Mai igénk a Zsid 6,12. Emlékezzünk vissza, hogy írónk a fejezet közepén azt szeretné megtanítani olvasóinak, hogy mindannyian ugyanazt az igyekezetet tanúsítsák mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik. A 6,12-ben azt mondja: „hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.”Lapozzunk most a Jn 16,23-24-hez: „23. és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.” „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” Most keressük meg azt a helyet, ahol Pál a testében lévő tövisről beszél a 2Kor 12,1-7-ben: „1. Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. 2. Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik égig. 3. Én tudom, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, 4. elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. 5. Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; ha csak az erőtlenségeimmel nem. 6. Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; 7. még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam.”
Nem tudjuk, hogy mi volt ez a tövis. Sokan úgy gondolják, hogy egy szembetegség volt az. Ennek nincs is igazán jelentősége, mert ez az Ige mindarra vonatkozhat, amivel a Sátán angyala gyötörhet valakit. 12,8-10: 8. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. 9. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem 10. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”
És végül nézzük azt a levelet, ami közvetlenül a Zsidókhoz írt levél után található: Jak 4,2-3: „2. Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. 3. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.”
Témánk: a megválaszolatlan imádságok problémája.
Aki rendszeresen olvassa a Bibliát, észreveszi, hogy a zsoltáríró és mások Istenhez fordulnak, hogy bizonyos dolgokat kérjenek, de sokszor nem kapnak választ. A zsoltáríró gyakran nem tudja, hogy imádságai miért nem találtak meghallgatásra. Azt mondja: „2. Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? 3. Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem?” (Zsolt 13,2-3).
Másrészt viszont a Zsoltárokban, az Ószövetségben és az Újszövetségben olvashatunk annak bizonyosságáról, hogy a szentek imádságai meghallgattatnak. Gyakran ugyanaz a személy, aki a meghallgatás bizonyosságáról beszél, előtte vagy utána a nem meghallgatott imádságról panaszkodik. „Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, imádságomat elfogadta az ÚR.” (Zsolt 6,10). Ugyanabban a könyvben hallhatunk Isten hallgatása miatti panaszt, és a meghallgatott imádság miatti örömöt. – Minden keresztyén, aki nem igazodik el túlságosan jól az Igében, gyakran gondolkodik az imádságon. Valóban igaz, hogy Isten meghallgatja az imádságokat? Vagy csak bizonyos keresztyének imáira válaszol? Csak azokéra, akik prédikálnak, vagy akik különösen vallásos életet élnek? Vagy válaszol az én imádságomra is? Ha mindegyikőtöket félre hívnálak és megkérdezném: Hiszed-e, hogy Isten meghallgatja az imádságaidat? – valószínűleg a legtöbben IGEN-nel válaszolnátok. Néhányan talán azt mondanák: Igen, Ő meghallgatja az imáimat, talán nem úgy, ahogy azt elképzeltem vagy ahogy gondoltam, hogy meg fogja hallgatni, hanem a maga módján, ahogy az leginkább a javamat szolgálja.
Tegyük fel ma magunknak a kérdést: Létezik megválaszolatlan imádság? Vannak emberek, akik ezt állítják. Mások azt mondják, hogy igen vagy nem, vagy azt, hogy igen/nem/várj! De mit mond erről a Biblia? Miben áll a probléma?
