Ez alkalommal a 6-9 verseket fogjuk tanulmányozni.
Charles Hodge (Princetoni Teológiai Szeminárium, 19. század) mondta egyszer: „A nem imádkozó keresztyén éppolyan képtelenség, mint a pulzus nélküli ember.” Az imádság a vér a hívő emberek ereiben. Szomorú és egyben ironikus, hogy az imádság a leginkább félreértett megtapasztalás, élmény a keresztyének életében. Több félreértést, hibát és tévedést fedezhetünk fel az imádságra vonatkozó tanításban és gyakorlatban, mint a Szentírásban található bármely más dologban. Nem tudom, mi lehet az oka, de ha belegondolunk a saját imaéletünkben lévő hiányosságainkba, egyet kell értenünk ezzel a kijelentéssel.Egyik oka annak, hogy az emberek össze vannak zavarodva az, hogy az imádságot sokan egy szellemi ajándéknak tekintik, és azt gondolják, hogy ez nem mindenkinek adatik, azaz vannak bizonyos keresztyének, akiknek megvan ez az ajándékuk, akiknek forró vonaluk van a mennybe, az ő feladatuk az imádság és nekünk már nem kell vele törődnünk. Az imádság nem szellemi ajándék!!!
Gyakran nem tudatosítjuk magunkban, hogy az imádság kemény munka. Nem megy olyan könnyen. Pál beszél „éjjel-nappal való szüntelen, szakadatlan imádságról”. Példa erre: Az Úr Jézus imádsága a Gecsemánei kertben.
Sokszor nem ismerjük el, hogy az imádkozást meg kell tanulni. Az imádságra való ösztön az emberben lakozik, de az imádság tudása nem. Miért kérték a tanítványok arra az Urat, hogy „taníts minket imádkozni!” ?
Gyakran azt sem tudjuk, hogy egyáltalán mi az imádság. Mit tartalmaz? Csupán olyan kéréseket, amelyek a szükségleteinkre vonatkoznak? Ettől sokkal többet. Az imádság lehet pl. az imádat és a dicséret kifejezése. Sokszor csak akkor fordulunk az Úrhoz, ha valamire szükségünk van. Az imádság a függőség kifejezése, kérünk valamit, amire szükségünk van, köszönetet mondunk azokért a dolgokért, amiket megkaptunk. Ez ugyanakkor a szeretet kifejezése is! Tartalmazhat másokért való közbenjárást. Embereket hozhatunk Isten elé az imádságban.
Az imádság bűnvallás is lehet, megbánjuk bűneinket, és kérjük az Ő bocsánatát. Az imádság nagyon változatos lehet! Ha többet gondolkodnánk az imádság természetéről, sok zavaros gondolat eltűnne a fejünkből ezzel kapcsolatban.
Pál számára ebben a szakaszban az imádság a legfontosabb dolog. De nem az egyetlen dolog. A Fil 4,6-9-ben találunk 4 újabb parancsot, felszólítást. A 4,1-5-ben 4 parancsot olvashattunk.
1. Maradjatok meg az Úrban!; 2. Őrizzétek meg az egységet Krisztus testében!; 3. Örüljetek az Úrban!; 4. A ti szelídségetek, nagylelkűségetek legyen ismert minden ember előtt! Most következik a 4 további parancs.
6 „Semmiért se aggódjatok”. Ez a felszólítás arra mutat rá, hogy az apostol nagyon jól ismerte a hegyi beszédet. Pál továbbadja Jézus tanítását, amit a Mt 6,25-ben olvashatunk. „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?” Az Úr kifejti, hogy mi minden miatt aggódhatunk, és hogy miért nem kellene ezt tennünk. Először Isten országát kellene keresnünk. – – Pál rövidebbre fogja a mondanivalóját. Így összegzi: „Semmiért se aggódjatok!” Érdekesség, hogy az itt használt „aggodalom” (merimnao) szó ugyanaz, amit a Fil 2,20-ban Timóteussal kapcsolatban használ Pál: „Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel”; Pál gondolkodásmódjában és felfogásában nyilvánvalóan léteznek olyan körülmények, amikor jogos az aggodalom. Azt mondja: „Timóteus aggódik értetek, hogy hogyan növekedtek hitetekben.” Ebben az értelemben az „aggodalom” nem bűn. A 4,6-ban más értelemben, bűnös értelemben szerepel. Azt mondja Pál, hogy az ok nélküli aggodalmaskodás egyfajta tudatalatti istenkáromlás. Amikor aggodalmaskodunk, nem gondolunk istenkáromlásra, mégis azt tesszük. Aggódni és félni valami miatt, amit nem tudunk befolyásolni, vagy amit ugyan tudunk befolyásolni, de az Úrra kellene bíznunk, végső soron azt jelenti, hogy tagadjuk Isten jóságát és gondoskodását. Ezért ez egy tudatalatti istenkáromlás. Ezt tiltja meg Pál a filippibelieknek. Nem vette félvállról a filippibeliek nehézségeit. Ismerte a problémáikat. A Fil 1-ben beszél az üldöztetésükről, sőt arról, hogy néhányan életüket is veszíthették az evangéliumért. – – Pál röviden és határozottan beszél erről, mert tudja, hogy Isten meg akarja és meg is tudja oldani a problémáikat.
