Bevezetésül szeretném még egyszer Rao püspököt idézni, aki kb. száz évvel ezelőtt a Luk. 21,24-gyel kapcsolatban a következőket mondta: „Mialatt a népek Európában politikai konfliktusokban felemésztik magukat és világi kérdések felett vitatkoznak, pereg a homok homokórájukban. (Vajon mennyi homok maradt még hátra?) Mialatt a kormányok világi dolgokat vitatnak meg, és a parlamentben nincs helye vallási kérdéseknek, Isten szemében napjaik meg vannak számlálva. Még néhány év és a pogányok ideje le fog járni. Eljön a próbatétel napja, a kiváltságokat, melyekkel visszaéltek, elveszítik, Isten ítélete jön rájuk, aki elveti őket, mint haszontalan edényeket, melyekben nem találja tetszését. Birodalmaik szét fognak hullani és óvott intézményeik semmivé lesznek. A zsidó nép szerepe ismét helyreáll, az Úr Jézus hatalommal és dicsőségesen eljön, és a világ birodalmai a mi Istenünk és az ő megváltójuk birodalma lesz. A pogányok ideje lejár.”Most a Dániel 9,24-27-et vesszük szemügyre. Háromszor foglalkozunk ezzel a szakasszal jelentősége miatt. Azért fontos ez, mert a – korábban már említett – premillenialista álláspontot csak ennek a résznek az értelmezése által tudjuk megérteni.
Az összefüggés kedvéért olvassuk el az egész fejezetet: „A médek közül származó Ahasvérus fiának, Dáriusnak az első évében, miután ő a káldeusok országának a királya lett, az ő uralkodásának első évében én, Dániel, megértettem az írásokból, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma, amelyekről az ÚR igéje szólt Jeremiás prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a rombadőlt Jeruzsálem fölött. (Most a Bibliában található imádságok közül az egyik legjelentősebb következik.) Az Úristenhez fordultam, hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban. Imádkoztam Istenemhez, az ÚRhoz, és vallást téve ezt mondtam: Ó Uram, nagy és félelmes Isten, aki megtartod a szövetséget és a hűséget azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat! Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez és az ország egész népéhez. Neked, URam, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is; nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak és az egész Izraelnek közelben és távolban, mindazokban az országokban, amelyekbe szétszórtad őket hűtlenségük miatt; mert hűtlenek voltak hozzád. Szégyenkeznünk kell, URam, nekünk, királyainknak, vezéreinknek és elődeinknek, mert vétkeztünk ellened. A mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát. De mi ellene lázadtunk, és nem hallgattunk Istenünknek, az ÚRnak a szavára. Nem az ő törvényei szerint éltünk, amelyeket adott nekünk szolgái, a próféták által. Az egész Izrael megszegte törvényedet, és eltért tőle, nem hallgatott szavadra. Azért szakadt ránk az eskü átka, amely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében, mert vétkeztünk ellene. Megtartotta szavát, amellyel fenyegetett minket és bíráinkat, akik bíráskodtak fölöttünk: azt, hogy nagy veszedelmet hoz ránk. Mert nem történt olyan sehol az ég alatt, mint ami Jeruzsálemben történt. (Dániel a fogságból ír!) Utolért bennünket mindaz a veszedelem, ami meg van írva Mózes törvényében. Mégsem esedeztünk Istenünkhöz, az ÚRhoz, nem tértünk meg bűneinkből, és nem törődtünk igazságoddal. Ezért az ÚRnak gondja volt arra, hogy elhozza ránk a veszedelmet. Mert Istenünk, az ÚR, bármit cselekszik is, igaz, csak mi nem hallgattunk szavára. Most azért, Urunk, Istenünk, aki kihoztad népedet Egyiptomból erős kézzel, és olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is híres: vétkeztünk, bűnbe estünk! Urunk, bár te mindenben igaz vagy, forduljon el lángoló haragod városodtól, Jeruzsálemtől és szent hegyedtől! Mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázták Jeruzsálemet és népedet mindazok, akik körülöttünk vannak. Hallgasd meg mégis, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó Urunk! Istenem, fordítsd felém füledet, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyet a te nevedről neveztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg! Uram, figyelj ránk, és cselekedj, ne késlekedj! – önmagadért, Istenem, hiszen a te nevedről nevezték el városodat és népedet! (Ez emlékeztet Dávidnak a II.Sám. 7-ben olvasható imádságára.) Még beszéltem, imádkoztam, vallást téve vétkemről és népemnek, Izraelnek a vétkéről, és könyörögtem Istenemhez, az ÚRhoz, Istenem szent hegyéért; még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelőtt láttam a látomásban, sebesen hozzám repült, és megérintett engem az esti áldozat idején. Magyarázni kezdett, és így beszélt hozzám: Dániel, azért jöttem ide, hogy megértésre tanítsalak. Amikor könyörögni kezdtél, egy kijelentés hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked, mivel te kedves vagy Isten előtt. Értsd meg a kijelentést, és értsd meg a látványt! Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét. Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és újjáépülnek a terek és a falak nyomorúságos időkben. A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. Erős szövetséget köt (megerősíti) sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom szegélyére odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.” (Dán. 9,1-27.)
