12. Ézsaiás és az idegen nemzetek (2) Ézs 19,1-23,18

Ágoston azt mondta: Ézsaiás nem egy próféta, hanem egy evangélium. Azt akarta ezzel kifejezni, hogy könyvének evangéliumi tartalma van. Sok szó van benne Krisztusról, bár sok száz évvel korábban íródott. Az „Ézsaiás” név majdnem teljesen ugyanazt jelenti, mint a Jesua név, „Jahve az üdvösség” vagy „Jahve az én üdvösségem (megmentőm)”.Nem csak a két név egyezik meg, de ami fölött gyakran átsiklunk, mindkettő az „ítélet” témáját hangsúlyozza ki. Ézsaiás a „jajok” nagy prófétája. Az Újszövetségben Jézus az a férfi, aki legtöbbször mondja ki a „Jaj” szót. A Máté 23-ban, ahol az Úr „jajt” mond a farizeusokra, ott érkezik el tanításainak csúcspontjára, ez az ítélet fejezete.

Ézsaiás könyvének ezekben a fejezeteiben olvashatunk a Damaszkusz fölötti, Móáb fölötti, Babilon fölötti, Egyiptom stb. fölötti „jaj”-ról. Az ítéletről szóló tanítás végigvonul az egész Biblián, így Ézsaiás könyvében is megtalálható. 

Nem szabad elfelejteni, hogy Ézsaiás Uzzijjá király idején munkálkodott, aki jó király volt, valamint Jótám idején, aki szintén jó király volt, Áház idején, aki rossz király volt, majd Ezékiás idején, aki ismét jó király volt. Sokan azt gondolják, hogy Ézsaiás Manassé koráig élt. A legtöbb nemzetekről szóló prófécia Ezékiás idejére esik, Krisztus előtt 716-687. Ebben az időszakban Asszíria fenyegette Izraelt. Miközben Asszíria meghódította, és fogságba vezette az északi országrészt, a többi nemzetet is fenyegette, Egyiptomot, Arábiát, Filiszteát stb. Ennek a próféciának az idején Izrael, az északi országrész már fogságban van Asszíriában és Asszíria most a déli országokat fenyegeti. 

Tekintsük át ma röviden ezeket a „jaj”-okat! 

  1. Jaj” Egyiptom fölött.

A 19. fejezetben Ézsaiás a „jajokról”, fenyegetésekről beszél, a 20. fejezetben pedig egy szimbolikus cselekedetet hajt végre. Ennek a próféciának az időpontja Krisztus előtt 720-ra tehető, röviddel azután, hogy az északi országrész fogságba került és most Egyiptomot fenyegeti Asszíria. Ebben az időben Egyiptom és Etiópia gyakorlatilag egy királyság volt. A 18. fejezetben az Etiópia fölötti „jaj”-ról olvastunk, a 19. fejezetben pedig az Egyiptom fölötti „jaj”-ról és a 20. fejezetben egy ítéletről olvasunk, ami Egyiptomra és Etiópiára is el fog következni, hiszen egy birodalom voltak. A 19. fejezetben a múltról és a jövőről olvasunk. Egy ismert kommentáríró azt mondta: A 19. fejezet olyan, mint egy madár két szárnya. A fejezet első részében Ézsaiás visszatekint a történelemre, és az ítéletről prófétál, ami el fog jönni Egyiptomra. A második részben előretekint a távoli jövőre, napjainkra és Egyiptom helyreállításáról prófétál. 

Itt azt prófétálja Ézsaiás: Hirtelen ítélet fog jönni Egyiptomra és a nép és bálványai páni félelembe fognak esni. 

