Haggeus könyvének befejező része következik.
Miután a nép maradéka Kr.e. 538-ban visszatért a fogságból, 520-ban Haggeus és Zakariás a templom építésére serkentették a népet. Harcoltak a letargia, a kedvetlenség, a levertség ellen, és ezt követően ismét elkezdték építeni a templomot. Ebben az évben Haggeusnak négy üzenete hangzott el. Ennél az utolsó üzenetnél az a szembeötlő, hogy – ellentétben az első hárommal – ez csak egy személyhez szól. Egy olyan emberhez, akinek nyilván sok gondja volt. Ezt nem nehéz elképzelni: Csak egy maradék népcsoport, nem egészen 50.000 izraelita tért vissza, és most körül voltak véve ellenségekkel, és hatalmas világbirodalmakkal. Biztosak lehetünk abban, hogy Zerubbábel felelősséget érzett ezért a kicsi, gyenge, nagyhatalmak által körülvett népcsoportért. Erre utal az is, hogy Isten kétszer mondja nekik „Én veletek vagyok!” (1,13) és (2,4) …én veletek vagyok! Nehézségeik tehát teljesen indokoltak voltak. – Nem emlékeztet Izrael mai helyzete az akkori helyzetre? Izrael ma is körül van véve olyan népekkel, akik szeretnék a tengerbe vetni és megsemmisíteni.
Támaszul és bátorításként Isten két gondolatot köt Zerubbábelnek, Jekonjá király unokájának a szívére:
Először is egy eljövendő, mindent átfogó ítélet tudatát (2,21). Megrendítem az eget és a Földet. Ezt már előbb is említette, mert a 2,6-7-ben így szólt a Seregek URa: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. 7 Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek URa. Itt megismétlődik az ítélet.
Másodszor Dávid trónjának örökké való fennállását. Az őket körülvevő népekkel kapcsolatos minden eddigi és jövendő tapasztalat és élmény ellenére Dávid trónja megmarad örökké. Zerubbábel biztos lehet abban, hogy Isten beváltja ígéreteit, és azt egy emberen keresztül kivitelezi. Ez a két gondolat zárja le Haggeus könyvét.
Nézzük meg közelebbről Isten tervét, programját, melyet a 2,20-22-ben találunk meg. Így szólt az ÚR igéje Haggeushoz másodszor is a hónap huszonnegyedik napján:.21 Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet.
Érdemes megismételni tehát, hogy ez az üzenet csak egy személynek szól, ez egy speciális üzenet Zerubbábel számára. Mint „helytartót” titulálja, amiből arra lehet következtetni, hogy az üzenet az ő tisztségével, pozíciójával áll összefüggésben.
Hadd foglaljam össze a történelmi időrendet: Ez az üzenet a 9. hónap 24. napján adatott Haggeusnak, ugyanazon napon, mint a harmadik. Mi a tartalma ennek a negyedik üzenetnek? Megrendítem az eget és a Földet.
Fontos azt is tudni, hogy Zerubbábel Dávid családfájában szerepel. (Mát 1). Isten Júda helytartójának nevezi őt. Ha az ÓT-ban utána olvasunk, akkor megtudjuk, hogy Jekonjá király unokája volt, és volt egy másik neve is, Konjáhú. Jekonjá engedetlen király volt és engedetlensége miatt Isten ítéletet hirdetett felette. A Jer 22,30-ban egy fontos próféciát találunk: Így szól az ÚR: Úgy tartsátok számon ezt az embert, mintha gyermektelen volna, olyan emberként, akinek sikertelen az élete. Mert egyetlen ivadékának sem sikerül Dávid trónjára ülnie, vagy valaha is uralkodnia Júdában. Ez a prófécia azért annyira fontos és figyelemre méltó, mert ennek betöltéséhez, ezen átok után, mindenképpen szükséges volt Jézus Krisztus szeplőtelen fogantatása! Hiszen Jekonjá egyetlen utóda sem kerülhetett Dávid trónjára. Mégis a mi urunk Jézus Krisztusnak joga volt Dávid trónjára és az országra. Jekonjá utóda kellett legyen, de nem származhatott az ő magvából. Ezt nehéz megmagyarázni és csak úgy volt lehetséges, hogy Jézus fogantatása férfi nélkül történt. Urunk, Jézus Krisztus, József fia, nevelőapja révén jogosulttá vált Dávid trónjára, de anyja, Mária, és a Szentszellem révén, Dávid vonalán örököse lett Dávid trónjának.
