Szeretnék egy új sorozatot elkezdeni a prédikátor könyvéről. Először azonban üssük fel Róm 8,18-28 verseket. A prédikátor könyve egy elbeszélés és nem egyes tanácsok gyüjteménye, mint például a példabeszédek. A könyvnek a szerkezete nem egészen szisztématikus és ezért jó egy modernebb fordítást kézbe venni, mint a Károlit.Róm 8,18-28: Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Itt szerepel a „hiábavalóság“ szó, mely az ÓT görög szövegében, a szeptuagintában – a prédikátor könyvének megnyitó szava. Meg vagyok győződve, hogy Pál apostol, amikor Róm 8-at írta a prédikátor könyvére utalt. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Szellem első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Ugyanígy segít a Szellem is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Szellem gondolata, mert Isten szerint jár közben a szentekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.
Tessék jól odafigyelni:
Préd 1.2 Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! 1.14 Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés ( a szél kergetése) 2.10 Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a hasznom minden fáradozásomból. 2.11 De amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt. 2.15 Azért ezt gondoltam magamban: Ha az én sorsom is az lesz, ami a bolondé, akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok? És ezt mondtam magamban: Ez is hiábavalóság! 2.16 Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. 3.19 Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és egyfajta lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság! 3.20 Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik. 4.2 Ezért boldogabbaknak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. 4.3 De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt. 7.15 Sok mindent láttam hiábavaló életemben: Van olyan igaz ember, aki elvész, pedig igaz, és van olyan bűnös, aki sokáig él, pedig gonosz. 8.14 Van ilyen hiábavalóság is, ami a földön történik: Vannak igazak, akikkel úgy bánnak, mint a bűnösökkel; és vannak bűnösök, akikkel meg úgy bánnak, mint az igazakkal. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság. 8.17 Úgy láttam, hogy az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amik a nap alatt történnek. Az ember ugyan fáradozik azon, hogy kikutassa, mégsem tudja kiismerni. Még ha azt mondja is a bölcs, hogy már tudja, akkor sem képes kiismerni. 9.9 Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt; mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amit fáradsággal végzel a nap alatt. 10 Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell! 11 Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek.
Kinek a tollából származik ez az írás? Talán Nitzsche tollából? Vagy Kierkegaard, vagy Sartre tollából? Vagy egy szabadelvü, liberális teológus tollából, mint Thielecke vagy Rudolf Bultmann? Erre az ismeretre jutottak haláluk előtt? Vagy ezek a nézetek egy TV vagy napilap szerkesztőségében születtek meg, akik a 21.sz. postmodern társadalom világnézetét tükrözik?
Nos, ezek a szavak a Bibliában találhatók, Isten igéjében, ezek a Szentszellemtől inspirált igék. Ha aztán felismerjük, hogy ezek az igék, melyek kétségbeejtő, pesszimista világnézetet tükröznek, be vannak szorítva egyik oldalon a csodálatos zsoltárok és a példabeszédek, a másik oldalon az énekek éneke és a Ézsaiás fenséges könyve közé, akkor meg kell kérdezni magunkat, hogyan került bele a Prédikátor könyve a Bibliába? Az ÓT idejében a rabbik szintén feltették ezt a kérdést. A mai napig felteszik teológusok a kérdést: Maradjon ez a könyv a Bibliában? Nem lenne jobb nyíltan beismerni, hogy ezek a gondolatok inkább beleillenek a cinikusok és kételkedők világnézetébe akik a világi napilapokat szerkesztik? Ezzel a kérdéssel szembe kell nézni, ha nincs egy kielégítő értelmezése ennek a könyvnek! A keresztyén szemszögből ennek a könyvnek nincs helye a Bibliában! Egyesek, akik meg akarják tartani a Prédikátor könyvét a Bibliában különleges magyarázatokat alkalmaznak.
Egyes korai zsidó írásmagyarázók úgy próbálták a kérdést megoldani, hogy az egyes versek után egy kérdőjelet tettek. Azt a benyomást keltették ezzel, hogy a versek írója csodálkozott ezeken a kijelentéseken és nem hagyta helybe ezeket. Például van egy visszatérő vers a Prédikátor könyvében: nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik,… (8,15). Ők ebből egy kérdést csináltak: … nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik?
