Levelében Pál utoljára tárgyalja a „kegyelemből, hit által történő megigazulás” témáját. Arról a keresztyén életvitelről beszél, mely kegyelemből él hit által.
Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. 2 Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek. 3 De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. 4 Akik törvény által akartok megigazulni, Krisztus haszontalan lesz számotokra, a kegyelemből kiestek. Szeretnék hozzá tenni valamit ahhoz a kifejezéshez, ami a szövegben így áll : „Akik törvény által akartok megigazulni”. A mondatban használt ige a görögben jelen időben áll, és akarást fejez ki. A legtöbb kommentár így fordítja a 4. verset: „Krisztus haszontalan lesz számotokra, ha valaki közületek a törvény által akar megigazulni.” Persze, senki nem tud a törvény által megigazulni, de már sokan megpróbálták, ezért „kiestek a kegyelemből”.
5 Mi ugyanis a Szellem által, hitből várjuk az igazság reménységét. 6 Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. 7 Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek? 8 Ez a félrevezetés nem attól van, aki hív titeket. 9 Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. 10 Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, (Pál nem rózsaszín szemüvegen keresztül néz a galatákra. Ő az Úrban bízik.) hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az. 11 Engem pedig, testvéreim, ha még mindig a körülmetélkedést hirdetem, miért üldöznek?Ha valaki a körülmetélést hirdeti, akkor azt hirdeti, hogy cselekedetek által üdvözülhetünk. Az ilyen embert nem fogják üldözni, mert a cselekedetek által való üdvösség tetszik az elesett embernek. Hiszen akkor megszűnik a kereszt botránya. 12 Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket. Más szóval Pál azt mondja: Bárcsak lennének kiherélve azok, akik megzavarnak titeket.
John Stott, a galata kommentárjában ezt írja: „Ma mindenki ajkára veszi a szabadság szót. A szabadságnak sok formája van, és különböző emberek érvelnek vele. Az afrikai nacionalista, aki szabadságot követel nemzetének a kolonializmus rabságából. A közgazdász, aki hisz a szabad kereskedelemben, és a vámhatárok eltörlését követeli. Aztán a kapitalista, aki bizonyos törvényeket akar hatálytalanítani, mert ezek hátráltatják a szabad vállalkozást. A kommunisták szabadságot követelnek a kapitalizmus bilincseiből. Valamint a „négy szabadság”, melyet Roosevelt elnök 1941-ben követelt: A szólásszabadságot, a vallásszabadságot, a nélkülözés és a félelemmentes élet szabadságát.”
Miközben a Galata levéllel foglalkozunk, akkor persze elsősorban szellemi szabadságra, vagy bibliai szabadságra gondolunk. Ha csak a Galata levelet ismernénk, akkor talán azt mondanánk, hogy a bibliai szabadság olyan valami, ami a mózesi törvénytől való szabadulással függ össze. Pál beszél is erről a szabadságról, mely a bűn vádjától való szabadulást is jelenti. Elsősorban azonban azt mondja, hogy Jézus Krisztus váltságműve által szabadultunk meg a törvénytől. Nem hiszem, hogy azt gondolja, hogy szabadok lettünk a törvénytől, mint a megváltás egyik eszközétől. Nem hiszem, hogy Pál, mint megtért ember, valaha is hitt volna abban, hogy valaki megigazulhatott a törvény által. De mivel a törvény a zsidók számára az életvitelükre vonatkozó szabályt jelentette, és mivel a 4. fejezetben egy változásról ír, fontos tudni azt, hogy itt a törvény alatt ilyen szabályt ért. A törvénytől való szabadság mit jelent tehát? Egyrészt a törvénytől, mint a megigazulás és az üdvösség útjától való szabadságot, – ahogyan a zsidók a törvényt félreismerték – másrészt szabadulást a törvény, mint életviteli szabály alól, amely alatt, mint iga alatt Izrael szenvedett.
