Itt egy olyan beszélgetésről van szó, amely Jézus és három tanítványa, Péter, Tamás és Fülöp között zajlik. Ezért ezt a címet adhatjuk neki: Három összezavarodott tanítvány.
A Biblia néhány nagyon fontos témája ebben a fejezetben található, pl. a „menny” témája. Az Úr ezt mondja a Jn 14,2-ben: Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? Minden keresztyén nagy várakozással tekint a menny megtapasztalása elébe!
Az „élet útja” vagy az „üdvösség útja” egy másik olyan fogalom, amellyel szintén itt találkozunk. A Jn 14,6-ban ez áll: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Az egyetlen utat így jellemzi az Úr.
Ezután pedig még egy érdekes szakaszt találunk Isten jelleméről a Jn 14,8-ban: Fülöp így szólt hozzá: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” 9 Jézus erre ezt mondta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Isten olyan, mint Jézus Krisztus.
A szöveget olvasva, talán az a kifejezés a szakasz központi kijelentése, amelyet másodikként említettem, az üdvösség útja: Én vagyok az út.
Bosszantó, ha valaki, aki úton van, nem a megfelelő vonatra vagy repülőgépre száll fel. A légitársaságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy elkerüljék az ilyen eseteket, de lépten nyomon megtörténik, hogy egy ember rossz gépre száll. Egyszer régen átéltem, hogyan szakították meg egy repülőgép startját, engedték le a lépcsőt, hogy kitessékeljenek egy nőt, akinek sikerült rossz gépre szállnia. Bizonyára nagyon kínos lehetett, de még ennél is sokkal kínosabb, ha valaki a halála után jön rá arra, hogy rossz ösvényt választott a menny felé. Az Úr Jézus ezt mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Rendkívül fontos, hogy ismerjük az utat és azt az irányt kövessük, amit az Ige határoz meg.
A szakasz három témával foglalkozik:
13,36: Simon Péter megkérdezte tőle: „Hova mégy?” Jézus így felelt: „Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz.”
A másodikat a 14,5-ben találjuk, amikor Tamás ezt mondja: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?”
A harmadik, amikor Fülöp így szól: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!”
Nézzük meg azokat a problémákat, amelyekkel a tanítványok küzdöttek. Olvassuk el a szöveget! 36 Simon Péter megkérdezte tőle: „Hova mégy?” Jézus így felelt: „Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz.” 37 Péter így szólt hozzá: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!” 38 Jézus így válaszolt: „Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom néked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” 14.1 „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. 2 Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? .3 És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. 4 Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.” 5 Tamás erre így szólt hozzá: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” 6 Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. 7 Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.” 8 Fülöp így szólt hozzá: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” 9 Jézus erre ezt mondta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10 Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. 11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.” 12 „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, …
Érdekes számomra, hogy Péter kérdése nem függ össze azzal, ami előzőleg elhangzott. Az Úr az új törvényről beszélt, és nekem az lett volna logikus, ha Péter ezt kérdezte volna: „Uram, ez miért új törvény?” Vagy pedig: „Hogy viszonyul ez az új törvény az általunk ismert 10-hez?“
Péter átugrik az új parancsolat felett, és a 13,33b-re vonatkozva teszi fel a kérdését: „Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később majd követsz.” Nekem úgy tűnik, hogy Péter tudásszomja nagyobb volt, mint az a vágya, hogy engedelmeskedjen a szeretet új parancsának. Péter tehát ott van a megszentelődés folyamatában, és éppen a Róm 7,18-ban található leckét tanulja: Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó. Meg kellett ezt tanulnia, mint mindannyiunknak, a kellemetlen élettapasztalatokon keresztül. Az új parancsolat betöltése Péter számára kevésbé tűnik fontosnak, mint hogy választ kapjon a saját teológiai kérdésére, azzal kapcsolatban, amit Jézusnak mondott: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek. Péter számára abban a pillatanban nem volt helye az alábbi gondolatnak: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!“ (1Kor 10,12). Aranyszájú Szent János így kiált fel, amikor Péternek ebben a helyzetben megnyilvánuló felfogására, gondolkodásmódjára utal: „Ó Péter, miket mondasz! Olyan dolgokat mondasz-e, amiket mondanod kellene, vagy csak a jellemed gyengeségét feded fel?“ – Amit erre Jézus Péternek válaszolt, az nem csak Péterre vonatkozik, hanem mindenkire, aki valószínűleg ugyanolyan kíváncsi volt a válaszra. A választ azonban közvetlenül Péterhez intézi.
