babilon megsemmisülésekor: „Hirtelen esett el Babilon, összeomlott, …” A múltban létező Babilon egészen bizonyosan nem hirtelen semmisült meg. Amikor Babilon Krisztus előtt 539-ben elesett, még megmaradt, és később még politikai jelentősége is volt. Sőt sok évvel később Nagy Sándor birodalma fővárosává akarta tenni Babilont. A mai napig lakott település Babilon. Az Ószövetség éppúgy, mint a Jelenések könyve azt mondja (a Jelenések könyve többször is hangsúlyozza), hogy Babilont hirtelen fogják lerombolni.

  1. A Biblia azt is tanítja, hogy Babilon lerombolása egybeesik Izrael helyreállításával. Az egyik igehely, ami erről beszél, az Ézs 14,1: „Bizony, megkönyörül az ÚR Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak.” Babilont le fogják rombolni, amikor Izrael országa helyreáll! Mikor fog ez megtörténni? Amikor az Úr visszajön.

  1. Babilon lerombolását égi jelenségek fogják kísérni. Ézs 13,10: „Az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják világosságukat. Sötét lesz a fölkelő nap, nem fénylik a hold világa.” Azt hiszem, hogy Babilon ismét fontos szerepet fog játszani. Az ismert angol történész, Toynbee megállapította, hogy ha az európai civilizáció a jövőben a Közel-Kelet felé fog irányulni, akkor az európai civilizációnak a központját az Eufrátesz folyónál kell felállítania, vagyis a mai Irak területén. Tynbee 1975-ben halt meg és az ő történelmi előrejelzését 30 évvel korábbra lehet tenni, akkorra, amikor Irak még nem volt az újságok címlapjain! Manapság nagyon rövid idő alatt létrejönnek nagyvárosok, mint pl. Brasilia vagy Tel-Aviv, ugyanígy létrejöhet Babilon a mai Irakban, amikor kedvezővé válnak a politikai és gazdasági körülmények. – Szilárdan hiszek abban, hogy Babilon újra létrejön a bibliai próféciáknak megfelelően és a Fenevad székhelye lesz.

Ézs 14,1-2: Izrael kiválasztása. Ez a két vers rövid összefoglalása mindannak, amit Ézsaiás könyvének további részében fog írni: Babilon összeomlása és Izrael újjáéledése. Ezt tartalmazza Ézsaiás könyve és a Jelenések könyve. 14,1: „Bizony, megkönyörül az ÚR Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. 2. Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az ÚR földjén, mint szolgákat és szolgálókat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon.

Mindez azért történik, hogy azok az ígéretek, amelyeket Isten Izraelnek adott beteljesedhessenek. Az ígéretek, amelyeket Isten Izraelnek adott, Izraelnek adattak és nem a gyülekezetnek! Ahogy már mondtam, az Ószövetségben a gyülekezet, és a gyülekezet korszaka nem szerepel. 

Amikor azt mondja Ézsaiás, hogy „továbbra is Izraelt választja”, akkor ez azt jelentik, hogy az ígéretek be fognak teljesedni, végbe fognak menni. 

Ezután következik „gyúnydal a győztesek felett”. Ézs 14,3-11. Ézsaiás itt azoknak a gúnydalát írja le, akik boldogok az ő megszabadulásuk, megváltásuk miatt. Babilont legyőzték és Izrael jön, hogy birtokba vegye az ígéreteket. Így fognak majd énekelni: „4 Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett,ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Vége van a sanyargatónak, vége van az erőszaknak! 5. Összetörte az ÚR a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját. 6. Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki nemzeteket taposott haragjában, most azt üldözik kíméletlenül. 7. Megnyugodott, csendes az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. 8. Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! 9. Megrendült ott lent a holtak hazája, látva jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasait, fölkelti trónjukról a nemzetek királyait. 10. Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél! 11. Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród!”

Ez egy győzelmi ének, amelyet a leendő vallási, gazdasági és politikai világhatalom, Babilon eleste miatt énekelnek. Babilon miatt, amely minden hatalmat birtokolt. Világunk egyre kisebb lesz, minden nap egyre összébb zsugorodik. Egy globális világban élünk, amely teljesen be van hálózva, ahol Davosban a világgazdasági fórumon és a G-7 Konferencián megbeszélik és meghatározzák a világ „menetrendjét”. Babilon a világnak nemcsak vallási, de gazdasági és politikai hatalmi központja is lesz. Ott fog uralkodni a Fenevad a pénz által. A pénz fogalma újra definiálódott: A pénz a gondolatok egy formája. A pénz a rabszolgaságnak egy új formája. 