Nem akarok olyan imádságokról beszélni, amelyek nem igeszerűek, vagyis olyan imákról, amik nem a Szentírásnak megfelelő helyzetekből adódnak. Mindannyian tudjuk, hogy az imákat a bűn tartóztatja fel, vagyis ezek miatt nem kapunk választ. Ézsaiás pl. azt mondja az Ézs 59,1-2-ben: „Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, 2. hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.” Tudjuk, hogy a bűn hátráltatja az imára való választ. Olvastuk a Jak 4,3-at, ahol az áll: „Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.” Azt is tudjuk, hogy ha imádságaink önzésünkből fakadnak, nem számíthatunk válaszra. Mindennapi dolog, hogy anyák gyakran így imádkoznak a fiaikért: „Uram, kérlek, hogy Jancsit már az élete korai szakaszában ajándékozd meg hittel, és azzal, hogy növekedhessen a hitében, és hogy életével jó bizonyság legyen Jézus Krisztus mellett.” És aztán jöhetnek további gondolatok, mint pl. „Vajon azt akarja Isten, hogy Afrikába menjen misszionáriusnak?” „Nem, Uram, csak azt ne. Itt kell velem maradnia Magyarországon.” Egyszer egy asszony, akinek a férje nem volt hívő, odament egy prédikátorhoz, és arra kérte, hogy imádkozzon a férje megtéréséért. Később ez a prédikátor golfozni ment a férjével, mivel mindketten szerettek golfozni, és a beszélgetésük során a férj hitre jutott. A Szentszellem azonban annyira megragadta, hogy teljesen átadott életű keresztyén lett. Ezután ez a feleség arra panaszkodott, hogy a férje túl sokat foglalkozik a Bibliával és az Úr dolgaival, és túl kevés ideje marad rá. A férj országszerte híres lett az Úrért végzett munkájáról és sokan találtak az Úrhoz az ő bizonyságtétele nyomán. Sok időbe telt, mire az asszony beletörődött férje szolgálatába. Az ő régebbi imádsága meghallgatásra talált, de nem egészen úgy, ahogy azt elképzelte. Gyakran így imádkozunk: „Uram áldj meg engem és a feleségemet, a fiamat és az ő feleségét, minket négyünket, de ne tovább, Ámen”. Az ilyen imádságra aligha várhatunk választ. Ha tehát imádságról beszélünk, akkor ne olyan imákról beszéljünk, amelyek eleve kudarcra vannak ítélve. Mindenekelőtt a Szentszellemben való imádságról beszélek! De miért nem válaszolja meg gyakran Isten az ilyen imádságokat sem? Mondhatnánk azt, hogy megválaszolja. Gyakran nemleges válasz jön imádságainkra a bűneink miatt, nemleges válasz jön az önző kívánságokra, és gyakran nemleges válasz jön a Szellemben való imádságainkra is.
De mi a helyzet azokkal az imádságokkal, amelyek, amennyire meg lehet ítélni, a Szentszellemtől jönnek? Ha már az imádságokra adott válaszokról beszélünk, akkor ezt Isten látószögéből kell megvizsgálnunk! Végső soron Isten az imádságaink tárgya. És az is Isten, aki megadja a választ. A Biblia érdekes dolgokat mond az imádságok meghallgatásával kapcsolatban. Ha már erről a témáról beszélünk, azt javaslom, hogy az imádságokra adott válaszoknak 5 típusát különböztessük meg.
1.) Az első csoportba sorolnám azokat az imákat, amelyekre a válasz biztos és félreérthetetlen. Ez egy IGEN válasz, ami pozitív és teljesen biztos. Ezek az imameghallgatások azonnal vagy hamarosan bekövetkeznek. Ehhez gyorsan hozzá kell fűznöm: az ilyen imádsághoz nem szükséges sok hit. Tudnunk kell, hogy Isten Isten, és nekünk jogunk van hozzá jönni. Ha tudjuk azt, hogy egy szuverén Istenünk van, akihez bátran fordulhatunk, és Igéjének világosságában kérhetünk Tőle dolgokat és kaphatunk is gyors választ, akkor imádságunk nem emelkedett felül Isten szuverenitásán és Igéjének szavahihetőségén. Ha azonnal kapunk választ, nem szükséges sok kitartás az imádkozáshoz. – Az ilyen imádság legjobb példája az a történet, amikor Péter fogságban volt Jakab kivégzése után. Azt olvashatjuk az ApCsel 12,1-2-ben: „1. Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. 2. Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette.”
(Tulajdonképpen több információt várnánk az első apostol haláláról /kb. Kr. u. 44-ben/. De milyen keveset ír ez a könyv a hősökről, mártírokról. Ez nem egy emberi könyv, hanem egy isteni könyv.) 12,3-4/a: „3. Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. 4. Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék”.
1:16voltaz arány! 16 őr jutott 1 apostolra! De az apostol kapcsolatban volt Istennel. 12,4/b-6:
„mert a páskaünnep után akarta őt a nép elé vezettetni. 5. Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez. 6. Azon az éjszakán, amikor másnap Heródes elő akarta vezettetni, Péter – két bilinccsel megkötözve – két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt.”
