A Zsidókhoz írt levél magyarázatában most új szakaszhoz érkeztünk. Azokra a figyelmeztetésekre kerül most sor, amelyek az 5,11-es verssel kezdődnek, és a 6. fejezet végéig tartanak. Ezzel a szakasszal többször is fogunk foglalkozni. Nem azért, mintha örömömet lelném a figyelmeztetésekben, hanem azért, mert itt vannak.Legutóbb azt írta a levél szerzője, hogy Jézus Krisztus a Getsemáné kertbeli szenvedés, majd golgotai kereszthalála által tökéletességre jutott, és örök üdvösség szerzőjévé lett, most pedig főpap Melkisédek rendje szerint. Azt hiszem, a szerző úgy vélte, hogy olvasói nincsenek jól felkészítve a Melkisédek papságáról szóló magyarázatra. Ezért beszúr egy figyelmeztetéseket tartalmazó részt, hogy előkészítse őket a 7. fejezetben található, Krisztus papságáról szóló fejtegetésre. Ez a Zsidókhoz írt levél olvasóihoz intézett 3. figyelmeztetés, ami a hívők hitehagyásának veszélyére utal.
Zsid 5,11-6,12. 11 Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. 12 Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. 13 Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. 14 A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.
6.1 Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, 2 a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. 3 Ezt meg is fogjuk tenni, ha az Isten megengedi. 4 Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Szellemnek, 5 akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, 6 de elestek: (6. v. „és aztán elestek”, nem pedig „ha aztán …” – ez nem feltételes szerkezet, mint néhány fordításban) azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. 7 Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer az Istentől; 8 amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; és a vége: megégetés. 9 Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvösséggel jár, még ha így beszélünk is. 10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. 11 De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, 12 hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.
Ez a 13. lecke a Zsidókhoz írt levélről szóló sorozatunkban. A témája: Az érdektelenség vagy restség katasztrófája, és felhívás a tökéletességre.
Ha az 5,11-es vershez érünk, a Biblia egyik leghíresebb szakaszához jutunk. Ez az arminiánusok fő fejezete, és a legfontosabb érve azoknak, akik abban hisznek, hogy a megtért ember mégis elveszítheti az üdvösségét. Ez különböző egyházak tanítását foglalja össze. Ezt nem azért mondom, hogy különböző szervezeteiket támadjam vele, mint például a metodistákat, anglikánokat, evangélikusokat, katolikusokat, kereszténykatolikusokat és másokat.
Az arminianizmus fogalmát Jakob Hermon nevéből eredeztetik. A Hermon név latin megfelelője Arminius. Az arminianizmus az a teológiai irányzat volt, amelyet Arminius képviselt. Szeretnék elnézést kérni a közöttünk rejtőző arminiánusoktól, hogy nem fogom Arminius minden tanítását idézni, csak a legfontosabbakat és a legnépszerűbbeket.
Az arminianizmus alaptétele:
1.) Isten ítélete az ő előre tudásán, nem pedig eleve elrendelésén alapul.
2.) Az ember romlottsága nem teljes, bár az ember nagyon romlott.
3.) A megbékélés minden ember számára előre látható volt. A kulcsszó: előre látható. Az emberi szándék, akarat része az újjászületésnek, vagyis az újjászületéshez az ember akaratára is szükség van.
4.) Végül, az ember kieshet a kegyelemből és elveszítheti az üdvösségét.
Mármost ha igaz lenne, amit az arminiánusok hisznek, akkor igazat kellene adnunk az üdvhadsereg tisztjének, aki H. A. Ironside-ot bevezette a bibliai tanításba, és ezt mondta: A mennybe jutás olyan, mint a biciklizés. Ha nem tekerjük a pedált, felborulunk.
A Zsidókhoz írt levél minden eddig elolvasott szakaszában, ha az 5. és 6. fejezet figyelmeztetéseihez érünk, akkor különösen is oda kell figyelnünk a szöveg helyes értelmezésére, vagyis a hermeneutikára. A szövegmagyarázattal nagyon pontosan és tudományosan kell eljárnunk. Meg is kell tennünk valamit, amiről egyébként csak beszélünk. Hányan beszélnek a mennyről, és mégsem oda tartanak. Azt mondják, a Bibliát a szövegkörnyezetében kell értelmezni. Azonban ritkán tesszük ezt. Sokan hivatkoznak erre, de a magyarázatuk nem állja ki a kontextus próbáját. Ezt a részt tehát a közvetlen szövegkörnyezet összefüggésében kell értelmeznünk.
