Bizonyára emlékeztek rá, hogy Zakariás könyvének utolsó részében, a 9. fejezettől kezdve a próféta két nagy prófétai teherről beszél. Az első teher a 9-11. fejezetben, a második teher pedig a 12-14. fejezetben van leírva. Legutóbb Izraelnek, mint nemzetnek a megtéréséről olvastunk. A 13. fejezetben a próféta leírja a nép megtisztítását, ami a megtérésüket követi.
1. Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet. 2. Azon a napon – így szól a Seregek URa – eltörlöm a bálványok neveit az országban, nem is említik őket többé. A prófétákat és a tisztátalan lelkületet is eltávolítom az országból. 3. És ha valaki még prófétálni merne, a saját szülei, az apja és anyja mondják neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az ÚR nevében! És a saját szülei, az apja és anyja szúrja le, amikor prófétál. (Itt természetesen hamis próféciáról van szó). 4. Azon a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak. Nem öltöznek zsákruhába, és nem hazudoznak. 5. Azt mondják majd: Nem vagyok próféta, földműves vagyok, a földből élek ifjúkorom óta. 6. Ha pedig megkérdezi valaki: Miféle sebek ezek a melleden? (a hamis próféták megcsonkították magukat, ami az ő hamis vallásukkal és hamis próféciájukkal volt összefüggésben. De ennek nincs semmi köze Jézus sebeihez.) – azt feleli: Barátaim házában vertek meg engem. (A sebek tették gyanússá, hogy próféta volt). 7. Kard! Támadj pásztoromra, a férfiú ellen, a ki nékem társam! – így szól a Seregek URa. Verd meg a pásztort, széledjen el a nyáj! A kicsinyek felé kinyujtom kezemet. 8. Úgy jár az egész ország – így szól az ÚR -, hogy kétharmad részét kiirtják, és elpusztul, csak egyharmada marad meg. 9. Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: URam, Istenem!
A mai téma „Izrael nemzetként való megtisztulása”. Ma olyan korban élünk, amiről az Úr így beszélt: „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” (Lk 21,28). Fel kell figyelnünk a Közel-kelet történelmi eseményeire és remélnünk, hogy az Úr visszajövetele közel van. Ha ez Izraelre nézve közel van, akkor a gyülekezet számára még sokkal közelebb van.
A növekvő tudatosság közepette, „Itthon vagyunk, mi vagyunk a választott nép” még hiányzik Izraelben, ami igazán fontos lenne: a nép megtisztulásának érzése és ismerete. Az irodalomban sehol sem találunk utalásokat arra, hogy Izrael bűnössé vált Isten előtt a múltban, és meg kell tisztulniuk ettől a bűntől. Ez hiányzik Izraelben és ez összefügg Isten ígéreteinek beteljesedésével. Ha visszalapozunk az Ószövetségben, pl. a Leviticus 26-hoz, akkor elolvashatjuk Izrael történelmét jövő időben. Azt mondja ott Isten: „32. Úgy elpusztítom én az országot, hogy még azok az ellenségeitek is megborzadnak tőle, akik ott fognak lakni. 33. Titeket pedig szétszórlak a nemzetek közé, és kirántott karddal üldözlek benneteket. Országotok pusztasággá lesz, városaitok pedig romhalmazzá.” Tudjuk, hogy ez így is történt. Továbbá azt is mondja: „36. Akik pedig megmaradnak közületek, azoknak a szívében gyávaságot keltek ellenségeik földjén, úgyhogy üldözni fogja őket még egy szél-űzte falevél zizzenése is; menekülnek, mintha fegyver elől menekülnének, és elesnek, pedig senki sem üldözi őket.” Ennek a próféciának a végén azonban azt mondja Isten Mózesen keresztül: „40. De ha megvallják bűnüket és atyáik bűnét (vegyük észre, hogy a „bűn” szó egyes számban áll!) , azt hogy hűtlenül ellenem szegültek, meg azt is, hogy szembeszálltak velem, 41. ami miatt én is szembeszálltam velük, és elvittem őket ellenségeik földjére, ha majd megalázkodik körülmetéletlen szívük, és békével hordozzák büntetésüket, 42. akkor visszaemlékezem a Jákóbbal kötött szövetségemre, az Izsákkal kötött szövetségemre, meg az Ábrahámmal kötött szövetségemre, és gondom lesz az országra is.”