Micsoda különbség van aközött az apostol között, aki tud Isten jelenlétéről, és aközött, aki egykor együtt volt Jézussal a csónakban a viharban, és felébresztette Őt. Akkor Jézus aludt és a tanítványoknak kellett Őt felébreszteni: Mester, mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Jézus pedig felkel, és úgy parancsol rá a viharra, ahogy egy kutyára szoktak, amikor a helyére akarják küldeni. – Itt pedig az apostol alszik. Jakabot kivégezték és Péter lett volna a következő. De ő átaludja előtte az éjszakát. Erre mondhatnánk azt, hogy „megnyugodott az Úrban”. Most Péter alszik, őrökkel az ajtaja előtt. – Észre kell vennünk, hogy itt a sietségnek semmilyen jele nem ismerhető fel. A Mindenható soha nem siet. 12,7: „7. És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: „Kelj fel gyorsan!” Erre lehulltak a bilincsek Péter kezéről.” Péter alvása egy egészséges és mély alvás volt. 12,8: 8. Ezt mondta neki az angyal: „Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat!” Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: „Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!”
Az angyal nem sürgette őt, nem mondta neki, hogy „siess, kevés időnk van”. Péter egész öltözködése alatt ott voltak az őrök. 12,9: „9. Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát.”
Azt gondolta, hogy csak álmodik. Átmentek a vaskapun és Péter meg akarta kérdezni: „Ki küldött téged, hogy kihozz engem innen?”, de addigra az angyal már eltűnt. Csak akkor tudatosult benne, hogy nem álmodott, hanem valóság volt az, amit látott. – Tehát rögtön elment a jeruzsálemi gyülekezet házához, ahol éppen imaórát tartottak. Ez János-Márk háza volt, akinél Mária is ott lakott. 12,12-13: „12. Amikor feleszmélt, elment Mária házához. Ez anyja volt annak a Jánosnak, akit Márknak is neveztek. Itt sokan egybegyűlve imádkoztak. 13. Amikor megzörgette a bejárati ajtót, odament egy Rodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja: Ki az?”
Péter bizonyára zörgetett, és kiáltott, hogy Nyissátok ki! A szolgálólány meghallotta a hangját, és visszaszaladt az imaórára, ahol éppen imádkoztak: „Ó, Urunk, nyisd meg Péter börtönének ajtaját, és engedd őt szabadon, hiszen Te egy szuverén és gondoskodó Isten vagy. Szabadítsd meg őt az őröktől”. És akkor beszaladt a szolgálólány és azt mondta: Péter áll az ajtó előtt. De azt mondták neki ”Elment az eszed”. „Megőrültél”. – A hitetlenség rögtön átcsap okoskodásba. Tanúi lettek a meghallgatott imádságnak, a hitetlenségük azonban nem teszi késszé őket, hogy felfogják, amit a szolgálólány mondott: Megőrültél. – A lány azonban kitartott amellett, amit mondott 12,12: „15. De azok azt mondták: „Elment az eszed!” Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: „Az ő angyala az!”
Itt a hitetlenség már nem racionális, hanem babonás! „Az ő angyala az”. Azt gondolták, hogy már kivégezték, és ez az ő szelleme. Péter azonban nem hagyta abba a kopogtatást. – Nem csodálatos, hogy Isten a racionalizmusunk és babonaságunk ellenére meghallgatja az imádságunkat?! – Mi történt, amikor végre kinyitották az ajtót? Csodálkoztak! Csodálkoztak a meghallgatott imádságon. – Erről lehet felismerni a Biblia valódi ihletettségét: Ez így van az életben. Milyen sokszor előfordult, hogy imádkoztál valamiért, és amikor meghallgattatott az imádság, nem tudtad elhinni. Isten meghallgatta az imádságaikat: Ez egy nagyon határozott válasz volt, egy félreérthetetlen IGEN, szinte nem is kellett hozzá hit! Semmi másra nem volt szükség hozzá, mint imádkozni az imaórán, holott nem is hittek igazán ennek az imádságnak a meghallgatásában.