Amikor egy olyan felszólítást olvasunk, hogy „Semmiért se aggódjatok!”, akkor azt mondhatjuk: Könnyű mondani! – – Gondtalanul, aggodalmak nélkül élni az egyik legnehezebb dolog egy hívő ember életében. Mit lehet tenni az aggodalom ellen? Könnyű mondani, de mit kell tennünk? Pálnak van egy orvossága az aggodalmak ellen. De először is azt nézzük meg: Mit nem mond? Nem mondja azt, hogy a gondtalanság tétlenség is egyben. Az aggodalom meg tud bénítani bennünket! Ezért mondja az Úr a Mt 6,33-ban: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” – Azt sem mondja Pál, hogy a közönyösség a megoldás az aggodalom ellen. Nem mondja, hogy az aggodalom okai mellékesek, triviálisak! Az sem megoldás, ha visszahúzódunk a csigaházunkba, és panaszkodunk a problémáink miatt.
Az aggodalom elleni orvosság az, mondja Pál, ha a szívünket imádságban kitárjuk Isten előtt. „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;” Ilyen egyszerű leküzdeni az aggodalmat. A világ őrületében csak úgy lehet megállni, ha szívünket imádságban kiöntjük. Megnyitjuk a szívünket és kitárjuk a lelkünket Isten trónja előtt. Ez a második parancs: „Imádkozzatok!”
Vegyünk észre két dolgot Pál buzdításában:
- ) Mi jellemzi az imát (6. vers)
- ) Mik a következményei (7. vers)
„Imádságban … mindenkor tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” Minden körülmények között, minden időben, minden dologtól függetlenül. Semmi sem lehet olyan jelentéktelen a mindennapi életünkben, amit Isten elé ne hozhatnánk. Senki sem mondhatja meg nekünk, hogy fontos-e vagy lényegtelen, amiért imádkoznunk kellene. Mindennek van jelentősége! Itt egyfajta kontraszt van: Semmiért se aggódjatok – mindenkortárjátok fel.
…imádságban … Az imádság (proseuche) szó egyfajta általános, átfogó imádságot jelent és mindazt tartalmazza, amiket már említettünk. Imádat, dicséret, kérések, hálaadás, bűnvallás, közbenjáró imádság.
