István megtartotta a nagy beszédét és végezetül megkövezték. Ezek feszültséggel teli napok voltak. Mi az istentisztelet után hazamegyünk és élvezzük otthon vagy egy vendéglőben a vasárnapi ebédet. Talán kritizáljuk a prédikációt. Ezesetben máshogy volt. István meghal és Pál is felelős ezért.
Lukács most tovább tudósít az eseményekről. ApCsel 8,1-25: Saul pedig egyetértett István megölésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén.Kegyes férfiak azonban eltemették Istvánt, és nagyon megsiratták. Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket. Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.
Lukács felkap egyet a szétszórtak közül, Fülöpöt. De sokan voltak mások, akiknek a történetét mi a mennyben hallhatjuk. Fülöp lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust. A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, amikor hallgatták őt, és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. Sok megszállottból ugyanis hangos kiáltással kimentek a tisztátalan lelkek, sok béna és sánta is meggyógyult,és nagy öröm volt abban a városban.Élt abban a városban már azelőtt is egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Samária népét, mert hatalmasnak mondta magát. A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje. Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket.De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt.Simon maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult. Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentszellem ajándékában, mert még nem szállt le egyikükre sem, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentszellem ajándékában. Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Szellem pénzt ajánlott fel nekik, és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentszellemet. Péter azonban ezt mondta neki: Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! Nem részesülhetsz és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem tiszta az Isten előtt. Térj meg tehát e gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél. Simon így válaszolt: Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok! Ők pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, azután visszatértek Jeruzsálembe, és útközben sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot.
Az olyan időkben, mint a miénk – amikor az emberek bizonytalanok –a babonának és a csodatévőknek főszezonja van. Érdekes, hogy János a Biblia utolsó könyvében az utolsó napok embereit így írja körül: és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem. (Jel 9,21)
Nyilvánvalóan a varázslók, az ezoterikus gyakorlatok az utolsó napok jelei. Így volt ez és így is lesz. A jövendőmondók és a spiritiszták, akik úgy gondolják, hogy ismerik a jövőt, nekik áll most a széna. Amikor a zsidókat 1944-ben Budapesten bizonyos sárga csillaggal megjelölt házakba terelték össze, az egyik osztálytársam a családjával ugyanabban a házban talált lakóhelyet. A háború, a veszély, hogy a zsidókat kivégzik gondoskodott a magasfeszültségről. Az osztálytársam szülei és nagynénje minden nap poharakat táncoltatott, hogy kitalálja, Hitler meghalt-e és hogy megmenekülünk-e.
Varázslók és a segítség gonosz lelkeknél való kutatása minden korszakra jellemző volt, mert az emberi szívben ott van az igény valami spirituális után. Ha azonban az embernek nincs világos meggyőződése és világnézete és nem Isten Igéjében keresi a spiritualitást, akkor fordul mágusokhoz és varázslókhoz. Ha ma újságot olvasunk, akkor ez nyilvánvalóvá válik. A mozifilmek címei mint amilyen „Az ördögűző”, „Indiana Jones és a végzet temploma”, vagy a „Terminátor” bizonyítják ezt. A TV képernyőn 24 órás adásban találunk jövendőmondókat.
Simon egy varázsló volt és samaritánusokat verte át. Simon samáriai volt, a júdeai Jézus ellenpontja. A varázslók és a mágusok is a perzsa papi osztályhoz tartoztak, hasonlóan a zoroasztrizmushoz. Ha ma mágusokat keresünk, akkor gyakran zsidókat találunk a gyakorlóik között. Feltehetjük a kérdést, hogy miért? Nos, a Kijelentés, a Biblia Izraelnek adatott. Ők ezért érzékenyebbek és visszaélnek vele úgy, hogy az embereket félrevezetik. Sokkal jobban megértik a valóságot mint mások és az információjukat úgy tudják kihasználni, hogy emberek felett megragadják a hatalmat. Később olvasunk Barjézusról (Elimásról) Salamisban, aki barátja volt Sergius Paulus tiszttartónak, szintén varázsló volt és ahogyan Pál bánt vele (ApCsel 13,5kk). Zsidók voltak, jóllehet Isten kijelentéseit rájuk bízta, ahogyan Pál a Róm3,2-ben kifejezte. Vannak embereink, akikre Isten kijelentéseit és ígéreteit rábízta és voltak köztük, akik varázslókhoz jártak. Ott aztán valami nagyon fonákján van!
