Hogyan élhetnek a keresztyének, ha hitre jutottak? Sajnos sok keresztyén, miután Isten kegyelme által megszabadult a bűn ítélete alól, visszatér a mózesi törvény rabszolgaságába, mivel Isten előtt életviteli szabályok betartása által akar érdemeket szerezni. Mások szabadságban élnek, de oly módon, hogy nincsenek tekintettel erkölcsi határokra, vagyis ez nem szabadság, hanem szabadosság.Pillantsunk vissza a történelembe, amikor is az antinomisták és a puritánok heves vitát folytattak a törvény szerepéről a hívők életében. Az antinomisták sokat bírálták a puritánokat, amiért igénybe veszik a „törvény ostorát” a hívők mindennapi életének irányítására. John Bunyan így válaszolt nekik a „Zarándok útjában” és szavai a „Keresztyén” szájából így hangzottak: „Én az uram szabályai szerint járok, ti a zabolátlan fantáziátok szerint éltek”. Nem nehéz felismerni, hogy heves harc dúlt közöttük, és mindkét fél sok félreértésre adott okot. A puritán felfogás a kálvinisták körében fölényben volt. Az ő nézetüket Ernest F. Kevan szavai tükrözik leginkább: „A puritánok szerint a hívőket a keresztyén szabadság nem a törvénytől, hanem a törvény számára szabadította meg; a hívő nincs már a törvény „alatt”, de még mindig a törvényen „belül” van. Azt tanították, hogy ez maga a szabadság.” (v.ö. 1.Kor. 9,21).
Pál apostol hasonló álláspontot képvisel, és harmadik útként a galatáknak ezt az életvitelt ajánlja, a mózesi törvény és a szabadosság helyett. A Szentszellem szabadságában egy olyan életet mutat fel, melyben szükséges, hogy „a törvény követelése teljesüljön” (Róm. 8,4). Egy ilyen élet „ellen nincs törvény” (Gal. 5,23). A Szentszellem lakozást vett a hívő ember szívében és vezeti őt az igazság útján. A Szellem közvetítette Isten szeretetét és az erkölcsi törvényt a hívő ember szívébe, és ez a Szentháromság lényét és jellemét tükrözi. Így maga a mózesi törvény szerzője vált a keresztyén ember vezetőjévé az életben. Egy igazán szabad életben, szabadulva attól a kényszertől, hogy Istennél cselekedetei által kegyet keressen, és szabadon engedelmeskedve Istennek, szeretetből.
A keresztyén élet szabadsága nem szabadosság. John Stott találóan fejezte ki magát, amikor azt mondta: „A keresztyén szabadság szabadság a bűntől, és nem szabadság a bűnre”. Ez a valódi szabadság, mert Ő, aki a mi törvényünkké, életünkké lett, váltságműve által motivál, és képessé tesz minket a megszentelődésre.
Egy lelkész mondta el következő történetet: Egy csoport fiatal hívő volt együtt egy kérdés-felelet órán. Ketten közülük nem fogadták el annak az igének az értelmezését, hogy „ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára” (Róm 7,4), szerintük ez nem pontosan azt jelenti, amit alatta értünk. Szerintük Isten kezében a törvény az az eszköz, amely minket engedelmességre késztet.
A fiatalemberek egyike fiatal házas volt. A lelkész a fiatal pár elé lépett és megkérdezte, Ti ugye nem régen házasodtatok össze? A fiatalember elpirulva mondta, igen. A lelkész megkérdezte: Engedelmeskedik neked a feleséged? – Persze, volt a válasz. A következő kérdés ez volt: Van-e konyharend a konyhában és van e rend az étkezőben? Nincs, volt a válasz. És a nappaliban? Ott sincs. Hát nem lóg sehol sem egy házirend a lakásban? Sehol se. És mégis azt állítod, hogy feleséged engedelmeskedik neked. Miért? – Mert szeret engem. – Nos, ez volt a válasz a kérdésükre.
