(17) Az Úr Jézus evangéliuma és a hit, amelyik üdvözít (ApCsel 8,26-40)
Legutóbbi alkalommal Fülöp szolgálatáról olvastunk, amelyet Samáriában tett és Simon mágussal való találkozásáról. A mai igeszakasz szintén Fülöp szolgálatával foglalkozik. Az Úr egy új feladattal bízta meg őt. Hirtelen félbeszakadt a samáriai ott tartózkodása és azt olvassuk az ApCsel 8,26-ban, hogy az Úr angyala a sivatagba küldte. Ott történik a csodálatos találkozás az etióp eunuchkal. Az eunuch nem a mai Etiópiából jött. Ez a terület valamivel nyugatabbra feküdt, amit ma nekünk inkább Szudán területén kéne keresnünk.
Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen. Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a Kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérőben hintóján ülve Ézsaiás prófétát olvasta. Ezt mondta a Szellem Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz! Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: Érted is, amit olvasol? Erre az így válaszolt: Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza? És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.
A szó: megkérte sokkal erősebb, mint amit a legtöbb magyar vagy német fordításban olvasunk. Ez a „parakaleo” szó áll itt (amelyikből a Paraklétosz szavunk származik, a vigasztaló, a Szentszellem szava) úgy kéne fordítanunk: Kényszerítette vagy követelte Fülöptől, hogy szálljon fel és üljön mellé.
Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. Megaláztatásában elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” A főember megkérdezte Fülöptől: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról? Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt a főember: Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? A 37. vers nem tartozik az Apostolok Cselekedetei eredeti szövegéhez. Ez néhány bibliafordításban található meg. Schlachter bátor volt és így adta vissza a szöveget: 37. vers: Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Egyik kommentárban olvassuk, hogy a 37. vers csak néhány kéziratban található meg, de a Textus Receptusban megtaláljuk a verset és valószínű, hogy az, aki leírta, másolta bele. Teológiailag abszolút korrekt, különösen Simon mágus hitével egy kontextusban.
Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt. Amikor kijöttek a vízből, az Úr Szelleme elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé a főember, de örvendezve haladt tovább az útján. Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.
Később az ApCsel újra említi Fülöpöt. Cézáreában lakott, az volt az otthona. Tudjuk, hogy sok lánya volt, akik prófétanők voltak. A samáriai evangelizációval és Simon mágus hitével való összefüggésben láttuk, hogy Simon hite nem volt olyan hit, amely üdvözíteni tudta volna. Jézusról volt valamennyi ismerete, a tényeket ismerte meg vele kapcsolatban, de az életét és a bizalmát nem vetette Jézusba. A reformátorok gyakran beszéltek egy történeti hitről, mely nem tud üdvözíteni. A hit három eleme, a notitia = ismeret, az assensus = az egyetértés vagy igaznak tartás és a fidutia = a bizalom. Ismerhetjük a tényeket, igaznak is tarthatjuk őket és ennek ellenére nem tudunk ezekre az igaz tényekre támaszkodni, sem az életünket rábízni. Tehát egy ilyen hit nem ment meg, akkor sem, ha a hit szót használjuk rá. Ilyen ember volt Simon mágus. Péter később ezt mondta: Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát! …a szíved nem tiszta az Isten előtt. …. Térj meg tehát e gonoszságodból.A megtérés, a bűnbánat tartása mindig a hitetlen emberekre irányul. Simonnak vallása volt, de nem volt kapcsolata Jézus Krisztussal.
Ha mi most a következő történethez érkezünk, amiben Fülöp az etióp eunuchkal találkozik, akkor mondhatjuk, hogy sehol máshol nem mutatkozik meg a vallás gyengesége és szegénysége olyan markánsan, mint itt. Valaki azt mondta: „A keresztyén vallás az ördög mestermunkája.” Ezzel nem azt akarta mondani, hogy a keresztyénség rossz, inkább, hogy a keresztyén vallás rossz. Ha a keresztyénség csak egy vallás mint megannyi más vallás és nekünk semmilyen személyes kapcsolatunk nincsen Jézussal, akkor üres és halott vallásunk van. Mert sok embert tartja magát vallásosnak, belekeresztelkedtek egy egyházba és időről időre úrvacsoráznak, vagy akár még tisztséget is vállalnak a gyülekezetben és azt gondolják, hogy ezzel már meg is mentették magukat, aztán pont az ilyen keresztyén vallás bizonyul az ördög mestermunkájának, mert ezáltal az emberek megcsalják magukat.
