Pál, Szilvánusz és Timóteus, thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban: 2 kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban, 4 úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek. 5 Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. 6 Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, 7 nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, 8 tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. 9 Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, 10 amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket. 11 Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével, 12 hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őáltala a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.Mindig csodálkozom, hogy az Úr Jézus próféciája a hamis prófétákról és hamis messiásokról az Ő visszajövetelére nézve mind a mai napig érvényes. Ez a prófécia nem csak az első keresztyénekre, a középkorra vagy a reformáció idejére vonatkozott. Ez ma is nagyon aktuális. Néhány évvel ezelőtt a svájci lapokban megjelent egy egész oldalas hirdetés: „A világnak elege van az éhínségből, a jogtalanságból és a háborúkból. Segélykiáltásunk meghallgatásra talált. A világtanító mester, Krisztus, már itt van.” Aztán felsorolt néhány kérdést, mint pl.: „Hogyan fogjuk őt felismerni? … Ő nem ítélni jön, hanem segíteni és inspirálni. Ki a Krisztus? Jelenléte a világban a garancia arra, hogy nem lesz egy harmadik világháború. Mit fog mondani? Az én feladatom, hogy megmutassam nektek, hogyan tudtok békében, mint testvérek együtt élni. Csak a megosztás alapelvét kell elfogadni. Megmutatom nektek, hogyan lehet egy egyszerű életet élni, ahol senki nem fog hiányt szenvedni, ahol nem lesz két egyforma nap és a testvériség öröme mindenben meg fog mutatkozni. Legyen testvéred szorultsága tetteid mércéje és így oldjátok meg a világ problémáit. Mikor fogjuk Őt meglátni? Való lényét még nem tárta fel. Csak néhány tanítványa ismeri Őt. Egyikük azt mondta: Hamarosan feltárja való lényét és két hónap múlva szólni fog a világhoz egy világszerte közvetített rádió és TV programban. Üzenetét mindenki a bensőjében, saját nyelvén fogja megérteni telepatikus módon. Segítségével egy új világot fogunk építeni.”
Ez egy primitív, átlátszó üzenet. A 2Thessz 1 alapján azonban meg kell tudnunk ítélni egy üzenet valódiságát vagy hamisságát. Ha valaki magát a messiásnak adja ki, akkor a kérdés: összeegyeztethető-e az üzenet az Írás üzenetével.
Egy valami egészen bizonyos: ha a messiás eljön, akkor nem mint békeapostol fog megjelenni. Nem fog fehér zászlót lobogtatni. Ő azért jön, hogy kardja élével elpusztítsa ellenségeit. Nem azért fog eljönni, hogy kiengesztelje azokat, akik most elvetik Őt. El fog jönni tűz lángjában, bosszút állni azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Nem azért jön, hogy új reménységet és egy újrakezdést hirdessen. Ő a bosszúállás napját fogja hirdetni: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre (Mt 25,41).
Igaz azonban az is, hogy ha Ő eljön, akkor az övéiért, az Ő népéért is jön, hogy nyugalmat teremtsen nekik, bemenetelt az örök dicsőségbe. – A 2Thessz levelet sokan az Úr visszajövetele levelének is nevezték. Ebből a levélből sokat lehet tanulni a második advent idejéről és természetéről.
Milyen kapcsolat van az 1Thessz és a 2Thessz levél között? Az 1Thessz levelet Pál Korinthusból írta. Valószínűleg a 2Thessz levelet is onnan írta, mivel még mindig Szilvánusz és Timóteus társaságában volt. Ezt a három férfit sehol sem találjuk együtt megemlítve a Bibliában, miután elhagyták Korinthust. Valószínűleg a futár, aki az 1Thessz levelet kézbesítette, visszatérve beszámolt Pálnak a gyülekezet életéről. Nem kétséges, hogy a hívők fejében nagy összevisszaság uralkodott az Úr visszajövetelére nézve. Ezért írta Pál ezt a 2. levelet. Más célja is volt még e levéllel. Először háláját szerette volna kifejezni a hívők szellemi növekedéséért (2Thessz 1). Másrészt bátorítani is akarta őket, hogy ha Krisztus visszajön, akkor el fogja pusztítani ellenségeiket és meg fogja váltani őket szenvedéseiktől. Azokat is vissza akarja hozni, akiket félrevezettek és becsaptak az Úr visszajövetelét illetően (2Thessz 2). A harmadik fejezetben rendreutasítja azokat, akik rendetlenül élnek, akik nem dolgoznak azzal az ürüggyel, hogy az Úr visszajövetele közvetlen közel van.