Simon mágusnak hatalmas sikere volt a samaritánusok között, akik örültek a hókuszpókusznak, horoszkópnak és a varázskönyveknek. Ő, aki „hatalmasnak mondta magát” tudta a samaritánusokat az ő igézete alá vonni.
Nézzük meg, hogy mi történt. István megkövezése után egy óriási üldözés támadt és ők Jeruzsálemből és Júdeából szóródtak szét. Ez egy minden irányba tartó menekülthullám volt. A menekültek pedig Isten Igéjét hirdették. Az üldözés Isten akarata volt, amely által az evangélium mint futótűz terjedt.
Amit az apostolok nem tettek meg, Isten megtette. A missziói parancs az volt, hogy tanúk legyenek Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, egészen a föld széléig. Jeruzsálem nem maradhatott a gyülekezet központja. A menny a központ. Isten onnan cselekszik, ha mi az evangélium terjedésének csatornáját eltömítjük.
Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket (ApCsel 8,3). Pál mint egy Ajatolla Homeini vagy egy Kim Jong Un, akik mindannyian arra vállalkoztak, hogy a Jézusban való hitet megfojtsák.
Lukács – a szétszóródtak közül – egy valakire helyezi a fókuszt, Fülöp diakónusra. István és Fülöp diakónusok voltak, akik prédikáltak. Volt ajándékuk prédikálni és gyakorolták is. Nem a státusz számított a gyülekezetben, hanem az ajándékok. Ezek a diakónusok az ajándékukat gyakorolták. Az ajándékuk a prédikációjuk sikerén keresztül igazolódott be. Fülöp a samaritánusokhoz ment. A zsidók gyűlölték a samaritánusokat, jobban, mint a pogányokat. Pedig ők félzsidók voltak. – Ahogyan az asszírok az északi királyságot lerohanták, fogságba vitték őket. Amikor a földet elfoglalták, más embereket telepítettek oda és ebből a keveredésből jöttek létre a samaritánusok. – Fülöp most a samaritánusokhoz ment és ott hirdette Krisztust.
Mi volt a különbség Fülöp prédikációja és Simon Mágus között? Simon magára irányította a hallgatóinak figyelmét. Fülöp Krisztust prédikálta. Ez a különbség a biblikus és a hamis prédikáció között. Fülöpnek sikere volt. Ezt olvassuk: A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, amikor hallgatták őt, és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. A jelek, amelyeket tett, igazolták a szavait. Nem azért tett jeleket és csodákat, hogy az embereket ámulatba ejtse, ahogyan egy cirkuszban az akrobaták csodálatot keltenek az emberekben. Ha Pál a Korinthusiaknak írja (2Kor12,12): Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, a csodákban és az isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek, akkor azzal azt mondja, hogy ezek a jelek és csodák Isten Igéjének igazolására adattak.
Az emberek hallgatták Fülöpöt és a tisztátalan lelkek elhagyták a megszállottakat, a bénák meggyógyultak és ez hatalmas öröm volt Samáriában. – Volt azonban egy varázsló, Simon, aki féltékeny volt, aki egyszerű trükkökkel kápráztatta el az embereket és magára akarta irányítani a figyelmet. Ő saját maga PR-osa volt, mert hatalmasnak mondta magát. „Én egy nemzetközileg elismert varázsló vagyok, ha ti bejöttök a sátramba, akkor én megmutatom nektek a varázslótudásomat.” A samaritánusok hittek neki, olvassuk a város apraja-nagyja hallgatott rá és azt mondták: Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje. A hagyomány szerint Origenész (a korai egyház egyik atyja) mondta: „Simon ezzel azt mondta ki, hogy Én vagyok Isten Igéje. Mindenható vagyok.” Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje azt jelenti, hogy ő Isten inkarnációja. Júdában Jézus volt Isten inkarnációja, de Samáriában Simon Mágus az.
