Olvassuk el a Zsid 7,1-3-at, azután pedig a Gen 14-et. Zsid 7,1-3. 1 Mert ez a „Melkisédek, Sálem királya, a magasságos Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta”. 2 Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálem királya, vagyis békesség királya. 3 Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké.Az első kijelentés, ami elhangzik, az, hogy Melkisédek pap marad mindörökké. Lapozzuk fel a Gen 14-et. Itt találjuk leírva Melkisédek történetét történelmi szempontból nézve. Ábrahám elhagyta a káldeabeli Úr városát, és olyan földre költözött, amelyet elutazásakor még nem ismert. A Zsidókhoz írt levél szerzője később azt mondja: „nem tudva, hová megy.” Miután abban az országban volt, Egyiptomba vonult, és néhány esemény után visszajött Lóttal. A Gen 13-ban választaniuk kellett. Lót Sodoma földjét választotta, és a Gen könyvének írója ezt mondja: A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az ÚR előtt. Ábrahám Hebrónban lakott Mamré tölgyesében, oltárt épített ott, és zarándokként, nomádként élt. A Gen 14 egy érdekes csatát ír le. Gen 14,1-24: 1 Történt pedig Amráfelnak, Sineár királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernak, Élám királyának és Tidálnak, Góim királyá-nak az idejében, 2 hogy ezek háborút indítottak Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen. 3 Mindezek a Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van. 4 Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak. 5 Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó királyokkal, és megverték a refáiakat Asterót-Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban 6 és a hóriakat a maguk hegyén, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van. 7 Azután megfordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, leverték az amálékiak egész mezejét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak. 8 Kivonult tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya is, és a Sziddím-völgyben csatarendbe álltak. 9 Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával szemben: négy király öt ellen. 10 A Sziddím-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak. 11 Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak. 12 Elvitték Lótot is, Abrám testvérének a fiát, jószágá-val együtt, és elvonultak. Ő akkor Sodomában lakott. 13 De jött egy menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és Ánér testvérének a tölgyesében lakott. Ők meg Abrám szövetségesei voltak. 14 Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket. 15 Éjszaka azután csapatokra oszoltak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte, és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van. 16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is. 17 Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe. 18 Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, 19 megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Abrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! 20 És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből. 21 Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! 22 De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az ÚRra, a Felséges Istenre, a menny és a föld alkotójára, 23 hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. 24 Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.
A Zsid 7-ben egy tanulmánysorozatot kezdünk. Témánk: Melkisédek és Jézus Krisztus. Mivel ez nagyon fontos fejezet, meg kell ismernünk a történelmi hátteret, hogy megérthessük. A 7. fejezet nem kevésbé fontos, mint a levél többi része. A Jézus Krisztus és Melkisédek közötti kapcsolat megértése egyszeri és jellegzetes témája a levélnek. Tudnunk kell tehát, mit mond a Biblia Melkisédekről, hogy megérthessük Jézus jelenlegi szolgálatát.
A levél szerzője a spiritualitást úgy érti, mint az Istenhez való járulást. Ez lehetséges, mert ismerte az Ószövetséget. Az Isten elé való járulás 3 dolog által lehetséges:
1. Szükség van egy szövetségre, amely Isten ígéreteiből áll. Ha nem birtokoljuk a szövetséget, akkor nem lehetnénk bizonyosak abban, hogy ha Istenhez járulnánk, akkor megáldana minket. A spiritualitásnak szövetségen kell alapulnia. A levél szerzője visszatekint az Ószövetségre, és arra a szövetségre, amelyet Isten kötött Izraellel, és ezt régi szövetségnek, vagy az első szövetségnek nevezi. Ezután a jelenbe tekint, azokra az ígéretekre, amelyeknek birtokosai vagyunk egy új szövetség által. Ellentét áll fenn a régi és az új szövetség között. A lényeg az: Kell, hogy legyen egy szövetségünk, ha Istenhez akarunk járulni. Mivel azonban az ember bűnös, és Éden kertjében megszakadt a közösségünk Istennel, nem csak egy szövetségnek kell fennállni, hanem szükség van
2. egy áldozatra vagy megváltásra is. Ezért beszél a szerző a levélben egy örök érvényű áldozatról, amely számára az ószövetségi áldozatok csak előképek voltak, és amely a bűnt eltörli, ami által lehetségessé válik, hogy azok, akik igénybe veszik ezt az áldozatot, Isten ígéreteinek befogadóivá legyenek. Az ószövetségben azonban nemcsak egy szövetség és egy áldozat volt, hanem volt
3. papság is. Abban az időben szükség volt látható közvetítőre Isten és az emberek között, aki Isten képviselője volt a nép körében, és akinek a napi áldozatokat Isten elé kellett vinnie, hogy fenntartsa Izraelnek az Istennel való közösségét.