Az első elv: A szöveget magában a Zsidókhoz írt levél kontextusában kell értenünk.
Második elv: A szöveget az egész újszövetségi tanítás összefüggésében kell magyaráznunk.
Harmadik elv: A szöveget a közvetlen környezetében kell értelmeznünk.
Újszövetség/Zsidókhoz írt levél/ a szöveg közvetlen környezete.
Ha mindig így tennénk, akkor teljesen biztosak lehetnénk abban, hogy amit a Bibliáról mondunk, az Isten kinyilatkoztatása és az igazság.Ám a Biblia magyarázata során mindig ott van az emberi tényező. Mivel ez így van, azt kell mondanunk, hogy előfordulhat, hogy tévedünk. (Én nem hiszem, hogy rosszul értelmezem ezt az igerészt. Sőt, nagyon is biztos vagyok benne, hogy helyesen értem. Aki ezt másképp magyarázza, az nem nézett szembe ennek a szövegnek a hermeneutikájával.) Ezt azért mondom, hogy megértsük az elvet, és hogy a Bibliát ne csak helyesen értsük, hanem értelmesen tudjunk róla beszélni is. Ne az történjen, hogy valaki megkérdezi egyikőtöktől: „Ön melyik templomba jár?”, aztán feltesz egy kérdést a Bibliával kapcsolatban, ti pedig nem tudtok értelmes választ adni. Ez rossz fényt vet az igehirdetésünkre.
A mostani igeszakaszunk nem könnyű, és még többet fogunk ennél időzni azért, hogy ne keletkezhessen félreértés, és hogy mindenki, aki ma és a következő vasárnapokon az igemagyarázatot hallgatja, helyesen értse ezeket az igehelyeket. Kivéve, ha valaki olyan ül itt, akinek az 5,11-es vers szerint „eltompult a hallása”.
Először az 5,11-6,20 versek gondolatmenetével, vagyis annak felépítésével kell foglalkoznunk. Úgy gondolom, ezt egyszerűen be lehet mutatni:
Az első szakasz az 5,11-14-ig tart. Az 5,11-ben így szól a szerző: 11 Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok, („stagnálók lettetek”). Ha hitvalló keresztények egy csoportja „nagyothallóvá” válik, akkor két lehetőség van:
1. Van néhány olyan ember, aki bár kereszténynek vallja magát és templomba jár, a szíve mélyén mégsem hitt soha, és nem tért meg. Vannak olyanok, akik ugyan kereszténynek vallják magukat, de a bizonyságtételük, hitvallásuk nem valódi. Ha valaki elhagyja a hitvallását, az hitehagyást jelent. Ez az egyik veszély, az egyik lehetséges eset. Ott ülsz, kereszténynek mondod magad, de a szíved mélyén tudod, hogy sohasem hittél igazán Jézusban, vagy nem adtad át neki az életedet. Világosságod van, tudod, mit mond az evangélium, de sohasem követted Jézus elhívását. Azt a lépést, amely átformálja az életet, ami új irányt ad az életednek, még sohasem tetted meg. Aki ezt a lépést egyre csak halogatja, az egy napon hitehagyó lesz. Az ember elveszíti korábbi érdeklődését. Érdektelenné válik. Ez a hitehagyás, az elbukás veszélye. A levélíró nagyon következetes. A 3,12-ben ezt írja a hallgatóinak: Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Ez egy figyelmeztető ige. Mi pedig a Zsidókhoz írt levelet egy egységként értelmezzük! Ez tehát az egyes számú lehetőség.
