Ez az utolsó része elmélkedésünknek, amely Zakariás próféta könyvével foglalkozik, napjaink eseményeinek fényében. Az egész fejezetet fel szeretném olvasni. Ez egy hosszú szakasz, de úgy gondolom, hogy többet tud adni nekünk, ha ezt a fejezetet, mint teljes egészet vizsgáljuk és nem osztjuk fel részekre.
Emlékeztetni szeretnélek arra, hogy az utolsó 6 fejezet két teherről szól, amelyet Isten a prófétára bízott. A második teher a 12-14. fejezetet foglalja magában. Az üzenet, amelyet Zakariás továbbít, mint ahogy ez más prófétáknál is gyakran előfordul, az ígéretek beteljesedésére vonatkozik, amelyek Izrael számára és által adattak ennek a földnek. Vagyis Isten tervének beteljesedéséről van szó a történelemre nézve.
„1. Eljön az ÚRnak a napja, amikor osztozkodnak a tőled elvett zsákmányon. (Ez Jeruzsálemre vonatkozik) 2. Mert összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy, a megmaradt népet azonban nem űzik ki a városból. 3. De az ÚR harcba száll majd azokkal a népekkel, ahogyan harcolt egykor, a csata napján. (Azt gondolom, hogy ez a nép Egyiptomból való kivonulására utal, amikor Isten ellenállt a fáraónak. 4. Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy lesz, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el. 5. Akkor meneküljetek a hegyek szakadékaiba, mert a hegyek között a szakadék Ácalig ér. (Ácal egy kis falu volt Jeruzsálemtől keletre.) Úgy fussatok, ahogyan Uzzijjának, Júda királyának az idejében futottatok a földrengés elől! Mert eljön az ÚR, az én Istenem, (Itt valószínűleg Istenre tekint a próféta, amikor ezt a kijelentést teszi, ezért változtatja meg a névmást.) szentjeivel együtt (az Úrral együtt jönnek el az Ő szentjei).
6. És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak. (Károli). 7. Akkor csak nappal lesz – az ÚR tudja ezt. Nem lesz külön nappal és éjszaka, világos lesz még este is. 8. Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből, egyik ága a keleti tenger felé folyik (ez a Holt-tenger), másik ága a nyugati tenger felé (a zsidók számára ez a Földközi-tenger volt); így lesz télen-nyáron át. 9. Az ÚR lesz a király az egész földön. Azon a napon az ÚR lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név. 10. Az egész ország síksággá változik Gebától Rimmónig, Jeruzsálemtől délre. Jeruzsálem pedig kimagaslik, és a régi helyén marad; a Benjámin-kaputól addig, ahol a régi kapu volt a Szeglet-kapuig, és a Hananél tornyától a királyi borsajtókig. 11. Lakni fognak benne, és háború nem pusztítja többé, hanem biztonságban lesz Jeruzsálem. 12. Ilyen csapással fog az ÚR sújtani minden népet, amely Jeruzsálem ellen vonul: megrothad a húsuk még életükben, szemük is megrothad gödrében, nyelvük is megrothad szájukban. 13. Azon a napon az ÚR nagy zűrzavart támaszt közöttük: az emberek egymásra támadnak, és kezet emelnek egymásra. 14. Még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen. A körülöttük lakó népek minden kincsét összegyűjtik: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát. 15. Ugyanaz a csapás éri a lovakat, öszvéreket, tevéket, szamarakat és minden állatot abban a táborban, amely az embereket érte. 16. Azután mindazok, akik megmaradnak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évről évre elmennek, és leborulnak a Király, a Seregek URa előtt, és megünneplik a sátoros ünnepet. (Az biztosan lehetetlen, hogy minden ember Jeruzsálembe vonuljon, hogy imádják a Seregek Urát. De minden kommentár azt mondja, hogy itt képviseletről, küldöttségről van szó. Ha egy nemzet nem küldképviselőt, akkor annak a következményét elolvashatjuk: 17. Ha pedig a föld népei közül valamelyik nem megy el Jeruzsálembe, hogy leboruljon a Király, a Seregek URa előtt, az nem kap esőt. 18. Még Egyiptom sem kap, ha népe nem megy el, és nem jelenik meg. Ugyanaz a csapás éri, amellyel az ÚR azokat a népeket sújtja, amelyek nem mennek el megünnepelni a sátoros ünnepet. 19. Így bűnhődik majd Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem megy el megünnepelni a sátoros ünnepet. 20. Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az ÚR szent tulajdona! Az ÚR házában még a fazekak is olyan szentek lesznek, mint az oltárnál használt kelyhek. 21. Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek URának szent tulajdona lesz, és aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek URának házában.