Az eunuch egy vallásos ember volt, egy prozelita, aki megtért a zsidósághoz és most egy egyszerű laikus, egy diakónus bizonyságtétele által, aki evangélista volt, megleli boldogságát Jézusban. Nem szívesen használom a laikus szót. Mindannyian laikusok vagyunk, akik közül néhányan megkapták a beszéd ajándékát. A gyülekezetben csak két tisztség van: A presbiteri, azaz a vének és a diakónusok tisztsége. Minden gyülekezeti tagnak van azonban ajándéka. Ezek az ajándékok nincsenek összekötve a tisztségekkel. Istvánnak és Fülöpnek az igehirdetés ajándéka adatott a Szent Szellem által.
A 2000 éves egyháztörténet bizonyította, hogy a teológiának nem akadémiai fokozatokra van szüksége, hogy az igét teljhatalommal hirdesse. A diakónusok is képesek megteríteni az asztalokat és prédikálni, a termet berendezni vasárnap reggel és végezetül igét hirdetni. Fülöp száműzetésben volt Samária felé, de senki nem tudta elhallgattatni. Ha az embereket üldözik, a szolgálatukat átszövi a tapasztalatuk és jobb igehirdetővé válnak. A korai egyházban az emberek nem istentiszteletre jöttek és ültek csendben a székeiken vagy a padjaikban. Az olyan férfiak mint István és Fülöp igehirdetése élő és gazdag volt.
Gondoljuk át azt is, hogy mi már a Zsidókhoz írt levelet is olvashatjuk, melynek szerzője ismeretlen és biztosan nem apostol. A teológusok egyöntetűen mondják, hogy a görög szöveg stílusa nem Pál apostolra vall. Ha ilyen ismeretlen férfiak voltak a gyülekezetekben, akkor fel kell ismernünk, milyen gazdag is volt a korai egyház megajándékozott és áldott férfiakban.
Lukács követte az evangélium útját, amely most Jeruzsálemtől Samáriáig vezetett. Ott evangelizált most Fülöp. Ez volt az első lépés…, Jeruzsálemtől, Júdeán és Samárián keresztül egészen a föld széléig, ahogyan az Úr a missziói parancsban adta nekünk.
Fülöp egy erőteljes evangelizáció közepén volt. Az egész város megtért Jézushoz. Fülöp csodát tett azáltal, hogy az evangéliumot hitelessé tette. Azt olvastuk a múlt alkalommal: A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, amikor hallgatták őt, és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. Sok megszállottból ugyanis hangos kiáltással kimentek a tisztátalan lelkek, sok béna és sánta is meggyógyult, és nagy öröm volt abban a városban. Azt gondolnánk: Milyen balgaság ez Istentől, egy ennyire sikeres evangelizációt megtörni és az evangélistát egy férfi miatt a sivatagba küldeni! De egy elveszett bárány indította Isten szívét és mozgósította.
Az Úr a Mt18-ban a következő kérdést szegezte tanítványaihoz: Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet? És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Most Fülöp volt Isten kezében az eszköz, hogy megkeresse a bárányt és az Úrhoz vezesse.
Érdekes, hogy Fülöp az Etiópiából érkező eunuchhoz lett küldve. A 68. zsoltár a korai egyházban egy fontosabb zsoltár volt, mert abban az Urat úgy ábrázolták, aki felmegy azért, hogy az ajándékokat átvegye, amelyeket az embereknek továbbad. Pál ezt a zsoltárt idézi az Ef4-ben az evangélisták ajándékaival kapcsolatban. Később ebben a zsoltárban olvasható: az etiópok Istenhez emelik kezüket. Az az érzése támadhat az embernek, hogy ezalatt nem csak a Szent Szellem kiáradásának próféciáját lehet érteni, hanem az evangélium pogányok közötti terjesztését is.
Emlékszünk a küldetésre, amelyet az Úr a tanítványainak adott a Mt10,5-ben: Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus megparancsolva nekik: Pogányokhoz vezető útra ne térjetek, samaritánusok városába ne menjetek be, inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz!
A kereszt ideje előtt a pogányok is lehettek üdvözültekké, csak nekik először át kellett térniük zsidónak és körül kellett metélni a férfiakat. Pünkösd után a pogányok számára a törvény és a körülmetélés irreleváns lett és az evangélium terjedhetett a népek között.
A 26. versben olvassuk: Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz… Hogyan beszélt az angyal Fülöppel? Hallható hanggal? Nem tudom, nem voltam ott. Velem egy angyal sem, de a Szent Szellem sem beszélt hallható hangon. Hiszem, hogy a legtöbb hívőnek gyakran erős ingert érez, hogy tegyen valamit, amire a Szent Szellem mozgósítja. Gyakran, ha valamire vállalkozunk, bizonytalanokká válunk és megkérdőjeleződik, hogy tényleg a Szent Szellem hívott el erre?
