10. – Jósua főpap megkoronázása. – Zak 6,9-15.

Beszéltünk arról a 8 látomásról, amelyeket a próféta kapott, és most elérkezünk egy szimbolikus parancshoz, amelyet Zakariás Istentől kapott és végre is hajtott, amelynek valami fontosat kellett tanítania egy jövőbeli személlyel kapcsolatban.
Mai igehelyünk a Zak 6,9-15: „9. Így szólt hozzám az ÚR igéje: 10. Vedd át a fogságban maradtak adományát Heldajtól, Tóbijjától és Jedajától, akik Babilóniából jöttek. Menj el még ma Jósijjának, Cefanjá fiának a házához”! (Tehát adományokat hoztak magukkal a fogságból, ezeket kellett átvennie). „11. és vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére. 12. Ezt mondd neki: Így szól a Seregek URa: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve, mert helyette sarjad, és felépíti az ÚR templomát. 13. Ő fogja felépíteni az ÚR templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik. Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között. 14. A korona pedig legyen ott az ÚR templomában, hogy emlékeztessen Heldajra, Tóbijjára, Jedajára és Cefanjá fiának a jóságára.” (Talán észrevettétek, ha más fordítás van a kezetekben, hogy a 10. versben szereplő nevek közül nem mindegyik egyezik meg ezekkel a nevekkel. Erre később még visszatérünk.) „15. Eljönnek a távol lakók is, és építik az ÚR templomát. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. Így lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára.”Mai témánk: „Jósua megkoronázása”, ismét napjaink eseményeinek fényében.
Minden filozófus, a görögöktől kezdve a ma élőkig, meg akarják érteni és meg akarják ragadni a valóságot. Olyan világképet próbálnak kialakítani, amely felismeri a történelem összefüggéseit, amely békességet adhat az embereknek. De eddig még nem találtak ilyet. James Joyce: Ullyses c. könyvében azt írja: „A történelem egy rémálom, amely elől szeretnék elmenekülni”. Azt hiszem ez a fajta kétségbeesés jellemző a mi nyugati társadalmunkra, amelyben élünk. A filozófusok nem tanulmányozták a történelmet! Melyik történelmet? Izrael történelmét. Izrael egy prototípus, egy példa arra, hogy Isten hogyan cselekszik az emberek életében, az egyes emberekkel és a nemzetekkel egyaránt.
Bruce Mazlish, a bostoni MIT professzora, írt egy könyvet a következő címmel: „A történelem rejtélye”. Én nem olvastam ezt a könyvet, de a tárgymutatójából hiányzik az „Izrael” vagy a „Zsidók” kifejezés. Az emberek megállapították, hogy lehetetlen megérteni Izrael történelmét és ezért elsiklanak fölötte. Elsiklanak a legfontosabb és legjelentőségteljesebb dolog fölött az emberiség eszmei fejlődése tekintetében.
Adolph Saphir, egy magyar zsidó, (1831-1890), aki már 12 éves korában apjával együtt megismerte Jesuát mint megváltóját, hosszú időn keresztül együtt tanított és evangelizált Angliában, különösen a zsidók között, azt mondta: Izrael történelme a csodák történelme, és a történelem csodája.
Johann Georg Hamann, (1730-1788), akit észak mágusának neveztek, és aki egy úgynevezett „ébredési élményt” élt át, miután intenzíven tanulmányozta a Bibliát, azt mondta: „Számomra minden csodák közül a legnagyobb csoda, és az isteni előrelátás legjobb bizonyítéka, – nagyobb csoda, mint Noé története, Lót feleségének az esete, vagy az égő csipkebokor – maga a zsidó nép.”