Ennek az utolsó üzenetnek a témája Zakariás próféta könyvéből: „Jeruzsálem, az eljövetel és a királyság”.
Amit újra és újra megkérdezünk magunktól, az az, hogy mennyire megbízhatóak politikusaink ígéretei és a gazdasági szakembereink „próféciái”? Különösen krízisek idején, vagy választások előtt. Nemrég olvastam, hogy a német parlamentben Merkel asszonyt emlékeztették azokra az egy hónappal ezelőtti kijelentéseire és ígéreteire, amelyeket az euro védőernyővel kapcsolatos döntéseiben cáfolt. Miért járul olyan kevés ember az urnákhoz a választásokkor? Mert nem hisznek a politikusoknak. Közömbössé válnak, és csak megvonják a vállukat. Ha most egy nyílt beszélgetést folytatnánk, mindegyikünk számtalan példát tudna hozni a politikusok és pénzügyi szakemberek megbízhatatlanságára. Mindannyian egyetértenénk abban, hogy a tények számítanak és nem a politikusok szavai.
Miért szükséges ez a politikai bevezető az igehirdetéshez? Hová akarok kilyukadni? Nos, amit elmondtam, annak sok köze van a Zakariás 14-hez. Sokaknak nehezére esik mindent elhinni, ami ebben a fejezetben olvasható. Itt nemzetekről olvasunk, akik összegyűlnek Jeruzsálem körül. El akarják foglalni a várost, de hirtelen megjelenik a mennyből Jézus Krisztus és megszabadítja az ostromolt várost. Legyőzi a nemzeteket. A fejezet Isten földi királyságának csodálatos képével zárul. Az egész kép olyan valósághű, hogy a végén még fazekakról és edényekről is szó esik. Elhihet az ember ilyesmit? Ezek Zakariás próféciái? Vagy ezek olyan előrejelzések, mint Obama, Merkel asszony, egy svájci vagy egy magyar politikus próféciái? Hihetünk annak, amit a próféták írtak?
A prófétáknak megtelt a szájuk és nagy dolgokat hirdettek. Azt állították, hogy Isten nevében beszélnek: „Így szól az ÚR, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe.” (Zak 12,1) Lehet hinni annak, ami a 14. fejezetben áll?
Azt hiszem, könnyebb ennek hinni, mint a parlamentnek vagy a nemzeti bank elnökének. Isten átlátja a történelmet és a jövőt is ismeri. Isten azt mondja, hogy ez meg fog történni, és Ő helyezte ezt a terhet a prófétára sok száz évvel ezelőtt. A próféta leírja a Jeruzsálem körüli ütközetet és a Messiás második eljövetelét. Leírja Isten csodálatos földi királyságát és Izrael ígéreteinek beteljesedését. Hab 2,2-3-ban azt mondja Isten a prófétának: „Az ÚR szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.”
Amikor a 12. fejezettel foglalkoztunk, láttuk ennek az ütközetnek néhány részletét. Azt mondja pl. a 12,2-ben: „Íme, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet a körülötte levő népek számára. Júdára is rákerül a sor, amikor ostromolják Jeruzsálemet.” Említettem, hogy Jeruzsálemben és Júdeában lennie kellett valamilyen anyagi vagy stratégiai dolognak, ami felébresztette a nemzetek vágyát az utolsó napokban. Mindenképpen birtokba akarták venni Jeruzsálemet, Júdeát és Izraelt. Ezért gyűltek össze.
Azt is láttuk, amikor be akarják venni Jeruzsálemet, le akarják nyelni, mint egy italt, és észreveszik, hogy ez egy magas alkoholtartalmú ital, olyan, mint egy „Bloody Mary”, amitől megrészegednek. A próféta azt mondja, hogy Jeruzsálem egy olyan objektum, amit a nemzetek nem tudnak legyőzni. Jeruzsálem egy nehéz kő, amelyet fel akarnak emelni, de hátsérülést szenvednek közben, ami nyomorékká teszi őket.