… imádságban és könyörgésben. Ez már speciálisabb megfogalmazás. A szükséget és a rászorultságot hangsúlyozza. Az ilyen imádság, könyörgés (deésis) jobban fejezi ki az Istentő való függőségünket, mint bármi más. Johnatan Edwards egyik legismertebb igehirdetésének, amit Enfieldben tartott ez volt a címe: „Bűnös emberek egy haragvó Isten kezében”. (Siners in the Hand of an Angry God) Még fontosabb volt az az igehirdetése, amelyet 1731 július 8-án tartott Bostonban a következő címmel: „Isten dicsőítése az ember függőségében” (God glorified in men’s dependence). A prédikáció így kezdődött: „A megváltottaknak van egy általános és mindent átfogó függőségük Istentől. Megváltásunk lényege és terve mögött az a gondolat áll, hogy a megváltottak mindenben, direkt, közvetlenül és teljességükben Istentől függenek mindenben és minden tekintetben”. Tapasztalatunk szerint nincs semmi, amivel jobban kifejezésre tudnánk juttatni függőségünket, mint az imádság által. A Mt 6-ban az Úr arra tanítja a tanítványait, hogyan NE imádkozzanak. Ne úgy imádkozzanak, mint a farizeusok, akik az utcasarkokon megállva kegyes frázisokat ismételgetnek, azt gondolva, hogy Isten bőbeszédűségük miatt hallgatja meg őket. (Mt 6,5.7) Azt mondja az Úr: (Mt 6,8): ”… mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.” (Mt 6,9): „Ti tehát így imádkozzatok…” Ezek az igeversek sokak számára problémát okoznak! Ha a Mennyei Atya már előre tudja, hogy mire van szükségünk, miért kell imádkoznunk? A válasz így hangzik: Az imádságban válik nyilvánvalóvá az Istentől való függőségünk, ezáltal dicsőítjük őt. J. Edwards’ prédikációjának a Megváltásunk lényege és terve …kezdetű mondata szerint Isten úgy rendelte el a megváltásunkat, hogy csakis imádság által kaphassunk áldást. Miért rendelte így? Miért függ az áldás az imádságtól? Mert az imádságban dicsőül meg legjobban, amikor leginkább függőségben vagyunk tőle. Ez a KÖNYÖRGÉS szó jelentősége.
… hálaadással … Rossz és szomorú körülményeink között is hálaadással kell imádkoznunk. Pál nem csak egy jó teológus volt, hanem bölcs ember is. Ezért tette hozzá a hálaadással kifejezést is. – Nem azt mondja, hogy a hálaadás az imádságnak egy formája. Nem azt mondja, hogy mindenkor imádságban, könyörgésben, hálaadásban tárjátok fel kéréseiteket. Úgy szerkeszti meg mondanivalóját, hogy a hálaadás nem mint az imádkozás egy formája jelenik meg, hanem ez minden imádságnak az alapja. E mögött a megállapítás mögött egy nagyon bölcs gondolat áll: Először is, mert lehetetlen keserűséggel jönni Isten jelenlétébe miközben megköszönjük az áldásokat, amelyeket tőle kaptunk. – Legtöbbször akkor jövünk Isten elé, ha valami miatt megkeseredtünk. Pál ezt saját tapasztalatából tudta. Ezért mondja: Amikor Isten elé jössz légy tele hálaadással. Ha a szád és a gondolataid azokkal a dolgokkal vannak tele, amiket Isten veled tett, akkor lehetetlen megkeseredettnek lenni valami miatt, amit most nem tesz meg.
Másodszor, nehéz kételkedni, ha a hálaadás van túlsúlyban. Ha hálát tudok mondani a múltbeli dolgokért, akkor nehéz kételkedni abban, hogy Isten a jövőben is hű lesz.
Ezen kívül, ha emlékeztetem magam Isten jóságára és kegyelmére, akkor a jelenlegi problémáim nem fognak annyira nyomasztani.
Végül harmadszor, ha mindig azzal foglalkozunk, amiért hálásnak kell lennünk, akkor nem fogjuk azokat lenézni, akiknek nincs olyan jó dolguk, mint nekünk. – Istennek volt valami mondanivalója, amikor a Fil 4,6-ot megfogalmazta.
Tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. Itt egy másik szót használ Pál, ami így hangzik: „aitéma”. Ez a kéréseink tartalmát, részleteit hangsúlyozza. Azt akarja Pál, hogy specifikusan imádkozzunk, ne közhelyeket használjunk. Menj bele a részletekbe, egészen le a gyökerekig.
Tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. Isten jelenlétében! Mintha közvetlenül Istennel szemben állnál. Az „előtt” kifejezés Istennel való közösséget, intimitást, közelséget fejez ki! Amikor egymással beszélünk, akkor beszédünk mindig annak megfelelő, hogy mennyire ismerjük egymást. Ha valakit csak felületesen ismerünk, akkor talán csak az időjárásról beszélgetünk, vagy más általános dolgokról. Nem tárjuk fel legbensőbb dolgainkat minden ember előtt. Először meg kell ismernünk egymást. Ha vannak jó barátaim velük osztom meg a „titkaimat”. Akivel majdnem minden titkomat megosztom, az a feleségem. Vannak bizonyos dolgok, amiket az ember csak Istennek mond el. Az emberekkel való közösségünk és beszélgetéseink mélysége és intimitása attól függ, hogy mennyire ismerjük egymást. Miért olyan szegényes az imaéletünk? Mert nem ismerjük Istent. Miért olyan élettelenek az imádságaink? Mert egy idegenhez beszélünk! Mit tudunk Istenről? A lényéről, tulajdonságairól, tevékenységéről, természetéről. Talán nem vagyunk intimebb közelségben Istennel, mint egy szomszéddal, aki épp most költözött a házunkba. Ezért olyan nagy a hívők felelőssége, hogy megismerjék Istent, mert Megváltójukként vallják meg őt.
