Ezeknek a verseknek a hátterében az asszíriai invázió áll. Nehéz idők ezek. Úgy látszik, hogy az asszírok meg fogják hódítani az országot. Az Északi királyságot már bevették, és már Jeruzsálem kapui előtt állnak.
A 4,14-ben ezt olvastuk: Vagdosd magad össze gyászodban, mert ostromot indítottak ellenünk! Bottal verik arcul Izráel bíráját. Ezt követi a Betlehemről szóló prófécia, ahonnan a világ Ura el fog jönni. Aztán a szerző a 2. verssel folytatja: 5,2-4: Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony szül, de megmaradó honfitársai hazatérnek Izráel fiaival együtt. 3 A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával, az ÚRisten fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. 4 Ez lesz a békesség! Ha Asszíria országunkra támad, és behatol palotáinkba, hét pásztort állítunk szembe vele és nyolc főrangú embert.
A „hét és a nyolc“ egy szófordulat, amelyet nem kell szó szerint venni. Azt jelenti: Van elég erő, hogy legyőzzék az asszírokat, ha jönnek. 5,5 Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród országát. Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol területünkre.
A megváltás egy pásztor-király által fog eljönni. (5,1) Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba. A származására való utalás Urunk örökkévaló jellemének és az ószövetségi ténykedésének igazolása, amikor az Úr szolgája, mint ő, vezette és megváltotta népét. Az ő eljövetele már ősidőktől fogva meg volt jövendölve. Mikeás azt hangsúlyozza, hogy nem egy új személy fog megjelenni, hanem valaki, aki már mindig is létezett. Ő nemcsak emberi, hanem isteni is, és mindig is létezett.
A versekben előforduló témák:
Izrael összegyűjtése a szűztől való születés után
A pásztorkirály nagysága
Az asszírok fölötti győzelem hangsúlyozása
A győzelemről Ézsaiásnál is olvasunk, ellentétben a Dán 11-gyel. Ez az asszírok fölötti győzelem egy bizonyos esemény lesz. Volt Mikeás és Ézsaiás idejében egy király, aki kegyetlen és gonosz volt.
Ő csak egy antitípusa az Antikrisztusnak, aki az utolsó napokban el fogja pusztítani Jeruzsálemet, de akit majd Jézus legyőz eljövetelekor. Másképp fogalmazva ez a Kr. e. 8. századi esemény annak az árnyéka, ami majd a mi (közeli) jövőnkben fog bekövetkezni, az Úr visszajövetelekor.
Az 5,2-ben arról beszél, hogy Isten időlegesen elveti Izraelt, azután pedig helyre fogja állítani. Mikeás itt azt mondja: Az asszírok megszállása alatt vagytok, Isten fel fog adni benneteket, fogságba kerültök, méghozzá a gyermek születéséig. Nem kell nagyon járatosnak lennünk a Bibliában ahhoz, hogy tudjuk, ez Krisztus születésére vonatkozik.
Hasonló igevers az Ézs 7,14. Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek. Ézsaiás és Mikeás kortársak voltak, ismerték egymást. Ézsaiás bejáratos volt a királyi udvarba, Mikeás pedig vidékről származott.
Az Ézs 11,12-nél is (az Ézs 7-12-t egyébként „Immánuel könyvének” hívják, mivel egy sor prófécia található bennük Immánuelről („velünk az Isten“), a Messiás-királyról). Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről.
Előzőleg Jézus második eljöveteléről van szó, ahol majd Isten újra összegyűjti Júda és Izrael maradékát a hazájukban.
Mik 5,2. Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony szül, de megmaradó honfitársai hazatérnek Izráel fiaival együtt. Azok a zsidók, akik Jeruzsálem ostroma alatt a megszállt országban élnek, a szövetség képviselői, de a testvéreik, a hívő maradék vissza fog térni, és a nemzetek között lesz a lakóhelye, mint Dávid szövetségének képviselői. Izraelt Isten rövid időre elveti, majd újra helyreállítja.
Az 5,3-ban Mikeás a pásztorkirályról és a nyájáról beszél. A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával, az ÚRisten fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig.
