ApCsel 17,1-15: 1 Miután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak. 2 Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írások alapján. 3 Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek. 4 Néhányan hívőkké lettek közülük, csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, ugyanúgy igen sok istenfélő görög is, valamint sok előkelő asszony. 5 Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé. 6 Amikor nem találták ott őket, Jázont néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: „Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. 7 Jázon befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást tartanak királynak: Jézust.” 8 Ezzel fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották.9 Amikor azonban kezességet kaptak Jázontól és a többiektől, elbocsátották őket. 10 A testvérek pedig még akkor éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. 11 Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. 12 Sokan hittek tehát közülük, sőt még a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. 13 De amint megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odajöttek és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. 14 Ám akkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált, hogy menjen a tengerig. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. 15 Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.
A thesszalonikai gyülekezet volt az első európai gyülekezet. Thesszalonika volt az első város, ahol a zsidó-keresztyén tanítás behatolt a római-görög gond világába és megváltoztatta az erkölcsi, kulturális nézeteket. Itt forgatta fel Pál apostol először az irracionális, embertelen vallási nézeteket, amelyek Európát uralták. Itt hirdette Pál először azokat a görögök számára ismeretlen igazságokat, melyek Európában a feje tetejére állították a pogány kultúrát és nézeteket. Pál új perspektívát nyitott meg Thesszalonikában. Egy hónap alatt megváltoztatta a thesszalonikai fiatal hívők világnézetét. Nem ékesítette fel és szépítette meg a már meglévő világnézetüket, hanem a fejszét annak gyökerére helyezte. Ennek folytán megértették, hogy gondolkodásuknak és gyakorlati életüknek meg kell változnia. A bibliai világnézet radikális változást hozott életük minden területén. Pál nagy pszichológiai ügyességgel és finom érzékkel tette ezt, mert tudta, milyen nehéz feladat emberek világnézetét felforgatni. Mint egy anya gondoskodott róluk (1Thessz 2,7), dolgozott velük vállvetve mint testvérük, aki nem akar mások terhére lenni (9. v.) és mint atyjuk bátorította őket (11. v.). Nem egyedül a szeretet változtatta meg gyökeresen világnézetüket, hanem az, hogy Pál nem úgy beszélt hozzájuk, mint más bölcs. Isten Igéjét közvetítette feléjük, melynek igazságában felfedezhették a valóságot, a realitást és a történelmi relevanciát. Ez a tanítás lefedte a személyes és filozófiai kérdéseket és egy új emberi és tiszteletre méltó kultúrának rakta le a fundamentumát. Foglalkozott a mennyei és földi valóságokkal, a szellemi eledellel és a testi megtartóztatással, a szexuális erkölccsel, szociális felelősséggel és gazdasági kötelességekkel. Egy életszemléletet adott szemben a halállal és megkövetelte a különbségtételt a jó és rossz, az igazság és hazugság, a helyes és helytelen, az emberi és embertelen között.
A tanítás középpontjában nem a személyes szükségletek kielégítése állt. Pál nem személyes véleményét, filozófiáját vagy személyes „bizonyságtételét” adta tovább. Tanítását történelmi viszonylatokba, abszolútumokba és kora filozófiai és politikai vitáinak összefüggésébe helyezte.
A görögök csalódottak voltak vallásuk értelmi és erkölcsi abszurdumaiban. Kérdéseikre más vallásokban kerestek válaszokat. Így a zsinagógákba mentek, ahol tanították őket. – Többségükben pogányokból származó hívők voltak azok, akikhez Pál írt. Ők elhagyták görög isteneiket az egy Istenért. Minden igazságnak és realitásnak az egyedüli alapja csak az Isten, Jahve, lehet. A thesszalonikai hívők felcserélték a meghatározhatatlan ”sorsot” az egyedüli élő Istennel. Az ő erkölcstelen isteneik olyanok voltak, mint az emberek, csak nagyobbak, mint a halandók. Helyüket a tiszta erkölcsű egyedüli Isten vette át szívükben. A görögök ciklikus világnézetét felcserélték a Biblia lineáris világnézetével, ahol értelem, cél és fejlődés határozza meg az életet. Feladták a sorssal szembeni rezignációt és felelősséget vállaltak életükben. A történelem értelmet kapott, az út vezet valahová és ezt az utat ki kell vésni az előttük lévő hegyből. Mindaz, amit tettek ítélet alá kerül egy morális Univerzumban. Vétek és ítélet tekintetében van menekülés Isten haragja elől a Jézus Krisztus engesztelő halálába vetett hit által. Van értelme az emberi létnek, mert van élet a halál után, mert alig néhány évvel ezelőtt Isten feltámasztotta Jézust a halálból, mint az elsőszülöttet test szerint.
