Mikeás 1,1-9-et olvassuk: 1 Ez volt az ÚR igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemrõl. 2-Halljátok meg mind, ti népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az ÚR tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából. 3 Az ÚR eljön szent helyéről, leszáll, és a föld magaslatain lépked. 4
Megolvadnak alatta a hegyek, és a völgyek meghasadoznak, mint a viasz a tűztől, vagy mint a lejtő a lezúduló víztől. 5
Jákób bűne miatt történik mindez, és Izráel házának vétkei miatt. Honnan ered Jákób bűne? Nem Samáriából? Honnan ered Júda (magaslatainak) vétke? Nem Jeruzsálemből? (Így is mondhatnánk: „És melyek Júda vétkei?“ A „magaslatok“ azok a helyek, ahol hamis istentiszteletet űztek.) 6 Samáriát romhalmazzá teszem, mezővé és szőlőskertté, lezúdítom köveit a völgybe, még az alapjai is előtűnnek. 7 Bálványszobrai mind összetörnek, és minden szerzeménye tűzben ég el. Minden bálványát megsemmisítem, mert paráznák béréből gyűjtötte azokat, paráznák bérévé lesznek ismét. 8 Emiatt gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul járok. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok. 9 Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, egészen népem kapujáig, Jeruzsálemig eljutott.
Mikeás az egyik kis próféta, akit beárnyékol Ámós, Hóseás és Ésaiás.
Nem félt a valóságot hirdetni.
I. Jakab angol király azt mondta: A fegyverzet egyrészt megóv a sebesüléstől, másrészt azonban akadályozza, hogy másoknak sebeket osztogassunk. Tehát: Vannak olyan hívők, igehirdetők, akik ugyancsak vigyáznak, nehogy meggyőződésükért szenvedniük kelljen. Ők viszont nem is “árthatnak” senkinek, vagyis nem képesek a szellemi hadviselésre.
Mikeás nem ilyen ember volt. Rettenthetetlenül hirdette az igazságot. Úgy vélte: fontosabb az engedelmesség, mint azoknak az embereknek a tetszését keresni, akikhez küldetett.
Az Ezékiás-féle reform valószínűleg az ő igehirdetéseinek a következménye volt. Erre utal a Jer. 26,18-49: Ezékiás júdai király idejében is volt egy próféta, a móreseti Mikeás, aki ezt mondta Júda egész népének: Így szól a Seregek URa: A Siont fölszántják, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat. 19 Mégsem ölte meg Ezékiás, Júda királya, és az egész Júda, mert félték az URat, és mert esedeztek az ÚRhoz. Az ÚR pedig megbánta, hogy veszedelemmel fenyegette őket. Mi pedig ilyen nagy bajt zúdítanánk magunkra?
A neve, Mikeás a „Mikejah“ név rövidülése: “Ki olyan, mint Jahve?” Provokál ez a név: Jahve senkivel sem hasonlítható össze.
Szolgálata kb. 60 évig tartott. Jótám, Akház és Ezékiás uralkodása alatt működött. Jótám i.e. 742-ben került hatalomra, Ezékiás pedig i.e. 685-ig uralkodott. Mikeás Móresetbe való volt – ez a falu Jeruzsálemtől dél-nyugatra fekszik. Bár Júdeából származott, a déli és az északi királyságot egyaránt szolgálta.
A történelmi háttér így nézett ki: északon Jeroboám békében él. Szíriában belső bajok dúltak.
Délen i.e. 767-től 740-ig az egyik legnagyobb király, Jósiás (vagy Josariás) uralkodott. Erős hadserege volt, így Júdának nem kellett a szír fenyegetéstől tartania. A szírek i.e. 722-ben, Akház uralkodása idején foglalták el Samáriát.
Ha jellemezni akarnánk azt a kort, amelyben Mikeás prófétált, egy mondatban így foglalhatnánk össze: az erkölcs a mélypontra süllyedt. Mik. 1,7: Bálványszobrai mind összetörnek, és minden szerzeménye tűzben ég el. Minden bálványát megsemmisítem, mert paráznák béréből gyűjtötte azokat, paráznák bérévé lesznek ismét. – A kormányzat hanyatlásnak indult: (3,9) 9. Halljátok meg ezt, Jákób házának elöljárói, Izráel házának vezetői, akik utáljátok a törvényt, és minden igaz ügyet kiforgattok!