A 14. fejezet elején újra azt olvassuk, hogy a nemzetek összegyűlnek Jeruzsálem körül. Ezt a fejezetet, mint sok másikat is gyakran megpróbálják elszellemiesíteni, spirituálisan magyarázni, de ez lehetetlen. Ezt a fejezetet úgy kell olvasni, ahogy egy regényt olvasnánk, egyszerűen úgy értelmezni, ahogy ott áll. Ki lehet forgatni a bibliai próféciákat, mint ahogy ezt teszi egy teológus a Jer 32,42-vel: „Mert ezt mondja az ÚR: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amit most ígérek nekik.” Ezt az igerészt így magyarázta: „Mert ezt mondja az ÚR: Ahogyan elhoztam erre a népre (azaz Izraelre) mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk (a gyülekezetre) mindazt a jót is, amit most ígérek nekik.” Ha őszinte szívvel olvassuk az igét, akkor ezt nem lehet így magyarázni. Se Jeruzsálemet, se a nemzeteket nem lehet elspiritualizálni!
Magától értetődik, hogy a szövegben találhatók szóképek (metaforák) is, de egy metafora és a közvetlen nyelvhasználat két különböző dolog. Egy közvetlen kijelentést nem szabad elszellemiesíteni vagy allegorizálni.
Azt hiszem, hogy az elején olvasott igeszakaszban Jeruzsálemet Jeruzsálemnek, a második eljövetelt pedig második eljövetelnek kell érteni. Itt Isten földi királyságáról van szó. Megvannak a jó teológiai okai annak, amiért így kell értenünk, mi akik ma élünk.
Bizonyos dolgokat feltételeznünk kell, amikor az igeszakaszt tanulmányozzuk. Azt olvassuk: „2. Mert összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen.” Az Ószövetség tanúskodik arról, hogy Izrael összegyűlik az országában, hitetlenségben. Amikor 1948 május 14-én megalapították Izraelt, az államalapítás kihirdetése előtt Ben Gurion miniszterelnök felolvasta az Ezékiel 37-et. Itt az a prófécia olvasható, amelyben a csontok újra életre kelnek. A próféta látja a csontokat, amelyekre inak és izmok kerülnek, és aztán azt mondja a 37,8-ban: „Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt bennük.” Azután Isten új szellemet adott nekik. Tehát Izraelnek egy kétszintű újraéledéséről beszélhetünk. Először hitetlenségben térnek vissza az országukba, azután pedig hitre jutnak Jesua Ha’Masiában.
Amikor azt olvassuk a Zak 12,10-ben, hogy „Rátekintenek arra, akit átdöftek”, akkor feltételezzük, hogy az országukban vannak. 65 éve tanúi vagyunk annak, hogy létezik egy Izrael nevű állam.
A következő dolog, amit feltételeznünk kell, az egy világuralkodó felemelkedése!
Sok igehelyet találunk Dániel könyvében, a Jelenések könyvében és Pál Thesszalonikaiakhoz írt 2. levelében is, amelyek arról szólnak, hogy felemelkedik egy világ ura, és a nemzetek egy hamis egységes vallás zászlaja alatt egyesülnek majd. Azt is feltételeznünk kell, hogy ez az Antikrisztus szövetséget fog kötni a zsidókkal, és újra bevezeti a korábbi istentiszteletet az újonnan felépülő templomban. Lesznek bizonyos anyagi vagy stratégiai előnyök, amelyeket a zsidók ettől a szövetségtől remélnek. Három és fél év után aztán felmondja a szövetséget és üldözni kezdi a zsidókat. Ez lesz a nagy nyomorúság időszaka, Jákob nyomorúsága, ahogy Jeremiás nevezi ezt. (Jer 30,7) „Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de megszabadul belőle!” Ha összeillesztjük az ószövetségi igehelyeket, akkor azt fogjuk látni, hogy a világhatalmak hatalmi harcai Izraelre fognak koncentrálódni. Az Antikrisztus össze fogja őket gyűjteni, és istengyűlöletükben körül fogják venni Jeruzsálemet. Háborút indítanak Isten báránya ellen. A Jel 17,12-14-ben ezt olvassuk: „A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. (A fenevad kifejezés az Antikrisztusra vonatkozik.)13. Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. (Ami az embereket és a nemzeteket egyesíti az az Izraellel és az Úr Jézus Krisztussal szembeni gyűlölet.) 14. Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek”.
