A szövegösszefüggések miatt olvassuk el a 3,17 – 4,9-ig terjedő szakaszt. Azonban a jelenlegi szövegünk a 4,1-5.
Pál leggyakrabban a gyülekezetnek szóló gyakorlati utasításokkal és személyes megjegyzésekkel fejezi be leveleit. Az Ef 6 jó példa erre. A Rómaiakhoz írott levelét is hasonlóképpen fejezi be a 16. fejezettel. A Fil 3 teológiai tanítással fejeződik be. A Fil 4-nek ezzel szemben intim, személyes hangvétele van. Az egész filippibeliekhez írott levél nagyon személyes, sokkal inkább, mint más levelek. A hangsúly eltolódik. Az előző részekkel ellentétben, ahol csak tényeket mutatott be, itt néhány parancsot ír le. A problémák, amelyeket először csak burkoltan, implicit módon említett, most néven nevezi. Nem volt minden rendben a gyülekezetben. A következő problémák voltak jelen: önzés, beképzeltség, büszkeség. A Fil 4 a személyeket is néven nevezi! Két asszony összeveszett egymással és ez veszélyeztette a gyülekezet békéjét. Pál aggódik. A gyülekezet vezetői nem vették elég komolyan a problémát. – Depresszió, félelmek, szeretetlen megjegyzések és megnyilvánulások voltak jelen. Olyan emberek voltak a gyülekezetben, akiknek az értékrendje összekuszálódott. (8. vers)A Fil 4,1-9 tartalmaz néhány gyakorlati parancsot.
Először is összefüggésbe kell hozni a 4. fejezetet az előző fejezettel. A 4,1 egy átmeneti vers. „Ezért…” Az előző fejezetben elhangzott dolgok az alapjai a 4. fejezetnek. Mivel a hívő ember a mennyek országának polgára, és mert várja a 2. adventet, ezért kötelezőek számára a 4. fejezet parancsai. Hogy kell viselkednünk a Golgota és a 2. advent közötti időben? Egy nap találkozni fogunk Jézussal, ezért istenfélő módon kel élnünk. Mivel a mennyre irányítjuk a tekintetünket, ennek megfelelően kell élnünk!
Mielőtt parancsokat ad Pál, elbúcsúzik a 4,1-ben: „Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim!” Azt mondja, hogy szereti őket. Testvéreinek nevezi őket, ők is a családjához tartoznak. Szeretné őket látni, fájdalmas számára az elválás. „Barátainak” nevezi őket, szellemi jólétüket a szívén viseli. Győzelmi koronájának nevezi őket, vagyis ha az örökkévalóságban jutalmat kapna, az rejtve maradna a testvéreiben és az ő hitbeli növekedésükben.
Ezután 4 parancs következik. 4,1: „Maradjatok meg az Úrban. 2 Evódiát intem, és Szüntükhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban! 3 Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében.”
Technológiai korszakban élünk! Két asszony vitája vajon milyen hatással van a mi életünkre? Ez nagyon is lényeges dolog. A Szentírás tekintélyéről van szó. Vannak alapelvek, amelyek ma is kötelező érvényűek.
A Filippi levélben 6-szor intette őket Pál, hogy legyenek egyetértésben egymással. A keresztyének közötti egység és szakadások kérdése forró téma a gyülekezetben. A szakadások nem mindig rosszak. Az egység sem mindig jó! Az egység és az elválás kérdése attól függ, hogy kitől szakadunk el, vagy kivel vagyunk egységben. Mi ennek az alapja? A Fil 1,27-28 azt írja: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Szellemben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig az Istentől.”
Itt is jelen van az egység és a szakadás. Az ellenséggel való egység = bűn. A keresztyének közötti szakadás = bűn.
A Filippi 4-ben olvasható szakadás rossz, bűnös szakadás volt! Ez egy botrány volt. A test kárára vált. Pál itt testvérekről beszélt, akkor tehát ennek megosztottságnak, szakadásnak kellett lennie.