Amikor Fülöp Samáriába ment csoportostul tértek meg az
emberek Jézushoz. Aztán a 13. versben olvassuk: Simon maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé
szegődött és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen
elámult. Simon hitt és csatlakozott Fülöphöz. Miért? Mert tudta, hogyan
képesek a csodák hatni, a szemfényvesztés minden trükkjét ismerte. Mestere volt
a varázslás tudományának. Most, amikor látta, mi történt Fülöp prédikációja
által, észrevette, hogy ez valami igazi, amiből ő semmit sem értett. Ő csak egy
amatőr volt itt. Tehát Simon hitt Fülöp csodáiban, amiket tett. Én azt
gondolom, hogy Fülöpöt meglepte, amikor Simon odament hozzá és azt mondta, hogy
ő hisz és szeretne megkeresztelkedni. Lehetséges, hogy Simon hite valódi volt?
Sokan gondolják ezt. Esetleg olyan volt, csak éppen nem volt elég mély a hite.
Azt gondolom, hogy nem volt hitvallás. Hitet kapott Fülöp prédikációja nyomán,
de az ő hite nem megmentő hit volt. Pár sorral később olvassuk, amit Péter
mondott neki: a szíved nem tiszta az
Isten előtt. A férfinek őszinte hite volt, az evangéliumnak hitt.
Egyetértett az evangéliummal, mindene volt: Notitia, tudása és Assensus,
egyértés, de egy valami hiányzott: a Fidutia, az életének átadása. Ő felkerült
a gyülekezet tagjainak listájára. Nyilvánvalóan Fülöp nem vette észre, hogy
becsapták, amikor őt megkeresztelte.
Fülöp, amikor Simont megkeresztelte biztosan egy táviratot vagy egy emailt küldött Jeruzsálembe a jó hírrel: „az Isten Hatalmasnak nevezett ereje megtért és hozzánk tartozik. Bemerítettem Simon Mágust. Hatalmas dolgok történnek Samáriában.” El tudom képzelni, hogy az apostolok Jeruzsálemben némi jelenségeket kiismertek és mondták: Jobb, ha odamegyünk és megnézzük, mi történik ott. Odaküldték tehát Pétert és Jánost Samáriába. Nekik kellett tehát feltárni, hogy a gyülekezetet átverték-e.
Fülöp egy jó evangélista volt, de kevésbé volt jó abban, hogy leszűrje, Simonnak nem volt igazi hite. Mi történt, amikor Péter és János körülnéztek a samáriai gyülekezetben? Rögtön észrevették, hogy valami hiányzik a gyülekezetben. Nincs ott a Szentszellem. Ez egy Szentszellem nélküli mozgalom volt. Lukács hozzáteszi: csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Aztán olvassuk, hogy akkor rájuk tették a kezüket és részesültek a Szentszellem ajándékában.
Ez nagyon érdekes! Mi következik ezután? Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Szellem pénzt ajánlott fel nekik… Simon előállt és látott. Ő látta, hogy a kézrátétel által és a Szentszellem által emberek megváltoztak! Mit látott? Nos, én hiszem, hogy ő látta, hogy az emberek elkezdtek nyelveken szólni. Ez nincs benne az ApCsel 8-ban. Ezért kell valamilyen szinten spekulálni. A kézrátétel és a Szentszellem által valamilyen látványos dolognak kellett történnie. Mi láttuk, hogy az ApCsel 2-ben és később az ApCsel 10-ben, Kornéliusz házában a pogányok (különböző nemzetiségűek) a Szentszellem vétele által nyelveken szóltak. Ahogyan az ApCsel 19-ben Keresztelő János tanítványai Pál kézrátétele után elkezdtek nyelveken szólni. Ez a negyedik alkalom az ApCselben, ahol nyelveken szólásról tudósít. Érdekes az is, hogy minden alkalommal zsidók voltak jelen. Ha visszalapozunk Ézsaiás prófétához, akkor a 28. fejezetben ezt olvassuk (11.vers), Ezért majd dadogó ajakkal és érthetetlen nyelven fog beszélni ezzel a néppel, amelyik engedetlen volt. Pál idézi ezt az 1Kor14,21-22-ben. Egészen világosan mondja, hogy a nyelveken szólás jel a nem hívőknek és nem a hívőknek.