2. Valóban hittél Jézus Krisztusban. Elismerted őt annak, aki meghalt a bűneidért, és azt mondtad a szívedben: Köszönöm Uram, hogy meghaltál értem, elfogadlak személyes megváltómnak. Újjászülettél. Új életet kaptál, és a bűneid bocsánatát. Isten gyermeke lettél, Isten családjának tagja. Neved benne van az élet könyvében, megigazultál. DE kezdtél elsodródni. Talán még engedetlen is vagy némely igehely vonatkozásában. Nem annak a világosságnak a fényében élsz, amelyet kaptál. Nem követed a Szent Szellem vezetését. Vétkeztél Istennel szemben, és ez a bűn olyan makaccsá vált, hogy a Biblia „testinek” nevez téged. Pál a keresztényeknek ezt a csoportját így jellemzi az 1Kor 3,3-ban: … nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? Ilyenkeresztények és nem keresztények között nem tudunk a szavaik és a tetteik alapján különbséget tenni.
Ha olyanokkal találkozunk, akiknek „eltompult a hallásuk”, akkor ez a két lehetőség áll fenn.
Szerzőnk meg van győződve arról, hogy azok a zsidók, akikhez a levelét írja, ehhez a második csoporthoz tartoznak. Van tehát valódi hitük, valódi volt a bizonyságtételük, egyeseknél persze atz első lehetőség is fennállhat. Ezért írja később, a Zsid 6,9-ben: Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvösséggel jár, még ha így beszélünk is. A 6,11-ben pedig: De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik. Aztán a 6,1-3-ban ezt mondja: Ezért elhagyva… Segíteni akar az éretlenségükön, „ha az Isten megengedi”(6,3).Magától értetődő, hogy Isten senkit sem akadályoz meg abban, hogy éretté váljon, DE bizonyos körülmények között akadályt állíthat egy elbukott keresztény elé. Ha ugyanis egy keresztény elbukik és nem tart bűnbánatot, akkor megkeményedik, és már nem tud hinni, mert nem akar hinni. Bizonyos embereket nem lehet bűnbánatra ösztönözni, mert megkeményedtek. Ilyen elesetteket nem lehet megújítani. Erről beszél a levél szerzője a 3. fejezet végén is. Az elbukás gyógyíthatatlan. Erről szól az a hasonlat is, amelyben a föld beissza a ráhulló esőt. A Zsid 6,9-12-ben azután azt írja, hogy a múltatok fényében nem reménytelen az állapototok. Azt mondja: szolgáltatok, aktívak lettetek, és még mindig aktívak vagytok. De aggódom néhányotok miatt! Mindannyian el kellene, hogy jussatok az érettségre! Ezután ezt mondja: Ahogyan Ábrahám esetében is, az ígéret, illetve annak birtokba vétele csak „türelem”, vagy „a hitben való kitartás, állhatatosság” eredménye. Más szóval azt mondja, amit én is újra és újra ismételni szeretnék: A hitben való kitartás a hit valódiságának bizonyítéka. Vagy, ha szabad idéznem Jonathan Edwards-ot, Amerika egyik legnagyobb gondolkodóját: „A kiválasztás legnagyobb bizonyítéka, hogy a kiválasztottak állhatatosan kitartanak.” – Ez a gondolatmenet. A gondolatok kibontakozása.
Most pedig térjünk rá a kiskorúság problémájára, az 5,11-14-re. Éppen Jézusról volt szó, aki főpap lett Melkisédek rendje szerint. Ha tudjuk, ki volt Melkisédek, akkor halleluját kell kiáltanunk. Ha nem tudjuk, akkor azt kérdezhetjük magunkban: Ki ez a furcsa figura? – Nos, a Zsidókhoz írt levél olvasói fura emberek voltak. Semmit sem tudtak Melkisédek papi rendjéről. Ezért írja nekik az 5,11-es verset. 11 Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. Mindenki, aki igét hirdet vagy evangélizál, minden bibliatanító tudni fogja, mire gondolt itt a szerző. Ha vendégelőadónk van, vajon mi a benyomása a gyülekezetünkről? Örülnek, hogy hozzánk szólhatnak? Hallanak visszhangot? Figyelmes a hallgatóság? Érzik-e azt a vágyat, hogy Isten igéjét hallgassák? Az eltompult hallás, az érdektelenség akadályozza a papságot.
Szabadna megállnom egy pillanat erejéig, és néhány szót szólnom arról, milyen csoportokra oszthatók az emberek, amikor az Igét hirdeti valaki?