A 2 asszonyt néven nevezi. Kik voltak ezek? Néhányan úgy gondolják, hogy Szüntükhé egy férfi volt, a Filippi börtönőr, Evódia pedig az ő felesége volt. Nyelvileg azonban az tűnik ki, hogy mindketten asszonyok voltak. Ez nem egy etnikai vita volt a két asszony között. Néhányan úgy gondolják, hogy ez az asszony Lydia volt, ami nem a neve volt, hanem egy elnevezés, ami arra utalt, hogy a kisázsiabeli Lydia tartományból származott. Talán valóban Evódia és Szüntükhé volt a nevük. Mindez csupán spekuláció. – – Min vesztek össze ezek az asszonyok? Valamilyen tanításon? Erkölcsi vagy gyülekezeti kérdéseken? Vagy csak egyszerű személyes sérelmeken, személyes konfliktusokon? Sok lehetőség van egy gyülekezetben az összetűzésekre. Találunk példákat? Kizárás, az istentisztelet zavarása miatt? Valaki egyszer levágta riválisa lovának a farkát, amiért az elhalászta tőle a szerelmét. Valaki más pedig felgyújtotta a templomot, mert megharagudott valami személyes dolog miatt.
Keresztyén emberek bármilyen ok miatt el tudnak szakadni egymástól, vagy kiközösíthetik egymást. A 2 asszony annyira összeveszett egymással, hogy az a gyülekezet békéjét veszélyeztette. – „Evódiát intem, és Szüntükhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban.” Pál nem foglalja össze a véleményét, nem ad tanácsot. Nem mondja: Evódia, bocsánatot kellene kérned. Vagy: Mindketten hibáztatok, béküljetek ki, és csókoljátok meg egymást testvéri csókkal, fogjatok kezet. Nem arról van szó, hogy kinek volt igaza és kinek nem. Maga az ellenségeskedés okozott gondot Pálnak! Mindketten felelősek voltak azért, hogy rendbe hozzák a dolgot. Talán mindketten a másikra vártak. „Kész vagyok megbocsátani, ha a másik idejön hozzám”, a másik talán azt mondja: „Kész vagyok bocsánatot kérni, ha jelét adja, hogy megbocsátott”. Nem tudjuk, hogyan történt. Pál azt akarta, hogy a seb begyógyuljon. A parancsa nem az volt: a tanításban egynek kell lennetek – bár ez is nagyon fontos – hanem, hogy a gyakorlati életben kell egységben lennetek. Legyetek egy szív.
Pál biztosan tudta, hogy milyen nehéz így befejezni egy vitát. Ezért említ meg egy 3. pártatlan embert a 4,3-ban, akit úgy nevez meg: „hűséges munkatársam” (igavonó társam). Ki volt ez? Munkatárs, bajtárs (Szüdzügosz), ami azt jelenti, olyan valaki, aki ugyanazt a kötelet húzza! Timóteus, Epafroditosz (2. fejezet), Szilász vagy talán Lukács volt ez a társ? – Vagy más értelemben kell keresnünk? A bajtárs egy figyelemreméltó kifejezés! Valaki úgy gondolta, hogy a neve volt Szüdzügosz annak az embernek! Talán őrá gondolt Pál. – Azonban még fontosabb az, amit Pál nem említ ebben a dologban!: Pál nem kéri az asszonyokat, hogy kérjenek segítséget ettől az embertől. Nem mondja ennek a Szüdzügosznak sem, hogy várjon, amíg majd hívják és a segítségét kérik. Gyakran azt mondjuk: „Látom a problémát, de senki nem kért meg rá, hogy beleavatkozzak. A testvéreknek maguknak kell rendbe hozniuk a dolgaikat.”. – – Pál másként látja: Ez a szakadás a két asszony között az egész gyülekezet felelőssége. Nem mondja: Várjatok, amíg segítséget kérnek tőletek. Pál bátorítja ezt a személyt, hogy foglalkozzon ezzel a problémával! – Ez nem jelenti azt, hogy Pál kiállít egy üres csekket, hogy mindenki mindenbe beleütheti az orrát! Különbség van a fontoskodó, minden lében kanál ember között, aki minden pletykának utána jár, és a között, aki valóban aggódik a gyülekezetért! Pál itt az utóbbi helyzetről ír.