Ebben a válaszban három dolgot hangsúlyoz Jézus:
1. A hitet, bizalmat: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Nehéz értelmezni ezt az igeszakaszt. A görög szövegben felszólító vagy kijelentő módban is lehet a mondat. Néhány fordítás úgy adja vissza ezt, mint megállapítást: Hisztek Istenben, és higgyetek énbennem. De tehetjük felszólító módba is, ahogyan ebben a fordításban található: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Mivel a második „higgyetek” felszólító módban van, valószínűleg ez a helyes fordítás. – Más szóval: A szívetek nyugtalanságára a hit, a bizalom a gyógyír. „Higgy az Atyában és énbennem!” Az Atyába vetett hitet, bizalmat egyenértékűnek mondja a Jézusba vetett hittel. Ő az istenség második személye.
Péternek már volt hite. A Jn 15,3-ban ezt olvassuk: Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam. Tehát amikor Jézus azt mondja Péternek, hogy higgyen benne, akkor ezzel nem azt mondja, hogy Péter hitetlen. Pétert mint hívőt szólítja meg! Ennek oka: Az üdvösséghez elég egy kicsi hit a megfeszített Megváltóban, de a növekvő hit növeli az üdvösségünk miatt érzett örömöt. – Emlékezzetek csak, micsoda élmény volt Péter számára, amikor a viharos tengeren járva Jézushoz ment. Jézusra szegezte a tekintetét, de amint a vízre pillantott, elkezdett süllyedni, és így kiáltott: „Uram, ments meg!“. Az Úr megragadta, és együtt visszamentek a hajóhoz. Erre mondja az Úr: „Ó, ti kicsinyhitűek!“
Vannak különbségek a hit terén: van kicsiny hit, van nagy hit, és van nagyon nagy hit. A hit nagysága határozza meg egy keresztyén ember életörömét. Nem azt határozza meg, hogy mi van a birtokunkban, hanem azt, hogy mennyire örülünk neki. Ez tény! A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéjéből. A megmentő, üdvözítő hit Isten ajándéka. Az ajándék az, hogy hiszünk a Megváltónkban, aki értünk halt meg. Ez a hit azonban csak akkor tud növekedni, ha olvassuk és tanulmányozzuk Isten igéjét. Ezért mondja az Úr: Hisztek Istenben, higgyetek énbennem!
Egy rémült, félelemben levő szívre a gyógyír Isten igéje, több hit, és több bizalom Isten igéje által.
A tanítványok szívét és érzelmeit nagyon felkavarta az a gondolat, hogy Mesterük el fogja hagyni őket. A gondolataik úgy kavarogtak, mint a viharos tavon a hullámok. Jézus búcsúbeszédei azt a célt szolgálják, hogy lelket és bátorságot öntsenek beléjük, és hogy vigasztalják őket.
2. Jézus most az Atyjának házában levő helyekről beszél. 2 Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? 3 És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Itt van hát a válasz Péter kérdésére: „Uram, hova mégy?” – Az én Atyám házában sok hajlék van. Jézus oda megy. Ez akkor azt jelenti, hogy a mennyben mindannyiunknak luxusvillája lesz, amelyhez bár és úszómedence is tartozik? A „manai“ szó egy nagy keleti házra utal, amelyben a család összes tagja elfért. Más szavakkal: Ez egy olyan lakóhely, ahol mindenkinek lesz majd helye. Itt minden mennyei polgár otthonra talál majd. Ne anyagiakban gondolkodjunk. Az Úr azt mondja: Odamegyek, és egy olyan helyet készítek nektek, amely szép lesz és nagyszerű.
3. Ezután arról beszél az Úr, hogy újra el fog jönni. És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.
Nem azt mondja, hogy akkor fog eljönni, amikor újjászületünk. A tanítványai mind újjászületett hívők voltak. – Azt sem mondja, hogy pünkösdkor fog eljönni, ahogyan ezt néhányan értelmezték. Pünkösd után is azt mondta, hogy ismét el fog jönni. Itt a második adventről beszél! … ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Azt hiszem, ez a mennyország legegyszerűbb meghatározása! Ott majd minden szenttel fogunk találkozni, például Pállal, az egyháztörténelem minden nagy alakjával, a tanítóimmal, Ungar Andival, Berliner Húgoval, Francis Schaefferrel, Lewis Johnsonnal és még sokakkal. De az első helyen az Úr lesz! Ha a mennyre gondolunk, akkor Pállal együtt kell tudnunk ezt mondani: Vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél (Fil 1,23). Pál az 1Thessz 4,17-ben azt mondja: Így mindenkor az Úrral leszünk. Az Úr maga mondta a kereszten a mellette levő gonosztevőnek: „Még ma velem leszel a paradicsomban.“ Ami meghatározó a menny szempontjából: Ott örökké az Úrral leszünk majd. Minden más, egyéb gyönyörűség csak dísz és dekoráció lesz. – Ez volt a válasz Péter kérdésére. Nem tudom, Péter mennyit értett meg ebből akkoriban. Dr. F. Schaeffer azt mondta: A Jézus iránti szeretetünk és az utána való vágyakozásuk határozza meg a szolgálatunkat.