Az angyal Fülöphöz beszélt és ő az embereknek azt mondta, hogy: El kell hagyjam a közösséget. Az emberek biztosan megkérdezték tőle, hogy „miért kell menned?” Fülöp pedig válaszolt: „A Szent Szellem parancsolta, hogy délre menjek, a Jeruzsálemből Gázába vezető útra.
Ott találkozott az etióp eunuchkal és gondolom, hogy valószínűleg fekete férfi volt. Magasrangú hivatalnoka lehetett a Kandaké kormányzóságában. Kandaké nem egy név, hanem egy tisztség, ő volt Etiópia királynője.
Ez a férfi egy eunuch volt, egy kasztrált férfi, akik gyakran a legmagasabb tisztségeket viselték. Miért volt ez így? Nem tudjuk, de valószínűleg azért, mert ők nem voltak kitéve különböző kísértéseknek és emiatt megbízhatóak voltak. Ő volt a Kandaké pénzügyminisztere. – Biztosan képzett volt, aki az Ószövetséget tudta olvasni és a szakaszra, amelyre a 32-33. versekben utalnak, a görög szöveget, a Szeptuagintát. (Krisztus előtt a héber Ószövetséget lefordították görög nyelvre.) A korai egyházban a görög szöveget használták, mert sok hellén zsidó volt, akik nem tudtak héberül.
Az eunuch egy intelligens ember volt és értelmes is, hisz itt a legjobb könyvet olvasta, ami a piacon kapható volt, a Tanakhot. Hogy okos volt, a kérdéseiből lehet felismerni, amelyeket feltett. Amikor Fülöp megkérdezte őt: Érted is, amit olvasol? Nem ekképpen válaszolt: „magától értetődik, hogy értem”, jóllehet nem értette meg, vagy nem ezt mondta: „van Bibliám, amelyet már X-szer elolvastam, nem tudsz már nekem semmi újat mondani”. Egy szeretett testvérünk felesége igazolta ekképpen gyakori távollétét az istentisztelettől: „én már mindent hallottam egyszer”. Gyakran mondják egy-egy beszélgetésben: „Én nem olvastam ezt a Bibliában”, hogy valamiről elirányítsák a figyelmet, ami őket zavarba hozná.
Ez az eunuch azonban intelligens volt és amikor Fülöp megkérdezte, hogy: Érted-e, amit olvasol? Erre az így válaszolt: Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza? Ismerte a határait! Azt is megértette, hogy itt valami egészen fontos dolog történik, így ezt kérdezte utána: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról? Ez egy csodálatos kérdés! Máig vitatkoznak erről a teológiákon. Sokszor mondják, „saját magáról mondja ezt”, azaz Ézsaiásról. Mennyire figyelemreméltó, hogy a próféta az Ézs6-ban magáról beszél, hogy ő bizony bűnös ember. Nem halhat meg másokért. Sokan állítják, főleg a Jesivában, hogy Izrael népéről beszél itt a próféta. De Izrael népe nem lehet helyettes és a mi bűneinket nem terhelhetőek Izraelre.
Ez a férfi tehát okos kérdéseket tett fel. Azonban gyakran nem adunk okos válaszokat a kérdésekre. Valaki mondta: Ha az angyalok szórakozni akarnának, elolvasnák miképpen kommentálják az emberek a Bibliát.
Az eunuch egy gazdag férfi volt. Mi tiszteljük a gazdagokat, mert az irigység politikájának társadalmában élünk. Mindenki gazdaggá akar válni. Az eunuchnak kocsija volt. Hogy ez egy Rolls Royce vagy egy Mercedes volt, nem tudom. De egy sofőr is járt hozzá. Gazdag volt, de vallásos is. Jeruzsálembe ment, valószínű, hogy egy zsidó hitű prozelita volt, útban hazafelé. Ma is sok keresztyén van, akik Bill Hybelshez zarándokolnak, vagy a Hillsong Chapel-be, hogy kitalálják, melyik az igaz hit és az igaz egyház.
Az eunuch Jeruzsálembe ment és ott nem találta meg az igazságot. Tovább kereste. Mint egy katolikus, aki Rómába zarándokol és üres kézzel tér haza. Egy nyitott, őszinte ember volt és amikor Fülöppel találkozott, arra kérte, hogy szálljon be a kocsijába hozzá. – Még valami mást is olvasunk az eunuchról: Tudta, hogy milyen fontos az Írást olvasni. És Ézsaiást olvasta! Nem a teremtéstörténetet, nem Gedeon vagy Sámson életéről olvasott, nem a Tanakh egyik legizgalmasabb, leginspirálóbb szakaszát. Ezek az életközeli történetek sokkal izgalmasabbak, mint Ézsaiás és általában szívesen átugorjuk az „unalmas” részeket.