Hogy írja le Pál ezeket az asszonyokat? „téged is kérlek, …. segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért”. Ezek az asszonyok Pál harcostársai voltak az evangélium hirdetésében. Az „együtt küzdöttek velem” kifejezés csak itt, és a Fil 1,27-ben szerepel az egész Újszövetségben. Arról van szó, hogy együtt harcoltak az evangélium terjedéséért, és ez a munka most kárt vall a veszekedésük miatt. Nem lenézően beszél ezekről az asszonyokról, hanem megemlíti érdemeiket és szolgálatukat.
Egy kis kitérőt szeretnék tenni. Ez egy olyan rész, amelyik az asszonyok szolgálatáról beszél az evangélium hirdetésében. Ha nem tudnánk, hogy mi veszélyezteti leginkább a gyülekezeteket manapság: ez a kérdés az asszonyok szerepe Krisztus testének szolgálatában. Ez a téma talán aktuálisabb, mint a karizmatikus kérdés, vagy a homoszexualitás kérdése. Milyen szerepe lehet egy asszonynak a gyülekezet életében? Ez egy olyan kérdés, ami szakadást okozhat. Csak olvasnunk kell az újságokat. A probléma, amiért nem hiszünk az asszonyok felszentelésében, mert a szélsőségekre reagálunk. Egyrészről vannak gyülekezetek, amelyekben a nőket felszentelik pásztorokká, ami a mi látásunk szerint nem biblikus út. Mi viszont gyakran beleesünk a másik végletbe, és minden szolgálatot megtiltunk az asszonyoknak. Mintha nekik nem adott volna Isten szellemi ajándékokat. – – Íme itt van két asszony, akik megosztották Pállal az evangélium hirdetésének terhét. Ők Pál „harcostársai” voltak. Pál nem volt nőgyűlölő. Támogatta a gyülekezetben a női munkatársakat. Úgy gondolom, hogy megtiltja a tanítói szolgálatot a nőknek az 1Tim 2-ben. De ezek az asszonyok nagyon erősen be voltak vonva a gyülekezeti munkába. Pál inkább ajánlja az ilyen asszonyokat! Nézzünk meg néhány helyet az Újszövetségben, aztán visszatérünk a Fil 4-hez. Az ApCsel 18-ban olvashatunk Priszcilla magával ragadó személyéről. Az ApCsel 18,2-ben azt olvassuk, hogy Akvila és a felesége Priszcilla elhagyták Rómát, és Pállal Korintusból Efézusba hajóztak. Ott találkoztak Apollóssal, akinek beszéltek a hit dolgairól. Az ApCsel 18,24-26 ezt írja: „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. Igen bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját.” Priszcilla egy jól képzett asszony lehetett, ami Isten Igéjét illeti. Ez nagyon szokatlan dolog lehetett az 1. században! Jézus és Pál tanítása forradalmasította az asszonyok státuszát! Korábban az asszonyok egyáltalán nem taníthattak! Nem is volt szabad velük beszélni a nyílt utcán. Micsoda körülmények! A keresztyénség felszabadította az asszonyokat! Priszcilla a férjével Apollóst tanította. Nem hiszem, hogy Priszcilla prédikált volna vagy valamilyen tisztsége lett volna a gyülekezetben. De megvolt a maga szolgálata. A Róm 16,3-ban is előkerül a neve: „Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban. Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nem csak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi gyülekezete is.” Nemtudjuk, hogy milyen veszély fenyegette őket, de Priszcilla részt vett a szolgálatban.
Azt is tudjuk, hogy az Újszövetségben voltak prófétanők is. Az ApCsel 21,8-9-ben ez áll: „Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk. Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak.” Az Ószövetségben is voltak prófétanők. Adományuk volt erre a szolgálatra. Nem voltak gyülekezeti elöljárók, nem prédikáltak és nem uralkodtak a férfiak fölött. De használták a prófétai adományukat Pál egyetértésével. Az 1Kor 11-ben is ez volt a helyzet.