Mások azt a magyarázatot adták, hogy Salamon amikor ezt a könyvet írta depressziós volt, lázadozott mert engedetlensége miatt elveszítette a trónját. Ez a magyarázata kétségbeesés és hiábavalóság nézetének.
Ezek a nézetek teljesen feleslegesek. A Prédikátor megállta helyét az idők viharában az elmult 3000 év alatt és a mai napig benne van ez a könyv a Bibliánkban. Éppúgy mint a Római levél, ez Isten igéje, mely Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre;
El tudod képzelni, hogy az olvasot versek hasznosak lehetnek a tanításra? Lehetnek a keresztyén ember számára hasznosak? Szeretném a következő tanulmányokban bebizonyítani, hogy a könyvnek igenis helye kell legyen a Bibliában és tényleg hasznos, hogy élhessünk az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és gyümölcsöt teremjünk mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjünk az Isten ismeretében(Kol 1,10).
Néhány dolgot figyelembe kell vegyünk ha ezt a könyvet a kezünkbe vesszük. Először a könyv címe! „Prédikátor“ ami a héberből lett átvéve a „Kohelet“ szó jelentősége. Egy „tanító“ vagy „prédikátor“. Préd 1,1 és 1,2-ben kétszer nevezi magáttanítónak. Dávid fia, a király mondja: Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! A szó „prédikátor“ 7x fordul elő a könyvben, 3x az első fejezetben, 1x a 7. fejezetben és 3x a 12. fejezetben. A héber „kohelet“ szó gyökere annyit jelent mint „összegyüjteni“, „összeállítani“.
Ki volt a prédikátor? Salamon, habár a neve sohse szerepel a könyvben. Az első vers így hangzik: A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei. Préd 1,12: Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben,… A könyvben hozott példák megegyeznek azzal, amit mi Salamonról tudunk.
Mi a könyv témája, miről szól a könyv? Az évszádok során különböző véleményekről tudunk: Nihilista, pesszimista, szkeptikus, cinikus, materialista, exisztencialista, stb. – Egy korai keresztény gyülekezetben Rómában valaki írt egy kommentárt a Prédikátor könyvéhez, mert ezzel rá akart beszélni egy leányt, hogy lépjen be egy kolostorba. Azt mondja: “A könyv célja minden öröm hiábavalóságára rámutatni a nap alatt és a hangsúlyt az aszkézisre helyezni, hogy minden erőnket az Úr szolgálatába állítsunk”.
Mások éppen az ellenkezőjét állították. Miután az életnek nincs értelme és minden emberi munka hiábavaló ezért élvezd az életet, mert csak egyszer élsz és holnap amúgy is meghalsz.
Nézetem szerint sem az egyik, sem a másik szélsőséges nézet elfogadható. Sok evangéliumi keresztyén az évek során másként értelmezték ezt a könyvet. Állították, hogy a Prédikátor a meg nem váltott világi ember nézetét tükrözi. A hangsúly azon kifejezésen van, “a nap alatt”. Ha tudni akarjuk, hogy a világi ember hogyan gondolkozik, hogyan látja a világot, akkor a kezébe kell nyomni a Prédikátor könyvét. A keresztyén ember számára a könyv nem lehet segítség. A könyv nem tükrözi a keresztyén hívő ember nézetét. – Ez a nézet sem elfogadható számomra.
Scofield, a Prédikátor könyvének bevezetéséhez ezt írja: “A Prédikátor az emberek könyve <a nap alatt> akik az élet felett elgondolkoznak. … A világ legbölcsebb emberének világnézete van leírva, aki tudta, hogy van egy szent Isten, aki minden felett ítélkezni fog. A kulcsszavak, “a nap alatt”, “láttam”, “úgy gondoltam”. A leírt filozófia nem tart igényt az ihletetségre (inspirációra), de az ihletett ige megtanít minket arra, ahogyan az emberek gondolkoznak.” Scofield szerint a Prédikátor könyve ihletett és ebben le van írva, ahogy a bűnös, magára hagyott ember gondolkozik az életről.
Én Scofieldal sem értek egyet. Ha minden ilyen nézetet elutasítunk, akkor hogyan tudjuk meg, mi a könyv mondanivalója, mi a könyv üzenete számunkra a 21. században? Jay Stafford Wright az ő Prédikátor kommentárjában 3 lehetőséget említ, hogy mi a könyv célja. Gondolom, neki igaza van.
