Olvassuk el a Mt 26,36-46-ot. Ez Jézusnak a Gecsemáné-kertben való gyötrődéséről szóló beszámoló. „36. Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.” 37. Maga mellé vette Pétert és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. 38. Akkor így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!” 39. Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” 40. Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? 41. Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” 42. Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.” 43. Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44. Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. 45. Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: „Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. 46. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.”Most lapozzunk a Zsid 5-höz. Itt tudomást szerezhetünk a főpapi tisztség qualifikációi feltételeiről. Vegyük észre a szerzőnek a Gecsemánéra való utalását a szakasz végén. Arra szólítja fel olvasóit, hogy nyíltan járuljanak a kegyelem trónjához, hogy ezáltal idejében elfogadhassák a kegyelmet és az irgalmat. A Zsid 5,1-10-ben ez áll: „1. Mert minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. 2. Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel. 3. Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. 4. Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztességet, csak az, akit az Isten hív el, mint Áront is. 5. Ugyanúgy a Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy, ma nemzettelek téged.” 6. Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” 7. Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. 8. Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, 9. és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. 10. Mert az Isten őt a Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.”
Ez a Zsidókhoz írt levélről szóló tanulmányunk 12. része. Az olvasott verseket szinte akadémiai verseknek lehetne nevezni. Ezekben a főpapi tisztséghez szükséges követelményekről van szó, és arról, hogy Jézus hogyan felelt meg ezeknek. Ennek a szakasznak nagy része Jézus Gecsemáné-kertben való haláltusájára utal. Ez a bepillantás, ez a Gecsemánéra való utalás lefedi a Szentírás legtöbb olvasójának akadémiai kijelentéseit. Van néhány fontos pont ebben a Jézusra való utalásban, amit meg kell említenünk abban az iskolában, amiben találta magát.
Az első a „hangos kiáltásra” és a „könnyekre” való utalás. Ha elolvassuk a szinoptikus evangéliumokat, akkor fel fog tűnni, hogy ezekben nem találunk semmilyen utalást a hangos kiáltásra és a könnyekre. Honnan veszi akkor szerzőnk a hangos kiáltásra és a könnyekre való hivatkozást? Bizonyára a Szentszellem inspirálta erre. Vannak más igehelyek is az Újszövetségben, amelyeknek nincsen az evangéliumokban megtalálható hátterük, mégis benne vannak a Bibliában, ezért feltételezhetjük, hogy ezek a korai egyház hagyományából származnak. Az apostolok tudtak a hangos kiáltásokról és könnyekről, ami azonban az evangéliumokban nincs megemlítve. Szerzőnk ezekhez a hagyományokhoz nyúlt vissza és ezeket írta le. Az Apostolok cselekedeteiben meg van említve Jézus néhány kijelentése, amelyeket nem találunk meg az evangéliumokban. Ez valódikeresztyén tradíció, hagyomány. Az ApCsel 20,35-ben található idézet is Jézus szavait adja vissza: „nagyobb boldogság adni, mint kapni”, bár nem találjuk meg egyik evangéliumban sem, mégis az Úr Jézus mondta. – Ez a tény még érdekesebb, ha belegondolunk, hogy szerzőnk itt milyen eseményre utal, az Úr Jézus Gecsemáné-kertben való haláltusájára! Ha azért írnék egy evangéliumot, hogy embereket tévesszek meg, akkor nem tennék említést a Gecsemáné-kerti eseményről. Első látásra Jézus összes élménye közül ez a megütközés köve. Még Szókratész is meg tudott halni bátran és méltóságteljesen. Sőt, az évszázadok során sok keresztyén halt meg tűzben vagy máshogy átszellemült arccal. A mi Urunk azonban megrendült a halálára gondolva. Szinte úgy tűnik, mintha a szolgák jobbak lennének, mint a Mesterük. Ennek ellenére a Gecsemáné-kertben történteket ott találjuk a Szentírásban.
Ha azonban megértjük, hogy mi volt a gecsemánei agónia valódi oka, akkor meg fogjuk érteni, miért volt megrendülve az Úr Jézus, minden ember közül a legbátrabb, amikor végiggondolta, hogy mi vár rá. Ha összehasonlítjuk Őt az apostolokkal vagy más tanítványokkal, valamint bátorságukat amikor a halállal kellett szembenézniük, akkor meg fogjuk érteni, miért volt Jézus megrendülve. Senki sem halt olyan halált, mint a mi Urunk. – A hangos kiáltások és a könnyek végső soron Urunk szenvedésének bizonyítékai, amelyek megerősítik az evangéliumok valódiságát és történelmiségét Jézus halálára nézve.
