Legutóbb idéztem J. Graham Machon meghatározását arról, hogy mi Isten szándéka a történelemben, ezt szeretném bevezetésül megismételni, mert nagyon találó: „Az Isten üdvtervéről szóló tanítás az az alap, amelyre a Biblia minden tanítása épül. Az emberi történelem minden eseménye, minden változás mögött a mindent magába foglaló kozmoszban, térben és időben, annak titokzatos szándéka rejlik, aki számára nem volt múlt vagy jövő, itt vagy ott, aki előtt minden nyitva van leplezetlenül, a szent Istené.”Most a világhatalmak történetét folytatjuk a Dániel könyvének 2. része alapján. Eddig láthattuk, hogy ez a Biblia egyik legfontosabb próféciája. Ez a próféciák „alfája”, a Jelenések könyve pedig a próféciák „omegája”.
A történet egyszerű. Nebukadneccar álmodott és az álom nyugtalanította őt. Odaparancsolta a varázslókat, bölcseket, asztrológusokat és megparancsolta nekik, hogy magyarázzák meg az álmát. Ezek először tudni akarták, hogy mi volt az álom. A király ezt nem árulta el nekik, a bölcsek viszont időt akartak nyerni azzal, hogy azt mondták: az álmot csak az istenek tudják megmagyarázni. A király tudta, hogy a bölcsek nem csak az álmot nem ismerték, de magyarázattal sem tudtak volna szolgálni. Ezért meg akarta öletni az összes bölcset (2,13), így keresték Dánielt és barátait is. Dániel időt kért és egy imaórára jött össze barátaival (2,18):„irgalomért könyörögtek a menny Istenéhez, hogy e titok miatt ne vesszenek el.” Isten kinyilatkoztatta az álmot Dánielnek, akit Árjók a király elé vezetett. A király megkérdezte: „Képes vagy arra, hogy megmondd, milyen álmot láttam, és mi annak a magyarázata?” Dániel nem egy egyszerű igennel válaszolt, hanem Istennek adta a dicsőséget: „A titkot, amelyet a király kérdezett, bölcsek, varázslók, mágusok és csillagászok nem tudják megfejteni a királynak. De van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja. Ő azt tudatta Nebukadneccar királlyal, hogy mi fog történni az utolsó napokban” (2,27-28). Aztán elmondta a király álmát: „Te, ó király, azon töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történni ezután. A titkok kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történni.” A „mi fog történni ezután” kifejezés arám és héber nyelven annyit jelent: „ennek a korszaknak az utolsó napjaiban”. Más szóval azokról a napokról van itt szó, melyek az Úr második eljövetele előtt lesznek.
„Előttem pedig ez a titok nem azért tárult föl, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna, mint bármely élő emberben, hanem azért, hogy a magyarázat a királynak tudomására jusson, és hogy megtudd, amin magadban töprengsz” (2,30).Ezt követi az álom (2,31): „Neked, ó király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál.” Ez azért érdekes, mert a nemzetek ideje, mely Jeruzsálem pusztulásától számítható, egy nagy szoborral kezdődött és szintén egy nagy szoborral fejeződik be, amelyről a Jel. 13,14-15-ben olvashatunk. A népek idejének kezdetét, Jeruzsálem Kr.e. 605-ben történt elpusztítása jelezte, itt állt egy nagy szobor. A pogányok idejének végén, az Úr visszajövetelekor, megint egy nagy szobor áll majd. „A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is. Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. Miközben nézted, egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. Összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérün a polyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett, és elfoglalta az egész földet.” Eddig az álom (2,36).
„Ez az álom, és a magyarázatát is elmondjuk a királynak. Ó király, királyok királya, akinek a menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott, kezedbe adta az embereket, a mezei állatokat és az égi madarakat, bárhol laknak is, és mindezeknek uralkodójává tett: te vagy az aranyfej!” Ez sokat mond! Nebukadneccar Babilon királya volt. A nemzetek idejének kezdete (emlékezzünk a Luk. 21,24-re: „…és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a nemzetek ideje”) Jeruzsálem lerombolása volt. „De utánad más királyság támad, alacsonyabb rendű a tiednél. Azután pedig egy harmadik királyság, rézből való, amely az egész földön uralkodik. A negyedik királyság erős lesz, mint a vas. Mert ahogyan a vas összetör és szétzúz mindent, úgy fogja pörölyként összetörni és szétzúzni amazokat. Azt is láttad, hogy a lábak és az ujjak részint cserépből, részint vasból vannak. Az a királyság ugyanis szétszakad, de marad benne valami a vas keménységéből, ahogyan láttad, hogy a vas keveredett az agyagcseréppel. Lábujjai részint vasból, részint cserépből voltak; eszerint a királyság részint erős, részint törékeny lesz. Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogyan a vas sem egyesül a cseréppel” (2,39-43).Láttuk, hogy Babilon volt az első világbirodalom (Kr.e. 605-539). A következő, az „ezüst” birodalom, a médek és perzsák birodalma volt (Kr.e. 539-331). Az első birodalom egy monarchia (egyeduralom), a második autokrácia (zsarnoki egyeduralom) volt. A két kar a médek és perzsák kettős birodalmára utal. A harmadik rézből volt, ez volt a görög birodalom (Kr.e. 331-146 k.), amely szövetségi birodalom volt, egy oligarchia (egy csoport zsarnoksága), mely Nagy Sándor ideje alatt érte el fénykorát.
