Ha megvizsgáljuk mindazt, amit eddig megtudtunk Ézsaiás könyvéből, észrevehetjük, hogy már elég messzire eljutottunk. Nem tudtunk mindent a legapróbb részletekig tanulmányozni, különben az egész életem kevés lett volna hozzá, hogy elérjünk a könyv végéig. Sőt még e mellett a tempó mellett sem vagyok biztos benne, hogy minden fejezetet át tudunk venni. Azonban fontos, hogy ezeket a fejezeteket is elolvassuk, még ha most esetleg ki is hagyjuk őket.A következő 5 tanulmány, amelyek a 28-tól a 33. fejezetig terjedő fejezetekről szól, Ezékiás király korában játszódik. Ő volt Juda egyik legnagyobb királya. A 2Kir 18,5-ben a következőt olvashatjuk Ezékiásról: „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána.”
Abban a próféciában, amellyel ma foglalkozunk Ezékiás király fontos szerepet játszik. Áház király idejében Judának problémája volt a Szíria és Efraim, (az Északi királyság) közötti szövetséggel. Szíria és Efraim el meg akarták hódítani Judát. Áház ezért segítséget kért Asszíriától, Ézsaiás próféta tanácsa ellenére. Amikor egy király segítséget kért egy pogány birodalomtól, annak a jele volt, hogy megtagadta a teokráciát, azaz Isten uralmát. Ez Isten nagy ígéreteinek megtagadása volt, amelyet Juda trónjával kapcsolatban tett. Isten örök birodalmat ígért neki, és megígérte, hogy vele lesz. Az „arc nélküli” király azonban Asszíria felé fordult. Engedetlenségének az volt a következménye, hogy Asszíria az egész régiót uralma alá vette. – Ez egy alapvetően érvényes szabály: Ha a „húsra” hagyatkozunk, vagyis test szerint gondolkodunk, akkor a tárgy vagy személy lesz a bukásunk okozója, akire rábízzuk magunkat. Így lett Asszíria Juda ellensége. Krisztus előtt 722-ben Asszíria meghódította az Északi országrészt. Az Ézsaiás 28 valószínűleg 1-2 évvel azután íródott, hogy Ezékiás került a trónra. Ekkor az Északi királyság röviddel az elfoglalása előtt állt. Judának tehát problémája volt Asszíriával. Ahelyett, hogy Istenhez fordult volna Ezékiás, uralkodásának első éveiben a tanácsosok egy csoportjának befolyása alá került, akik azt tanácsolták neki, hogy Egyiptomtól kérjen segítséget. Ézsaiás próféta azonban ezt ellenezte. És ekkor ugyanazt történt, mint Áház király idejében, Isten helyett emberi segítségért folyamodtak.
A 28-33. fejezetig terjedő szakasz, amelyet a „jajok” könyvének nevezünk, az Egyiptommal való közös politika ellen íródott. Egyre növekedett azoknak a férfiaknak a befolyása, akik az Egyiptommal való szövetség mellett álltak ki, amig az Egyiptommal való szövetséget megkötötték. Ez ellen a szövetség ellen prófétált Ézsaiás. Azt mondja, hogy hiába hagyatkoznak lovakra és harci kocsikra, mindez semmit sem fog használni, amikor Egyiptomnál keresnek segítséget. Ezeket a próféciákat az jellemzi, hogy mindegyik egy „jaj”szóval kezdődik.
Ézs 28,1… „Jaj a büszke koszorúnak, melyet Efraim részegei viselnek, és a hervadó virágnak,”
29,1: „Jaj Ariélnak, Ariélnak, a városnak, ahol Dávid táborozott! (Ez Jeruzsálem) Évek telnek egymás után, ünnepek váltják egymást,”
29,15: „Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az ÚR elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki lát minket, ki ismer bennünket?”
30,1: „Jaj a pártütő fiaknak – így szól az ÚR -, akik tervet szőnek, de nélkülem, szerzõdést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva!”
