J. Grasham Machon, a múlt generáció egy áldott teológusa, Isten célját és tervét a történelemben így határozta meg: „Az Isten üdvtervéről szóló tanítás az alap, amelyre a Biblia minden tanítása épül. Az emberi történelem minden eseménye, az összes változás mögött, a mindent magába foglaló kozmoszban, térben és időben, annak titokzatos szándéka rejlik, aki számára nem volt múlt vagy jövő, itt vagy ott, aki előtt minden nyitva van leplezetlenül, a szent Istené.” Ezt szeretnénk tanulmányaink során elérni. Szeretnénk bepillantást nyerni Isten terveibe, amint azt az Ige feltárja.Legutóbb a mi korunkat tanulmányoztuk a búza és konkoly példázatán keresztül. Láttuk, hogy az igazság és a hazugság, a valóság és a valótlanság egymás mellett élnek. A korszak végét az elpártolás jellemzi. Ebbe a korszakba tartozik Krisztus gyülekezete is, emiatt fontos a világhatalmak történetét tanulmányozni, és megismerni a gyülekezethez való viszonyukat. Ezért foglalkozunk most Dániel könyvének 2. fejezetével. Ennek a fejezetnek a témája a világhatalmak szerepe a történelemben. Egy rövid bevezetés után néhány verset olvasunk, amíg Dániel álmának értelmezéséhez nem érünk.
Oswald Spengler „A nyugat alkonya” című könyvében, melyben a történelem és a természet kulcsát keresi, azt írja: „Várunk arra a filozófusra, aki meg fogja tudni mondani, hogy milyen nyelven íródik a történelem és hogyan kell azt olvasni”. Akire nekünk és Spenglernek szüksége van, az nem egy filozófus, hanem egy próféta. Szerencsétlenségünkre nem egy, hanem sok prófétánk van, akik mind úgy tesznek, mintha egyenesen a mennyből jöttek volna. Az a próféta, aki ezzel a kérdéssel leginkább foglalkozott, Dániel volt. Könyvében le van írva a világbirodalmak története. A 2. fejezet a világbirodalmakról és az Isten királyságát megelőző utolsó napok katasztrófáiról fest képet. A titok, amiről Dániel ír, legalább 2600 év történelmét foglalja össze. Azért „legalább”, mert még nem ismerünk mindent. Leírása Kr.e. 605-ben veszi kezdetét, amikor Júda fogságba került, és tart egészen 2000 + X + 7 évig. Később szó lesz ezekről az évekről, amikor a hetven hét próféciájával és a nagy nyomorúság hét évével fogunk foglalkozni. Nem tudjuk, hogy ez a hét év mikor kezdődik, Kr.e. 605-től egészen 2000 = 2605 év + X év + 7 évig. Erről az időszakról ír Dániel.
Dániel próféciája két dolgot előfeltételez:
- A zsidó nép életben maradása. Ez látható és a világtörténelem egyik legnagyobb csodája. 1948. május 14. óta létezik a zsidó állam. Ez egyrészt csoda, másrészt Isten szuverén akarata, melyet a Biblia tanít.
- A régi pogány nemzetek feltámadása. A keleti államok nagy szerepet fognak játszani a jövőben. 80-100 évvel ezelőtt, nem volt súlya annak, ha Irak vagy Irán szóba került. Jelentéktelen államok voltak. Ma ez másként van.
Mind Izrael, mind a közel-keleti államok létezése ma tény. Sokan foglalkoztak a zsidó nép történelmével és az üldöztetések túlélésével. A legismertebb gyakran idézett mondat Hégeltől származik, aki a történelmi jelenségek magyarázatát kereste: „Számomra ez egy sötét, nehéz rejtvény. Nem értem és nem illik bele egyik kategóriába sem. Ez egy rejtély.” Bruce Masles történész, egy kb. 300 oldalas könyvet írt „A történelem filozófiája” címmel. Nem olvastam a könyvet, de azt mondják, a „zsidó” vagy az „Izrael” szó egyszer sem fordul elő benne.