Van még itt valami érdekes. 5,7/b: „És meghallgattatott istenfélelméért.” Meghallgattatott istenfélelme vagy kegyessége miatt. A kegyesség és a jámborság nem divatos szavak. Egy vallásos embert ma képmutatónak neveznek. Itt azonban az áll, hogy Jézus istenfélő ember volt. Olyan emberként jellemzi a Biblia, mint aki tiszteletteljesen alárendeli magát Istennek. És éppen ezért meghallgattatott. Ezért lett győztes. Ez Jézus meghallgatott imádságának a titka, amit a következő szavakkal fejezett ki: Legyen meg a te akaratod. Ő az igazi istenfélelem példaképe számunkra. „… mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”
Van még valami figyelemreméltó az 5,8-ban: „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet”. El tudod képzelni, hogyan és miért kellett Jézusnak megtanulnia az engedelmességet? Nem azt olvassuk, hogy „megtanult engedelmeskedni”. Jézus soha nem követett el egyetlen hibát sem. Neki nem kellett jóvátenni a hibáit. Ezt csak mi tesszük. Ugyan Ő is ember volt, de több volt, mint csupán egy ember! Nemcsak részben volt ember! Teljes mértékben ember volt, a bűnt kivéve. Részese volt minden gyengeségünknek, mint Isten teremtménye. Megdöbbentő az a tény, hogy az Ő emberi természete, Isten teremtménye volt? Istennek, a Szentszellemnek a teremtménye. Emberként volt egy kezdete. Az istenség 2. tagjaként azonban öröktől fogva létezett. Ahogy Isten minden kiválasztottjának iskolába kell járnia, Jézus Krisztusnak is iskolába kellett járnia. Az Ószövetség azt mondja a messiási közösséggel kapcsolatban: „Fiaid mind az ÚR tanítványai lesznek” (Ézs 54,13), amit az Újszövetség is idéz a Jn 6,45-ben. Ezt a szöveget, Jézus Krisztusra alkalmazva is megtaláljuk. A messiási közösségben mindenkit Jézus Krisztust és Isten minden gyermekét Isten tanítja. Jézus Krisztusnak meg kellett tanulnia az engedelmességet szenvedésein keresztül. Megtanulta, hogy mit jelent az Istennek való engedelmesség. – James Stalker mondja: „Ő mindig tökéletes volt azon a szinten, ahol állt. Egyúttal azonban a tökéletességnek mindig egy magasabb szintjére törekedett.” Ez Jézus emberi természetére vonatkozik.
Az 5. fejezet úgy kezdődik, hogy „mert”. Ez az egyik legfontosabb kötőszó, amelyre figyelnünk kell, hogy megértsük a Szentírást. Éppen az imént írta a 4,16: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” „Mert” Miért kell őszintén odajárulnunk a kegyelem trónusához? A mi nehézségeink, a mi bűneink miatt. A nagy főpapnak törődnie kell a mi bűneinkkel. Mivel neki ez a kötelessége, ezért őszintén mehetünk hozzá.
Nem örülök a Biblia fejezetekre való felosztásának, mert ha egy fejezetnek a végére érünk, akkor letesszük a Bibliánkat, és egy darabig hagyjuk porosodni, amíg újra elő nem vesszük. Ritkán olvassuk a Bibliát összefüggésében. Az ősgyülekezet a Bibliát fejezetek és versek nélkül olvasták. Stephan Langton szerint csak a 13. században osztották fel a Bibliát fejezetekre. Ezt nem volt ihletett. Csupán a 16. században osztotta a fejezeteket versekre Robert Stefanas, inter equetandum, vagyis lóháton ülve. Állítólag Párizsból Lyonba lovagolva osztotta fel a Bibliát versekre. A fejezeteket azért kellett versekre osztva megjelölni, hogy könnyebben megtalálható legyen egy-egy hely. Ha azonban ha a versek számozására figyelünk, az gyakran meghamisítja a szövegösszefüggést. Azt mondják, hogy amikor Stefanas ki akarta tenni a vesszőt a versek közé és ugrott egyet a paripája, ekkor elhibázta a helyet, és a vessző egy másik helyre került. Ez a Bibliánk fejezetekre és versekre való felosztásának háttere.