Ez a hetven hét próféciája. A 24. versben szó szerint a „hetvenszer hét” kifejezés áll. A hetven hét próféciája a Biblia egyik fontos témája, mely egyben a nagy nyomorúság témája is. A Dániel könyve, a Jelenések könyve, az evangéliumokban az Úrnak az olajfák hegyén elhangzó szavai, mindezek az eszkatológia (a világ végéről, az ember halála utáni életéről szóló tanítás) nagy fejezetei. Az ótestamentum prófétái is sokat írtak a nagy nyomorúságról. Ha tehát erről beszélünk, akkor a Biblia egyik nagy témáját taglaljuk. Sok ige foglalkozik a második adventet megelőző időkkel és azokkal a próbatételekkel, melyek azokra várnak, akik akkor fognak élni. Nem akarjuk részletesen tanulmányozni a nagy nyomorúságot, de egy áttekintés fontos számunkra. Csak távcsövön keresztül szeretnénk képet alkotni magunknak az események lefolyásáról. A mikroszkópot otthon hagyjuk. A jelentős eseményeket szerencsére nem nehéz megérteni.
Először a kronológiával (időrendel) fogunk foglalkozni, majd az események jellegzetességeivel, végül azzal a kérdéssel, hogy miért vannak ezek így Isten programjában.
Nézzük meg a kezdetet. Ha a nagy nyomorúságról van szó, akkor Dán. 9,24-27-ből kell kiindulnunk. Ez az egyik legfontosabb prófécia a Bibliában. Két lényeges dolgot tanulhatunk ebből:
- Istennek terve van Izraellel, Dániel napjaitól az utolsó időkig.
- Bepillantást ad a nagy nyomorúság kronológiájába.
Ez a prófécia minden bibliai prófécia vezérfonala. Ha ezt a próféciát megértettük, akkor egy jó alapunk van a bibliai próféciák tanulmányozásához. John Owen, egy híres puritán igehirdető mondta: „Mivel ez a prófécia a Messiás eljövetelének időpontjáról beszél, joggal hívják a rabbik kínvallatásának és gyötrelmének.” Egy kommentár azt írja: „Ez a prófécia azért nagy jelentőségű, mert előre leírja a Messiás eljövetelének és halálának idejét, okát és következményeit, a zsidók elvetését, a templom és Jeruzsálem lerombolását. Egyetlen más hely sem beszél ilyen részletesen és pontosan az ótestamentumban ezekről az eseményekről.”
Egy, a XVIII. századból származó irat beszámol egy eseményről, mely állítólag a XVII. században lejátszódott. Egyszer Velencében vita folyt egy zsidó és egy messiáshívő zsidó között ennek a próféciának a tartalmáról és értelméről. A vitát egy ismert rabbi moderálta és sok zsidó hallgatta. A krisztushívő zsidó olyan vehemenciával képviselte nézetét, hogy a rabbi végül a következőket mondta: „Csukjuk be könyveinket, mert ha ezt a próféciát tovább tanulmányozzuk, akkor mind keresztyének leszünk. Tagadhatatlan, hogy a Messiás eljövetele a múltban rejlik. De azt, hogy ez a názáreti Jézus volt-e, nem tudom megmondani.” Nem érdekes, hogy e prófécia alapján a Messiás eljövetele a múltra tehető? Lehet állítani, de nem lehet tudni, hogy a Messiás Jézus volt-e, annyi azonban biztos, hogy a Messiás már itt járt. Persze ha tovább vizsgálódnánk, akkor egyértelműen Jézusra következtethetnénk. Ennek a vitának az eredménye az lett, hogy sok zsidó megtért. Egy tanult ember vastag könyvet írt a zsidók ellen, melynek előszavában bevallja, hogy a vita következményeképpen tért meg.