A szerző tehát a spiritualitást vagy vallást (rossz kifejezés) olyasvalaminek nevezi, ami isteni ígéretek szövetségén alapul, valamint áldozaton vagy megváltáson, és a papságon vagy isteni közvetítésen nyugszik. A „pap” szó számunkra nem szokványos kifejezés, kivéve, ha a valaki olyan hitvallásban nőtt fel, amelyben szerepet játszottak a papok. A „pap” szó a latin „pontifex” megfelelője. A „pons” latin szó hidat jelent. A „factio” pedig azt jelenti: csinál vagy épít. Pontifex = hídépítő. A pap az a személy, aki kapcsolatot létesít Isten és az emberek között. Istentől kapja a hivatalát, és Istent kell képviselnie az emberek előtt.
A levél szerzője tehát azt mondja, hogy a papi szolgálat által járulhatunk Isten elé. Az Ószövetség nagyon pontosan beszél erről a témáról, és nehéz megérteni, hogy az Ószövetség szerint csak egy papság volt Isten által felhatalmazva, ez pedig az a papság volt, amelyben Áron és családja szolgált. – Valószínűleg ismeritek azt a szomorú eseményt, amikor Kórah és a nép 250 vezetője megkérdőjelezte Áron családjának kizárólagos papi illetékességét. Mózes elé álltak és azt mondták: Te és Áron túl sok terhet hordoztok. Izrael egész közössége szent, miért ne vehetnénk részt mi is a szolgálatban? Mózes pedig készen állt a kemény válasszal: Isten megáldott téged, Kórah, Lévi törzséhez tartozol és ott szolgálsz. Rendelkezel minden előjoggal, és most még pap is szeretnél lenni? Mivel engedetlen vagy, és mert fellázadsz az egyetlen út ellen, amely Áronon keresztül vezet Istenhez, ezért Isten valami egészen újat fog tenni. Holnap majd te, és mindazok, akik veled együtt lázadók, a sátraitok elé fogtok állni, Isten pedig valami újat tesz. És Isten teljesen szokatlan dolgot cselekedett. Megnyílt a föld, és élve eltemette őket. Így juttatta kifejezésre Isten, hogy ha ő azt mondja, csak egyetlen út létezik, amelyen hozzá járulhatunk, akkor azt így is gondolja. A következő fejezetben arról olvashatunk, hogyÁron vesszeje kivirágzott. Ezzel fejezte ki Isten, hogy Áron papsága a feltámadást jelképezi. Azt mondja, hogy Áron a feltámadt pap előfutára, aki majd el fog jönni.
Itt hadd álljak meg röviden. Az az érzésem, hogy mára elfelejtettük, hogy Isten sok dologban nagyon sajátosan és keményen fejezi ki magát. A „kemény”-en nem azt értem, hogy Isten kegyetlen. Ő kegyelmes, és egyáltalán nem lenne köteles biztosítani számunkra a színe elé járulást. Minden embert kiirthatna a föld színéről, és mindent újra kezdhetne, és akkor még mindig igazságos lenne! De kegyelmes volt és adott nekünk egy papságot, egy szövetséget, és egy áldozatot is. Ha tehát azt mondja, hogy csak egy út vezet Hozzá, akkor azt úgy is gondolja. Mindenki, aki erről másképp vélekedik, a lázadó Kórah oldalára áll. Kórah lázadását az Újszövetség is említi (Júd 11), és ennek tudatában kell lennünk.
