Ez egy rövid sorozat a királyságpéldázatokról. Fontos ahhoz, hogy az írást megértsük. Máté 13,10-17. Az összefüggés kedvéért olvassuk el a Máté 13,1-7-et.
Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján. 2 Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült, az egész sokaság pedig a parton állt. 3 Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: „Íme, kiment a magvető vetni; 4 és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak és felkapkodták. 5 Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. 6 De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. 7 Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. 8 A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. 9 Akinek van füle, hallja.” Mindenki ismeri a magvető és a mag példázatát. A következő alkalommal részletesen meg fogjuk nézni ezt a példázatot. Nem most. – Most csak ennyit: Az elbeszélésben valami zárójelben van: A tanítványok megkérdezik az Urat, hogy miért beszél példázatokban. Majd ezt olvassuk tovább: 10 A tanítványok odamentek hozzá és megkérdezték tőle: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” 11 Ő így válaszolt: „Mert nektekmegadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. A „titkait” szó Máténál többes számban van, Márknál egyes számban. Hogy miért van ez így, nem nehéz kitalálni: Van egy titok, egy központi igazság, amelynek több megvilágítása van és többféleképp van ábrázolva, ahogy ezt majd a példázatokban látni fogjuk. Az Úr közölni akar egy igazságot, amelynek sok oldala van. 12 Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. 13 Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak és hallván nem hallanak, és nem értenek. 14 „Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 15 Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” 16 „A ti szemeitek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. 17 Bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.”Egy véleménykutatást szeretnék ma végezni. Egy kérdésről van szó, amelyet már biztos mindannyian feltettetek magatokban vagy legalább elgondolkoztatok felőle. A kérdés egyszerű: Mi állt az Úr tanításának középpontjában? Vagy másképp megközelítve: Mi volt a názáreti Jézus üzenetének központi mondanivalója? Egy szabadelvű teológus azt válaszolná: A központi üzenet az, hogy Isten a mi Atyánk és minden ember testvér. Ezt sok 19. és 20. századi teológiai írás bizonyítja. – Egy forradalmár így válaszolna: A központi üzenet a szegények és elnyomottak jogai és a szegények gazdasági felszabadulásának ígérete. Sokan hiszik ezt, habár ehhez nem lehet találni egyetlen támpontot sem az Újszövetségben.
Mint evangéliumi keresztyén ma reggel talán így válaszoltad meg ezt a kérdést: Az üdvösség kegyelemből van hit által. – Ha ez volt a te válaszod, akkor valamivel közelebb kerültünk a helyes válaszhoz.
Meg vagyok győződve, hogy Jézus tanításának központi üzenete a Márk 1,14-ben található: Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: 15 „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Ez volt Jézus központi üzenete. Minden, amit a négy evangéliumban találunk, amit az Úr tanított, e cím alá lehetne hozni. Jézus központi üzenete Isten királysága volt és ma is az. Ezt megérteni a keresztyén ember egyik legfontosabb dolga. Mit mond Jézus Isten királyságáról?! Nem lehet megérteni sem az Ószövetséget, sem az Újszövetséget, sem azt, hogy Isten mit akar tenni a jövőben, anélkül, hogy tudná, mit tartalmaz Isten királysága. Úgy gondolom, hogy sok félreértés és a bibliai hittől és tanítástól való egészséges eltérés arra vezethető vissza, hogy a királyság fogalmát nem értették meg. Érdekes, hogy ha az evangéliumokat olvassuk és megpróbáljuk megérteni, hogy mit jelent a királyság, hogy Jézus a királyságról mindig példázatokban beszélt. Azért érdekes, mert az ember azt gondolná, hogy központi üzenete pl. a Hegyi beszédben vagy egy, az írástudókkal vagy a tanítványokkal folytatott vitatkozásban lenne. A királyságról viszont mindig példázatokban beszélt. A leghosszabb részt, amely a királysággal foglalkozik, a Máté 13-bantaláljuk. Ezért akarunk ezzel a fejezettel foglalkozni.