Micsoda kép! Itt van Isten Báránya, egy bárány! Ez egy metafora, egy képes beszéd, ami Jézus Krisztusra vonatkozik. Miért használja ezt a képet? Mert Ő a bűnösök bűneiért való áldozat. Ő az elhagyott és alázatos Istenember. Az áldozati bárány harcol a fenevad és a szarvak ellen, ami a Jel 13-ban és 17-ben van leírva. Ki fog győzni, a bárány vagy a fenevad? Az Ige azt mondja, hogy„a Bárány azonban legyőzi őket”. A bárány Isten báránya. Maga Isten. Isten Fia. Isten minden ellenségét le fogja győzni, mert Ő Isten.
Meglepő, hogy emberek fellázadnak Isten ellen. Vajon nem ez a bizonyítéka az ember teljes romlottságának? Nem azt akarom mondani, hogy semmi jó nincs az emberben, de minden motivációban és mindenben, ami az embert mozgatja felismerhető a bűn. Végső soron az ember le akarja taszítani Istent a trónjáról.
A Biblia reális képet fest az emberi természetről.
Arthur Schlesinger professzor (a Harward egyetem professzora volt, olyan demokratikus elnökök tanácsadója, mint Kennedy vagy Clinton), azt írta néhány évvel ezelőtt: „A hivatalos liberalizmus a felvilágosodás gyermeke volt, melyet a tudományok, a polgári önelégültség és a haladásba vetett hit megtermékenyített. Leszámolt a bűn és a kárhozat abszurd keresztyén mítoszába vetett hittel azzal, hogy minden emberi hiányosság kiküszöbölhető Jézus kereszthalála által. Ez a történelem pozitív kibontakoztatása által oldható meg. A tolerancia, a kutatás és a technológia az emberi képességek keretein belül javuláshoz vezetnek, végül pedig megteremtik a földi mennyországot, ami sokkal értelmesebb és kívánatosabb cél, mint egy égi mennyország.”
A Szentírás és a történelem önkéntelenül arra a hitre vezetnek el bennünket, hogy a nemzetek fel fognak lépni Jeruzsálem ellen. Ez a szemeink előtt rajzolódik ki.
Zakariás leírja azt az időt, amikor a nemzetek felvonulnak Jeruzsálem ellen A 14,2-ben ezt olvassuk: „Mert összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy, a megmaradt népet azonban nem űzik ki a városból.” E leírás alapján úgy tűnik, hogy a várost elfoglalják és kifosztják, azután pedig a gyengék és a nők ellen fordulnak, akiket megerőszakolnak. Ez eddig is így volt a háborúkban. A Biblia reális. A próféta lát valamit, ami megfelel az emberi természetnek. A város lakosságának felét fogságba viszik, a másik fele ott marad. A helyzet reménytelennek tűnik.
Zakariás a zsidóknak ír és ismernünk kell a hátteret ahhoz, hogy tudjuk, hogyan értették az ő könyvét az olvasói. Izrael számára isteni parancs volt, hogy a páska ünnep alkalmával minden évben emlékezzenek meg az Egyiptomból való szabadulásukra. A Vörös-tenger felé vonultak és egy idő után a fáraó észrevette, mi történt és követte őket a seregével. A nép hátratekintett és látta az üldözőit. Mit mondtak Mózesnek? „Szép dolog, hogy te vagy a vezetőnk. Te biztosan meg fogsz birkózni ezzel a helyzettel. Leülünk piknikezni.” Így történt? Nem, szemrehányásokat tettek Mózesnek, amiért kivezette őket Egyiptomból. „Jobb a fogság, mint a halál”, ez volt a hozzáállásuk. „Jobb lett volna Egyiptomban maradni, mint itt meghalni.” Akkor Isten beavatkozott. A nép és az egyiptomiak közé lépett és Mózes ezt mondta a népnek: „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket!” Akkor a nép át tudott vonulni száraz lábbal a tengeren és amikor a fáraó üldözőbe vette őket, az egész sereg vízbe fulladt.
Kilátástalan helyzetben voltak. És Zakariás a következő versekben leírja a második adventet, amikor Jézus újra megjelenik, hogy győzzön.