Fontos továbbá azt is megjegyezni, hogy az apostol a törvény alóli szabadság alatt nem azt érti, hogy most szabadon vétkezhetünk. Differenciáltan kell gondolkoznunk, nem szabad egyes fogalmakat összekeverni. Vannak, akik a törvény alóli szabadságot úgy értelmezik, hogy szabadon, gátlástalanul vétkezhetünk. Pál azt mondaná: Isten ments! A törvény és a tízparancsolat végső fokon Isten alapvető kijelentése, és az Ö szentségét tükrözi. Ezért a törvény a megigazulás lakmusz próbája, melyet egy keresztyén ember életének tükrözni kell. Ne felejtsük el, amit Pál a Róm 8,3-ban mond: Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, 4 hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint. Az apostol szerint a hívő keresztyén nem törvény alatt, hanem Szellem alatt van. A hívő kiváltsága az, hogy Szellemben járjon. A hívő a Szentszellem befolyása alatt áll. Ha a keresztyén a Szellem befolyása szerint él, akkor általa élete során betölti a mózesi törvény igazságát. Ezt tanítja Pál a leveleiben, és erre utal a Galata levél 5. és 6. fejezete.
Az olvasott versek az újtestamentum legnehezebb szakaszai közé tartoznak. Bár nem is volna olyan nehéz, csak nehézzé tették azok, akik nem a levél és a szöveg összefüggésében olvasták azokat. Különösen arra a kifejezésre utalok: Kiestek a kegyelemből. Vannak, akik ez alatt azt értik, hogy egy újjászületett hívő ember elveszítheti üdvösségét! Ezek az emberek azt tanítják, hogy egy ember elnyerheti, de el is veszítheti az üdvösségét. Ezt nevezik úgy, hogy kiesni a kegyelemből.
A keresztyének egy másik nagy csoportja ugyanolyan meggyőződéssel hirdeti, hogy ha valaki megigazult Jézus Krisztus által, az nem eshet ki a kegyelemből. Ez alatt azt értik, hogy nem veszíthetik el üdvösségüket.
Olvasóim tudják, hogy mi, akik a mi gyülekezeteinkben tanítunk, meg vagyunk győződve arról, hogy ha valaki hitre jutott Jézus Krisztusban és elnyerte az örök életet, az sose fogja ezt elveszíteni. Az Úr azt mondta: Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha… Megfigyelted a szót „soha”! A görög szó itt még sokkal erősebb. „…és nem vesznek el soha, semmilyen körülmények között”. …senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből (Ján 10,28-29). Alapvető bibliai tanítás az, hogy akinek Isten örök életet adott, az semmilyen körülmények között nem veszítheti el azt! A szentek állhatatosságának tanítása a Megváltó megőrző munkáján alapszik. Nem a hívő ember állhatatos, hanem az Úr állhatatos, aki megőrzi az övéit.
Hogyan értsük tehát a kifejezést: Kiesni a kegyelemből? Sok generáció keresztyénjei, a protestantizmus minden ágazatából, vitatták ezt a verset. Szeretném hozzátok közelebb hozni és megmagyarázni, hogy ez mit jelent.
Szeretném előre kijelenteni, hogy egy keresztyén kieshet a kegyelemből. Itt a kegyelem szón van a hangsúly. Viszont nem eshet ki a keresztyén ember az üdvösségből, azt nem veszítheti el.
Az 5. fejezetben az apostol elérkezik oda, ahol felhívja szeretett testvérei figyelmét KisÁzsiában, hogy az Isten által nekik adott üdvösség legyen láthatóvá erkölcsi életükben és a megszentelődésben. Szembesíti őket azzal a „vezetővel”, aki leváltotta a törvényt. Itt valaki feltehetné a kérdést: Pál, te azt mondtad, mi kegyelemből igazulunk meg és most azt mondod, hogy nem vagyunk a törvény alatt. Akkor kinek vagyunk az uralma alatt? Szükségünk van erkölcsi vezetőre. Pál erre igenlő választ ad: Igaz, nem vagyunk úgy a törvény alatt, mintha a törvény egy erkölcsi kódex volna, hanem az alatt vagyunk, aki a törvényt adta, vagyis a Szentszellem uralma alatt. Ő adta Mózesnek a törvényt. – Ha Pál tudott volna a későbbi vitákról, akkor hozzá tette volna: „Ne higgyétek, hogyha azt mondom, nem vagyunk a törvény alatt, akkor ez azt jelenti, hogy mi egy alacsonyabb mérce, standard alatt élünk. Mi a legmagasabb előírás alatt élünk, a Szentszellem mércéje alatt. Ő a mi vezetőnk. Ha a Szellem vezetése alatt élünk, akkor egy magasabb előírás szerint élünk.