31,1: „Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek segítségért! Lovakban reménykednek, a harci kocsik tömegében bíznak, és a lovasok nagy erejében; de nem tekintenek Izráel Szentjére, nem folyamodnak az ÚRhoz.”
33,1: „Jaj neked, pusztító, akit még nem ért pusztulás,” Ez a kifejezés Asszíriára vonatkozik.
Most tehát „jajok” egész sorozatát olvashattuk. A 7-12. fejezeteket úgy neveztük, hogy Immánuel könyve. Ez pedig a „Jajok” könyve. Úgy is nevezik, hogy „A drága sarokkő” könyve, mivel a Juda, Asszíria és Efraim felett mondott „jajok” között megtaláljuk Izrael egyetlen reménységének, a Messiásnak az ígéretét.
Ha egy gyakorlati mondanivalót keresünk a 28. fejezetben, akkor összehasonlíthatjuk a Róm 8,1-4-gyel: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Szellemének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint.” A nagy lecke, amit minden keresztyénnek meg kell tanulnia az, hogy bizalmunkat Jézus Krisztusba kell vetnünk, és hogy azt az életet, amit élünk, a Szentszellemtől való függőségben éljük.
Nagyon fontos megtanulnunk, hogy hogyan lehetünk keresztyének? Elmondjam nektek újra? A legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy Jézus Krisztus a mi bűneinkért halt meg, mint helyettesítő áldozat. Ő vette magára helyettünk az ítéletet, mint Isten Fia. Ha hozzá fordulunk, és azt mondjuk: „Köszönöm, Uram, hogy meghaltál értem”, akkor abban a pillanatban megkapjuk a Szentszellemet és az új életünket és megbocsáttatnak a bűneink, és új emberré leszünk. Akkor már Isten családjába tartozunk. Isten előtt szentek leszünk. Mindez egyedül a Belé vetett bizalmunk által történik, nem cselekedetek vagy valamelyik egyházhoz való tartozás által, nem a szakramentumok, az imádság vagy a keresztség által. Az örök élet ajándék, és csak Istentől kaphatjuk meg, mindenféle saját érdem nélkül.
Ettől kezdve örvendezhet a keresztyén az örök életének! A hála jellemzi az életét, és az, hogy növekszik, és egyre érettebbé válik a hitben. Ugyanaz az alapelv érvényes a megszentelődésre, mint a megtérésre: A hit alapelve! Ha Jézusra, a feltámadott Úrra tekintünk, aki megígérte nekünk, hogy gondoskodik rólunk, és aki a mi nagy főpapunk, ha Őrá bízzuk magunkat, és szellemben járunk, ha növekszünk a kegyelemben, akkor át fogunk változni az Ő hasonlatosságára. Akkor fog tudni bennünket használni, akkor fogjuk megtalálni a helyünket a gyülekezetünkben, és akkor fogjuk tudni szellemi ajándékainkat a gyülekezetnek, Krisztus testének javára kamatoztatni.
A lecke, amit Judának a próféta kijelentésén keresztül meg kellett tanulnia, az volt, hogy bízzon Izrael Szentjében. Aki a „hús”- ra hagyatkozik, az a „hús” szerint is fog járni. Aki Egyiptomban bízik, az a saját bölcsességében és saját erejében bízik. Az ilyen mesterkedéseket gyűlöli Isten. Megpróbáltuk már Isten akaratát saját erőnkből véghezvinni? Egészen biztosan, mivel emberek vagyunk.
Ez a gyakorlati mondanivaló ezekben a fejezetekben, amit Ézsaiás újra és újra megismétel.
Az Ézs 28,1-6 ban Samária elestéről olvashatunk próféciát. A prófécia időpontja körülbelül Krisztus előtt 725-re tehető. Samária eleste pedig Krisztus előtt 722-re. Samária az Asszírok keze által esik el.