19,1: „Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen: Száguld az ÚR gyors felhőn: Egyiptomba megy. Meginognak előtte Egyiptom bálványai, Egyiptom szíve megdermed keblében. (Az Úr Asszíria által vitte véghez az ítéletet. Az Asszírok olyan félelmet váltottak ki belőlük, hogy szíveik megolvadtak.) 2. Egyiptomit egyiptomira uszítok, hogy testvér testvér ellen, ember embertársa ellen, város város ellen, tartomány tartomány ellen harcoljon. 3. Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat. 4. De én kiszolgáltatom az egyiptomiakat egy keménykezű úrnak, egy erőskezű király uralkodik majd rajtuk! – így szól az Úr, a Seregek URa. – Az Asszírok egy kegyetlen fáraót ültettek a trónra, akinek uralkodása alatt az egyiptomiak szenvedtek. 5. Kiapad a tenger vize, kiszárad, kiszikkad a folyam. 6. Bűzössé válnak a folyók. Egyiptomban a Nílus ágai lea-padnak, kiszáradnak. Elfonnyad a nád és a sás. 7. A Nílus menti tisztások a Nílus torko-latánál és minden vetés a Nílus mellett elszárad, eltűnik, semmivé lesz. 8. Szomorúak a halászok, gyászolnak mind, akik a Nílusban horgásznak, elalélnak, akik hálót vetnek a víz színére. 9. Szégyent vallanak a len megmunkálói, a gerebenezők és vászonszövők. 10. Levertek lesznek a kötélverők, bánkódnak mind a napszámosok. 11. Milyen ostobák Cóan vezérei (Cóan egy ismert város volt Egyiptomban), a fáraó legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?! 12. Hol vannak bölcseid?” Ez a prófécia csúcspontja: „Hol vannak bölcseid?” Álljunk meg itt. 

Ez egy rendkívül fontos alapelv, amelyet Pál apostol is felhasznált az 1. Korintusi levél szövegében. Amikor tehát nehéznek találjuk ezt a fejezetet, vigasztalódjunk azzal, hogy Pál ezt már előttünk tanulmányozta. 1Kor 1,18-25: „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. 19. Mert meg van írva: „Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem.” 20. Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? 21. Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. 22. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, 23. mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, 24. de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. 25. Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél.” Ézsaiás az ő szavait Egyiptom vezetőinek szánta. Fatális hibát követtek el azáltal, hogy emberi bölcsességre hivatkoztak. Ahelyett, hogy az Izraeliták Istenéhez fordultak volna, akik között éltek, varázslókhoz, halottidézőkhöz és bálványokhoz fordultak. Ezért kiált fel Ézsaiás panaszai végén: „Hol vannak bölcseid?” Ha mi is úgy akarnánk tenni, mint Pál, vajon hogy kellene eljárnunk? 

Krisztus evangéliuma ugyanígy mutatja be az emberi gondolkodásmódot. Amikor az ember olvassa vagy hallja az evangéliumot, azt mondja: ez bolondság. Miért? Mert nem látja a bűneit. Azt gondolja, hogy valami más szükséglete, hiányérzete, problémája van. Azonban Isten szemében az embernek arra van szüksége, hogy megszabadulhasson a bűntől. Isten a kereszten keresztül tette lehetővé ezt a szabadulást, az üdvösséget. Az ember úgy gondolja, hogy egy új életfilozófiára van szüksége. Isten azonban úgy gondolja, hogy az embernek a bűneiből való megváltásra van szüksége. Isten szemében éppen fordított különbség van a bölcs és a bolond ember között. A bölcs emberek azt gondolják, hogy csupán több ismeretre, jobb képzettségre van szükségük, azonban amire valóban szükségük van, az az újjászületés. 

A próféta „Hol vannak bölcseid?” panaszkiáltása azt hangsúlyozza, hogy Egyiptom a varázslókhoz és hamis istenekhez való fordulásával a saját sírját ásta meg. Pál ugyanezeket a szavakat használja, hogy érthetővé tegye számunkra, hogy az Isteni igazsághoz és Krisztus evangéliumához kell tartani magunkat, hogy megismerjük saját magunkat, azt, hogy bűnösök vagyunk és Isten ítélete alatt állunk és megértsük, hogy nem képzettségre, hanem üdvösségre van szükségünk. Isten ma is ezt kiáltja a világnak: „Hol vannak bölcseid?” “Isten a világ bölcsességét bolondsággá tette” Az ember nem akarja tudomásul venni, hogy hogyan látja őt Isten. 

A kommunizmus és a liberalizmus hibája az, hogy nem értik meg, hogy mi az ember. Ugyanezt a fundamentális hibát találjuk meg a politikában és az egyénekben is. Csak akkor van lehetőség Krisztus keresztjéhez fordulni, ha felismerjük, hogy kik vagyunk. Ez a csúcspontja Ézsaiás panaszának: „Hol vannak bölcseid?” Most azt akarja elmondani, hogy a Seregek Ura döntött Egyiptom sorsáról. „Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a Seregek URa Egyiptom felől! 13. Bolondok lettek Cóan vezérei, Nóf vezérei becsapódtak. Tévútra vezették Egyiptomot a tartományok vezetői. 14. Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás lelkét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot minden vállalkozásában, ahogyan a részeg beletéved okádékába. 15. Nem sikerül Egyiptomnak semmiféle vállalkozása, bármire vállalkozik a fő vagy a farok, a pálmaág vagy a káka.” Ez az Egyiptom elleni prófécia mélypontja. 

