A szövegösszefüggések miatt a 3,1-től a 3,11-ig olvasom az igeszakaszt. De ma újra csak a 3,8-11-ig terjedő részt tárgyalom. A téma még mindig a megigazulás egyedül a hit által.„Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban. Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. 2 Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! 3 Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten szelleme szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk. 4 Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus 6 buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. 7 Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. . 8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9 És találtassam Ő benne, mint a kinek nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, 10 hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, 11 hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.
Az „ébredés” manapság nagy üzlet. Nem az a kérdés, hogy Bontke-féle karizmatikus rendezvényről van szó, vagy hagyományos Billy Graham-féle ébredési prédikációról. Ha megkérdeznénk az ébredési prédikátorokat, mik sikerüknek a feltételei, különböző válaszokat kapnánk. „jó hirdetések”, „a TV-ben való közzététel, jó sajtó”, „a helyi gyülekezetek támogatása”, „ki az evangélista”, stb. Egy dologban bizonyára mind egyetértenek: Mi az a téma, amiről az evangélista beszél! Mi az örömhír! Ha azután megkérdeznénk: Mik a leghatékonyabb témák, mi vonzza a legtöbb embert? Szintén különböző véleményeket hallanánk. Egyesek azt mondanák: „A Szentszellem keresztsége”, „A gyógyulásról szóló üzenet”, „Ki lesz az Antikrisztus?”, „A szexualitás problémái, és napjaink szexuális forradalma”. Úgy gondolom, hogy alig lenne valaki, aki azt mondaná: „A megigazulás egyedül hit által”. Ha valaki ezt a témát választaná, valószínűleg nem vonzana nagy tömegeket. Mindenesetre érdekes, hogy az ébredés- és egyháztörténelem két legfontosabb, legbefolyásosabb és leghatékonyabb üzenete az egyedül hit által való megigazulás tanítása volt. Ehhez nem tartoztak hirdetések, nem volt TV, nem támogatták a helyi gyülekezetek. Hirdetésekor egyedül a Szentszellem hatása volt érezhető. E téma nyomán történt meg a két nagy ébredés. A reformációról beszélek. Amikor Luther a Róm 1,17 részét felolvasta, ez a Rómával való szakadásához vezetett és így került a valódi evangélium az emberek közé a 16. században. – A Jonathan Edwards-féle ébredés 1734-35-ben történt az USA-ban. A történészek az új világ legnagyobb szellemi megmozdulásaként jellemzik ezt az ébredést. J. Edwards néhány évvel később, 1738-ban így írt: „Az a munka, melyet Isten itt elkezdett, a körülmények által úgy adatott, hogy én ezt csak Isten „megigazulás egyedül hit által“ tanítása jóváhagyásának tudom tekinteni.” Később ugyanebben az írásában ír az armenianizmusról, amelynek országában sok követője volt: „Azok az üzenetek, melyek országunkban erről a tanításról elhangzottak (az armenianizmusról), felkavarták az emberek gondolatait. Két nyilvános előadás a hit által való megigazulásról, különösen meg lettek áldva Istentől. Ez a tanítás, a hit által való megigazulásról, volt a fundamentuma az ébredésnek és volt az ébredés egész folyamata alatt a vörös fonal”. Így munkálkodik Isten a Szentszellem által egy ébredésben. Ez nem korunk érzelem- és élményhangsúlyos tanítása és igehirdetése! Ez az evangélium hirdetése által történik, amely a Krisztus váltságművén keresztül véghezvitt, egyedül hit által való megigazulásról szól. Miért? Mert akkor történik ébredés, amikor emberek megmentettnek. Csak akkor mentettnek meg, ha hirdettetik az evangélium. Az evangélium: Megigazulás egyedül a hit által, Jézus Krisztus váltságművében. Pál sosem ír olyasmiről, amit ma ébredésnek nevezünk, azonban J. Edwads-al bizonyára egyetértene. Isten egészen különleges megvilágítást ad a „megigazulás egyedül hit által” doktrinának. Ez a tanítás ébredést munkál nem keresztyénekben és keresztyénekben egyaránt. Amikor a Fil 3-t tanulmányozzuk, felismerjük, milyen fontos ez a tanítás, amelyet itt Pál képvisel. Pál annyira be volt töltekezve ezzel a tanítással, ezzel az igazsággal, hogy a Filippiekhez írt levelében viharos támadást indít a hamis tanítók és az evangélium ellenségei ellen. Kutyáknak, gonosz munkásoknak, csonkítóknak nevezi azokat, akik ellenállnak az egyedül hit által való megigazulás tanának. A 3,1-3-ban óvja a hívőket mindazoktól, akik ezt az igazságot meghazudtolják. Aztán a 3,4-8a-ban azt mondja, hogy ha valaki büszke lehetne a vívmányaira, akkor az ő, Pál lehetne. Felsorolja mindezt: „nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus 6 buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam.” Megtérése által felcserélte könyvelésének az Tartozik / Követel oszlopait. Értékeinek átgondolása, a világot és Jézus Krisztust illetően nem volt ok nélküli. Volt egy cél a szeme előtt. Volt egy motiváció, ami miatt mindent kárnak ítélt Krisztus ismeretéért. Motivációja a 3,8b-11-ig terjedő versekben olvasható. Ez a motivációja, célja, amelyet a szeme előtt tart. Mindent felszámolt. 5 indítéka van, amiért meghozta ezt a döntést. Te, Pál miért tekintesz mindent szemétnek Krisztus ismeretéért?