Amit felfedezünk, az az, hogy ezek a példázatok nem azt jelentik, amit mi hiszünk, hogy jelentenek. És nem lehet úgy alkalmazni, ahogy mi gyakran alkalmazzuk. A példázatok, pl. a magvető, a tövis, a mustármag vagy a kovász vagy az elrejtett kincs, stb. csak egy alapigazságot közvetítenek. Ez az az alapigazság, amit Jézus a Máté 13,11-ben „a mennyek országának titka”-ként jellemez.
Ha a Máté 13-at szakaszokban akarjuk szemlélni, akkor néhány bevezető fogalmat kell tisztáznunk. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy sokan álmosak lesznek. Ezért ma négy kérdést szeretnék feltenni.
- Mi egy példázat? A példázatokról már a vasárnapi iskolában vagy a hittanórán hallottunk. De értjük, mi a példázat?
- Miért tanított Jézus példázatokban? Ez volt a tanítványok kérdése. Kaptak rá választ.
- Hogyan kell a példázatokat értelmeznünk, magyaráznunk? Vannak szabályok, amelyeket ehhez az irodalmi formához alkalmaznunk kell?
- Mi a példázatok üzenete, azaz a mennyország titka? Mit akart Jézus ezekkel az illusztrációkkal mondani?
1.) Mi a példázat? Tudnunk kell, hogy Jézus tanításainak a fele példázatokban van. Mit válaszolna egy gyerek erre a kérdésre: Mi a példázat? Egy kép a világból, amelynek mennyei jelentése van. Ez egy rövid magyarázat lenne. De ez minden? A Webster-szótárban a következő áll: Egy rövid, kitalált történet, amely egy erkölcsi vagy vallási elvet akar megvilágítani. Ebben az igazság is fellelhető, de a probléma abban van, hogy a Biblia példázatai nem a 20. század nyelvezetében irattak. A magyarázatot tehát nem egy mai szótárban kell keresni. Egy görög szótárban ilyen magyarázat olvasható: Egy illusztráció, példázat, analógia, többnyire egy mese formájában, mely mindennapos eseményeket használ, hogy egy erkölcsi vagy szellemi igazságot megvilágítson. Ez a magyarázat kissé több, mint az előző. Ami még jobb, nézzük meg, mit jelentenek a példázatok az Ószövetségben? Az Ószövetségben van egy héber szó, amely a Szeptuagintában, a héber Biblia görög fordításában, majdnem mindig példázatra, példabeszédre van fordítva. Ez a szó a „maschal”. A héberben különböző jelentései vannak. Ezt használják a példabeszédekre. Amit mi példabeszédeknek nevezünk, tulajdonképpen példázatok. Ezt a szót szatírára, egy gúnyos szóra vagy rejtvényre, allegóriára vagy egyszerűen egy történetre használják példaként. (Amikor Nátán, a próféta, Dávidhoz jött és Betsabéval elkövetett bűneiből kivezette, egy történetet, allegóriát, egy példázatot használt a gazdag és szegény emberről és a bárányról.)
Az Újszövetségben a „példázat” szó ugyanúgy fordul elő. Az Úr ezt a szót a Lukács 4,23-ban szólásként, frázisként alkalmazza (Orvos, gyógyítsd meg magad!), más alkalmakkor metaforaként. De a legtöbb esetben ez egy példabeszéd, egy történet, mely egy fontos teológiai igazságot akar közvetíteni. Tehát nekünk is így kell ezt kezelni. Magyarázatunknak tehát így kell hangoznia: Egy átfogó hasonlat, mely mindennapi életből vett történeteket, életképeket használ, hogy szellemi alapigazságokat közvetítsen vagyvallásos kötelességre hívja fel a figyelmet. Ez talán nem a legjobb definíció, de használható, olyan, amellyel az ember dolgozni tud.