- Először a könyv előszavát kell figyelembe venni. A bevezető mondat ez: Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
- Ha ezzel nem vagyunk megelégedve, akkor nézzük meg a könyv végét. Az összefoglaló nagyon preciz: Préd 12,9 Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett. 10 Igyekezett a Prédikátor arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat. 11 A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók. 12 Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet. Most jön a tanulság! 13 Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! 14 Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.
Lehetséges, hogy az előszóban minden értelmetlen és mindent hiábavalóságnak tart és a a könyv végén azt mondja, féld Istent és tartsd meg parancsolatait mert Isten mindent meg fog ítélni? Nem tünik ez egy ellentmondásnak? Az élet értelmetlen de a tanácsa az, hogy féld Isten és tartsd meg parancsolatait. Ha Isten mindent meg fog ítélni, akkor az életnek kell értelme legyen!
- Wright harmadik tanácsa, mely szintén nem nagy segítség: Mi a könyvben a refrén? Talán ez adja a kulcsot kezünkbe. 4 refrén van, egyet már említettünk: Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Ez harmincszor fordul elő a könyvben! A kifejezés, „a nap alatt“ 25x fordul elő. 7x fordul elő: hasztalan erőlködés ( a szél kergetése). 1,14-ben mind a három refrén előfordul. Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés ( a szél kergetése). – Van egy negyedik refrén 3,12-13: Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. Ez 6x fordul elő a könyvben.
Hogyan lehet ezeket az ellentmondó kijelentéseket közös nevezőre hozni? Összezavartalak? Remélem, igen. Ha összezavarodtál az annak a jele, hogy odafigyeltél. Valaki egyszer azt mondta: Csak olyanok nem kerültek a Prédikátortól zavarba, akik még nem olvasták.
Mit kezdjünk el ezzel a könyvel? Megpróbálom a következőkben kifejteni azt, ami szerintem a könyvnek a célja.
Szerintem a könyv írója keresi azt a kulcsot, mely az élet értelmét feltárja. A Tanító az életét kezébe veszi és minden oldalról szemügyre veszi. Megtekinti a természet oldaláról, a bölcsesség oldaláról. Aztán összerázza, felkavarja és megkérdezi: Talán a munka ad életemnek értelmet? Vagy talán az élet élvezete ad értelmet? Még mindig zavart és ezért megint megkeveri és előlröl kezdi a kérdéseket feltenni. Talán a bölcsesség a kulcs, ez ad értelmet életemnek? Miután az életet ismét és ismét minden elképzelhető oldalról megvizsgálta, meghozza a döntést. Mi a döntés? Igen nagy hiábavalóság, … igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
A tanító azt akarja ezzel mondani, hogy az életnek nincs értelme? Nem. Legközelebb megvizsgáljuk, hogy a szó “hiábavalóság” mit jelent, mi ennek a szónak a tartalma. Nem hiszem, hogy a tanító nézete az, hogy az életnek nincs értelme.
Mit akar mondani? Megfigyeli az életet minden elképzelhető oldaláról és arra a következtetésre jut, hogy az élet önmaga nem adja meg a kulcsot saját értelméhez. Azt mondja: Az élet képtelen saját magának értelmet adni. Az élet elveszítette a kulcsot saját magához. A tanító keresi az élet egészének értelmét. Arra a következtetésre jut, hogy nem talált kulcsot a nap alatt. Függetlenül a szemszögtől, ahonnan az életet szemléljük, akár a természet, a munka, az öröm, az élvezet, a karrier, a család vagy barátok, akárhonnan is szemléljük az életet, nincs magyarázat az élet értelmének. Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Ha kulcsot keresel az élet értelméhez, akkor a lakatoshoz kell menjél aki a zárat csinálta. Isten kezében van a kulcs az ismeretlenhez és ő nem adja azt a kezedbe. Isten kezében van a kulcs az élet minden részlegéhez és ő nem adja ki a kulcsot a kezéből. Mit mond Préd 3,10-11? Ezek a versek megerősítik a könyv célját. Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. Szépen megalkotott mindent a maga idejében, Mit mond a fejezet elején? Ezek nagyon ismert versek! 3.1 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. 2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.… Minden élménynek és tapasztalatnak meg van a maga ideje, az életnek és halálnak, a szomorúságnak és az örömnek stb.
de aztán így folytatja a 3,11-ben: … az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott. Mit mond a tanító? Isten az ember szívébe helyezte az örökkévalóságot, hívők és hitetlenek szívébe egyaránt. Ez a jelentősége annak, hogy Isten képére vagyunk teremtve. Az ember szívében össze kell tevődnie a részleteknek egy összképé, mint egy puzzle.