Aki a törvény szabályai szerint akar élni, az elfelejti, hogy mi az Istentől kapott legnagyobb kincs az életében. Ez pedig a Szentszellem jelenléte és vezetése a hívő élet során. Most vizsgáljuk meg, hogy Pál apostol mit mond a hívőknek arra nézve, hogy a keresztyén életben hogyan valósul meg Isten akarata. Isten kegyelme képessé teszi a hívőt arra, hogy Istennek tetsző életet éljen.
Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. 14 Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” 15 Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást! 16 Intelek titeket: a Szellem szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. 17 Mert a test kívánsága a Szellem ellen tör, a Szellemé pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. 18 Ha pedig a Szelem vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt. 19 A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, 20 bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; 21 irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. 22 A Szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. 24 Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. 25 Ha a Szellem által élünk, akkor éljünk is a Szellem szerint. 26 Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.
A 13. versben az apostol emlékezteti a galatákat elhívásukra: testvéreim, szabadságra vagytok elhívva! Abban a történelmi korszakban, amikor Pál a levelét írta, elsősorban a mózesi törvény kötelékéből való szabadulásra gondolt, mindenekelőtt a körülmetélés rítusától való szabadságra. Ez az elv persze minden olyan törvényeskedésre vonatkozik, amit emberek vezetnek be, és amelyről azt tartják, hogy ezek az üdvösséghez vagy a megszentelődéshez szükségesek. Sok gyülekezet tabukat vezetett be (pl. nem szabad ezt vagy azt tenni, ide vagy oda elmenni, öltözködési szabályok, vagy sajátságos zene és hangszerek előírása, stb.), melyek bizonyára az apostol nemtetszését váltanák ki. Ő sosem képviselte a negatív szabályok keresztyénségét, az „add –fel”, „ne-tedd” – féle magatartást, ahol egy kívülálló, egy gyülekezeti „tisztviselő” ír elő szabályokat, és ahol valaki külső nyomás hatására engedelmeskedik és nem az Úr iránti szeretetből, benső indíttatásból.
Mire nem hívott el az Úr? …csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek. Ez a mondat egy óvás a szabadosságtól, a parázna, kicsapongó, erkölcstelen élet folytatásától. Az óvás előrelátó volt. Feltételezte, hogy egyesek az apostol tanítását félreértik, és a törvénytől való szabadságot úgy értelmezik majd, hogy gátlástalanul élhetik ki kaotikus erkölcstelenségüket (v.ö. Júd 4).
A hívő ember szabadsága a szeretet szolgálatban nyilvánul meg: hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Ez Pál apostol ellenszere. A szeretettel párosuló szabadság szolgálathoz vezet. A szeretet nélküli szabadság gyümölcse a szabadosság. A szeretet természetesen a Szentszellemtől belénk plántált szeretet, mely elsősorban afelé irányul, aki először szeretett minket, és életét adta érettünk. Az a szolgálat, amely ebből a szeretetből fakad, betölti a törvény minden követelményét. Erre utal az apostol, amikor Lev. (3.Mózes) 19,18-at idézi, „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”
A Leviticusból vett idézet arra mutat, hogy Pál a mózesi törvény betöltését a Krisztus iránti szeretetben látja. Más szóval, nem szabad azt hinnünk, hogy ha Krisztusba vetettük hitünket és megszabadultunk a törvény átkának kötelékéből, akkor nem kell a törvénynek engedelmeskedni, és hátat lehet fordítani neki. A törvény Isten akaratának kifejezése, és az is marad, és mindenki, aki igazán szereti az ige Istenét, szeretni fogja az Ő törvényét is, mint jellemének kifejezését. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja az a tény, hogy a tíz parancsolat közül kilenc az újtestamentumban meg lett ismételve, mint intés.