Annak oka, hogy a 20. és a 21. század embere nem érti meg saját magát, azzal van összefüggésben, hogy figyelmen kívül hagyják Izrael történetét. Ha olvasnánk Zakariást és azokat a képeket, amelyeket bemutat nekünk, amik Istentől származnak, az sokat segítene abban, hogy megértsük civilizációnkat, amelyben élünk. Nem fogjuk megérteni az újságok vezércímeit, ha nem tudjuk, hogy mit mond Isten Izraelről az Ő Igéjében. – Láttuk azt, hogy Zakariás 8 éjszakai látomásában az egész emberiség történelme le van írva Nebucadneccartól kezdve egészen Krisztus visszajöveteléig. Ő látta a világbirodalmak felemelkedését és hanyatlását. Azt mondta, hogy mivel Isten Isten, és Ő választotta ki Izraelt, és adta Ábrahámnak azt az ígéretet, amelyet bizonyosan véghez fog vinni, az egész történelem azt a célt szolgálja, amit Isten eltervezett a zsidókkal.
A keresztyének tudják, vagy legalábbis tudniuk kellene, hogy végső soron minden a mi Urunk Jézus Krisztusunkkal van összefüggésben. Gyakran elfelejtjük, hogy azért Jézus Krisztus a középpontja minden dolognak, ami a történelemre és az élet értelmére vonatkozik, mert Ő Izrael középpontja. Ő Isten, aki Ábrahám magjaival munkálkodik és ez a mag Jézus Krisztus.
A 8 látomást tulajdonképpen egy előszó vezeti be, egy bűnbánatra való felszólításként. Isten azt mondja ezzel: „Ha nem fordultok hozzám, akkor soha nem fogjátok megtapasztalni azokat a csodálatos dolgokat, amelyek a látomásokban el vannak rejtve. Ahogy már mondtam, ezekben a látomásokban az egész világtörténelem le van írva a babiloni fogságtól Krisztus visszajöveteléig és Isten királyságának felállításáig.
Nos, a nemzetek nem fordultak oda Istenhez. Nem ismerték fel Isten akaratát a történelemben. A pogány birodalmakat, Nebucadneccar óta vadállatokkal hasonlítja össze a Szentírás, oroszlánként, medveként, leopárdként, az utolsót pedig olyan vad, vérengző és szörnyűséges állatként, hogy Dániel azt le sem tudta írni. Ilyennek látja Isten a nemzeteket, a pogány birodalmak uralkodását.
Eddig tartanak a látomások, és most Zakariás próféta könyve első részének a végén Isten egy szimbolikus cselekedetet követel Zakariástól. Amikor igeszakaszunkat olvastuk, ez a 9. versben szerepelt. 9. vers: „Így szólt hozzám az ÚR igéje”. A látomásokban volt egy visszatérő refrén: „Ismét föltekintettem, és láttam…”. Most az ÚR igéje szól Zakariáshoz és egy cselekedetet követel tőle, amely szemlélteti Isten gondolkodását. Ez egy játszott prófécia, egy pantomim. Mit mondanátok, ha arcjátékkal és testmozdulatokkal támasztanám alá a prédikációmat? Egy pantomim vagy egy cselekmény, mint Isten üzenetének illusztrációja? Az Ószövetségben nem volt ritka, hogy Isten azt mondta egy prófétának: „Azt az üzenetet, amelyet Izrael gyermekeinek akarok adni, nem szavakkal szeretném közölni, hanem mintegy színjátszás által”. Aki olvasta Ezékiel könyvét, az tudni fogja, hogy a könyv első részében minden egy szemléletesen bemutatott üzenet. Isten a prófétát némaságra kényszerítette és a próféta némasága által szólt Isten a néphez, például az Ezékiel 4-ben a téglával és más eszközökkel.
Az egyik legmeglepőbb illusztráció az Ószövetségben Hóseás próféta, aki Isten parancsának engedelmeskedve feleségül veszi Gómert, aki egy prostituált volt. Ezzel a cselekedettel tanította Isten a prófétát, hogy milyen nagy Isten szeretete az Ő népe iránt, amely hátat fordított neki.