- „Hogy Krisztust megnyerjem”. Ez egy szokatlan megfogalmazás. „Krisztust megnyerni?” A „megnyerni” ige a „nyereség” főnévből ered, ahogyan a 3,7-ben olvastuk:: „ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért.“ – Pál itt még mindig a könyvelő fejével gondolkodik. A könyvelésben egy-egy oszlop van az Tartozik és a Követel számára. Élete mérlegére gondol. Az egyik oldalon szerepel mindaz a hatalom, jólét, elismerés, dicsőség amit a világban elérhetett, de mindez nem egyenértékű Krisztussal, a másik oldalon. – Nem az Úr szava (Mt 16,26) jutott itt eszébe Pálnak?: “Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” Tehát lehetetlen Krisztust megnyerni, és egyidejűleg ragaszkodni a világhoz. Kálvin mondta: “Krisztust csak akkor nyerhetjük el, ha mindent elveszítünk, amink van.” Nem fizikailag, de a mi szíveinkben nem kapaszkodhatunk azokba a dolgokba, amiket elértünk, véghezvittünk. Krisztust megnyerni és a világot megtartani, a kettő kizárja egymást.
- “szemétnek ítélek mindent, hogy … találtassam Ő benne” Ez is egy szokatlan megfogalmazás. Talán azt gondolta, hogy szeretné, ha minden ember, akárhol is legyen, Rómában, Filippiben, Jeruzsálemben, egészségesen vagy betegen, mindig olyan emberként lássák őt, mint aki “Krisztusban van”? Hogy más emberek érezzék azt, hogy Krisztusban van? Lehetséges. De ez alatt a kifejezés alatt talán valami másra gondolt. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy Pál a halálra és az azt követő ítéletre gondolt! Hasonló kifejezéseket használ a 2. Kor 5,2-3-ban is, ahol a halálról ír: “Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat,.3 ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek.” Pál látja magát szellemben Isten ítélőszéke előtt, és nem szeretne ott testben, vagyis meztelenül ,a törvény által saját igazságában találtatni, hanem Krisztusban, vagyis abban az igazságban, amely Krisztusban van. Le is írja minősítését 3 mondatban: (1) hogy ne saját igazságom legyen (a törvény által), hanem (2) olyan, amilyet a Krisztusba vetett hit által lehet elnyerni, (3) amely Istentől van a hit által. James Montgomery Boyce mondta: Ez a Rómabeliekhez írt levél összefoglalása. A Rómabeliekhez írt levél a Fil 3,9-be van sűrítve. Itt írja le Pál a hit által való megigazulást, amelyben szeretne találtatni Isten trónja előtt.
Mi ez a három dolog, amit mond?
- Hogy nincs saját igazságom a törvény által. Miért? De hát a 3,6-ban azt mondta: “a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam.” Valóbanfeddhetetlen volt. Senki sem tudott Pálban hibát találni. Miért kellett akkor most azt mondania, hogy ha Isten előtt fog állni, nem szeretne ott a saját igazságában állni? Hibátlan volt mindabban a tekintetben, amit a törvény külsőleg megkövetel. Nem volt bűntelen. De külsőleg feddhetetlen volt. Mint a gazdag ifjú, aki nem hazudott. Miért nem akart Pál a saját igazságában Isten elé állni? Jó okai voltak rá:
Első ok: Bár a mózesi törvény tekintetében feddhetetlen volt, soha sem tudta, mennyi az elég! Talán megtett egy nap 4 jócselekedetet, de Isten nem akart vajon ötöt? – Minden külsődleges igazság, amit produkálunk talán nem elég Isten szemében. Ez soha nem adja meg azt a biztonságot és a bizonyosságot, amire szükségünk van ahhoz, hogy Isten előtt megállhassunk.