Miért társalognak szüntelenül férfiak és nők az élet értelméről? Az állatok ezt nem teszik, ők ösztöneik szerint élnek, esznek, isznak, alszanak, pároznak…. Az állat nem kérdezi, hogy miért teszi ezt. Az állat nem keresi életének értelmét. Csak az ember keres értelmet az életben. Isten az örökkévalóságot helyezte a szívünkbe, hogy életünket az örökkévalóság perspektívájában lássuk. Életünk körülményeiben ismerjük az örömöt és a szomorúságot, a születést és a halált, ismerjük az igazakat és gonoszokat és megkíséreljük mindezt egy kalap alá hozni. Isten azonban nem adja kezünkbe a kulcsot. Az örökkévalóság gondolata a szívünkben egy nagy teher, mert nem vagyunk képesek mindent egy nevezőre hozni. Rossz foglalkozás ez; azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele, – mondja a tanító (1,13). Életünk körülményei változnak és Isten egy vágyat helyezett a szívünkbe az örökkévalóság után. Nem vagyunk képesek az összerakós rejtvényt megoldani, csak hitből tudjuk, hogy van az életnek értelme, de mégsem látjuk. Nézd meg 7,14-et: A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik. Az ember nem ismeri a jövőt. 8,17: Úgy láttam, hogy az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amik a nap alatt történnek. Az ember ugyan fáradozik azon, hogy kikutassa, mégsem tudja kiismerni. Még ha azt mondja is a bölcs, hogy már tudja, akkor sem képes kiismerni. Ez nem pesszimizmus!!! Ez nem csak a hitetlen ember perspektívája. Ez a kemény valóság! Ez igaz mind a hitetlen pogány, mind a hívő keresztyén számára. Gondolkoz ezen egy kicsit. Kedvenc álmaink megsemmisülnek. Miért? Amerika elzavarja Szadam Husszeint Irakból és azóta naponta százával ölik meg egymást az emberek. Vagy tekintsünk vissza a történelembe: Hány million ember halt meg a 2. világháború alatt? Hányan pusztultak el Sztálin gulágjában? Hányan Pot-Pol kambodzsájában? Férfiak, nők, öregek, csecsemők, gyerekek! Milliókat költenek arra, hogy egy ritka állatfajtát megőrízenek, de hány million magzatot hajtanak el és ölnek meg naponta a világban? Milyen magyarázatot találunk ezekre a kérdésekre? Tudom, hogy te találsz értelmet. Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott, de hogy hogyan szolgál javukra azt ki tudja megmondani? — Valaki megöli a szomszédját és 10 év börtön után szabadon bocsájtják. Egy másik 40 évig ül börtönben ártatlanul, amikor kiderül, hogy ki volt a gyilkos. Ki érti ezt meg? — Hivő keresztyén szülők 10 éves gyermeke eltünik. A rendőrség keresi, megtalálják, a gyermek szexuálisan meg lett erőszakolva és aztán megölték. Hogyan szolgál ez a család javára? – Egy ember igyekszik a repülőtérre, mert a gépe egy óra mulva indul. Szerencsés, mert kocsijával a zöld hullámon éppenhogy eléri célját. Ő az utolsó akit még beengednek a a gépbe. Milyen szerencse, hogy még elértem a repülöteret idejében, mondja magának. – Egy másik ember igyekszik ugyanazt a gépet elérni, de neki nincs szerencséje. Ő a piros hullámba kerül és 30 másodpercel elkési a gépet. Látja amint a gép gurul a kifutópájára. 10 percel később a gép a felszállás közben lezuhan és mind a 240 ember a fedélzeten meghal. Miért? Próbáld a hozzátartozóknak megmagyarázni, hogy miért történt ez és ha hívők, hogyan fog ez javukra szolgálni.
Ilyen példák hosszú sorát lehetne felsorolni. Milyen értelmet lehet ilyen szörnyűségnek adni? Minden gondolkozó ember érzi, hogy van e mögött valami értelem. Mi keresztyének tudjuk, hogy van e mögött értelem. Sokan fordulnak Krisztushoz, mások valami filozófiában keresnek magyarázatot, mások a teológiában keresik a választ. De senki nem találja meg. Barth Károly se talált választ, én se tudok választ adni, hogyan illenek a részek össze. Ha ilyen eseményekről vagy tragédiákról olvasok, akkor a válaszom: Minden értelmetlen és hiábavalóság. Ha egy pillanatra hiszem, hogy megtaláltam a megoldást, történik valami és minden ismét összezavarodik.