5,1: „mert”, vagyis azért kell a mi nagy főpapunkhoz Jézus Krisztushoz jönnünk, mert Ő a főpapsághoz szükséges minden kritériumnak megfelel. A következő versekben megmagyarázza ezt a pontot. Az írónak nagyon logikus a gondolatmenete, ahogy azt már többször is említettem. Nagyon egyszerű módon magyarázza meg és fejti ki.
Azt mondja:
- A főpapnak emberi személynek kell lennie.
- Istentől elhívottnak kell lennie.
Ezt az 5,1-4-ben magyarázza meg.
Ezután az 5,5-10-től kezdve leírja, hogy Jézus hogyan felel meg ezeknek a kritériumoknak és a gondolatmenetet fordított sorrendben fejti ki.
Az 5,5-6-ban azt mondja, hogy Jézus Istentől elhívott. A fejezet fennmaradó részében, az 5,7-10-ben leírja Jézus valódi emberi természetét a gecsemánei történetre való tekintettel. A felépítés tehát nagyon egyszerű.
Mit mond?
Zsid 5,1: „Mert minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.” Itt vissza kellene lapoznunk az Exodus (2Móz) 28,1-hez, mivel itt erre a versre utal vissza. Itt olvashatunk a papi szolgálat elrendeléséről, minden itt kezdődött el. Isten azt mondja Mózesnek, hogy a papot Izrael fiai közül kell kiválasztani. A főpapnak közülük valónak kell lennie.
Exodus (2Móz) 28,1: „Te pedig hívasd magadhoz Izráel fiai közül testvéredet, Áront, fiaival együtt! Ők legyenek a papjaim: Áron, valamint Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár, Áron fiai!”
Áront kellett kiválasztani Izrael fiai közül erre a tisztségre. Közülük valónak kellett lennie.
A pap kétszeres veszélynek volt kitéve:
a.) Előfordulhatott, hogy túl szigorú Isten népével szemben, vagy
b.) Túlságosan engedékeny is lehetett.
Ezért volt szükség arra, hogy ő is a nép közül való legyen. Ez volt a feltétele annak, hogy megérthesse a népet.
Mit mond ezután? Zsid 5,1/b-2: „… hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. 2. Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel.” Az Ószövetségben tehát Áron szolgált a tudatlanok felé, és azok felé, akik letértek a helyes útról. Milyen csodálatos leírása ez a hívőknek! Nem vagyunk mi tudatlanok? Ismerjük el, hogy azok vagyunk. És mi is mindnyájan letértünk az útról és tévelygünk. Nem tűnik ez rossznak? Ez valóban rossz. De a főpap éppen az ilyenek felé végzi a szolgálatát. Ha tudod a szíved mélyén, hogy tudatlan és tévelygő vagy, akkor a papnak kell cselekednie, lépéseket tennie. Ez a tény vigasztaló lehet számunkra, mert Isten Igéje ezt mondja: Mindaz, amit a főpap meg tud tenni, érted tudja megtenni. Ha valaki már évek óta egy gyülekezetben él és szolgál, sőt tanít és prédikál, gyakran türelmetlenné válik. Mi az, ami megmarad abból, amit mond? Gyakran elveszítem a türelmemet, és ha ezután mondok valamit, az gyakran keményen és szeretetlenül hangzik, és ilyenkor megdorgál a feleségem. Gyakran elfelejtem azt, hogy Isten mennyire türelmes volt velem eddig is, és most is az. Ha nagyon tökéletlenül és gyengén szolgálok a szavaimmal és elveszítem a türelmemet, mennyivel inkább meg kellene tanulnom a türelmet azok iránt, akik között élek és szolgálok. Isten már 60 éve türelmes velem, én pedig rögtön elveszítem a türelmem, ha valami nem sikerül elsőre. Tudatlan és tévelygő vagyok, de van egy nagy főpapom, aki pont az olyan emberekért munkálkodik, mint amilyen én vagyok.
A papnak egy másik kritériumnak is meg kell felelnie. 5,4: „Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztességet, csak az, akit az Isten hív el, mint Áront is.” Vagyis nem állhatott fel csak úgy akárki Izraelben, azt mondva: Főpap akarok lenni. Nem az volt a kérdés, hogy valakinek volt-e elég követője, vagy alapított-e egy pártot, akik kinevezték erre a tisztségre. Ez nem tetszett volna Istennek. – Volt egyszer egy olyan alkalom, amikor egy Korah nevű férfi egy pártot alapított és megkérdőjelezte Áron papi tisztségét. Ennek a tisztségnek csakugyan Áron családjában kell maradnia? Tudjátok, hogy mi történt vele. Isten adott egy leckét. A papok csak akkor lehetnek papok, ha Isten választotta ki őket.