Ézs 28,1: „Jaj a büszke koszorúnak, melyet Efraim részegei viselnek, és a hervadó virágnak, amely ékesen díszíti őket, akik bortól mámorosak a termékeny völgyre nézõ hegycsúcson! 2. Küldi már az Úr az erőset, a hatalmasat.” (Ez Asszíria) „Olyan, mint a jégverés, a tomboló orkán, mint a roppant, elsöprõ vizek áradata: hatalma földre terít. 3. Lábbal tiporják majd Efraim részegeinek büszke koszorúját, 4. és úgy jár majd hervadó virága,” (ez Samária) „mely ékesen díszíti a termékeny völgyre nézõ hegycsúcson, mint a korai füge gyümölcsérés előtt: ha meglátja valaki, alig veszi kezébe, máris lenyeli.” (Ha júniusban, júliusban már füge látható a fügefán, akkor az egy korai füge, olyan füge, aminek nem kellene ott lennie. Ha ilyet lát valaki, rögtön le akarja szedni és meg akarja enni. Samáriával is ez fog történni. Ez egy szörnyű prófécia az Északi királyság ellen. Samária egy csodaszép város, gyönyörű környezetben, az asszírok kezébe fog esni.) /Most következik az ígéret az 5-6. versben./ „5. Azon a napon a Seregek URa lesz népe maradékának díszes koszorúja, ékes koronája. 6. Ő lesz az igazság szelleme azokban, akik igazságot szolgáltatnak, és a hősi erő azokban, akik visszaverik a városkapu ellen támadókat.” Samária a hervadó virág, amit meghódít Asszíria. Ha valaki ezt a szakaszt olvassa, fel kell, hogy tűnjön neki, hogy a próféta két bűnt különösen megemlít, amelyben Samária lakói el fognak bukni.
- A samáriabeliek egyre nagyobb számban buktak el az iszákosságban. Úgy is nevezi őket a próféta, hogy Efraim részegei. Ma pedig egyre növekvő drogfogyasztásról lehetne beszélni. Az alkohol, mint kábítószer állt az első helyen az életükben.
- A második bűn a büszkeség bűne volt. Az Északi királyság büszke volt, és a Biblia újra és újra megismétli, hogy a büszkeség egy igen nagy bűn Isten előtt, és hogy a büszke emberek el fognak bukni. A Péld 16,18-ban olvashatjuk az ismert mondást: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” Ez nem mindig van így, de általános alapelv, hogy a büszke ember, amikor felmagasztalja magát, nemsokára elbukik. Samária büszke volt, de nemsokára fogságba viszik. Az egyetlen remény Samária számára Jahve, aki Juda és a hívő samáriabeliek büszkesége.
Ha egy judabeli olvasta ezt a próféciát Samáriáról, egészen biztosan nagyon örült neki. Gyakori igazság Isten Igéjében, hogy amikor úgy gondoljuk, hogy valami másvalakire vonatkozik, akkor hirtelen felfedezzük, hogy ránk nézve is érvényes. Ezért ne lepődjünk meg, amikor az Ézs 28,7-ben azt olvassuk: „De ezek is tántorognak a bortól, támolyognak az italtól.” Innen kezdve egészen a 22. versig Juda bukásáról olvashatjuk a próféciát. Ebben a próféciában a papok és a próféták állnak az előtérben.
„7. De ezek is tántorognak a bortól, támolyognak az italtól. Papok és próféták tántorognak az italtól, megzavarodtak a bortól! Támolyognak az ital miatt, tántorognak, amikor látomásuk van, ingadoznak, amikor döntést hoznak.” Mit mond itt tulajdonképpen Ézsaiás? Mit jelent az, hogy „tántorognak, amikor látomásuk van”? A papok, akiknek az volt a feladatuk, hogy továbbadják a tanítást Isten Igéjéből, akiknek ismerniük kellett az igazságot, részegek voltak, amikor tanítottak. A próféta, akinek látomása volt, és akinek Isten ítéletét kellett végrehajtania, téved az igazságszolgáltatásban. Nem arról van szó, hogy a papok és a próféta ellátták a feladatukat, és azután este elmentek ünnepelni és inni. Nem, ők szolgálatuk gyakorlása közben voltak részegek! El tudjátok képzelni a papokat, amint a borral eltelve hirdetik a tanításukat, és ahogy a próféta artikulálatlanul mindenféle zagyvaságokat beszél? Vagy azt, hogy valamelyikük egy húsvét reggelen felmegy a szószékre, és az imádságos könyvből egy temetési beszédet akar felolvasni, mert aznap reggel már megivott néhány pohár bort a reggeli mellé.