2.) Az imádság második példája. Vannak olyan imádságok, amelyeknél Isten megtagadja a kérést? Nincs határozott, gyors válasz, semmi tisztán felismerhető dolog. Egyszerűen meg van tagadva a válasz. Egy NEM válasz. Azt hiszem, egy ilyen válasz elfogadásához nagyobb hitre van szükség, mint egy IGEN válasz esetében. Végső soron egy ilyen választ is fel lehet fogni pozitív értelemben, mint egy meghallgatott imádságként, vagyis, hogy nem azt kaptam, amiért imádkoztam, vagy amire számítottam, de Isten valamit megadott a javamra, amit végső soron szerettem volna. Ezt úgy is kifejezhetnénk, hogy Isten azt mondja: „A te érdekedben mondok nemet”. De ez mégis csak egy NEM válasz. – Itt az jut eszembe, amit Pál ír a 2Kor 12-ben. Egy „tövis” volt a testében és ebből logikusan arra következtetett, hogy ezzel a tövissel a testében nem tud evangelizálni a pogányok felé. Arra gondolt: Itt van ez a szembetegségem és mégis prédikálnom kell. Hogy szolgáljak Neked ezzel a betegséggel? Jó és értelmes okai voltak arra, hogy miért akart megszabadulni ettől a szenvedéstől. Amikor Galáciában prédikált, a gyülekezet annyira örült neki, hogy Pál azt mondja: „Ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok, és nekem adtátok volna.” (Gal 14,15). Ez talán egy utalás a szemproblémájára. Háromszor fordult az Úrhoz emiatt. – Vezettek jegyzetfüzetet az imádságaitokról? „57-szer imádkoztam ezért”. – Én nem vezetek ilyen füzetet. Nem imádkozom szisztematikusan. Pál számára az imádság komoly dolog volt. – Háromszor imádkoztam és Isten azt válaszolta: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm a te erőtlenségeidben fog beteljesedni. 2Kor 12,9: „De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem”.
Ez egy nagyon is kielégítő válasz lehet egy imádságra. Milyen csodálatos, hogy Pál imádsága nem lett megválaszolva. Isten nem vette el a szenvedéseit, mégis munkálkodott általa. Szerette volna, ha eltűnik a testéből a tövis, de Jézus Krisztus meg akarta mutatni neki, hogy mit eredményezhetnek a tövisek. Le van jegyezve az apostol megtapasztalása Isten Igéjében és tudhatom, hogy akármilyen betegségem is van, el tudom hordozni, és Isten segít célhoz érni. Az apostolnak meg kellett tanulnia ezt az igazságot, amit nekünk is meg kell tanulnunk: Elég neked az én kegyelmem! Mert az erő erőtlenség által ér célhoz. Ha erősek vagyunk, nehéz felismerni Isten erejét. Ha Isten rajtunk keresztül tesz valamit, akkor tudhatjuk, hogy ez Istentől van. Egy NEM válasz elfogadásához nagyobb hit kell! Mivel a NEM válasz több hitet igényelt Páltól, ez a válsz értékesebb is volt.
3.) Következzen az imádságnak a harmadik típusa. Van olyan imádság, amire késik a válasz. Isten gyakran azt mondja nekünk: Várj! Azt hiszem, Ő gyakran mondja nekünk, hogy IGEN, gyakran mondja, hogy NEM, és gyakran mondja azt is, hogy VÁRJ. Úgy gondolom, hogy a VÁRJ válaszhoz sokszor még több hit szükséges, mint egy NEM válaszhoz. Amikor a várakozásra gondolok, több példa is eszembe jut. Az egyik ilyen Annának, Sámuel anyjának imádsága. Sámuelből nagy ember lett. Izrael gyermekeinek bírája, prófétája és megmentője volt. Édesanyja meddő volt. Izraelben ez szégyen volt egy nő számára. Ő azonban szívből imádkozott egy gyermekért. Hónapról-hónapra, évről-évre imádkozott, mégis meddő maradt. Nem arról volt szó, hogy Isten nem hallotta meg Anna imádságát. Anna azonban ember volt, Isten pedig Isten. Isten minden alkalommal hallotta Anna imádságát. Megtehette volna azt is, hogy azonnal meghallgatja az imádságot, és megadhatta volna ezt a kis fiút, Sámuelt e nélkül a hosszú várakozás nélkül is, de akkor soha nem vált volna Sámuelből az, ami végül is lett. Valószínűleg az édesanyjától tanulta meg, hogy Isten meghallgatja az imádságokat, de mindig a megfelelő időben. Édesanyján keresztül növekedett a Szentszellem erejében. Megtanulta megérteni Isten útjait és ez hatással volt egész szolgálatára. A várakozás nevelő ereje következtében ez az anya egy érzékeny, szerető, bölcs, szellemi hozzáállású asszonnyá vált. Ez hatással volt Sámuel szolgálatára is.