Ma sok szószékről ezt hirdetik: Nem csak Jézus Krisztus által mehetünk Istenhez. Istenhez sok út vezet. Csak az a fontos, hogy valaki Istenhez akarjon eljutni. – Ez éppen az ellenkezője annak, amit Isten igéje mond nekünk. Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Mindegy, hogy baptista, metodista, református, katolikus, mohamedán, vagy hindu stb., senki sem mehet Istenhez, csakis Jézus Krisztus által. Isten azt mondta, ez az egyetlen papság, amelyet elismer! Ha tehát valaki azt mondja, hogy sokféle út vezet Istenhez, akkor Jeremiás jut eszembe: „Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis úgy igyekeztek; nem szóltam hozzájuk, mégis prófétáltak.” (Jer 23,21) Nem az a helyzet, hogy ma is számtalan ilyen próféta áll templomaink szószékein? Lüdemann, Trutmann, Käsmann és társai? Futnak, de senki sem küldte őket, és nem is Isten igéjét szólják. Szeretném hangsúlyozni: Istenhez csak egyetlen úton lehet közeledni, és csak egy papság van, amelyet Ő elismer. Ez az a papság, amely a feltámadás jelét viseli. Csak egy pap van, aki hivatalát Melkisédek rendje szerint gyakorolja, mert feltámadt a halottak közül.
Honnan veszi a levél írója azt a kifejezést, hogy „pap Melkisédek rendje szerint”? 4 rövid ószövetségi igeversből. Ezeket a verseket 4,5, sőt 8 fejezetté egészíti ki a levelében! Ugyanis már a Zsid 4,14-ben elkezdi jellemezni a különbséget Áron és a Melkisédek rendje szerinti pap között. Csak a 12. fejezetben zárja le a témát. Tehát 8 fejezet áll a rendelkezésünkre ebben a témában, amely a Zsid 7-ben részletesen van kifejtve. Mindezt 4 rövid igeversből vezeti le a szerző, amely a Bibliában Melkisédekről szól. 3 vers a Gen 14,18-20-ban található, egy verset pedig 1000 évvel később írt Dávid a 110. zsoltár 4. versében. A levél szerzője az ószövetség 4 igeverséről elmélkedett, gondolkodott, és 8 fejezetnyi inspiráló bizonyságtételt írt nekünk Jézus Krisztus tiszteletére. Láttál már olyasvalamit, ami megközelítőleg hasonlít erre, és ami jelentősebb lenne a bibliatanulmányozás szempontjából? Az egész Bibliában nincs ennél jobb illusztráció a bibliatanulmányozás szükségességéről és értékéről! Ez egy olyan ember, aki elmélkedett, gondolkodott 4 bibliai igeversről, és csak tanulmányozta és tanulmányozta, aztán pedig megírta ezeket a nagyszerű fejezeteket a Zsidókhoz írt levélben. Nincs utalásunk arra vonatkozóan, hogy Isten különleges kinyilatkoztatást adott volna neki, olyan értelemben, hogy Isten pár oldalt a kabátzsebébe tett, és azt mondta neki: „Ne felejtsd el ezt beépíteni a leveledbe!” Amit ír, az személyes bibliatanulmányozásából származik! Ma nincsenek ilyen íróink. Csak kevés olyan ember van, aki így tanulmányozza a Bibliát, és emiatt a biblikus irodalom többnyire másodosztályú. A legtöbb hívőnél hiányzik a szellemi étvágy! Ha kórházba látogatunk, legjobb, ha az újszülött-osztályra megyünk. Ott láthatjuk az összes kisbabát. Mindegyik étvágy nélkül jön világra. Ha megkérdezzük a nővért: Milyen gyakran ad ezeknek a gyerekeknek cumisüveget? Ó, talán egy héten egyszer, szombaton, kb. 10 órakor! – Nem volna nevetséges? Alig hangzana ez el, már hallanánk is a háttérben: Oáá! (Ez egy régi szanszkrit szó, azt jelenti: „csecsemőtáplálék”.) És minden gyerek azért oáá-zik, mert a gyerekek éppenhogy éhesen jönnek a világra. Ha új életed van, újjászülettél, akkor kell hogy legyen étvágyad. Kellene vágyakoznunk arra, hogy az igét tanulmányozzuk, hogy minél többet tudjunk róla. Ha valaki keresztény lesz, vágyik az olvasnivalóra. Melyik Bibliát, melyik fordítást használjam? Nem olcsó Bibliát vesz magának az ember, amelyik már néhány hét után szétesik, de nem is családi Bibliát, amit alig bír el. Károli legyen vagy új fordítású? Melyik konkordanciát vegyem meg? Melyek a megbízható kommentárok? Milyen könyveket olvassak még? Mi kerüljön egy keresztény könyvtárába? A te könyvtáradban mi található? Ha egy gyerek egészséges, akkor még több táplálék után sír.Matthew Henry egyszer azt mondta: „Isten felelősségre fog vonni bennünket nemcsak azok miatt az igazságok miatt, amelyeket ismertünk, de nem alkalmaztuk őket, hanem azok miatt az igazságok miatt is, amelyeket megtudhattunk volna, de sohasem kérdezősködtünk utánuk.”