A szövetség népéhez és a szövetségből következő áldásokhoz a kulcs a királyi testvér, Jézus Krisztus. Amikor azt olvassuk: és legelteti az ÚR hatalmával, akkor az 5,1-beli versre kell visszatekintenünk, arra, aki Betlehemből származik.
Mikeás azt mondja, hogy az, aki Betlehemből származik, nem más, mint aki Dávid ígéreteinek birtokosa. Az ószövetségi próféciának megfelelően Júdából, Dávid házából származik. Az Örökkévaló számára uralkodik, és népét legelteti az ÚR hatalmával, az ÚRisten fenséges nevével.
Ha lenne időnk, egész sor igehelyet nézhetnénk meg, amelyekben a dávidi szövetség szerepel. Szeretnék azonban néhány igét elolvasni, amelyeket Mikeás hallgatói jól ismertek, amelyekre Mikeás az üzenetét építette. Ha ezt megértjük, akkor a próféták jövendöléseit is jobban fogjuk érteni.
Az Ószövetségben a dávidi szövetségnek három nagy leírását találjuk: A 2Sám 7 olyan, mint egy reflektor, ami bevilágítja az utat Dávidtól a királyig, az utolsó napokig. Dávid pásztor volt, mielőtt király lett, azért a nagy király pásztorkirály.2Sámuel 7,1 Amikor a király már a palotájában lakott, és az ÚR mindenfelől nyugalmat adott neki ellenségeitől, 2 ezt mondta a király Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig sátorlapok között lakik. 3 Nátán ezt mondta a királynak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az ÚR! 4 De még azon az éjszakán az történt, hogy így szólt az ÚR igéje Nátánhoz: 5 Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondja az ÚR: Te házat akarsz nekem építeni, hogy abban lakjam? 6 Hiszen attól kezdve, hogy kihoztam Izráel fiait Egyiptomból, nem laktam házban mindmáig, hanem csak hajlékomban, a sátorban jártam. 7 Amíg csak együtt jártam Izráel fiaival, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik törzsének, amikor azt parancsoltam, hogy pásztorolják népemet, Izráelt: Miért nem építettetek nekem cédrusházat? 8 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek URa: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. 9 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. … és nyugalmat adtam összes ellenségedtől. Azt is kijelentette neked az ÚR, hogy az ÚR akarja a te házadat építeni. 12 Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. 13 Ő épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját örökre (a 13. verset többször idézi az Újszövetség). 14 Atyja leszek, és ő a fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal és embereknek kijáró csapásokkal. (A 14. vers nemcsak a Messiás-királyra vonatkozik, hanem az egész dávidi vonalra, egészen addig a személyig, aki nem ismert bűnt). 15 De nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam Saultól, akit eltávolítottam előled. 16 Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz. 17 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.
Ez volt a dávidi szövetség kihirdetése.
Most nyissuk ki a Bibliát az 1Krón 17,11-14-nél. Ez a szakasz reflektorfényként világítja meg Dávid nagy Fiát. Itt nincsen bűnre való utalás. 11 Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát. 12 Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre. 13 Atyja leszek neki, és ő a fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől, 14 hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz.
A harmadik igehely, amely megvilágítja a dávidi szövetséget, a 89. zsoltár. Ez a zsoltár teljesen a Dáviddal kötött szövetségről szól. 52 versből áll. – A bűn olyan nagy volt a nép körében, hogy azt is mondhatta volna valaki: „Isten biztosan visszavonja a szövetségét; az csak időleges, feltételekhez kötött szövetség“. – A 89. zsoltárnak az a célja, hogy bemutassa, a dávidi szövetség feltétel nélküli, csakúgy, mint az Ábrahámmal kötött szövetség, és az új szövetség. Nem az emberek hűségétől függ, hanem azon múlik, hogy Isten hűséges a hűtlen emberhez. (Ha valaki az ember szabad akaratában hisz, akkor ennek nincs értelme.) Az Írás azt tanítja: Isten adja a hitet a vele szövetségben levő népének, és kegyelme által hozza őket vissza magához. Üdvösségünk is ezen az elven alapul, ezért is olyan vigasztaló a 89. zsoltár. Csak dicsőíthetjük érte Istent!
