Ézsaiás könyvének a 18-24. fejezetig terjedő szakasza az idegen nemzetekkel foglalkozik, és ezekhez a népekhez szóló üzeneteket tartalmaz. Ha valakinek nehézséget jelent ezeknek a fejezeteknek a megértése, akkor egy koncepciót tudok felajánlani segítségként. Nekem is sok fáradságot jelentett, hogy összefüggő kommentárokat találjak ezekhez a fejezetekhez. Mi lehet ennek az oka? Kevesen foglalkoznak ezekkel a fejezetekkel, mert nehezen érthetőek. Ezen kívül annyira jelentéktelennek tűnik a 20-21. században ezeknek az üzeneteknek a tartalma, hogy legszívesebben figyelmen kívül hagyják őket. Olvashatjuk újra és újra ezeket a fejezeteket, és mindig fogunk találni bennük olyan dolgokat, amelyek nehezen érthetőek. Sok rejtvényt rejtenek magukban. Újra és újra megkérdezhetjük: Miért lett mindez megírva? Feltehetjük ezt a kérdést is: Vajon nem lesz túl nagy jelentőségük ezeknek a fejezeteknek a zsidókra nézve a nagy nyomorúság időszakában? Izraelben ma is nagy érdeklődést tanúsítanak a zsidók azok iránt a versek iránt, amelyek a szomszédjaikra vonatkoznak, pl. Szíriára, Jordániára, Egyiptomra és más körülöttük élő arab népre. Talán majd a nagy nyomorúság idején a Szentszellem ki fogja nyilatkoztatni ezeknek a soroknak a jelentőségét a hívők számára. Akkor majd úgy fogják érteni Ézsaiást, ahogy előtte soha nem értették. Ha elérkezünk a 24-27. fejezetig terjedő szakaszhoz, Ézsaiás kis apokalipsziséhez, akkor talán valamivel jobban fogjuk mindezt érteni. Amikor pedig elérkezünk a 40-66. fejezetekig, akkor sok mindent meg fogunk érteni, ami a 18-23. fejezetben még nem volt annyira világos. Tehát készüljetek fel a kemény időkre! Ennek ellenére remélem, hogy a Biblia nehéz részeiből is tudunk közösen tanulni valamit. Az Ószövetség embere csak egy rövid pillantást vethetett Jézus Krisztusra: „Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.” (Jn 8,56). János Mózesről is írt a Jn 5,46-ban : „Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. ” Dávid is bepillantást nyert Jézus személyébe és váltságművébe. Amikor Péter pünkösdkor prédikált, azt mondta az ApCsel 2,29-ben: „Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig. 30. De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára; 31. ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást.” Az Ószövetség szentjei rövid bepillantásokat nyerhettek és látták Jézust, a Messiást. Ábrahám, Mózes, Dávid mindannyian megpillanthatták Őt, de az ószövetségi szentek közül senki sem látott olyan sokat Jézusból, mint Ézsaiás! A János 12,41 beszél Ézsaiásról és a következőket mondja: „Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt.” Látta Jézus Krisztus dicsőségét! Nem csodálatos?Tudtátok, hogy Ézsaiást idézik legtöbbször az Újszövetségben? És azt tudjátok, hogy Bemerítő János szolgálatának az alapja az Ézsaiás 40-ben található prófécia? Ez alapján értette meg az Úr küldöttje az elhivatását! Urunk életében, a nagy krízisek és fordulópontok idején Ézsaiásra való utalásokat találunk, pl. Máté az Ézs 7,14-et idézi Jézus születésekor, és azt mondja, hogy beteljesedett a prófécia. Amikor Jézus bemerítkezett hang hallatszott a mennyből, éppen úgy, ahogy az Ézs 42,1-ben meg van írva: „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm.“ Amikor Jézus elkezdte messiási szolgálatát a názáreti zsinagógában, akkor ezt írta Lukács a 4,16-ban: „Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. 17. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: 18. „Az ÚR Szelleme van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; … ” Ézsaiás próféta alapján nyilatkoztatta ki messiási szolgálatát.
A megdicsőülés hegyén, amikor megdicsőülése által sejtetni engedte második eljövetelét, ismét hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. ” A Szentírás itt is az Ézs 42,1-et idézi.