A 16. versben olvasunk ennek a madárnak a másik szárnyáról”. Ettől kezdve a fejezet végéig Egyiptom helyreállításainak fokozatairól olvashatunk. Ez a szakasz úgy kezdődik, hogy „Azon a napon”. Ugyanezt olvassuk a 18. versben, a 19. versben, a 21. versben, a 23. versben és a 24. versben. Mindegyik helyen ez áll: „Azon a napon”. Összesen 6-szor mondja ezt Ézsaiás. Értelmezésem szerint ott kezdődik ez a prófécia, amikor Ézsaiás a közvetlen jövőről beszél, amikor Asszíria meghódítja Egyiptomot és ezt a képet továbbviszi napjainkra és végül a távoli jövőben zárja le, ahogy ezt a fejezet utolsó két verse egyértelművé teszi számunkra. 

Nem ismerem Egyiptom történelmét. Csak ennyit tudok róla: a zsidó-keresztyén befolyását követni lehet benne. A zsidó bevándorlók magukkal hozták saját történelmüket. Az Ószövetség görög fordítását Egyiptomi zsidók készítették. Ezt Septuagintának nevezik és ezt használták az apostolok. Amikor az apostolok idézték az Ószövetséget, akkor leggyakrabban a Septuagintát idézték. Tehát a judaizmus is létezett Egyiptomban és a korai keresztyén egyház is. 

Ez a fejezet azonban a távoli jövőbe nyúlik. 

„16. Azon a napon olyan lesz Egyiptom, mint az asszonyok: borzadni és rettegni fog a Seregek URa fölemelt kezétől, mert fölemeli ellene. Ma is ezt írná Ézsaiás? Nem azt kellene inkább írnia: „Azon a napon olyan lesz Egyiptom, mint a férfiak”? Mert ma a férfiak a gyengébb nem! 17. Egyiptom rettegni fog Júdától: ha csak említik is előtte, már retteg a Seregek URának végzésétől, amelyet ellene hozott. 18. Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban, amely kánaáni nyelven beszél, és a Seregek URára esküszik. Az egyiket Napvárosnak nevezik. 19. Azon a napon oltára lesz az ÚRnak Egyiptomban, a határán pedig az ÚRnak szentelt oszlop. 20. A Seregek URáról tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban. Ha segítségért kiáltanak az ÚRhoz sanyargatóik miatt, küld szabadításukra olyan vezetőt, aki megmenti őket. Ha ezt így olvassuk, azt gondolhatnánk, hogy ez nem az Úr Jézus Krisztusra vonatkozik, hanem valamilyen emberi megmentőre, aki kimenti őket a testi nyomorúságból. Azonban mit mond a következő vers? 21.Akkor megismerteti magát az ÚR Egyiptommal, és Egyiptom megismeri az URat. Tisztelni fogják az URat véresáldozattal és ételáldozattal. Fogadalmat is tesznek az ÚRnak, és teljesítik. 22. Ha csapással sújtja is az ÚR Egyiptomot, de meg is gyógyítja. Megtérnek az ÚRhoz, ő pedig meghallgatja és meggyógyítja őket. Ez egy alapvető spirituális változást ír le Egyiptom életében. 23. Akkor majd országút vezet. Egyiptomból Asszíriába, úgyhogy az asszírok Egyiptomba, az egyiptomiak pedig Asszíriába mehetnek, és Egyiptom Asszíriával együtt tiszteli az URat. 24. Azon a napon Egyiptom és Asszíria mellett Izráel, mint harmadik ország, áldás lesz a földön. A Seregek URa pedig ezt az áldást mondja: Áldott Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezem alkotása, meg Izráel, az én tulajdonom!” Mit gondoltok, miért ígért ilyen csodálatos jövőt Isten Egyiptomnak? Talán Egyiptom jövője összekapcsolódik a múltjával, mivel sok éven át otthont adott Izrael gyermekei számára, és ezt nem felejtette el Isten? Nem tudom, de tény, hogy Egyiptomnak csodálatos jövője lesz. Végül Egyiptom, Asszíria és Izrael egy hármas szövetséget fognak alkotni Istennel, amelyben Izrael áldás lesz a föld népei között. 

