Egy négyrészes sorozat következik Haggeus próféta könyvéről. Az első téma címe: Gondoljátok meg útjaitokat, vagy másként: Halogatás és sürgősségi sorrend.A világ felfigyel rá, ha valakinek sikerül egy egész nemzetet megtéríteni, és ez a nemzet Istennek egy templomot épít. Különösen, ha az illető egy idős személy. (Haggeus valószínűleg idős ember lehetett, amire a 2,3-ból következtethetünk.) Haggeus mozgásba lendítette Izraelt, a nép megint elkezdett áldozni, félretette önző érdekeit és a közösség érdeke került első helyre.
Haggeus próféta korát Ezsdrás könyvében találjuk leírva Ezs 5,1 – 6,14. Ha meg akarjuk érteni Haggeus könyvét, akkor ezt hasznos elolvasni. Kr.e. 586-ban Nebukadneccar bevette Jeruzsálemet és lerombolta a templomot. 50 évvel később Cyrus, a perzsa uralkodó megengedte, hogy a templomot felépítsék és pénzzel is hozzájárult az építkezéshez. Izrael Kr.e. 536-ban tért vissza a fogságból Zerubbábel vezetésével. Ő szerepel Hag 1,1-ben.
Az építkezésnél gyorsan lelanyhult a buzgóság a samáriabeliek ellenségeskedései miatt, akik nem örültek az épülő templomnak. Az emberek a templom helyett saját házaikat kezdték el építeni. Kr.e. 522-ben Kambizesz öngyilkossága után Dárius került a perzsa trónra. Két évvel később Haggeus és Zakariás sürgették a népet, hogy folytassák a templom építését.
Az ország történelmét három szakaszra lehet osztani. Izrael a száműzetés előtt, a száműzetés alatt, és a száműzetés után. – Ha a nagy világbirodalmakra gondolunk, ismerhetjük Babilon, Asszíria és a Perzsa birodalom történetét. Haggeus a Perzsa birodalom idejében élt.
Haggeusról alig tudunk valamit. Vannak, akik az 1,13 alapján azt állítják, hogy Haggeus angyal volt emberi formában, mert itt az áll „Haggeus, az ÚR követe pedig ezt mondta”. A „követ” szó pedig az eredeti szövegben „angyalt” jelent, ám ez nagyon valószínűtlen állítás. Azt viszont tudjuk róla, hogy teljhatalmú prédikátor volt. Nem csak prédikált, hanem el is érte általa azt a célt, amit magának kitűzött. Isten Szelleme arra indította a népet, hogy építsék a templomot, amint azt Isten és a próféta megparancsolta.
Ha feltesszük a kérdést, hogy mit is akar mondani ez a kispróféta ebben a két fejezetben, akkor ez két szóval jellemezhető. Az első fejezetben a „helyreigazítás” a célja, a másodikat pedig, mivel három prófétai üzenetből áll, a „prófécia” szó jellemzi legjobban.
Ha valaki már egyszer végigolvasta Haggeus könyvét, akkor hamar felfedezi, hogy kulcskifejezés benne a „gondoljátok meg”. 1,5: Azért így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! 1,7: Így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! , 2,15: Most azért gondoljátok meg, hogy mi történt a múltban mindmáig, 2,18: Gondoljátok meg hát, hogy mi történt a múltban mindmáig.
Az a kifejezés, amit Károli így fordít, „Gondoljátok meg jól a ti útjaitokat!” tulajdonképpen körülírva, parafrázis-szerűen így hangzik „Irányítsátok szíveiteket a lépteitekre”. Más szóval az ember Isten igéjének világosságában jól gondolja meg, hogy hova lép.
Vizsgáljuk meg először az első négy verset (1,1-4), ahol a próféta megrója a népet a huzavona és a halogatás miatt. Dárius király uralkodásának második esztendejében, a hatodik hónap első napján így szólt az ÚR igéje Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiél fiához, Júda helytartójához, és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához: 2 Így szól a Seregek URa: Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje. 3 Az ÚR igéje azonban így szólt Haggeus próféta által: Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever?
