A rész, amelyet ma olvasunk, hosszabb, mint egyébként és szeretném az olvasásánál bekorlátozni a kommentárjaimat. Az ApCsel4,32-től olvassuk az 5,16-ig. Ott írja Lukács: „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá. József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, mivel földje volt, eladta azt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé. Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentszellemnek, és félretegyél magadnak a föld árából? Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. Péter megkérdezte tőle: Mondd meg nekem, ennyiért adtátok el a földet? Ő így felelt: Igen, ennyiért. Péter így szólt hozzá: Miért egyeztetek meg abban, hogy próbára teszitek az Úr Szellemét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged. Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. Nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy akarattal együtt voltak a Salamon-csarnokban, de mások nem mertek hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket. Az Úr pedig egyre növelte a hívők számát férfiak és nők sokaságával. A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy amikor Péter arra jár, legalább az árnyéka érje valamelyiküket. Összegyűlt a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, akik mind meggyógyultak.” A szövegben a „minden” szótő nagyon hangsúlyos. Látszólagosan az apostoloknál nem jegyeznek olyat, hogy a gyógyítás ajándékánál bármilyen hibás gyakorlat történt volna. Gyakran állítják, hogy ha valaki nem gyógyult meg, akkor a hit megfogyatkozásában kell a probléma gyökerét keresni. Emberek, akik a gyógyítás ajándékát bírják, mindig sikeresek. – Sokan mondják, hogy minden, ami az óegyházban történt, ma is meg kell történjen. Ha ez igaz lenne, akkor minden esetben – amikor valaki képmutató vagy álszenteskedik – ugyanannak kellene történnie, mint amiről az imént olvastunk. Sok gyülekezet létszáma egy csapásra maréknyira zsugorodna. E történet Isten jelzése, ami a belül történik, ha valaki álszentet játszik a gyülekezetben. Mi nem menekülünkmeg Isten nevelése és ítélete elől, akkor sem, ha nem rogynak össze holtan emberek, mintegy az ő képmutatásuk külső jeleként.
Az Apostolok cselekedeteit kezdtük el olvasni és bizonyára feltűnt nektek, hogy Lukács mostanáig mindig csak a gyülekezetről írt, a környezetükre gyakorolt bizonyságtételükről és hatásukról. Most a gyülekezet belső életéhez fordulás a közösséghez, amiben élnek. Ír a bűnről, a fegyelemről és a gyülekezet tanúságtételének helyreállításáról. Egyet meg kell tanulni az Újszövetségből, amit gyakran nem veszünk figyelembe: A gyülekezetnek nem kell félnie az üldöztetéstől és a kívülről jövő próbáktól.
Pál apostol írja a Filippibelieknek, hogy az evangéliumot hirdetik, még akkor is, ha a gyülekezetet üldözik. Gyakran az ilyen próbák és üldöztetések erősítik a gyülekezetet. Gyakran azért vannak, hogy erősebbé váljon a hit. Nekünk nem kell félnünk attól, hogy a világ gúnyol minket vagy az üldözéstől vagy a kívülről érkező próbáktól. A Filippibelieknek ír Pál a problémákról, amelyek az egyházban vannak, és amelyekre ő gondot visel. Vannak veszélyek, melyek belülről leselkednek a gyülekezetre. Nyers, durva szavakkal beszél a gyülekezetben lévőkről (Fil3,18) „Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők Krisztus keresztjének ellenségei; kárhozatra jutnak, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek.” A legnagyobb veszély a gyülekezetre a gyülekezeten belülről leselkedik.