Krisztus szabadságra szabadított meg minket. Ezzel kezdi. Krisztus nem azért végezte el váltságművét, hogy megint a mózesi törvény foglyai legyünk, és – ahogy Péter mondja – olyan iga alatt éljünk, melyet atyáink nem tudtak elhordozni (Ap.Csel. 15,10). Ő szabadságra hívott el. Azt a képet festi elénk, amikor egy ökör igát hord a nyakán. Ha az ökörről leveszik az igát, akkor az megszabadul attól a súlytól, amely megterhelte. …álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Maradjatok szabadon! – ez felhívás, parancs! Péterre emlékeztet az Ap.Csel. 15-ben, aki a Jeruzsálemi zsinaton egyes judaisták követelésére, hogy a hívőket körül kell metélni, ezt a választ adja: Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni. 11 Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.” (Ap.Csel. 15,10–11.). Az apostol még mindig óvja a galatákat a körülmetéléstől és annak katasztrofális következményeitől. Az 5,2-4.-ben megint a megigazulásról beszél, egyedül hit által! Mit is mond? 2 Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek. Ez az első szörnyű következménye annak, ha valaki összekeveri az üdvösséget a körülmetélés lehetőségével. Folytatja: 3 De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. 4 Akik törvény által akartok megigazulni, Krisztus haszontalan lesz számotokra,… Ez a második következménye annak, ha valaki összekeveri az egyedül hit által való üdvösséget a körülmetéléssel.
4 Akik törvény által akartok megigazulni,… akkor kiestek a kegyelemből. Ez a harmadik következmény. Más szóval, ha valaki azt mondja, hogy kegyelemből igazulunk meg Krisztus érdeme által plusz valami vallásos tevékenység által, pl. körülmetélés, bemerítés, keresztelés, bűnbánat vagy valami más egyházi szertartás által, akkor ez az ember összekeverte a kegyelmet a törvénnyel. Az apostol számára ez egy súlyos dolog. Annyira súlyos, hogy azt mondja, ha ezeket összekevered, akkor Krisztus haszontalan lesz számodra. Krisztus semmit sem fog használni. Végül, ha hitvalló keresztyén vagy és az a veszély fenyeget, hogy törvényeskedő leszel, akkor kiesel az üdvösség kegyelmi módjából. Választanod kell, nem lehet mindkettőt képviselni. Ha befogadod Krisztust, akkor beismered, hogy nem vagy képes magadat megváltani. Ha aztán körülmetélteted magad, avval azt mondod, de igenis, meg tudom magamat váltani. Ha a körülmetélés is szükséges az üdvösséghez, akkor ez már a te tevékenységed. Ez így egy ellentmondás, egy zűrzavar. Az üdvösség vagy kegyelemből van vagy cselekedetekből, ezeket nem szabad összetéveszteni.
Megismétlem, – talán ezredszer, – hogy üdvösség csak Jézus Krisztus váltságműve alapján van, amit ajándékként elfogadhatunk. Ha bármit hozzáteszünk, (kultúrát, műveltséget, jó cselekedeteket, egyházi szertartásokat) akkor összevegyítjük a kegyelmet a cselekedetekkel. Pál apostol minden más evangéliumra az ég átkát kívánja, erre az „anatéma” görög szót alkalmazza.
Ha az előbbiek elfogadhatók lennének, akkor három úton lehetne üdvösségre jutni:
— Isten tud valakit megmenteni.
— Ember tud valakit, – saját magát – megmenteni.
— Vagy a kettő kombinációja: Isten és ember közösen.
A második út lehetetlen, mert a Biblia azt tanítja, hogy bűnösök vagyunk. A bűnös nem tud egy bűnöst megmenteni.
De vajon létezik-e egy kombinált lehetőség, azaz Isten és az ember együtt? Isten megteszi a maga részét és az ember is hozzájárul a magáéval? Ha ez így működne, akkor felmerül a kérdés, mennyit tesz Isten és mennyit kell nekünk tenni üdvösségünkért? Erre nézve a Biblia nem ad felvilágosítást. Így sohasem lehetne üdvbizonyosságunk. Mondhatnánk, hogy Isten tesz 80%-ot és mi 20%-ot. De ha Isten csak 70%-ot tett volna és te csak 20%-ot, akkor hogyan lehetne üdvbizonyosságunk?