Egy második ok:, amiért nem akart a saját igazságával megállni Isten előtt: Bár eddig minden külső törvényt megtartott, nem lehet biztos benne, hogy ezeket a jövőben is meg fogja tartani. Luthernek is ugyanez a dilemmája volt. A kolostorban a szobájában mindig azt kérdezte magától, hogy vajon minden bűnét megvallotta-e, vajon elég jó volt- e Isten szemében?
Egy harmadik ok: Tudta, hogy a saját igazsága emberek ítéletén alapul. Feddhetetlen volt az emberek szemében és a saját szemében is. De ez csak külső engedelmesség volt. Honnan tudhatta volna Pál, hogy a saját ítélete egyezni fog Isten ítéletével? Isten a szív alapján ítél. Ezt tudta Pál.
- “… hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján,” Nem azt mondja, hogy ez az igazság a Krisztusban való hit alapján jön! Sok keresztyén a cselekedeteket a hittel helyettesíti, melyet Isten elfogad. A hit nem ezt jelenti! Sokaknak van a megmentő hitről alkotott fogalmuk, amelyben elismerik, hogy nem tudják kimunkálni a saját üdvösségüket és Isten egy hiányos pótlékot, a Krisztusban való hitünket fogja elfogadni a cselekedeteinkért. Ez nem hit! A hit nem pótlék a cselekedetekért, ami által elnyerhetjük az üdvösséget! A hit az érdemek ellentéte! A hit annak elismerése, hogy teljesen képtelenek vagyunk valamit is tenni. A Fil 1,28 is azt mondja, hogy a hit Isten ajándéka. Nem hivatkozhatunk arra, hogy: Igen, megtettem, hittem. A hit nem belőlünk jön, nem belőlünk fakad. Hiszünk, de csakis a Szentszellem munkája által. Tudatában kellene lennünk, hogy mit jelent a hit! A reformátorok, akik a bibliában újra felfedezték az egyedül hit által való megigazulást, a “hit” fogalmával éppolyan sokat foglalkoztak, mint a megigazulás tanával.
A hit három összetevőből áll:
Notitia, latinul jegyzet. Ez egy megfigyelés, észrevétel. Bizonyos tényeket muszáj felismernünk. Nem egy vákuumban lettünk megmentve. A hitnek van tartalma, vannak adatai, tényei, ezeket meg kell érteni, fel kell ismerni. Ez az intellektuális elem a hitben. De ez még nem elég.
Assensus, ennek az igazságtartalomnak a helybenhagyása. Lehetnek ismereteim Daniken teóriáiról, az ő földöntúli lényeiről a világegyetemben, de nem értek vele egyet, egyszerűen nem hiszek neki, nincs vele való assensusom (egyetértésem, helybenhagyásom) De ez még mindig nem elég.
Seducia, ez az amire Pál utal. A bizalom eleme. Rá kell bíznom magam a felismert igazságra, arra, amivel egyetértettem. Az értelemnek és az akaratnak mozgást, változást kell kiváltania, egy Krisztusnak való odaszánást. Pál a megmentő hitről ír a 3,8-ban. “Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” Ez a mérlegemben a „Követel” oldalon egy akaratlagos bizalom Jézus Krisztusban.
- Az igazság Istentől van. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Isten ajándéka. Ez is igaz. De azt is jelenti, hogy Isten igazsága az, ami által mi is megigazultunk.
Róm 8,2-3 „mivel az élet Szellemének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. 3 Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt,…“ Mit nem tudott megtenni a törvény? Nem tudta megadni azt az igazságot, amivel az ember megállhatott volna Isten előtt. Azonban amit a törvény nem tudott megtenni, „…azt tette meg Isten, (hogyan?) amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben,“ Pál azt mondja, hogy ez az igazság, amivel megigazíttattunk, nemcsak Isten ajándéka, hanem Isten igazságais egyben.
2 Kor 5,21 „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.“
Mi tehát a megigazulásról szóló tanítás? Ha a Fil 3,9 az összefoglalás, akkor mit jelent ez?
