Megint az ötödik fejezetnél nyissuk ki a Bibliánkat. A mai témánk: a maradék és a jövő. Ez egy olyan témakör, amivel Mikeás nemcsak ezen a helyen foglalkozik. Olvassuk el a 6-8 verseket.
5,6-8. Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik. 7 Olyan lesz Jákób maradéka a nemzetek között, a többi nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai közt, mint az oroszlánkölyök a juhnyájak közt: amerre jár, tipor és tép menthetetlenül. 8 Kezed ellenfeleidre nehezedik, minden ellenségedet kiirtod. A nyolcadik vers elbeszélő múltban áll: mintha egy kívánság vagy parancs lenne: „A kezed győzedelmes lesz…”
Az asszír ostrom hátteréről és az ehhez kapcsolódó nehézségekről a jövendő királyságra tekint a próféta, amelyben az isteni király uralkodik. Az első versben ez állt: Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba. Mikeás azt mondta, hogy az fog uralkodni Izrael felett, aki Betlehemből származik. Egy zsidó kommentár azt is mondja a szakaszunkról, hogy itt a Messiásról és a diaszpórában lévő népről van szó. Amit a kommentár nem említ, hogy ez a Messiás Jesua HaMassiah (Jézus a Krisztus).
Mikeás azt is mondja, hogy azok felett az asszírok felett is Isten fog uralkodni a jövőben, akik most Jeruzsálemet ostromolják és fenyegetik. A 5,3-ban így szól: A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával, az ÚRisten fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Később, az 5,10-14-ben leírja, hogy a nép biztonságát egyedül Jahve garantálja majd. Ezzel a következő alkalommal fogunk foglalkozni.
A „Jákob maradéka” kifejezés kétszer fordul elő a 6. és a 7. versben: 6 Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik. 7 Olyan lesz Jákob maradéka a nemzetek között, a többi nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai közt, mint az oroszlánkölyök a juhnyájak közt: amerre jár, tipor és tép menthetetlenül. Ez a kulcsszó. A hithű izraelitákat jelöli, akik Kr.e. 8-6 század szorongattatásában kitartottak. Különösen azok, akik a 6. század után éltek, miután a nép mindkét részét fogságba hurcolták.
A „maradék” kifejezésnek teológiai, biblikus és gyakorlati jelentése van. Kálvin elgondolkozott ezen a kommentárjában. Nem csak nyelvtani, mondattani levezetést végez.
Mit mond számunkra a „maradék“ kifejezés? – Utal a hitehagyás tragédiájára, a bukásra. Isten kiválasztotta Ábrahámot, és nagy néppé akarta tenni. Az Ószövetség későbbi részeiben a próféták mindig a „maradékról” beszéltek. Isten nagy dolgokat tett Izraellel. Kivezette őket Egyiptomból, egy országot ajándékozott nekik stb. De ma Izrael csak egy töredéke a korábbi Izraelnek. Kellett történnie egy kollektív bukásnak, ha a próféták csak egy maradékról beszélnek, egy olyan csoportról, amely hű maradt hitben.
Ez a gyülekezetre is alkalmazható. A hitehagyás az utolsó napok jele. Nem szeretnék megnevezni egyes egyházakat és gyülekezeteket, amelyek már elbuktak, vagy amelyeken most uralkodik el a hitehagyás. Ennek különböző okai lehetnek, de végül, az utolsó napokra csak egy maradék marad meg. Benne rejlik az ember természetében, hogy hátat fordítson Istennek. Ez ugyanúgy érvényes az egyénekre, mint a kisebb-nagyobb csoportokra vagy egyházakra. Ez alapelv!
A „maradék“ kifejezés mögött a bukás tragédiája húzódik meg.
De a „maradék“ reményt is ad a megtérésre. Az a tény, hogy van maradék, bizonysága Isten szuverén kegyelmének és üdvtervének. Isten kiválasztása és terve megáll örökre és kiválasztottaival célba fog érni. Véghezviszi tervét. Isten kiválasztása nem mondott csődöt. Ez bátorítás, Isten hű. Az, hogy van maradék, a Kr.e. 600-tól, Mikeás idejétől fogva biztosan bátorítást adott az olvasóknak. Mit jelent ez számunkra a 21. században? Ez ma is Isten hűségére, és ígéreteire emlékeztet minket. Isten Igéje betölti minden szükségünket.