És az Úr halálakor is! A Márk 15,28-ban az Ézs 53,12 van idézve: „És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És bűnösök közé számlálták. ”
Ézsaiásnak nagyon sok próféciája teljesedett be Krisztus életében és halálában. És az Apostolok cselekedeteiben is őt idézik az etiópiai komornyikról szóló történetben. Ez az ember éppen az Ézsaiás 53-ból olvasott és Fülöp e szöveg alapján hirdette neki Krisztust. – Az Apostolok cselekedetei utolsó fejezetében, az ApCsel 28-ban, Pálnak ebben a könyvében található utolsó üzenete is Ézsaiást idézi. ApCsel 28,25 : „Pál ezt az egy igét mondta nekik: „Helyesen szólt a Szentszellem Ézsaiás próféta által atyáitokról, 26. amikor ezt mondta: Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne lássátok meg! ” Mindebből látható, hogy Ézsaiás próféta könyve az Ószövetség egyik legnagyobb könyve. Gyakran előfordul, hogy ismerős egy igerész a Bibliából és egyáltalán nem is vagyunk tudatában, hogy Ézsaiástól származik. Figyeljétek csak pl. ezt: „Jöjjetek, szálljunk vitába! – mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. ” (Ézs 1,18). Milyen fontos Ige! Vagy az Ézs 8,20: „A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. ” Ez a Biblia egyik legfontosabb igeverse, amely megerősíti, hogy azokat a dolgokat kell követnünk, amelyek összhangban vannak Isten Igéjével, és semmit nem szabad követnünk, ami az Igével ellentétes.
Azután az Ézs 12,3: „Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. ”
Ézs 25,8: „Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról. ”
Ézs 26,3-4: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. 4. Bízzatok az ÚRban mindenkor, mert az ÚR a mi kősziklánk mindörökre! ” Ez egy nagyszerű ígéret az Igéből, hogy akik BENNE bíznak, annak a szívét megőrzi teljes békében. A világ fiai pedig a pszichiáterekhez rohannak.
Ézs 33,17: „Saját szemeddel nézheted a király szépségét, láthatod tágas országodat. ”
Ézs 35,10: „Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik. ”
Ézs 40,1: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. ” Ez nem emlékeztet benneteket a karácsonyra?
Ézs 40,11: „Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. ”
Ézs 40,31: „De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. ” Stb. stb.
És akkor még nem is említettük a nagy messiási fejezeteket, mint pl. az 53. fejezet, amely mindannyiunk számára ismert.
A próféták kora is olyan volt, mint a miénk, tele lázadással, felkeléssel. Amikor ezt a fejezet olvassuk, jó, ha emlékezetünkbe idézzük mindazt, amit eddig tanultunk Ézsaiás életéről.
Krisztus előtt 740-ben lett elhívva a prófétai szolgálatra, abban az évben, amikor Uzzijjá király meghalt. Uzzijjá nagy király volt, aki 50 évig uralkodott, vagyis Krisztus előtt 790-740-ig. Istenfélő király volt, azt tette, ami kedves volt Isten előtt, és ráadásul gazdaságilag, politikailag és katonailag megerősítette az országot.
Uzzijjá után, fia Jótám került a trónra. Ő is jó király volt. Krisztus előtt 740-732-ig uralkodott. Bár mindkét király jó volt, mégis elkezdődött a nemzet hanyatlása. – Jó, ha tudjuk, hogy élhet egy nép látszólagos jólétben, bizonyos értelemben megkapva Isten áldását, belsőleg mégis romlik, kiüresedik és elfordul Istentől. Ezt az elvet lehet megfigyelni a különböző népeknél, sőt a keresztyén intézményekben, egyházakban és gyülekezetekben is. Nem a külsőségek alapján kell megítélni ezeket. Tűnhetnek nagyon egészségesnek, láthatunk szép épületeket, amelyekben sok kedves ember van, akik megvallják Jézust, szolgálnak és támogatják a misszionáriusokat, de sosem lehetünk benne biztosak, hogy jó úton vannak-e, ha csak a külsőségekre figyelünk. Az Istentől való elfordulás kiüresíti a benső embert. – Ezt történt Judában is Ézsaiás korában. Mi volt a probléma? Elveszítették az Isten közelsége utáni vágyat, és azt a szomjúságot, hogy Istent jobban megismerjék. Nagyon jó látni egy csoport olyan keresztyént, vagy gyülekezetet, akik nem tudnak eleget kapni Istenből és az Ő Igéjéből, és érdekli őket a szellemi növekedés. Mindezt nem lehet a külsőségek alapján megítélni, ez egy belső folyamat.