Aztán gondoljunk csak Illésre. A Kármel-hegyen átélt megtapasztalására. Akkoriban a káosz, a kompromisszumok és a korrupció napjait élték. Amikor ott állt Izrael előtt, megkérdezte a népet: Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha Jahve az Isten, akkor szolgáljatok neki, ha Baál, akkor őt szolgáljátok. És ekkor ajánlott egy próbát. Előkészítette az oltárt, ráhelyezte az áldozati állatot és azt mondta? Az az Isten az egy igaz Isten, aki tűzzel felel. A Baál papok egész reggel ordítoztak: Oh. Baál, hallgass meg minket. – Egyébként a pogányoknak nincsenek igazi imádságaik! A nem keresztyéneknek nincsenek imádságaik! Esetleg vannak imakönyveik, amiket olvasnak, de nincsenek imádságaik! Olvasnak imádságokat, de nincsenek imádságaik. Egy zsidó rabbi azt mondta: Nem tudjuk, mit jelent imádkozni. Izraelnek ma nincsenek imái. Olvasnak imádságokat, de nem imádkoznak. – A Baál próféták egész nap ordítoztak. Aztán addig vagdosták magukat, amíg vérezni nem kezdtek. Ha valaki vagdossa magát, az nem kap választ, csak vérezni fog. És Illésnek is, mint Isten nagy embereinek volt humora. Azt mondta nekik: Kiabáljatok hangosabban, talán félrement vagy egy konferencián van. Ekkor még hangosabban ordítoztak. Minden szabad, ha valaki el akar érni valamit. – Végül eljött az esti áldozat ideje! Miért éppen ez az idő? Azért, mert minden imádság az áldozathoz kapcsolódik. Ez volt az az idő, amikor Jézus felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” És ekkor sötétség lett a földön. És amikor eljött az áldozat bemutatásának ideje, akkor Illés is bemutatta az áldozatát. Aztán még vizet is öntött rá. Kétszer, háromszor, amíg már mindenütt folyt a víz. Az 1Kir 18-ban imádkozik Illés. Olvastátok már ezt az imádságot? Ez az imádság egyáltalán nem emlékeztet engem azokra, amiket a gyülekezeteinkben imádkozunk. Nem azt imádkozza, hogy: Oh, drága Mennyei Atyám, Te, aki a kerubok között lakozol stb. stb. … Hogyan imádkozott? 1Kir 18,36-37: „36. Az áldozat bemutatása idején odalépett Illés próféta, és ezt mondta: URam, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! 37. Felelj nekem, URam, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR, vagy az Isten, és te fordítsd vissza szívüket!”
Ez minden! Egy rövid kérés, és egy szempillantás múlva lecsapott az Úr tüze az égből. Itt van Istennek egy embere és még 1000 ember, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt. Hol voltak most ők ezren? Nem tudom. Valaki azt mondta, hogy talán egy ökomenikus konferencián voltak, hogy kompromisszumot alkudjanak ki Isten és a Baál között. De itt van egy férfi, aki Istenért él, mások, akik félre állva figyelik, hogy most mi fog történni? – Így van ez sok gyülekezetben is. Itt és ott megtalálhatók Isten emberei, de a többség tétova. Két vélemény, két nézet között ingadoznak, és nem foglalnak állást. – Amikor a csoda megtörtént, az emberek felkiáltottak. Jahve az Isten, az Úr az Isten. Ekkor állást foglaltak. Akár egy istentisztelet után: „Óh, én az Övé vagyok, Őérte élek”. Isten azonban önálló Illéseket keres, a fiatalok között is. Talán rád szeretné tenni Isten a kezét, attól függetlenül, hogy mit mondanak az emberek. Illés, egy férfi olyan, mint a Sínai-hegy és egy szív, ami olyan, mint egy hurrikán. – Ezután azt mondja Illés: „eső zúgása hallatszik”. Aháb szállj fel gyorsan a kocsidra és siess, különben be fogsz ragadni a sárba. Semmit sem látott. Csak azt mondta, hallom az eső zúgását. Illés felmegy a hegyre, letérdel és fejét a térdei közé hajtja. Azt mondja a szolgájának (a prófétáknak mindig voltak szolgái) 1Kir 18,43: „43. Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer!”