Ráadásul megvesztegethetők voltak: (3,11) Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak, papjai megkérik az árát a tanításnak, prófétái pénzért jósolnak, és még az ÚRra hivatkozva mondják: Közöttünk van az ÚR, nem érhet minket baj! Akárcsak manapság! Hazugság és korrupció a legmagasabb hivatalokban! A jogrendszer mindenhol szakadozott. Korrupt miniszterek és alkalmazottak. – A vallás puszta formalitás: (2,11) Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok, az lenne csak prófétája ennek a népnek! A papok pénzért prédikálnak, a lelkészek nem egyszer szép summa fizetést tesznek zsebre. – Még evangéliumi körökbe tartozó igehirdetőknek is megvan a maguk tarifája. “Igen, jövök. Egy igehirdetés ára …” Ez a próféták napjaiban is korrupciónak számított. A nemzet elveszítette feddhetetlenségét, elvtelenné vált.
Mikeás próféciája két központi kijelentést tartalmaz:
- Lemezteleníti a hamis uralkodókat, lerántja róluk a leplet: 3,1-4: Ezt mondtam: Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetõi! Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt? 2 Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat! Lenyúzzátok az emberekről a bőrt, és csontjaikról a húst. 3 Ti megettétek népem húsát, lenyúztátok róluk a bőrt, csontjaikat összetörtétek, és feldaraboltátok, mint a húst, amely fazékba vagy bográcsba kerül. 4 Majd kiáltanak még az ÚRhoz, de ő nem válaszol nekik, hanem elrejti orcáját előlük akkor, mert gonosz tetteket követtek el.
- Bemutatja az igazi uralkodót, aki el fog jönni: 5,1-3: Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba. 2 Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony szül, de megmaradó honfitársai hazatérnek Izráel fiaival együtt. 3 A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával, az ÚRisten fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig.
1,1 a bevezetés. A könyvnek nincs meghatározható struktúrája. Ezért ne is próbáljuk vázlatot készíteni róla. Luther azt mondta: “A próféták világosan beszéltek, de egyik témáról a másikra váltottak, és nem lehet kibogozni, hova akartak kilukadni.”
A könyvet sokkal alaposabban kell tanulmányoznunk, mint amire most készülünk.
1,2 Halljátok meg mind, ti népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az ÚR tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából. Ez az 1. és a 2. fejezet tartalma.
3,1 Ezt mondtam: Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetõi! Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt?… és ez a téma tart az 5. fejezet végéig.
6.1 Hallgassátok meg, amit az ÚR mond! «Szállj perbe a hegyekkel, hadd hallják meg hangodat a halmok!»
Így szól az Úr. Mindig ez a szó jelzi: “HALLJÁTOK!” Mindhárom szakasz ezzel a szóval kezdődik: “HALLJÁTOK, HALLGASSÁTOK!”
1,1. Ez volt az ÚR igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt … Itt megadja üzenetének forrását. Az Úr szól az Ő emberi eszköze által. A szerző maga az Úr, Ő beszél Mikeáson keresztül. Ezt nevezzük az Írás ihletettségének! A módszer a következő: …amelyet látott… “Látott” héberül ‘házá’ – fizikai látásra utal, gyakran elragadtatott állapotban való látásra. Mikeás tehát elragadtatásban volt, amikor Isten szava elérkezett hozzá. Kinyilatkoztatás volt, nem pedig valamiféle megvilágosodás vagy hirtelen felismerés. (5Móz) Deut. 13,1-ben és az azt követő versekben, valamint a 18,20-22-ben ezt olvashatjuk: 18.20 Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét mond az én nevemben, amelyet nem parancsoltam neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg! 21 De gondolhatnád magadban: Miről ismerjük meg, hogy nem az ÚR mondott egy igét? 22 Ha egy próféta az ÚR nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az ÚR mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!