A kulcsszó az Istennel szembeni „bűnvallás”. Nem elég a jövőbe tekinteni és azt állítani, hogy Isten nekünk fogja adni az országot, nekünk ajándékozza a győzelmet, akkor is, ha tudjuk, hogy sok nyomorúságon kell keresztülmennünk. Nem elég, ha bízunk benne, hogy Isten nem akar minket megsemmisíteni. Az alap, amit Izraelnek tudnia kellene az, hogy nagy bűnt követtek el Isten ellen és vétkessé váltak Jesua halálában. Amíg nem jutnak el erre a felismerésre, nem remélhetik az ígéretek beteljesedését.
Amikor a 12. fejezetet tanulmányoztuk, láttuk, hogy Izrael egy napon el fog jutni erre a felismerésre, amikor kiárasztja rájuk a kegyelem és könyörület szellemét és akkor „rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.” Ekkor megváltozik majd Izrael szíve. Amikor megváltozik a szívük, akkor megkapják azt a megbocsájtást, amit Isten megígért nekik. Akkor Istennek gondja lesz az országra is.
A 13. fejezetben az ország megtisztulásáról van szó. A Zak 3,9-ben lévő igevers itt részletesen le van írva. Az áll ott: „9. Mert itt van egy kő, amelyet Jósua elé tettem. Ezen az egy kövön hét szem van, én magam véstem bele a mintákat – így szól a Seregek URa. Egy napon eltörlöm ennek az országnak a bűnét.” Izrael bűnének eltávolításáról van szó az országban. A 12. és a 13. fejezet szorosan összekapcsolódik. Éppen azt olvastuk ott, hogy „Rátekintenek arra, akit átdöftek”.És ezt a nemzeti bűnbánatot egy nemzeti megtisztulás fogja követni. Megtisztulnak, mert felismerik, hogy megölték a Messiásukat. Az „akit átdöftek” kifejezés arra vonatkozik, hogy a római katonák egy lándzsát beledöftek Jézus oldalába, ahonnan vér és víz folyt ki. Amikor az emberek ezt felismerik, örömmel fognak Isten bárányára tekinteni, aki elvette az ő bűneiket. A rézkígyót fogják látni, amely a pusztában a póznán felemeltetett, és tudni fogják, hogy Isten báránya az, aki elhozta a bűnökért való végső áldozatot.
Zakariás elkezdi leírni ezt a nemzeti megtisztulást. „Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.” A héber „forrás” szót a „kiásni” szóból lehet levezetni. Egy forrás, amit kiástak, fúrtak. Ez egy közvetlen utalás a Zak 12,10-re: „Rátekintenek arra, akit átdöftek”. Jézus oldala, az Ő vére, és a víz, amely kifolyt a testéből, volt a forrása a mi bűnbocsánatunknak és megtisztulásunknak.
A próféta jövő időt használ „azon a napon forrás fakad”. Úgy gondolom, hogy ez a forrás a Golgotán fakadt, a próféták számára a jövőben, számunkra pedig a múltban. Izrael azonban akkor fogja megtapasztalni ennek a forrásnak az áldását, amikor majd meglátják Őt, akit átdöftek.