Majd Pál elénk tárja a keresztyén élet csodálatos harmadik útját. Intelek titeket: a Szellem szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. (5,16). Ez az ő ellenszere a júdaisták, a törvényeskedők rombolása ellen, amely felemészti a gyülekezet energiáját. A törvényeskedők vádaskodása és ellenségeskedése, szektás viselkedése a világ számára undorító képet fest a keresztyén életről. A gyülekezet bizonyságtétele szenved csorbát ebben. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást! (5,15)
A Szellem szerinti járás parancsához egy csodálatos ígéret fűződik: és a test kívánságát ne teljesítsétek. Pál egy szóval sem mondja, hogy a hívő ember számára ismeretlen lesz a test kívánsága. Ellenben azt mondja, hogy a test kívánságát nem fogjuk teljesíteni. A keresztyén nem egy élettelen tárgy, nem „fából és kövekből” való – amint azt Luther is kifejezte. A keresztyén embernek is vannak érzései és szenvedélyei. A hívő ember életében is lesznek mindig, élete végéig, belső harcok – de van szabadulás, mert ehhez egy Isten Szelleme általi erő áll rendelkezésére. A Szentszellem az élet különböző helyzeteiben teljes győzelmet tud adni.
Izmael és Izsák a mai napig is küzdenek egymással. Nemcsak a világpolitika színpadán, hanem a hívő belső emberében is. Ezért kell Szellemben járnunk! Ezért írja Pál: 17 Mert a test kívánsága a Szellem ellen tör, a Szellemé pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Az apostol nem tagadja, hogy a hívő ember nem tud győzni a test elleni harcban. Azt akarja kihangsúlyozni hogy a győzelem nem a saját erejéből fog történni. A győzelem Isten erejében keresendő. Pál arra mutat rá, hogy aki Szellemben jár az nem fog a testnek teret adni.
A 18. versben a következményekről beszél. A vers így kezdődik: Ha pedig a Szelem vezet titeket… Ez egy olyan feltevés, melyet az Újtestamentum más részei is megerősítenek. A hívőket Isten Szelleme vezeti, ez az ő születési joguk, ezt Pál a Róm 8,14.-ben így fejezi ki: Akiket pedig Isten Szelleme vezérel, azok Isten fiai. Nincsenek tehát többé a törvény alatt, amely vereséget, megkötözöttséget és szellemi impotenciát jelent. Hendriksen a Szellemben való járást így írja le: „A Szentszellemnek állandó, hatékony és üdvös hatása van, amely Isten gyermekeinek szívében munkálkodik, irányítja, és mindinkább képessé teszi őket a bennük lakozó bűn legyőzésére, és segíti őket abban, hogy Isten parancsai szerint, szabadságban és örömmel járjanak”. Ez több, mint amit „vezetésnek” nevezünk! A Szentszellem a hívő ember gondolkozásának és életének uralkodó és vezérlő „szerve” lesz. Pál apostol számára a Szellemben járás a harmadik út, a törvény alatt élés és a szabadosságban járás mellett. „Ez nem egy középút” – mondja Burton – „hanem a hit és szeretet élete, egy ívként mindenek felett, a ’szabályoktól’ szabadon”.
A hívő ember életének sikere annak köszönhető, hogy Krisztus munkálkodásának következtében annak a Szentszellemnek a hatásos befolyása alá kerül, aki minden hívő szívében lakozik, és akinek hitből engedelmeskedik. Ezt Pál a Fil. 2,12-13-ban így fejezi ki: Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. Persze ez a hit is az Úrtól van.
Akiket Isten Szelleme vezérel, azok szeretik Isten igéjét (Zsolt 119), örömmel tanulnak az Úr utasításai szerint kegyelemből élni, (v.ö. Ján 13,34; 14,15, 21; 15,10) és kezdik felfedezni életükben a Szentszellem gyümölcseit.
Most a bizonyítékok felé kell fordulnunk. A Gal 5,19-21-ben az apostol felsorolja a szabadosságnak, azaz a test cselekedeteinek bizonyítékait. A test cselekedetei aztbizonyítják, hogy akik ezeket teszik, nem élnek a Szellem vezetése alatt. Ha valaki ezek szerint él, ott nincs bizonyosság afelől, hogy ez a személy a szent Isten tulajdona.