Pál valószínűleg 2-4 hónappal az első levele után írta a második levelét. A 2Thessz 1. fejezetét négy részre lehet osztani:
1. A szokásos üdvözletek – 2Thessz 1,1-2
2. A szokásos hálaadások – 2Thessz 1.3-4
3. A levél tulajdonképpeni témája, a hívők bátorítása – 2Thessz 1,5-10
4. Záróima – 2Thessz 1,11-15
Pál, Szilvánusz és Timóteus, thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban: 2 kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól. Erősen emlékeztet első levelének nyitó szavaira. A 2Thessz 1,3-4-ben a hálaadás is visszhangozza első levelének szavait: 3 Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban. Ezt ritkán találjuk meg Pál apostol leveleiben. Két fontos dolgot állít. Egyesek állították, hogy mivel Pál egy „tartozásról” beszél, ezért a gyülekezet iránti érzései megváltoztak. Szerintük Pál szeretetlenül, rideg hangon ír. – Persze pont az ellenkezője igaz. Az életük olyan példás, hogy Pál a legmagasabb elismerését és szeretetét fejezi ki feléjük. Életük olyan példás, hogy még ha akarna se tudna mást tenni Pál, mint hálát adni értük. Életük minősége állandó kényszer alá helyezte Pált az Úr előtt. Hálájának kifejezése érzékelteti, hogy bűnnek és mulasztásnak tekintené, ha nem adna értük hálát.
Gyakran nem tartjuk szükségesnek egymás felé köszönetünket kifejezni. Az az érzésünk, hogy mi csak az Úrnak tartozunk hálával, és nem érezzük szükségét annak, hogy a testvérnek/testvérnőnek valamit is megköszönjünk. Pedig a köszönet gyakran bátorítást jelent, amelyből a másik erőt meríthet. Krisztus testében a köszönet nem csak egy kiváltság, vagy szívesség valakivel szemben, hanem kötelesség! Gyülekezetekben sokan a kulisszák mögött szolgálnak, akik ha nem érzik az elismerést és a köszönetet kitartó munkájukért, akkor elbátortalanodnak.
A hálaadás oka a 2Thessz 1,3/b-ben áll: …hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban. Ez ismét az 1Thessz 1-21 részre emlékeztet és úgy látszik, hogy ez az ott mondott imádság meghallgatását fejezi ki. Miért imádkozott Pál? …éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! 11 De maga a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok, 12 titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket (1Thessz 3,10-12). Pál imádságát meghallgatta az Úr. Mi volt a hálaadás eredménye? 4 úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek.
Mindig csodálkoznom kell, ahogyan Pál apostol a „hit” és az „üldöztetés” fogalmait kombinálja. Mind az 1. mind a 2Thessz levél bizonyságot tesz arról, hogy az üldöztetés a hívők hitét nemhogy károsítja, hanem sokkal inkább növeli. Gyülekezeteink Európában és világszerte, melyek kedvetlenek, tunyák, apatikusak, amelyekben elvesztették az evangelizáció tüzét, akik takaréklángon főznek, akik elégedettek a „status quo”-val, akikből hiányzik az Úrnak való odaadás, olyan gyülekezetek, amelyekben a hit nem lett megtisztítva az üldöztetés tüzében. A hit elszigetelődött. Leon Morris mondta: „A keresztyén hit nem valami törékeny tárgy, melyet vattába kell tenni és minden megrázkódtatástól óvni kellene. A keresztyén hit erőteljes, mely a próbatételekben lesz nyilvánvaló, és amelyekben formálódik és formát ölt.” Az üldöztetés Isten kezében arra szolgál, hogy a hívőből azt formálja, amire el lett hívva. A szenvedés nem annak a jele, hogy Isten minket elhagyott, hanem az Ő jelenlétének a bizonyítéka.
A thesszalonikai gyülekezet az egész világ számára bizonyság lett. Hitük, kitartásuk, türelmük és szeretetük az egész antik világban ismertté vált. Azért dicséri őket Pál, mert az üldöztetés ellenére szeretik egymást és nem csak a maguk hasznát keresték. Szerették egymást és megőrizték hitüket.
Az 1,5-10 rész egy bíztatás. Ez a középpontja ennek a fejezetnek. Miután Pál hálát adott, rátér a témára: az eljövendő ítéletre és az Úr visszajövetelére. Isten igaz ítéletét írja le a következő versekben:
1,5: Az ítélet bizonyítéka.