Hadd használjak most egy ószövetségi illusztrációt ennek magyarázatára. Ti otthonosak vagytok a Bibliában és ismeritek Ábrahám történetét, azt a részt is, amikor Hágárt és az ő fiát, Izmaelt a pusztába küldte. Amikor elválasztották Izsákot, volt egy nagy ünnepség, amelyen Izmael kigúnyolta Izsákot. Sárának nem tetszett, hogy egy szolgálólány fia gúnyolja az ígéret fiát, és arra kérte Ábrahámot, hogy küldje el Hágárt. „11. Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt. 12. De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne essék neked rosszul ennek a fiúnak és szolgálódnak a dolga. Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára”. Ábrahám tehát adott Hágárnak egy darab kenyeret és egy tömlő vizet és elküldte. Amikor a készleteik elfogytak, Hágár egy bokor alá fektette a fiát és elment onnan egy nyíllövésnyi távolságra, hogy ne lássa, amint meghal a gyereke. Ezután így olvassuk tovább a Teremtés könyvében: Gen 21,17: „De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját ott, ahol van. 18. Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle. 19.És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.” Ez a forrás vajon most fakadt, vagy már ott volt? Én úgy gondolom, hogy ez a kút már ott volt, de az asszony nem látta. Istennek fel kellett nyitnia a szemét. És Izmael utódai valóban nagy néppé lettek!
Ami a Golgotát illeti, ez a forrás mindig nyitva állt. Azok számára, akik hittek benne, megigazulássá , bűnbocsánattá és megtisztulássá lett. Izrael számára a forrás mindig is ott volt, de ők zárva tartották a szemüket, vakok voltak. Még mindig vakok, ahogy Hágár is vak volt a forrás előtt. De a jövőben, amikor majd beismerik a bűnüket Isten előtt, Isten fel fogja nyitni a szemüket, ahogy Hágár szemeit is felnyitotta. Izrael meg fogja látni, ami mindig is ott volt. A szemeik látni fognak, a szívük pedig meg fog változni, és meg fognak tisztulni a bűneikből. Erről ír a próféta a 13. fejezetben.
A következő versekben arról ír a próféta, hogy a nép megtisztulásával a hamis prófétákat száműzni kell az országból. A bálványimádásnak és a hamis prófétáknak el kell tűnniük. A Biblia más prófétai részeiből tudjuk, hogy amikor az Antikrisztus fog uralkodni, a bálványimádás és a hamis prófétálás eléri a csúcspontot. A Jelenések 16. és 19. fejezetében olvasunk egy fenevadról és egy hamis prófétáról, aki az Egységegyházban megszervez minden vallási funkciót, és az Antikrisztus imádatát. A hamis prófétának az Ószövetség összes hamis prófétája az előképe. A hamis próféta majd felállítja a fenevad képmását, és az embereket kényszeríteni fogja, hogy imádják azt. Amikor az Úr visszajön, a fenevadat és a hamis prófétát a tüzes tóba veti majd. Isten azt mondja a Zak 13,2-ben: „Azon a napon – így szól a Seregek URa – eltörlöm a bálványok neveit az országban, nem is említik őket többé. A prófétákat és a tisztátalan lelkületet is eltávolítom az országból.”Akkor senki sem lesz büszke a hamis prófétálásra. Az ezotéria nem lesz többé divatos.
Az ószövetségi próféták egy állati bőrből készült szőrös kabátot viseltek. Ez volt az ismertetőjegyük. Illés is egy ilyen kabátot viselt. Ez azt jelentette, hogy az Úrhoz tartoztak. Mindig vannak emberek, akik valamilyen jelet viselnek magukon, hogy Istenhez való tartozásukat ismertessék. Amikor visszajön az Úr, a prófétálás ki fog menni a divatból. Mindenki tagadni fogja, hogy próféta volt. „Azon a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak. Nem öltöznek zsákruhába, és nem hazudoznak.” Ha valaki megkérdezi őket a kezükön lévő sebekről, ahogy a hamis próféták megcsonkították magukat, azt fogják válaszolni? „Az egy kis baleset következménye volt, amikor gyerekkoromban, a rollerrel elestem”. – Amikor tehát Izrael megtisztul, az egy csodálatos nap lesz, és minden hamis próféta el fog tűnni.