Kr.e. 520-at írunk. Dárius uralkodik. Dárius kb. Kr.e. 521-ben került a trónra és Kr.e. 486-ig uralkodott. Dárius volt az a nagy király, akiről Hérodotosz írt, akinek hadseregét a görögök Maratonnál Kr.e. 490-ben megverték. Dárius nevét Hag 1,1-ben olvashatjuk. Amikor Izrael fiai Zerubbabel és Józsua vezetésével visszatértek Jeruzsálembe, elkezdték építeni a templomot. Az építkezés megszakadt, mire üzenetet küldtek Dárius királynak. Ő megkerestette elődjének építkezési engedélyét, amit meg is találtak, és erre a király helyben hagyta az engedélyt, sőt még pénzt is küldött az építkezéshez. Haggeus megemlíti, hogy mindez a hatodik hónap első napján történt, azaz Kr.e. 520. szeptember 1.-én. A zarándokok mindig szombaton és újhold napján jöttek. Ez volt a hónap első napja és Haggeus nagyszámú hallgatóságra számíthatott, amikor Isten első üzenetét közölhette a néppel. Az idő kedvező volt az üzenet átadására.
Az 1,2-ben ezt olvassuk: Így szól a Seregek URa: Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje. Érdekes megfigyelni, hogy a próféta szavai szerint nem volt senki, aki a templomépítést megkérdőjelezte volna. Akik a fogságból Zerubbábel és Józsua vezetése alatt visszajöttek, mindnyájan azért jöttek, hogy építsék a templomot. Nem volt más céljuk, senki nem vitatta, hogy kell-e építkezni vagy sem. A prófétának nem kellett mondani, hogy gyertek, építsük a templomot, ezt mindenki tudta, és meg is volt bennük a jóindulat.
A nép vétke abban állt, hogy nem tettek eleget kötelességüknek. Nem tették meg azt, amiről tudták, hogy tenniük kellene. Amikor a próféta így fogalmaz: „Ez a nép”, ebből kihangzik Isten türelmetlensége. Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje. Nem tudom, hogy milyen ellenérveket hoztak fel. Esetleg azt mondták „tudjuk, hogy építkeznünk kell, hiszen ezért jöttünk ide, de az építkezéshez talán még nem érkezett el a politikai és lélektani pillanat. Ellenállásba ütköztünk, és most inkább a saját házainkat építjük.” Más szóval, halogatták a kötelességük teljesítését.
Gyakran én is kérdezem magamtól, hogy „ezt vagy azt miért nem csinálta meg valaki?” Aztán észreveszem, hogy tulajdonképpen, nekem kellett volna azt a feladatot elvégezni. Az Izraeliták még nem értették meg, hogy az építkezés ideje most érkezett el, hogy a külső ellenállás ellenére is Isten akaratát kellett volna tenniük.
Mit jelent ez számunkra? Visszaemlékszünk-e olyan esetekre, amikor mentegetőztünk, hogy valamit nem tettünk meg, amire pedig az Ige elkötelezett volna? Mindig vannak érveink, ésszerű kifogásaink, és azt mondjuk, hogy meg van bennünk a jó szándék, de még nincs itt az ideje.