Amit az Úr ezután mondott, az egy másik tanítványt kezdett el nyugtalanítani: Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.
Ha egy este azt mondanám a feleségemnek: „Holnap elmegyek, tudod, hogy hol érhetsz el” – akkor először ezt mondaná: „Szóval elmész? De hisz még meg sem kérdezted tőlem, hogy elmehetsz-e!” Még azt is mondaná: „Ha nem mondod meg, hogy hová mész, akkor honnan tudjam, hol érhetlek el?” Ha erre azt válaszolnám, hogy Londonba megyek, akkor tudná ebből, hogy repülővel fogok utazni.
Érthető, hogy Tamás nyugtalan volt. Az Úr a kérdéssel provokálni akart! Ezért mondja Tamás: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” Erre hangzik el a válasz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
Sok olyan magyarázat van, amelyek kétesek. A lelkészek és prédikátorok előszeretettel szedik három pontba a prédikációjukat. Ha egy ilyen igevers kerül a kezükbe, akkor azt mondják: „Nem is kell keresni, mi legyen a három pont, hiszen kézenfekvő: az út, az igazság és az élet. Én viszont úgy gondolom, hogy az út, az igazság és az élet három különböző dolgot ír le. Ha szemügyre vesszük ezt az igeverset, akkor az első helyen „az út” szerepel, ez a legfontosabb. Miért ez a legfontosabb? Mert ez a válasz Tamás kérdésére! Tamás nem az igazságról, és nem is az életről kérdezte Jézust, hanem az utat akarta megtudni. Az út egy utcának a képe. Az igazság és az élet közvetlen kijelentések, elvont fogalmak, nem pedig egy kép által kifejezett dolgok. Itt egy mondatban találunk egy képszerű kifejezést és két közvetlen kijelentést. Ez olyan, mintha egyszerre teremne körte és alma ugyanazon a fán! Ezután jön a mondat második része: Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ez arra az útra vonatkozik, amelyen járnunk kell. Ezért kap hangsúlyt az út ebben a kijelentésben.
Ha ez így van, akkor mit jelent? Az igazság és az élet nem más, mint az úthoz fűzött magyarázat, amely ezt akarja kifejezni: Én vagyok az út, mert én az igazság és az élet vagyok.
Jézus azt mondja: „én vagyok az út“. Nem azt mondja, hogy „én mutatom nektek az utat”. Jézus nem útjelző tábla, hanem maga az út. Minden embernek hitben azonosulnia kell Jézussal, mielőtt az Atyához vezető útra lépne. Azt sem mondja Jézus, hogy „én tudom az utat”, pedig tudja, hanem azt mondja: „Én vagyok az út.”
Azt sem mondja, hogy „én igaz vagyok”, hanem azt, hogy „én vagyok az igazság”. Nem azt mondja, hogy „én igazság vagyok”, egy mindent átfogó igazság. Azt sem mondja, hogy „én vagyok az egyetlenegy igazság”. – Minden igazság az Úr Jézussal van kapcsolatban. Azt mondja: „Én vagyok az igazság“. Az igazság, de miről? Az útról szóló igazság! Ő az üdvösségről szóló igazság, az igazság arról, hogyan lehet az Atya házába belépni. A hangsúly az „én” szón van!
Ezután azt mondja: „én vagyok az élet”. Nem azt mondja, hogy „én vagyok az élő”, habár ő örökké él. Azt sem mondja, hogy „én élet vagyok”. Azt sem mondja, hogy „én élet vagyok”. Ő az élet! Ő az Egyetlen, aki által valóban élhetünk, az Egyetlen, aki értelmet adhat az életünknek. Nem sokkal korábban az Úr ezt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet “ (Jn 11,25). Ő a feltámadás, mert neki olyan élete van, amely legyőzi a halált.