A 13,7-ben következik egy másik fontos téma a nemzet megtisztításával kapcsolatban. Mi a megtisztítás alapja? A 7. versben visszatér a próféta a Messiás halálára. Ezúttal azonban nem emberi szempontból, vagyis most nem arról ír, hogy„rátekintenek arra, akit átdöftek”. Most ugyanezt az eseményt isteni nézőpontból vizsgálja: „7. Kard! Támadj pásztoromra, a férfiú ellen, a ki nékem társam! – így szól a Seregek URa. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek!” Itt a juhok nagy pásztoráról van szó. Jézus a nagy pásztor, aki eljött, hogy a juhait felszólítsa, hogy kövessék őt. A Jn 10-ben található a nagy példázat a pásztorról és a juhokról. Néhányan követték Őt, Ő előre ment, a juhok pedig követték. Akik nem követték, azok Izrael udvarában maradtak és ítéletre jutottak. A pásztor eljött, és mivel az volt Isten akarata, hogy a pásztor meghaljon a világ bűneiért, Jézus a keresztre ment és meghalt a bűnökért az Atya akarata szerint. Ézsaiás azt mondja (53,6): „az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” Ugyanezt mondja Zakariás: „Kard! Támadj pásztoromra, a férfiú ellen, a ki nékem társam!”
Egyszer vonattal utaztam Magyarországon. Még a tinédzser éveimben jártam. Egyszer csak hirtelen megállt a vonat a nyílt pályán és hosszabb időt kellett várakoznunk, míg a vonat végre továbbindult. Megkérdeztem a kalauztól, hogy mi volt az oka a hosszas várakozásnak. Ő azt felelte: Egy fiatal pásztor meg akarta menteni a nyájából az egyik juhot, amelyik eltévedt a vasúti töltésen. A vonat elgázolta a fiút, aki meghalt. Ez egy hatalmas élmény volt számomra, ami igen magas bibliai szimbolikus értékkel bírt, amit soha nem fogok elfelejteni. A Jó Pásztor, aki meghal az Ő bárányáért.
Nem csodálatos, hogy ilyen pásztorunk van? Azt is tudjuk, hogy végső soron az Atya volt a felelős a Fia haláláért. Ez nem véletlenül történt, isteni akarat volt. Az Atya akarata volt, és mit jelenthetett az Atya számára egy ilyen próféciát kijelenteni!„Kard! Támadj pásztoromra!” Én egy bárány vagyok, te is egy bárány vagy, és nekünk mindnyájunknak szükségünk van egy pásztorra, aki megment és legeltet bennünket.
A Biblia bárányokhoz hasonlít minket, nem oroszlánokhoz. Az oroszlánok erősek, mi gyengék vagyunk. Nem is baglyokkal vagy kígyókkal hasonlít minket össze, mert mi buták vagyunk. Nem is kutyákkal vagy macskákkal, mert egyedül nem találjuk meg a hazafelé vezető utat. A bárányok gyengék, buták és nem találják meg a hazavezető utat. Ezért hasonlít bennünket a Biblia a juhokhoz. Jó, hogy van egy pásztorunk, aki megtalál minket, aki erőt és bölcsességet ad nekünk.
„7. Kard! Támadj pásztoromra, a férfiú ellen, a ki nékem társam” Mit jelent az, hogy „társam”? Sok angol fordítás a „Fellow” szót használja. Ez a szó héberül azt jelenti, hogy „egy egyenlő személy” (amis), vagyis egy olyan férfi, aki Isten társa, aki egyenlő Istennel. Ez az egyik megerősítése Jézus Istenségének. Isten testvére. A Pásztor egy ember, de egyben Isten is, az Isten-ember, Ő Jézus Krisztus.
Az Úr az utolsó vacsora után fölkelt, és mindannyian kimentek. Azt olvassuk a Márk 14,26-ban: „26. Miután elénkelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. 27. És akkor így szólt hozzájuk Jézus: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.” És így is történt. Hol volt Péter, amikor az Urat megfeszítették? János is csak rövid ideig volt ott. És a többiek? Mindannyian elrejtőztek.