A megigazulás elsősorban egy jogi aktus, egy határozat (rendelet) alapján. Az igazság, amiről Pál a 3,9-ben beszél, amelyet a Szentszellem ereje által gyakorlativá tudunk tenni az életünkben, ez valami más. A megigazulás és az igazság rokonai egymásnak, elválaszthatatlanok, de mégis különböznek egymástól. Megigazulttá lenni, ez nem egy kikísérletezhető tapasztalat. Megigazultunk. Ez egy igazságszolgáltatás, egy bírósági döntés. Vagyis Isten szemében feddhetetlenek vagyunk a törvény szerint. Ezért volt Luther szakítása Rómával olyan radikális. Katolikus tanítás szerint csak annyira igazulunk meg, amennyire erőfeszítéseink által, a szellem segítségével gyakoroljuk a szív tisztaságát. Ez a megszentelődésre és nem a megigazulásra vonatkozó tanítás.
Amikor Pál a 3,9-ben a hit általi megigazulásról beszél, akkor többről beszél, mint csak megbocsátásról. Bűneink bocsánata csak egy része megigazulásunknak, de ez még nem minden. Ha a bíróság valakit felment a büntetés alól, az az ember ugyanúgy fogja elhagyni a termet, ahogy bejött. Még mindig ugyanaz a személy lesz. Senki sem fogja azt mondani, hogy most igazabb, mint amikor bejött. A megigazítás viszont pontosan ezt teszi: pusztán a megbocsátás, a felmentés arra kényszerítene bennünket, hogy meztelenül álljunk meg Isten előtt, nem ölthetnénk magunkra Krisztus igazságát. A megbocsátás megmentene minket a pokoltól, de nem jogosítana fel bennünket arra, hogy a mennybe kerüljünk. A megbocsátás megszabadítana bennünket a láncainktól, de nem ajándékozna nekünk koronát. A megbocsátás megszabadít az eredendő bűntől, de nem adja meg a jogot, hogy a mennybe kerüljünk. — Isten megigazítása nem csak a büntetéstől való megszabadulást jelenti, hanem magának Isten igazságának felöltését. A megigazulás nem bennünk, hanem érettünk történik. Pál azt mondja a Róm 3,24-ben: „Ezért Isten ingyen (érdem nélkül) igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.” Az „érdem nélkül” vagy ingyen, ajándékként kifejezés ugyanaz a kifejezés, mint amit az Úr használt a Ján 15,25-ben: „Gyűlöltek engem, ok nélkül.”
A megigazulás nem bennünk gyökerezik! Megigazulásunk gyökere Krisztus által Istenben van. A Fil 3,9 az igazság két fajtájáról beszél. Az egyik az, amit az ember cselekedetek által ér el, a másik igazság az, amelyet Isten ad nekünk a hit által. A kettő között nagy különbség van! Az igazság emberekben vagy Istenben van megalapozva? Szerzemény vagy ajándék? — Pál gyűlöli az egyiket és szereti a másikat.
- A harmadik ok, amiért Krisztus mellett döntött és mindent kárnak ítélt érte a következő: … „hogy Krisztust megnyerjem” Amikor a 3,8-al foglalkoztunk, láttuk, hogy milyen fontos Krisztust megismerni. Most már nem fordítok erre külön időt.
- A negyedik ok 3,10: „hogy megismerjem őt és feltámadása erejét”. Manapság sokat beszélnek a hatalomról. Választásokkor minden a politikai hatalom körül forog. Mindenki hatalmat, tekintélyt és erőt akar. Gazdasági hatalmat. Atomhatalmat. – Semmi sem hasonlítható össze a feltámadás erejével. – Olvassuk el az Ef 1,18-19-et! ”és világosítsa meg szívetek szemeit, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentekben 19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön az Ő hatalma erejének munkája szerint,” Ezaz az erő, amely által Isten hitre vezetett téged és engem Krisztusban. Ugyanaz az erő, amely által Isten feltámasztotta Jézus Krisztust. Ef 1,20 „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.” Az életre keltő erő, amely Krisztust feltámasztotta a halálból, az hívott téged és engem is életre. Ezután az Ef 1,21-ben azt olvassuk: „Feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. 22 „Az ő lábai alá vetett mindent”, és őt tette mindenek felett való fővé a gyülekezetben, 23 amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent.” A feltámadás ereje nemcsak egy olyan erő, amely Krisztust előhozta a halottak közül, és a halált semmissé tette. Ez az az erő is, amely Krisztust ma feltámadása alapján felhatalmazza arra, hogy az Atya jobbján legyen. Pál azt mondja a Fil 3,10-ben, hogy ezt az erőt szeretné megtapasztalni.Isten hatalma tartja össze az atomi részecskéket. Ez az Ő törvényszerűsége, hogy mindent összetart. Ha Isten megvonná ezt az erőt a világtól, akkor kozmoszunk széthullana. Végső soron minden erő Krisztus által van. – Pál meg szeretné tapasztalni ezt az erőt. Ez az erő van a szívünkben, ha hiszünk Krisztusban. – Ez nem a prédikációm retorikája. Ez az igazság. Az az erő, hatalom, ami az univerzumot összetartja, az erő, amely által Krisztus mindent az uralma alá hajt, ott van az én és a te szívedben. – Pál nem azt mondja, hogy szeretne többet tudni Krisztus feltámadásáról. Ő tudott mindent, amit tudni érdemes. Ismerte a tanukat, tudta, hogy a követ elhengerítették. Magát az erőt akarta érezni, amivel az Úr munkálkodott. Ez rendelkezésükre áll a hívőknek, hogy legyőzzék a kísértéseket. – Ha valaki ezt mondja: Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, akkor ez nem igaz. Van egy olyan erő, amely fölött nincs hatalma a bűnnek. Ezért mondja Pál a Róm 6,14-ben: „A bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.” Miért? Krisztus ereje nagyobb, mint a bűn hatalma és bennünk lakik.