A 7. fejezetben találkozunk Melkisédekkel. Ezért a Gen 14-hez kell visszamennünk. Ez a hithős Ábrahám életének 3. fejezete. Ebben a fejezetben van első alkalommal nyomatékosan összeegyeztetve a bibliai történet az általános történelemmel. A bibliai történés össze van szőve a kortörténettel! – Ábrahám a világban volt, de nem a világból. Nagy győzelemmel ajándékozta meg őt Isten, amiért nem a világból való volt.
A történet így foglalható össze: A Holt-tenger körüli kis városállamok egy csoportját meghódította négy nagyobb keleti állam Babilóniából és Perzsiából. Felkelés tört ki a megszállóik ellen, ennek következtében eljött Kedorláómer és a vele szövetséges 4 király az 5 király ellen, és menekülésre késztették a felkelőket, szétszórták és elhurcolták a népet, köztük Lótot is, Abrám testvérének a fiát. – Mint tudjuk, Abrám és Lót elváltak egymástól (Gen 13), miután vita támadt a pásztoraik között a legelő körül. Abrám Lótra bízta a választást. „Váljunk el, te választhatod ki magadnak a lakóhelyedet.” Lót, a testies keresztény példája, körülnézett, és termékeny vidéket látott, a Jordán környékét. Csodálatos! Mint az Úr kertje. Sodoma környékén volt. „Ezt választom”, mondta Lót. Ábrahám pedig újra a tölgyeséhez ment. – Nem sokkal később Isten azt mondta neki: Abrám, emeld föl a tekintetedet. Ameddig csak ellátsz északra, délre, keletre és nyugatra (beleértve azt a földet is, ahol Lót lakott), azt mind neked adom. Minden négyzetmétert! Ha átengedjük Istennek a választást, milyen csodálatosan meg tud ajándékozni bennünket! Ha azonban a saját belátásunk szerint választunk, ha a világ mércéje alapján döntünk, akkor ennek a világnak a szerencsétlenségét is kell viselnünk. Lót a Sodoma környéki szép földet választotta, de nem tudott a küszöbön álló csatáról, aminek következtében elhurcolták őt, és mindenét, amije volt.
Mit tennél, ha te lennél Abrám? Azt hiszem, a házad elé lépnél, áttekintenéd az egész területet, és azt mondanád: Megkapta a maga leckéjét! Talán Abrám fejében is megfordult ez a gondolat, de csak rövid ideig. Olvassuk a Gen 14,13-14/a-t: De jött egy menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és Ánér testvérének a tölgyesében lakott. Ők meg Abrám szövetségesei voltak. 14 Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett … Mit tett Abrám? Azt, amit minden kereszténynek tennie kellene. A hit függetlenné tesz bennünket az emberektől. De nem tesz függetlenné a fivéreinktől és a nővéreinktől. Nem tesz irántuk közönyössé, közömbössé. – A hit sok mindent elér, pl. tetteket eredményez, a szeretet által működik. A hit megtisztítja a szívet, Abrámot pedig Sodoma tisztította meg. A hit legyőzi a világot. Pontosan ez történt akkor is. Ma nem tudnánk, hogy Abrám tábornok volt, Lót nem esett volna Kedorláómer kezébe. Az életben gyakran az történik, hogy emberek, akikről nem is gondoltuk volna, hogy rendelkeznek egy tábornok képességeivel, a körülmények által tábornokokká válnak. A keresztény ember jó harcos lehet. Mózes Egyiptom egyik legnagyobb tábornoka volt. – Így Abrám is, akinek Istenre nyitott volt a szíve, aki harcolni is tudott. Volt szíve Isten számára, a testvére számára, és olyan ember volt, aki tudott harcolni.