Mit jelent ez? Hiszen mi mindnyájan papok vagyunk! Minden Krisztusban hívő ember egy pap. Vagyis másképpen kifejezve: Azokat, akiket nem Isten hívott el hitben a papi tisztségre, nem folyamodhat Istenhez. Ha valaki nem hisz Istenben, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjában, de odamegy hozzá, és azt mondja neki, Hozzád akarok jönni, de Jézusról semmit nem akarok tudni, akkor az az illető Isten ítélete alá kerül. „Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.” Csak akkor mehetünk papokként Isten jelenlétébe, ha Isten elhívott bennünket abban a személyben való hitben, aki meghalt értünk. Ha a teljes bizalmunkat belé vetjük, akkor Isten papjai leszünk, és bátran elé járulhatunk. Ha nem hívattál el hitben a papi tisztségre, akkor nem léphetsz az igaz Isten jelenlétébe.
Miután írónk leírta a főpap alkalmasságának ismertetőjegyeit, az Úr Jézusra tekint és azt mondja: Miközben a papok emberek voltak, mielőtt elhívattak, Ő már elhívatott volt, mielőtt ember lett. Ha visszalapozunk az Ószövetséghez, ott olvashatunk elhívásáról a Zsolt 2,7-ben, amit az 5,5-ben idéz. Nem azt mondja, hogy pap vagy, hanem azt mondja, „az én fiam vagy”. Miért? Azért, mert csak az fordulhat Istenhez, aki isteni természetet birtokol. Ezért kell, hogy először Isten fia legyen, hogy meglegyen a papsághoz való joga. – Ez hasonlatként azt jelenti számunkra, hogy nekünk is Isten gyermekeivé kell lennünk, hogy Istenhez mehessünk és csakis a fiúságunk vagy gyermekségünk által, amit megosztunk Jézus Krisztussal, léphetünk be a papi szolgálatba. A fiúság a papi tisztség alapja. Mivel az ember bűnös, csak az mehet Istenhez, aki isteni természetet birtokol. Jézus Isten, aki emberi mivoltába magával hozta bűntelen természetét. Ezért alkalmas rá, hogy pap legyen Isten előtt.
Zsid 5,6: „Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” Vissza fogunk majd térni erre a versre, amikor a 7. fejezetet olvassuk. – Jézus Krisztust Isten hívta el. Már születése előtt elhívta. Ha ott lettünk volna Betlehemben az Ő születésekor, akkor ott térdre eshettünk volna az újszülött Jézus előtt és azt mondhattuk volna: Te egy örökkévaló pap vagy Melkisédek rendje szerint.
Mit mond számunkra az alábbi igeszakasz az Ő emberi természetéről? Csakugyan közülünk való? Valóban ismeri a mi földi életünk nyomorúságát? Zsid 5,7/a: „Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból.” HÚS-VÉR ember. Emlékeztek a Mt 26,41-re? „A lélek ugyan kész, de a test erőtlen”. A test szó a teremtettségünkre utal. A függőségünket és kiszolgáltatottságunkat fejezi ki. Az Ő napjai is emberi testben teltek, szegénységben, aggódásban, szégyenben, kísértésben és próbában. Ott volt a Gecsemáné-kertben átélt próbája. Zsid 5,7: „Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.” Micsoda éjszaka lehetett az! Miután befejezte főpapi imádságát, 11 tanítványával együtt a város északkeleti részébe megy, lemegy a völgybe, átkel a Kedron-patakon, jobbra fordul és bemegy egy kertbe, amit „olajprésnek” neveztek. Ott a 11 tanítványához fordul Jézus és azt mondja nekik: Várjatok itt. Aztán magával viszi a kertbe Pétert, Jakabot és Jánost, majd azt mondja a három tanítványnak: Várjatok itt rám. Azután egyedül megy tovább egy kőhajításnyi távolságra. 100 méterre? 80 méterre? 50 méterre? Nem tudjuk. Tanítványai arról tudósítanak, hogy arcán nyugtalanság látszott. Először térdreesett, majd olyan nagy volt a harca, hogy a földre esett és úgy forgolódott ott, mint egy féreg. Az Ószövetségben azt mondja a zsoltáríró: „De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.” (Zsolt 22,7). Treo, korai bibliamagyarázó azt mondta: „Az éjszaka megtelt az Ő kiáltásaival, a földet könnyei áztatták, jobban, mint a Hermon harmatja, amit csak a földre hullott vérének értéke múlt felül”. Amikor Jézus az Ő haláltusájában felemelte szavát Istenhez, sírás és hangos kiáltások törtek elő belőle. Ezt mondja írónk. Lukács azt mondja, hogy haláltusájában úgy izzadt, hogy az izzadságcseppjei vércseppekként hullottak a földre. Az orvostudományban ismerik a haemosudrézis fogalmát, ami egy ritka, de jól dokumentált kórkép. Nagy lelki stressz következtében előfordulhat az embereknél, hogy a kapilláris erek az izzadságmirigyekben megrepednek és akkor ez a vér összekeveredik az izzadsággal. Ez történt a Gecsemáné-kertben. Urunk haláltusája olyan nagy volt, hogy már közel járt a halálhoz. Azt mondja a Szentírás: Rettegni és gyötrődni kezdett, és így szólt: „Szomorú az én lelkem mindhalálig”, vagyis még egy lépéssel több, és meghalt volna. Akkor felkiáltott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár. Mi volt ez a pohár? Ez a mi bűneink méregpohara volt. Erről beszélt. Ez a pohár az Ő halála volt, mert meg kellett halnia az emberek bűneiért.