Mik az imádság következményei? 4,7: „és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
Az Isten békessége kifejezés ezen az egy helyen fordul elő az Újszövetségben. Vajon mit jelent ez? Nem „Istennel való békességről” beszél. Nem Istennel való megbékélésről van szó. Ez az előfeltétele. Mielőtt Isten elé lépünk és megkapjuk az Ő békességét, először békességre kell jutnunk Istennel. Elsősorban tehát nem a lelki békességre utal, amelyben részesülünk, bár ezt is magában foglalja. Amiről beszél, az Isten békessége, vagyis az a békesség, amely Istenben van, ami hozzátartozik az Ő természetéhez, az a nyugalom, higgadtság, amely az Ő természetét jellemzi. Azért tudja nekünk adni, mert az Övé. Gondoljunk csak bele! Ez nem egy olyan békesség, amelyet teremt és ezután nekünk ad, amely aztán nyugalmat ad nekünk. Ez Isten békessége, az Ő természete, nyugalma, egy isteni békesség, amelyet megoszt velünk! Ez az imádság következménye. Erre a békességre gondol Ézsaiás, amikor az Ézs 26,3-4-ben így ír: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!”
A békességről a következőket mondjaPál: „…amely minden értelmet meghalad…”. Nem tudom biztosan, hogy mire gondol itt. Két lehetőség van:
a.) Ez a békesség olyan csodálatos, olyan magasztos, annyira kimondhatatlan, hogy az ember nem tudja felfogni.
b.) Isten békessége sokkal nagyobb, mint bármilyen emberi próbálkozás a békesség megszerzésére, hogy meg tudjon óvni a félelemtől. – Gyakran, amikor nehézségbe kerülünk terveket próbálunk készíteni, vagy szellemi recepteket írunk, amivel le tudjuk győzni a félelmeinket.
Ha ez a rész így értendő, akkor Pál ezt akarja mondani: Nincs olyan okos gondolat, séma vagy formula, amelyet az ember ki tud találni, hogy békességet kapjon általa. A békesség csak az imádság által költözik a szívünkbe.
Ez a békesség „meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Nincs olyan hadseregünk vagy rendőrségünk, amely állandóan az utcáinkon járőrözne. Filippiben viszont volt. Filippi a római katonaság egyik állomáshelye volt. Az utcákon mindenütt a római katonákat lehetett látni. – Amikor Pál azt mondta, hogy Isten békessége „meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat”, akkor ezzel azt mondja, hogy a „szívetekben fog állomásozni”. Ez ismert képeket idézett fel a levél olvasóiban. Tudták: egy katonákból álló állomás meg fogja őrizni a szíveiket. Isten békességében biztonságban vagyunk minden gondtól és félelemtől, éppúgy, mint egy állomáshelyen. Ez Pál mondanivalójának a lényege.
Azt mondja „meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat”. Nem azt mondja, hogy a ti testeteket, vagyonotokat, tulajdonotokat, egészségeteket vagy otthonotokat fogja megőrizni. – Azért mondom el ezt, mert bizonyos keresztyének úgy gondolják, hogy ha Isten akarata szerint élünk és cselekszünk, ha valódi hitünk van, akkor Isten meg fog minket áldani jóléttel és gazdagsággal, és hogy nem Isten akarata az, hogy bármilyen testi szenvedésen menjünk keresztül. Ez az „Egészség, gazdagság, és jólét Evangéliuma” Ez teljesen nonszensz elképzelés. Pál nem azt mondja, hogy ha imádkozol, akkor Isten meg fogja őrizni az egészségedet és a vagyonodat. Ha jól megy sorunk, köszönjük meg Istennek, mert minden jó dolog Tőle jön. De Pál maga is elismeri, hogy Isten nem mindig őriz meg a betegségtől, és a testben való tövistől. Neki 3-szor mondott nemet Isten. Isten gyakran vezet keresztül bennünket betegségeken, munkanélküliségen, családi problémákon, hogy Krisztus képmására formálódjunk. Isten szellemben őriz meg bennünket a támadásoktól, félelmektől. Megőrzi az örök életünket, amely örökre be van biztosítva az ellenség ellen.