Abrám összegyűjtötte seregét, 318 férfit, valószínűleg szövetséges társaitól is kapott segítséget, és üldözte az ellenséget. Gen 14,15: Éjszaka azután csapatokra oszoltak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte, és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van. Itt összefoglalva találjuk mindazokat a tulajdonságokat, amelyekkel egy jó tábornok rendelkezik. Gyors bevetés, a meglepetés ereje a támadásban, csapatokra oszlás, az ellenség bekerítése. Mintha mindezt a katonai akadémián tanulta volna. Nagy győzelmet aratott, és ezt egy kis csapattal érte el, meglepetés által. Mint később Gedeon. A hit embere felülkerekedik a világon, és megmenti a testies keresztényt, aki a testies gondolkodásmódja miatt a világ csapdájába került.
Amikor visszatér a csatából, Sodoma legyőzőtt királya jön elé (Gen 14,17) a Király-völgybe. Azt gondolhatnánk, hogy Abrám most a győztes hős, ő uralja a helyzetet, és ettől kezdve minden rendben van. – Ám a siker pillanatában veszi kezdetét az igazi csata! Most a biztonság próbáját kell kiállnia. Ne felejtsük el, Abrám hazátlan ember! Nincs hazája, nincs munkahelye. Egy senki. Sátorban lakik, és oltárokat épít mindenütt az országban. Most itt az alkalom, hogy zsákmányt szerezzen a háborúból. Egy csapásra meggazdagodhatna. Mit fog tenni? Hudson Taylor egyszer azt mondta: „Minden próba, amit Isten küld, a mennyei Atyában való bizalom próbája.” Ábrahámnak újból ki kell állnia egy próbát. Mit tegyek? Ott a zsákmány egész gazdagsága; vagy elég nekem az Istenben való bizalom?
Mi történik? Mielőtt Abrám döntene, egy furcsa figura lép színre. Nem ismerjük őt a teremtéstörténetből, sem a Gen 14 utáni fejezetekből. Genezis a családfák könyve, de erről a férfiról nem találnunk ott semmit. Nem ismerjük sem atyját, sem anyját. Életének nincs se kezdete, se vége. Ami a Bibliát illeti: Melkisédek a mai napig köztünk van. Csak meg kell találnunk!
Gen 14,18/a 18 Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Erről majd még többet fogunk mondani, amikor a 7. fejezetet nézzük. De amit meg kell jegyeznünk, az az, hogy ez valami nagyon szokatlan dolog volt. Melkisédeknek nem volt családfája. Egy papnak tökéletes családfával kellett rendelkeznie, különben nem lehetett pap. Izraelben a papnak be kellett tudnia bizonyítani, hogy Áron leszármazottja. A papság családi hovatartozáson alapult. A babiloni fogság után néhányan papként akartak szolgálni, de nem tehették, mert nem tudták bizonyítani a származásukat. – Itt pedig jön egy pap, akinek nincs családfája, sem családja. Az által pap, hogy közvetlen kapcsolata van Istennel. Lénye szerint pap. – Kenyeret és bort hoz. Abrámnak nem volt szüksége frissítőkre. Hiszen övé volt az egész zsákmány. Nyilvánvalóan szimbolikus értelme volt a kenyérnek és a bornak. A győzelmet kivívó ember számára kellett a frissítőt szimbolizálnia. Azt hiszem – és ez egy személyes értelmezés – hogy a kenyér és a bor az Istennel való közösség szimbóluma volt, ami csak egy áldozaton keresztül lehetséges. Amikor Melkisédek ezeket a jeleket, a kenyeret és a bort a visszatérő hősnek odanyújtotta, akkor ez egy Isten által meghatározott aktus volt, amelyet a papja vitt végbe, aki támogatni akarta őt élete egyik legfontosabb döntése előtt. Döntenie kellett, hogy a zsákmányból származó gazdagságot választja, vagy egyedül Istent birtokolja. Ez a rejtélyes alak ezekkel a jelekkel erősítette őt. Áldásra emeli a kezeit. Gen 14,19 Megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Abrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! Gondoljuk meg: A menny és a föld tulajdonosa! Sodomáé, Gomoráé, Kedorlóámeré, ameddig a szem ellát. Gen 14,20 És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből. Mindenből tizedet adott neki, amit zsákmányul ejtett. Mit jelentsen ez? – Ezzel ismerte el Melkisédek isteni jogait. Ezzel ismerte el, hogy Melkisédek a Magasságos papja volt. A hit embere meghajol a Magasságos képviselője előtt, és elismeri annak tekintélyét. Nem bámulatos Abrám szellemi felismerése és helyes cselekedete? A kenyér és bor szimbóluma jellegzetes. Ezt a legegyszerűbb bibliatanulmányozó is felismeri. Az is jellegzetes, hogy Melkisédek megáldja Abrámot, és elfogadja tőle az adományokat.