Visszatérve a Róm 16,1-2-höz azt olvashatjuk: „Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreai gyülekezet szolgája: fogadjátok őt az Úr akarata szerint a szentekhez illően, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is.” Azok közül, akiket Pál ajánl, az első helyen Fébé, egy asszony áll. Ezzel kapcsolatban vita alakult ki, mert a „szolga” kifejezés a diakonissza szónak felel meg az Újszövetségben. Ez nem azt jelenti, hogy Fébé diakonissza lett volna. A „szolga” szó itt csak azt jelenti, hogy keményen dolgozott. Azt, hogy diakonissza volt-e vagy nem, azt az 1Tim 3 alapján kellene tanulmányoznunk, ezt azonban most nem teszem meg, mivel nagyon vitatott, hogy vajon Pál támogatta a diakónusok intézményét vagy nem. – Mindenesetre: Fébé aktívan szolgált. Róm 16,7: „Köszöntsétek Andronikoszt és Juniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket nagyra becsülnek az apostolok körében, akik nálam is előbb lettek Krisztus híveivé!”Juniász akár Junia is lehetett, egy asszony. A probléma csak az: vajon létezett női apostol? Talán igen, azonban az Újszövetségben az apostol szónak különböző jelentései vannak. Volt a kiválasztott 12 apostol, akik látták a feltámadott Krisztust, és Pál. Az Újszövetségben sok helyen „küldött, hírnök” értelemben szerepel az apostol szó. Egy gyülekezet hírnöke, aki speciális szolgálatra lett kiválasztva. Barnabásra is az apostol elnevezést használja az Újszövetség, akit misszionáriusnak küldtek ki. A 2Kor 8,9-ben pedig egy olyan apostolról, vagy követről olvashatunk, aki továbbította a Korintusból Jeruzsálembe küldött pénzt.
A 24-26 ember között, akiket Pál a Róm 16-ban ajánl, 8 nő van. Ezért oda kell figyelnünk arra, hogy nehogy egyik végletből a másikba essünk, és mindenfajta szolgálattól eltiltsuk az asszonyokat.
Evódia és Szüntükhé Pál munkatársai voltak. Együtt harcoltak vele az evangéliumért. Talán misszionáriusok voltak, és szerepük volt a gyülekezet alapításában is.
„Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében”. Ez annyira szép. „Én nem tudok mindenkit felsorolni, akik segítettek nekem, de ti ismeritek őket, és Isten is ismeri őket”. Mi nem ismerjük a nevüket, de Isten ismeri őket, és ez a lényeg.
Az antik világban a városok polgárai be voltak írva egy jegyzékbe, ami feljogosította őket arra, hogy részesülhessenek az ott lakó polgárok előnyeiben. Amikor meghaltak, kihúzták a nevüket a „Város könyvéből”. A Jelenések könyvében van egy ígéretünk, hogy akik kitartanak, azoknak a neve sohasem lesz kihúzva az élet könyvéből. A Lk 10,20-ban, amikor a tanítványok lelkesen jöttek vissza, hogy még a démonok is engedelmeskedtek nekik, azt mondja az Úr: „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”
A 3. parancs így hangzik: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” Nehéz ezt megérteni, ha Pál állapotát figyelembe vesszük.Bilincsbe van verve, és elválasztva a barátaitól. De … a külső körülményeknek nincs jelentőségük Pál keresztyén élet megtapasztalása szempontjából! Az ő öröme ezeknek a hívőknek a szellemi növekedése volt. Charlie Brown mondja: „Boldogság egy meleg kiskutyát szorongatni”, de mi történik, ha a kiskutya meghal. Ha az öröm és a boldogság attól függ, hogy mit birtoklok, mit érzek és mit látok, akkor a veszteség egyben a boldogság elvesztését is jelenti. Pál számára boldogság volt az, amit az Úr Jézus biztosított számára. Boldogsága az a reménység volt, hogy egyszer meg fogja látni az ő Megváltóját.