Tehát maga Zerubbábel, Jekonjá unokája, nem ülhetett Dávid trónjára és nem lehetett az, akire Haggeus próféciája vonatkozik. Az a tény, hogy a prófécia Zerubbábelhez szólt, aki Dávid vonalából származott, és Júda kormányzója, helytartója volt, kérdésessé teszi Isten szövetségét Dáviddal! Ezért van ennek a próféciának olyan nagy jelentőssége! Istennek Dáviddal kötött szövetsége egyike annak a három szövetségnek, melyet Isten az ÓT-ban kötött. Az ÓT-ban Isten három egyoldalú szövetséget kötött, amelyek látható, és történelmileg manifesztált formái annak az örök szövetségnek, melyet a Szentháromság személyei az idők előtt, maguk között kötöttek, és amely Isten bármely korban élő gyermekeinek megváltását illeti.
A megváltás örök szövetsége olyan szövetség, melyet a Szentháromság személyei egymás között kötöttek.
A történelmi szövetségek, a szövetség Ábrahámmal, Dáviddal, és az új szövetség, olyan szövetségek, melyben az örök szövetség az emberi történelemben beteljesedésre talált.
Miután Zerubbábel Dávid törzséből származik, és ebben a próféciában a dávidi szövetség érintve van, röviden foglalkoznunk kell az ótestamentumi szövetségekkel, különösen azzal, melyet Isten Dáviddal kötött.
Biztosan nem ismeretlen az a tény, hogy az „ős-szövetség”, amelyet Isten megkötött, az ábrahámi szövetség volt. A Dáviddal kötött szövetség, és az új szövetség más elemeket is tartalmazott. E három szövetség mind feltétel nélküli szövetség volt, más szóval, egyik szövetség sem volt emberi ígéretekhez vagy cselekedetekhez kötve. Minden szövetség, amit Isten emberekkel kötött, Isten egyoldalú ígéretein nyugodott. Isten ígéreteket tett Ábrahámnak az ő magvát és a földet illetően. Személyes ígéreteket is kapott Ábrahám, és Isten megígérte, hogy teljesíteni fogja ezeket.
Persze megkérdezhetné valaki, hogy mi van Izrael engedetlenségével? Nos, ezekben a feltétel nélküli szövetségekben ott van az isteni ígéret, hogy Isten az Ő népét a Messiásba vetett hitre fogja vezetni, hogy a nép, akinek az ígéret adatott, az ígéret áldásainak részese lehessen. Isten egy feltétel nélküli szövetségben bizonyos ígéreteket tesz, áldásokat ígér, és elkötelezi magát, hogy ezeket az áldásokat azok számára biztosítja, akiknek az ígéret adatott, – mégpedig csak az Ő munkája által, amit a szívekben végez, – hogy eljussanak a Messiásba vetett hitre.
Az alany szempontjából itt vannak az isteni ígéretek, itt van Isten elhatározott döntése, hogy hitet és a bizalmat adjon azoknak, akik Isten gyermekei, hogy az ígéretek részeseivé válhassanak.
A dávidi szövetséghez még másféle dolgok is társulnak, amelyeket az ábrahámi szövetségben nem találunk meg.
A Biblia egy útleírás, melynek során Izrael a szövetségi ígéretek beteljesülése felé halad. A dávidi szövetségben Izrael ígéretet kap egy magra, egy trónra és egy királyságra. Az ábrahámi szövetségben ez csak rejtett formában, implicit volt kimondva. Ábrahámnak Isten azt mondta, hogy királyok fognak származni belőle. Ezzel azt fejezi ki, hogy lesz egy királyi mag, létrejön egy királyság. Ha az ÓT-ban megkeressük azokat a helyeket, melyek a dávidi szövetséget leírják (jó ha ezt megtesszük), például 2. Sám 7 vagy annak párhuzamos helye az 1. Krón 17-ben és a 89.Zsoltár, mely e szövetség lírai leírása, és más hasonló helyeket, mint Ézs 9,5 próféciáját, ahol ez áll: Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! 6 Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt! Majdnem minden ígéretnél, mely egy szövetség része, találunk egy passzust, amiben Isten feltétel nélkül garantálja az ígéreteinek kivitelezését. Az Ézsaiásnál olvasott prófécia különösen érdekes, mert elhangzása idején az asszírok szorongatták Izraelt, és más sátáni erők is igyekeztek Izraelt a föld színéről eltörölni. Isten azonban megígéri, hogy Izrael ellenségeit el fogja pusztítani, nem egy valami King-Kong féle szörnyeteg segítségével, hanem egy gyermek keze által. Egy gyermek fog megszületi, egy fiú adatik, aki által az asszír oroszlán és minden sátáni hatalom elpusztul. Egy gyermek által, aki Betlehemben fog megszületni. Az uralom a gyermek vállán lesz.