Nikolaj Berdjajev, egy ismert filozófus mondta: „A történelem materialista értelmezése, ha ezt a zsidókra vonatkoztatjuk, teljesen csődöt mond. Sorsuk materialista szempontból ítélve érthetetlen. Materialista és pozitivista szemszögből nézve ezeknek az embereknek már régen ki kellett volna halniuk. Életben maradásuk titokzatos és csodálatos jelenség, mely bizonyítja, hogy ezeknek életét egy különös szándék irányítja. Túlélik az alkalmazkodás folyamatát, amint azt a materialista történelemismeret értelmezi, túlélnek minden megsemmisítésükre irányuló kísérletet, kitartanak a legkülönösebb körülmények között is, és szerepük a történelem folyamán utal sorsuk titokzatos fundamentumára.”
A Dániel könyvének 2. része a Biblia, illetve a próféciai irodalom egyik nagy és jelentőségteljes fejezete. Rámutat arra, hogy korunk vége közeledik. A Dán. 2,1-23. leírja Nebukadneccar álmát: „Nebukadneccar uralkodásának tizenkettedik évében álmot látott Nebukadneccar, nyugtalan lett a lelke, és nem tudott tovább aludni. Ekkor azt mondta a király, hogy hívjanak mágusokat, igézőket, varázslókat és csillagjósokat, hogy mondják meg: mi volt a királynak az álma. Azok eljöttek, és a király elé álltak. A király így szólt hozzájuk: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, amíg nem tudom: mit jelent az álom. A csillagjósok így szóltak a királyhoz arámul: (A Dán. 1,1-től a 2,4-ig és a 8,1-től a könyv végéig héber nyelven íródott, a 2,4–7,28-ig arámul. Ezek a fejezetek a perzsák és a káldeusok nyelvén, a pogányok nyelvén íródtak. Mindezek a próféciák a pogányok történelmével foglalkoznak.) Király, örökké élj! Mondd el az álmot szolgáidnak, és mi megadjuk a magyarázatát. A király válaszolt, és ezt mondta a csillagjósoknak: Ez az elhatározásom: Ha nem adjátok tudtomra az álmot és magyarázatát, akkor darabokra vágnak benneteket, házaitokat pedig szemétdombbá teszik. De ha az álmot és magyarázatát előadjátok, akkor ajándékokat, birtokokat és nagy méltóságot kaptok tőlem. Adjátok tehát elő az álmot és magyarázatát! Azok másodszor is válaszoltak, és ezt mondták: A király mondja el az álmot szolgáinak, mi majd megadjuk a magyarázatot. A király válaszolt, és ezt mondta: Most már bizonyosan tudom, hogy ti csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az elhatározásom. Ha az álmot nem adjátok tudtomra, azt csak úgy tudom megítélni, hogy ti megegyeztetek, és csak hazug és haszontalan dolgokat beszéltek előttem, míg a körülmények meg nem változnak. Ezért az álmot mondjátok meg, és abból tudni fogom, hogy helyes magyarázatot adtok-e nekem. A csillagjósok így válaszoltak a királynak: Nincs olyan halandó a földön, aki a király kívánságának meg tudna felelni. Nincs is egy olyan nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot kérdezett volna mágusaitól, varázslóitól vagy csillagjósaitól. Mert az, amit a király kérdez, igen nehéz. Nincs is más, aki azt el tudná mondani a királynak, csak az istenek, akik nem laknak együtt a testben élőkkel. Ezért a király igen nagy haragra gerjedt, és elrendelte, hogy végezzék ki a babiloni bölcseket mind. Amikor kiadták a parancsot, hogy öljék meg a bölcseket, keresték Dánielt és társait, hogy őket is megöljék. (Valószínűleg Dániel és barátai a bölcsek „edzőtáborában” voltak. Nem mindig voltak ott, de most életük veszélyben forgott.) Ekkor Dániel okos és értelmes szavakkal fordult Arjókhoz, a király testőrparancsnokához, aki már elindult, hogy megölesse a babiloni bölcseket. Így szólt Arjókhoz, a király megbízottjához: Miért adott ki ilyen kegyetlen parancsot a király? Akkor Arjók tudtára adta a dolgot Dánielnek. Dániel pedig bement a királyhoz, és azt kérte tőle, hogy adjon neki időt, ő majd megadja a magyarázatot a királynak. Ezután Dániel hazament, és tudtára adta a dolgot társainak, Hananjának, Mísáélnak és Azarjának, majd irgalomért könyörögtek a menny Istenéhez, hogy e titok miatt ne vesszenek el Dániel és társai a babiloni bölcsekkel együtt. Ekkor a titok lelepleződött Dániel előtt éjszakai látomásban, Dániel pedig áldotta érte a menny Istenét. Ezt mondta Dániel: Isten neve legyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és a hatalom. Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság. Magasztallak és dicsőítlek én téged, atyáim Istene, (Elismeri az Ábrahámig visszanyúló messiási ígéreteket.) mert bölcsességet és erőt adtál nekem, és most tudtul adtad, amit kértünk tőled, tudtul adtad nekünk a király dolgát.