Róm 15,4. Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. Az Ószövetséget azért írták meg, hogy legyen reménységünk! Isten hű volt az Ószövetségben, ezért bízunk abban, hogy a mi korunkban is hűséges lesz.
Mit mond tehát Mikeás a maradékról? Már megmondta nekik, hogy fogságba viszik őket. Ez a rossz hír. Most egy jó hírt akar tudatni velük arról, Aki Betlehemből jön majd, és uralkodó lesz a világ felett.
Nézzük meg 6-8 verseket.
Az első két vers mindjárt azzal kezdi: 6 Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik. 7 Olyan lesz Jákób maradéka a nemzetek között, a többi nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai közt, mint az oroszlánkölyök a juhnyájak közt: amerre jár, tipor és tép menthetetlenül. 8 Kezed ellenfeleidre nehezedik, minden ellenségedet kiirtod. Két Izraelnek szánt ígéretet láthatunk itt, amelyek egy parancsból következnek. Ezek a próféciák hasonlóak a Mikeás 4,6-8 verseihez. 6 Azon a napon – így szól az ÚR – összeszedem a sántákat, összegyűjtöm a szétszórtakat, akikre veszedelmet hoztam. 7 A sánták meg fognak maradni, a gyengék erős nemzetté lesznek, és az ÚR uralkodik fölöttük a Sion hegyén, mostantól fogva örökké. 8 És te, őrtornya a nyájnak, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád, és helyreáll a régi hatalom, Jeruzsálem királysága.
Mikeás a jövőről szól, amikor majd összegyűjti az Úr a maradékot.
Hasonló összehasonlítást végez a 5,6+7 versekben. Leírja a maradékot a jövőben. 5,6 Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik. A maradék akkor áldás a népek számára, ha a nemes ágak újra beoltatnak Izrael olajfájába. Van itt két ígéretünk a nép számára, a maguk nemében egyformák, és elmondják, milyen szerepet játszik majd Izrael a jövőben a népek között.
Figyelnünk kell arra, amit Mikeás a 6. versben mond: Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik. Mikeás azt mondja, hogy a maradék nem erőfeszítéseinek vagy cselekedeteinek köszönheti létét. Ez nem emberektől való, nem az ő szabad akaratukból áll elő. A maradék oka az Úr. …ÚRtól jövő harmat. A jó régi tanítás, amely aranyszálként húzódik végig az egész Biblián: Egyedül Isten szuverén kegyelme számít!
Hogyan nevezi Mikeás a maradékot? Jákob maradékának. Mit jelent a Jákob szó? Jákob életét a hullámvasut, fel alá, sokasága jellemezte. Ha azonban az életét nézzük, látjuk, hogy élete végén csodálatos példájává vált a Szent Szellem munkája általi megszentelődésnek.
Azonban Jákob úgy is áll előttünk, mint aki csaló és hamis és aki harcol Istennel. Ő egy keveréke a gyengeségnek, a csődöt mondás és a szövetségi kapcsolata Istennel. Isten az Ábrahámmal kötött szövetséget Izsákkal és Jákobbal is megerősítette. Ha tehát azt olvasom: Jákob maradéka, akkor nemcsak a hitehagyásra, a bukásra, a gyengeségre, és a csődöt mondásra és Jákob emberi természetére gondolok, hanem Jákob kapcsolatára a szövetség Istenével, Isten ígéreteire, Jákob magvának áldására természetünk ellenére. Istent amiatt magasztalják, amit Jákob életében tett és tenni fog.
Ha az emberi méltóságról beszélünk, mit értsünk alatta? Az embernek önmagában nincs méltósága. A Bibliában sehol sem találunk ilyen kifejezést „emberi méltóság”. Az embert Isten saját képére teremtette, de megromlott. Az emberi méltóságunkat az által nyerjük el, amit Isten tesz majd kegyelméből a megszentelésünk által, amellyel az embert újra helyreállítja olyanná, amilyennek teremtette.
Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik. Mielőtt a harmatról szólnánk, meg szeretném kérdezni, mit jelent az, hogy a többi nép között? Izrael most szétszóratásban van. Mindenhol vannak zsidók a földön, van, ahol néhányan vannak, máshol kisebb-nagyobb csoportokban. Arra gondol a próféta, hogy Izrael a szétszóratásban lesz a népek között? – Nem hiszem! Itt Izraelt közösségként, a népek közül összegyűjtött nemzetként, Izrael államaként, nemzeteként veszi körül sok nép.
Itt van még előttünk két kép: Olyan lesz Jákob maradéka a többi nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor… Nálunk is fontos a harmat, de sokkal fontosabb Izraelben! Vannak időszakok az országban, amikor esik, de tavasztól őszig gyakorlatilag nincs eső. Hogyan hozna a föld termést víz nélkül? A Földközi tenger felől nedves levegőt hoz a szél, és éjszaka, ha a föld lehűl, lecsapódik a pára. E harmat nélkül nem lenne termés a mezőgazdaságban.
Nyissuk ki a Bibliát a Gen 27,28-29-nél: 28 Adjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot. 29 Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted! Légy parancsolója testvéreidnek, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz, aki átkoz, áldott, aki téged áld!
Gondolom, ismeritek azt a történetet, amelyben elhangzanak ezek a versek. E történet arról szól, hogy Jákob ellopta Ézsau áldását, és becsapta az idős Izsákot. Rebeka megfőzte az ételt, és Jákob Izsákhoz ment vele. Ézsau ruháját viselte, és olyan szaga volt, mint Ézsaunak, a mezei embernek, a vadásznak. Ezt olvassuk a Gen 27,26-ban: 26 Akkor ezt mondta neki az apja, Izsák: Gyere közelebb, és csókolj meg fiam! 27 Odament és megcsókolta őt. Amikor megérezte ruhájának az illatát, megáldotta őt, és ezt mondta: Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az ÚR. 28 Adjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot.
Ha itt Mikeás ezt a képet használja az áldásra, akkor Izsák áldására gondol. Mit kellene tehát azalatt értenünk, hogy Jákob olyan áldás lesz a népek között, mint a harmat? Jákob a környező népek számára Isten kegyelmének csatornájává válik. Feltétlen szükségszerűség lesz az, hogy gyümölcsöket hozzon. – Ma egy kis ízelítőt látunk ebből, azt, ahogy Izrael Afrikában tanácsadókkal és tanítókal segít a mezőgazdaságban! –
A maradék áldássá válik majd a népek között úgy, ahogy a harmat szükséges a növekedéshez és a gyümölcsterméshez. A Deut. 33,28-ban Mózes ugyanezt a kifejezést használja a népek jövendőbeli áldására: 28 Izráel bizton lakhatik, Jákob forrása egymagában a gabona és must földjén, ahol az ég harmatot hint.
Ez aztán eszünkbe juttatja Gedeont. Csak egy rövid utalás. Az emberi alakban megjelenő Isten (egy u.n. teofániában) azt mondta Gedeonnak, hogy ő fogja megszabadítani Midiántól Izraelt. Szétrombolta a Baál oltárokat, kiirtotta a ligeteket, és emiatt hitetlenek kérték apjától, hogy szolgáltassa ki Gedeont. Apja meglepően bölcs választ adott: Ha Baál valóban isten, álljon bosszút saját maga Gedeonon. Baál nem isten és így került sor arra, hogy Gedeon próbára tette Istent. 36 Ekkor Gedeon azt mondta az Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogyan megígérted, 37 akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogyan megígérted (Bir 6,36). Reggelre minden száraz maradt, de a gyapjúból egy teli csésze vizet csavart ki. Akkor így szólt Gedeon az Úrhoz: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, az egész föld pedig legyen harmatos!
Így is lett. – Ebből látja az ember, milyen jelentősége van a harmatnak a földön. Így lesz Jákob maradéka áldássá a népek között.
Az áldás egyedül az ÚRtól származik, ahogy a harmat vagy az eső. Akkor mellékmondatként fogalmazza meg: Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik. Senki se állíthat elő esőt vagy harmatot, vagy befolyásolhatja ezeket. Így fejezi ki a próféta, hogy Izrael nem az erényei miatt lesz áldássá, hanem Isten szuverén kegyelméből. Egy olyan csoda lesz, ami Istent dicsőíti.