Vannak olyan gyülekezetek is, ahol így gondolkodnak: „mi már célba értünk”, ők úgy beszélnek, mint a laodíceai gyülekezetben: „Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire”. (Jel 3,17). Ez nagyon veszélyes gondolkodásmód. A megelégedettség és a közömbösség azok a gyenge pontok, amelyeken keresztül a Sátán támadhat. Egy egyháztörténész egyszer tanulmányozta azokat a gyülekezeteket és egyházakat, amelyek letévedtek a helyes útról. Azt a bámulatba ejtő megfigyelést tette, hogy akkor tévelyedett el a gyülekezet, amikor egy evangéliumi lelkész vagy vezető volt az élén. Ez meglepő, de a bibliai történetek fényében nem kell csodálkoznunk ezen. Judában és Izraelben nagy királyok uralkodása alatt kezdődött el az Istentől való elfordulás. Röviddel Salamon halála után szétesett az ország, azonban az Istentől való elfordulás magjai már Salamon idejében el lettek vetve.
Miközben a gyülekezetekben evangéliumi szolgálók hirdetik az Igét, lehanyatlik a gyülekezet. Ki a hibás? Az igehirdető? Gyakran hiányzik a tűz, közömbösség uralkodik, hiányzik az Isten jelenléte utáni vágy. Szeretnéd jobban megismerni Istent? Akkor jobban meg kell ismerned a Bibliát. Szeretnél bizalmasabb kapcsolatban lenni az Úrral, vagy meg vagy elégedve azzal, hogy ismered a keresztyén tanítás alapelveit, és hogy ismersz néhány igeverset? Fontos, hogy ismerjük a bibliai tanításokat, de van valami más, ami által az Úr tanítását jobban megismerheted. Nem csak Ézsaiást kell jobban megismernünk, hanem Ézsaiás Istenét. Vajon nem lenne fontos, hogy az istentiszteletről hazamenve letérdelve arra kérni Istent, hogy vonjon közelebb magához, hogy ezáltal mindig Isten jelenlétében élhess?
Uzzijját és Jótámot egy gonosz király, Áház követte a trónon. Áház a kezdetektől fogva olyan nehézségekkel küzdött, amelyekkel mindig számolni kell, ha valaki hátat fordít Istennek. Áháznak problémája volt Izraellel is és Szíriával is, ezért Asszíriától kért segítséget. Asszíria ekkor egy felemelkedő, nagy nemzet volt, amelynek királya II. Tiglat Pileser volt. Mi történik akkor, amikor egy kis nemzet segítséget kér egy nagytól? Tiglat Pileser azt mondta: Rendben, segítünk neked, ha adót fizetsz nekünk. És Áháznak muszáj volt fizetnie, ez volt a jele annak, hogy hátat fordított Istennek. Asszíriára hagyatkozott Isten helyett. Ő volt az „arc nélküli király”. – Amikor azután Áház meglátogatta Tiglat Pilesert Damaszkuszban, meglátott valamit, ami megtetszett neki. És ez gyakran előfordul, amikor valaki nincs közösségben Istennel. Egy bálvány oltárt látott meg, ezután pedig megparancsolta a kézműveseinek, hogy építsenek egy ugyanolyat. Ezt azután felállíttatta Jeruzsálemben. Egy újabb lépés az Istentől való eltávolodásban. Elkövette a bálványoknak való áldozás bűnét. Juda szenvedett az ő uralkodása alatt. Amikor meghalt, Ezékiás, az Ószövetség egyik legnagyobb királya került a trónra. A Biblia azt mondja, hogy sem előtte, sem utána nem volt olyan senki, mint ő. Ez nem azt jelenti, hogy nagyobb volt, mint Dávid vagy Salamon, de egyedülálló volt Juda királyai között Juda és Izrael kettészakadása óta. Ezékiás volt az ébredés előkészítője. Eltávolíttatta a bálványokat és bálványoltárokat. Sőt az imádat tradicionális tárgyait is, mint pl. a rézkígyót, amelyet Mózes készített a pusztában. Bizonyára ismeritek ezt a történetet Izrael pusztai vándorlásából… Mi történt ezzel a rézkígyóval? Izrael ereklyéjévé és az imádat tárgyává vált. Nem remek dolog, hogy Pál apostolnak egyetlen levele sincs meg eredeti változatában? Ha lenne egy ilyen levél, akkor valahol egy katedrális üvegszekrénykéjében őriznék, és a zarándokok csókolgatnák ezt a szekrénykét. – Ezékiás lerombolta ezt a relikviát. Bátor volt.