El tudjátok képzelni, hogy Isten megáldja Egyiptomot, áldássá teszi őket, és az egyiptomiakat is az Ő népének nevezi? Ehhez hatalmas kegyelem szükséges. Egyiptom Brit fennhatóság alatt állt és politikailag jelentéktelen volt. Még most, független államként sem bír politikai súllyal. A stratégiai helyzetük azonban jelentős a mai történelemben, a Közel-Keleten. Egyiptom, Isten Igéje alapján olyan hellyé fog válni, ahol a jövőben nagy dolgok fognak történni. Egyiptom olyan nép lesz, amely meg fogja ismerni az Urat! Milyen nagyszerű megnyilvánulása ez Isten kegyelmének. Még Mubarak is meg fog menekülni? Mit gondoltok? 

Láthatjuk, ahogy a prófécia elvezet bennünket Egyiptom Asszíria általi megsemmisítéstől kezdve, amely sok évvel Krisztus születése előtt történt, sok évszázad után végül Egyiptom helyreállításához és megdicsőüléséhez. 

A 20. fejezetben találunk valamit, ami nagyon kínos lehetett egy próféta számára. 20,1: „Abban az évben, amikor Asdód alá érkezett az a tartan (hadvezér), ez a tartan egy olyan címet, rangot jelentett, mint a császár, aki Szargón asszír király parancsára megostromolta és elfoglalta Asdódot, (ez Krisztus előtt 711-ben történt) 2. abban az időben így szólt az ÚR Ézsaiáshoz, Ámóc fiához: Vedd le a zsákruhát a derekadról, és húzd le a sarut a lábadról! Ő így is tett, és mezítelenül, saru nélkül járt.”Nem tudom, hogy milyen lehet mezítláb járni, de prófétaként meztelenül nyilvánosan fellépni!!! Itt nehezemre esik az empátia. A prófétának 3 éven keresztül ezt kellett tennie! Nem erkölcstelen ez? 

Nos, egy kommentárban az áll, hogy “meztelenül és mezítláb járni” tulajdonképpen nem azt jelenti, hogy mindenféle ruhát levett magáról. Azt jelenti, hogy az alsóruháján kívül mindent levett magáról a próféta. Keleten a mai napig szégyen a vallásos embereknél a meztelen bőrt nyilvánosan megmutatni, és ha valaki levette az öltözetét, az olyan volt, mintha meztelen lett volna. – Amikor Péter az Urat a Tibériás partjánál látta, levetette a ruháit –itt is az áll, hogy az alsóruhájáig. – Nagyon kínos lehetett a próféta számára alsóneműben járkálni. „3. Akkor ezt mondta az ÚR: Ahogyan szolgám, Ézsaiás mezítelenül és saru nélkül jár három esztendeig, intő jelül Egyiptom és Etiópia számára, 4. úgy hajtja el az asszír király Egyiptom rabjait és Etiópia foglyait, ifjakat és véneket, mezítelenül és saru nélkül, csupasz fenékkel, Egyiptom szégyenére. 5. Akkor majd reszketni és szégyenkezni fognak, akik Etiópiában bíztak, és Egyiptommal dicsekedtek. 6. Akkor ezt mondják e partvidék lakói: Hogyan tudnánk mi megmenekülni, ha az is így járt, akiben bíztunk, és akihez segítségért folyamodtunk, hogy mentsen meg bennünket az asszír királytól?!”

Mi történt? Mit tesznek olyankor a nemzetek, ha veszélybe kerülnek és egy másik nép fenyegeti őket? Kihirdetik, hogy eljött az imádkozás ideje? Nem. Szövetséget, szerződést kötnek barátaikkal, pl. a NATO-val és más védelmi szövetségekkel. Miért? Hogy megvédjék magukat másoktól. Ha mi Svájcban vagy Magyarországon az igaz Isten uralma alatt lennénk, akkor nem kellene benne lennünk a NATO-ban. Csak a mennyre kellene emelnünk a tekintetünket és a Úr gondoskodna rólunk. Mi azonban másoknál keresünk védelmet, mert a saját bölcsességünkre hagyatkozunk. Izraelben azonban teokrácia volt! Nekik Istenben kellett bízniuk. Amikor azonban jöttek az Asszírok, akkor nem Istenre tekintettek, hanem Egyiptommal kötöttek szövetséget. 