Ezen felül Isten azt mondja, „Nem adom másnak dicsőségemet!” (Ézs. 48,11). Ha aztán a mennyben leszünk Istené a dicsőség 80%-a és a dicsőség 20%-a lesz az én művem? Nem. A mennyben nem lesz senki, aki dicsekedni fog, hacsak nem, ahogyan Pál mondja, az Úrban.
Mind ki vagyunk téve a médiák hatásának. A hirdetésekben a cégek el akarják adni árujukat. „Ha meg vagy fázva inhalálj Vicks-Vaporub”-al. 24 órán belül egészséges leszel”. Veszek tehát a patikában Vickset, de mert nem egészen bízok benne, hozzá keverek egy gyógyteát, amit a nagymamám mindig használt, ha meg volt fázva. Mi lenne, ha tényleg használna ez a keverék, és írnék a Vicks gyárnak és dicsérném őket: Nagyon használt a készítményük, felajánlom, hogy levelemet idézhetik a hirdetéseikben. – A Vicks persze egy ilyen dicsérettel nem lépne a nyilvánosságra, mert senki nem tudná, hogy az ő készítményük vagy a nagymamám teakeveréke használt. – Így van ez az üdvösséggel is. Ha az üdvösség részben Isten műve, részben az enyém, akkor honnan lehet tudni, hogy meg vagyunk-e mentve, és mennyit kell az egyiknek vagy a másiknak tennie az üdvösségért. Ezért az üdvösség egészen Isten műve.
Sokan azt mondják, hogy a törvény különböző paragrafusokból áll, és ha egy paragrafust megsértek, de a többit betartom, akkor alapjában véve betartottam a törvényt. Az apostol a 3. versben azt mondja: Ha azt hisszük, hogy a törvény által üdvözülhetünk, akkor ne felejtsük el, hogy a törvény olyan, mint egy tükör. Ha eltörjük, akkor az egész eltörik. A törvény egy felbonthatatlan egész. Pál azt mondja a 3. versben: De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. Ezzel a következő igen fontos tényre mutat rá:
Nincs jogunk és nincs okunk arra, hogy Mózes törvényét részletekre felosszuk. Isten az egész törvényt adta. Persze hivatkozhatunk arra, hogy a törvény felosztható az erkölcsi törvényre, azaz a tíz parancsolatra, a polgári törvényre, mely Izrael szociális életét szabályozta, és a ceremoniális törvényre, mely azokat a vallási előírásokat tartalmazta, amely a népet előkészítette a Messiás eljövetelére. Izrael az egész törvény alatt élt. Ha valaki körülmetéltette magát, mely a törvénynek egy eleme volt, akkor köteles volt az egész törvényt betartani. Ha valaki egy parancsot megszegett, akkor az egész törvényt megszegte. — Ha egy hívő a törvény alá helyezi magát, ha elkezd törvényeskedni, akkor a törvény egésze alá kerül. Lehet, hogy ennek nincs tudatában, ők se voltak ennek tudatában, de erre figyelmezteti őket az apostol.
4 Akik törvény által akartok megigazulni, Krisztus haszontalan lesz számotokra, a kegyelemből kiestek. Pál még nem gondol arra, hogy a galaták már kiestek. A 2. versbenazt mondja, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek.Itt a jelen időt használja, ami valahogy így fejezhető ki: … ha a körülmetélés folyamatában találjátok magatokat… és a 3. versben: …aki körülmetélkedik… aki a körülmetéltetés folyamata alá veti magát, azaz akinél az a veszély áll fenn, hogy összekeveri az ingyen kegyelemet a törvénnyel. — 4. vers: Akik törvény által akartok megigazulni… Akik megpróbálják a törvény által való megigazulást.
A galaták még nem billentek át a másik oldalra, de már nagyon közel álltak a fordulóponthoz. Azért érvel Pál apostol olyan szenvedélyesen, mert félti őket, hogy az utolsó sorsdöntő lépést megtehetik. Ha ezt a lépést megteszitek, kiestek a kegyelemből.
Mit jelent „kiesni a kegyelemből”? Még egyszer kihangsúlyozom: Az apostol nem azt érti ezalatt, hogy elveszítik üdvösségüket. Ezt fontos megérteni! Sokan összetévesztik a „kegyelem” szót az „üdvösség” szóval. Ezért azt tartják, hogy a hívő kieshet az üdvösségből, azaz elveszítheti üdvösségét.