Mit mond az Úr 1,3-4-ben? Az ÚR igéje azonban így szólt Haggeus próféta által: Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? Képmutatóskodtak, hogy bűneiket fedezzék. – VIII. Henrik király idejében egy lelkész Haggeus magyarázatában egy érdekes párhuzamot látott a Júdeába visszatért Izraeliták és a Reformáció alatt ismét felfedezett igazságok között. Azt mondta: Amint Izrael fiai, mint szabad emberek visszatértek hazájukba és kötelességüknek érezték a templomot újra felépíteni, úgy kell az angoloknak, miután felszabadultak a római egyház kötözöttségei alól, Jézus Krisztus bizonyságtételét az országban felépíteni. – Ez a lelkész Isten igéjét napjai helyzetére alkalmazta. – Ez a mi kötelességünk is. Mi is, akik megismerhettük Jézus Krisztust, megszabadultunk egy fogságból, még nagyobból, mint amilyen Izrael babilóniai fogsága volt. El voltunk veszve bűneinkben, de most Isten akaratát tenni és ezt mindig MA kell. Aztán azt mondta: Ádám meztelen volt a paradicsomban és a bűneset után ezt mentegetőzésre használta. Elrejtőzött a kertben és félt, amikor Isten hangját hallotta. Avval mentegetőzött, hogy ő meztelen. De félelmének oka nem a meztelenség volt, hanem szívének gonoszsága, mert evett a fáról. Ezt is alkalmazta a hallgatóságára, és azt mondta, ha mi halogatjuk Isten akaratát tenni, annak oka sosem véletlen, hanem végső fokon szívünk gonoszsága.
Haggeus Isten üzenetét közvetítette és felszólította a népet: Azt mondjátok, hogy nem jött még el az ÚR háza újjáépítésének ideje? Mit csináltok közben? Már 16 éve visszatértetek hazátokba, és most luxuslakásaitokban laktok. Az Úr háza azonban még mindig romokban fekszik.
Az 1,5-11-ben beszél a halogatás következményeiről. Van egy közmondás: A halogatás az idő tolvaja. Ezt jól ismerem, mert ez egyik kedvenc bűnöm. Valaki azt mondta: Mindennek ellent tudok állni, csak a kísértésnek nem. Én is sok mindennek ellent tudok állni csak a halogatás kísértésének nem. A halogatás nem csak az idő tolvaja, hanem Isten áldásának is tolvaja. Mit olvasunk 1,5-11-ben? (5) Azért így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! Vess egy pillantást utadra, nézz oda, mit teszel! Nézz a körülményeidre! (6-11) Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. 7 Így szól a Seregek URa: Gondoljátok meg, mi történik veletek! 8 Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! – mondja az ÚR. 9 Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? – így szól a Seregek URa. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. 10 Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg termését. 11 Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak.
A próféta az 5-6. versben az emberek veszteségéről beszél. Azért mert csődöt mondottak abban, hogy az elsőbbséget, a helyes sorrendet meghatározzák. Sokat vetettek, de keveset arattak. Nem aktuális ez ma is? Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. Nem ez az infláció definíciója? A próféta ezt Istenre vezeti vissza. Vannak emberek, akik azt mondják, hogy Isten nem törődik mindennapos tevékenységünkkel, nem törődik a nemzetekkel, az emberekkel, ő csak a keresztyénekkel foglalkozik. A próféta ezt másként látta. Isten törvényei mindenkire alkalmazhatók, ezek természetes törvények. Az Úr a természet ura és a természeten keresztül az Úr be tud avatkozni az emberek életébe, és fenyíteni tudja őket. Isten nagyon is törődik az emberekkel és azok a tapasztalatok, melyek életünket formálták, Isten gondviselő szeretetének jelei. Nem minden kellemetlen, vagy fájdalmas élmény fenyítés valamilyen bűnért. Sok minden a mi nevelésünkre szolgál azért, hogy szellemi életünk elmélyüljön. Senki nem tudja a másikat megítélni. Én nem mondhatom valakinek „Isten büntet, mert bűn van az életedben”. Te se mondhatod ezt nekem. A próbatételek gyakran azért jönnek, hogy Istenhez való viszonyunk elmélyüljön, azért, hogy térdeinkre ereszkedjünk, és megtanuljunk imádkozni. Azért, hogy elmélyüljünk az Írás tanulmányozásában, és Isten ígéreteire támaszkodjunk, és ezáltal Isten előkészíthessen az örökkévalóságra, hiszen ez az élet az örökkévalóság előszobája. Isten irányítja körülményeinket, és mindig van értelme annak, ami velünk történik. A Zsid 12,11 ezt így fejezi ki „akik megedződtek általa”, azaz a körülmények által. Mindig így kell imádkoznunk: Miért Uram? A próféta Izraelnek szól: A termés szűkös volt, szárazság volt, az üzlet nem ment, nyomorultak vagytok, lyukas erszénybe teszitek pénzeteket. Gondoljátok meg útjaitokat! Kétszer ismétli meg ezt a mondatot! Szeretem ezt a kifejezést. Nézz oda, figyelj oda jobban, vizsgáld meg, fordíts időt rá, hogyan gondolkozol életed felől? Ez az isteni parancs!