Zakariásnak is szimbolika segítségével kell prófétálnia. Isten Igéje szólt egy nap Zakariáshoz, amikor több férfi érkezett Babilóniából ajándékokkal. Láttuk, hogy körülbelül 50.000 fogoly tért vissza Babilóniából Jeruzsálembe Zerubbábel politikai vezetése és Jósua főpap alatt és elkezdték építeni a templomot. Haggeus és Zakariás bátorította a népet, hogy fejezzék be a munkát. – Ez Zakariás könyvének háttere.
A fogságban levők közül néhányan Babilóniában maradtak. Hogy ez helyes vagy helytelen volt-e, azt nem tudjuk, a 6. fejezetben semmit sem olvasunk róla. Úgy tűnik azonban, hogy néhányan közülük részt akartak venni a templomépítésben. A három férfi, Heldaj, Tóbijja és Jedaja éppen abban a pillanatban érkeznek meg, amikor Zakariás megkapta az éjszaka utolsó látomását. Isten így szólt a prófétához: „Zakariás, azt akarom, hogy azonnal menj oda ezekhez az emberekhez, amíg ezek a látomások még élénken benned élnek. Menj Jósiás házába, ahol ezek a férfiak megszálltak.
Zakariásnak el kellett fogadnia tőlük az ajándékokat, amit a templomépítéshez hoztak magukkal, és az aranyból és ezüstből koronákat kellett belőlük csináltatnia. Érdekes, hogy több koronát kellett csináltatnia, de csak egy koronázásról olvasunk. Feltételezem, hogy ez a korona több kis koronából állt, olyan lehetett, mint egy tiara. Isten azt mondja Zakariásnak, hogy készíttesse el ezeket a koronákat és tegye Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére, aki valószínűleg szintén Jósiás házában volt.
Zakariás tehát átvette az aranyat és az ezüstöt ezektől a férfiaktól. Azt nem tudjuk, hogy hogyan készíttette el ezt a tiarát, akkor rögtön-e vagy később, de megtette, ahogy Isten parancsolta neki, és feltette a koronát Jósua fejére. Ez egy szimbolikus cselekedet volt, amely egy bizonyos igazságot akart közölni Izrael gyermekei felé. Ez egy olyan cselekedet volt, amely Krisztus személyére és váltságművére kellett, hogy utaljon.
Ki volt ez a Jósua, akit itt megkoronáztak? Tudjuk, hogy a Jósua név tulajdonképpen Jézust jelent. Itt tulajdonképpen Jézus lett megkoronázva. A Jesua, Jósua vagy Jézus nevek ugyanarra a személyre vonatkoznak, és azt jelentik: „Az Úr a szabadító”. Jósua egy karakter, egy típus, egy alak, aki Jézust mutatja be. – Amikor Jézus megszületett, József azt az utasítást kapta, hogy a Jesua, azaz Jézus nevet adja neki, és ez a magyarázat volt hozzáfűzve: „mert ő szabadítja meg a népet bűneiből.” A neve azt jelenti: Az Úr megszabadít, az Úr a mi szabadítónk.
El tudjátok képzelni, hogy Mária a fiának Názáretben, később pedig Kapernaumban így kiáltott: „Készen van az ebéd, gyere „az ÚR a szabadító”. Vagy: „Gyere be „Jahve megment”. Az összes szomszéd napjában többször is hallotta ezt.
A neve magától értetődően kapcsolatban volt az Ő szolgálatával. Az emberek talán úgy tekintettek rá, mint valakire, aki a római iga alól fogja őket megszabadítani. Ez persze nem egészen volt így. A fő ellenség nem Róma volt Jézus korában, hanem a bűn. Ma is ez az első számú ellenség. Amikor Jézus legyőzi a bűnt, fel fogja állítani a földi királyságát is. Jesua meg fogja szabadítani a bűntől az Ő népét. Jósua megkoronázásának szimbolikus aktusa által Isten azt üzeni Isten a Zakariás könyvét olvasó embereknek, hogy egyszer Jézus is meg lesz koronázva!