Dániel ezután elment Arjókhoz, akinek a király azt parancsolta, hogy pusztítsa el a babiloni bölcseket. Odament, és ezt mondta neki: Ne pusztítsd el a babiloni bölcseket! Vezess engem a király elé, és én megmagyarázom a királynak az álmát! (Ez sokat mond Dániel jelleméről. Sajnálja a hamis jövendőmondókat és kegyelmet kér számukra.) Akkor Arjók sietve bevitte Dánielt a király elé, és jelentette: Találtam egy férfit a Júdából hozott foglyok közül, aki meg tudja magyarázni a királynak az álmát. A király megszólalt, és azt mondta Dánielnek, akinek Baltazár lett a neve: Képes vagy arra, hogy megmondd, milyen álmot láttam, és mi annak a magyarázata? Dániel így válaszolt a királynak: A titkot, amelyet a király kérdezett, bölcsek, varázslók, mágusok és csillagászok nem tudják megfejteni a királynak. De van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja. (Dániel biztos akart lenni abban, hogy minden jelenlevő tudja, hogy a világosság honnan adatik. Nem mondja, hogy „elgondolkoztam és ez a kinyilatkozás adatott nekem…” Isten adja a kinyilatkoztatást.) Ő azt tudatta Nebukadneccar királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban. A te álmod és az a látomás, amelyet fekvőhelyeden láttál, ez volt: Te, ó király, azon töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történni ezután. A titkok kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történni. Előttem pedig ez a titok nem azért tárult föl, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna, mint bármely élő emberben, hanem azért, hogy a magyarázat a királynak tudomására jusson, és hogy megtudd, amin magadban töprengsz.”
Mielőtt az álom értelmezésére térnénk, szeretnék néhány dolgot megemlíteni. Ha a Jelenések könyve a próféciák „omegája”, akkor a Dániel könyvének 2. fejezete a próféciák „alfája”. A prófécia átfogó, jelentőségteljes, és bepillantást ad korunk társadalmának történelmébe. Minden azzal kezdődött, hogy Nebukadneccarnak elfogyott az altatószere és ágyán elkezdett birodalmáról töprengeni. Nyugtalan lett, joggal, mert a korabeli háborúkban sok volt a járulékos, „kollaterális kár”. Álma az utolsó idők eseményeire vonatkozott. Mi lesz birodalmából halála után? Minden uralkodó foglalkozik ilyen gondolatokkal. Mit hoz a jövő? Fontos tudni, hogy a jövendőmondók, a jósok, a bölcsek és az asztrológusok nem ismerik a jövőt. Csak Isten tudja a jövőt feltárni. Ma is sok próféta van, az evangéliumi keresztyének között is. Mindegyik prófétának vallja magát, de nem mernek a jövőre nézve semmit se mondani. Sok gyülekezetben gyakorolják a próféciát. Ezek próféciák, kis dolgokra nézve, melyek mindenre vonatkoztathatók, ami a jövőben fog történni. Vagy valaki azt mondja: „az Úr a következő vasárnap a gyülekezetre nagy áldást fog kiönteni”. Ezek a próféciák bibliai zsargonban hangzanak el, hogy egy látszólagos autoritást, tekintélyt adjanak a mondottaknak. Ma azonban nincsenek igazi próféták, akik a jövőt meg tudnák mondani. Mondhatná valaki, hogy a próféták a népet erkölcsre intették. Ez igaz, de a jövőt is megmondták. Mind a kettő jellemezte az igazi prófétát.