Mit mond Pál és mi történt az ApCselben? Nyelveken beszélni tudni, anélkül, hogy tanulták volna – egy csoda. Ha én elkezdenék ivritül beszélni és egy izraeli lenne közöttünk, aki megértené, amit mondok és megkérdezné, hogy hol tanultam meg ilyen jól ivrit nyelven és válaszolnék, hogy én nem tanultam, akkor azt mondaná: Ez egy csoda! Nyelveken szólni nem eksztatikus jelenség, nem halandzsa. Halandzsázni meg tud tanulni az ember egy kis gyakorlással.
Nyelveken szólás már volt az apostolok előtti időben is. Létezett néhány keleti vallásban. Ezt a mormonoknál is tanítják. A mormonok nem keresztyének, ők Unitáriusok.
A nyelveken szólás Izrael miatt van, Isten ezáltal szól Izraelhez. Így szól Isten: Ti engedetlenek vagytok, megfeszítettétek a Messiást és én most veletek pogányokon és más nyelveken keresztül beszélek. Ez az egyetlen jelentése a nyelveken szólásnak.
Mi történt? Simon látta, ahogyan az emberek nyelveken szóltak. Nem akart bűnbánatot tartani, nem akart az Úrral kapcsolatba kerülni, csak az ő csaló üzletét akarta tovább folytatni. Egy varázsló volt, egy új varázstrükköt akart tanulni, amely által világhírűvé válhat.
Mit tett tehát? Amit mindenki tenni szeretne, aki elsőbbségi helyet szeretne magának. Elment Péterhez és Jánoshoz, akik valószínűleg egy B&B-ben szálltak meg. Ő biztos a Samária-Hiltonban lakott és egy aprócska zsáknyi aranyat vitt és az apostolok asztalára helyezte és megkérdezte: „Mibe kerül a Szentszellem? Ha ez túl kevés, akkor tudok érte többet adni.”
Érdekes, van az a kifejezés: szimónia. Szimónia az, amikor egy egyházi tisztséggel, egyházi javadalommal, sákramentumokkal, relikviákkal vagy hasonlóval kereskednek. Ma ezt minden gyerek tudja, amikor a reformációt ünnepeljük. A középkorban a purgatóriumból való megváltást árulták. Ez indította Luthert arra, hogy a téziseit kiszögezze a katedrális kapujára.
Simon szíve nem volt összhangban Istennel. Ő pénzért akarta megvenni az áldást. Péter azonban más volt, mit, ahogy ő elképzelte. Létezik vágy személyes hatalom iránt és vágy Isten dicsőségére szolgáló lelki hatalom iránt. Simon nagy akart lenni a világ előtt. Péternek ezt mondta: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentszellemet. Nem mondta, hogy „én szeretném a Szentszellemet az életemben is. Mutassátok meg nekem, hogyan tudom venni a Szentszellemet és hogyan változik meg az életem.” Azt mondta: „Szeretném a Szentszellem erejét másoknak közvetíteni.” Ezt átéltem egyes gyülekezetekben, ahol a testvérek hatalomra vágytak a gyülekezet felett és mindent alávetettek, hogy a hatalmi pozíciójukat megszerezhessék. Legtöbbször lerombolták a gyülekezetet. Az emberek szeretik a hatalmat, amivel befolyásuk lehet másokra.
Mi volt Péter válasza? Vesszen el a pénzed veled együtt. Az ige: vesszen el ugyanaz a szó, mint amit Jn3,16-ban találunk Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Péter ezt mondta: „vesszen el és vidd a pénzedet magaddal. Vesszen el a pénzed veled együtt.”
Már említettem, hogy Simon nem volt hívő bibliai értelemben. Ezt mondta Simonnak: a szíved nem tiszta az Isten előtt. És aztán a 22. versben: Térj meg tehát e gonoszságodból és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél. Péter azt mondta: Tarts bűnbánatot! Ha mi az ApCselen átlapozunk és a bűnbánat szót keressük, akkor észre fogjuk venni, hogy ez a szó mindig a nemhívőkkel kapcsolatban jelenik meg.