2.) A második kérdés a tanítványok kérdése. Miért tanított Jézus példázatokban? A 13,10-ben ezt olvastuk: Miért beszélsz nekik példázatokban? Miért használod ezeket a történeteket, illusztrációkat? Legalább három oka van annak, hogy miért használt Jézus példázatokat:
- Tanítását el akarta titkolni ellenségei elől. Pl. a sadduceusok és a farizeusok mindig tőrbe akarták csalni az Urat, vajon elkövet-e hibát és hogy vádolnák őt istenkáromlás miatt. El akarta rejteni előlük üzenetét, hogy az ő érveik ne lehessenek megfogalmazhatóak. Pl. úgy használta a kovász vagy a mustármag képét, hogy Pilátus szemében nem kelthetett megütközést. A példázatokkal az Úr megnehezítette ellenségeinek azt, hogy hibát találjanak benne és megvádolják, hogy félrevezette a népet.
- Hallgatóit alkalmassá akarta tenni, hogy az igazi üzenet a szívüket elérje, és a védekező reakciójukat kikapcsolja. Ezt tette Nátán Dáviddal. Ha Nátán őt direkt házasságtörésével szembesítette volna, akkor Dávid eltehette volna Nátánt is láb alól. Nátán előtt egy király állt, aki nem volt felkészülve védekezésre. Azon kívül, hogy az Úr igazságot akart közölni tanítványaival, talán az volt példázatainak fő oka, hogy ellenségei szívét megkeményítse.
- Jézus valóban azért beszélt példázatokban, hogy az emberek ne tartsanak bűnbánatot és ne térjenek meg? Micsoda lehetetlen állítás!! Ha valakinek kérdése van, olvassa el Márk 4-et. Ez vonható párhuzamba az elolvasott Máté 13-mal. Ebben van egy pótlólagos megjegyzés, ami tisztázólag hat. Márk 4,10 Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. 11 Jézus így szólt hozzájuk: ”Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik; 12 hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyank, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.” Itt világosan megmagyarázza a célját, hogy miért beszél példázatokban. Sok ember számára ez a mondat problémát jelent. Abszurdnak találják, hogy a „szeretető” Úr Jézus azért tanított, hogy kívülálló hallgatói akadályozva legyenek ezt megérteni, hogy ne tartsanak bűnbánatot és ne tudjanak megtérni. Nehéz koszt!
Sokan megkísérelték enyhíteni ezt a mondatot. Úgy gondolták, hogy ezt másképp kell fordítani és ezt mondták: Jézus tanításának nem ez volt a célja, hanem példázatainak eredménye. A német egységfordítás enyhíti az „azért, hogy” vagy „arra” szavakat „mert látniuk kellene” kifejezésre. Mintha Jézus azt mondaná, ez lesz beszédem eredménye, nem pedig célja. A szöveg azt mondja: hogy ne térjenek meg.
Mások azt mondanák, hogy az „azáltal” kifejezés a 13,12-ben egy rövidített formája a „hogy beteljesedjen” kifejezésnek és Jézus ezt idézi az Ézsaiás 6-ból és azt mondja, hogy minden csak az Ézsaiás 6-ban leírt prófécia alapján teljesedik be. – Úgy gondolom, így nem szabad szöveget értelmezni.
Van megoldása a problémának. Ne gondoljuk, hogy az emberek, a tömeg, akik Jézust követték, bűneiktől gyötörtek voltak, bűnbánatot tettek és keresték bűneik megbocsátását Jézusnál, és az Úr, tudva, hogy meg akarnak térni, példázatokban tanítja őket, hogy megakadályozza megmenekülésüket. Ez nem az, amit a szöveg tanít nekünk. Nem akarja a bűnbánatra kész embereket megakadályozni, hogy megtérjenek! Így nem ismerjük mi a mi Urunkat! A János 6,37-ben azt mondja az Úr, aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el. Aki kegyelemből, hit által akar az Úrhoz jönni, az be lesz fogadva.
Az emberek, akik elől az Úr a titkot el akarta rejteni, olyan emberek voltak, akik már megkeményítették a szívüket azáltal, hogy elfordultak az igazságtól. Ha az Úr példázatokban beszél, csak megrögzíti hitetlenségük keménységét. Megerősíti, hogy csak aláfalazza döntésüket. Egy magyarázatot találunk Pálnál a Róma 1,21-ben és a 24-ben: … hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett … 24 Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátlanságnak. Ez ítélet, és Jézus ezt tette.