1,6: Az igaz ítélet leírása ill. manifesztációja.
1,7: A manifesztáció az Úr visszajövetelének formájában lesz leírva.
1,8: Leírja az ítélet tárgyát és
1,9-10: leírja az ítélet következményeit.
Ez a fejezet tartalomjegyzéke.
Nos, mit mond Pál? 1,5: Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. A kérdés: Mi Isten igazságos ítéletének bizonyítéka? Mire utal a „méltónak nyilvánít”? Nem hiszem, hogy ez csak a szenvedésekre vonatkozik. Sokkal inkább vonatkozik a kitartásra, a türelemre és a hitre az üldöztetés közepette. Ez bizonyos értelemben a bizonyíték, egy jel arra, hogy Isten igazságosan ítél. A türelemmel és kitartással viselt üldöztetés, a hátrányos megkülönböztetés a világ részéről egy jel és bizonyíték arra nézve, hogy Isten az Úr visszajövetelekor fog ítéletet hozni. Az üldöztetés nem annak a jele, hogy Isten elhagyta népét, hanem annak, hogy Isten igaz ítéletet fog hozni. Meg fogunk igazulni, rehabilitálva leszünk.
Gondoljunk az Úrra, akit a kereszten kigúnyoltak. A kereszt annak volt a bizonyítéka, hogy Isten nem törődött vele? Felszólították, hogy kiáltson Istenhez és szálljon le a keresztről. …mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél (2Pét 2,23). Kálvin helyesen kommentálta ezt a verset:
„Az igazak szenvedése és üldöztetése a gonoszok és bűnözők keze által bizonyíték arra, hogy Isten egy napon meg fogja ítélni a világot. Ez az ellenkezője annak a gyakran hallott istenkáromló nézetnek, hogy a jóknak jó a sorsuk és a gonoszoknak rossz. Előfeltételezzük, hogy a világot a véletlenek határozzák meg és nem hagyunk Istennek szerepet a világtörténelemben. Ezért növekszik az istentelenség és engedetlenség az emberi szívben. Salamon mondta: Akiknek méltatlanul kell szenvedni, azok vagy Istent vádolják, vagy azt hiszik, hogy Isten nem törődik az emberekkel. A zsoltáríró mondja (Zsolt 73,2): „De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. 3 Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. 4 Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. 5 Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket.” Az Istentelen mindig beképzeltebb lesz, mintha bűneiket sohasem követné büntetés. Persze, ha látjuk, ahogy a kegyetlenség az ártatlanok ellen irányul anélkül, hogy ezt közvetlen, látható büntetés követné, akkor az ember meg nem váltott ösztöne arra a következtetésre jut, hogy nincs isteni ítélet. A bűnözőt nem éri büntetés és az igaz nem kap jutalmat.”
Mit is mond Kálvin? A hitetlen szív, látva az igazak szenvedését és a gonoszok sikerét, arra a következtetésre jut: nincs Isten. Miért ez a maradandó gonoszság, ha Isten uralkodik? Kálvin így folytatja: „Pál azonban azt mondja, ha Isten a gonoszt ennyire kíméli és az igazságtalanság elől, ami népét éri, behunyja szemeit, akkor ez világosan utal arra, hogy az ítélet el fog jönni. Ez nem arra bizonyíték, hogy nincs Isten, sokkal inkább az ellenkezője, bizonyíték arra, hogy Isten meg fogja ítélni a világot. Pál apostol magától értetődőnek tekinti, hogy Isten egy igazságos bíró és nyugalmat fog szerezni azoknak, akik igazságtalanul szenvednek és megfizet mindenkinek érdemeik szerint. Ha kitartunk azon elv mellett, hogy Isten egy igaz bíró és mindenkinek visszafizeti, ami neki jár, akkor ez az elv oda fog vezetni, hogy a mostani szenvedéseink egy eljövendő ítélet bizonyítékai, mely most még nem látható.”
Ha el tudjuk fogadni Isten türelmét és látszólagos „tétlenségét” népe szenvedései láttára ebben a világban, akkor az bizonyíték arra, hogy Őneki tervei vannak a büntetésre is, mely el fog következni. Nem csak a hitetlenek büntetésére nézve vannak gondolatai, hanem a jutalom és a nyugalom gondolatai is foglalkoztatják Őt üldözött gyermekeire nézve.