Gen 14,21 Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! Azután 22 De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az ÚRra, a Felséges Istenre, a menny és a föld alkotójára: Itt Isten nevét némileg megváltoztatta. Melkisédek El Elion, azaz a Magasságos Isten képviselője. Jehova az, aki hozzám szólt. Felemeltem a kezemet az Isten felé, aki megáldott, aki megtartja a szövetségét és azt mondom neked, király… Miért nem akar semmit? 14,23 Hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot.
Ez az egyik legfontosabb bibliai elv. Mi történt volna, ha Abrám megtartotta volna a zsákmányt? Másnap azt mondhatta volna valaki Sodoma utcáján a királynak: Minden ember visszatért. Igen, mondaná a király, de a zsákmányt átadtuk a győztesnek. Ő most általunk lett gazdag. – Talán a következő nap szívességet kértek volna tőle. Rövidesen lekötelezve érezte volna magát általuk. Ezért mondja: „ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot”, Isten tett engem gazdaggá! Nem sokkal ezután ugyanis ezt mondja Isten: Gen 15,1/b Ne félj Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges.
Ha egy ember azt a döntést hozza, hogy élete során minden dicsőséget Istennek ad, akkor életének legfontosabb döntését hozta meg! Ha így döntött, akkor biztos lehet abban, hogy Isten áldását fogja birtokolni.
Gyakorlatilag: Nem mutatunk be áldozatot vasárnap. Senki nem mondhatja, aki Jézus Krisztust ismeri, és részt vesz az istentiszteleten: Adtam valamit a gyülekezetnek.
Hadd fejezzem be néhány megfigyeléssel. Egy gyakorlati megfigyelés: Akkor kapunk erőt, ha szakítunk a világgal, és bizonyságot teszünk a világ ellen. A világgal való szakítás nem jelent elszigetelődést, félreállást. Abrám mindkét lábával a világban állt, de Lót volt az, aki elvegyült a világban. De nem az az ember nyeri meg a csatát, aki hagyja, hogy a világ befolyásolja az értékrendjét, és aki enged az ambícióinak, kívánságainak és vágyainak. Az az ember a győztes, aki a világban van, de nem a világból való, akinek a mozgatórugói, odaszánása, vágyai és örömei Istenre irányulnak. Ő fog a világban sikereket elérni! Ő fogja legyőzni a világot! – Sok kedves újjászületett keresztény van, akik gyakran nem tudják, hogy egy liberális egyházban maradjanak-e, hogy ott az embereknek szolgáljanak, vagy inkább csatlakozzanak egy hívő gyülekezethez, hogy növekedhessenek a kegyelemben. Így vagy úgy akarnak szolgálni. De nem tanulták meg azt az elvet, hogy Isten áldása abban van, ha szakítunk a világgal, hogy a megszentelődés pozíciójából szolgálhassunk a világnak. Ebben van a győzelem. Nem az elszigetelődésben! Nem is az elvegyülésben! Hanem a valódi elválásban: Amikor a szív Istenre irányuk, miközben az emberek között vagyunk. Ez volt az első tanulság.
A második tanulság. Az a jellegzetes Melkisédek történetében, akinek nem a származásában van a gyökere, hanem az örök élete által van felhatalmazva. Nem találunk beszámolót a haláláról, még mindig köztünk van. – Ez az a jellemző kép, amely Urunkat, Jézus Krisztust ábrázolja. Ő az a pap, aki nem ismeri a napjainak kezdetét, apa és anya nélküli örök pap.
Ismered-e ezt a papot? Rajta keresztül járultál Isten elé? Általa, aki meghalt érted? Csak egyetlen út van: azon a papon keresztül vezet, aki pap Melkisédek rendje szerint.