Joseph Parker, egy, Londonban néhány generációval előttünk működő prédikátor mondta: „Egy hideg szív egy gyülekezetben rosszabb, mint az összes ördög, akik el vannak veszve.” Kemény szavak! Az Úr Jézus megígérte, hogy az ő gyülekezete nem vall kudarcot és a pokol kapui sem diadalmaskodnak rajta. (Mt16,18). Sajnos többnyire gyülekezeten belül keletkeznek veszélyforrások. Számtalan illusztrációt találunk az Ószövetségben. Talán a legjobb, amikor Izrael Egyiptomból kijőve a sivatagi vándorlás után elfoglalta az Ígéret Földjét és ott álltJerikó előtt. Ez egy óriási akadály. Isten Józsuét felkészítette a vezetésre és bevették a várost. Amit Isten a város bevétele előtt mond a népnek a következő: „Átok terhe alatt ki kell irtani a várost, az Úré az mindenestül! ….Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert átkot hoztok Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek!Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat az Úrnak szenteljétek, azok az Úr kincstárába kerüljenek.” (Józs6,17). Tudjátok, mi történt. Isten csodát vitt végbe, a falak leomlottak és Ákán, Júda törzséből: „megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket.” Amikor aztán Izrael Aj városát akarta bevenni vereséget szenvedett és megalázták. Józsué arcra borult Isten előtt és Isten megmagyarázta, miért veszítették el a csatát Aj városánál. Az Úr így szólt: Józsué, nem csak Ákán, hanem egész Izrael elkövette a bűnt. Nem csak Ákán, de az egész családja, felesége, gyermekei és az egész háza népét megkövezték. Egy ember bűnét az egész nép viselte.
Meglepő, hogy Lukács olvasta a Septuagintát, az Ószövetség görög fordítását. Ugyanazon szavakat használja az ApCsel5,2-ben, mint ami Józsué könyvében áll Ákán bűnével kapcsolatban. Ő „félretett magának, egy részét…” Egy csaló volt, egy álszent és ezzel Krisztus gyülekezetére vonta Isten ítéletét. Ezek voltak Isten figyelmeztetőjelzései Izrael történetének kezdetén és a gyülekezet történetének kezdetén is. Ezek nekünk is tanítanak valamit.
Sok keresztyén és nem keresztyén is foglalkozik az ApCsel4,32-vel, ahol ez áll: „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt.” Sokan gondolták azt, hogy az óegyház kommunista volt és, hogy a kommunizmust bibliai alapon igazolni lehet. De tovább kell olvasni a szöveget, ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy ez nem igaz. Az emberek hajlamosak arra, hogy a Bibliát szelektíven olvassák, egyes verseket kiszakítsanak a kontextusukból és arra építsék rá az elméleteiket. Tudnunk kell, hogy a vagyonuk szétosztását szabad akaratból vállalták a keresztyének, nem voltak rákényszerítve. Az ApCsel4,37-ben azt olvassuk, hogy Barnabás, akinek saját szántóföldje volt, eladta azt, és elvitte a pénzt és az apostolok lábához helyezte. A 32. versben semmit se olvasunk kényszerről. A keresztyének tudták, hogy minden – amijük volt – az Úrhoz tartozik és méghozzá azért kapták, hogy mások szükségét csillapítsák.
Péter így szólt Ananiáshoz az ApCsel5,4-ben: „Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad?” Más szavakkal a föld Ananiás tulajdona volt.
Marx és Engels kommunista kiáltványába szó esik a magántulajdonról, röviden így fogalmaz: A magántulajdonnak vége van. A Biblia pártfogásába veszi a magántulajdont. A Biblia nem egy gazdaságtudományról szóló könyv vagy egy politikai kézikönyv, de elismeri a magántulajdont. A mi Urunk a Mt 20-ban egy szőlősgazdáról és az ő munkásairól esik szó egy példázatban. Pál írta az Efezusbelieknek (4,28) A tolvaj többé ne lopjon, ami más szavakkal a magántulajdon védelmét jelenti. Péter így szólt Ananiáshoz: vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad? Egyszersmind felhívja a figyelmet a szabad akaratból való szétosztásának kötelességére. Nekünk tehát nincs bibliai alapunk és érvünk egy kommunisztikus rendszerhez.
Ha valaki a szöveget figyelmesen olvassa, akkor veszi csak észre, hogy a gyülekezet hatalmas lépéseket tett. Életük megfelelt az imádságukhoz: (4,29) „Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.” Aztán az apostolok bizonyságot tettek a feltámadásról és olvassunk jelekről és csodákról az Úr ereje által. Az Úr feltámadásában való hit volt ez, amely kijelentette magát a gyülekezet testvéri szeretetében, a szeretetben Jézus iránt és a hívők iránt.
Érezzük, hogy minden szabadon történt, emberekre helyezett nyomás nélkül. G. Campbell Morgan találóan mondta: Az egyháznak megígért adományok növekedése egy fontos jele az egyház hanyatlásának. Gyakran elfelejtjük, hogy Isten megígérte, hogy gondoskodik a gyerekeiről. Elvárja azonban, hogy mi kéréseinket imádságban kérjük. Az imádság Isten feltétel nélküli ígéreteit váltja ki. Személyes kapcsolatnak kell kialakulnia Isten és ember között, ott nincs ellentmondás.