Nyissuk ki egy pillanatra az 1Kor 2-t. Ez egyike a Biblia legalapvetőbb igehelyeinek. Sokan már évek óta járnak a gyülekezetünkbe, sokan még csak rövid ideje. A tanításokat nem lehet minden vasárnap megismételni a prédikációban, és jó lenne, ha létre lehetne hozni egy gyülekezeti bibliaiskolát, hogy mindenki növekedjen a tanítás megismerésében, és eljusson a hitbeli érettségre. – 1Kor 2,14/a: A természetes ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti. Nem egy kedves dolog ilyet mondani valakiről. Ha ma valakit így jellemzünk: „Ó, ő olyan természetes!” – akkor ez egy bók. Bibliai értelemben azonban nem az. A „természetes emberben” ugyanis nincs meg Isten Szelleme, mint ahogy Júdás levelének 19. versében mondja. Nincs megmentve, nem tartozik Krisztushoz. Nem fogadja el, ami Isten Szellemétől való. 1Kor 2,14: A természetes ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak szellemi módon lehet azokat megítélni. A Szentírás megértésének feltétele, hogy meglegyen bennünk a Szent Szellem, az Ige szerzője. Nem azon múlik, hogy milyen titulust szerzett valaki a teológián vagy más karon. Vagy hogy valaki természetéből adódóan, hobbiból érdeklődik a vallásos dolgok, a bölcsészettudományok iránt. Isten Igéjének megértéséhez újjászületés szükséges, amelynek során a Szent Szellem az illetőben lakozást vesz. Sohasem fogjuk tudni megérteni a Bibliát, amíg újjá nem születtünk, és meg nem kaptuk a Szent Szellemet. Szellemi módon kell megítélni. A Szent Szellem nélkül csak annyira érthetjük a Bibliát, amennyire egy siket ember élvezheti egy koncert műsorát. – A Szent Szellem nélkül annyira érthetjük meg a Bibliát, amennyire valaki rádió nélkül tud fogni egy URH-adást. Rádió segítségével mindenféle adást foghatunk. Ezt a termet át meg átjárják a különböző rádióhullámok. Hírek, klasszikus és rockzenei koncertek, riportok, rendőrségi körözések, és így tovább. Van füled, de nem hallod őket. Nem rendelkezel a készülékkel, a képességgel, amellyel foghatnád az adást. Ha ma itt vagy, és mindig csodálkoztál, miért maradt számodra a Biblia mindig is csukott könyv, és nem értetted, hogy egyáltalán mi érdekeset lehet benne találni, akkor ennek valószínűleg az az oka, hogy még nem vagy keresztény, még nem fogadtad el Krisztust személyes megváltódnak, és még nem kaptad a Szent Szellemet. – Hallottál mostanában a mexikói, kameruni, indonéziai eseményekről szóló tévé- vagy rádiókommentárokat? Mindig azt kérdezték, hogyan lehetséges mindez? De ha azt a kérdést tették fel: MIÉRT? Elhangzott egyszer is a „bűn” szó? Néhányan talán azt mondják: Az ember, az emberi természet különös dolog. Nos, az ember teljesen vak. Egyetlen kommentár sem említette: Ezekben az eseményekben az ember totális romlottságát látom. Ez a természetes ember.
Pál a gyenge, testies emberről beszél. 1Kor 3,1: Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. Krisztusban vannak, újszülöttek, de testiesek. A test ösztönei hajtják őket. A frissen újjászületett keresztény még bébi. Mivel táplálkozik egy bébi, egy csecsemő? Tejet iszik. Ha újjászülettél Krisztusban, akkor csecsemő vagy. Bár ember vagy, talán 15, 25, 40 vagy 70 éves, szellemileg azonban bébi. A csecsemőnek tejet és bébipapit adnak. Ez az, amit elbír a gyomra, és amin növekszik. Nem adunk neki szalámit vagy sült szalonnát. Steaket sem. Ez az emberek második csoportja. Keresztények, de még csecsemők.
A harmadik embercsoport a tragikus keresztények csoportja. Pál az 1Kor3,2-ben azt mondja: Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el.