Képzeld el ülsz egy nagy asztalnál és igyekszel egy mozaikrejtvényt összeilleszteni. Órákig, napokig ülsz ott és rakod össze a részeket. Egy idő után úgy néz ki mintha az egyik sarokban valami képet lehetne felismerni. Aztán bejön valaki és odanyújt egy mozaikdarabot és azt mondja: Ezt is be kell iktatni a képbe. Persze ha ennek a darabnak helyet kell adni az összerakós rejtvényben, akkor más darabok nem fognak belepasszolni. Erőlteted itt és ott beleilleszteni a képbe, de nem megy. Amikor azt hiszed, most már majdnem sikerült, szétesik a kép.
Isten az ember szívébe helyezte, hogy lássa az egészet, lássa élete értelmét, de nem lehet megtalálni.
Hátha van egy más út az élet értelmét megtalálni. Nézzük meg a természetet. Talán a természetben találjuk meg a megoldást. Azokban az erőkben, melyek körülvesznek. Ezt igyekszik a Tanitó a Préd 1,3 ff versekben megtalálni. Milyen következtetésre jut? A 9.v.-ben azt olvassuk: Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt. 10 Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk. 11 Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek. A természetben nincs válasz. Minden hiábavalóság.
Talán a bölcsességben van a válasz. 16 Így gondolkodtam magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik elődeim voltak Jeruzsálemben; sok bölcsességet és ismeretet szereztem. 17 Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés. 18 Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is. Itt sincs kulcs.
Talán az élet örömei? 2.1
Ezt gondoltam magamban: Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót! De kitűnt, hogy ez is hiábavalóság. 4 Nagyszerű dolgokat alkottam: házakat építettem, szőlőket ültettem, 5 kerteket és ligeteket létesítettem, és beültettem azokat mindenféle gyümölcsfával. 6 Csináltattam víztárolókat, hogy öntözni lehessen belőlük az erdőben sarjadó fákat. 7 Szereztem szolgákat és szolgálókat, voltak házamnál született szolgáim is. Marhacsordám és juhnyájam is több volt, mint mindazoknak, akik elődeim voltak Jeruzsálemben. 8 Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is: királyok és tartományok kincsét. Talán a zene ad értelmet? Szereztem énekeseket, énekesnőket, és ami a férfiakat gyönyörködteti: szép nőket. 9 Naggyá lettem, és felülmúltam mindazokat, akik elődeim voltak Jeruzsálemben. De megmaradt a bölcsességem is. 10 Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a hasznom minden fáradozásomból. 11 De amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt.
Talán a munkám, tehetségem, adományaim, a karrierem adnak értelmet az életnek? Erről oktat ki a Tanitó a későbbi fejezetekben. Préd 2,18.: Meggyűlöltem mindazt, amit fáradsággal szereztem, míg fáradoztam a nap alatt, mert más emberre kell hagynom, aki utánam következik. 19 Ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy ostoba? És mégis rendelkezni fog mindazzal, amit fáradsággal szereztem, míg bölcsen fáradoztam a nap alatt. Ez is hiábavalóság! 20 Odáig jutottam, hogy már kétségbeestem minden szerzeményem miatt, amiért fáradoztam a nap alatt. 21 Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, tudással és rátermettséggel fáradozott, és olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte. Ez is hiábavalóság és nagyon rossz dolog. 22 Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt, 23 hiszen mindennap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta szívének?! Ez is hiábavalóság! A munka sem elégít ki az életben! Erről sokan tehetnek bizonyságot. A gonosz sikeres lesz és az istenfélő nyomorúságba kerül. Miért?
Ha az életünket akármelyik oldalról szemléljük, nem találunk kulcsot az élet értelmének feltárásához. Hol van a megoldás? Vannak akik az öngyilkosságot válasszák. Talán te is gondoltál már erre? Komoly hívő szülők vagyunk, gyerekünk drogos lett és heroint spriccel magának minden nap. Miért? Igyekeztem jó feleség lenni, mégis férjem minden nap megver. Minden hiábavalóság, a szél kergetése. Megpróbáltam megölni magamat, de ebben se volt sikerem. Így epikureusi leszek, ki fogom élvezni az élet minden örömét, mindent meg fogok venni, amit pénzért kapni lehet, szexuális fantáziáimat ki fogom élni, mindent megteszek, amihez kedvem van. – Ez se fog kielégíteni, ez sem ad választ az élet értelmére.