Itt tehát isteni kinyilatkoztatásról van szó! A felismerés valamely valóságnak, a jövővel kapcsolatos valóságnak vagy valami erkölcsi valóságnak a meglátása. Isten saját maga magyarázza a valóságot, amely tan, megvilágosodás, tehát megértése valami olyasminek, amelyet korábban kinyilatkoztatott.
A kinyilatkoztatás az, amikor Isten közvetlenül közöl valamit a prófétával. Ma már nincsenek próféták. A magyarázat Isten Igéjének érthetővé tétele. Hogy mi lehetett ez az elragadtatott állapot, nem értem, nem is tudom beleképzelni magam.
Az üzenet Samáriára és Jeruzsálemre vonatkozik. Samária az északi országrész fővárosa volt, Jeruzsálem pedig Júdáé a déli országrészé. A próféciát még Samária eleste előtt kapta Mikeás.
Az 1. fejezet 2-9-ig terjedő versei két, egyenként 4 soros versszakot alkotnak: 2-5. és 6-9. A központi fogalom Jeruzsálem. 1,5 Jákób bűne miatt történik mindez, és Izráel házának vétkei miatt. Honnan ered Jákób bűne? Nem Samáriából? Honnan ered Júda vétke? Nem Jeruzsálemből? 1,9 Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, egészen népem kapujáig, Jeruzsálemig eljutott.
Az 5. versben előforduló „mindez“ szó visszautalás a 2-4. versben olvasható Mikeás általános felhívására:
2 Az Úr igéje, a mely lett a moreseti Mikeáshoz, Jótámnak, Akháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, a melyet látott Samária és Jeruzsálem felől. Halljátok meg mind, ti népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az ÚR tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából. 3 Az ÚR eljön szent helyéről, leszáll, és a föld magaslatain lépked. 4 Megolvadnak alatta a hegyek, és a völgyek meghasadoznak, mint a viasz a tűztől, vagy mint a lejtő a lezúduló víztől.
Miről beszél itt a próféta? Egy bírósági termet idéz a szemünk elé. Isten vádat emel és bizonyítékokat hoz fel népe ellen. A Jeruzsálem és Samária ellen felhozott bizonyíték egyszersmind az egész világ ellen is bizonyítékul szolgál. Ha Isten népe ítélet alá esik, mennyivel inkább azok, akik nem Isten népéhez tartoznak. Isten a tanú és a vádló egy személyben.
Minden népet egybehív, hogy lássák, mi történik az Ő népével! Gondolkodjunk el ezen. Izrael története mindig minta, példa a népek számára. Ahogy Isten Izraellel bánik, úgy fog bánni a többi néppel is. Istent, mint óriást írja le, aki leszáll, és lábát a földre helyezi. Jön az ítélet tüze! Micsoda kép! Isten ítéletének micsoda látványa! A hívők Krisztus ítélőszéke elé állnak. A többiek az utolsó ítéletre jutnak.
Miért jön Ő ilyen félelemkeltő módon? 1,5 Jákób bűne miatt történik mindez, és Izráel házának vétkei miatt. A zsidók először örömmel figyeltek, azt hitték, az ítélet más népeket sújt. Azután megkérdezi, kik ezek az ellenségek? Kik kerülnek elsőként ítélet alá? Az Isten népe! Jákób követett el törvényszegést! Gondoljatok az 1Pt. 4,17-re: Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Miért? Azért, mert akik nagyobb kiváltsággal rendelkeznek, azoknak a felelőssége is nagyobb. – Ha valaki Júdeában ezt hallotta, talán azt gondolhatta volna: “Nem rólam van szó, hanem Samáriáról!” De lássuk csak tovább: 1,5 Honnan ered Júda vétke? Nem Jeruzsálemből?
Hol látja Mikeás a bajok gyökerét? Jeruzsálemben és Samáriában.
A fővárosokból ered a baj. És honnan erednek a mi bajaink itt Budapesten? A nemzet szívéből.