A hetedik versben egy más formában szól a maradékról. 5,7: Olyan lesz Jákób maradéka a nemzetek között, a többi nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai közt, mint az oroszlánkölyök a juhnyájak közt: amerre jár, tipor és tép menthetetlenül. Ha a harmat a csendes áldásról szól, akkor az oroszlán, az állatok királya az ellenállhatatlan hatalomról. Egy oroszlán a juhnyájban. A nép, amely az asszírok áldozata lett, uralkodó hatalom lesz a jövőben a népek között. Vezető hatalommá válik a nemzetek között.
Isten azt mondja: tipor és tép menthetetlenül. Ha az ember átlapozza az Ószövetséget, akkor észreveszi, hogy az mindig egy szuverén Istent és a hatalmát említi. Ez a szuverén Isten nyilvánul meg a maradékon keresztül. Miért? Mert a maradék Isten hatalmát képviseli a világban.
Az, hogy az 5,6 az áldásról és 5,7 az átokról szól, a Gen.12,3-at jutatja eszünkbe, ahol Isten ezt mondja Ábrahámnak: Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. Itt van a maradék két történeti nézőpontja a múltra és a jövőre nézve.
Tudvalevő, hogy az oroszlán Izrael egyik jelképe a Bibliában. Meg szeretnék mutatni néhány helyet, ahol ez kifejezésre jut. Num 23,24: Ez a nép mint nőstényoroszlán kel föl s mint hímoroszlán emelkedik föl. Ez az az áldás, amit Bálám mond Izrael felett. És ahogy Isten kivezette Izraelt Egyiptomból: 24,9. Hever, fekszik, mint a hímoroszlán, és mint nőstényoroszlán, ki meri fölkelteni? Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz! (Ez utalás a Gen 12,3-re.) Aztán a Gen 49,9-ben: Fiatal oroszlán vagy, Júda, prédától lettél naggyá, fiam! Lehevert, elnyújtózott, mint a hím oroszlán, vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölkelteni?!
Itt a harmat és az oroszlán ellentéte jelenik meg. Ezek Isten természetének két jellemvonása. Róm 11,22: Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz.
Amikor tehát Mikeás a jövőbeli maradékról beszél, akkor ez áldás lesz majd a nemzetek számára. Áldás, de nem valami érzelmeskedés hanem igazságosságban adott áldás! Ezt nemcsak az apostoloknál látjuk, hanem már a prófétáknál is. Ők Isten jóságáról beszélnek, de igazságosságáról és szentségéről is. A maradék lesz az áldás forrása, de egyben olyan is lesz, mint egy oroszlán. 5,8 Kezed ellenfeleidre nehezedik, minden ellenségedet kiirtod. Ez egy elvárás, ami olyan, mint egy parancs, mint egy imádság, vagy mintegy „átokzsoltár”. Ez a maradék végső győzelméről beszél, ami azt jelenti, hogy Isten Izraellel kapcsolatos terveit véghez fogja vinni!
Mikeásnál két másik helyet is találunk, ahol az üdvtörténeti maradékra utal. Az egyik a Mik 2,12-ben van. Ott ez áll: Összeszedem az egész Jákóbot, összegyűjtöm Izráel maradékát. Összeterelem őket, mint juhokat a karámba, mint nyájat az akolba, tömegestül lesznek ott emberek. Ha emlékeztek rá, akkor itt arról van szó, hogy Izrael száműzetésbe megy.
A másik rész a Mik 4,4-5-ben található: 4 Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, senki sem rettenti őket. Maga a Seregek URa mondta ezt! 5 Ha minden nép a maga Istenének nevében jár is, mi az ÚRnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké. Itt a nép megmentéséről beszél, és a maradék biztonságos életéről azon a földön, amit Isten nekik ígért.
Befejezésül még a következőket tenném hozzá:
A Közel-Keleten történő események érzékeltetik, hogyan bontakozik ki Isten üdvterve. Az Úr hű az Igéjéhez! – Isten hű Izraelnek tett ígéreteihez és azokhoz is, akiket beoltott az olajfába. Legyen ez bátorításul a mindennapi életünkben. Ámen.