Ez nem csak azt mondja el, hogy kicsoda Jézus vagy Jesua, hanem azt is, hogy mi az Ő műve. Egy messiáshívő-zsidó teológus azt mondta, hogy sok év alatt sok beszélgetést folytatott zsidókkal. Ezeknek az embereknek a legtöbb érvük Jesua, mint az ő Messiásuk, ellen az volt, hogy a neve sehol nincs említve az Ószövetségben. Azt mondták, hogy az egész tenahban egyszer sincs megemlítve a neve, ezért nem lehet ő a Messásuk. Egy ilyen zsidó emberrel való beszélgetésekor, aki ezt az érvet hozta fel, megkérte őt, hogy lapozzon a héber Bibliában az Ézs 62,11-hez. A következőket olvasta: „Hírül adta az ÚR a föld széléig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön már Szabadítód, vele jön szerzeménye, előtte jön munkája eredménye”. A te „Szabadítód” „Jesua”! Ő a te Üdvösséged. Isten megszemélyesítette az üdvösséget, az üdvösség egy személy, Jesua. Jesua ugyanaz a név, mint az Újszövetségben a Jézus név.
Jósua nem csak egy típus, hanem kiáll egy mű mellett, amit el is végez. Arról, hogy mit tesz, a 12. versben olvasunk. „12. Ezt mondd neki: Így szól a Seregek Ura”. Milyennagyszerű lehetett volna, ha ott lehettünk volna Jósiás házában! „Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve”! Minden jelenlévő tudta Jósiás házában, hogy „a Sarjadék” az egyik legnagyobb prófétai üzenet volt. Ez az egyik neve az Ószövetségben az Úr Jézusnak. Ő „a Sarjadék” vagy „Vesszőszál”, a „Zemach” (Luther azt a héber szót használja), és ez a Megváltó személyének különböző aspektusait fejezi ki.
A négy Evangélium Jézust különbözőképpen mutatja be: királyként (Máté), rabszolgaként, vagy szolgaként (Márk), emberként, vagy Emberfiaként (Lukács) és Isten Fiaként (János). Érdekes, hogy az eljövendő „szolga” vagy hajtás” az Ószövetségben így van osztályozva és Jézus különböző tulajdonságait mutatja be. Pl. Jeremiás próféta azt mondja, hogy Isten „elküldi az igazság vesszőszálát”, aki Dávidtól származik és uralkodni fog a földön. Más szavakkal itt áll a „sarjadék”, aki Izrael Ura királya lesz.
Ha visszalapozunk a Zakariás 3,8-hoz, látjuk, hogy itt már van egy utalás a Sarjadékra: „én elhozom szolgámat, a Sarjadékot!” Ez Jahve szolgája. Mai igeszakaszunkban ez így szól: „Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve”. Lukács „a férfinak” nevezi Őt és az „ember” Jézust hangsúlyozza. – Aztán az Ézs 4,2-ben azt olvassuk: „Azon a napon ékes és dicső sarjat ád az ÚR, a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Izráelből megmaradnak.” Egy sarj vagy hajtás, közvetlenül a törzsből, Jahvéból. Ez a sarj isteni természete, Ő az Isten Fia. Ez Jézus természetének négy oldala és nem hiszem, hogy ez egy véletlen.
Most olvassuk el, hogy mit fog tenni:
Először, a Sarjadéknak lesz egy kezdete és létezni fog a történelemben. Mindent, amit kapunk, Isten ajándékoz nekünk a történelem által. A bűneset egy történelmi esemény volt. A Golgotán történt megváltás egy történelmi esemény volt. A megváltás beteljesedése is egy történelmi esemény lesz. Azért lesz Isten királysága a földön felállítva, mert Isten a történelem által és a történelemben cselekszik. És amikor a korszakaink elmúlnak, akkor jön el az örökkévalóság, mint történelem. Jézus Krisztusnak volt egy kezdete a történelemben, amit karácsonykor ünnepelünk. Júda törzséből származik, Dávid házából, Betlehemben született, Názáretben nőtt fel, Galileában, Júdeában és Szamáriában munkálkodott. Most pedig az Atya jobbján ül.