Most az ítéletről kezd szólni. A 1,9/a-ból a rosszallás hangja érződik ki: Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Nem így van? Sokra számítunk és kevés lesz belőle. Magas adók, infláció. Isten itt ítéletről beszél: amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Isten a munka gyümölcsét elfújja. Egy másik fordítás szerint így is olvasható: Megvetéssel fintorítom orromat”. Más szóval, „ha haza hozod, akkor fintorogni fogok rá”. (9/b) Ugyan miért? – így szól a Seregek URa. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. Mindenki a maga háza körül szorgoskodik.
Az életben előforduló kellemetlenségek mindig Isten felszólításai arra, hogy útjainkat megvizsgáljuk. Vegyük nagyító alá körülményeinket, életmódunkat, Isten igéjének és Isten akaratának fényében. Talán elhanyagoltad Isten igéjét? Az utóbbi hónapokban vagy években nem tanulmányoztad a Bibliát? A csendes idő reggelenként talán csak két perc volt? Vagy csak vasárnap tartottál egyéni áhítatot? A nagyítót használva észre fogod venni, hogy imaéleted majdnem elhalt. Vagyonodat sem vizsgáltad még meg az ige tükrében? Hogy állsz a bizonyságtétellel, és milyen a viszonyod a feleségedhez, a férjedhez, a gyerekeidhez, vagy a szüleidhez? Gondold meg útjaidat!
Ez a lecke a prioritások, az elsőbbségek leckéje! Erre akar az Úr megtanítani. Persze, nincs rossz abban, hogy valaki házat épít. Kell egy fedél a fejünk felé, kell ruházat, és kellenek a tartalékok. A lecke azonban az: Mi áll életünkben az első helyen? Az Úr érdekei? A „Templom” azaz a gyülekezet, és mindaz, ami vele összefügg?
A halogatás következménye a fenyítés lett. Ezt kellett megtapasztalniuk és rettenetes, ha valakit az Úr megfenyít.
Nos, hogyan reagál erre a nép? (12-15) Zerubbábel, Sealtiél fia és Jósua fõpap, Jócádák fia és az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az ÚRnak a szavára, Haggeus próféta beszédére, amit általa üzent Istenük, az ÚR; és az ÚRtól való félelem fogta el a népet. 13 Haggeus, az ÚR követe pedig ezt mondta a népnek az ÚR megbízásából: Én veletek vagyok! – így szól az ÚR. 14 És felindította az ÚR Zerubbábelnek, Sealtiél fiának, Júda helytartójának a lelkét, meg Jósua fõpapnak, Jócádák fiának a lelkét, és az egész megmaradt népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Seregek URának a házán, 15 a hatodik hónap huszonnegyedik napján, Dárius király uralkodása második esztendejében.