Amikor megfigyeljük ezt a felkiáltást, hogy „ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár”, akkor szeretném kihangsúlyozni, hogy az a halál, ahogy Jézus meghalt, nem olyan halál volt, ahogy az emberek természetes módon meghalnak. Ő nem úgy halt meg, mint Szókratész. Nem úgy halt meg, mint István, vagy az apostolok, akik a hagyomány szerint mártírhalált haltak. Az Ő haláltusája olyan volt, mint amikor egy ember úgy fetreng a porban, mint egy féreg. Milyen magyarázat van arra, hogy Neki így kellett meghalnia? Ezt nem a családjától való elszakadása okozta. Nem is a nem-megértett ember magányossága. Nem is a rómaiaktól elszenvedett nyilvánosság előtti megkorbácsolásának szégyene. – Ez mind része volt a halálának. – Nem is az Isten akarata miatti kétségbeesés okozta ezt. Megtanulta, hogy mi Isten akarata az Ő számára, ahogy nekünk is meg kell tanulnunk. Amikor felismerte Isten akaratát, engedelmes volt iránta. Nem is a pokolnak való ellenállás vagy a bűnnel való érintkezés horrora okozta ezt. – Végső soron csak az Isten bűn feletti ítéletének elvárása alapján tudjuk megmagyarázni Urunk haláltusáját.Az„Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár” felkiáltás hátterében az áll, hogy Ő hordozta magán a megtört törvény átkát. Ő viselte el a mi bűneinkért járó isteni ítélet átkát. Ő volt minden ember bűnéért az áldozat, azoké is, akik előtte, és azoké is, akik utána éltek a földön. Ezért kiáltott fel így: „Atyám, ha lehetséges…”; de nem volt lehetséges. Jézusnak el kellett szenvednie ezt a halált. A bűn átka alatt kellett meghalnia. Azért, hogy neked és nekem ne kelljen így meghalnunk.
Amikor vesszük az úrvacsorát, arra emlékezünk, hogy Ő meghalt értünk. Reménységgel nézhetek a jövőbe, várakozással, örömmel, bizakodással, és tudhatom azt, hogy egy napon majd együtt lehetek Vele. Abélard nézete, hogy Jézus példaként halt meg a mi bűneinkért annyira nem kielégítő, hogy alig lehet benne hinni. – Jézus halála egy példa volt. Ez összefüggött Sátánnal. De a halála egy helyettesítő halál volt, és ez a magyarázata a Gecsemáné-kertben történt haláltusájának.
Zsid 5,9: „… és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.” Ő a mi üdvösségünk szerzője, az örök üdvösség alapja. Nem 6 hónapra, 6 évre, vagy 60 évre szóló üdvösségé, hanem örök üdvösségé. Ez már el van végezve, semmit sem tudunk hozzátenni. Ő mindent megtett értem. Ez az üdvösség az enyém lehet Jézus elvégzett váltságműve alapján. Akkor is az enyém, ha elbukom, mert én az Övé vagyok. Ő az üdvösségem szerzője, az üdvösségem oka. Megigazultunk, az Ige azt mondja, „ajándékképpen” (Schlachter fordítás).