Azt mondja igeversünk: „A kicsinyek felé kinyujtom kezemet.” Ez talán a szétszóródott tanítványok összegyűjtése Galileából a feltámadás után.
Hogyan fog végbemenni Izrael népének a megtisztítása? Az Ószövetség olvasása közben már többször említettem, hogy az egyes prófétai versek között gyakran évezredek lehetnek. Az Ószövetség nem rendelkezik azzal az időrendiséggel, amivel mi. Így a 13,7 és a 13,8 között ott van a mi korszakunk, amelyben élünk, mert Izrael nem reagált a kereszt üzenetére. A 8. versben azt olvassuk, hogy Isten vissza fogja nyerni a népét. Azt olvassuk itt: „8. Úgy jár az egész ország – így szól az ÚR -, hogy kétharmad részét kiirtják, és elpusztul, csak egyharmada marad meg.”
Lesz egyszer egy nagy nyomorúság. Ez a nyomorúság arra szolgál, hogy a nép az ítélet által megtisztuljon, és visszatérjenek az Istenükben való hithez. Sokan a ma élő izraeliták közül soha nem fognak hitre jutni, mert a mai napig nem reagálnak. Ítéleten, szelekción keresztül fog megtörténni a megtisztulás. Zakariás azt mondja, hogy egy harmad részük fog a Megváltóhoz fordulni, két harmaduk nem.
Mit jelent az az igevers, amit Pál ír a Róm 11,26-ban: „és így üdvözülni fog az egész Izráel”?Nem lesz egész Izrael megmentve! A nagy nyomorúság során a nép meg lesz tisztítva. Azután amikor a Messiás másodszor eljön, akkor azt mondja Pál a Róm 11,26-ban: „Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából”. Az „egész Izrael” a maradékot jelenti, akik megmaradnak a tisztítás után. „9. Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják.”
Fel kell tennem magamnak azt a kérdést, hogy vajon ez nem alkalmazható a keresztyénségre is, ha azt állítom, hogy a gyülekezetnek is át kell mennie a nagy nyomorúságon? Nem úgy van, hogy az utolsó idők egyik jele a hanyatlás, és a gyülekezetnek meg kell tisztulnia, és úgy előjönnie abból az embercsoportból, amit ma a „keresztyénség” szóval illetnek? Ezt nagyon óvatosan kérdezem, de nem szeretném említés nélkül hagyni.
Most jöjjön egy kis kitérő:
Ismeritek az Isten országáról szóló példázatot a Mt 13-ból. Az Úr itt a búzáról és konkolyról szóló példázatban írja le azt a korszakot, amelyben élünk. Elvetették a búzát, Isten Igéjét, az ellenség pedig konkolyt vetett, ami úgy néz ki, mint a búza, amikor együtt növekednek. A szolgálók el akarják választani a búzát a konkolytól, de az Úr megtiltja nekik. Azt olvassuk: „Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.” (Mt. 13.30) Az aratás Krisztus visszajövetelét jelenti. A szolgák a perfekcionisták, ők tiszta szántóföldet akarnak, ahol csak búza nő. Valaki azt mondta: „Ha választani akarsz a tökéletes és a semmi között, akkor a semmi lesz a tiéd.” Ezt jól meg kellene jegyeznünk, gyakran túl kritikus testvéreinknek.
Emlékszem Ungár Aladár egyik prédikációjára, aki egyik szellemi édesapám volt. Egy ezüstműves példáját használta, aki megtisztítja az ezüstöt. Az ezüst megolvad az olvasztótégelyben, és a szennyeződések feljönnek a felszínre, amiket leválaszt, egészen addig, amíg olyan tiszta nem lesz, hogy az ezüstműves, mint egy tükörben, felismeri az arcát a folyékony ezüstben. – De oda kell figyelnie, hogy ne hevítse túl a tégelyt, mert annak az ezüst is kárát látja. Ez tehát egy óvatos, érzékeny eljárás. –
Isten ott van a nyomorúságokban, az élet megpróbáltatásaiban, nem önkényesen, a saját kénye-kedve szerint ítélkezik. Olyan óvatosan bánik a gyermekeivel, velünk, Izraellel, mint az ezüstműves az ezüsttel.