Nem megdöbbentő az, ahogy Isten a próféták által beszél az ítéletről? „8. Minden asztal tele van undok hányással, nincs sehol tiszta hely!”
Hogy tanítják a papok Ézsaiást: „9. Kit akar ez a tudományára tanítani? Kivel akarja a kijelentést megértetni? Akiket most választottak el az anyatejtől? Akiket most vettek le az anyamellről?” Ézsaiásnak nap mint nap hallgatnia kellet ezeket a papokat és prófétákat, és meg kellett állapítania, hogy vétkeztek Isten ellen, és viselkedésükkel magukra vonták Isten ítéletét. Itt voltak ezek a papok, akik mindig ugyanazt ismételték, és semmitmondó tanításokat hirdettek. Csupa közhelyet, mindenféle intellektuális tartalom nélkül: „9. Kit akar ez a tudományára tanítani? Kivel akarja a kijelentést megértetni? Akiket most választottak el az anyatejtől? (Csak kisbabákat tud tanítani) Akiket most vettek le az anyamellről?”
A legrosszabb dolog, ami előfordulhat Isten gyermekei között, ez a fajta beképzeltség és büszkeség, amikor valaki úgy gondolja, hogy azért mert ő ismer néhány igeverset és hallott néhány tanítást, már senki nem tud neki semmi újat tanítani. Elterjedt ez a fajta beállítottság evangéliumi keresztyének között. Sokan azt gondolják, hogy mivel már megtanulták a keresztyénség néhány alapelvét, már nem kell Bibliát tanulmányozniuk, mert a Biblia már semmi újat nem tud nekik mondani. Nincs igényük arra, hogy bővítsék ismereteiket, hogy jobban elmélyüljenek az Írás ismeretében. Meg vagyok róla győződve, hogy az Írás ismeretének csupán az elején állunk, mi is, akik a Bibliát tanítjuk. Olyan evangéliumi keresztyénekről beszélek, mint amilyenek mi vagyunk és olyan evangéliumi gyülekezetekről, mint a miénk. A felületes bibliaismeret felületes keresztyén élethez vezet! Ha azt gondoljuk, hogy mivel egy olyan gyülekezethez tartozunk, ahol az Igét erőteljesen és igényesen hirdetik, már ismerjük az igazságot, akkor haza kellene mennünk presbitertársaimmal és térdre borulva azt kérdeznünk: Uram, mit csináltunk rosszul? Nincs rosszabb, mint a büszkeség, „ezt és ezt elértem, és nincs többre szükségem, ez elég”.
Megvan az üdvösségem, vannak keresztyén élményeim, megtapasztalásaim, Krisztus ott lakik a szívemben, van személyes kapcsolatom Istennel, az Ő gyermeke vagyok, az Ő családjához tartozok, üdvbizonyosságom van. Ó, de jó! Mire hívott el téged Isten? Csupán arra, hogy örök életet ajándékozzon neked és kész? Azért, hogy jól érezd magad Jézusnál, a gyülekezetben, a közösségben? A gyülekezet egy langyos fürdő, amiben jól érzem magam? A gyülekezetemhez való tartozásnak az az elsődleges oka, hogy jól érzem magam benne? Ezek fontos kérdések, amelyeket fel kell tennünk magunknak.