Azt mondja Pál, hogy mindez a Krisztus Jézusban van. Ez nem a hitetlenek számára szóló ígéret. A hitetlenekkel való kapcsolatban, lelkigondozásban az az egyik legnehezebb dolog, amikor problémáik vannak, és kétségbe vannak esve, meg vannak keseredve és háborognak. Az ember tulajdonképpen nem tud tanácsot adni, sőt nem is kellene olyan tanácsot adni, ami megkönnyítené a helyzetüket. Inkább azt kellene mondanunk: Azért imádkozom, hogy Isten őrizze meg bennük ezt a nyugtalanságot, egészen addig, amíg békességet nem találnak Istenben. Annak a békességnek az ígérete, amely megőrzi a szívünket, azokra vonatkozik, akik Krisztusban vannak.
Mielőtt befejeznénk az imádság témáját, vegyünk észre két dolgot, amit Pál itt nem említ: Amikor Isten igéjét olvassuk, ugyanolyan sokat tanulhatunk abból, ami nincs a szövegben leírva, mint abból, ami a szövegben áll.
- Nem mondja, hogy Isten pozitív módon válaszol, és minden kérésünket teljesíti.
- Azt sem mondja, hogy a félelmeid oka el fog tűnni. Mondhatta volna ezt is, és kedves lenne számunkra, ha ezt mondta volna.
Nem ígér pozitív választ, bár sokszor mégis megkapjuk azt. Azt sem ígéri, hogy a problémák el fognak tűnni. De gyakran eltűnnek. Amit megígér az az, hogy Isten békessége minden problémán és nehézségen át el fog kísérni. Ha valamilyen kérésünkre Isten válasza „nem”, az Ő békessége akkor is át fog segíteni bennünket a helyzeten.
Egy másik gondolat ehhez a szakaszhoz:
A hívők ezt az ígéretet egy olyan eszköznek tekintik, amelyen keresztül döntéseket tudnak hozni, amikor Isten akaratát keresik. Mint egy jóslatot. Például amikor egy döntés előtt állunk. Több lehetőség van, többféle út, amin elindulhatunk. Isten szava nem állít fel korlátokat, nem ad olyan alapelveket a Bibliában, amelyeket ebben az esetben alkalmazni lehetne. Mit tegyek? – kérdezzük magunkban. Az ember tépelődik a 2-3 lehetőség között, így tehát azt mondja: „Imádkozni fogok ezért a dologért, és amiben békességem lesz, az lesz Isten akarata a számomra.” Várok Isten békességére, és ha megtapasztalom, akkor tudom, hogy mi az Ő akarata. Nem tudom, hogy ez vajon járható út-e ahhoz, hogy döntéseket hozzunk. Úgy gondolom, hogy nem. De ez az igevers nem igazolja az említett gondolatmenetet. Isten békessége, ahogy ebben a versben szerepel, nem a döntések meghozatalára vonatkozik. Ez a békesség a félelemre vonatkozik, amivel nap, mint nap találkozunk. A problémáink miatti aggodalmakról van szó, azonban ez nem egy eszköz, egy barométer ahhoz, hogy döntéseket tudjunk hozni. Beszélhetünk Isten békességéről a döntéseinkkel kapcsolatban is, de biztosan nem ez az a szakasz, amely tovább fog segíteni bennünket döntéseinkben.
A harmadik parancs: 8 „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! (arról gondolkodjatok!)” Ez is egy parancs. 6-szor mondja benne azt, hogy „ami”, és 2-szer, hogy ha „valami”. A hívő embereknek mindezeket a kegyességeket gyakorolni kellene. Egy kommentárból idézek: „Ezekkel a szavakkal azt mondja az apostol, hogy nem mint általános alapelvekkel kell egyetérteni, ami a tisztességet, igazságot, tisztaságot, szeretetreméltóságot, és szépséget illeti, hanem arra int, hogy az életünkben minden, amit naponta és óránként teszünk ezen erények nyomait viselje.”