Apropó: Az első korinthusi levél tej. Ha az 1Kor-sal problémáid vannak, akkor még a tejet sem bírod el. Tejallergia? Azután ezt mondja az 1Kor 3,3/a-ban: „mert még testiek vagytok.” Itt Pál egy kissé eltérő kifejezést használ. Számára a „testi” nemcsak csecsemőt jelent, aki testben van, azaz gyengeség és rászorultság jellemzi, hanem hogy olyan dolgok uralják a lényét, amelyek a testre jellemzőek, annak gonosz fogalmi tartalmával. 1Kor 3,3-4: … mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? 4 Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”, nem emberi módon beszéltek-e? A testies keresztények szavait és tetteit az étvágy és az élvezetek határozzák meg. Olyan gyülekezetbe megyek, és olyan előadásokat hallgatok, amelyek megmondják nekem, hol érzem jól magam, nem pedig azt mondják el, hol szolgálhatok és hová helyezett engem Isten. Az ilyen típusú keresztény szellemileg fogyatékos, visszamaradott. Az emberi élet egyik tragédiája, ha egy gyermek szellemi fogyatékos. De még tragikusabb egy visszamaradott keresztény. Ezt mondja Pál: Már húst kellene kapnotok, de még mindig tejjel kell táplálni benneteket, mert még testiek vagytok. Ez volt a harmadik csoport.
1. A megváltatlan ember./ 2. Az újonnan megtért ember./ 3. A visszamaradott keresztény./ A negyedik csoport: a szellemi ember, akit a Szent Szellem ural, a szellemileg érett ember. 1 Kor 2,15: A szellemi ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. Más szóval: A keresztény embernek közvetlen kapcsolata van Jézus Krisztussal./ Az érett kereszténynek közvetlen kapcsolata van a Szent Szellemmel. A világon tehát 4 féle embertípus van: A megváltatlanok, és a megváltottak 3 típusa: az újonnan születettek, a visszamaradottak, vagyis a testies keresztények, és az érett hívők, akik élő, zavartalan kapcsolatban állnak a Szent Szellemmel. Ők elbírják a steaket, mindent megítélnek, nem kell óvni őket, mert Krisztus szelleme van bennük és a Szent Szellem vezetése alatt állnak. Te melyik csoportba tartozol? Légy őszinte saját magadhoz. Természetes ember vagy? Akkor újjá kell születned. Csecsemő vagy? Tejen kell növekedned. Testies vagy? Be kell ismerned ezt, meg kell gyógyulnod, orvosságra van szükséged a nagy Orvostól. Szellemi ember vagy? Ez nagyszerű! Isten nagy dolgokat cselekszik.
Zsid 5,11 Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. Ezeket a szavakat a 3. típushoz intézi a szerző. Ők valódi hívők voltak, de elsodródtak, közönyössé váltak, ennek következtében pedig siketek lettek.
Zsid 5,12 Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Melyek Isten beszédeinek alapelemei, vagyis alapvető kijelentései? A levél első olvasói számára az alapvető üzenet a keresztény hitnek az az elemi tanítása volt, hogy az Újszövetségben található meg az ószövetségi szertartások beteljesedése. Később a levél beszél a szövetségről, az áldozatokról és a papságról. Ezek voltak az ószövetségi tanítások. Most, amikor eljött Jézus Krisztus, egy új szövetséget vezetett be, az ószövetségi papság megszűnt, és új papság jött létre. Az ószövetségi áldozatok csak időlegesek voltak, meg is szűntek, és Jézus egyszeri áldozata elegendő. A tanítás alapelemei az akkori és a mostani olvasók számára is a következők: Az Ószövetség típusai, amelyek a Megváltóra utaltak, megszűntek Jézus Krisztus szolgálatának és áldozatának véghezvitele által. – Az első olvasók, a zsidókeresztények esetében az a veszély állt fenn, hogy visszatérnek a júdaizmushoz. Ezért mondja a Zsid 5,11-12: 11 Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. 12 Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Ezt ismétli meg a 6,1-ben, ahol a „Krisztusról szóló elemi tanításról” beszél. Milyen szörnyű a gondolkozásban ellustultak letargiája, és azok előítélete, akik elzárkóznak, és nem tudják megérteni Isten igéjét. Birtokukban voltak az Ószövetség próféciáinak csodálatos kijelentései, amelyek megjövendölték a Messiás eljövetelét, és mégis az a veszély fenyegette őket, hogy elsodródnak és visszatérnek régi hitükhöz.