- Az ötödik ok: …10 hogy megismerjem … a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához. Az első négy indokkal még egyet tudnánk érteni, de ezzel? Pál szándékosan állít ezzel szembe. Mindnyája boldogok lennénk, ha megtapasztalnánk feltámadása erejét, de a közösség a szenvedéseivel? Itt valami ellentmondás van! Nem megy Pál itt túl messzire? Pál a Krisztus szenvedéseiben való részesedést nem mint a megváltásban való részesedést érti. – De akkor mit ért ez alatt? – Azt, hogy olyan legyen a viszonyunk a világhoz, mint amilyen Krisztus viszonya volt a világhoz. Azokban a szenvedésekben melyeket elszenvedett, nekünk is részesülnünk kell. Ugyanarra gondol, mint amiről a 2Kor 4,8-ban beszél: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; 10 Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11 Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.” Észrevesszük? Amennyire részesülünk Krisztus szenvedéseiben, és egyek vagyunk a halálával, annyira tapasztalhatjuk Krisztus életét a testünkben. Ahogyan megtanuljuk akarni a Krisztusért és az evangéliumért való szenvedést, úgy fogjuk megtapasztalni a feltámadott Krisztussal való betöltekezést.
A 3, 11-ben foglalja össze: „hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” Ez nem azt jelenti, hogy kételkedett volna az üdvösségében! Csupán le volt nyűgözve Isten kegyemétől és igazságától, amelyben megállhatott alázatban.
Végezetül valami fontos. Láttuk az ellentétet: a hit általi és a cselekedetek általi megigazulás között. – Bizonyos értelemben mégsem állnak ellentétben egymással, hanem inkább harmonizálnak egymással! A hit általi megigazulást csak cselekedetek általi megigazulással lehet elérni. Hogyhogy? A hit általi megigazulás csak a mi cselekedeteink által való megigazulásunkkal áll ellentétben. A megigazulás nem azt jelenti, hogy Isten behunyja az egyik szemét! Isten nem csapja be magát és nem tesz úgy, mintha igazak lennénk, miközben nem vagyunk igazak! Az egyetlen alapja annak, hogy bárki is bemehessen Isten királyságába cselekedetek miatt van! Az Úr Jézus Krisztus cselekedetei miatt! A hit általi megigazulás és a cselekedetek általi megigazulás bizonyos értelemben ellentmondás, másrészről viszont kiegészítik egymást. Minden attól függ, hogy kinek a cselekedeteiről beszélünk. Akkor igazulunk meg, ha abban hiszünk, aki a munkáját bevégezte. Ha valaki a cselekedetek általi megigazulást keresi, a saját munkája, jócselekedetei által, azoknak azt mondja Pál: Ez nem megy. A te normád, mértéked a polgári vagy mózesi törvények betartása semmit sem használnak. Csak valaki másnak a cselekedetei által igazulhatsz meg. Csak az menekülhet meg, aki Őbenne bízik. Hála és köszönet az Úr Jézusnak, aki megszületett a törvény alatt, bűntelen életet élt, teljesítette Isten teljes akaratát, és aki értem és érted elszenvedett halála által a mi büntetésünket viselte. A megigazulás tehát cselekedetek által történik, de nem a saját cselekedeteink által, hanem a Krisztus cselekedetei által.