Mik ezek az erények? Mindaz, ami igaz. Társadalmunkban már nem sok igazság maradt. Mi igaz a reklámokban és az üzleti életben? Az igazság gyakran sértő lehet és megsebezhet, ezért kikerüljük. Ami az igazságot illeti, vajon Isten, a gyülekezet, az üzlet igaz? Gondolkodj el rajta.
Ami tisztességes. Mi tisztességes? Vannak hozzá hasonló rokon értelmű szavak? Jóravaló, tiszteletreméltó, komoly. Az élet méltóságáról beszél. Ezek esztétikai értékek az életben. Ugyanezt a kifejezést használja Pál a diakónusok minősítésére az 1.Tim 3,8-ban. A diakónusoknak tisztességesnek kell lenniük! Szembeállítja őket a részegesekkel, kétszínűekkel a nyerészkedőkkel. A tisztesség az ellentéte mindannak ami léha és triviális. Tisztességes mindaz, ami a gondolatokat az olcsó dolgoktól egy magasabb szintre emeli. Jó szó erre az, hogy nemes.
Mindaz, ami igazságos, mindaz ami tiszta. Az igazságosság örök és változhatatlan. Olyasmi, ami összefüggésben áll a kötelességek teljesítésével. Minden olyan dolog, ami helyes másokkal szemben. Az élet minden területén fair-nek kell lennünk. A tiszta szó olyasmit jelent, hogy makulátlan, erkölcsileg feddhetetlen. A tisztaság fontos minden tekintetben, különösen, ami a testi dolgokat illeti.
Mindaz, ami szeretetreméltó. Minden olyan dolog, ami mozgásba hozza az érzelmeinket. Ha az életünkben figyelembe vesszünk mindazt, ami egyezik Isten igéjével, egyfajta vonzalmat, szeretetet fog kiváltani és barátságot teremt. Olyan esztétikai kiválóságról van szó, amely magára vonja a figyelmünket. Erről is gondolkodniuk kellene a keresztyéneknek.
Ami jóhírű. Minden, aminek tekintélye van! Minden, amire ezt mondhatják az emberek: Ezt jól csináltad. Olyan tettek, gondolatok, amelyek kiváltják az emberek csodálatát.
Végül így összegez: „ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! (arról gondolkodjatok!)” A nemes és dicséretes kifejezések az előző hat fogalom összefoglalást jelentik. Nem adalékok a már elmondott dolgokhoz, hanem egyfajta összefoglalást jelentenek. Pál azt mondja: Ezekről gondolkodjatok. Legyenek szilárd részei a gondolataidnak. Ezekre a dolgokra irányítsd gondolataidat, energiádat, tetteidet. Mi lenne a világból, ha mi keresztyének elfordulnánk az élet triviális, olcsó és kicsinyes dolgaitól, és a Fil 4,5-8-ban leírtakat vennénk figyelembe. Ezeknek a dolgoknak kellene megjelenniük döntéseinkben, prioritásainkban. A gondolatainknak ezek körül a dolgok körül kellene forogniuk. Van egy könyv, amely évekig állt a bestseller lista élén: „In Search of Excellence” Leírás Amerika legjobban vezetett társaságairól. Az eredményes cégek annak köszönhették sikerüket, hogy a kiemelkedő dolgokra koncentráltak! Létrehoztak egy minőségi normát, és aztán ahhoz tartották magukat. Ki fogja megírni az „In Search of Excellence”, könyvet a legjobb és legengedelmesebb gyülekezetektől? Miért csak bizonyos társaságoknak van meg a monopóliumuk, hogy minőségben, szolgáltatásban és komolyságban kimagasló dolgokat produkáljanak? Pál egy ilyen spirituális kiválóságot ajánl a gyülekezeteknek. Ehhez az alaphoz kellene mérni az értékrendünket. Mik azok a kritériumok, amikhez az értékrendünket igazítjuk? Támogatják-e a céljaimat? Megelégedettséggel töltenek-e el? Segítenek-e az embereken, akiket szeretek? Gazdagabb leszek-e általuk? Elismerést és dicsőséget szereznek-e nekem? – Mindezek önmagukban véve nem rossz dolgok. Pál a 4,8-ban felsorol bizonyos dolgokat, tevékenységeket, amik nagyon értékesek ezeken a megfontolásokon kívül. Olyan dolgokról beszél, amelyek kiválóságot, tekintélyt hordoznak magukban. Hasznosak és praktikusak, de ez a hasznosság és praktikusság semmit nem tesz hozzá a bennük lakozó kiválósághoz. Ezeknek kellene irányítaniuk gondolatainkat.