Juda elért valamit, elégedett és büszke lett a tudására és helyzetére, „Mi vagyunk a kiválasztottak”. Ézsaiás naponta eléjük vitte Isten üzenetét, jól hallhatták. Mit mondtak azonban erre? „Kit akar ez a tudományára tanítani? Kivel akarja a kijelentést megértetni? Akiket most választottak el az anyatejtől? Akiket most vettek le az anyamellről?” Nekünk viszont már semmi újat nem tud mondani.
Micsoda irónia és szarkazmus következik ezután: „10. Mert azt mondja Zaw la zaw, zaw la zaw, kaw la kaw, kaw la kaw,” ami azt jelenti, „Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi!”
Ez olyan, mintha azt mondanánk: Itt egy kis prédikáció, ott egy kis prédikáció, majd újra egy kis prédikáció stb. Ugyan mit tud mondani egy testvér Pál katekizmusáról, vagy az Ige bármely másik részének magyarázatáról? Ugyan mit tud nekünk nyújtani bárki egy szisztematikus bibliatanulmányozással? Nem túl unalmas ez? Milyen gyakorlati értéke van ennek? Meg vagyok elégedve azzal, amit tudok, az új módszerek iránt érdeklődök, az új ismeretekkel akarok tisztában lenni, a régi bibliai gyökerek azonban nem lényegesek számomra.
Mi lesz ennek a következménye? Ugyanaz lesz a sorsunk, mint Judának és Samáriának.
Mi történt Pállal, amikor Athénba érkezett? Ha egyszer a mennyben leszek, remélem, hogy lesz „visszajátszás”. Szeretnék megnyomni egy gombot, és újra látni és hallani, hogy Pál hogyan prédikált Athénban. Vagy szeretnék egy „visszajátszást” Korintusról vagy Ézsaiás szolgálatáról, stb. Nagyon kíváncsi lennék ezekre! Szeretném tudni, hogy hogyan prédikált az értelmiségiek között Athénban. Tudjátok, mit mondtak Pálról az athéniak? (ApCsel 17,18) „Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek ezt kérdezték: „Mit akarhat ez a fecsegő mondani?” Láthatjuk, hogy az értelmiségieknek Athénban ugyanaz volt a beállítódásuk, mint a judabelieknek! Számukra a próféta vagy az apostol csupán egy fecsegő ember! „Zaw la zaw, zaw la zaw, kaw la kaw, kaw la kaw, itt egy kicsi, ott egy kicsi!” Pál a filozófusok szemében egy magszedegető volt, itt egy magocska, ott egy magocska, egy amatőrfilozófus. Mindenről tudott valamit, de más volt, mint a sztoikusok vagy az epikureusok. Talán a következőt mondták: Amit ez mond, az tudományosan nem megalapozott. Nekünk tudományos gondolkodásmódunk van, és azonnal látjuk, hogy ő nem tudományosan gondolkodik. Tele voltak előítéletekkel. Ezzel éppen azt bizonyították, hogy nem tudományosan gondolkodtak.
Ézs 28,11: „Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog beszélni ezzel a néppel…” Nem szörnyű ez az ítélet? „Ha fecsegőnek neveztek, – mondja Isten -akkor idegen nyelven fogok veletek beszélni, amit nem fogtok megérteni. Azzal vádoltatok, hogy érthetetlen nyelven beszélek, hogy csecsemő nyelvet használok, olyan nyelvet, amit csak a kisgyermekek érthetnek meg, ti pedig magasabb szinten vagytok. Ítéletet hozok rátok, mert nem figyeltetek az írásokra, és olyan nyelven fogok hozzátok beszélni, amit nem fogtok megérti”. Az a dolog, amiben megbotránkozunk, amire nem figyelünk oda, csapda számunkra. Ezt így olvassuk az Ézs 28,12-ben: „aki ezt mondta nekik: Itt van a nyugalom, adjatok nyugalmat a fáradtaknak! Itt van a felüdülés! De nem akartak rá hallgatni. Azért nekik ez lesz az ÚR igéje: Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi! Jártukban hadd essenek hanyatt, törjék össze magukat, essenek csapdába!” Isten ezzel azt mondja: Pontosan úgy lesz, ahogy mondtátok, érthetelen nyelven fogok hozzátok beszélni. Mire mutat itt rá? Itt az asszírokról van szó, akik el fognak jönni és le fognak győzni benneteket. Sőt még tovább is megy.