„… és felépíti az ÚR templomát. 13. Ő fogja felépíteni az ÚR templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik”. Senki más. Ez az a templom lesz, amit Ő fog felépíteni a visszajövetelekor, amikor fel fogja állítani a földi királyságát. Ez nem az a templom lesz, amit a zsidók akarnak építeni, amit terveznek, hogy fel fognak építeni. Nekik még problémájuk van a mecsettel, ami jelenleg még a templomhegyen áll. Ez a templom lesz az, amelyben majd az Antikrisztus imádtatja magát. Ez egy utánzat, egy ördögi templom. – Ortodox körökben sok mindent előkészítenek, és ebből adódik a kérdés, hogy ha ez a templom állni fog, akkor újra folytatni kell majd az egész áldozati rendszert? A rabbik évszázadok alatt azt tanították, hogy az állatáldozatra már nincs szükség. Úgy végezzük a szolgálatunkat, mintha a templom létezne, bár nem létezik. Ez a „mintha” tanítás indoktrinált lett. Ez a templom fel fog épülni, de újra le is lesz rombolva. 
A templom, amelyről Zakariás könyvében olvasunk, az a templom, amelyet az Úr fog felépíteni, egyedül Ő. Ez a millenium (az ezeréves királyság) temploma lesz. Ő fogja felépíteni az Úr templomát és Neki adatik majd a tisztelet és a dicsőség. Igen „Ő fogja felépíteni az ÚR templomát, és nagy méltóságra emelkedik, trónra lép, és uralkodik”. Övé lesz a dicsőség, egyedül Jesuáé.
Azt is olvassuk: „Egy pap is lesz mellette a trónon”. Ezvalami nagyon különös dolog. Egy zsidó ember számára ez elképzelhetetlen lett volna. Amikor Zakariás elkészítette a koronát és a főpap fejére helyezte, valakinek fel kellett volna állnia és azt mondani: „Állj, én ezzel nem értek egyet. Egy pap nem lehet király. A papok Lévi házából származnak, a királyok pedig Júda házából. Zakariás, te hibát követsz el, ez a parancs nem származhat Istentől.”
Itt azonban az áll: „Egy pap is lesz mellette a trónon, és békés egyetértés lesz kettőjük között.” A válasz magától értetődő: Az eljövendő király egy másik főpap lesz. Áron papsága véget ért. Eljött egy új főpap Melkisédek rendje szerint. Ő magasabb rendű, az Ő papsága örökkévaló, és neki adatik a királyság is, amikor újra eljön. Ma Jézus az Atya jobbján ül Melkisédek rendje szerint való főpapként. Általa járulhatunk az Atyához. Eljön a nap, amikor a papságon kívül a királyság is neki adatik majd, és uralkodni fog a föld felett.
Ezt jelenti az alábbi kifejezés: „békés egyetértés lesz kettőjük között.” Ő egy király-pap lesz. Ilyen még soha nem volt, de eljön majd az idő, amikor egy ember megjelenik Isten előtt, és Isten meg fog jelenni az emberek előtt és uralkodni fog az emberek felett, az emberek pedig imádni fogják Őt, és Neki ajándékozzák majd szívük engedelmességét.
Ha tovább olvasunk, ott ezt találjuk: „15. Eljönnek a távol lakók is, és építik az ÚR templomát.” Pogányok fognak megtérni és a zsidókkal együtt munkálkodni. Jönni fognak a pogányok és részük lesz a királyságban, Isten Fiának a királyságában, aki uralkodni fog Izraelen és az egész földön. Akkor nem lesz antiszemitizmus, mert az emberek ugyanazt a személyt, Jézus Krisztust fogják imádni. Ugyanebben a versben olvashatjuk a következőt is: „Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok.” Az elkövetkező események hitelesítik és megerősítik a nagykövetet, és az emberek el fogják hinni, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy Isten üdvtervét véghezvigye. Zakariás fogalmazása alapján úgy tűnik, mintha megsejtette volna a napjainkra jellemző hitetlenséget. Az utolsó napoknak, korunknak a hitetlenségét. A zsidóságnak, mint nemzetnek a hitetlenségét, akik nem akarták, hogy Ő uralkodjon felettük. „Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok.”Akkor fel fogják ismerni, hogy ki Ő valójában.