„Lábujjai részint vasból, részint cserépből voltak” (2,42). Ez utalás a római birodalomra, mely a görög birodalmat követte. Ez a birodalom nemcsak Rómát jelentette, amint azt az ókori történelemből ismerjük, hanem ez a birodalom fennáll évszázadok óta mind a mai napig. A római birodalom történelme nem szűnt meg a birodalom szétesésével. Alapelvei máig fennállnak és érvényesek. Egy birodalom nem szűnik meg azzal, hogy központja vagy fővárosa eltolódik más helyre. A nyugati, illetve európai kultúra, a civilizáció, a jogi rendszer „római”. A Vichy-kormány a II. világháború alatt francia maradt, annak ellenére, hogy a kormány székhelye nem Párizsban volt. Egy modern példa Tajvan és a kontinentális Kína esete.
Dániel látomásában csak négy birodalom volt! A nemzetek ideje tehát Jeruzsálem elpusztításától számítva, azaz Kr.e. 605-től addig fog tartani, amíg a nemzetek ideje be nem lesz töltve. Eddig 2600 év telt el és mi a negyedik birodalom rendszerében élünk. Az utolsó királyság a római birodalom, illetve a feltámadt római birodalom. Ez a birodalom bizonyos tulajdonságokkal bír, most ezekkel a sajátosságokkal szeretnék foglalkozni.
Feltűnő, hogy ez az utolsó birodalom a legfontosabb. A Dán. 2,44-ben olvastuk: „Ezeknek a királyoknak az idejében…” Ezek fejedelmek az újjáéledt római birodalomban. Ezeknek az idejében fog az Úr visszajönni és királyságát felállítani. A negyedik birodalmat nem a nagyság, hanem az erő jellemzi. Ez egy birodalom lesz, bár sokan úgy vélik, hogy a tíz lábujj és a tíz királyság, melyekről Dániel később ír, egy demokratikus rendszerre utalnak. Ez persze spekuláció.
Ha elgondolkozunk e szobor felett, melynek feje aranyból volt, melle és karjai ezüstből, a hasa rézből, lábszárai vasból, valamint lábai és lábujjai részben vasból, részben cserépből, akkor a lábak a negyedik birodalom megosztására utalnak. A római birodalom Diokleciánusz császár idejében, a IV. század elején kettészakadt.
Ha a szobor arányait vesszük tekintetbe, akkor azt kell mondanunk, hogy a lábszárak a leghosszabbak, tehát a IV. birodalom, a római fog a leghosszabb ideig fennállni. Megismétlem, csak négy birodalom létezik. Nincs itt hely Dániel 7. és 8. fejezetével foglalkozni, ahol több részletre lelünk.
A szobor monumentális. Nem csoda, hogy Nebukadneccar kíváncsi volt ennek jelentésére. A szobor aranyból, ezüstből, rézből, vasból és cserépből állt. Ez számára nagy jelentőséggel bírt. Dániel megadta a magyarázatot és a király biztosan figyelmesen hallgatta. A szobor a világbirodalmak mennyei ábrázolása. Később a Dán. 9-ben olvasunk arról, hogy Isten hogyan vélekedik az emberi birodalmakról. Mit olvasunk ott? Négy fenevadról esik szó. A szobor Nebukadneccar álmában a királynak volt szánva. Ő ezt fantasztikusnak tartotta. Isten szemében ezek fenevadak. A legszörnyűbb a római birodalom és annak újjáéledt formája.