Felmerül a kérdés: Nem tudta volna az Úr hitetlenségüket legyőzni? Ő fel akarta világosítani a tanítványokat a mennyországról. Miért nem „világosította fel” azokat, akik ellenállást tanúsítottak vele szemben? Megtehette volna, ha akarta volna. De mi áll a Máté 13,11-ben?: „Mert néktek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg.” Jézus szavai félreérthetetlenek. Hogy Jézus ugyanazon példázatai miért keményítenek meg egyeseket hitetlenségükben, másokat pedig felvilágosítanak, egyedül Isten szuverén akaratán és kiválasztásán alapul. Valakinek adatott, másoknak nem. Ez erre a kérdésre a válasz.
Nézzük meg a Máté 11,25-öt. Jézus felkészítette tanítványait erre a kérdésre: Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől és felfedted a gyermekeknek.” Feltételezem, hogy a bölcsek és értők egy utalás az írástudókra, a farizeusokra, akik képesítésükkel büszkélkedtek, akik igaznak érezték magukat. A kiskorúak, azaz a csecsemők nem érezték magukat bölcseknek. Jöttek és bevallották bűneiket és beismerték tudatlanságukat. Jézus azt mondja: Isten legyen ezért áldva! Ne ezt mondjuk: „Istenem, nem értem” vagy „tiltakozom” vagy „Atyám, hibát követtél el” vagy „Atyám, gonosz vagy”. Nem! Istent kell imádni, hogy néhányak elől elrejtette az igazságot és néhányak elől nem. Miért tette ezt Isten? Máté 11,26 Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Miért adta meg néhányaknak, hogy tanításait példázatokban megértsék és mások pedig nem? Mert így láttad jónak. Ez az egyetlen válasz, amelyet ad nekünk! Ez nem az egyetlen igehely, ahol valami ilyen szerepel a Bibliában. A 2Kor. 2,15-16-ban Pál az evangélium hirdetéséről beszél: Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: 16 ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. Pál azt mondja, ahogy ez Jézus szolgálatában volt, úgy vonatkozik ránk is.
Ha a Máté 13-at vizsgáljuk és a példázatokban való tanítás értelmét ki akarjuk nyomozni, akkor ez a válasz: Néhányakat fel kell világosítani, másokat megkeményedettségükben még inkább megerősíteni. Miért? Mert így volt kedves előtted. Az emberek szíve érzéketlenné vált, füleiket bedugták, szemeiket Jézus személye felé behunyták. Az Úr példázatokban beszélt hozzájuk, hogy megkeményedésüket, lázadásukat rájuk hagyja. Ahogy az Ézsaiás 6,9-10-ben áll: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 10 Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon! Az emberek fizikálisan látták Jézust, látták csodáit, hallották tanításait, de valóságosan nem hallották őt. Habár megértették nyelvezetét, mindent feljegyeztek, meg tudták otthon beszélni hozzátartozóikkal, még meg is tanulhatták volna kívülről, de amíg Isten szemeiket és füleiket nem nyitotta ki, a sötétségben maradtak.