Hogyan válaszolt Simon erre a felhívásra, hogy tartson bűnbánatot? Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok! Nem kérnek tőletek ilyet szeretett, de nem hívő emberek oly sokszor, hogy: Kérlek imádkozz értem/értünk? Ha valaki nincs élő kapcsolatban az Úrral, tudja ösztönösen, hogy nem tud imádkozni, de mást felkérhet imára. – Amit nekünk észre kell vennünk, hogy a bűn következménye, hogy félelmet kelt benne. Gyakran bánják meg bűneiket az emberek, térdre borulva öntik ki könnyeiket, de gyakran ez nem bűnbánat egy bűn miatt, hanem a bűnös magatartásuk következményei miatti rettegés jele. Amire nagyon vigyázni kell a lelkigondozásban. Gyakran vagyunk olyanok, mint a naiv Fülöp evangélista. Nekünk át kéne látnunk a Szentszellem által a helyzeten, ahogyan azt Péter tette. Simon nem mondta, hogy „az én szívem hamis, bocsásd meg a bűnömet Uram, hogy örök életem legyen”. Nem, ezt nem mondta Simon. Sajnálkozás és megbánás nem ugyanazok! Így volt ez Júdásnál is. Ő sajnálkozott az árulásán, de nem ment az Úrhoz feloldozásért, nem volt benne megbánás. Később a jeruzsálemi zsinat előtt mondta Péter (ApCsel15,8): A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentszellemet, ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket.Simonnak nem volt hite, amely a szívét megtisztíthatta volna!
Összefoglalhatom? A történet egy példa, hogyan tud Isten királyságához közel lenni valaki és mégis elbukni. Simon hibája az ő szívének hibája volt. Hitt az Igének, amit Fülöp hirdetett, megkeresztelkedett és mégis maradt a kárhozat útján. Ez egy figyelmeztetés minden névlegesen keresztyén számára, akik bíznak a keresztségükben, ceremóniáikban, a hagyományaikban, a konfirmációjukban, az úrvacsorában vagy épp abban, hogy egy keresztyén gyülekezet tagjai és nem realizálják, hogy szükség van arra, hogy személyes kapcsolatunk legyen Istennel. Simon egy képmutató volt, ő kétfelé sántikált. Hitt az Igének, amelyet hirdettek, ezért megkeresztelkedett.
Ha a Biblia hitről beszél, akkor az egyfelől tudása és elismerése annak, amit Jézus Krisztusról és az ő üdvözítő munkájáról tudunk és az életünk teljes átadása neki. Kálvin mondta: „Krisztust ismerni nem a nyelv bizonyítéka, hanem az életé. Nem egyedül az értelem és az emlékezet által veszik észre, mint más tudományt. Miénk, ha az egész lelket és a szív legbelsőbb rezdüléseit lefoglalja.” Gróf Nikolaus Ludwig von Zinzendorf mondta: „az élő hit apró szemecskéje sokkal értékesebb, mint egy font történeti tudás.” Luther szerint: „a hit élő, szorgalmas, aktív és erős és lehetetlen, hogy ez a hit ne teremjen rögtön jó munkát.
Az egyik legszebb illusztráció John Wesley élete. Meg volt keresztelve, konfirmált, felszentelték mint lelkészt és mégis nem volt megmentő hite addig, amíg egy este egy gyűlésen Luther Római levélhez írt előszavát nem hallotta. Később mondta: „A szívem körül figyelemreméltóan meleg lett. Éreztem, hogy bízom Krisztusban, Krisztus egyedül az, aki megment és tudtam, hogy az én bűneimet megbocsátotta és megmentett a bűn és a halál törvényétől.” Magáról mondta, hogy ezelőtt az élmény előtt ő „majdnem keresztyén” volt.
Egy fontos tanítás ebből a fejezetből: Szentszellem nélkül senki nem keresztyén, senki sem Isten gyermeke. Szeretném feltenni ezt a személyes kérdést: Ott lakik a szívedben a Szentszellem? Bizonyossággal tudod, hogy a bűneid meg vannak bocsátva és az örök élet a tiéd? Vagy te csak „majdnem keresztyén” vagy?
Menj Jézushoz, aki így szólt: aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el. Ámen.