(Egyébként az „elemi tanítás” [másképpen az Isten beszédeinek „kezdő elemei”; az egyszerű fordításban „az Isten tanításának ABC-je” – a ford.] kifejezést az ókorban használták az ábécé betűire.) Szomorú, ha olyan keresztényekkel találkozunk, akik nem akarnak felnőni. Ez éppen olyan balgaság, mintha egy orvos azt mondaná: „Amit 30 éve tanultam az egyetemen, az most is elég jó nekem.” Mindent, ami új, kritika nélkül elutasítanak. Nagyon szép dolog, ha valakinek gyermeki hite van, de szörnyű, ha valaki gyerekes a hitben.
A Zsid5,13-14 röviden arról értekezik, mi a szilárd táplálék (kemény eledel) és mi a tej: Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. 14 A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. Az a képesség, hogyszilárd táplálékon élhessen valaki, a gyakorlat, a használat során alakul ki. Gyakorlat teszi a mestert! Amivel mindannyiunknak leginkább törődnie kellene, az az, hogy átültessük a gyakorlatba azt a sok mindent, amit a gyülekezetben, az igehirdetés során tanultunk! Gyakran vagyunk kitéve annak a veszélynek, hogy azt hisszük, ha halottuk az igazságot, akkor az már a birtokunkban van. Pedig sokszor csak a fejünkben van. De az Isten igazságának ismerete azt jelenti, hogy a gyakorlatban is alkalmazzuk. Csak a gyakorlat fejleszti az érzékszerveinket. Innen származik a „gimnázium” szó is, amely nemcsak egy középiskolai típust jelent, hanem tornatermet is. (Mit jelent hitből élni, ha pénzre van szükség a gyülekezet számára, Isten ügye számára? Felhívást intézünk az emberekhez? Vagy imádságban kizárólag CSAK Isten elé tárjuk ügyünket? Milyen a tanításunk a gyakorlattal szemben? Ha anyagilag jól jövünk ki, kinek a „ravaszságát” dicsérjük? Istent tartjuk-e okosnak, vagy valakit, aki képes kihúzni a pénzt az emberek zsebéből? Ha valamit tanítunk, akkor azt gyakorolnunk is kell!)
Még egy szó, mielőtt befejeznénk: Az egész Bibliában nyomon követhetjük azt az elvet, miszerint a Biblia tanításait át kell ültetni a gyakorlatba. A Genezis könyvének egyik legnagyobb alakja Ábrahám, akinek az életében ez nyilvánvalóbb, mint másoknál. Isten arra hívta el őt, hogy költözzön el egy másik helyre, amelyről Ábrahám semmit sem tudott. Hallgatott Isten szavára és útnak indult. Azt az ígéretet kapta, hogy egy nép atyja lesz, de akkor még nem volt gyermeke. Istenhez fordult. Isten pedig azt mondta neki: Nézz fel a csillagokra, és számold meg őket, ha tudod. Ennyi utódod lesz. Ő pedig hitt Istennek és Isten ezért igaznak fogadta el őt. De Ábrahámnak, aki azáltal igazult meg, hogy egyedül Istenbe vetette a hitét, a gyakorlatban kellett megtanulnia, hogy Isten, akiben bízott, mindig méltó a bizalomra. Akkor azt mondta Isten: Fogd Izsákot, a megígért utódodat, vidd el őt Mórijjá hegyére, és áldozd fel ott. Ez az élet próbája volt. A Biblia doktrínájának tesztje a gyakorlatban! Ábrahám elment Mórijjá földjére, ami hosszú út volt. Mit mond a szolgálójának útközben? „Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok.” Hitt abban, hogy Istennek van hatalma feltámasztani a fiát! Amikor pedig a fiú megkötözve az oltáron feküdt, és Ábrahám felemelte a kezét, amelyben a kést tartotta, megszólalt egy hang az égből: Ábrahám! Ábrahám! … Most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.
Életünk során a hitünket csak a gyakorlat tudja igazolni.