Isten megparancsolta Ézsaiásnak, hogy 3 évig meztelenül járjon, és ha megkérdezik tőle, hogy miért meztelen, akkor azt mondja: Ez fog történni Egyiptommal. Az Asszírok meztelenül fogják őket elhurcolni. A próféta Isten követe volt az ő cselekedetei által. Ez olyan audiovizuális oktatás volt, mint a pantomim. 

Elérkeztünk a 21. fejezethez. Itt a Babilonról szóló jajokat” olvashatjuk. Ebben és az ezt követő 3 “jaj”-ban van valami közös: a Biblia látomásoknak nevezi őket. A következő 4 jaj” egy tetralogiát, egy négyes szövetséget képez 

Babilon az egész Biblián keresztül a világ városaként” szerepel, amely ellenáll Istennek. Babilon Jeruzsálemmel áll szemben. Az első Isten elleni felkelés Bábelben történt meg, amikor az ember egy tornyot épített és nagy hírnevet akart magának szerezni. Babilon mindig Jeruzsálem ősrégi ellensége volt. A Jelenések könyvében újra olvasunk Babilonról, ismét helyreállítva, mint az emberiség és az Antikrisztus fővárosa . Az Isten elleni lázadást mutatja be. Ez egy sokak által csodált város, nagy és szép, azonban Isten ellensége. Jeruzsálem éppen az ellentéte. A Jelenések könyvének csúcspontja, amikor ezt olvassuk: „Elesett elesett a nagy Babilon, (18,2) és (18,21) Egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy nagy malomkő, bedobta a tengerbe, és így szólt: „Így vettetik le Babilon, a nagy város, egyetlen lendülettel, és többé sehol sem lesz található. És mi foglalja el majd a helyét? (21,2) És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.” Bábel vagy Babilon mindannak szinonímája, ami Istennek ellenáll, ami Istennek szervezett módon is ellenáll. Az Istennel szembeni ellenállás az Éden kertben kezdődött, a szervezett ellenállás pedig Bábelben. 

A 21. fejezet Ézsaiás egyik legfigyelemreméltóbb próféciája. Gyakran átsiklunk fölötte, mivel csak néhány versből áll, és a prófécia be van ágyazva a szövegbe. 

21,1 „Fenyegetõ jövendölés a tenger sivataga ellen (Babilónia ellen)” (Ez az elnevezés Babilonra vonatkozik, mivel egy mocsaras síkság területén helyezkedik el, az Eufrátesznél (amelyet egyébként Saddam Hussein lecsapoltatott, és az őslakosság életterét megsemmisítette. A mocsárban el tudtak rejtőzni az ő rezsimének ellenállói.), és ha megfigyelték, úgy nézett ki, mint egy olyan föld mely a víz felszínén lebeg. „Ahogyan a szélviharok törnek elõ dél felõl, úgy közeledik a síkság felõl, a félelmetes földrõl. 2. Szörnyû látomásban ez jutott tudtomra: Csal a csaló, pusztít a pusztító! Vonulj ellene, Élám, ostromold, Média! Minden sóhajtozásnak véget vetek. 3. Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat, olyan kínok gyötörnek, mint a szülő nő kínjai. Megzavarodtam, nem hallok, megriadtam, nem látok. 4. Háborog a szívem, reszketés fogott el. Az eddig áhított alkonyat rettenetes lett nekem. 5. Terítik az asztalt, rendezik a szőnyegeket, esznek-isznak. Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot!” – Ez Babilon megsemmisülésére vonatkozik. És most következik az a figyelemreméltó prófécia, amely a Krisztus előtti 8. évszázadban született. Kb. 150 évvel később Babilont legyőzték a perzsák. Ézsaiás tehát kb. 150 évvel korábban megírta ezt, mielőtt megtörtént volna. Sőt még azokat a körülményeket is leírta, ahogyan mindez meg fog történni. 

Egy bankettról ír, azután felvonuló katonákról, akik csendesen osonnak, hogy ne vegyék őket észre. Aztán felhangzik a kiáltás: „Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve!” Hérodotosz és más antik írók is leírták Babilon elestét. A perzsák meghódították Babilont és a korabeli feljegyzések alapján elterelték az Eufrátesz vízét, s így fel tudtak mászni Babilon falaira, miközben a városban ünnepeltek. – Ézsaiás próféciája mindezt több mint 100 évvel hamarabb leírta. 