Dániel ezt a fejezetet egy mondattal kezdi, melyben gondjának okát ismerteti (Dán. 9,1-2). „A médek közül származó Ahasvérus fiának, Dáriusnak az első évében, miután ő a káldeusok országának a királya lett, az ő uralkodásának első évében én, Dániel, megértettem az írásokból, hogy mit jelent azoknak az éveknek a száma, amelyekről az ÚR igéje szólt Jeremiás prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a rombadőlt Jeruzsálem fölött.” Dániel tanulmányozta Jeremiás könyvét, amelyből megértette, hogy a fogság ideje hamarosan lejár. Jeremiás szerint a fogság 70 évig fog tartani. Dániel ezután imádkozik, és imádsága nem foglalkozik mással, mint azzal a kéréssel, hogy az Úr bocsásson meg. Bevallja a nép bűneit, és bocsánatért esedezik. Kéri az Urat, hogy vezesse vissza népét hazájába.
Ezután szól hozzá Isten Gábrielen keresztül. Gábriel üzenete válasz Dániel imájára. Dániel hitt abban, hogy ha imádkozik és bűnvallást tesz, akkor fennáll a lehetőség, hogy Isten visszavezeti népét a hazájukba, Jeruzsálem ismét felépül, és a szövetség áldásai újból kiáradnak. Gábriel azt mondja, erre még egy ideig várnia kell. Így a hetven hét próféciája az Úr válasza és magyarázata Dánielnek.
Miért volt nyugtalan Dániel? Imádsága egy mindig visszatérő bűnbánat volt a saját és Izrael bűneiért. De miért volt Dániel nyugtalan?
Mi állt a Dán. 2-ben? Az, hogy a négy világbirodalom után egy örök királyság következik, Isten királysága, mely a prófécia kulminációját (tetőpontját) képezi. A kő, mely érintés nélkül szétzúzza a szobrot, lesz Isten királysága a földön.
Dániel tudott az álom jelentéséről. Tudta, hogy a szobor feje aranyból van és a babilóniai királyt jelképezi. Tudta, hogy a második királyság gyengébb lesz, mint az első, a harmadik, a réz, világuralom lesz, a negyedik királyság pedig erős lesz, mint a vas. Dánielt foglalkoztatta a négy királyság, melyek egymást váltják, és Isten királysága, mely ezeket fogja követni. A Dániel 7-ben több részletet találhatunk ezekről. Itt olvasható a négy fenevadról szóló látomás. Az első, az oroszlán, Babilon. A medve a méd-perzsa, a párduc a görög birodalmat ábrázolja. Az utolsó fenevadról azt olvassuk (Dán. 7,7.): „Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, rémületes és rendkívül erős volt. Igen nagy vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt.” Említettük, hogy a 2. fejezetben a szobor lábujjai tíz királyra utalnak. Itt, a 7. fejezetben szintén tíz királyságról van szó, melyek a negyedik birodalom utolsó időszakában jönnek létre. Gondoljunk bele! Dániel nem tudta azt, amit mi ma tudunk. Mi ismerjük a világtörténelmet. Dániel Babilonban élt és a méd-perzsa birodalomról nem tudott többet, mint azt, hogy ez is egy birodalom volt. Nem hallott Görögországról, nem ismerte a római birodalmat. Ő csak Nebukadneccart ismerte, akit az álomban az aranyfej jelképezett. Dániel ezt a fejezetet kb. 18 hónappal a fogság vége előtt írta! Ekkor kapta a négy világbirodalomról, illetve az Isten ezeket követő örök királyságáról szóló látomásokat.