Amikor Pál az 1,5-ben azt mondja: Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is, akkor arra gondol, hogy a szenvedések által érdemeljük ki a mennyek országát? Vagy a szenvedések jogot adnak a mennybe való bemenetelre? Nem. Pál nem azt mondja, hogy a szenvedések tesznek méltóvá a mennyre, hanem azt, hogy a szenvedések Isten kezében eszközök, melyek által minket méltónak nyilvánít. Erre később az 1,11-12 versnél visszatérünk.
Hogyan írja le Pál Isten igaz ítéletét az 1,6-ban? Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen… Isten igazságszolgáltatásának két oldala van: Isten megtorlása a hitetlenek iránt és megigazítása, igazolása és elismerése az Ő népe felé.
A 6. versben Isten megtorló ítélete a mennyei Atya szentségét tükrözi. Ha összegezzük az üldöztetéseket, szenvedéseket és kínzásokat, melyeknek Isten szentjei az évszázadok során, és különösen az utóbbi években, ki voltak téve, akkor el lehet képzelni, milyen rettenetes lesz az igazságszolgáltatás, amikor eljön az Úr. Mert igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, mondja Pál.
Fel lehetne tenni a kérdést, miért van Istennek ilyen alapelve? Miért fizet vissza elnyomással az elnyomásért? A választ az Úr Jézus szavaiban találjuk meg, amikor elválasztja a népeket, mint a juhokat a kecskéktől (Mt 25,40): A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.
Azt is mondja, hogy nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Az „enyhülés”, görögül „anezis”, felszabadulás egy feszültség alól. Ezt a szót használják, amikor egy íj húrját meglazítják és megszűnik a feszültség. Pál nem arra gondol, hogy amikor az Úr eljön, akkor nyugalmat ad, munkaszünetet, pihenőt, hogy kialudhassuk magunkat néhány napig. Ha az Úr visszajön, akkor nyugalmunk lesz üldözőink és elnyomóink elől, egy hitetlen világtól.
Az ítéletnek tehát két oldala van: Megtorlás az üldözőkön és nyugalom az ártatlanul üldözötteknek.
Hogyan fog az ítélet végbemenni? Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, 8 tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Érdekes a „megjelenik” szó. Ha a 2Thessz 2. fejezetével foglalkozunk, akkor látni fogjuk, hogy Pál apostol az Úr visszajövetelével kapcsolatban 3 kifejezést használ:
1. „Parouzia”, amit a jövetel vagy jelenlét szóval lehet fordítani. 2. „Epifánia”, mely megjelenést jelent. Ezt a szót találjuk 2Thessz a 2,8-ban: És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével. Parouziájának epifániajával, azaz eljövetelének jelenlétével.
A 2Thessz 1,7-ben egy másik kifejezés áll a megjelenésre, mégpedig az „apokalipszis” szó. A Biblia utolsó könyvének a címe: Apokalipszis. Ha az Úr eljön, akkor nem csak itt lesz, jelen lesz, hanem az egy kinyilatkoztatás lesz! Mindaz, ami eddig rejtve volt, az eddig sohasem látott dicsőségének teljességében tárul fel. Mindenki látni fogja.
Hogyan nyilatkozik ez meg? Eljön a mennyből (ezt már láttuk az 1Thessz 4-ben), eljön hatalmának angyalaival. Nem az angyaloknak van hatalmuk. A hatalom a Krisztusé, az angyalok hatalmának végrehajtói. Ők fogják Krisztus hatalmát manifesztálni. A Mt 24,31-ben azt olvassuk, hogy amikor eljön, elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig. Az 1Thessz 4,16-ban annyit mond Pál: Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből…
Azt is mondja, hogy tűz lángjában fog eljönni. Egyesek a tüzet az ezt követő ítéletre és a bosszúállásra vonatkoztatják. Én hiszem, hogy ez az Úr megjelenésének a kifejezője. Az ÓSZ-ben az Úr gyakran jelenik meg tűz formájában, amikor isteni felségét, méltóságát és a bűn feletti haragját akarja hangsúlyozni. A hamis messiások az Úr visszajövetelét a békével hozzák összefüggésbe. Az Úr eljövetelekor nem a világbékét fogja beharangozni, hanem haragjának tüzével fog megjelenni.