3.) Hogyan kell értelmezni a példázatokat? Feltételeznünk kell, hogy mi, akik most ezeket a példázatokat tanulmányozzuk, olyanok vagyunk, akiknek szemeik vannak, hogy lássanak és füleik, hogy halljanak és olyanok, akik értenek. Hogyan kell értelmezni a példázatokat? Hogyan kell megértenünk Isten mennyországát? Történelmileg, a 19. századig az exegéták (írásmagyarázók)a példázatokat allegóriaként értelmezték. Kálvin kivétel volt. Pl. Ágoston allegorizálta a samaritánus példázatát. Ágoston úgy vélte, hogy a férfi, aki a rablók kezébe esett, Ádámot mutatja be. Jeruzsálem, ahonnan jött, a mennyei béke volt. Jerikó, ahová ment, a hold volt, ami a mi halandóságunkat mutatja. A rablók az ördög és angyalai voltak az Édenben. Kirabolták Ádámot, azaz elvesztette halhatatlanságát. Megütötték őt, azaz bűnbe akarták csábítani. Félholt volt, azaz szellemileg halott volt, de félig élő. A pap a törvény volt, a léviták a próféták. A samaritánus Jézus Krisztus volt, sebeinek bekötözése a bűnök megfékezése volt. Az olaj és bor, amelyeket a sebekre öntött, a jó reménység vigasza volt és szellemi művekre való felszólítás. A szamár, amire a samaritánus az embert feltette, Krisztus teste volt. A fogadó a templom volt, a két tallér a szeretet két parancsa volt (Isten és a felebarát), a fogadós Pál apostol volt és az irgalmas samaritánus visszatérésének ígérete Krisztus feltámadása volt.
Ágoston és sokan mások a példázatok részleteiben elmerülnek és megpróbálnak azokban mélyebb szellemi igazságokat vagy értelmet keresni. Így nem szabad a példázatokat megközelíteni, ez ennek az irodalmi formának a visszaélése. Sok példa van ezekre, pl. a 99 juh. A példázatok jelentése nem lenne más, ha 199, 71 vagy 33 juhról szólna. – Hogy a samaritánus 3 tallért adott 2 helyett a fogadósnak, a példázaton nem változtatott volna. Ha Jerikóból ment volna Jeruzsálembe vagy Jeruzsálemből Jerikóba, semmit nem változtatott volna a példázaton. – Vagy a magvető példázata, amit olvastunk. Nincs jelentősége, hány talaj van megemlítve, 3, 6 vagy 12. A példázat alapvető üzenetén ez semmit nem változtat.
A példázatok elemzésének két fontos alapelve van:
- Meg kell keresnünk azt a központi üzenetet, amit a példázat kimondani akar. Minden részlet, minden szín, amit a kép kiszínezésére használnak, nem azért van, hogy teológiai tanítást közvetítsenek!
- Figyelnünk kell Jézus életére és korára, amelyben az Úr a példázatokat mondta. Ismernünk kell a kort és a keleti gondolkodásmódot, azon emberek kultúráját, akikhez beszélt. Ismernünk kell a gazdasági és politikai helyzetet, a kor vallási gyakorlatát, hogy megértsük a példázatokat.
Egy kis példa: Ha ma egy gyereket megkérdeznénk, „Ki volt a jó samaritánus?”, talán Jézust nevezné meg, akit ő valószínűleg jelképezett. Ha viszont megértjük, ki volt Jézus korában a samaritánus, akkor ez az egész más értelmet kap. A zsidók számára a samaritánus egy megvetett ember volt. Ha egy zsidó egy samaritánust látott, köpött egyet és elátkozta. Ezért volt olyan meglepett a nő a Jákób kútjánál, hogy Jézus beszélt vele. Ha a zsidók és a samaritánus közötti ellenséges viszony történelmi hátterét tekintetbe vesszük, észre vesszük, hogy ez a példázat vallási és rasszista vakbuzgóságról beszél és arról, hogy az ember ezt hogyan győzheti le. Ezt a két elvet szem előtt kell tartani.
4.) A legfontosabb kérdésünk: Mi a Máté 13 üzenete? A mennyek országának titkáról van szó (13,11). Mi a titok? Miről beszél itt? A magvetőről beszél, a konkolyról, a mustármagról, az elrejtett kincsről, az értékes gyöngyszemről, stb. Van-e egy közös nevező, nagy igazság, ami ezeket összeköti? Van: a királyság titka. De mi ez a titok?
Mielőtt erre választ keresünk, a „titok” szó jelentését kell tisztáznunk. Mit ért az Úr ezalatt a fogalom alatt? Nem azt, amit mi a titok alatt értünk, amelyet csak az emberek egy bizonyos csoportja, melyet csak a beavatottak titkos szövetsége ismer. – Az Úr és Pál is beszél a leveleiben egy kinyilatkoztatott titokról, Isten szándékáról, ami korábban nem volt ismert. A „titok”, a rejtély egy terv, Isten szándéka, ami az emberek elől el volt zárva, de most mindenki előtt ismert lett. Biztos, hogy nem mindenkinek adatott ennek felismerése, de mindamellett fel van tárva!