Izraelnek nagy megpróbáltatásokon kell keresztülmennie, amíg Isten azt mondhatja „én fiam”, ahogy Izraelt nevezte, Krisztus képeként. Csodálatos lesz, amikor a zsidók meglátják Jézus Krisztust. Látjuk ezt ma? Nem, ez a nemzet makacs, elutasító, büszke. De eljön majd a nap, amikor meglátjuk Izraelt az ő Jézus Krisztusukban.
Ez minden egyes keresztyénre is érvényes. Isten nem azért ad próbákat, hogy kitalálja, hol vannak a határaink, hanem van egy terve, ahogy Krisztus hasonlatosságára tud minket átformálni. Isten, az ezüstműves, óvatosan bánik az olvasztótégellyel, velem és veled, hogy egyszer letekintve Jézus Krisztust ismerhesse fel bennünk.
„9. Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: URam, Istenem!” Ez lesz a nagy Jom Kippur, a legnagyobb kiengesztelés, amikor Izrael kibékül Istennel, Aki mindig szerette őket. Micsoda változás lesz Izraelben, a maradékban, azon a napon, amikor felismerik Azt, akit átszögeztek! Meg fogják vallani: „Ő az én Istenem, az én Uram, Jahve az Úr, Ő az én Istenem”. Nem olyan ez, mint amikor valaki hitben az ő Megváltójához, Jézus Krisztushoz fordul?
Thomas Chalmers (1780-1847) matematika professzor volt a St. Andrews egyetemen, Skóciában. Felszentelt pap is volt és volt egy gyülekezete. Ő egy bizonyos ”természetes teológiát” képviselt. Egy nap megérintette a Szentszellem, megváltozott és eszköz lett Isten kezében egy skóciai ébredésben. Azt mondta: „Matematika tanár vagyok, azonban elfelejtettem két fontos tényt, két fontos nagyságrendet: Az idő rövidségét és az örökkévalóság végtelenségét. Egész Skóciát megérintette a szolgálata és a szobrát ma megtekinthetjük St. Andrews-ban.
Egy gyakorlatias dologgal szeretném befejezni, amit alkalmazhatunk a személyes életünkre nézve. Azt olvastuk, hogy egy forrás támadt. Egy forrás, amiből felbugyog a víz. Nem egy ciszterna vagy egy medence, hanem egy forrás. Isten nyitotta meg ezt a forrást, ott a Golgotán. Mindenki számára nyitva van, a nap 24 órájában. Nem kell eljönni hozzám, vagy egy paphoz, vagy egy templomba, hogy a víz élvezetéhez jussatok. Ez a víz el tud távolítani minden bűnt és tisztátalanságot. A te bűneid már le lettek mosva? Vagy úgy gondolod, hogy a te bűneid nem olyan súlyosak és csak egy kis mosdókesztyűre van szükséged ahhoz, hogy megtisztísd magad, és úgy megállhatsz Isten előtt, és Ő igaznak fog téged nyilvánítani? Egy jó ember Isten szemével kellene magát néznie, és akkor felismerni, hogy a bűnei bocsánata nélkül, legyenek azok úgynevezett „kicsi” vagy „nagy” bűnök, egyetlen ember sem állhat meg Isten előtt. Engedd magad megmosni Krisztus vérével, annak a forrásnak a vizével, amely minden bűnt le tud mosni. Vesd bele magad ebbe a vízbe, bízd Rá az életed, Őrá, aki meghalt érted, köszönd meg Neki, hogy meghalt érted. Meg fog változni az életed. Sok minden, amit eddig szépnek és fontosnak találtál, talán lényegtelenné válik, azok a dolgok pedig, amikre eddig nem figyeltél az életed értelmévé és örömévé válnak. Ámen.