Gondoljunk csak bele, milyen hangsúlyt fektet Pál a gondolkodásra. Az élet, a tevékenységek a gondolatokban kezdődnek el! Ha nem töltjük meg gondolatainkat olyan dolgokkal, amik nemesek, tisztességesek, igazak, szépek, kedvesek, akkor ezekből semmi sem lesz látható. Mivel töltjük meg a fejünket? Mit láttunk legutóbb a tévében? Ítéljük meg e szerint a mérce szerint. Valóban kiváló, igaz és nemes volt? Azt tudjuk mondani, miután megnéztük, hogy tényleg jó volt? Dicséretre méltó? – Mit olvastunk? Folyóiratokat, könyveket? Mit csináltál a szabadidődben: Milyen zenét hallgattál? Vesd össze a Fil 4,8-at a mai divatos zenével! Jó, kiváló, tiszta szép ez a zene?
Vegyük észre: A levélnek ebben a részében nincsenek negatív kijelentések! Azt vegyétek figyelembe! (Arról gondolkodjatok!) Csupa pozitív kijelentés szerepel itt. Csak abban az értelemben van negatív felhang, hogy ha a gondolataidat pozitív dolgokkal töltöd meg, akkor nem marad hely a negatívumoknak. Ezzel ellen tudunk állni a negatív dolgoknak, mindannak, ami igazságtalan, csúnya, tisztességtelen és rossz hírű. Az embereknek fel fog tűnni a viselkedésedben történt változás: már nem teszed azt, amit eddig tettél, nem hallgatod azt, amit eddig hallgattál, nem nézel olyan dolgokat, amiket eddig néztél, mi történt? A Fil 4,8 értelmet nyer.
A 4. parancs a 4,9-ben található: „Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!” Milyen fontos hangsúlyozni a gondolkodás fontosságát! Gondolkodás, elmélkedés, elmélyülés, tanulás nélkül a keresztyéneknek semmi esélyük nincs ebben a világban. De a gondolkodás önmagában nem elég! Gondolkodjatok, tanuljatok, mondja Pál, azután pedig a tanultakat vigyétek át a gyakorlatba. A Fil 4,8 nem elvont fogalmakat, teoretikus elgondolásokat tartalmaz, hanem olyan dolgokat, amelyek uralják, kontrollálják az életet. A gondolkodás felkészít az életre. Azt mondja Pál: Azt tegyétek, amit tőlem tanultatok, vagyis amit ebben a levélben tanítottam nektek, amit átvettetek és különösen amit hallottatok és láttatok tőlem. Pál nem ad olyan tanácsot, amit ő maga nem fogadott meg! Az instrukciók csak addig hasznosak, amíg példaként szolgálnak, hogy megmutassák, hogy mit hogyan kell csinálni. A tanároknak maguknak is példát kell mutatniuk. És mik a következmények? A félelmet, aggodalmakat, a depressziót, a mindennapi élet minden terhét le lehet küzdeni, ha a gondolatainkat arra irányítjuk, ami a 4,8-ban áll és az olvasottakat át is ültetjük a gyakorlatban. Mi ennek a jutalma? „És veletek lesz a békesség Istene.” Ez a 4,7 folytatása, ahol ez állt: „és Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat.” Most pedig ezt mondja: „veletek lesz a békességIstene.”Nagyon boldog vagyok, hogy Isten békéjében élhetek, de még szebb, hogy ennek a békességnek az Istene tartósan nálam van. Mert a békesség Istene az erőnek és a hatalomnak is az Istene. Feltámasztotta Jézust a halálból, és neki adott minden hatalmat a földön. Pál azt mondja a Róm 16,20-ban: „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan.” Milyen szép kontraszt!
Ha valóság lenne az életünkben mindaz, amit Pál mond nekünk, ha úgy imádkoznánk, ahogy mondja, ha Isten békessége sugározna az arcunkról, akkor a világ már nem ismerne el minket. Azt mondanák: Ezek valóban Isten gyermekei.