Ébredés történt Judában, azonban Ezékiás nem ment el elég messzire az engedelmességben. Szanhérib, aki Tiglat-Pilesert, Salmaneszert és Sargont követte, jött, és legyőzte Ezékiást. Ezékiásnak adót kellett fizetnie. Ezután megbetegedett Ezékiás – erre még vissza fogunk térni Ézsaiás könyvének második részében –, Szanhérib elfoglalta Jeruzsálemet és fogva tartotta Ezékiást, mint egy madarat a kalitkájában (2Kir 18-19). Akkor Ezékiás követeket küldött Ézsaiáshoz, aki egy jó tanácsot adott neki. Tulajdonképpen ez volt Ézsaiás nyilvános szolgálatának csúcspontja. Azt a tanácsot adta Ezékiásnak Ézsaiás, hogy egyedül Istenben bízzon és Isten meg fogja szabadítani őt Asszíria kezéből. Így lett Ézsaiás, az Isten embere, a próféta, népének megváltója.
Gyakran halljuk azt a megállapítást, hogy ha ösztönözzük egy nemzet képzettségét, akkor ezzel meg lehet oldani a multikulturális társadalom, a bűnözés, stb. problémáját. Ez valóban így van? Talán a Wannsee-i konferencia résztvevői, akik az európai zsidóság megsemmisítésére irányuló náci tervet kidolgozták és megvalósították, nem voltak képzett emberek? Az emberek képzése az egyetlen reménységünk? Nem, a mi reménységünk egyedül Isten. Azonban nem elég egy általános értelemben vett „Isten”. A mi egyedüli reménységünk a mi Urunk Jézus Krisztus atyja. Nem valamilyen másik Isten!
Ezékiás Istenben bízott, és amikor Jeruzsálem lakói egy reggel kitekintettek a falakon túlra, 185.000 halott Asszírt láttak, hadseregük pedig eltűnt éjszaka. Azt, hogy vajon pestis, vagy valamilyen más betegség támadta meg őket, nem tudjuk, azonban Isten munkálta ki Jeruzsálem megszabadulását.
Mindezt azért mondtam el, hogy megértsük ezeknek a nemzetekről szóló próféciáknak a hátterét. Néhány prófécia visszanyúlik Áház illetve Ezékiás idejére. Sok esetben nem tudjuk, hogy mi áll ezeknek a hátterében.
Az Ézs 14,28-32-ben található próféciák a filiszteusokra vonatkoznak. Krisztus előtt 716-ban járunk. A filiszteusok elfoglaltak néhány várost Izraelben Ezékiás uralkodása alatt. Ézsaiásnak van egy jövendölése a filiszteusok ellen: „28. Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot!” (Izrael és Juda szorult helyzetben vannak a Szíriával való szövetség miatt. Judától nyugatra és délre pedig a filiszteusok voltak Izrael fő ellenségei.)„Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad,” (Áház halott, de Ezékiás követi őt a trónon) „és gyümölcse repülő sárkány lesz. ” (Ez a kígyó a filiszteusok ellen fordul; a zsidók ez alatt a tüzes kígyó alatt a Messiást értik). „30. A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom. 31. Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki sem téveszti el kijelölt helyét. 32. Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az ÚR vetette meg Sion alapját, oda menekülnek népe szegényei! ”
Ez a szakasz az Ószövetségnek egyik olyan próféciája, amely fölött az ember szívesen átsiklik, mert nem tanulmányozza. Ez az egyik legelhanyagoltabb kép a Messiásról. A „repülő tüzes kígyó (sárkány)” képe. Jön Ezékiás, de végezetül a repülő tüzes kígyó, a Messiás fog eljönni és ezzel megpecsételődik Izrael sorsa. „Az Úr vetette meg Sion alapját” (32. vers). Filiszteusok, ne örüljetek a látszólagos sikereteknek, mert Izrael sorsa már eldőlt.