Mi a királyság titka, amit Jézus ezen példázatok által illusztrálni akar?Nem az, hogy a királyság jönni fog. Ezt tudta mindenki. Az is ismert volt, hogy van egykirályság. Azt, hogy Isten apokaliptikus hatalommal és dicsőséggel akarja elhozni királyságát, nem volt titok azok számára, akik az Ószövetséget ismerték. A királyság titka az volt, hogyan akarja Isten a királyságot felállítani. Az újdonság, amely Jézus Krisztus személye és műve által lett kinyilatkoztatva, melyet az emberek kor végére vártak, már ott volt Jézus Krisztus személyében és művében, mely hatalmat gyakorol az emberek szívében. Ez egy szuverén uralom csodálatos kinyilatkoztatása már most, amely majd mindenki számára látható lesz Jézus második Adventjénél, ha ő mindent lábai alá fog vetni. Ez az a titok, egy új kinyilatkoztatás, amely az Ószövetségben nem volt ismert. A királyság már egy rejtett formában jelen van. A királyság, ami csendesen működik az emberek szívében, már itt van. Ez új volt Jézus kortársainak.
Ha az Ószövetségben Isten királyságáról olvasunk, mittalálunk? Pl. a Dániel 2. részében azt olvassuk, hogy Isten hatalmát azáltal fogja bizonyítani, hogy a föld istentelen nemzeteit megsemmisíti. Ezt a királyságot várták a zsidók az 1. évszázadban. Ezt kellett volna a Messiásnak hirdetnie és megvalósítania. Elvárták, hogy a Messiás legyőzi Rómát, az istentelen pogányokat megsemmisíti és a földet az igazságtalanságoktól megtisztítja. Ez volt az ő elvárásuk. Ez volt az emberek szívében, amikor Bemerítő János jött és hirdette, hogy „tegyetek bűnbánatot, Isten királysága közel van”. Emlékszünk arra, mi történt az 5000 ember megvendégelése után? (János 6,15) Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. Egy politikai, gazdasági Messiást akartak, aki nekik egy látható teokratikus birodalmat állít fel a földön. Bemerítő János maga is így gondolta! Olvassuk el Máté 11,2-3-at. Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteiről, ezt üzente neki tanítványaival: „Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk?” Mi játszódott le János gondolataiban? Hallom, mit tesz Jézus, akit bemerítettem, akire a galamb szállt és a mennyből ez hallatszott „Ez az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” A királyság, amit Jézus hirdet, nem az a királyság, amire mi várunk! Mit válaszol Jézus Jánosnak? (Máté 11,4) Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: 5 Vakok látnak, bénák járnak, leprások tisztulnak meg és süketek hallanak, halottak támadnak fel és szegényeknek hirdettetik az evangélium. 6 És boldog, aki nem botránkozik meg. Más szavakkal: „János, nem ismerted fel a királyság célját az én első eljövetelemkor. Nem azért jöttem, hogy egy földi királyságot állítsak fel. Azért jöttem, hogy azt teljesítsem, amiről Ézsaiás prófétált. Vakok látnak és bénák járnak, leprások tisztulnak meg és süketek hallanak, halottak támadnak fel és szegényeknek hirdettetik az evangélium, a Sátán legyőzetik és a bűnök megbocsáttatnak halálom és feltámadásom által”. Jézus soha nem hirdette, hogy ő hatalommal fog egy politikai királyságot felállítani és meg fogja semmisíteni Rómát. Sokkal inkább azért jött, hogy a bűnök bocsánatát hirdesse, szabadulást a megkötözöttségekből, a betegek gyógyulását és a holtak feltámadását. A titok abban van, hogy a királyság már betört a történelembe Jézus Krisztus személyében és művében. A királyság eljövetele az Ószövetségi ígéretek beteljesedése volt, de ez másképp történt, mint ahogy azt Jézus kortársai várták. Jézus jött, hogy ennek a királyságnak a dinamikus erejét mozgásba hozza népe között, és hogy szolgálata és a kereszt által a Sátánt legyőzze. (Máté 12)
Gyakran, ha a „királyság” szót halljuk, egy területre gondolunk. A szó bibliai tartalma nem egy földrajzi fogalom.Jelentéseuralom. Isten királysága első sorban és alapvetően Isten uralmát jelenti és a vele összefüggő áldásokat. Magunkat Isten királyságának hatalma alá vetni nem egy elvont fogalom, hanem egy erőnek a megtapasztalása. Isten királyságában élni nem jár elköltözéssel egy behatárolt más országba, hanem a szuverén Isten igája alá vetni magunkat. Az Úr ezt az első Adventjekor végbe vitte. Ha ezt nem értjük, akkor nem értjük meg az Ó- és Újszövetséget vagy Isten üdvtervéről hamis képet alkotunk.