Dániel könyvében a világbirodalmak pusztulása, egymást váltása van leírva. A birodalmak problémája a bűn. Miért nem tudnak emberek egymással békességben élni? A bűn miatt. Sokat beszélnek és írnak a médiában a nemzetek közötti egységről és békéről. Létezik például az ENSZ, illetve annak részei, az UNICEF, az UNESCO stb. Minden erőlködés ellenére nem jutnak egymáshoz közelebb a népek, mert bűnösök. Így is fogalmazhatnék: az, ami a nemzeteket összeköti, ami közös, azaz a bűn, akadályozza meg őket abban, hogy minden más kérdésben egységre jussanak. Amikor 1848-ban Marx megfogalmazta a Kommunista Kiáltványt („világ proletárjai, egyesüljetek”), a munkásság ujjongva éljenezett. Mi történt az első Internacionálén? Nem értek el semmit, mert a vezetők nem voltak egy véleményen. És a második Internacionálén? Itt is a vezetők küzdöttek egymás ellen. Ugyanez történt a harmadik Internacionálén is. Marx maga volt a probléma. Marx, Bakunyin, Lassalle és mások egymás ellen fordultak. A Szovjetunió és a keleti blokk ugyanezzel a problémával állt szemben, ezért dőlt össze a rendszer, mint egy kártyavár. Az, ami közös volt bennük, t.i. a bűn, az emberi természet, akadályozta meg őket az egységben.
Szeretnék most a Dán. 2,41-43-mal foglalkozni. Érdekes, hogy az álomban a lábujjak nem kerülnek említésre. A 2,33-ban olvastuk: „lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak”. A 2,41-ben pedig ezt: „Azt is láttad, hogy a lábak és az ujjak részint cserépből, részint vasból vannak. Az a királyság ugyanis megoszlik, de marad benne valami a vas keménységéből, ahogyan láttad, hogy a vas keveredett az agyagcseréppel.” Aztán 2,42-ben: „Lábujjai részint vasból, részint cserépből voltak.” A lábujjakat már említette, de most megismétli és további magyarázatot fűz az értelmezéshez.
A lábujjakról először a 41. versben olvasunk. Itt szó van arról, hogy a birodalom megoszlik. (A „megoszlik” szó annyit jelent, hogy össze van téve, azaz részekre osztható.) A vas erős, a cserép törékeny, és tudjuk, hogy később a római birodalom erkölcsi okok miatt esett szét. Ez történelmi tény. A történészek megegyeznek abban, hogy a római birodalom hanyatlása belső erkölcsi gyengeségére vezethető vissza.
A 2,42-43. a helyreállított római birodalommal foglalkozik. Mit fejeznek ki a lábujjak? Ha az aranyfő Nebukadneccart ábrázolja, a mellkas és a karok a méd-perzsa birodalmat, az ezüst has a görög birodalmat, a vas lábszárak az ezt követő birodalmat, és mindegyik birodalom legyőzte az előzőt, akkor mit ábrázolnak a lábujjak? Ezek nézetem szerint tíz királyságot szimbolizálnak. Lesz a jövőben tíz királyság. Miért gondolom így? Ne felejtsük el, hogy a 2,41. és 42. vers között hosszú időszak telik el. Ha a negyedik birodalom elpusztul, akkor az Úr örök királysága következik, és erre a jövőben kerül majd sor.
Mit is olvastunk a 2,44-ben? „Ezeknek a királyoknak az idejében…” Kik ezek a királyok? Az előző vers utalt rájuk. A szöveg összefüggésében tíz lábujjról beszél, a lábujjak tíz királyt képviselnek. A Dán. 7. és 8. fejezetében ezeket meg is említi. A helyreállított római birodalomban tíz királyság lesz. Dán. 2,42-44.: „Lábujjai részint vasból, részint cserépből voltak; eszerint a királyság részint erős, részint törékeny lesz. Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogyan a vas sem egyesül a cseréppel. Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké.”
Hány birodalom létezett a mai napig? Babilon egy földi, valóságos birodalom volt. A méd-perzsa, a görög, valamint a római birodalom is térben és időben valóságos földi birodalmak voltak. Nem kell-e ezek alapján arra következtetni, hogy Isten örök királysága szintén egy földi, valóságos, térben és időben meghatározott birodalom lesz? Ez logikus. Olvasunk a Bibliában Isten földi királyságáról. Olvasunk a Jelenések könyvében az ezeréves királyságról, mely az örök királyságba fog torkollni. Az a tény, hogy a négy birodalom fizikális, valóságos földi birodalom volt, utal arra, hogy az ötödik királyság, mely nem pusztul el, mely minden más királyságot szétzúz, földi királyság lesz, melyet Isten alapoz meg.
A 2,44-45. szól ennek a királyságnak a kezdetéről. „Ezeknek a királyoknak az idejébentámaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké. Ezért láttad, hogy a hegyről egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat…” Mit mond ez nekünk? A kő eredete természetfeletti! Ez a kő az Úr Jézus. Gondolom, ebben egyetértünk. Megemlítek néhány helyet, melyek utalnak erre: Ézs. 28,16.: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” Az újtestamentum ezt a verset többször idézi és az Úr Jézusra alkalmazza. Később Dániel még precízebb lesz. Itt az Úr második eljöveteléről van szó. Dán. 2,45.: „A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután. Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata.” „Ami ezután történni fog” az foglalkoztatta Nebukadneccart. Dániel válasza: a szobor, amit láttál, Isten válasza a jövőt illetően. Más igehelyek világosan megmondják, hogy az Úr Jézus második eljövetelekor fogja a királyságát létrehozni.