Ezután következik a Móáb ellen szóló prófécia, a 15 és a 16. fejezet. Móáb Judától keletre és délre helyezkedett el, a Holt-tengertől keletre. Ennek a próféciának az ideje kb. ugyanerre az időre tehető, vagy talán valamivel későbbre. Akkoriban Szargon, Szanhérib elődje ült az asszír trónon, megtámadta Filiszteát, Judát, Edomot és Moábot, hogy megbüntesse őket. Először is fussuk át gyorsan a 15. fejezetet. Mindegyik helység, amelyiknek a neve ebben a szakaszban előfordul, nagyon kicsi helység, azt sem tudjuk, hogy hol voltak, és a nevük sem mond túl sokat a számunkra.
„1. Fenyegető jövendölés Móáb ellen: Éjnek idején elpusztul, elnémul Ár-Móáb! Éjnek idején elpusztul, elnémul Kír-Móáb! 2. Fölmennek a templomba, zokog Díbón a magaslatokon, Nébó és Médeba miatt jajgat Móáb. Minden fejet megnyírtak, minden szakállt levágtak. 3. Az utcákon zsákruhában járnak, a háztetőkön és a tereken mindenki jajgat, könnyeit hullatva. 4. Segítségért kiált Hesbón és Elálé, hangjuk Jahacig hallik. Ezért riadoznak Móáb fegyveresei, riadozik lelke. 5. Szívből kiáltok Móáb miatt. Cóarig, Eglat-Selisijjáig jutottak menekültjei. Sírva mennek föl a Lúhit-hágón, Hórónaim útján összetörve jajveszékelnek. 6. Pusztasággá válnak Nimrim vizei, elszárad a fű, kipusztul a pázsit, nem marad növényzet. 7. Ezért amijük megmarad, amit meg tudnak őrizni, átviszik a puszták patakján. 8. Körös-körül jajveszékelnek Móáb határain, Eglaimig hangzik a jajgatás, Beér-Élimig hangzik a jajgatás. 9. Bizony, megtelnek vérrel Dímón vizei! Más veszedelmet is hozok Dimónra: oroszlánokat Móáb menekültjeire és a föld maradékára.”
Ezekhez az igeversekhez a következőt szeretném hozzáfűzni. Az 5. versben azt olvassuk: „Szívből kiáltok Móáb miatt”. Különös, hogy a próféta segítségért kiált egy olyan népért, amelyik Juda és Izrael számára évszázadok óta csak bosszúságot okozott. Olyan ez, mintha egy rabbi 1945-ben ezt mondta volna: Szívből kiáltok Németországért. Ez igen különös lett volna. Itt azonban Izrael egy prófétájáról olvasunk. Raschid, egy zsidó tanító sok száz évvel ezelőtt ezt mondta: „A zsidó prófétát az különbözteti meg a pogány prófétától, hogy ő Isten szíve szerint gondolkozik és érez. Így gondolkodik Isten. Ha Isten egy népre ítéletet hirdet, akkor mindig nagy részvéttel teszi azt.” Ha fellapozzuk az Újszövetséget, ugyanezt látjuk. Amikor a Római levél 9-11. fejezetét tanulmányoztuk, ezt olvastuk. 9,1: „Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentszellem által, 2. hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3. Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett;” Ez Pál részvéte Izrael iránt, az ő testi rokonai iránt, akik hátat fordítottak az Úrnak.
Azt hiszem, hogy amikor az egyházról és Jézus Krisztus gyülekezetéről beszélünk, és azoknak az olyan vezetőiről, akik elbuktak, akkor ugyanilyen részvéttel, együttérzéssel kellene beszélnünk, és Isten elé járulnunk, ahogyan Pál tette Izraellel kapcsolatban. Meg kell tudnunk siratni az Istentől való elidegenedést. A Róma 10-ben is a következőket olvassuk: „Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek.” Nem azt mondja: azért, hogy boldogok legyenek. Az embereknek nem boldogságra, hanem üdvösségre van szükségük. „2. Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint.” Előfordulhat, hogy az ember nagy buzgalommal munkálkodik Istenért és az igazságért, azonban ha mindez az ismeret hiányával párosul, akkor ez rendkívül sajnálatra méltó. Találkoztál már mormonokkal vagy Jehova Tanúival? Micsoda buzgóság van bennük, és még sincsenek megmentve. Léteznek nagyon őszinte emberek, akik elveszettek. Ez szomorú, de igaz.