„akik engedelmeskednek neki” (5,9). Mit jelent itt az, hogy engedelmeskedni? Semmi mást nem jelent, mint hogy azt mondjuk Neki: Hálát adok Neked, Uram ezért az áldozatért, ezért az üdvösségért. Nem kell valamilyen egyházhoz csatlakoznod, vagy sokat imádkoznod, vagy könyörögnöd és Istent rábeszélni, hogy legyen kegyelmes hozzád. Csupán köszönetet kell mondanod. Isten teljes mértékben elégedett azzal, amit Jézus Krisztus tett. Ha csupán köszönetet mondasz, csoda fog történni: újjá fogsz születni, meg fogod Őt ismerni és örök életed lesz.
Élt egyszer egy Singen nevű angol misszionárius, aki Szomáliában dolgozott. Ott tanította a bennszülötteket. Azt mondják, hogy egyszer egy postán (egy sárkunyhóban) összegyűjtött 8-10 bennszülöttet, hogy tanulmányozza velük a Bibliát. Volt közöttük egy férfi, akit két és fél pennynek, vagy két és fél fillérnek hívtak. Ő maga sem tudta, miért hívták így. A bibliatanulmányozás után azt kérdezte Mr. Singen: Két és fél fillér, miért folyt ki az Úr Jézus oldalából vér és víz, amikor a katona átszúrta a lándzsájával az oldalát? Két és fél fillér egy egyszerű fekete ember volt, iskolai képzettség nélkül, és csak röviddel ezelőtt tért meg. Olyan jó választ adott, ami akár egy teológustól is származhatott volna, – gondolta Singen. „ Kedves fehér testvérem – mondta – szerintem azért, hogy az egész világ láthassa, hogy a Megváltó halála által egy út nyílt, közvetlenül Isten szívéhez.”
Nos ez nagyon jól jellemzi Jézus főpapi szolgálatát. Amikor Jézus meghalt ott a kereszten, és a katona az oldalába szúrt bizonyítva, hogy meghalt, megnyílt egy út közvetlenül Isten szívéhez a nagy főpap által, aki most lett tökéletes. Ő köztünk volt és köztünk van, megérti minden megpróbáltatásunkat és szenvedésünket, az utolsó legnagyobb megpróbáltatásunkat is, amikor meg kell halnunk. Most, hogy már hidat vert, szabadon odajárulhatunk Istenhez.
Bunyan: „A zarándok útja” című könyvében valami fontos dolgot mondanak Reményteljesnek és Keresztyénnek. Mindketten elérik a folyót, ami a halált szimbolizálja. Ott van előttük, mély és széles, mély és sötét. Találkoztak két férfival, akiknek az arca úgy fénylett, mint a napsugár és a ruhájuk olyan volt, mint az arany. De nem volt sem híd, sem csónak, hogy átkelhessenek a folyón. A két férfi azt mondta: „Itt át kell kelnetek, különben nem juthattok el a mennyei város kapujához”. Keresztyén elbátortalanodva kérdezte a férfiakat: „ A víz mindenhol egyforma mély?” A férfiak azt válaszolták: „amilyen a mennyei város királyában való hitetek, aszerint fogjátok a vizet mélyebbnek vagy sekélyebbnek találni.” Beleereszkedtek a folyamba, de amint beléptek, Keresztyén süllyedni kezdett. Hangosan kiáltott Reményteljes barátjára: „Elmerülök e vizekben! Fejemen felül van az ár, a hullámok túlcsapnak rajtam! ” Reményteljes azt felelte neki: „Vigasztalódjál, édes testvérem! Én szilárd alapot érzek.” A vízben való, túlélésért folytatott harcában Keresztyén újra felkiáltott: „Ó, ismét látni fogom őt! Ő biztosít arról: „mikor a vizeken mégy át, veled leszek, és a vizek nem borítanak el téged.” „Most mindketten felbátorodtak, s az ellenség elnémult, míg egészen átértek.” – írja Bunyan. Mi is a mennyei város királyában való hitünk szerint fogjuk a vizet mélyebbnek vagy sekélyebbnek találni. Mivel ilyen nagy főpapunk van, az utolsó próbát örömmel és dicsőségesen kell kiállnunk, mert a mi főpapunk garantálja számunkra az örökkévalóságba való bemenetelt.
Van ilyen főpapod? Bízol benne? Meg vagy már mentve, Isten gyermeke vagy? Nézz fel a keresztre és mond Neki: „Köszönöm, hogy meghaltál értem”.