Augustinus tanára – megtérése előtt –hívta fel Ambrosius figyelmét Ézsaiásra. Később ezt mondta erről Augustinus: De én, aki az első fejezetet nem értettem meg a prófétánál, félretettem ezt a szakaszt, hogy majd akkor olvassam el, amikor már érettebb vagyok.
John Bunyan az ő keresztyén életének kezdetén inkább Józsué kalandjairól, Gedeonról és Sámsonról olvasott, mintsem Ézsaiásról vagy Pálról. Az eunuch, jóllehet nem volt még hívő, Ézsaiást olvasta.
A 29-35. versek írják körül a két férfi találkozását. – Vegyük észre, hogy mindig Isten a kezdeményező fél! Ő az, aki Fülöpöt a sivatagba hozta, és aki az eunuch szívére hatott. Fülöp ismerte az ézsaiási szakaszt és tudta, hogy Krisztusban teljesedett be. Az eunuch pedig pont az Ézsaiás 53-at olvasta! Tudni kell, hogy ebben a korban hangosan olvastak. A szavakat nem választották el, nem hagytak szóközöket és hangosan kellett felolvasni, hogy megérthessék. Ezért tudta Fülöp, hogy mit olvasott az eunuch. Gondolom Fülöp azt mondta: Köszönöm Uram, nincs ennél jobb igeszakasz az Ószövetségben, amelyből Krisztusra lehet ráismerni. Augustinus azt mondja: „Ézsaiás nem prófécia, hanem maga az evangélium.”
Fülöp odafutott hozzá. Ha nem sietett volna, akkor az Eunuch már Ézs54-et olvasta volna. Ez Isten gondviselésére vall, hogy Fülöp jó időben volt jó helyen.
Miért olvasta az eunuch Ézsaiást vagy egyáltalán a Bibliát, a Tanakhot? Amit mondok, spekuláció: Az eunuch Jeruzsálembe ment, hogy Istent dicsőítse. Valószínűleg bement egy hellén zsinagógába és hallotta, amint István magyarázza az Írást és hogy senki nem volt képes az érveit megcáfolni. Hallotta, ahogyan a prófécia Jézusban beteljesedett. Mondta magának: „milyen figyelemreméltó, ha mindez igaz. Veszek egy másolatot magamnak Ézsaiás próféciáiból.” Tehát odament a könyves standhoz a Dan utca 9. szám alá és megkérdezte az eladónőt: Kapható egy bizonyos könyv a Tanakhból? – és az eladónő válaszolt: „Igen, három nappal ezelőtt volt lehetőségem megvenni egy ézsaiási tekercset, ami nagyon nehéz és nagyon drága, nem tudom, hogyan tudná Ön azt kifizetni?” Az eunuch válaszolt: „Ez nem probléma, hiszen én vagyok a Kandaké pénzügyminisztere, aki Etiópia királynője. Van némi aprópénzem az erszényemben” és előhúzott egy maréknyi aranyérmét a zsákjából. Megvásárolta a tekercset és olvasta, miközben utazott tovább.
Azon gondolkodott, amit Istvántól és Saultól hallott, összehasonlítva az Írással – izgatott és egy kicsit összezavarodott volt. Ebben a pillanatban érkezik meg Fülöp és kérdezi tőle: Érted is, amit olvasol? Fülöp bátor volt, hiszen egyszerű diakónusként tette fel a kérdést egy elismert kormánytanácsosnak. Isten minket is ilyen derékká és bátorrá akar tenni a bizonyságtételünkben, olyanná, mint amilyen Fülöp volt.