Képzeld magad Dániel helyzetébe! Négy királyság jön létre és dől össze 18 hónap alatt? Ez foglalkoztatta Dánielt. Ezt fejezi ki Dán. 7,28-ban: „Így végződött a beszéd. Engem, Dánielt, gondolataim nagyon megrémítettek, még az arcom is belesápadt. De a mondottakat eszemben tartottam.” Négy birodalom fog keletkezni és megszűnni, mialatt ő az első birodalomban él? 18 hónap alatt? Mire lehet számítani? A 8. fejezet végén, a kosról és a bakról szóló látomása után azt olvassuk (Dán. 8,27.): „Akkor én, Dániel, összeroskadtam, és napokig beteg voltam. De azután fölkeltem, és végeztem teendőimet a király mellett. Meg voltam rémülve a látottak miatt és senki nem volt, aki ezt értette volna.” Érthető volt a nyugtalansága. Micsoda események fognak a következő 18 hónapban történni? Ezért borul térdre és imádkozik, hogy kegyelmet nyerjen Isten előtt, és további utasításokat kapjon azokra az időkre vonatkozóan, melyeket nem értett meg.
A fogság 69. esztendejében kapja meg a magyarázatot arra, hogy hogyan lehetséges, hogy még három birodalom szülessen meg és tűnjön el, és hogyan jön el Isten királysága. Azt olvassuk, hogy Gábriel megszakítja Dániel imádságát (Dán. 9,20-21.): „Még beszéltem, imádkoztam, vallást téve vétkemről és népemnek, Izraelnek a vétkéről, és könyörögtem Istenemhez, az ÚRhoz, Istenem szent hegyéért; (ez Jeruzsálem volt) még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelőtt láttam a látomásban, sebesen hozzám repült, és megérintett engem az esti áldozat idején.” Érdekes, hogy Dániel már évek óta nem látott esti áldozatokat, ezeket csak emlékezetből ismerte. Most fogságban volt, messze hazájától, Jeruzsálemtől, de tudta, hogy itt az esti áldozat ideje. Visszaemlékezett ifjúkorára, amikor naponta feláldoztak egy bárányt 15 óra körül. Ez azért fontos, hogy felismerjük, hogy ha Isten tesz valamit, akkor mindig egy áldozat alapján cselekszik. Utal ez arra is, hogy végső fokon minden az Úr Jézus közvetítő szerepén nyugszik. Ebben az időben jön Gábriel és megmagyarázza Dánielnek, hogy Isten mit tervez.
Néhány fogalmat tisztáznunk kell. Először is Gábriel azt mondja (Dán. 9,24): „Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra.” A fogalmakat a szövegösszefüggésből, kontextusból, illetve a héber nyelv ismerete révén lehet megérteni. A 70 hetet mint 70 évhetet kell értelmezni. Egy hét jelenthet 7 napot vagy 7 évet. Amikor Jákób üzletet kötött Lábánnal, feleségeire vonatkozóan, akkor hasonló nyelvi struktúrákra lelünk (Gen. 29,27-30.). Azt olvassuk, hogy az egyik lányért egy hétig kellett dolgoznia. Ez alatt nem 7 napot, hanem 7 évet kellett érteni. Hasonló nyelvtani formákra találunk József történetében, a Gen. 41,25-27-ben.
A Dán. 9,2-ben a szöveg összefüggéséből tudjuk, hogy itt 7 évhétről van szó. A Dán. 10,1-2-ben ez áll: „Igaz ez a kijelentés, mely nagy hadakozásról szól. Ő figyelt a kijelentésre, és megértette a látomást. Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három egész héten át.” Itt 3 hétről van szó, 21 napról. Dániel nem gyászolt 21 évig. A szövegben a „nap” a mondat végéhez van hozzáfűzve, azaz 3 hétig, napokban. A 9. fejezetben a 70 hét, ahogyan azt a 2. versből megérthetjük, 70 évhetet jelent. 70 x 7 = 490 évet tesz ki. Dánielnek azt mondja Isten: 490 év van kiszabva népedre és szent városodra. Dániel, ha azt hiszed, mindez 18 hónap alatt fog lejátszódni, akkor tévedsz.
A következő szavak nagyon fontosak: Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. A héber „katak” szó annyit jelent: „elrendelve”, „kiszabva”. Miből van kiszabva ez a 490 év? Mit is mond a Dán. 2. fejezete? Itt négy nagy birodalomról van szó, melyek után Isten királysága következik. A nemzetek idejéről van szó. A 490 év a nemzetek idejének egy része. A pogányok, vagy nemzetek ideje Jeruzsálem elpusztításával kezdődött, amikor a zsidókat elhurcolták a babilóniai fogságba, erről az Úr a Luk. 21,24-ben beszél. Dániel tehát azt mondja: 490 év lesz kihasítva a nemzetek idejéből, és ez egyedül Izraelre vonatkozik. Hogyan mondja ezt? Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra.