(Egy fiatalember arról tett bizonyságot, hogy keresztyén, és hogy a prófétai könyvek alapján tért meg. Rettenetes félelem lett úrrá benne, amikor bizonyos próféciák magyarázatát hallotta. Akkor azt mondta magában: Ha mindez így van, akkor muszáj rendbe jönnöm Istennel.) 

Gondoljunk a Dániel könyvének 5. részére, hiszen ezek a próféciák is erre az eseményre utalnak. Belsaccar király nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének. Mindannyian a palotában gyűltek össze. Egy csodálatos, hűvös este lehetett a forró nap után. Ha valaki egyszer már ellátogatott a berlini Pergamon Múzeumba és látta az Istar kaput és az épületet, akkor el tudja képzelni, hogy milyen pazar pompa volt ott. A hölgyek és az urak beözönlöttek és elkezdtek inni. Nemsokára részegek lettek, és ekkor Belsaccar előhozatta azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket az apja Nebukacnecár rabolt el a Jeruzsálemi templomból. Nem rossz dolog, ha az embernek jó hangulata van, de óvatosnak kell lennünk, nehogy ez a jókedv Isten rovására menjen. Elhozták tehát ezeket az edényeket, megtöltötték őket borral és ittak, s közben talán így kiáltoztak: Hol van a héberek Istene? Közben a szent edényekből ittak. A héberek Istene azonban sokkal közelebb volt, mint ahogy gondolták. Még ugyanabban az órában feltekintett Belsaccar a falra, megdöbbent, és félelem kerítette hatalmába, amikor egy kezet látott meg, amint elkezdett a falra írni. Nem tudta megfejteni, hogy mit jelenthet az írás és már túl sokat is ivott. A következőket olvassuk: „6. Közben a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, dereka elernyedt, és még a térdei is reszkettek. 9. Ezért Bélsaccar király még jobban megrémült, arca elsápadt, és a főrangú emberek is tanácstalanok voltak.” Mindannyian megértették, hogy valami természetfölötti dolog történt. Csillagászokat, varázslókat és csillagjósokat hívatott, hogy megfejtsék az írást. „Azután így szólt a király a babiloni bölcsekhez: Akárki legyen is az az ember, aki elolvassa ezt az írást, és meg tudja nekem magyarázni, az bíborba öltözhet, aranyláncot kap a nyakára, és rang szerint harmadik lesz az országomban.” A bölcsek közül egyik sem tudott mit kezdeni ezzel az írással. Ekkor azonban bejött a királynő. (Talán később jött be, mint a többiek, hiszen a nőknek sokáig kell sminkelniük). „Király, örökké élj!” Ismerek valakit, aki apádnak sok rejtélyt meg tudott fejteni. Dánielnek hívják. – Hívatták tehát Dánielt, aki ezt mondta a királynak: „Ajándékaidat tartsd meg, és adományaidat add másnak! De azért az írást elolvasom, és megmagyarázom neked, királyom.” Előtte azonban kioktatta a királyt: „18. Ó király! A felséges Isten királyságot, nagyságot, méltóságot és dicsőséget adott atyádnak, Nebukadneccarnak. 19. Olyan nagy hatalmat adott neki, hogy remegtek és rettegtek tőle a különböző nyelvű népek és nemzetek. Megölte, akit akart, és életben hagyta, akit akart; fölemelte, akit akart, és megalázta, akit akart. 20. De amikor szíve fölfuvalkodott, és gőgösen megkeményedett, letaszították királyi trónjáról, és méltóságát

elvették tőle. 21. Száműzték az emberek közül, és csak annyi értelme maradt, mint az állatoknak. A vadszamarak között tanyázott, füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg el nem ismerte, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek királysága fölött, és ő azt ülteti trónra, akit akar. 22. De te, Bélsaccar, aki a fia vagy, nem aláztad meg magadat, bár mindezt tudtad. 23.A menny Ura fölé helyezted magad, mert az ő házának edényeit hozták eléd, és te bort ittál azokból főrangú embereiddel, feleségeiddel és ágyasaiddal együtt, miközben dicsőítetted az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket, amelyek nem látnak, nem hallanak, és semmit sem tudnak. De azt az Istent, akinek a kezében van az életed és minden utad, nem dicsőítetted. 24. Ezért küldte ő ezt a kezet, és íratta föl ezt az írást. 25. Ez az az írás, amelyet fölíratott: mené mené tekél ú-parszin. 26. Ez pedig a szavak magyarázata: A mené azt je-lenti, hogy számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak. 27. A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. 28. A perész azt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta. 29. Akkor Bélsaccar parancsára Dánielt bíborba öltöztették, nyakára aranyláncot tettek, és kihirdették, hogy rang szerint ő a harmadik az országban. 30. Még azon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát.” 