24 nappal az első üzenet után. Ez csak egy a négy üzenet közül és ez az egyedüli olyan üzenet, mellyel kapcsolatban a nép reakciójáról tesz említést. Milyen érdekes, ahogy a nép reagál! Ezzel kapcsolatban három dolgot szeretnék kiemelni:
1. Hallgattak az Úr szavára. Az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az ÚRnak a szavára, Haggeus próféta beszédére, amit általa üzent Istenük, az ÚR. „Hallgatni” tulajdon képen hallgatást jelent rokonszenvvel. Hallgatok valamire és szívem hajlik a mondottakra. Más szóval: hallgatok és engedelmeskedem.
Az is érdekes, hogy Haggeus és Isten szavai szorosan össze vannak kapcsolva. Nem ez az oka annak, hogy a nép engedelmeskedik? Talán sokszor azért nincs hatása a prédikációnak, mert a prédikáció nem Isten szava, igéje? Mennyire fontos, hogy az igeszolgálat Isten hangja legyen!
Ők igazán odafigyeltek! De hogyan hallgatunk mi egy-egy igei szolgálatot? Egy istentisztelet után gyakran ilyen dolgokat lehet hallani: „Ez nagyon szép szolgálat volt. Milyen szép magyarsággal beszélt!” „Nagyon érdekes illusztrációkat használt és humora is van”, stb. Az Apcsel 10,33-ban ezt olvassuk: Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. – mondja Kornéliusz Péternek – Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.” Mindenki, aki igét magyaráz, tudatában kellene legyen annak, hogy ő Isten hangja. Akkor talán több gyümölcse lenne a szolgálatoknak. És ha úgy hallgatunk igemagyarázatokat, hogy az Isten szava hozzánk, akkor az gyümölcsöt is fog hozni.
2. Az ÚRtól való félelem fogta el a népet. Istennek adták a dicsőséget. Az Úr félelme a bölcsesség kezdetét jelenti. Ha az Úrhoz jövünk, reá hallgatunk, akkor tudatában kell lennünk annak, hogy ő egy szuverén, mindenható Isten. Az Ő igéjére hallgatni, az isteni bölcsesség kezdete. — Gyakran csak emberfélelem jellemez minket. Az emberfélelem pedig csapdát rejt. Fel kell ismerjük, hogy milyen félelem jellemez bennünket! Az Izraelitákat az istenfélelem jellemezte.
3. Végül valami váratlan dolog történt: követték Isten akaratát. Figyeljük meg, mi történt (12. v.): az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az ÚRnak a szavára, Haggeus próféta beszédére, amit általa üzent Istenük, az ÚR; és az ÚRtól való félelem fogta el a népet. Miután hallották Isten szavát, cselekedték az Ő akaratát, félték az Urat, azután kapták meg az ígéreteket. Mi volt ez az ígéret? (13.v.) Haggeus, az ÚR követe pedig ezt mondta a népnek az ÚR megbízásából: Én veletek vagyok! – így szól az ÚR.
Legyen szabad egy rejtvényt feladnom: Azt olvastuk, hogy hallották Isten szavát, és Isten félelme fogta el a népet. Csak azután mondta Isten: Én veletek vagyok. Ez a sorrend. Tehát az engedelmesség hozta létre Isten közelségét. Hiszed ezt? …
Én nem hiszem. Nem hiszem azt, hogy az engedelmesség Isten közelségének előfeltétele. Én ezt olvastam: Haggeus szájában volt Isten igéje, melyet Isten szelleme inspirált. Haggeus volt Isten szája, akin keresztül Ő szólt a Szentszellem által, és ez hozta létre az engedelmességet a nép szívében. Az istenfélelem is Isten igéjének a gyümölcse. Isten munkája ez is. Ezt olvassuk a 1,14-ben: És felindította az ÚR Zerubbábelnek, Sealtiél fiának, Júda helytartójá-nak a lelkét, meg Jósua fõpapnak, Jócádák fiának a lelkét, és az egész megmaradt népnek a lelkét, úgy-hogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Seregek URának a házán.