Az ítélet tárgyáról a 8. versben olvasunk: …bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Nagyon tanulságos, ahogy Pál az ítélet tárgyát leírja. Latszólag egy embercsoportról ír, akikre két kifejezés illik. Ez egy olyan csoport, akik nem ismerik Istent és akik engedetlenek az evangéliummal szemben. Két kifejezés egy embercsoportra. Én hajlok arra, hogy itt két különböző csoportról van szó. Mindkét csoport előtt használ névelőt, amiből következtetni lehet, hogy két csoportról ír. Ha ez így van, akkor kik ezek?
Azok, akik nem ismerik Istent, a pogányokra utal a népekből. Olyanok, akik földi életük alatt sose hallották az evangéliumot. Kézenfekvő, hogy ők és azok, akik ugyan hallották az evangéliumot, de elutasították, Isten ítélete alá fognak kerülni.
Ez utal a pogányok problémájára. Hogyan fog Isten eljárni azokkal, akik sose hallották az evangéliumot? Ítélet alá fognak kerülni. A Róm 1,19-ből tudjuk, hogy ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. 20 Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Akik az evangéliumot elutasították, azok felett szigorúbb lesz az ítélet, hiszen több világosságuk volt. Senki nem fog az ítélet alól megmenekülni.
Az akik „nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának” vonatkozik mind a hitetlen zsidókra, mind a pogányokra. Akiknek több világosságuk volt, akik hallották az evangéliumot, azokon nagyobb a felelősség.
Isten ítéletének következményeit az 1,9-10-ben látjuk leírva: 9 Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, 10 amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket. Megint a két oldal:
1. Örök pusztulás azok számára, akik az evangéliumnak nem engednek. Ez nem elpusztítást, megsemmisítést jelent. Létük nem szűnik meg, de Istennel, a Krisztussal való kapcsolatuk teljesen megszakad. Az „örök” a végtelenre, az időtlenségre utal. Elszakadnak az Úrtól és az ő dicső hatalmától (ez a katolikus fordításban jobban kidomborodik:eltaszítva az Úr színe elől és távol fönséges hatalmától). Itt a pokol léte jut kifejezésre, mely a Krisztustól való elszakadást jelenti. Hiszünk egy örök büntetésben? Ha valaki nem hisz ebben, annak oka az, hogy sem az emberi szív romlottságát és a bűn szörnyű voltát, sem Isten szentségét nem ismeri.
Hogyan írja le büntetésüket? El lesznek taszítva az Úr színe elől és távol fönséges hatalmától. Egy vákuumban lesznek, a külső sötétségben. Gyakran gúnyolódnak hitetlen emberek és azt mondják, „szívesebben megyek a pokolba, mert ott legalább együtt leszek barátaimmal”. Ez egy óriási tévedés: a pokol a totális elszigetelődést jelenti, egy örök magánzárkát. Elszigetelődést nemcsak a barátoktól, de magától Istentől is.
A mennyet mindig úgy festik le előttünk, hogy örökké az Úr Jézus jelenlétében leszünk. János a Jelenések 21,3-ban így ír: Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük vagy a Jel 22,4-ben: és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Pál már az 1Thessz 4,17/b-ben írja: … elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Ez a dicsőség van szembeállítva az elveszettséggel.
Az elveszettek el lesznek távolítva az Úr fönséges hatalmától. Pál a Róm 8,18-ban írja: Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk, amikor az Úr eljön.
Ettől a dicsőségtől lesznek a hitetlenek örökre elválasztva. Pál a pokol kínját se fizikális, se szellemi értelemben nem festi le, csak annyit mond, hogy el lesznek távolítva az Úr fönséges hatalmától. Idézhetnénk azt a helyet is, ahol az Úr a külső sötétségről beszél, ahol majd lesz sírás és fogcsikorgatás (Mt 8,12). Szörnyű ez azok számára, akik hitetlenségükben kitartanak. Akik elutasítják az Úr Jézust, azok ne higgyék, hogy tévedésüket majd valamikor kiküszöbölhetik. A halál vagy az Úr visszajövetele után minden reménység elveszett. James Dany mondta egyszer: „Ha az evangéliumot, amint az az Újszövetségben le van írva, valamivel jellemezni szeretnénk, akkor az a végérvényesség! Az evangélium Isten utolsó szava az emberekhez. A döntés ebben az életben végérvényű. Amit az Ige hirdet, az nem így hangzik: „korábban vagy később” vagy „előbb vagy utóbb”, hanem az „élet vagy halál”.”