Ha a pogányok, illetve nemzetek idejéről beszélünk, akkor az éveket attól az időtől, amikor Nebukaneccar meghódította Jeruzsálemet, egészen az Úr eljöveteléig kell számolni. Krisztus születése előtt 605 óta a mai napig 2600 év telt el. Ez a nemzetek idejének az összessége a mai napig. De mi van Izraellel? Izrael, Isten népe és az Úr a Biblia tárgya. Ezt ne felejtsük el! Az eddigi kb. 2600 évből le kell vonni a 490 évet, mely Izraellel és Izrael jövőjével foglalkozik. Az ő népe és a szent város Isten különös szívügye.
Most vessünk egy pillantást a 70 évhét felosztására. A Dán. 9,24-ben ez áll: „Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra.” Mire szolgál ez a 490 év? Hat dolgot sorol fel, három negatívat, a bűnnel kapcsolatos dolgot, és három pozitívat:
- Akkor véget ér a hitszegés (áthágás, héb. peza),
- és megszűnik a vétek (a bűn, vétkek, héb. khattach),
- engesztelést nyer a bűn (avon),
A következő három pozitív: - és eljön hozzánk az örökké tartó igazság.
- Beteljesül a prófétai látomás,
- és felkenik a szentek szentjét.
A 490 év vonatkozik mind a múltra, mind a jövőre. Miért? Izrael nem tartotta be a szombatra vonatkozó parancsot. A parancsolat szerint minden hetedik évben nem volt szabad megművelni a földet. A földnek pihennie kellett. Ez volt a szombatév. Ezt a parancsolatot hetvenszer hágták át. Izrael 490 évvel tartozott az Úrnak. Engedetlenek voltak.
A 490 év, ami a jövőre vonatkozik, összefügg a 490 éven keresztüli engedetlenséggel. Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra – ez egy általános megállapítás. Ezt követik a részletek a 25-27. versekben.
Mi jellemzi ezt a 490 évet?
- „Akkor véget ér a hitszegés”
Szeretném erre nézve George Lead-et idézni, aki egy történelmi premillenialista volt, de nem volt híve a diszpenzacionalizmusnak. Ő írt egy könyvet „Az utolsó idők” címmel. Ebben a könyvben foglalkozik a Dán. 9,24-27-tel is. Azt mondja: a Dán. 9,24-ben nemcsak Izraelről van szó, hanem a szent városról, Jeruzsálemről is. Ha tehát Izrael helyreállításáról beszélünk, akkor ebbe Jeruzsálem helyreállítása is beletartozik. Ha a hitszegés, illetve az áthágás véget ér, akkor ez azt jelenti, hogy ez az időszak lezárul, „bezárul” (mint egy börtön). (A khala szó annyit jelent: „visszatartani” vagy „börtönbe zárni”.) A héberben határozott névelő áll az áthágás előtt: „az áthágás”. Úgy tűnik, mintha ez utalna az Úr kereszthalálára, ugyanis „a vétek” Izrael részéről, az Úr keresztre feszítése volt. A Hós. 5,15-ben ez áll: „Majd visszavonulok lakóhelyemre, amíg meg nem bűnhődnek, és hozzám nem folyamodnak. Nyomorúságukban keresnek majd engem.” A nyomorúság szó („cór”, vagy a jiddisben „córesz”) az ótestamentumban, mindig a „nagy nyomorúságra” vonatkozik. Ha tehát itt az áll, hogy „Akkor véget ér a hitszegés”, akkor ez annyit jelent, hogy ez a bűn, ez az ügy le lesz zárva. Izrael Isten elleni lázadása 490 év után véget fog érni.
- „és megszűnik a vétek” A vétek itt többes számban áll, azaz „vétkek”.