Semminek nincs értelme. Isten az ember szívébe helyezte az örökkévalóságot, de mégsem lehet megfogalmazni mit tesz Isten a nap alatt.
Mi a keresztyének válasza? A Tanító ad erre választ a Préd 12,13: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az. A hívő ember tudja, hogy van az életnek értelme. Tudja, hogy Isten célja mindent Krisztusban teljességre hozni. Tudjuk, hogy Ő az alfa és az omega. Tudjuk, hogy minden ami közbe esik nem értelmetlen, mindennek van célja és értelme, mert mi Krisztusban vagyunk. Mi tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott, mind a jó, mind a rossz, de nem tudjuk, hogyan! A keresztyének se tudják Isten útjait egészükben kiismerni vagy megérteni. Még mi sem, akik most a kereszt utáni korszakban élünk. Annak ellenére, hogy az egész Szentírás a kezünkben van, mégsincs átfogó ismeretünk. Ha képes vagy a mozaikrejtvény minden darabját összeilleszteni, ha megérted a mai ujság híreit megérteni, akkor állj fel és taníts meg minket. Nekem nincs válaszom. Csak annyit tudok, hogy minden javunkra szolgál, minden Krisztusban értelmet talál és minden gondolat, minden munka, minden amit teszünk vagy nem teszünk, meg kell állnia Isten ítélőszéke előtt.
Minden hiábavalóság, mégis tudjuk, hogy ne adjuk fel azt, amibe Isten beleállított. Ne vessük oda a törülközőt. A Tanító így foglalja össze: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Ez a Tanító tanácsa: Tekints meg életedet, keresd az értelmét, de nem fogod megtalálni. Az életnek nincs értelme, minden hiábavalóság.
Mit tegyek, hogyan éljek? Az utolsó refrénben van a kulcs: 3.12 Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. 13 De az is Isten ajándéka,… Mit tegyek a bölcsességgel? Vessem el? Nem. Mit tegyek a munkámmal? Hagyjam figyelmen kívűl? Nem. Mit tegyek a természettel? Tagadjam meg? Nem. Mi legyen a vigassággal és a szomorúsággal? Mi legyen a családommal, barátaimmal? Hagyem el őket? Nem, ezek Isten ajándékai. Élvezd őket. De tudd mindig, hogy Isten előtt meg leszel mindenért ítélve. Használd ki azokat a lehetőségeket, melyeket Isten előkészített számodra, de mindenről majd számot kell adjál.
Ez nem pesszimizmus, nem fatalizmus, nem szkepticizmus. A hívő számara az élet krisztocentris, az élet középpontjában Krisztus áll. Tudjuk, hogyakik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Nem tudjuk hogyan, de tudjuk, hogy javunkra szolgál. Végezd a munkát melyet Isten e földön reád bízott, élvezd az áldásokat, melyekkel elhalmozott, szenvedj és szomorkodj azokban a nehézségekben amikbe belekerülsz. Tudd, hogy Isten azért vitt ezekbe bele, mert Isten szívedet meg akarja próbálni. Össze akarod illeszteni a rejtvény részeit? Ez nem fog sikerülni. Megpróbálhatod, sőt próbáld is meg. Isten adhat egy rövid bepillantást a kuliszák mögé és Ő megdicsőítheti magát. – Az egész képet nem fogjuk tudni összerakni, de keresni kell azt amiben Isten meg tudja magát dicsőíteni. Tudnunk kell, hogy minden végül is az Úr Jézus személyében fog megoldást találni.
Ha megzavartalak, ne ess kétségbe. A Prédikátor egy nehéz olvasmány. Látásom szerint ez az, amit a Tanító tanítani akar nekünk. Legközelebb egyes fejezeteket közelebről fogjuk megvizsgálni, minden oldalról, mint egy csiszolt gyémántot, ahogyan a fényt megtöri. Az élet maga nem ad választ az élet értelmére. Az élet csak Krisztusban kap értelmet. De ameddig élünk, addig ez a tanulság: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!