Csak Dániel, Isten prófétája kezébe adatott a történelem kulcsa. A Dán. 2,32-ben beszél a főről, és később leírja a szobor részleteit. Nézzük meg az álmot. „Te, ó király, azon töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történni ezután. A titkok kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történni.” A 31. vers: „Neked, ó király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is. (Ez abban az időben nem számított különlegességnek. A alexandriai kolosszus, vagy a Baal-kolosszus Babilonban sok emeletnyi magas volt. A közelmúlt diktátorainak szobrai sem voltak éppen kicsinyek!) Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. Miközben nézted, egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. Összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a polyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett, és elfoglalta az egész földet.” Eddig az álom, melynek három fontos ismertetőjele volt:
- Négy különböző fém: arany, ezüst, réz és vas.
- A kő, mely érintés nélkül lezuhan (34.v.).
Ha Isten üdvtervéről beszélünk, akkor nagyvonalakban azt az időszakot értjük ez alatt, amely a teremtéstől az Úr második eljöveteléig tart. A teremtés a kezdet, a kereszt az ótestamentum beteljesedése, és most várjuk az Úr második eljövetelét. A második eljövetel szoros összefüggésben áll evvel a kővel, mely lezuhan, rombol és betölti a földet. A kereszt a történelem középpontja, melyet a Kr.e. és Kr.u. kifejezésekkel illetünk időszámításunkban. A dátum a leveleinken, az újságokban mindig emlékeztet a keresztre. A kereszt áll a középpontban és garancia arra, hogy Isten mindent be fog teljesíteni a maga idejében. A „kő” a jövőben rejlik, de félreérthetetlenül le fog zuhanni! - A nagy hegy. „A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett, és elfoglalta az egész földet.” Utána olvassuk (2,45): „Ezért láttad, hogy a hegyről egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután.” Közvetlenül előtte pedig ez áll:„Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké.”
Ehhez később még visszatérünk. Egyet szeretnék itt megemlíteni. A többi királyság mind történelmi királyság. Ha ezek mind történelmi, földi birodalmak, akkor nem logikus, hogy ez az örök királyság is egy földi uralom lesz? Dániel egy időszakról beszél: az ő napjaitól a pogányok napjáig. (Az Úr Jézus is beszélt a pogányok idejéről [Luk. 21,24.] „és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.”) Ebben az időközben négy nagy birodalom lesz a világ színpadán. Csak ez a négy lesz. Sokan gondoltak világbirodalmakra, Nagy Károly, Dzsingisz Kán, Napóleon, a császár, Hitler, de Dánieltől számítva, mielőtt a kő lezuhan, csak négy birodalom lesz Isten királyságáig.
Most jön az álom magyarázata (Dán. 2,36-49.). 36. vers: „ez az álom, és a magyarázatát is elmondjuk a királynak”. A magyarázatba belevonja barátait is, annak ellenére, hogy Isten csak neki nyilatkoztatta ki az álom jelentőségét. Dániel többes számban beszél. Nebukadneccar egy pogány volt, Dániel pedig egy próféta Izraelből. Feltételeznünk kell, hogy itt pogány birodalmakról van szó: „…és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.” Jeruzsálem még mindig el van taposva. A zsidók nem tudják felépíteni a templomot. Itt négy pogány világbirodalomról van szó. „Ó király, királyok királya, akinek a menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott, kezedbe adta az embereket, a mezei állatokat és az égi madarakat, bárhol laknak is, és mindezeknek uralkodójává tett: te vagy az aranyfej!” Nebukadneccar a leírás szerint egy általános birodalom feje volt. Az első királyság Babilon volt. Ha visszalapozunk a Genezis 11-hez, ott olvassuk, hogy az emberek egy tornyot akartak építeni, mely a mennybe ér. Ez volt Bábel vagy Babilon. Most Babilon megint szerepet kapott.