Azt mondja, hogy menjen vissza hétszer. Nincs ott semmi – Menj vissza 7-szer. Végül azt mondja, van egy tenyérnyi kis felhő… Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az imádkozásra felemelt kezek ujjlenyomatot hagytak az égen! Illés várt, és Isten végül válaszolt. Te megtetted már 7-szer az utat?
4.) Vannak olyan imádságra való válaszok, amelyek rejtve maradnak. Az ember kap valamilyen választ, de nem érti meg azonnal, hogy az egy válasz, csak később. Hadd említsem meg Pál és Szilász megtapasztalását, amikor első alkalommal Európába jöttek. Eredetileg Kis-Ázsiát akarták bejárni, de Isten szelleme megakadályozta őket ebben. Észak felé mentek, Bicíniába, de azután át kellett menniük Tróászba, és azon gondolkodtak, hogy ez vajon mire lesz jó? Ekkor egy macedón férfi jelent meg Pálnak és azt mondta neki: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre”. Így megértették Isten útmutatását, hajóra szálltak és elhajóztak Filippibe. Hová érkeztek meg? Először egy imaórára, amin asszonyok vettek részt. Azt kérdezhették maguktól, ez volt az isteni látomás? Azután fogságba kerültek. Végül megkérdezték: Hogyan lehet ez Isten akarata? Az Ige azt mondja: Imádkoztak és dicséreteket énekeltek Istennek. Ez volt Isten rejtett, nem felismerhető válasza Pál imádságára. De ez egy válasz volt az imára, ami őt idehozta. Így került az evangélium Európába! Ezért olvashatjuk ma a filippieknek írt levelet az Újszövetségben! Ez egy IGEN válasz volt, de ezt nem ismerték fel azonnal. Egy ilyen válaszhoz még több hit szükséges!
5.) A következő eset, ha egyáltalán semmilyen választ nem kapsz az imádra. Ez így néz ki: nem IGEN a válsz, nem is NEM, se nem VÁRJ, ne várj tovább, elfedve ez egy olyan válasz, ami látszólag soha nem fog megjönni! A hit akkor éri el a legnagyobb nagyságát, amikor tisztán az Igén nyugszik és annak hűségében bízik, aki adta. Ha egy bibliai példát szeretnék erre keresni, akkor azok a szentek jutnak eszembe, akik az évszázadok során újra és újra azt imádkozták: Jövel Úr Jézus, jöjj el hamar. Te imádkoztad már ezt? Imádkoztad már ezt kitartással? Észrevettétek, hogy ha a szentek a mennybe jutnak, még ott is imádkozni fognak: Meddig még Uram, meddig még? Még a mennyben is szabad ezért imádkozni! De nincs rá válasz. Nincs rá válasz már majdnem 2000 éve! Mintha Isten elfelejtette volna az ígéretét, hogy Jézus Krisztus vissza fog jönni. Nem gúnyolódnak gyakran a keresztyéneken: „Már évszázadok óta imádkoztok, és még mindig nem jött vissza”? Péter ír ezekről a csúfolódókról. Müller György egy csodálatos példa. Ő a hit egy nagy embere volt, egy nagy imádkozó. Ez volt sikerének a titka. Pearson ismerte Müller Györgyöt aki meg is írta az életrajzát. Azt írja: Röviddel a halála előtt megkérdeztem Müller Györgyöt, hogy volt-e valami speciális dolog, amiért imádkozott, de soha nem kapott rá választ? Ezt válaszolta: Igen, 62 éve, 3 hónapja, 5 napja és 2 órája (ez jellemző volt a szokásos matematikai pontosságára) imádkoztam két ember megtéréséért. Még mostanáig sem tértek meg. Pearson megkérdezte tőle: Azt várja Istentől, hogy ezek az emberek megtérjenek? Óh, persze! Azt gondolja, hogy Isten egy ilyen terhet helyezne egy szentje szívére 62 éven keresztül, és Ő nem hallgatná meg azt? Aztán meghalt anélkül, hogy megtudta volna, vajon lett-e hallgatva imádsága. Pearson azt írja, hogy később valahol prédikált, és megemlítette a prédikációjában ezt a beszélgetést Müller Györggyel. Az istentisztelet után odament hozzá egy asszony és azt mondta Pearsonnak: Tudja, hogy az egyik ember, akiért Müller György imádkozott, az én nagybátyám volt? 3 héttel azután halt meg, hogy megtalálta az üdvösségét Jézus Krisztusban. – El tudom képzelni, hogy amikor Müller György a mennybe került, megtudhatta, hogy az imádságai meghallgattattak és ez a 2 ember ott lesz vele együtt a mennyben. 62 évig nem hallgattatott meg Müller György imádsága.