Elmond még egy alapelvet: Ha nem hallgatunk az Igére, akkor a legegyszerűbb Ige fog bennünket megítélni. Ha nem figyelünk az Ige igazságára, egyre nehezebb lesz megérteni. Ha nem akarunk reagálni a hirdetett igazságra, akkor ezt később már nem fogjuk tudni megtenni. Ezért olyan fontos, hogy odafigyeljünk az üzenetre! Így van ez az evangelizációval is: Az emberek újra és újra elutasítják az Igét, és ezáltal teljesen megkeményednek. Izrael erre a legjobb példa: Megkeményedtek, és az ítélet utolérte őket. Ez az egyénekre nézve is érvényes, legyen az illető keresztyén vagy nem keresztyén.
Ez az igazság is megtalálható az Újszövetségben. Az 1Kor 14,20-22-ben olvashatunk a nyelvek kérdéséről. „20. Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek. 21. A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr. 22. Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hivőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hivőknek szól.” Miért adta Isten a nyelveken szólás jelét? Azért adta ezt a jelet, hogy Izraelhez szóljon. Amikor Péter a pünkösdi nagy beszédét tartotta, és a férfiak elkezdtek nyelveken szólni, akkor ez az eljövendő ítélet jele volt, amelynek el kellett jönnie egy engedetlen népre. Ez megmutatta nekik, hogy eltávolodtak Istentől és ez volt számukra az utolsó figyelmeztetés. Isten olyan beszélt hozzájuk, amelyet nem érthettek meg. Most azokon az apostolokon keresztül beszélt, akik Jézust követték. Mindig, amikor a korai egyházban előfordult a nyelveken szólás, az annak a jele volt, hogy Isten elhagyta Izraelt. A nyelveken szólás Isten jele volt Izrael számára, hogy meghallják végre az apostolok üzenetét. A nyelveken szólás egy természetfeletti jel volt és ezáltal az emberek meggyőződhettek arról az igazságról, amit az apostolok hirdettek. – Amikor ma a gyülekezetekben az emberek felállnak és érthetetlen halandzsát mormolnak, akkor az nem biblikus nyelveken szólás. A biblikus nyelveken szólás mindig ismert nyelveken történt! Az „ismeretlen” melléknév sehol nem fordul el az Újszövetségben a nyelvekkel kapcsolatban. A bibliafordítók tévedésből fordították ezt a szót úgy, hogy „ismeretlen”. Amikor nyelveken szólásról volt szó, mindig ismert nyelvekről volt szó. Ez mindig annak a jele volt, hogy Isten ítéletet fog küldeni Izraelre.
Ézs 28,14: „Ezért halljátok az ÚR igéjét, ti csúfolódó emberek, akik uralkodtok ezen a népen Jeruzsálemben! 15. Ti ezt mondtátok: Szövetséget kötöttünk a halállal, és egyezségre léptünk a holtak hazájával. Ha jön az elsöprő áradat, nem ér el bennünket, mert a hazugság lesz az oltalmunk, a hamisság a rejtekhelyünk.” Szövetséget kötni a halállal azt jelenti, hogy szövetséget kötöttek Egyiptommal. A 15. vers Ézsaiás értelmezése azzal kapcsolatban, amit tettek. Nem mondták ki, hogy a hazugság és a hamisság a menedékük, de Ézsaiás értelmezése ez. Nem Istenre, hanem a hazugságra és a hamisságra hagyatkoztak. Amikor Egyiptomra bízták magukat, akkor a halálra bízták magukat. Az utolsó szövetség, amelyet Izrael a halállal fog kötni, az a szövetség lesz, amelyet az Antikrisztussal fog kötni az utolsó időkben. A Dán 9,24-27-ben olvashatunk erről. Az újonnan felépített templomban újra megkezdődnek az istentiszteletek. Ez lesz az utolsó szövetség a halállal.