Ezek a bibliai világnézet alapvető elemei, melyeket Pál apostol három szombaton keresztül tanított nekik. Ezeket a tanításokat mások vitték tovább, s ez változtatta meg Európa struktúráját és történelmét. A Biblia szemüvegén keresztül látták meg és ismerték fel a realitást, értették meg a történelmi összefüggéseket, Isten üdvtervét.
Pál apostolnak 1-2 hónap múlva ott kellett hagynia ezt a fiatal gyülekezetet Thesszalonikában. Tudta, hogy üldöztetés vár rájuk. Őt Béreáig kergették. Pálnak gondja volt a fiatal hívőkre. Mi lesz velük, ha üldözés éri őket? Ellen tudnak majd állni? Ezért Pál elküldte a fiatal Timóteust Thesszalonikába, hogy megtudja, mi a gyülekezet helyzete ott. Timóteus visszatérése után írja ezt az első levelét. Ebből a levélből tudjuk meg, hogy Timóteus jó hírekkel tért vissza. „Pál, ne csinálj magadnak gondot miattuk. Ezek a hitbeli csecsemők jól vannak”. Pál levele tehát válasz ezekre a jó hírekre.
A levél másik célja (a 2. és 3. fejezetek), hogy megvédje magát azon vádak ellen, melyek szerint az ő indítékai, motivációja a szolgálatban nem tiszta. Pált gyakran vádolták és kétségbe vonták indítóokait. Nem apostoli tisztségét vonták kétségbe, hanem motivációját. Pénzért csinálja vagy gyáva. Ezek ellen védekezik.
A levél harmadik célja (4. és 5. fejezetek), hogy tisztázzon bizonyos félreértéseket az Úr Jézus visszatérésére nézve.
1Thessz 1,1: Pál, Szilvánusz és Timóteus, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hívő thesszalonikaiak gyülekezetének: kegyelem néktek és békesség. Ez az üdvözlő bevezetés.
Pál, Szilász és Timóteus ismét találkoznak Korinthusban. Timóteus és Szilász nem voltak társszerzők a levél megírásában. A levelet Pál egyedül írta. Nincs utalás a levélben Pál apostoli tisztségére. Nem említi azt sem, hogy megbízását az Úrtól kapta. Nem vonták kétségbe autoritását.
Pál együtt említi az Atyát és Jézus Krisztust, amely ismét Jézus Krisztus istenségét bizonyítja.
Hogyan bizonyítja az Újszövetség Krisztus isteni voltát? – Úgy, hogy azon tulajdonságokkal ruházza fel Őt, amelyek csak Istenre érvényes. Olyan tetteket visz véghez, amelyeket csak Isten tud véghezvinni. Vagy egyenesen Istennek nevezi, mint pl. a Róma 9-ben, ahol a Fiú az Atyával együtt kerül említésre. A görögben csak egy névelő van, amely mindkettőre vonatkozik.
Az 1Thessz 1,2-10 tulajdonképpen egy hálaadás. Először leírja hálaadásának természetét, jellegét, majd megadja hálaadásának okát és értelmét.
Mi volt hálaadásának a természete? 2.v.: Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. A hála Istent illeti. Mit fejezünk ki azzal, ha valamit megköszönünk valakinek? Elismerjük, hogy aki az adományt adja, felelős az adományért. Neki köszönöm meg az adományt és nem a szomszédomnak vagy a feleségemnek. – Istentől származik mindaz, ami a thesszalonikaiak életében történt. Pál nem gratulált a thesszalonikaiaknak!
Pál hálaadása nem csak pillanatnyi hálaima volt, hanem tartós, állandó hálaadás.