A test cselekedeteit majdnem lehetetlen számba venni. Számuk felülmúlja a Szentszellem gyümölcseinek számát. Valaki azt mondta, hogy bukott állapotunkat jellemzi, hogy szótárunk sokkal több kifejezést ismer a bűnök leírására, mint a kegyelmi ajándékokra. Itt az apostol szexuális, szociális és szellemi bűnöket sorol fel.
Végül így szól, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. A „cselekszenek” kifejezés tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy folyamatosan végzik (praktizálnak). Ez más szóval annyit jelent, hogy azok, akiknek az életét ezek a bűnök jellemzik, azok ki vannak zárva Isten országából (v.ö. 1.Kor 6,11; Ef 4,20.; 5,7-11). Az Úr Jézus Krisztus által elnyert megváltásunk a bűntől való megváltás. Ha egy „üdvösség” nem hozza meg a megszentelődés gyakorlati gyümölcsét, az nem üdvösség.
A Szellemben járás bizonyítékait az apostol a Gal 5,22-24.-ben sorolja fel. A Szellem vezetésére jellemző kilenc erény összessége képezi a „Szellem gyümölcsét”. Ez a gyümölcs a Szellem életének termése a hívőben.
Ezeket néhány érdekes tulajdonság jellemzi.
Először, a Szellem gyümölcsében egység van. Biztosan észrevettük, hogy a „gyümölcs” szó egyes számban áll. A Szellemnek csak egy gyümölcse van, mely kilenc erényből tevődik össze. Ha ezek közül egy hiányzik, akkor nem beszélhetünk a „Szellem gyümölcséről”. A Szellem termése olyan, mint egy dinnye, amelynek kilenc íze van. Vannak, akik azt állítják, hogy a kilenc erény az Úr Jézus Krisztus kiegyensúlyozott, lekerekített jellemét képezi. Az Ő életét formálja ki a Szellem a hívőben.
Másodszor, a Szentszellem gyümölcse harmóniát fejez ki. Az első három erény természete befelé, a második háromé kifelé, és az utolsó háromé felfelé irányul.
Harmadszor, a hívőben meg kell teremtődjön a Szellem gyümölcse. Ha ezekből az erényekből valami hiányzik, akkor az bizonyíték arra, hogy vétkeztünk a Szentszellem ellen, akinek feladata ezeket az erényeket a szentek életében kifejezésre juttatni.
Végül a 23. vers végén Pál apostol rámutat egy fontos dologra: Mózes törvénye nem talál hiányosságot a Szellem gyümölcsében. A test utánozhatja, megjátszhatja az egyes erényeket, de sohse fogja őket megteremni. Csak a Szellem tudja ezeket megteremni, és ez kielégíti az erkölcsi törvényt a hívő életében.
Gyakran elfelejtjük, hogy a Szellemben járás nem alacsonyabb rendű, mint a törvény vagy a tíz parancsolat betartása. A Szellemben élés egy magasabb mércének felel meg. Arthur Way a 18. verset így fejezte ki: „Ha alávetitek magatokat a Szellem vezetésének, akkor többé nem vagytok a törvény alatt, hanem MAGASABB SÍKON jártok”.
A 24. versben egy új pozícióról ír az apostol. Pál a Szellemben való járás bizonyítékainak megerősítése érdekében emlékezteti a galatákat, hogy akik a Krisztuséi, már a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ez az érem másik oldala. A 24. versben sok mindenre kell figyelni.
Először nagyon fontos a „megfeszítették” ige. Az igeidő a megtérésük múltjára utal. Annak idején, amikor ezt a lépést megtették, szakítottak a múltjukkal. Az ő „Képviselőjükben” meghaltak és benne a hústest halálos döfést szenvedett. Most a feltámadás talaján állnak, egységben Vele, és most a gyakorlatban kell pozíciójukat, az alapelvet kifejezésre juttatni.
Másodszor a „megfeszítették” ige cselekvő alakban áll, ellentétben Gal 2,20 és Róm 6,6-al. Valószínűleg azért, mert itt a hívő ember hitén van a hangsúly, amely az egységnek, és a Vele az Ő halálában való azonosulásnak a pecsétje. Mit mond Pál Róm 6,11.-ben? Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban. Itt is a hangsúly a „tartsátok magatokról” szavakon van. Másrészt persze a kereszthalál egy olyan halál, amelyet nem tudunk magunkra alkalmazni, ezért a cselekvő alakot nem szabad túlhangsúlyoznunk.