Samária és Júda teokrácia volt. Olyan országok, amelyeknek Isten kinyilatkoztatása volt az alapja. Jahvét kellett volna imádniuk. De minden merő formalitássá silányult. A szegénység és a gazdagság között mély szakadék tátongott. Egyes ázsiai és dél-amerikai ország oligarchái vagy milliárdosait látjuk az európai szegényekkel szemben. A gyülekezetek is hasonló képet mutatnak. Mi is teokráciában élünk. Az Ó Szövetség Izraelre vonatkozó szófordulatait az Új Szövetség a gyülekezetre alkalmazza, bár nem tehetünk egyenlőségjelet Izrael és a gyülekezet közé. Az 1Pt. 2,9-10-ben azt olvassuk: 9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; 10 akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.
Ezeket a kifejezéseket korábban Izraellel kapcsolatosan találjuk az Igében. De milyen állapotban vagyunk mi? Milyen a gyülekezet állapota? Elfordulás, hitehagyás, szabadosság. Olyan isten lépett színre, aki megváltozik, és idomul a mi korunkhoz. A megváltás, bűn és feltámadás bibliai fogalmait új tartalmakkal töltik meg. Erkölcsi mércénket a mai korhoz igazítottuk.
Isten felkel saját népe ellen. Mi is felelősek vagyunk!
1,6-7: 6 Samáriát romhalmazzá teszem, mezővé és szőlőskertté, lezúdítom köveit a völgybe, még az alapjai is előtűnnek. 7 Bálványszobrai mind összetörnek, és minden szerzeménye tűzben ég el. Minden bálványát megsemmisítem, mert paráznák béréből gyűjtötte azokat, paráznák bérévé lesznek ismét. Samária kőhalommá lesz. A régészet bizonyítja ezt. Csak kő. Az egész vallási apparátus és minden tartozéka megsemmisül. Jönnek a szírek, és mindent lerombolnak. Elrabolják a kincseket, hogy paráznaságra használják. S mindezt Jahve nevében. Jahvét a Baállal teszik egyenlővé.
Hogyan reagál minderre Mikeás? 8 Emiatt gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul járok. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok. 9 Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, egészen népem kapujáig, Jeruzsálemig eljutott…
Úgy ír, mintha mindez már megtörtént volna, bár csak a jövőben kellett bekövetkeznie. Pál a Róma 9,1-4-ben azt írja: Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szent Szellem által, 2 hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3 Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; 4 akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.
Ugyanezt érzi Mikeás is.
Három valósággal kell számolnunk:
- Jahve a világmindenség Ura. Ő a mennyből száll alá. Ő uralkodik. Egyáltalán nem mindegy a számára, mi történik a földön. Ő minden és mindenki fölött álló Isten, ezért ítélni fog. Pál a Róma 2-ben azt mondja, hogy a tények alapján fog ítélni. Annak a valóságnak, azoknak a cselekedeteknek az alapján, amelyeket mi tettünk.
- Jahve az ő népének egyedüli Ura. Izraelnek az ő népének felfoghatatlanul nagy felelősség nyomja a vállát. Ámós könyvében azt mondja Isten: Ám. 3.2 Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül. Az elv ugyanaz, akár nemzetről, akár személyről van szó. Isten egyeduralkodó Isten. Izrael a választott nép. Akkor tehát bátran mondhatjuk, hogy mi itt a gyülekezetben nyugodtan hátradőlhetünk, és azt tehetjük, amit akarunk? „Kiválasztottak vagyunk, tehát nincs semmi felelősségünk.“ Aki így okoskodik, az nem értette meg a Bibliát. „Csak titeket ismertelek“ – a szabad választás alapján. Ezért megbüntetlek benneteket bűneitekért! A kiválasztás és az áldás együtt jár a felelősséggel. Mennyiben érint ez bennünket? Az Isten Házán kezdődik az ítélet. Szentségében kell Őt kiábrázolnunk, mély tisztelettel kell közelednünk hozzá.
- A próféta a gondterhelt közvetítő! Hogyan láthatjuk őt? Gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul járok. Mélységesen bánkódik Izrael állapota miatt, és gyászolja. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok. Pál apostolnak Timóteushoz intézett szavaival hadd fejezzem be: 2Tim. 4,1. Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: 2 hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. 3 Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. 4 Az igazságtól elfordítják a fülüket, de mondákhoz odafordulnak. 5 Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.
Adjon Isten kegyelmet, hogy a felismert valóságot Őhozzá méltóan képviseljük a világban. Ámen.