A 4. parancs: „5 A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel.” Mi a szelídség? Azt érti ez alatt: Légy nagylelkű, nemes szívű. Valaki azt mondta: Mutass ki édes értelmességet. A Szentírásban ritkán fordul elő ez a szó. Hogy használatos a biblián kívüli nyelvhasználatban? Epieikés. Arisztotelész ezt a szót a szigorú törvényeskedés ellentéteként használta. A szelíd szó azt jelenti, nagylelkűnek lenni, engedni. Éppen az ellentéte annak a jellemvonásnak, hogy mindig csak a saját jogaimat hangoztatom! Arról van szó, hogy türelemmel engedni kell ott, ahol csak lehet anélkül, hogy feladnánk a hitbeli alapelveket. Nem arra gondol, hogy az igazsággal kapcsolatos kompromisszumokba kell belemennünk. Nem tanításbeli dolgokról vagy hitbeli alapelvekről van szó! De nem is a világban való viselkedésünkről. A Róm 12,2 azt írja: „Ne igazodjatok e világhoz”.
Pál itt azokról a konfliktusokról beszél, amelyek a gyülekezetben vannak a keresztyének között, mint ennek a két asszonynak a konfliktusa. Pál a személyiségünk rugalmasságáról beszél! Ne legyetek olyan merevek, mint egy deszka vagy kőfal! Legyetek rugalmasak, engedjetek. „Lehet, hogy igazad van, talán valaki megsértett téged, vagy méltatlanul bánt veled”. De ne hangoztasd folyton a magad igazát! Légy kész elviselni az igazságtalanságot! – – Légy óvatos! Ne húzd a strigulákat. Gyakran csak azért vagyunk készek elviselni valamit, hogy az alkalmas pillanatban visszaadjuk a bántást. Ezt gyakran élik át a családban a házastársak és a gyerekek vagy a szülők is. Emlékszel még rá …? Igazam volt akkor, de engedtem; most neked kell engedned. Csak azért voltál nagyvonalú, hogy most visszaadd! Nem éppen ez a probléma a házasságokban is, hogy mindenki a saját jogait hangoztatja? Jogom van hozzá … Nagyvonalúnak kell lenned minden emberi kapcsolatban. Engedd, hogy megsértsék a jogaidat. Így tud megnyilvánulni Krisztus Szelleme.
Ismertté, láthatóvá kell válnia, nem szabad rejtve maradnia a szívben! Mit ér a Szellem gyümölcse a szívben, ha mások nem élvezhetik! Ezt mindenkinek tudnia kell.
Mint a kék égből: „Az Úr közel!” Miért kell ilyennek lennünk és így viselkednünk? Miért kell állhatatosan az Úrban lennünk, egyetértésben élnünk, miért kell örülnünk, miért legyünk nagylelkűek? Mert az Úr közel! – – Közel van a térben: Közöttünk van, bennem, a gondolataimban, a szívemben. – Vagy pedig az ő eljövetele van közel! Bármikor visszajöhet. Ha tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy egyszer meg kell állnunk előtte, és számot kell neki adnunk, akkor ez az ismeret megszenteli az életünket. E nélkül a megszentelődés nélkül elveszettek vagyunk. A hívő ember szereti Krisztus visszajövetelének a gondolatát. Ez megváltoztatja az életet! Ha nem állsz szilárdan az Úrban (4,1), ha engedsz, amikor ellenállás jön, ha az értékeidben kompromisszumokat kötsz, adót sikkasztasz, csalsz, hűtlen vagy, akkor Krisztus visszajövetelének ténye nem kap helyet az életedben. Ha nem vagy egységben a többiekkel a gyülekezetedben, ha nem örülsz mindenkor a külső körülményektől függetlenül, ha mindig a jogaidat hangoztatod és követeled, akkor a 2. advent nincs hatással az életedre. Ezért kellene Krisztus visszajövetelén gondolkodnunk és elmélkednünk. Nem visszajövetelének a körülményein, hanem magán a mi Megváltónk és Bíránk megjelenésén.