Mi a „kegyelem”? Üssük fel Gal. 1,6-ot: Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; 7 pedig nincsen más. Krisztus kegyelme tehát az, amibe a galaták el lettek hívva. Itt az üdvösség elvéről van szó, nem az üdvösségről. Az üdvösség elnyerésének módszeréről van szó. Mit mond Gal 2,21? Én nem teszem Isten kegyelmét érvénytelenné: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg. Itt ismét kegyelemről van szó, amely olyan, mint egy szerszám, vagy egy eszköz, mely által megigazulásban lesz részünk. A kegyelem tehát az üdvösség alapelve! Nem egy erkölcsi magatartásról van szó, hanem egy módról, ahogyan Krisztus tulajdonává válunk. – Amikor azt mondja Pál, hogy ha ti a cselekedeteitek által, vagyis a törvény által akartok megigazulni, akkor Krisztushoz egy más úton, más eszközök segítségével akartok eljutni, akkor azt is mondja, hogy ebben az esetben kiestek a kegyelemből, azaz az üdvösség kegyelmi módjából, a kegyelem alapelvéből. De nincs szó az üdvösségből való kiesésről!
Vegyünk egy szemléltető példát. Sokan vannak, akik a keresztség általi üdvösségben hisznek. Vagyis abban, hogy az üdvösséghez nemcsak hit kell, hanem a bemerítés is okvetlen szükséges. Történetesen valaki egy evangelizáció, vagy beszélgetés folytán hitre jut, szíve tele van örömmel, üdvbizonyossága van, és erről bizonyságot tesz a következő héten. Azután találkozik valakivel, rendszerint egy vallásos személlyel, akinek szintén elmondja örömét. Ez meg fogja kérdezni, „és bemerítkeztél már?” „Még nem, de beszéltem a presbiterekkel a gyülekezetben és két hét múlva be leszek merítve”. „Oh, akkor még nincs üdvösséged”. – „Mit értesz ez alatt?” – „Hát nem mondta Péter pünkösdkor, hogy Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentszellem ajándékát? (ApCsel 2,38). Ekkor a fiatal hívő, aki még nem ismeri, és nem tudja helyesen értelmezni a Bibliát, el kezd kételkedni. Nyugtalan lesz az elhalasztott bemerítkezés miatt, és kísértésbe kerül hogy bemerítkezzen azért, hogy üdvözüljön. Pál szerint egy ilyen hívő veszélybe kerül, hogy kiessen a kegyelemből. Ha hívő vagy, nem veszítheted el üdvösségedet, de kieshetsz a kegyelemből. Senkit nem szabad bemeríteni, aki azt hiszi, hogy a bemerítés által üdvössége lesz, mert ez az üdvösség törvényeskedő fajtája lenne.
Hogyan eshetünk ki a kegyelemből? Úgy hogy beleesünk a törvénybe, és törvényeskedünk. Mi történik, ha valaki bűnbe esik? Ha egy hívő bűnbe esik, akkor nem esik ki a kegyelemből, hanem beleesik a kegyelembe. A szerető Isten kegyelmébe esik, aki az ő családjában rendet és fegyelmet tart. Isten fog gondoskodni arról, hogy a vele való közössége megint helyre álljon.
Hadd szemléltessem ezt egy szép anekdotával, ami egy híres angol festőről, Sir Edward Coley-Jonesról szól. Idős korában, amikor már unokái is voltak, egyszer ellátogatott a lányához, ahol teáztak. Az egyik kis unokája, Angela is velük volt, és olyan dolgokat tett, ami az édesanyjának nem tetszett, és végül a mama a kislányát büntetésből sarokba állította. Nagyapjában mély benyomást keltett a kislány bűnbánata és fegyelmezett magatartása. A teázás után a festő hazament és elhatározta, hogy tennie kell valamit. Másnap reggel megint megjelent leánya házában festékekkel és ecsetekkel, és abban a sarokban, ahol előtte való nap a kislány állt, egy csodálatos képet festett a falra, fákkal, madárkákkal, kiscicával. Így az a sarok, ahol a kislány állt, a szoba legszebb része lett.
Ha Isten gyermeke bűnbe esik, akkor fel kell ismernie, és meg fogja tapasztalni, hogy Isten fegyelmezésében csodálatos kegyelem rejtőzik. Ha bűnbe esünk, akkor a szerető Atya kegyelmes, fegyelmező kezébe esünk.