Ezután következik Babilon „büszke önámítása”: Ézs 14,12-15: „12. Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! 13. Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. 14. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! 15. De a sírba kell leszállnod, a gödör mélyébe.”

Egy halom bibliai igazság van előttünk. A kérdés csak az: Kire vonatkozik ez a szakasz? Luciferre, a fényes hajnalcsillagra, vagyis a Sátánra, vagy Babilonnak egy földi királyára? 

Ézsaiás ír a közvetlenül előttük álló nagyhatalomról, Babilonról és ugyanakkor a végső idők Babilonjáról is. Azt gondolom, hogy ezek a versek mindkettőre egyaránt vonatkoznak. Az Ószövetség Babilonja ráillik arra a Babilonra, amelyik el fog következni. Amikor Ézsaiás Babilon királyáról ír, akkor ezalatt a Fenevadat érti, Babilon királyát. Babilonnak ez a királya a Sátán által birtokolja erejét, a Sátán eszköze. Tehát az ószövetségi Babilonról is szó van, és ugyanakkor az eljövendő Babilon Fenevadjáról is, és arról a hatalomról, aki mindennek a hátterében áll, vagyis az Antikrisztusról. Ez a szakasz a Sátánra vonatkozik. – – – A Biblia gyakran beszél a Sátánról, amikor egy személyen keresztül szól, aki mögött a Sátán hatalma áll. Pl. a Paradicsomban a kígyó volt a Sátánnak ez az eszköze. Ott Isten a kígyót is megszólította Genezis 3,14): „Akkor ezt mondta az ÚRisten a kígyónak: Mivel ezt tetted, … Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt”. Ekkor Isten a Sátánra gondolt, aki a kígyó mögött állt. Ez a csata a kereszten lett megvívva, és az Úr Jézus Sátán feletti győzelmével végződött. – – – Egy másik történetben Péterrel kapcsolatban olvashatunk erről, amikor az Úr arról kezdett beszélni, hogy majd sokat kell szenvednie (Mt 16,21-23) „21. Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie … meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. 22. Péter ekkor … feddeni kezdte: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” 23. Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem…” El tudjátok képzelni Péter arcát, amikor az Úr ezt mondta neki? Az Úr Jézus azonban ahhoz a személyhez szólt, aki Péter mögött állt. 

Itt is ugyanaz az elv érvényesül. „12. Leestél az égről, fényes hajnalcsillag!” Isten itt is azt a személyt szólítja meg, aki Babilon földi királya, a Fenevad mögött áll, a Sátánt! Ezt a nyelvhasználatot és ezt a stílust nem lehet egy emberre vonatkoztatni. 

Az Ezékiel 28-ban találjuk megírva a bűn eredetét. A bűn a Sátán bukásával kezdődött. Az Úr a Jn 8,44-ben is utal erre: „ördögtől származtok, aki embergyilkos volt kezdettől fogva” A bűn csírája a mennyben született meg a Sátán szívében. Amikor az Édenkertben megkísértetett az ember az csak a folytatása volt ennek! A kígyó már gonosz volt! Amikor a bűn egy emberen keresztül bejött a világba, már létezett. A bűn eredetéről az Ezékiel 28 ír. Az Ézs 14,12 leírja a Sátán bűnének természetét. „Leestél az égről, fényes hajnalcsillag!” A Sátán legalább háromszor hullott le. Először a 3. égből hullott le, ahol eredetileg oltalmazó kérubként szolgált tökéletes bölcsességben és szépségben. Levettetett a 2. égbe, de bejárása volt a 3. égbe is, ahogy azt Jób történetében olvashatjuk. Később, a Jel 12-ben azt olvassuk, hogy a 2. égből is levettetett a földre, tehát teljes aktivitása a földön fog kibontakozni röviddel az Úr Jézus visszajövetele előtt. Végezetül a Sátán a tűzzel égő tóba fog vettetni. Tehát háromszor vettetik le: 1. a harmadik égből a második égbe, 2. második égből a földre és 3. a földről a pokolba. 