Térjünk vissza az Ézs 21,5-höz: „Terítik az asztalt, rendezik a szőnyegeket, esznek-isznak. Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot! 6. Mert ezt mondta nekem az ÚR: Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse! 7. Lovasokat látott, lovasokat kettesével, meg szamarakonés tevéken nyargalókat. Erősen és feszülten figyelt,” Az őrszem kocsik és állatok hosszú sorát látta, de nem hallott semmit. „8. majd felordított, mint az oroszlán: Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel! 9. Jönnek már a lovasok, lovasok kettesével! Akkor megszólalt, és ezt mondta: Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve!” Közben a diszkóban megy a zene, a mulatság a tetőfokára hág, és a szent edényekből isznak.

Ahogy a 2. világháborúban elfoglalhatatlannak tartották a Maginot-vonalat, és ennek ellenére a németek mégis néhány óra alatt elfoglalták, és ahogy a Titanicot elsüllyeszthetetlen hajónak tartották, mégis elsüllyedt néhány óra alatt, úgy történt Babilonnal is. A nagy Babilon bevehetetlennek tűnt, mégis igen rövid idő alatt elfoglalták. Ha felállítottak volna egy őrszemet, akkor legyőzhették volna a perzsákat. Ők azonban magabiztosak voltak, elhagyták Istent, ezért meggyengültek. 

„11. Fenyegető jövendölés Dúmá ellen.” Ez a prófécia csupán két versből áll. Ez az egyetlen Edómról szóló kijelentés az egész Ószövetségben, amely nem egy átok. Edóm mindenkor Izrael ellensége volt. 

A próféta még mindig a megfigyelő szerepét tölti be és egy hangot hall: „Kiáltást hallok Széírből: Őrálló, meddig tart még az éjszaka, őrálló, meddig tart még az éjjel?” Ez a kérdés a héber nyelvben egy pozitív választ vár. „12. Közeleg a reggel, de még éjjel van – felelt az őrálló.” Más szavakkal kifejezve Edóm számára nincs remény. „Kérdezhettek, de inkább akkor, ha majd visszajöttök.” Az egyetlen remény Edóm számára a megtérés. Edómnak nem lesz csodás jövője. Az az egyetlen reménye, ha megtér az Úrhoz. 

13. Fenyegető jövendölés Arábia ellen: Arábia bozótjaiban töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai! 14. Hozzatok vizet a szomjazónak, Téma földjének lakói, és adjatok kenyeret a menekülőknek! 15. Mert fegyver elől menekültek el, kivont kard elől, kifeszített íj elől és súlyos harcból. 16. Mert ezt mondta nekem az Úr: Egy év múlva, amilyen a bérlőnek az éve, vége lesz Kédár minden dicsőségének. 17. Kevés marad meg a kédári hősök íjaiból, Izráel Istene, az ÚR mondja ezt.”

Ez egy rövid prófécia, és kevésbé fontos, mint az, amit a 22. fejezetben olvastunk. Csak néhány szót szeretnék szólni róla. Amikor Asszíria Dél felé törekszik Arábián keresztül, akkor a kereskedőknek, akik az arabokkal kereskednek a sivatagba kell menekülniük. Ez egy Arábia elleni ítéletet magában foglaló prófécia. 

Fenyegető jövendölés Jeruzsálem ellen.