Már említetem, hogy igen ismert zsidó értelmiségiek már ma nagyon intenzíven foglalkoznak Jézus személyével. Prófétának látják Őt, és nagy tiszteletet tanúsítanak iránta. Nem gyűlölik, mint bizonyos ortodox körök Izraelben. Ezek a nagy felismerés jelei, előjelei. Amit legutoljára mond, az az, hogy a sarj abszolút engedelmességet követel annak érdekében, hogy kiáradhasson az áldás. „Így lesz, ha engedelmesen hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára.” Izrael ma nem birtokolja az ígéreteket, mivel nem engedelmesek. A nagyszerű ígéretek, amelyek Izraelnek adattak, csak akkor teljesedhetnek be, ha a nemzet szíve megváltozik.
Néhány teológus azt tanítja, hogy Izrael csak akkor fogja felismerni a Messiást, amikor beteljesedik a nemzetek száma (vagyis a különböző nemzetekből származó keresztyének száma). Ez egy emberi álláspont. Isteni álláspontból nézve Izrael meg van akadályozva, hogy felismerjék a Messiást, a hitetlenségük és a hiányzó bizalmuk miatt. Mi természetesen tudjuk, hogy ezt történelmileg Isten viszi véghez. Tulajdonképpen a nagy nyomorúság fogja előkészíteni Izrael szívét, hogy hittel Hozzá fognak kiáltani. Isten problémája a zsidókkal, a Jesuával szembeni magatartásuk. Olvassuk csak el a Róm 11-et vagy az ApCsel 3-at. Pál legnagyobb szívbéli kívánsága az volt, hogy Izraelnek hirdesse az evangéliumot. Ezért mindig útra kelt és mindenhol először a zsinagógába ment, csak utána a görögökhöz vagy a rómaiakhoz. Tulajdonképpen ennek nálunk is így kellene lennie. Isten előtt mind a zsidóknál mind nálunk a Jézus Krisztussal való kapcsolatunkról van szó!
Jósua végül nem tudta hordani a koronát és Zakariás azt a parancsot kapta, hogy vigye a koronát a templomba. „14. A korona pedig legyen ott az ÚR templomában, hogy emlékeztessen Heldajra, Tóbijjára, Jedajára és Cefanjá fiának a jóságára.”
Az itt felsorolt nevek nem pontosan ugyanazok, mint azok, amiket a 10. versben olvastunk. Ezek ugyanazokra az emberekre vonatkozó nevek. Úgy gondolom, akkoriban is úgy volt, mint ma, hogy az embereknek két vagy több nevük, esetleg becenevük is volt. Nem árulom el nektek, hogy a Károlyon kívül még hogy hívnak engem, különben egyeseknek még az a kísértésük támadna, hogy Jánosnak szólítsanak. A feleségem Orsolya vagy Orsi. Úgy gondolom, így kell érteni a nevek különböző változatait.
Így lett nekik megmondva, hogy a koronát helyezzék el a templomban, és maradjon is ott. Minden alkalommal, amikor a templomba mentek és látták a koronát arra emlékeztek, hogy a pogányok egyszer meg lesznek áldva, Izrael ígéretei beteljesülnek, és eljön egy férfi, akit „Sarjadéknak” hívnak. Ő lesz Isten szolgája. Ő Jahve „vesszője”, és Ő fogja beteljesíteni azokat az ígéreteket, amelyeket Isten adott. A korona egy emlékművé vált, és Isten ígéreteire emlékezteti őket.
Te már a „Sarjadékba” vetetted a bizalmadat? Ő nem csak az Izraelnek tett ígéreteit fogja beteljesíteni, Ő az, aki érted is meghalt. Ha hiszel benne, akkor örök életed lesz, és rád is fog vonatkozni az összes ígéret. Fordulj hozzá imádságban, és add Neki a szíved. Ámen.

Leave a comment