Érted is, amit olvasol? Erre az így válaszolt: Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza? És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön mellé. Majd azt olvassuk Fülöp beszélni kezdett és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. Gondolom, hogy Fülöp kicsit visszatekerte a tekercset és még inkább elmagyarázta, hogy miről írt Ézsaiás. Például 53,6: Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. – Fülöp elmagyarázta az Ószövetségből, hogyan teljesedett be a prófécia Jézus Krisztusban. Visszatekerte a tekercset Ézs54-ig, amikor az eunuch megszólalt: „Ez a prófécia csak a zsidókra vonatkozik.” Fülöp megmutatta neki az Ézs54,3 szakaszát, ahol a prófécia kiterjed a népekre. Tehát amikor az eunuch azt mondta, hogy „De én egy eunuch vagyok és ez azt jelenti az Ószövetség szerint, hogy a kasztráltak nem örökölhetik az Ábrahámnak tett ígéreteket”, aztán megmutatta neki Fülöp az Ézs56,3kk-t.: Ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz csatlakozott: Bizonyára elkülönít engem népétől az Úr. Ne mondja a herélt sem: Én már kiszáradt fa vagyok! Mert ezt mondja az Úr: Ha a heréltek megtartják szombatjaimat, azt választják, ami nekem kedves, és ragaszkodnak szövetségemhez, akkor fenntartom nevük emlékét házamban és falaimon belül, különbül, mint a fiak és a leányok. Örök nevet adok nekik, amelyet nem lehet eltörölni.
Ez bátorító beszéd volt az eunuch számára! Milyen következménye volt a Fülöp és az eunuch közti beszélgetésnek? Lukács leírja a 36. versben: Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt a főember: Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?
Sok mindent mondhatnánk a keresztelésről, de egy biztos, ez egy igazi hitből fakadó keresztelés volt. Ez az ember hitt és megkeresztelkedett.
Röviden összefoglalva: Aki hisz, meg kell keresztelkednie. Ez a keresztség bemerítés, és olyan keresztség, amelyet senki nem késleltet. Nekem két évet kellett várnom édesanyámmal, hogy megkeresztelkedhessünk, mert a gyülekezet testvérei biztosak akartak lenni, hogy mi tényleg hívők lettünk. Ez egy óriási hiba. – Az eunuch megkeresztelkedésének nem volt más tanúja, csak Fülöp és talán a kocsi sofőrje. Ami még érdekes, az a tény, hogy egy felszentelt teológus sem volt ott, hogy megkeresztelje. Hogy úrvacsorát oszthassunk nem szükséges a felszentelés. Ezek bibliai példák, amelyeket homályba borítottak a nem biblikus gyakorlatok a hosszú egyháztörténelemben.
Megemlítettem a 37. versben: Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten fia. Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt. Nehéz bebizonyítani a Bibliából, hogy a keresztség bemerítéssel történt-e. Mindketten beszálltak a vízbe. Hogy ott a vizet csak a fejére öntötték vagy alámerült teljesen – nem tudhatjuk. Mindenesetre a keresztség szimbolikus értéke jut kifejezésre az alámerülés által. Fontos: A keresztség a hit kifejeződése.
Kijöttek a vízből fellelkesülten és röviddel rá Fülöpöt elragadta Isten Szelleme és az eunuch többé nem látta őt, hanem örvendezve haladt tovább az útján. Nem volt meglepve a szellemi élménytől. Most közvetlen kapcsolata volt Megváltójához. – A gazdag ifjú, a jogász, aki az Úrhoz jött, de nem fogadta el az Úr utasítását, szomorúan ment az útjára. Itt van egy férfi, aki elfogadta az Urat és boldogan ment az útjára.
Összefoglalhatom röviden: státusz, képzettség, intelligencia, gazdagság, vallás vagy akár csak egy kis érdeklődés Isten Igéje iránt nem elég ahhoz, hogy üdvözüljünk. Jézus azt mondta Nikodémusnak: Újjá kell születned! Krisztus elég egyedül!
Fülöp nem Jézusról és az egyházról vagy Jézusról és a keresztségről vagy a vallásról vagy a filozófiáról vagy a szociális elköteleződésről prédikált. Ő csak az Úr Jézust mint Megváltót, mint a bűnösök megmentőjét, mint Izrael Messiását prédikálta. Nincs más!
Fehérre tudja változtatni bőrét az etióp vagy a párduc elrejti foltjait? (Jer13,23) – kérdezi Jeremiás. A válasz: fizikailag nem, de szellemileg igen. A Jézus Krisztusban való hit által.
Irenaeus, egyik egyházatya mondta, az eunuch az etiópok evangélistája lett ezek után. Nem tudjuk ezt, de azt tudjuk, hogy gazdagabb volt visszatérte után, mint az etióp királynő. Nem csupán a pénzügyminiszter volt többé, hanem a Jézus Krisztusban való üdvözítő hit is az övé volt.
Ha a szívedet még nem nyitottad meg Jézus előtt, tedd meg most! Mondd: „Köszönöm Neked, Istenem, hogy a Fiadat adtad, hogy bűnösökért meghaljon. Bűnös vagyok és szükségem van Megváltóra. Elfogadom Őt mint egy ajándékot.” Így nyersz új életet és a Szent Szellem fog lakni a szívedben. Jöjj Hozzá most! Ámen.