George Müller története ismert. Sose imádkozott pénzért vagy segítségért, de az Úr mindig helyes időben gondoskodott az árvaházáról és mindenről, amire szüksége volt. – Amikor mi Ludhianaban, Indiában voltunk és a legfiatalabb lányunk világra jött, Ursulának nagy fáradsággal járt az etetése. Akkoriban nem volt csomagot tápszer Indiában. Egy nap kaptunk egy óriási csomagot Angliából, ami tele volt babatápszerrel. A küldőt nem ismertük, ez égi ajándék volt.
Ma már nem csak a világban ismerik a marketinget, hanem a keresztyén, egyházi szervezetekben is. A „Fund Raising” – a teológiai szemináriumok tantárgya, melyek embereknek tanítják meg, hogyan találjunk ki reklámanyagokat és más eszközöket – amelyek a legjobb módját képezik annak, hogyan tudunk több és jobb adományt kapni. Ha adományt adunkegy szervezetnek, nem hagynak fel a heti vagy havi levelekkel, melyek megtöltik a postaládánkat. Amit adunk és akinek adunk – azt, az Istennel való személyes kapcsolatból és belső vezetésből kellene eldönteni. Hiszem, ha közöttünk lennének az apostolok, csodálkoznának, milyen financiális háttere van a keresztyén munkáknak.
Barnabást különlegesen említik meg. Biztosan voltak mások is, nemcsak ő, de Őt különleges módon kiemeli a Szentírás. (4,36) „József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia…” Lukács később így ír róla: (11,24) „derék ember volt, telve Szentszellemmel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.”Barnabás Mária testvére volt, Márk édesanyja. Márk Barnabás unokaöccse. Látszólag gazdag ember volt, de eladta vagyonát és szabadon rakta oda az apostolok lábaihoz. Nem tudjuk, milyen hatalmas volt a vagyona, de volt egy beruházása. Egy beruházás örökkévaló osztalékkal!
Az újságok gazdasági rovatait sokan izgatottan olvassák. Sok spekuláns úgy, hogyan is tudom a vagyonomat megsokszorozni. Vannak, akiknek jó érzésük van, akik egyszer egy kis cégtől vásároltak részvényt, majd évekkel később, ha a cég nagy lett, a befektetett pénzük többszörösével gazdagodtak meg. Ez eddig rendben is van. A legnagyobb nyereség, ha valaki az Úr munkájába fektet be. Ebben a történetben Barnabás 2000 évvel ezelőtt a legjobb befektetés mellett döntött. Barnabás példája egy illusztrációja annak, hogy a szelleminek elsőbbsége van a testivel szemben és hogy a keresztyén közrend és közigazgatás válasz a szocializmusra és a kommunizmusra.
Sokak számára a gyülekezetben Barnabás egy csodálatos példakép volt, nem csak aki, ami ő volt, a karaktere, de az is, ahogyan cselekedett. Látták az ő átadott életét és dicsérték, áldották. Ha valaki hasonlóképp cselekszik, akkor talán ő is dicséretet és áldást fog kapni. Sokan akarták lemásolni, de a másolat csak silány minőség lett. Ananiás is egy volt ezek közül. A neve azt jelentette: „Isten áldottja”. A feleségét Szafirának hívták, ami „Szépet” jelent. Milyen csodálatos nevük volt. Az áldottnak és a szép feleségnek volt földjük is. Nem tudom, hogyan folyt le a beszélgetés kettejük között. Talán Ananiás mondta a feleségének: „Barnabást csodálják az emberek a tettéért, nekünk is van földünk, el kéne adnunk nekünk is”. Szafira talán azt mondta: „ez egy jó ötlet”. Tehát eladták a földjüket és sok ezüstöt kaptak érte. Aztán Ananiás ezt mondta, „ez rengeteg pénz, tényleg mindent adjunk oda a gyülekezetnek? Nem tarthatnánk meg egy részét?” Talán Szafira volt, aki azt mondhatta: „De hát mindent oda akartunk adni”, aztán eldöntötték, hogy egy részét mégiscsak megtartják. Nem mentek oda Péterhez és mondták: „Eladtunk a földünket, de ebből XX%-ot megtartottunk magunknak.” Ez egy őszinte dolog lett volna és Péter megköszönte volna az adományt. Ők azonban elhallgatták a megtartott részt és úgy tettek, ahogyan Barnabás tett.