Vegyük példának Mózest. „Mózes, bűnbe estél?” „Igen, Istenem”. „Kiestél a kegyelemből?” „Nem bele estem a kegyelembe. Bolond voltam, hagytam magam érzéseimtől elragadtatni, megöltem egy egyiptomit és Isten sarokba állított. 40 évet a sarokban töltöttem, – a sivatagban. De Isten képeket festett a falra. Találkoztam vele a sivatagban ott, az égő csipkebokorban. Ott hallottam meg Isten nevét, Jahve, „vagyok aki Vagyok”. Végül, nagy kegyelme által az én kezembe adta át a tízparancsolatot, amelyet én adtam tovább Izraelnek. Az én vértől festett kezembe tette le a tízparancsolatot, melyek egyike így hangzik, <ne gyilkolj>.
Vegyük Dávid példáját. „Dávid, kiestél a kegyelemből?” „Oh, nem, beleestem a kegyelembe. Bolondságot csináltam. Amikor harcba kellett volna szállnom, otthon maradtam, megkívántam egy szép nőt, házasságtörő lettem, megölettem a férjét, hogy eltakarjam a házasságtörésemet. Isten sarokba állított. Ha elolvasod a 32. zsoltáromat, akkor tudni fogod, hogy éreztem magamat. Kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. (32,3) Végül füves legelőkön terelgetett, csendes vizekhez vezetett engem. Asztalt terített nekem ellenségeim szeme láttára. Megtanultam, hogy boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, (32,1-2) Így estem bele a kegyelembe”. A hívő, ha bűnbe esik, nem veszíti el üdvösségét! A szerető Atyához való viszonya se szakad meg, aki fegyelmezni fogja, hogy visszahozza keblére gyermekét. Ha kiesünk a kegyelemből, akkor az csak akkor történhet meg, ha beleesünk a törvénybe.
Nem lehet az üdvösséget elveszíteni. De ki lehet esni a kegyelemből.
Teszek még néhány megjegyzést a témához.
5 Mi ugyanis a Szellem által, hitből várjuk az igazság reménységét. A várakozás hitből van. 6 Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. A megigazulás a szeretet által munkálkodó hit által történik! Hit által igazulunk meg. De a mi hitünk olyan hit, amely munkálkodik, amelynek gyümölcse van, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentszellem által, (Róma 5,5) és szeretnénk neki tetsző életet élni. Ez a mi motivációnk.
7 Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek? 8 Ez a félrevezetés nem attól van, aki hív titeket.
Még egy utolsó megjegyzés a 9.vershez.
9 Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. Ezt az apostol másodszor idézi leveleiben. (1.Kor 5,6) Látható, hogy az apostol nagyon komolyan veszi a kevés kovászt! Egy kevés olyan hamis tanítás, amely Krisztus örömüzenetébe belekeveredik, nagyon veszélyes lehet! A kevés kovász az egész tésztára kihatással lesz. Ha a kevés kovász isteni fegyelmezés által nem lesz elfojtva, akkor ez a tévedés megfertőzi az egész gyülekezetet! Nem azt mondja, hogy majd egy kis tészta megsemmisíti a kovászt! Egy kevés jó tanítás, ha hozzákeverjük a hamis tanításhoz, nem fogja a hamis tanítást helyrehozni. Mindig a hamis fertőzi meg a helyeset! A kis kovász fertőzi meg a tésztát! Pál apostol számára a tanítás nem volt közömbös dolog, ő azt nagyon fontosnak tartotta.
Pál így fejezi be: Bárcsak lennének kiherélve azok, akik megzavarnak titeket. Az apostol ilyen érzéseket táplált szívében azok ellen, akik törvényeskedésükkel megzavarták a gyülekezetet!
A „szabadság” nagy jelentőségű fogalom, és érthető, hogy ezt a szót mindenki a zászlajára írja. Azonban a legnagyobb szabadság az a szabadság, amelyet az a keresztyén élvez, aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, aki kegyelemből meg lett szabadítva a bűn és a törvény rabságából, és most Isten ingyen kegyelmében nyugszik, aki szabad Mózes törvényétől, akit a Szentszellem vezet, és aki közösségben van Jézus Krisztussal, és szeretetből neki szolgál.