A 25-26. versben rátér a Szentszellemben való járás megvalósítására. Megint egy előfeltételezéssel kezdi, melynek alapján felszólítja olvasóit, hogy aszerint éljenek. Az előfeltételezés, „ha a Szellem által élünk”. A mondatszerkezet és a szövegkörnyezet a valóságra utal. A hívő ember Szellem szerint él, mert ő az élet Szelleme Jézus Krisztusban. A hívő a Szellemben él (25. vers), a Szellem vezetése alatt (18. vers) és Szellemben jár (16. és 25. vers). Az első a Krisztusban való egység életszerű elevenségére utal, a második a Szellem irányítására mutat rá, és a harmadik az életvitelről beszél.
Az előfeltételezésből kiindulva természetesen következik az intés. A járás az életvitelből indul ki. A „járás” szó itt más, mint a 16. versben (Károli fordítás szerint). A 16. versben a „járás” egy általános magatartást fejez ki. Ezért alkalmas utalás a hívő ember szellemi magatartására. A 25. versben a szó annyit jelent mint „helyesen viselkedni”, eredeti értelemben annyit jelent mint a vonalon járni, lépni (v.ö. Gal 6,16; Róm 4,12; Fil 3,16; ApCsel 21,24.). Az apostol tulajdonképpen azt mondja: miután Szellemben élünk, minden lépésünket Szellemben kell megfontolnunk. A „járás” szóképe, és ahogy az ember járni tanul, nagy segítség annak megértéséhez, hogy mit jelent Szellem szerint járni a szellemi életben. Csecsemők nem tanulnak meg járni tankönyvekből, teóriák alapján, hanem lassan kísérelnek meg lépéseket tenni, először egyet, aztán többet. Így van ez a keresztyén életben is. Először egy lépést tesz a keresztyén a Szentszellem vezetése alatt, és később folytatja a járás „kalandját” – rábízva magát a Szentszellem vezetésére. Így tanul meg a keresztyén szellemi értelemben járni. Ez nem máról holnapra, egyszerre történik meg, hanem idő és gyakorlat kérdése. Azon kívül, sosem jutunk el oda, ahol nem bukhatunk el ismét. Itt szeretném ismételten felhívni azoknak a testvéreknek a figyelmét, akik gyülekezeti vezetők. Ha egy bűnös kegyelemből hit által befogadja Krisztust szívébe, akkor legyetek vele szemben türelemmel. Ne várjátok el, hogy máról holnapra szokásai, ruházata, baráti köre, stb. megváltozzon és ne állítsatok fel követelményeket. Ha egy fiatal hívőt „megerőszakolunk” követeléseinkkel, akkor vétkezünk a Szentszellem ellen és mi akarjuk átvenni a Szentszellem szerepét. Egy ilyen fiatal „megerőszakolt” hívő el fog fordulni az Úrtól és legjobb esetben egy olyan közösségbe fog helyet keresni, ahol szeretettel és türelemmel fogják őt befogadni és hitében felépíteni.
A legszebb illusztráció a Szentszellem vezetésére Izrael pusztai vándorlásának a képe, ahol Isten az Ő népét a felhő- és tűzoszlop segítségével vezette.
Az igeszakasz fő mondanivalója így foglalható össze: A keresztyén élet nem a mózesi törvény alatti élet, annak ellenére, hogy a keresztyén ember élete mindig összhangban fog maradni a törvény igazságával. Másrészt ez az élet nem azonos a szabadossággal. A keresztyén élete a Szellem alá van rendelve, aki jelenlétével igazgatja és vezérli. Ez a harmadik út, azaz a szabadság, a világosság és a valódi élet útja. Az Úr adná meg, hogy vele járhassunk, és meglátszódhasson életünkben a Szentszellem gyümölcse, melyet csak egyedül ő tud megteremni.