A kezdeményezés mindig Isten kezében van. Isten persze nagy és kegyelmes, és amikor Ő erényeket teremt életünkben, vagyis elvégez egy isteni munkát, gyümölcsöket terem, akkor ráadásul még meg is jutalmaz azért, amit Ő bennünk elvégzett. Ez a kegyelem alapelve! Ez az, ami olyan csodálatos a mi Istenünkben. Ő egy kegyelmes Isten. Ha bármi is az én engedelmességemtől függhetne, mi lenne belőlem? Emberi fogyatékosságomnak, tökéletlenségemnek nagyon is tudatában vagyok. A bűnnek nagyon mély gyökerei vannak életünkben. Örökös harc dúl életünkben, és ha a magunk erejéből próbálkozunk győzni, akkor mindig vesztesek maradunk. (Róm 7,23) „De tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével”.
Hálás vagyok Istennek, hogy Ő egy kegyelmes Isten, aki képességet ad, aki a tehetetlenségemet isteni képességé változtatja azért, hogy akarata teljesüljön, és ráadásul még meg is jutalmaz ezért. Ki lenne közülünk győztes, hacsak Krisztusban nem lennénk győztesek? Én megmaradok az én Istenemnél, aki bennem munkálkodik, és ezért nem kell magamat egy „teljesítményre” beállított keresztyénségre rábíznom. Az én Istenem nem árminiánus. Én kitartok annál az Istennél, aki kijelentette magát a Szentírás soraiban. Szeretem ezt az ígéretet: Én veletek vagyok! Megismétli később a 2,4-ben. Ugyanaz az ígéret, amiről Mát 28,20-ban így olvasunk: Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Jó tudni, ha Isten velünk van, akkor mi mindig fölényben leszünk. Hadd kiabáljanak a templomépítés ellenségei, a végső szó Isten szava. Ha az Úr oldalán vagy, akkor minden rendben van.
Az 1,14-ben, azt olvassuk, hogy nekifogtak a munkának. A „munka” szó gyakran jelenthet „szolgálat”-ot. A munka nem csak munka lehet, hanem szolgálat is az Úr szemében. Más szóval: Az Istennel való közösség a munkát elváltoztatja szolgálattá. – Egy asszony, aki egyszer hitre jutott, azt mondta: „Amióta az Urat ismerem nem számít, ha mosogatnom kell”. Ami azelőtt fáradságos kényszer volt, az Úrhoz való viszony által megváltozott. Ha az Úr közelségében vagyunk, akkor a mindennapi apró munka szolgálat lesz.
Hadd foglaljam össze az eddigieket:
A vonakodás és halogatás az életben és a munkában mind szellemileg, mind anyagilag hanyatláshoz vezet. Ha hívő emberekként hagyjuk, hogy a személyes érdekeink az Úr érdekei fölött álljanak, akkor az szellemi hanyatláshoz fog vezetni. A szellemi hanyatláshoz gyakran anyagi és testi hanyatlás is párosul. A kiutat úgy találjuk meg, ha felülvizsgáljuk elsőbbségeinket az életünkben! Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. (Mát 6,33) Könnyen lehetséges, hogy a lelked meg van mentve, de életedet Krisztusban eljátszod, eltékozolod.
Isten akaratának cselekedéséhez és véghez viteléhez, az Úrtól kapunk erőt, és képességet. És felindította az ÚR Zerubbábelnek, Sealtiél fiának, Júda helytartójának a lelkét, meg Jósua fõpapnak, Jócádák fiának a lelkét, és az egész megmaradt népnek a lelkét. Ugyanez áll Fil 2,12-13-ban …félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. Pál apostol itt hívőkhöz szól. Azt mondja: vigyétek véghez, hozzátok létre azt, amit Isten bennetek kimunkált. Adjatok formát annak, amit Isten bennetek elvégzett. Félelemmel és rettegéssel tegyétek, mert Isten az, aki mind az akarást, mind a kivitelezést az Ő tetszésének megfelelően alakítja. Micsoda óriási ígéret ez!