Amikor az Úr eljött, hogy beiktassa királyságát, az nem politikai hatalom volt, amit az emberek megvetettek és ami későbbre lett halasztva. Isten a királyságnak egyáltalán nem ezt a formáját akarta felállítani. Ő ezt a jövőben fogja megtenni! A 2. Adventnél felállíttatik a földön a királysága, az ellenségeit megsemmisíti és a dicsősége látható lesz. Az 1. Adventnél Isten hatalmával egy olyan népet akart magának alkotni, akik követik őt, akik erkölcsi normáit láthatóvá teszik, akik megtapasztalták bűneik bocsánatát. Ez a királyság titka. Ez volt az, amit a zsidók az 1. században nem értettek és máig sem értenek. Ezért fordultak az Úr ellen és maradnak máig is tőle távol. Egy királyság sem lett „elhalasztva”. Isten nem „csalódott” az emberek az emberekben. A királyság, amit az Úr teremtett és amit hirdetett, a tanítványok kis csoportja elfogadta, és máig jelen van tanítványaiban.
A királyság a jelenben van, de ugyanakkor a jövőre is vonatkozik. Beteljesedett, de még nem végső formájában. Megvan, jelen van, de nem egészen. – Ez nem egy vagy-vagy! Ez nem olyan, ahogy a szabadelvű teológia tanítja, hogy a királyságot csak szellemileg szabad értelmezni, és egy látható királyság nem várható. És nem is olyan, hogy a királyság most nincs itt, el lett halasztva és csak a jövőben fog létezni.
Hogy értette az Úr ezt az igazságot? Valaki mondhatná „szép elmélet, teológiai igazság, de mire jó?” Talán jelen pillanatban nem látjuk hasznát, de szeretnélek megkérni titeket, hogy tároljátok emlékezetetekben ezt az igazságot. Ugyanis abszolút szükséges, hogy Isten üdvtervét a történelemben megértsük. Mit mondott az Úr azokról, akik ezt az igazságot megértették? Máté 13,16-17. A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. 17 Bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, Mózes, Ézsaiás, Jeremiás, Hóseás, és mások, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.” Boldogok vagytok ma, ha kegyelem által kinyittatnak szemeitek, hogy lássatok és füleitek kinyittatnak, hogy halljatok és értelmetek felfogta Isten királyságának titkát. A királyság jelen van a beteljesedése előtt Jézus Krisztus személyében, és ha mi (ő)benne vagyunk, akkor a királyság bennünk van. Dicsérjük Istent, hogy kinyilatkoztatta nekünk ezt a titkot. Nekünk, gyermekeknek, nem a bölcseknek és az értelmiségieknek.
A következő üzenetekben látni fogjuk, hogy ez a királyságról szóló nagy igazság hogyan lett illusztrálva az egyes példázatokban. Ez a célja ezen példázatoknak: rá kell világítaniuk, be kell mutatniuk, hogy a királyság Jézus Krisztus személyében jött el.