- „engesztelést nyer a bűn”, ki lesz engesztelve. Ezt a keresztre lehet vonatkoztatni, melyet később még a Dán. 9,26-ban olvashatunk. („A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet”.) Izrael bűne a kereszten nyer engesztelést. A Zak. 12,10-13,1-ig csodálatos része a Bibliának. Leírja, ahogy Izrael az utolsó napokban fel fogja ismerni Messiását, Jézus Krisztust. „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés szellemét. Rátekintenek arra, akit átdöftek (elvágtak)…” Ez Isten nagy kegyelme Izraelre nézve. A Szent Szellem által közvetített határtalan kegyelem folytán „…úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak. Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, amilyent Hadad-Rimmónért szoktak tartani a megiddói völgyben. Gyászolni fog az ország, külön-külön minden nemzetség: külön Dávid házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Nátán házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Lévi házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Simei nemzetsége, asszonyaik is külön. A többi nemzetség is mind, külön minden nemzetség, asszonyaik is külön.” „Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.” Nem fakadt forrás 2000 évvel ezelőtt? Milyen értelemben lehet „azon napról” beszélni, amikor egy forrás fog fakadni? Olyan értelemben, hogy Izrael azon a napon fog azoknak az áldásoknak az örömében részesülni, melyek abból a forrásból erednek, amely 2000 évvel ezelőtt fakadt fel. A kereszten kiontott vér áldásában.
Hasonló eseményt élt át Hágár a sivatagban (Gen. 21,19.). Ábrahám elküldte Hágárt gyermekével, Izmaellel együtt (Gen. 21,14-19.). „Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és Hágárnak adta. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában. Amikor kifogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik bokor alá, maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek. Ott ült vele szemben, és hangosan sírt. De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját ott, ahol van. Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle. És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást.” A forrás ott volt, csobogott, de Hágár nem látta. Így lesz a golgotai kereszttel is. A kereszt már 2000 éve áll, de Izrael mint nép még nem ismerte fel. Erről beszél Dániel, amikor azt mondja: „engesztelést nyer a bűn”. A bűn engesztelést nyert, de Izrael, mint nép csak akkor fogja ezt felismerni és megérteni.
- „…és eljön hozzánk az örökké tartó igazság.” Ez nem vonatkozik a hitből való megigazulásra. Persze az is benne foglaltatik. Itt azonban valami többről, valami nagyobbról, átfogóbbról van szó, méghozzá az új szövetségről, melyet az Úr Jézus az utolsó pészach (zsidó húsvét) ünnepén erősített meg, amikor vette a kelyhet, és azt mondta: „Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.” Itt az örök, soha meg nem szűnő igazságról van szó. Aki ennek az igazságnak birtokában van, az sose veszhet el!
- „Beteljesül a prófétai látomás…” Amikor a jövőben sor kerül Isten földi királyságára, akkor a látomások és a próféciák ideje lezárul.
- „…és felkenik a szentek szentjét.” Sok amillenialista nem szereti a szentek szentje felkenésének gondolatát, miután a szentek szentje a templom egy része. Ha feltételezzük, hogy ez a templomra vonatkozik, akkor eszerint a templom abban az időben állni fog. Az amillenialisták a szentek szentjét az Úr Jézusra vonatkoztatják. Ez persze lehetetlenség, mivel a „szentek szentje” kifejezés az ótestamentumban harminckilencszer fordul elő, és minden esetben a szent sátorra vagy a templomra vonatkozik. Amikor a szentek szentjéről esik szó, ahol a szövetség ládája volt, akkor ez a kifejezés mindig határozott névelővel áll: „a szentek szentje”. Viszont sosem alkalmazzák, ha azok a szent edények és eszközök kerülnek említésre, melyeket a szentek szentélyében használtak. Akkor sem használják, ha a templom egészéről beszélnek. Ebben az esetben, mint itt is, nincs határozott névelő. Ezért nagyon valószínű, hogy egy utalással állunk szemben, mely egy eljövendő templomra vonatkozik. A 2.Thess. 2-ben olvashatunk arról, és erről más igék által is tudomásunk van, hogy lesz a jövőben egy templom, és ez egy újabb bizonyítéknak látszik. Ezért az, hogy „…és felkenik a szentek szentjét” utalás egy jövendőbeli templomra.
Összefoglalásul, elmondhatjuk, hogy az első négy pont beteljesedett az Úr első eljövetelekor: „Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság.” Az utolsó két pont: „beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét” csak az Úr második eljövetelekor fog beteljesedni.