Hálaadása átfogó volt. Pál mindenkiért hálát adott kivétel nélkül. Sokféle jellemű testvér és testvérnő van egy gyülekezetben, de Pál tudta, hogy mindegyikben Krisztus lakik a Szentszellem által.
Mi volt hálaadásának oka? Az 1,3-10 verseket olvasva feltűnik, hogy Pál dicséri a thesszalonikai hívőket. Dicséri a hitüket. Érdekes, hogy először Istent dicséri a hitükért, aztán őket dicséri ugyanazért. – Pál számára ez nem volt probléma, nincs feszültség vagy ellentmondás. Pál egyrészt elismeri Isten szuverenitását, másrészt dicséri őket bátorításul. Ez egyensúlyban van.
Nem szabad végletekbe esni. Bátorítani kell testvéreinket. Gondolkozásunk legyen harmonikus, kiegyensúlyozott!
Hálaadásának közvetlen oka az 1,3: …emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát. Távolabbi oka az 1,4: mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.
A közvetlen okot három szóban lehet összefoglalni: a) hitből fakadó munka, b) szeretetből jövő fáradozás és c) állhatatosság. Ezek forrása a hit, szeretet és reménység.
Amikor Pál a hitből fakadó munkáról beszél, akkor Jakabra gondolt? Pál hangsúlyozza, hogy „egyedül hit által”. Jakab a munkát hangsúlyozza.
Pál apostol a munkára bátorít, kivéve a tettek által való megigazulást! A hitnek azonban gyümölcsöt kell teremnie. Ha összehasonlítjuk a finom kavicsokat és a magvakat, hasonlóságot fedezhetünk fel a formát és nagyságot illetően. De ha a kettőt elvetjük, akkor a magvakból palánta lesz, a kavicsokból viszont nem lesz semmi, akármennyire is öntözzük azokat.
Sokan hallják az evangéliumot, keresztyéneknek vallják magukat, de életükben nincs változás. Olyanok mint a kavicsok. Ha nincs bűnbánat majd növekedés a hitben, akkor a hit nem valódi. Pál és Jakab ugyanazt hirdették. A hit ment meg egyedül, de ha a hit nem hoz gyümölcsöt, akkor az a hit nem valódi hit és nem lesz képes megmenteni.
A szeretetből jövő fáradozás. A munka fáradsággal, izzadsággal jár. Milyen munkára gondolt itt az apostol? Betegápolás, szegényekkel való törődés, üldözöttekről való gondoskodás. Hányszor sóhajtoztál ilyen terhek alatt?
A reménység állhatatossága. Ez azt jelenti, hogy nem lankadunk meg abban a reménységben, hogy Jézus Krisztus eljövetelét várjuk.
Az igaz hit pecsétje a hitből eredő munka, a szeretetből jövő fáradozás és a reménység állhatatossága. Ahol ezek hiányoznak, ott a hitvallást joggal kétsége kell vonni. Pál ezeknek nem csak a szép és kegyes oldalára mutat rá, hanem a nehézségekre, az izzadságra is. Mindennek ára van.
Hálaadásának egy távolabbi oka az ő kiválasztottságuk. …mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. Pál nem beszél az előfeltételekről, a kiválasztottság okairól, a hit és a kiválasztottság viszonyáról. A thesszalonikai keresztyének csecsemők voltak a hitben. Pál mégis tanította őket a kiválasztásról rövid ott tartózkodása alatt.
Honnan tudta Pál, hogy kiválasztottak voltak? Bepillantást kapott az élet könyvébe? Isten tanácsadója lett? Különleges kijelentést kapott erre nézve? – Nem, csak onnan tudhatta, hogy megfigyelte életüket és hallott hitük következményeiről. Minden emberi ismeret korlátozott. Pálé is korlátozott volt. Ő mindenkinek hirdette az örömüzenetet, de csak azáltal ismerte fel Pál is a kiválasztottságukat, hogy a hívők megvallották hitüket és a hitük meghozta gyümölcsét.