Jeruzsálemet itt a kijelentés völgyének nevezi a próféta, és ez sok bibliamagyarázó számára problémát jelent, hiszen Jeruzsálemet egy olyan városnak ismerjük, amely egy dombon épült. Ha azonban azokat a hegyeket vesszük figyelembe, amelyek a várost körös-körül körbeveszik, akkor Jeruzsálem valóban egy völgyben van. A Zsolt 125,2-ben ez áll: „Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az Úr karolja át most és mindörökké.” Ez a prófécia tehát Jeruzsálemről szól: „22,1. Fenyegető jövendölés a kijelentés völgye ellen: Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment? 2. Csupa lárma, zajongás a város, vigadozik a vár! Sebesültjeidet nem kard sebezte meg, halottaid nem harcban estek el. (Nem dicsőséges halállal fognak meghalni.) 3. Vezetőid mind egy szálig elmenekültek, nyíllövés nélkül kerültek fogságba. Mind fogságra jutottak, akiket csak megtaláltak, bármily messze futottak. 4. Azért ezt mondom: Ne nézzetek rám, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal, hiszen népem pusztulóban van! 5. Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja jön az Úrtól, a Seregek URától a kijelentés völgyére. Aláássák a falat, és kiáltás hangzik a hegy felé. 6. Élám fölveszi tegzét, jön harci kocsikkal, emberekkel, lovasokkal, Kír is pajzsot ragad. 7. Gyönyörű völgyeid megtelnek harci kocsikkal, a lovasok felsorakoznak a kapu előtt. 8. Leleplezték Júda védelmét: megszemlélitek azon a napon az Erdő-házának fegyvertárát, 9. meglátjátok, mily sok rés van a Dávid városán, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét. 11. Medencét csináltok a két várfal között a Régi-tó vizének. De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök, és nem látjátok meg azt, aki régóta készíti! 12. Az Úr, a Seregek URa azon a napon sírásra és gyászolásra hív, kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre. 13. De csak vigasság és öröm van,marhákat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek, és bort isznak: Együnk-igyunk, hisz holnap meghalunk! (Pál ezt a kifejezést is Ézsaiástól vette.) Kijelentette nekem a Seregek URa, hogy nem engesztelődik meg irántatok emiatt a bűn miatt halálotokig sem! – mondja az Úr, a Seregek URa.”

Ez egy olyan jelenség, amit a háborúban is meg lehetett figyelni, amikor reménytelenné vált a helyzet. Az emberek még élvezni akarták a halálra ítéltek utolsó vacsoráját. A „Führer-bunkerben” is egy ünnepséget tartottak röviddel azelőtt, hogy a szovjet csapatok elfoglalták Berlint! A nép megtérés helyett fellázad Isten ellen. A mi hadseregünk készen áll arra, hogy biztosítsa a belső biztonságunkat. Az ellenség nem kint van, hanem bent. A nép szellemi gyengesége a veszély, nem a kivülről jövő fenyegetés. Ma nincs jó és rossz, igaz és hamis. A mai posztmodern korban minden relatív és mindent újra kell definiálni. Az igazságok relatív igazságok. Ez korunk erkölcsi bomlásának jele. Ennek oka a rossz, liberális teológia. Svájc soha nem volt keresztyén ország, azonban a Bibliához hű teológia erős befolyással volt az országra. Ma sajnos ez már nem így van. Ma már nem hiszünk abban, hogy az ember gonosz, ezzel szemben abban hiszünk, hogy az embernek nagy lehetősége van arra, hogy pozitív irányba fejlődjön. Ben Shapiro, aki egy könyvet írt a liberalizmusról, azt mondta: „Az ember a liberális nézet szerint tudatlanságban születik.” Vagyis nem gonosz, csak tudatlan. Ha tudatlan, akkor képzésre, tanításra van szüksége, és akkor minden jóra fog fordulni. A társadalom fejlődését egyedül a tudatlanság és a rossz szociális intézmények gátolják. Ha elsöpörjük ezeket az akadályokat, akkor minden csodálatos lesz. Amikor egy liberális prédikációt hallgatunk, akkor az a teológiai optimizmust hirdeti számunkra. Végül minden jóra fog fordulni. Ez a gondolat már Francis Bacon-nél és Descartes-nál elkezdődött és a mai napig tart. Végső soron ez egy olyan teológia, amely az a képet tükrözi vissza, amit az ember Istenről és az emberről gondol. A gondolatoknak következményei vannak, és ha valaki úgy gondolja, hogy az ember jó, és hogy történelme optimális és Istentől független, akkor már nem filozófus, hanem teológus. Amikor politikusok és gazdasági szakemberek azt hiszik, hogy problémáinkat egyedül ők fogják tudni megoldani, akkor ők teológusok. És az ő teológiájuk romlott, mert a Biblia azt mondja, hogy az ember bűnös. Ezen kívül tudnunk kell, hogy az ember Isten nélkül a romlás és az ítélet felé megy. Ha nem tartunk bűnbánatot, akkor elveszettek vagyunk. – Amikor az újságokat olvassuk, tegyük ezt egy teológus szemével. 

Leave a comment