A dávidi szövetség ígéretei mind az ÓT-ban, mind az ÚT-ban újból és újból megerősítést nyernek. Amikor Jézus születéséről olvasunk az ÚT-ban, akkor az első ígéret ez: Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját (Luk 1,32).
Amikor Isten ígéretet tesz Zerubbábelnek, akkor tulajdonképpen a dávidi szövetség kérdése vetődik fel, amiben Izrael számára egy királyság, egy trón és egy királyi mag ígérete adatott.
Vannak kommentárok és teológusok, akik azt állítják, nem várható el, hogy, az Ábrahámnak és Dávidnak adott, és a királyságra és az országra tett ígéretek e földön beteljesüljenek. Ha azonban Isten igéjét olvassuk, arra a meggyőződésre kell jussunk, hogy igenis lesz egy királyság a földön!
Mit mond nekünk az olvasott szakasz még a dávidi szövetségen kívül? Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet, 22 ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullanak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el. 23 Így szól a Seregek URa: Azon a napon a kezembe veszlek téged, Zerubbábel, Sealtiél fia, én szolgám – így szól az ÚR -, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű.
A 21. vers leírja Isten mindent átfogó tervét: Megrendítem az eget és a Földet. A 22-23. vers részletezi ezt, melyekben destruktív és konstruktív kifejezéseket találunk.
1. A destruktív elemek a 22. versben találhatók, ezek háromszoros figyelmeztetésként jelennek meg. „Ledöntöm”, „megtöröm”, „felforgatom”. Előtte azt mondja „Megrendítem az eget”. A „ledöntöm” szó ugyanaz, amit a Biblia Szodoma és Gomorra elpusztításánál használ. Ez a prófécia tulajdonképpen a népek politikai hatalmának teljes összeomlásáról szól, valaki által, akinek hatalma ellenállhatatlan.
Ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullanak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el.
Elképzelhető-e, hogy nemzetek királyai és uralkodói Isten hatalma által elpusztulnak, egy mindent felülmúló pusztulás következik be, és a népek pánikszerűen egymás ellen támadnak és háborúskodnak? Ez ma elképzelhetőbb, mint 10 évvel ezelőtt! A fegyverek, a kémiai és atomfegyverek mennyisége elég ahhoz, hogy az emberiséget többszörösen elpusztíthassák. Az ember maga is el tudja magát pusztítani, nem beszélve Istenről. Nem hiszem azonban, hogy az ember fogja saját magát elpusztítani. Ezt Isten fogja megtenni! Isten igéje szerint ehhez semmi kétség nem fér.
Mikor fog ez bekövetkezni? Nem furcsa, hogy Isten Kr.e 520-ban Zerubbábelhez intézte szavait, amikor ő körül volt véve ellenséges népekkel, akit majdnem megoldhatatlan problémák foglalkoztattak, és aki naponta nehézségekkel küzdött? Nem furcsa, hogy Isten a próféta által Zerubbábel szemeit a távoli jövőre irányította, amikor Ő majd minden nemzetet el fog pusztítani? Nekünk furcsának tűnhet, de Zerubbábel nem ismerte Isten üdvtervét, mint ahogyan azt mi ismerjük. Az ő szemeiben a „távoli” jövő nem volt olyan messze, mint ahogyan azt mi látjuk. Mi visszatekinthetünk 2400 év történelmére, de Zerubbábel perspektívája más volt, mint a miénk, ezért számára ennek a próféciának óriási gyakorlati jelentőssége volt! Nos, mikor fog ez bekövetkezni?
A szövegből az állapítható meg, hogy ez egy meghatározatlan jövőben fog megtörténni, az Úr második eljövetelekor. Miért?