A 9. versben ezt olvassuk: „Bizony, megtelnek vérrel Dímón vizei! Más veszedelmet is hozok Dimónra: egy (egyes számban) oroszlánt Móáb menekültjeire és a föld maradékára.” Ezek után olvassuk el a 16. fejezet első 5 versét:
16,1 Isten útmutatásokat ad Moábnak: „Küldjetek bárányokat (vagyis fizessetek adót) az ország uralkodójának Szelából (Szela volt Móáb fővárosa) a pusztaságon át Sion leányának hegyére! (Adót kell fizetniük Izraelnek. Az egyetlen reményük Izrael, a kiválasztott nép.) 2. Bujdosó madárhoz, földúlt fészekhez hasonlítanak Móáb leányai az Arnón gázlóinál. 3. Tartsatok tanácsot, hozzatok döntést! Tedd árnyékodat fényes délben olyanná, mint az éjszaka! Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat! 4. Hadd lakjanak nálad az elűzött móábiak! Légy rejtekhelyük, ha jön a pusztító! Mert vége lesz az erőszaknak, megszűnik a pusztítás, eltűnnek az ország eltiprói. 5. Kegyelem által készül egy trón.,. (Milyen trón? A messiási trón!) Megingathatatlanul ül azon Dávid sátorában a bíró, aki törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot.” Más szavakkal: Móáb számára a reménység Dávid királyságának alapján adatott. Ez hosszú idővel Dávid után íratott meg. Mikor lesz felállítva Dávid királysága? Akkor, amikor az Úr az Ő halála, feltámadása és mennybemenetele után ismét el fog jönni és fel fogja állítani az Ő királyságát a földön. Erről már olvastunk Ézsaiás könyvének 11. fejezetében. Azt mondja Móábnak, hogy Dávid trónjához kell menekülnie, ahhoz, aki a trónon ül. – Delitsch úgy gondolja, hogy a 15,9-ben említett oroszlán egy messiási kifejezés Juda oroszlánjára, a mi Urunk Jézus Krisztusunkra.
Ha meg akarjuk érteni az oroszlán ordítását Móáb felé a nagy nyomorúságban, amely el fog jönni, akkor fel kell lapoznunk a Jelenések 4-et és 5-öt, amikor János lát egy trónt, és annak aki a trónon ül, egy könyv van a kezében, amelyet senki sem tud kinyitni. János sír, mert ez a könyv tartalmazza az emberiség sorsát. Ekkor hall egy hangot: „a vének közül egy így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét”. Ekkor megfordul, és mit lát? „ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek”. A Dávid törzséből származó oroszlán a bárány, akit a Golgotán megöltek. Móáb úgy mutatott erre az oroszlánra, a bárányra, mint akit segítségül lehet hívni.
Ugorjunk egyet és olvassuk el a 17. fejezetet. Ez a prófécia Damaszkusz ellen szól. Ennek a próféciának az ideje egyben Áház király ideje. Áházt Északról Izrael, a 10 törzs és Szíria fenyegette Ebben a próféciában ennek a szövetségesnek a sorsa van leírva az asszír uralom alatt. Csak egy kis maradék fogja azt túlélni. Damaszkusz Szíria fővárosa és ma újra az újságok címoldalán van! „Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom és omladék lesz. 2. Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak lesznek ott, heverésznek háborítatlanul.” Ez ma a következőt jelentené: Budapestet teljesen lerombolják és a legforgalmasabb utak helyén pusztaság lesz. „3. Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban: egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége, – így szól a Seregek URa. 4. Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik.” A 9. verstől olvasom tovább: „Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyott erdő, és mint a hegycsúcs, amelyet elhagytak az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesz.” Aztán a 12. vers. A legtöbb kommentár azt mondja – és én úgy gondolom, igazuk van, – hogy a próféta, mint olyan sokszor, az északi birodalom és Szíria hátteréről, megsemmisüléséről beszél, azonban egyúttal a távoli jövőre is előre mutat, amikor a nagy nyomorúság után jön a fenevad nagy hadserege, hogy elfoglalja Jeruzsálemet. Körülveszik a várost, és már majdnem elfoglalják, amikor természetfeletti módon Jézus Krisztus újra eljön a földre, és ott fog állni az Olajfák hegyén. Szájának leheletével meg fogja semmisíteni a Fenevadat, az ő ellenségét, és fel fogja állítani királyságát a földön. „12.Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása. 13. Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz; de ha megdorgálja az ÚR, elfut messzire. Mint a polyvát kergeti a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar.” Ez nagyon érdekes, mert Dániel könyvének 2. fejezetében, úgy írja le Krisztus 2. eljövetelét, mint egy kő formájában, amely emberi kéz érintése nélkül zuhan le a magasból, eltalálja Nabukonodozor hatalmas szobrát, és darabokra zúzza. „34. Miközben nézted, egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. 35. Összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a polyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett, és elfoglalta az egész földet.” Ez Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelének képe. A világhatalmak megsemmisülnek, eltűnnek, mintha elfújta volna őket a szél, és többé nem lehet megtalálni őket. Azonban az Ő királysága be fogja tölteni az egész földet. Majdnem ugyanezt a képet láthatjuk itt is Ézsaiásnál is. „14. Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire megvirrad, sehol sem lesznek. Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak, ez lesz a sorsa prédálóinknak.”