A bűnük nem abban állt, hogy nem adományoztak eleget, hanem abban, hogy színleltek, mintha mindent a gyülekezetnek ajándékoztak volna. Ez az álszenteskedés, a képmutatás bűne! Őket úgy ismerték mások mint keresztyéneket, de ők mégis egy teljesen más életet éltek. Az Úr nagyon komolyan vette ezt a bűnt, csak el kell olvasni, mit mondott a farizeusokról. A gyülekezet nem tökéletes emberekből áll, akkoriban se, de ma sem. A gyülekezet sose mondja „nézz fel ránk keresztyénekre”, hanem „nézz fel az ember Jézus Krisztusra”. Tudjuk, hogy bűnösök vagyunk. Tudjuk, hogy vétkezünk. Tudjuk, hogy a gyülekezet tele van képmutatókkal. A világnak nem kell arra emlékeztetnie minket, mert mi tudjuk ezt magunktól is. Ismerjük a mi Urunk kíméletlen bűnről alkotott ítéletét. Tudjuk, hogy egy érzéketlen szív egy gyülekezetben kimondhatatlan károkat tud okozni Krisztus egyházában. A bűn fertőző és terjed. Két út van előttünk: 1. A bűnt megvallani és elismerni, hogy vétkeztünk, vagy 2. mentegetőzni és másokat kritizálni, a presbitereket vagy valaki mást és ezáltal a figyelmet magunkról elterelni.
Ananiás és Szafira esete a gyülekezet számára illusztráció, hogyan érzékeli Isten egy gyülekezetben az érzéketlen szíveket. Péter konfrontálódikAnániással és azt mondja: „Anániás”. Látszólag Péternek profetikus érzéke volt és észlelte, hogy valami nincs rendben. Az apostolok a Szent Szellem vezetése alatt meglátják, havalaki a gyülekezetben az Úrral van vagy sem. Gyakran a mi gyülekezetünk itt hibázik! Mint ahogy Pál később Efézusban Keresztelő János tanítványaival találkozott, szintén észrevette, hogy ők nem olyanok, mint a gyülekezetben lévő hívők. Megkérdezte őket: „Kaptatok-e Szentszellemet, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentszellem.”(ApCsel19,2) Pál a Róm8,9-ben mondja: „De, akiben nincs Krisztus Szelleme, az nem az övé.”Krisztus szelleme láthatóvá kell váljon a keresztyének életében, nem egyfajta hamis entuziazmusban, rajongásban vagy egy ölelésben vagy vállveregetésben vagy egy mosolyban. Ezeket bárki megtalálhatja egy egyesületben vagy egy baráti klubban. Itt az Úrral való igazi közösségről van szó.
Így szólt Péter: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentszellemnek, és félretegyél magadnak a föld árából? Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.”A mi ígéreteink nem csak az embernek, hanem ugyanúgy Istennek is szólnak. Ez egy komoly dolog. Egyszer azt mondja, hogy ő hazudott a Szent Szellemnek, aztán azt mondja, hogy Istennek hazudtál. Ez egy vers, ahol a Szent Szellem mint személy, Isten harmadik személye igazolódik.
Péter tehát két kérdést tesz fel, amelyek a bűn két arcát mutatják meg számunkra. Gondoljunk bele, Anániás és Szafira gyülekezeti tagok voltak. Az első keresztyéneknek nem volt gyülekezeti névjegyzékük. Az tartozott a gyülekezethez, aki rendszeresen látogatta a gyülekezeti alkalmakat. Ebben az értelemben vagyunk mi is, ahogyan az első gyülekezet. Péter mint presbiter konfrontálódott a gyülekezet tagjaival, ha látta, hogy valami nem volt rendben. Egyszer feltette a kérdést: „Miért szállta meg a Sátán a szívedet?”Sokan mondanák, „tudom, a Sátán irányította azt, amit teszek”. Ez azonban egy oldal, amit mi a 4. versben olvasunk: „Mi indította szívedet ilyen cselekedetre?”Ez igaz, a Sátán aktív minden cselfogásával, hogy a választottakat megkísértse. Péter azonban azt mondja, hogy a bűn gyökere a mi szívünkben van. Megvalljuk Isten kegyelmének szuverenitását, és egyszerre hangsúlyozzuk az emberi felelősséget Istennel szemben. Itt a legjobb illusztráció: A Sátán töltötte be a szívedet, hogy hazudj a Szent Szellemnek, de te hajtottad végre ezt a tettet. A Sátánnak szerepe van a bűnödben, de tied a felelősség.