Leestél az égről, fényes hajnalcsillag!” Azt hiszem erre utalt az Úr, amikor azt mondta (Lk 10,18): „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” 

Lucifer neve héberül azt jelenti, hogy fényvivő, hajnalcsillag, tündöklő. 

Két dolgot tudnunk kell a Sátánról: 

  1. Ő egy személy

  1. Nagyon szép volt. Tündöklött.

Pál azt mondja a 2. Kor 11,13-14-ben: „Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.” Milyen kép él bennünk a Sátánról? Olyan, amilyennek Albrecht Dürer vagy az újságok karikatúrái ábrázolják őt szörnyű, ördögi ábrázattal, patákkal és farokkal? Nem, ő gyakran talárt visel, kinyitja a Bibliát, hogy magyarázza azt. Úgy jelenik meg, mint a világosság angyala, ő egy kérub, aki Isten trónjának közelében volt. Ő az emberiség megtévesztője, aki a jót gonosznak és a gonoszt jónak tünteti fel. 

Ézs 14,13: „Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek ( fel akarok menni) az égbe, Isten csillagai fölé emelem (akarom emelni) trónomat, odaülök (oda akarok ülni) az istenek hegyére a messze északon. 14. Fölmegyek (fel akarok menni) a felhők csúcsára, hasonló leszek (akarok lenni) a Felségeshez!”

A Sátán 5-ször mondja, hogy „akarok”. Ez a bűn lényege. A bűn el akarja foglalni Isten helyét. Mi az erkölcstelenséget tekintjük bűnnek. Természetesen bűn az erkölcstelenség, a bűnnek az egyik eredménye, azonban a bűn lényege a hitetlenség, ami az Istentől való függetlenségben nyilvánul meg. A sorrend mindig ez: hitetlenség – lázadás – erkölcstelenség. A bűn mindig azt mondja: független „akarok” lenni Istentől. Fel akarok emelkedni, olyan akarok lenni, mint Isten. Az embernek az a problémája, hogy más isteneket helyez Isten elé. Ezért kezdődik így a Tíz parancsolat: „Ne legyen más istened rajtam kívül!” A bűn alapja az, hogy az ember nem akarja, hogy bárki is felette álljon. Saját maga akar Isten lenni. A hitetlenség abban nyilvánul meg, hogy az ember elutasítja a Szentírásban található igazságot. Ezért mondta ezt az Úr a Szentszellemről (Jn 16,8): „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn” Mi a bűn? Az, hogy gonoszak? Nem. Az, hogy nem akarnak templomba járni? Nem. „9. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem” Az ember nem hisz az Igének, és attól függetlenül akar cselekedni. És mivel attól függetlenül cselekszünk, erkölcstelen dolgokat követünk el. A pszichológia ezt büszkeségnek nevezi, a teológia pedig hitetlenségnek. Az ember hamis istenekben bízik: saját magában, a családjában, a gazdagságában, a bölcsességében. Istenen kívül mindenben bízik. Ez bűn és a következménye a függetlenség. A Sátán azt mondta, olyanok lesztek, „mint Isten”. Az az ember a legveszélyesebb, aki leginkább hasonlít Istenhez, de nem újjászületett keresztyén! 

Mindannyian bűnösök vagyunk. Bűnben születünk a világra. Ez az eredendő bűn. A legkisebb gyereket sem kell tanítani az engedetlenségre. Az engedetlenség benne van a génjeiben. Egy ismert orvos mondta: minden gyerek, aki megszületik, agresszív, zsákmányolni akar, és minden tekintetben potenciális bűnöző. Figyelj meg egy újszülöttet! Kezei meg akarják kaparintani a cumisüveget, és ordít, hogy keresztülvigye az akaratát. Ilyen az ember jelleme. Aki ezt nem ismeri el, az nem lesz képes rá, hogy az örök életet kegyelemből, Jézus kezéből elfogadja. Kegyelemből lettünk megváltva! Ő a keresztre vitte a mi „függetlenségünket”, és vezet bennünket a mindennapi életünkben. 

Az utolsó szakasz mai szövegünkből Asszíria ítéletéről szól. Ez most minden további kommentár nélkül szeretném felolvasni. Ézs 14,23-27: „Sündisznók tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel – így szól a Seregek URa. Megesküdött a Seregek URa: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam. Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher. Ezt a tervet határoztam el az egész föld ellen, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen. Ha így határoz a Seregek URa, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza?” 

Leave a comment