Amikor az ApCsel 1-hez lapozunk, akkor ott Krisztus mennybemeneteléről olvashatunk. A tanítványok tekintetüket a menny felé emelték, és két angyal hirdette nekik a következő üzenetet:„Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”
Ugyanez a Jézus, aki testében eltávozott a mennybe, szintén testben, ugyanilyen módon vissza is fog jönni. Lábaival érinteni fogja az Olajfák hegyét. Így olvassuk: „3. De az ÚR harcba száll majd azokkal a népekkel, ahogyan harcolt egykor, a csata napján.”
Azt hiszem, Isten szabadításának legjobb illusztrációja az volt, amikor megszabadította a népet a fáraó seregétől. Úgy gondolom, hogy amikor Izrael népe megérkezett a Vörös-tenger másik partjára, akkor közülük senki nem hivatkozott volna a saját érdemeire. „1. Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az ÚRnak: Énekelek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. 2. Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. 3. Az ÚR vitéz harcos, az ÚR: ez a neve.” (Exodus 15,1) Mindannyian Istent áldották és dicsérték, minden tiszteletet Neki adtak. Senki nem mondhatta „Nekem szerepem volt a megmenekülésünkben.” – Így lesz ez akkor is, amikor Jeruzsálem ostrom alá kerül. Akkor maga az Úr jelenik meg szabadítására, és senki nem foszthatja meg Istent a dicsőségétől:
A zsoltáríró azt mondja (9,21): „Kelts bennük félelmet, URam, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek!” Izrael népe fel fogja ismerni, hogy ők csak emberek, akkor is, ha olyan sok Nobel-díjas van közöttük. Ki fogja megmenteni őket? Egyedül csak az Úr.
„Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van.” Az ApCsel 1,12-ben is azt olvassuk: „Ezután visszatértek (a tanítványok) Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.” Úgy és ott fog visszajönni, ahogy és ahol a mennybe ment.
Nem titok, hogy a geológusok találtak egy hosszú árkot, amely Kis-Ázsiától egészen Afrikáik nyúlik. Izrael egy földrengési területen fekszik. A legmélyebb pontja ennek az ároknak Jeruzsálemnél, a Holt-tengernél található. A Holt-tenger 400 méterrel a tenger szintje alatt fekszik, és alatta fut ez az árok. A földrengések nem ritkák Izraelben és egy földrengés megváltoztathatja a környék domborzatát.
„Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy lesz, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el. 5. Akkor meneküljetek a hegyek szakadékaiba, mert a hegyek között a szakadék Ácalig ér.” Az emberek az ellenségeik elől a völgyön át keletre menekülnek, aztán meglátják az Olajfák hegyén ott állni Jesuát, akit átszegeztek. És ahogy a Zak 12,10-ben olvassuk: „Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.”
Aztán „eljön az ÚR, az én Istenem, szentjeivel együtt.” Ez egy csodálatos nap lesz! Minden szent, Isten minden gyermeke ott lesz. Ez nem az angyalokra vonatkozik, hanem a hívőkre. Miért? Pál ugyanis így érvel (2Thessz 1,10): „amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.” Hiszem, hogy én is ott leszek, és az én lábaim is érinteni fogják az Olajfák hegyét. Oda fogok menni Rózsa Máriához, átölelem, és megköszönöm neki, hogy az Úrhoz vezetett engem. Akkor ti is sorra kerültök. Ez egy örömünnep lesz! Szemtanúi lehetünk Izrael népe megtérésének!
Végül azt mondja a 6. versben: „6. És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak.” Úgy gondolom, hogy amikor a földrengés és az Olajfák hegyének kettéválása után megjelenik maga az Úr, Ő lesz a világosság. Az Ő világossága túl fogja ragyogni az összes csillag világosságát. Talán változások lesznek az égitesteknél is.
Végezetül szeretnék még néhány szót mondani a királyságról. Ez nem kellene, hogy újdonságot jelentsen a gyülekezetünknek. A 14,8 azt mondja: „Azon a napon folyóvíz (Károli ford. szerintélővíz) fakad Jeruzsálemből, egyik ága a keleti tenger felé folyik (ez a Holt-tenger), másik ága a nyugati tenger felé (ez a Földközi tenger); így lesz télen-nyáron át.”