Haggeus idejében Isten nem rendítette meg az eget és a földet. Erről tesz bizonyságot a Biblia és a történelem. Se Haggeus idejében, sem az őt követő évszázadok során nem történt semmi olyasmi, amit így lehetne értelmezni. A Zsidókhoz írt levél írója szerint – amint már láttuk – világos, hogy ez az esemény a második advent idejében fog megtörténni. (Zsid 12,25-28): Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” 27 A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. A levél írója emlékezteti olvasóit Haggeus próféciájára és említi, hogy az még nem teljesedett be, hogy az a jövőben várható. Akkor fog bekövetkezni, amikor az Úr visszajövetelekor Izrael a királyságot birtokba veheti. Eljövetelekor fogja az Úr a királyságot felállítani.
Fontos, hogy a keresztyének ne hirdessék, hogy jövő héten fog az Úr visszajönni. Evangéliumi keresztyének között nagy a kísértés, hogy találgassák az Úr visszajövetelének időpontját. Olvassák a Bibliájukat, olvassák az újságokat, majd a jeleket elkezdik kombinálni, és egy képet alkotnak maguknak, hogy melyik nap, melyik héten, hónapban vagy évben jön majd vissza. Az emberi kíváncsiságnak nincsenek határai. Ha ma kihirdetném, hogy jövő vasárnap az Úr visszajövetelének időpontjáról fogunk beszélni, és röplapokon ezt a háztartásokban szétosztanák, a terem kicsi lenne az emberek befogadására. Sok igehirdető engedett ennek a kísértésnek. A harmincas években voltak olyanok, akik Mussolinit tartották az Antikrisztusnak, mert a fenevad a római birodalomból kell jöjjön és szájával nagy dolgokat fog hirdetni. Mussolini olasz volt, római és nagy szája volt, tehát ő kellett legyen az Antikrisztus.
Ma sokan állítják, hogy amióta Izrael állama létezik, az Úr visszajövetele nagyon közel van. Voltak, akik 1985-re vagy 1990-re tippeltek. Ha találgatunk, akkor valakinek egyszer igaza lesz. A Biblia azonban óv attól, hogy találgassunk. Nem tudjuk, hogy mikor lesz az elragadtatás vagy az Úr visszajövetele.
Haggeus-kommentárjában Frank Gaebelein említi, hogy amikor valaki egy tudományos munkát ír, annak egyik legfontosabb alapja az a bibliográfia, ami az írásmű végén fel van sorolva. A bibliográfia tartalmazza a szerző nevét, a publikáció címét, a kiadót, a kiadás helyét és idejét. Aki már közölt munkát egy folyóiratban, vagy írt könyvet, az tudja, hogy milyen kellemetlen, ha a közleménynek, amelyre hivatkozik nincs dátuma. Ez nem ritkaság. Ilyenkor a bibliográfiában odateszik az „n.d.” rövidítést, „no date”, nincs dátum. Gaebelein azt mondja: A bibliai próféciák mellett mindig n.d. áll, mindig hozzá kell tennünk egy n.d.-t mert ezek mindig egy meghatározatlan jövőre vonatkoznak. Ez minden eszkatológiai próféciára érvényes. Ellent kell állni a számítgatás kísértésének. 1948-ban jött létre a zsidó állam, Izrael, és annyit tudhatunk, hogy az utolsó időkben élünk. Ez a prófécia 2400 éve érvényes és ma közelebb vagyunk a beteljesedéséhez, mint Haggeus volt.
2. A prófécia konstruktív, építő része a 23. versben olvasható: Így szól a Seregek URa: Azon a napon a kezembe veszlek téged, Zerubbábel, Sealtiél fia, én szolgám – így szól az ÚR -, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak ki! – így szól a Seregek URa. Ha ezt a verset meg akarjuk érteni, akkor az „azon a napon” kifejezésre nagyon figyeljünk oda. Melyik napról van itt szó? Arról a napról, amikor Haggeus az üzenetet Zerubbábellel közli? Nem! A szöveg összefüggéséből kivehető, hogy itt az „utolsó napról” van szó, amikor a királyság fel lesz állítva a Földön. A távoli jövőre utal. „Azon a napon” és nem „a mai napon”. Ha Zerubbábel tudta volna, hogy ez még csak több mint 2400 év múlva fog megtörténni, azt mondhatta volna: ”Uram, hiszen akkor már nem fogok élni!” De ő ezt nem tudhatta, és nem tudta azt sem, hogy ő meddig él. Mi tudjuk persze, hogy ez egy eszkatológiai prófécia volt. Hogyan értelmezzük tehát ezt a próféciát?