A másik oldal: 10 amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket. Tudjuk, mit jelent ez? Amikor eljön az Úr, akkor az egész univerzum, az angyalok és az elveszettek is meg fogják csodálni Krisztus dicsőségét. El fogják tátani szájukat a csodálattól és a tisztelettől. Miért? Azért mert az Ő szentjei körülveszik Őt és sugározni fogják dicsőségét. Az angyalok is. Gábriel azt fogja mondani Mihálynak: „Nem elképesztő?! Még Károly is közöttük van. Ezt alig tudom elhinni.” Hogy tudta Isten ezeket megmenteni?! Pontosan erre utal Pál, amikor az Ef 3,10-ben azt írja: …hogy ismertté legyen most a gyülekezet által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége. Mi vagyunk az Úr trófeája az angyalvilág és a hitetlenek előtt. Örökké csodálkozni fognak Isten kegyelmének nagysága miatt.
Nem cseng fülünkben az Ézs 52,2-3? Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. 3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Ha az Úr visszajön, akkor ez egészen más lesz! Akik életükben nem akarták elhinni, hogy Jézus a Krisztus, azok csodálkozni fognak. Ő a dicsőség Ura.
Ha ez nem magyarázat a 2Thessz 1,5-re, akkor mi a magyarázat? Ha valaki azt hiszi, hogy szenvedése, kitartása és türelme által bemenetelt kap a mennybe, akkor fel kell tenni a kérdést: Kié a dicsőség az Úr visszajövetelekor? Ha a mi szabad akaratunk vagy cselekedeteink által van jogunk a mennyre, akkor miért Krisztus lesz megcsodálva és nem a hívők? Az a tény, hogy Krisztus lesz megdicsőítve a szentek közepette, az a bizonyíték arra, hogy a mennyország jogát Isten adja kegyelemből az Úr Jézus érdeme alapján.
Szabad ezeket a verseket összefüggésbe hozni az Úr visszajövetelével és az elragadtatással? Kövessük az időbeli lefolyást a 2Thessz 1,6-tól kezdve. Itt azt mondja: Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen. Ez lesz a meggyötörtek számára a felszabadulás pillanata. Az Úr visszajövetele, ami itt le van írva, a nagy nyomorúságot követi. 7 nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, 8 tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent… Ez az a pillanat, amiről az 1,10-ben olvasunk: hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek. Ez az Úr visszajövetele, amiről később Pál a 2Thessz 2,8-ban ír: És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével.
Mindez, a keresztyének üldözésének vége, a nyugalom, ami rájuk vár, a megtorlás a hitetleneken, a törvénytipró megsemmisítése, a nagy nyomorúság végén fog megtörténni, amikor az Úr megjelenik.
Ha a „pretrib” nézet igaz lenne, akkor a szentek már 7 évvel azelőtt bementek volna a nyugalomba az elragadtatáskor. Pál azonban világosan kifejezi, hogy az a nyugalomba való bemenetel az Úr eljövetelekor fog megtörténni a nagy nyomorúság után.
Végül Pál imádkozik 1,11: Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével… Két dologért imádkozik: 1. …hogy Isten tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és 2. töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével. Pál egyértelműen kifejezi, hogy Isten az, aki meghozza bennünk a gyümölcsöt és a hit cselekedeteit tökéletességre viszi. Ez nagyon hasonló ahhoz, amit a Fil 2,12-13-ban ír: …félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, 13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. Minden vágy, amely egy hívő ember szívében ébred, hogy hitből véghez vigyen az Úrnak tetsző cselekedeteket, azt az Úr fogja tökéletessé és szemeiben elfogadhatóvá tenni. Végül is minden kegyelemből van.
Miért imádkozik még? 12 hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek… Egy kölcsönös megdicsőülés. Amikor az angyalok látják a szentek életét és dicsőítik Istent és Jézus Krisztust, ugyanakkor mi is vele együtt leszünk dicsőítve. Mi is részesei leszünk fenségének. … és ti is őáltala a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből. Még egyszer megerősíti, hogy ez Istentől van és nem a saját erőnkből. Minden Isten kegyelméből van Jézus Krisztusban.
Senki ne higgye azt, hogy a Messiás már itt van. Ha Ő eljön, akkor az mindenki számára nyilvánvaló lesz. A menny megnyílik és az Úr egész dicsőségében látható lesz. Két dolgot fog tenni: begyűjti az övéit és általuk lesz Ő megdicsőítve és a szentek vele együtt, valamint megtorlást fog gyakorolni azokon, akik kitartottak hitetlenségükben.