Az egyetlen reményt a 16. versben találjuk meg: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” Juda egyetlen reménye a Messiásba vetett reménység lehet. Az egyetlen remény arra, hogy megmenekülnek az ítélettől az Istenbe vetett hit lehet. Ki vagy mi az említett „kő”? A mi Urunk. Amikor azt írja Ézsaiás, hogy „követ teszek le alapul”, akkor ez alatt azt érti, hogy az időtlen múltban el volt határozva, hogy Jézus Krisztus el fog jönni, mint Izrael köve. A történelem igazolja, hogy a Dávidnak adatott ígéretek beteljesedtek – Mikeás beszélt erről – mivel ezek Istentől származtak. A kő, amely fundamentumként le lett rakva, történelmileg igazoltan le lett rakva, amikor az ígéret Dávidnak adatott, és ez az egyetlen reménység ebben az ígéretben van. AmikorFaraday, az ismert fizikus a halálos ágyán feküdt, azt kérdezték tőle: Faraday úr, most min spekulál? Faraday azt válaszolta: Nem spekulálok, hanem a bizonyosságra hagyatkozom. És akkor a 2Tim 1,12-t idézte:„tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.” Az egyetlen reménység, hogy az alapként lerakott kőre, Jézus Krisztusra hagyatkozunk minden életkörülménytől függetlenül. Ami Judára érvényes, az ránk nézve is érvényes. A drága sarokkő Jézus Krisztus, és az ígéretek Vele kapcsolatosak. Aminek el kell jönni, az el fog jönni, de ha a mi életünk a biztos fundamentumon nyugszik, akkor semmi bajunk nem történhet. Akinek az élete ezen a kősziklán nyugszik, annak biztos jövője van. Ez volt Ézsaiás üzenete!
„17. A törvényt zsinórmértékké teszem, és az igazságot mércévé. Jégeső söpri el az oltalmazó hazugságot, és víz árasztja el a rejtekhelyet. 18. Felbomlik a halállal kötött szövetségetek, és nem marad meg egyezségetek a holtak hazájával. Ha megjön az ostorozó áradat, elborít benneteket! 19. Valahányszor megjön, elragad benneteket. Mert megjön minden reggel, sőt nappal is, éjjel is. Akkor a folytonos rettegés majd megérteti veletek a kijelentést!” (A következő verset mindenki meg fogja érteni, aki a házastársával egy ágyban aludt.) 20. Mert rövid lesz az ágy, nem tudtok kinyújtózni, kicsi lesz a takaró, nem tudtok beburkolózni.” Ez nagyon egyszerű, otthoni nyelvezet. Előfordult már, hogy a takarót magadra húztad éjszaka, amikor felébredtél, mert fáztál? Vagy túl rövid volt a takaró és az Északi- és Déli-sark hideg volt és csak az Egyenlítőnél volt meleg? – Mi a tanulság ebben a versben? A takaró nem elég széles és nem elég hosszú, és minden tele van politikával, amely a „húsra” hagyatkozik. Minden Egyiptommal kötött szövetség olyan, mint egy ágy, amely túl rövid, és mint egy takaró, ami nem elég széles. Csak csalódáshoz vezet. Aki a maga jócselekedeteiben bízik, a gyülekezetéhez való tartozásában, vagy a szakramentumokban, az az ítéletkor nem fog tudni megállni. Még azok a keresztyének is a „húsban” bíznak, akik a gyülekezeti tagságukra, a presbiterekre, a hívők közösségére stb. hagyatkoznak, és számukra túl rövid lesz az ágy, és a takaró sem lesz elég széles, hogy elfedje a mi egyetlen reménységünket, a kősziklát, és az Igét, amely Isten szájából származik.