Csak egyetlen élet fogja legyőzni a halált, ez pedig Jézus Krisztus élete. Csak az ő benned való élete tud győzni a halál felett. Rendelkezel ezzel az élettel? Úton lenni azt jelenti, hogy elfogadjuk az igazságot, és felfogjuk a fényt. Nem véletlenül nevezték az első keresztényeket „az út”-nak. Jézus Krisztus által lépünk rá az útra, és válunk az örök élet birtokosává. – Egy ember, aki idős korában jutott hitre, el akarta mondani egy barátjának, hogy keresztyén lett. Csak ennyit mondott neki: „János, csak azt akarom mondani, hogy egy másik úton járok.”
A cél, amelyhez az út vezet, az Atya: Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ez egy személyt jelent, nem csak egy helyet. Szeretném még egyszer hangsúlyozni az út egyedülállóságát. ÉN vagyok az út. Nem más. Csakis énáltalam. Csak egy út van, és ez az, ami miatt olyan népszerűtlen a keresztyén üzenet! Olyan „politikailag inkorrekt“. Sok ember azt gondolja, hogy a maga módján, a saját útját járva bejuthat a mennybe. „Minden út Rómába vezet”, de ez egy sátáni tanítás. A Péld 14,12-ben ez áll: Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.
Csak egy út van, egy alap – Pál kifejezésével élve, vagy ahogyan Péter mondja: És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,12) Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. (1Tit 2,5). Csak egy út létezik, csak rajta keresztül üdvözülhetünk. Bátorság kell, hogy ezt kimondjuk! Ha emiatt fanatikusnak tartanak bennünket, az ne zavarjon minket! Az igazságot szóljuk, és ez örömmel kell hogy betöltsön bennünket, még akkor is, ha emiatt „szenvednünk” kell. Ha az emberek vállon veregetnek, miután az üzenetünket hallották, akkor nem az igazat mondtuk.
A 14,7-ben az Úr valami olyasmit mondott, ami túl sok volt Fülöpnek: Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt. Fülöpöt a vak, ismeret nélküli hit zaklatta fel. Személyesen tapasztalta meg az Urat, az ő csodáit, szemtanú volt. Fülöp így szólt hozzá: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Más szóval: Csak egy szempillantásra szeretnénk látni az Atyát. Csak ezt szeretném, nem többet. – Fülöp feltételezte, hogy Jézus meg tudja ezt tenni. És ezt a választ kapta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10 Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. 11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.” A válasz egyszerű. Azért láthatjuk a Fiúban az Atyát, mert ők egyek. Ezt az egységet erősítik meg Jézus szavai és cselekedetei. Senki sem tudott úgy tanítani, ahogyan ő. Senki sem tudta véghezvinni a messiási csodákat, csak ő, mert őbenne az Atya volt. Ezek bizonyítják, hogy Jézus tökéletes egységet alkot az Atyával. Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Ő az utolsó, a tökéletes teofánia, az Ószövetségben szereplő „Úr angyala”. Itt van a teljesség, Isten látható, testi alakban való megjelenése!
Ha felismerjük, hogy az Úr Jézus az Isten Fia, és Isten őbenne válik láthatóvá, akkor semmi problémánk nem lesz a Szentháromsággal. Ha az Úr Jézus nem lenne Isten, akkor nem tudnánk, hogy a miénk Isten igéje. Ezért nem elegendőek a próféták, de az apostolok sem. A próféták Isten Igéjét hirdették, szemmel tartva, hogy Isten egyszer majd eljön hús-vér testben!
Jézus személyében Isten maga szólta az élet igéjét. Jézus nem maradt a mennyben, a főhadiszálláson. Eljött a csatatérre, és kinyilatkoztatta nekünk Istent. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt (Jn 1,18).
Hadd foglaljam össze:
Láttuk, hogy csak Jézuson, a Fiún keresztül mehetünk be az Atya házába. Ez az egyetlen út. Minden más út zsákutcába vezet. A jócselekedetek, a világ megjobbítására irányuló törekvések, az egyházi tagság vagy valamilyen felekezethez való tartozás, az önigazság, a törvények megtartása – mind zsákutca. Az üdvösség egyedül Jézus Krisztus által lehetséges.
János azért írta meg evangéliumát, hogy az emberek megtalálják az életet. Ezt így írja a Jn 20,31-ben: Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. Ebben az evangéliumban nem olvashatunk olyat, hogy meg kell keresztelkednünk, vagy valamilyen szentségeket kell magunkhoz vennünk. Az üdvösség egyedül Jézus Krisztusban, az ő személyében adatott. Ő az út, az igazság és az élet. Ámen.