Szemben állunk a törvényes jogfolytonossággal, a jogi helyettesítéssel. Zerubbábel már nem él, tehát a prófécia nem vonatkozhat rá személyesen. Ha azt olvassuk, Azon a napon a kezembe veszlek téged, Zerubbábel, Sealtiél fia, én szolgám – így szól az ÚR, – és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak ki! – akkor biztosan nem róla van szó személyesen. Akkor viszont kiről van szó? Itt Zerubbábelről mint a messiási király típusáról van szó. Zerubbábel Júdea helytartója, aki Dávid házából származik, és Júda királyát képviseli, egy illusztráció Júda és Izrael királyára, Jézus Krisztusra. Zerubbábel egy típus, aki a királyt személyesíti meg. Két szó utal erre: A „pecsétgyűrű” és az „én szolgám”. A pecsétgyűrű valaki hatalmának a szimbóluma. Keleten (még ma is) sokan nem voltak képesek a nevüket egy okmányon aláírni. Az aláírás helyett pecsétgyűrűt használtak, amelyet vagy az ujjukon, vagy a nyakukban hordtak. Az okmányokat pecséttel hitelesítették, a pecsétgyűrű jelentette az aláíró személyét. A gyűrű nagyon fontos és értékes volt, a tulajdonosa mindig magánál hordta, ez volt az ő képviselője.
Ha tehát Isten itt azt mondja „olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak ki”, akkor gondoljuk át, hogy mit is mond ezzel! Se Zerubbábel, se más ember nem tudja a „Seregek Urát” képviselni. Ki az, akire Isten az Ő hatalmát, autoritását ráruházhatná? Ez csak a Messiás lehet! Zerubbábel nem tud a feltételeknek eleget tenni, ő nem tud Isten kezén pecsétgyűrűvé lenni. Hasonlóképpen Dávid is csak egy messiási típus volt az ÓT-ban.
Ezt a kifejezést is használja, hogy: az „én szolgám”, amely szintén egy messiási kifejezés a Bibliában. Ha felütjük Zakariás könyvét, ez is ugyan arra az időre vonatkozik, mint Haggeusé. Zak 3,8: Hallgass ide, Jósua főpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek! Azt a csodát jelzik ezek a férfiak, hogy én elhozom szolgámat, a Sarjadékot! Ez utalás Jézus Krisztusra, a pap-királyra. Aztán Zak 6,12 Ezt mondd neki: Így szól a Seregek URa: Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve, mert helyette sarjad, és felépíti az ÚR templomát. Ez is utalás a Messiásra. – Ezért az „én szolgám” a Messiás, és Zerubbábel egy messiási típus, egy előkép.
„Mert téged választottalak ki.” Nem szeretnék a kiválasztásról beszélni, de itt áll ez a szó. Ő Dávid vonalából származott, Isten választása szerint. A Messiás is, ebbéli tisztségében, Isten által, mint király lett kiválasztva. Ézs. 42,1: Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Szellememmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Ő a kiválasztott közvetítő, a messiási király, aki a megváltás munkáját végbe fogja vinni azért, hogy emberek bemehessenek a királyságba. Ha majd másodszor fog eljönni, akkor fogja a királyságot felállítani.
Szeretném tehát hangsúlyozni: Minden prófécia tartalmazza azt a tényt, hogy a kezdeményezés mindig Istennél van, Ő az értelmi szerzője minden áldásnak. Az áldás nem a mi érdemünk, nem a mi hitünk gyümölcse, nem mi választottuk ki Őt, hanem egyedül Isten választott ki minket. És mivel Ő választott ki, ezért művét be is fogja végezni.
Összefoglalva tehát Haggeus könyvéből a következőket kell megtanulnunk:
· Isten munkája kell az első helyen álljon! Építsétek Isten házát, ne a magatokét.
· A kétségbeesés ellen Isten jelenléte a gyógyszer.
· A bűn mindig egy fertőzés forrása lehet.
· Végül: A Messiás és Izrael királysága fel lesz állítva a Földön, mert Isten Dáviddal egy feltétel nélküli szövetséget kötött. Alapját a Golgotán kiontott vér képezi, és most a kiteljesedésre vár.
A próféta ötször ismételte el: Gondoljátok meg! Az Úr adná meg, hogy Haggeus szavai a szívünkhöz szólnának, amint ezek felett elgondolkozunk és elcsendesedünk!