Ne felejtsük el, hogy hívő keresztyének voltak. Milyen gyakran valljuk meg hitünket, vagy a mi szeretetünket, vagy a barátságunkat esetleg a hűségünket szóban vagy egy énekben: „Szívvel és szájjal éneklek neked, szívem örömének Ura”, de ha a mi szívünk nem, hanem csak a mi szájunk énekelt, mi volt az? Énekeljük bár nem olyan gyakran ezt az éneket, akár mint egy kérést vagy kívánságot. Ez is jó. De ha mi ezt mint hitvallást énekeljük, akkor mi a Szent Szellemnek hazudunk. Milyen gyakran tettük ezt meg mi magunk is! Jó, hogy velünk nem az történik, mint Anániással.
Péter nem lelkigondozó volt, amit mi talán áhítanánk ebben a helyzetben. „Anániás, tudom, hogy gyenge vagy és nem tudtál ellenállni. Ez a bírvágy kísértése és egy a gyengeségeid közül. Alkoholizmus vagy drogok nem bűnök, betegségek, melyek a mi társadalmunknak ártanak. A nyereségvágy jellemgyengeség, nem bűn, neked csak egy keresztyén lelkigondozót vagy pszichológust kell felkeresned, és hagynod, hogy kezeljen.” – Nem butaság? A szó, amellyel a bűnt jellemzi az a bűn. Ezt pedig kezelni csakis bűnbánattal, megvallással és helyreállítással lehet.
Péter nem egy törékeny lelkigondozó volt! Isten a szavaira keményen reagált. Nem Péter volt, aki a csodát vagy az ítéletet végrehajtotta, hanem Isten. Valószínűleg Péter is megrettent a történteken. Az első levelében írja (4,17): „Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek Isten evangéliumának?”
Ha Isten a képmutatókat úgy büntetné meg, mint a korai egyháznál, akkor – ahogy egyszer egy prédikátor mondta –az egyház pincéiben hullaházat kellene létesíteni és a gyülekezeti terem mellett három oldalsó szobát létrehozni, egyet a presbitereknek, egyet a diakónusoknak és egyet a koporsóhordozóknak. Gondolom, Anániás és Szafira esetét Lukács írta le, hogy tudjuk, hogyan fogadja Isten, ha a mi bensőnkben a szívünk érzéketlen és hideg.
Az ötödik fejezet hátralevő része, a 12-16. versek megmutatják, mi történik, ha Isten segítségével oldjuk meg a problémákat: „Nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket.Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy akarattal együtt voltak a Salamon-csarnokban.”Erről ír Pál a Filippibeli gyülekezetnek, „…félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket!” Keresztyénnek lenni komoly dolog!
Campbell Morgan, Martin Lloyd-Jones elődje a Westminster Chapelben mondta: „A gyülekezet tisztasága a gyülekezet ereje.” Békesség és egység csak abban a gyülekezetben van, ahol tisztaság van! Ha képmutatás van, akkor a gyülekezet vagy akár csak az egyes hívők nem képesek kivonni magukat Isten helyreigazítása alól. Erről beszél az Úr az Efezusi gyülekezethez: „Tudom, hogy állhatatos vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.”(Jel2,3-4) Más szavakkal, ha nem bánják meg bűneiket kioltom az ő bizonyságukat. Hívők, nem vesznek el, de az ő bizonyságuk, tanúságuk el lesz törölve.
Vannak bűnök és vannak halálos bűnök a gyülekezetben. Pál a korinthusiaknak írja az úrvacsorával kapcsolatban, „ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan és ezért halnak meg annyian.”(1Kor11,30) A Zsoltáros hasonlóan beszél a 19. zsoltárban: „A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen. Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!”
Végezetül vannak vigasztaló igék is. (1Kor11,31) „Mert, ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.”Mi mint gyülekezet meg kell ítéljük magunkat, a mi bűneinket meg kell valljuk egymásnak és bocsánatot kell kérnünk. Isten pedig kegyelmes lesz hozzánk. Ámen.