Még egy rövid ige az Ézsaiás 18-ból. Itt olvashatjuk az Etiópiáról szóló próféciát. Ennek időpontja Krisztus előtt 701. Szanhérib Dél ellen vonul, és Etiópia rettegésben van. Más népeknél keresnek segítséget, sőt Judától elvárják azt. Ézsaiásnak van egy üzenete a követek számára, akik Asszíria elleni segítséget keresnek. Az üzenet így hangzik: Menjetek haza! Legyetek nyugodtak és figyeljetek. Jahve le fogja rombolni Asszíriát. 18,1: „Jaj a szárnysuhogás országának (ez az ország ismert volt arról, hogy milyen sok rovar él itt) Etiópia folyóin túl! 2. Követeket küld a tengeren, papíruszhajókon a víz színén. Induljatok gyorsan, követek, a szálas és sima arcú néphez (Szálas és simaarcú? Igen, mivel az etiópiaiak sötétbőrűek voltak, nem volt szakálluk és magas növésűek voltak, és ez a mai napig így van), a közelben és távolban rettegett néphez, az elsöprő erejű néphez, …” Menjetek és mondjátok azt az etiópiaiaknak: Várjatok! A seregek Ura győzelmet fog nektek ajándékozni, az Ő ígérete alapján, amelyet a Sion hegyén adott. 18,7: „Abban az időben ajándékot visz a Seregek URának a szálas és sima arcú nép, a közelben és távolban rettegett nép, az elsöprő erejű nép, amelynek hazáját folyók szelik át, a Seregek URa nevének helyére, a Sion hegyére.” Ezzel fejeződik be a 18. fejezet. Az üzenet a következő: Az Úr kezében van a mi biztonságunk kulcsa. Csodálatos a számomra, hogy az egész Biblián a következő üzenet vonul keresztül: Ha te és én nyugtalanok vagyunk, félünk és saját erőnkből akarjuk Isten akaratát az életünkben véghezvinni, akkor azt mondja Isten: Légy csendben, és várj az Úr szabadítására. – Ezt tettük meg, amikor hívők lettünk. Felhagytunk a saját erőből való próbálkozással, azzal, hogy saját erőnkből próbáljuk kimunkálni az üdvösségünket. A keresztre pillantottunk és megláttuk, hogy az Úr mindent megtett értünk. Megálltunk csendben és megtapasztaltuk Isten szentségét. A megszentelődés folyamatában ezt olyan gyakran elfelejtjük! Elolvassuk a Bibliában, hogy milyen tulajdonságok jellemeznek egy keresztyént. Aztán mindezt saját erőnkből próbáljuk elérni. Az életünket nem törvényeskedésnek, izzadságnak és félelemnek kell jellemeznie, amikor Isten azt mondja: Légy csendben és várj az Úr szabadítására. Az Úr a megmentő. Amikor eljön az ideje, hogy búcsút vegyünk az ideigvaló dolgoktól, ugyanazt kell tennünk. Az Úr gondoskodik mindenről.
Következő alkalommal a 19-23-ig terjedő fejezetekkel fogok foglalkozni. Olvassátok el otthon, jó, ha az ember megválaszolandó kérdésekkel jön el a prédikációra. Akkor nem nekem kell feltennem a kérdéseket.