Az arany fő értékelést jelent. 39. vers: „De utánad más királyság támad, alacsonyabb rendű a tiednél.” Az „alacsonyabb rendű” kifejezés leértékelésre utal, ez az első lépés a szétesés, a degeneráció irányába. Tudjuk a történelemből, hogy Babilon után a Medo-Perzsa birodalom következett, mely legyőzte Babilont. Ha a babiloni birodalom Kr.e. 605-539-ig tartott, akkor a Medo-Perzsa birodalom ideje Kr.e. 539–331-re datálható. Babilon egy monarchia volt, a Medo-Perzsa birodalom pedig autokrácia (erre utal a Dán. 6,15.). Ez egy kettős állam volt. A szobor két karja az, mely ezt a kettősséget kifejezi.
Létezett egy harmadik birodalom, rézből. A harmadik birodalom, melyet a történelemből ismerünk, és amelyre vonatkozóan a Dániel 7. és 8. fejezete részleteket ad meg, a görög birodalom volt. Ez egy oligarchia volt, egy katonai hatalom. Továbbá gyengébb volt, mint a korábbiak, bár Nagy Sándor erős király volt. A birodalom Kr.e. 331-146-ig állt fenn.
A negyedik birodalmat a Dán. 2,40. írja le. „A negyedik királyság erős lesz, mint a vas. Mert ahogyan a vas összetör és szétzúz mindent, úgy fogja pörölyként összetörni és szétzúzni amazokat.” Érdekes kifejezés az „összetörni és szétzúzni amazokat”. „Azt is láttad, hogy a lábak és az ujjak részint cserépből, részint vasból vannak. Az a királyság ugyanis szétszakad, de marad benne valami a vas keménységéből, ahogyan láttad, hogy a vas keveredett az agyagcseréppel.” Ez valamilyen amalgámnak tekinthető, egy összetett királyság. A 41. és a 42. vers között egy időszakasz, egy szünet van, amint azt később látni fogjuk. Dániel a lábujjakkal folytatja: „Lábujjai részint vasból, részint cserépből voltak; eszerint a királyság részint erős, részint törékeny lesz. Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogyan a vas sem egyesül a cseréppel.” A 41. és 42. vers közötti időszak, melyet a történelemből ismerünk, a mi korunk.
A negyedik birodalomnak kettős jellege, kettős természete van. A görög birodalmat a római birodalom követi. A római birodalom addig tart, amíg a kő le nem zuhan emberi kéz érintése nélkül, és a szobrot össze nem zúzza. Ennek bekövetkezése még várat magára. Ebből következik, hogy ennek a negyedik birodalomnak két tulajdonsága van: a korai erősség és a későbbi gyengeség. A következő fejezetekben ez részletesen le lesz írva.
Hadd mondjak egy példát. Tajvan magát a kínai birodalomnak tartja, mert a kommunisták száműzték a vezetőséget. Egy hatalomcsere játszódott le, de a nép megmaradt, fennmaradt a történelmi folyamatosság, a közös kultúra, a közös nyelv. Ez képezi a népet. A római birodalom hasonló jelleggel bír.
Itt meg kell állnunk. Vannak más fontos dolgok ebben a fejezetben, melyekről beszélnünk kell. Szót ejtünk a birodalom természetéről, a két lábszárról, a lábujjak jelentőségéről, a királyokról, a királyság keleti és nyugati birodalomra való felosztásáról, és az örök királyság felállításáról, miután a kő lezuhan és szétzúzza a szobrot. Ezekre a folytatásban térünk ki.