Nincs időm az egész zsoltárra, csak néhány versét olvasom fel: Zsolt 89,20-38. 20 Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat. 21 Megtaláltam (kiválasztottam!) szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt. 22 Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt. 23 Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember. 24 Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit. 25 Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma. 26 Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra. 27 Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám! 28 Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között. 29 Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele. 30 Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég. 31 Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint, 32 ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat, 33 akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért. 34 De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok. (Isten megfegyelmezi a népét, amellyel szövetséget kötött, de hűséges marad a szövetséghez, és ezt Isten szavatolja.) 35 Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött. 36 Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak: 37 Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap, 38 megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (38. vers: a mennyei tanú hűséges.) Ez olyan, mint a röntgensugár. Ez a Dáviddal kötött szövetségnek lényege és az elévülhetetlensége.
Ezek állnak a háttérben, amikor Mikeás elénk tárja próféciáját, amely arról szól, hogy hogyan lépteti Isten terve Dávid Fiát, Jézus Krisztust a történelem színpadára. 5,3a A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával. Az „elé áll” kifejezésben az Úr elvégzett munkája és tekintélye jelenik meg. Ez talán a királlyá koronázására, beiktatására is utal. – „Legeltetni” fog. Ilyen a tökéletes király. (Mi sokszor úgy gondolunk egy királyra, mint zsarnok uralkodóra, aki úgy kormányoz, hogy nincs tekintettel a népre.) A pásztor nem a tekintélyét fogja védelmezni, hanem a néppel törődik. Egy pásztor, amikor legelteti a bárányait, törődik velük. Megvédi őket a farkasoktól, a legelőre tereli őket, bekötözi a sérüléseiket, és ha elkóborolnak, megkeresi és visszahozza őket. Izrael nagy Pásztora éppen ilyen. Abban viszont nem hasonlít a földi pásztorokra, hogy azok néha elveszítenek, vagy levágnak egy-egy bárányt, esetleg akkor is a legelőre terelik a bárányokat, ha vihar van, és jobb lenne nekik az istállóban. Zsolt 23. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
– Nem veszíti el a bárányokat, nem vezeti tévútra őket. – Az Úr hatalmával legelteti őket. Ezért olyan csodálatos, ami a Mik 5,3-ban áll: Akkor nyugodtan élnek.
A Zsolt 78,72 végén ezt olvassuk: 72 Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.
A Mik 5,3-ban ez áll: „A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával, az ÚRisten fenséges nevével„. Feltehetjük a kérdést: Hogyan beszélhet Jahve, Jézus Krisztus, az ő Istenének Jahve nevéről? Itt újra a Szentháromság jelenik meg az Ószövetségben! A 2. személy a közvetítő, aki emberré lett, hogy teljesítse azt a megbízatást, amelyben a három Isteni személy az ősidőkben megegyezett. Az Úr emberként – bár maga Isten volt – lemondott istenségéről. – Földi életében az Úristen az ő Istene volt. Önként alávetette magát az örökkévaló Istennek, engedelmes volt neki, elfogadta a vezetését, lépésről lépésre, egészen a kereszthalálig és a feltámadásig. Most az Isten jobbján ül, és várja, hogy újra elküldje őt az Atya a második adventre, hogy az ezeréves királyságban uralkodjon. Végül pedig majd átadja az Atyának a királyi hatalmat, hogy Isten minden legyen mindenekben (Atya, Fiú és Szentszellem).
Mikeás idejében Jeruzsálem az asszírok megszállása alatt volt. Ez jelenti Mikeás próféciájának történelmi hátterét. 5,4 Ez lesz a békesség! Ha Asszíria országunkra támad, és behatol palotáinkba, hét pásztort állítunk szembe vele és nyolc főrangú embert. Voltak, akik ezt „nemzeti csatadalnak” nevezték. A próféta ezekben a szavakban a jövőre utal, és azt üzeni: A közeli jövőben nem várható szabadulás. De a téma a Messiás győzelme és a béke, amelyet a Betlehemből származó király vív ki Isten ellenségeivel szemben.