A második világháború után politikusok egy tanácskozáson feltették azt a kérdést, hogy miért nem tudnak a nemzetek egységre jutni, és miért akarják véleménykülönbségeiket háborúk útján tisztázni, melyek nem vezetnek sehová. Különböző javaslatok hangzottak el, amíg valaki – aki nem volt keresztyén – a következőt mondta: „Talán egy jóindulatú, pártatlan diktátor létre tudná hozni az egységet.” Nos, Urunk pontosan megfelel ennek a definíciónak. Ő pártatlan, igazságos, jóindulatú. Isten jóindulatú, jóságos, szerető és ugyanakkor igazságos és igazságszerető. Urunk fogja Isten akaratát kivitelezni.
Dávid halálos ágyán beszél az ígéretekről, melyeket Isten neki adott (2.Sám. 23,3.): „Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó.” Ő az igaz, pártatlan és jóindulatú uralkodó.
A világtörténelem csodálatos panorámája az, amit Isten a prófétán keresztül mond: „Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata” (Dán. 2,45). A kulcskérdés: milyen lesz Jeruzsálem és a zsidók helyzete akkor? Meg kell említeni a Luk. 21,24-et, ahol az Úr azt mondja: „Kardélre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.” Kb. hatszáz év telt el Dániel próféciája és az Úr ezen szavai között. Isten a pogány Nebukadneccarnak adta az álmot, mely egy, az egész világot átfogó, pogány uralmat ír le. A pogányok fognak uralkodni mindaddig, amíg véget nem vetnek Jeruzsálem eltiprásának. Ma Jeruzsálem még mindig a pogányok uralma alatt áll. Amíg a Szikla Dóm és az Al-Aksza mecset a templomhegyen áll, addig a zsidók nem tudják felépíteni templomukat. Ha egy zsidó a templomhegyen sétál, az már a palesztinoknál vérengzéshez és lázadáshoz vezet. Jeruzsálemnek kulcspozíciója van az üdvtörténelemben. A múlt század elején a zsidó állam csak egy álom volt. A budapesti Herzl Tivadar álma. Ma már létezik Izrael állam, és a vele kapcsolatos hírek az újságok címlapján olvashatók.
Rao püspök kb. száz évvel ezelőtt a Luk. 21,24-gyel kapcsolatban a következőket mondta: „Mialatt a népek Európában politikai konfliktusokban felemésztik magukat és világi kérdések felett vitatkoznak, pereg a homok a homokórájukban. (Vajon mennyi homok maradt még hátra?) Mialatt a kormányok világi dolgokat vitatnak meg, és a parlamentben nincs helye vallási kérdéseknek, Isten szemében napjaik meg vannak számlálva. Még néhány év és a pogányok ideje le fog járni. Eljön a próbatétel napja, a kiváltságokat, melyekkel visszaéltek elveszítik, Isten ítélete jön rájuk, aki elveti őket, mint haszontalan edényeket, melyekben nem találja tetszését. Birodalmaik szét fognak hullani és óvott intézményeik semmivé lesznek. A zsidó nép szerepe ismét helyreáll, az Úr Jézus hatalommal és dicsőségben eljön, és a világ birodalmai a mi Istenünk és az ő megváltójuk birodalma lesz. A pogányok ideje lejár.”
1918-22 között írta meg Oswald Spengler híres könyvét, melynek címe: A nyugat alkonya. 1917-ben az angol kormány aláírta a Balfour-deklarációt, melyben segítséget ígért a zsidóknak ahhoz, hogy az akkori Palesztinában letelepedhessenek. Micsoda koincidencia (egybeesés)! Egyrészt a nyugat hanyatlása, másrészt a zsidó állam megalakulása, egymással fordított arányban állnak.
Mi legyen számunkra a középpontban? Az, ami az Ézs. 28,16-ban áll: „Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” Hiszel benne? Személyes megváltód lett Jézus Krisztus? Tudod szíved mélyéből mondani: „igen, ismerem őt, életemet kezébe tettem”. Az Úr egy más helyen, egy másik kőről így beszél: „és aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.” A kőhöz való viszonyunk sorsdöntő jelentőségű!
Nem szeretnék többet a világbirodalmak történetéről mondani, csak egy áttekintést akartam adni ezekről a korokról. A következő részben a prófécia 70 hetéről lesz szó, (Dán 9,24-27) mely az utolsó évhétről beszél.