1,5: Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentszellemmel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben,… Pál ottlétekor tapasztalt megfigyelésére hivatkozik. Tudta, hogy ha az evangéliumot hirdeti, akkor a hallgatók között vannak kiválasztottak. Pál apostol számára a predesztináció és evangelizáció nem okozott teológiai problémát. Valaki megkérdezhette volna Páltól: „Miért kell nekik prédikálni, ha ők kiválasztottak? Ha kiválasztottak, akkor úgyis hitre fognak jutni.” Pál válasza erre ez lett volna: „Csak az igehirdetésen és evangelizáción, mint eszközön keresztül fog kiderülni, hogy kiválasztottak-e. Pál evangelizációjának a motorja volt az a tudat, hogy van kiválasztás.
… az evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok. Az evangélium áll a középpontban, az üzenet a gócpont. Nagy szavak tömegeket tudnak megmozgatni, de a szíveket nem tudják megváltoztatni.
Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben,… Pál vigyázott arra, hogy élete bizonyság legyen hallgatói számára. Gondja volt a hallgatóságához való viszonyára. – Hányszor hozták hívők rossz hírbe az evangéliumot? Tudsz ilyen esetekről?
A kiválasztás bizonyítéka a hívők életében a Szentszellem gyümölcse, mely látható lesz.
Az igazi hit valódiságának öt objektív bizonyítéka van:
- 6.v.: ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi,
nemcsak hitvallók voltak, hanem követők!
- amikor sok szorongatás ellenére a Szentszellem örömével fogadtátok be az igét. Kezdettől fogva üldözték őket. Gondolj a kínai keresztyénekre vagy azokra, akik iszlám országokban élnek. Ők tudták mi az ő hitük ára! A mi európai körülményeink között sokan megfontolják a költségeket és aztán hátat fordítnak a hitnek. Az evangélium befogadása nem csak hit kérdése, hanem bátorság kérdése is volt. Honnan származott a bátorság? A Szentszellem általi örömből. A Szentszellem adott erőt az üldöztetések elhordozásában. Azok ismerik igazán a Szentszellem örömét, akik sokat szenvednek, tűrnek és magas árat fizetnek a hitükért. Ennek ellenkezője is igaz: aki keveset szenved, annak öröme is kevés lesz.
- 7.v.: Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában. Az életük példája híres lett, életük megváltozásának a híre futótűzként terjedt el.
- 8.v.: mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk,… Nemcsak a hívők számára lettek példává, hanem mindenki számára. Mint egy kürtharsogás terjedt tovább az evangélium rajtuk keresztül.
- 9.v.: mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok,… A megtérésnek két oka kell legyen: a) odafordulás Istenhez és b) Neki való szolgálat.
Hogyan írja le Pál megtérésüket? Odafordulás Istenhez és elfordulás a bálványoktól. Mindkettő fontos! Nem lehet Istenhez fordulni és elrejteni a nyeregben a bálványokat (1Móz 31,34). Nem lehet Istent átölelni és kezünkben bálványokat szorongatni. Az Olümposz csak 70 km-re volt Thesszalonikától!
Mi a megtérés természete? Miből tevődik össze a megtérés? Hitből és bűnbánatból. A hit és a bűnbánat egyaránt a Szentszellem munkája. A bűntudat és a bűnbánat nem azonosak. A bűntudat annak tudata, hogy bűnös vagyok és kegyelemre szorulok. Ez előfeltétele annak, hogy a kereszt alá megyek és hitből elfogadom a megbocsátást. A bűnbánat a bűn súlya alatti összetörést jelenti. A bűnbánat nem előfeltétele a megtérésnek, hanem közvetlen velejárója. Ezzel jár a régi kötelékekkel való szakítás.
A thesszalonikai gyülekezet fiatal gyülekezet volt, csecsemőkeresztyénekből állt. Mit lehet ilyenektől elvárni? Pál a teljes evangéliumot hirdette nekik és ők megértették azt. Elkezdtek munkálkodni hitből, fáradoztak szeretetből és a hitük meghozta gyümölcsét. Kitartottak a reménységben. Bizonyság voltak az egész világ előtt. Isten kegyelmét tapasztalták meg annak teljességében. – Pál nem hallgatott el semmit az evangéliumból, alig 3-4 hét alatt mindenre megtanította őket. Mennyire fontos, hogy az egész evangéliumot teljes mélységében tárjuk fel a fiatal hívőknek. Fontos a tanítványsági képzés, ahogyan azt ma nevezzük.