5. vers: 5 Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród országát. Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol. Nem a fegyverekben, stratégiákban és a gazdagságban rejlik a győzelem titka – mondja Mikeás. A győzelem titka az Úr neve, és az, hogy Isten a mi oldalunkon áll. – Ezek a remény szavai Izraelhez egy olyan helyzetben, amely teljesen kétségbeejtő volt. – Vajon mi is tudjuk ezt alkalmazni? Fel kell-e tennem egyáltalán ezt a kérdést? A keresztények életében a titok minden élethelyzetben ez a reménység, nem pedig a saját bölcsességünk, vagyonunk, vagy erőnk. Isten fegyverzete a győzelem biztosítéka.
Az Ézs 10-ben arról találunk leírást, hogyan kerülnek egyre közelebb az asszírok, és hogyan esnek el a különböző települések. 28 Ajba érkezik, átvonul Migrónon, Mikmászba rendeli fölszerelését. 29 Átvonulnak a hágón, Gebában térnek éjjeli szállásra. Megretten Ráma, Saul Gibeája menekül. 30 Sikolts hangosan, Gallim leánya, figyelj rá, Lais, felelj rá, Anátót! 31 Madméná elmenekült, Gébim lakói elrejtőztek. 32 Még ma odaér Nóbba, öklével fenyegeti Sion leányának hegyét, Jeruzsálem dombját. Mindenki menekül.Aztán a 34. versben így szól az ige:
33 De az Úr, a Seregek URa kegyetlenül levagdalja az ágakat, a sudár termetűeket kivágja, és elterülnek a magasra törők. 34 Kivágja fejszével az erdő bozótját, ledőlnek Libánon büszke cédrusai! Más szavakkal: jön egy hatalmas valaki, aki ki fogja vágni az erős fákat, Asszíriát és Libanont. Majd pedig következik az Ézs 11,1: Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.
A vessző, a hajtás vágja ki a tölgyfát! (Ismét Isai törzsét, a dávidi vonalat említi.)
Mindez tulajdonképpen egy jövőbeli kép. – Az asszírok az Antikrisztust jelképezik, ahogyan a Dán 11 jellemzi: felkel Jeruzsálem ellen, hogy elpusztítsa. Mikeás ugyanazt prófétálja, mint Ézsaiás. A Pásztorkirály Isai törzséből származik, Dávidtól, Dávid házából. Ő fogja megváltani Izraelt. Isten beavatkozását a Megváltó megszületése jelzi. A Pásztorkirály fogja Izraelt beiktatni abba a tisztségbe, amire elhivatott.
Izrael és a gyülekezet is a két eljövetelben fogja megtapasztalni az igazi elhívatását.
Az 1. adventben: Az Úr elveszi a bűnöket. Az Ef 2-ben ez áll: „Mert ő a mi békességünk.” – Az 1. eljövetelkor az Úr a saját vérével pecsételte meg a dávidi szövetséget.
A 2. adventben pedig az Antikrisztust és annak seregeit fogja legyőzni.
Az Újszövetség három helyen nevezi Jézus Krisztust pásztornak: A Jn 10,11-ben ő a „a jó pásztor„. Jézus itt saját magáról mondja, hogy (A jó pásztor) életét adja a juhokért. A jó pásztor békéltetett meg minket Istennel.
A Zsid13,20-21 szerzője azt írja, hogy „Jézus, a juhok nagy pásztoramunkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által„. Ő fog beteljesíteni bennünk minden jót, hogy Isten akarata szerint vigyük véghez azokat a jótetteket, amelyekre teremtett minket, mert ez kedves őelőtte. Ő az, aki a megszentelődést munkálja bennünk!
Végül pedig az 1Pét 5,4 így ír: És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Van tehát egy pásztorkirályunk, aki megbékéltetett minket Istennel, aki véghezviszi a megszentelődésünket, végül pedig meg is jutalmaz bennünket. Hát nem csodálatos dolog, hogy ilyen királyunk van? Ámen.