Hadd foglaljam össze. Láthatjátok, hogy probléma csupán az embereknél van, Istennél nincs nem meghallgatott imádság. Nem meghallgatott imádság csak emberi szemszögből létezik. Minden imádság, ami Istent dicsőíti meghallgatásra talál: A válasz lehet: IGEN, NEM, VÁRJ, vagy lehet burkolt, rejtett és látszólag lehet olyan is, hogy meg van tagadva a válasz. De minden imádság meghallgatásra talál. Meghallgatásra talál a mennyben.
Tény az, hogy, hogy Isten türelemre akar bennünket tanítani. Amikor azonban evvel a problémával foglalkozok, a probléma nem is a megválaszolatlan imádságokban rejlik, hanem az el nem hangzott imádságokban. – Végezetül szeretnék felolvasni egy igehelyet. Ez a Jn 16,23-24, és mindnyájatokat szeretnélek megvádolni azzal, hogy hitetlenek vagytok. Ha hinnétek ebben, akkor azt észrevenném, és ha én hinnék ebben, akkor ti is észrevennétek. Gondolkozz el egy pillanatra: Jn 16,23,24: „23. és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.” „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”
Alapjában véve 3-szor mondja, hogy eljön majd az idő, amikor az én nevemben fogtok imádkozni. „Amit az én nevemben kértek, megadatik majd néktek”. „Eddig nem kértetek semmit az én nevemben”, „kérjetek az én nevemben, és megkapjátok”. – Mit ért az alatt, amikor azt mondja: „eddig”? Nos, addig az időpontig, amikor ezt Jézus kimondta. Imádkoztak addig valaha Jézus nevében? Olvasunk erről valamit? Senki nem imádkozott Jézus nevében. A tanítványok vakok voltak, és nem értették meg, mit jelent ez. Egy ószövetségi szent sem imádkozott Jézus nevében. „24. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” Mit jelent az Ő nevében imádkozni? Miért hangsúlyozza ezt annyira Jézus? Azért, mert „az én nevemben” mindazt kifejezi és összefoglalja, amit Jézus váltságműve magában foglal. Kifejezi a vele való egységünket. Kifejezi, hogy azáltal, amit Ő tett, a Szentszellem munkálkodik a szívünkben. Ha Jézus nevében imádkozunk, ez azt jelenti, hogy Isten szemében, maga Jézus az, aki hozzá folyamodik. Mi az Ő nevében kérünk. Ha „Krisztusban” hangzik el egy ima, akkor az meg lesz válaszolva. Micsoda kiváltság! Mit jelent ez az Atyának! Micsoda hatalom van ezekben a szavakban: Jézus nevében teszem ezt. Meg vagyok győződve arról, hogy a gyülekezet hatalma és ereje összefüggésben áll, ahogyan a gyülekezet vissza tér az apostoli hithez. Az imádságba vetett hitben. A Jézus nevében mondott ima mindig meghallgatásra talál. – Meglepő tény, hogy Jézus tanítványai soha nem kérdezték meg azt, hogyan kell prédikálniuk, azt viszont kérték, hogy „Urunk, taníts minket imádkozni!” A bibliaiskolákban tanítanak teológiát, szoteriológiát, pneumatológiát, ekkleziológiát stb. de proszeugológiát sehol. Ez az imádságról való tanítás. Nem lenne csodálatos, ha az Úr tanítana minket és használna minket az Ő dicsőitésében?