Az élő víz kifejezés tulajdonképpen szimbolikusan a megváltást fejezi ki, amely Isten Igéjéből származik. (Egy izraeli barátom azt mondta, hogy Izrael tulajdonképpen nincs annyira ráutalva a Jordán forrásaira, mert a föld alatt hatalmas víztárolókat találtak. Nem csak olajat és földgázt!) A víz hígítani fogja a Holt-tenger sótartalmát és Jeruzsálemet szinte egy kikötővárossá teheti a Földközi tengernél.
„9. Az ÚR lesz a király az egész földön.” Minden Ószövetségi prófécia be fog teljesedni Őbenne, aki nagyobb, mint Dávid. Amikor, már 2000 éve imádkozzuk a Miatyánkban, hogy „jöjjön el a te országod”, akkor az itt fog meghallgatásra találni. „Azon a napon az ÚR lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.” A hinduk, a buddhisták, a taoisták, a mohamedánok és az unitáriusok istenei el fognak tűnni. Egyetlen Isten lesz, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja.
A fejezet hátralévő részében leírja a próféta a sátoros ünnep, a szukkot háttere előtt, hogy a nemzetek, akárcsak a zsidók, akik hallgattak az evangéliumra, minden év végén meg fogják ünnepelni a sátoros ünnepet.
Sok évvel ezelőtt egyszer beszéltem a zsidó ünnepekről. Mindegyiknek megvan a maga üdvtörténeti jelentősége az év során. A sátoros ünnep az utolsó a sorban, és ez egy érdekes ünnep. Ez tulajdonképpen az aratási hálaadó ünnep volt, az aratás begyűjtésének örömünnepe. Az ünnep hét napja alatt különböző szertartásokat hajtottak végre. Az egyik ceremónia a következő volt:
Minden nap elment egy pap egy arany kannával a Siloám tavához, telemerítette vízzel, és ezt a vizet egy körmenet élén visszavitte a templomba, ahol kiöntötte az oltár mellett lévő csövek egyikébe.
A sátoros ünnep annak ünnepe, hogy Isten megőrizte a népet a pusztai vándorlás során, és hálaadás az ország elfoglalásáért. Egyúttal egy jövőbe vetett pillantás is, amikor Isten ígéretei beteljesülnek a királyságában. Tehát egyszerre visszatekintés és jövőbe való pillantás.
A víz kiöntése az oltár mellett a hála kifejezése Istennek a pusztában való megőrzéséért. – Ebben a pillanatban Jézus felállt a templomban, és hangosan felolvasta a Jn 7,37-38-ban olvasható igéket: „37. Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! 38. Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” El tudjátok képzelni ezt a drámai helyzetet? A papok visszatérnek a vízzel teli kannával, dicsérő énekek közepette, kiöntik a vizet, és Jézus ebben a pillanatban áll föl és fennszóval hirdeti: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” Nálam van az élő víz, én vezettelek benneteket a pusztában, én hoztalak be titeket erre a földre, és nektek ajándékozom az országot!
A sátoros ünnepen sok ének és tánc közepette meggyújtottak négy gyertyatartót. Ezek a tűz- és felhőoszlopot szimbolizálták, amely a pusztán át vezette a népet. Jézus azt mondta (a Jn 8,12-ben): „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
Végül azt mondja Zakariás: A sátoros ünnep be fog teljesedni. A messiási ígéretek mindegyike a Messiás személyében fog beteljesedni, Ő lesz a világ világossága.
A fejezet így fejeződik be: „Az ÚR szent tulajdona!” Izrael erre hivatott el. Hogy szentek legyenek az életükben, személyesen, családilag és a nyilvános életben is. Csak a Messiás tud megszentelődést adni.
Végül szeretnélek titeket arra emlékeztetni, hogy mit jelent a Zakariás név: Isten emlékezik. Tulajdonképpen ez a könyv üzenete. Az Úr emlékszik az ígéreteire, amelyeket Izraelnek adott (Ézs 49,15). „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!” – mondja az Úr. Isten nem olyan, mint azok a politikusok, akik mindent megígérnek, de semmit sem tartanak be. Amit Isten megígér, azt meg is fog történni. Azt mondta: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Aki azt mondja Neki, „köszönöm, Uram, hogy meghaltál a bűneimért”, és Jézusra bízza az életét, az biztos lehet benne, hogy örök élete lesz. A mindennapi életben nagyon fontos, hogy mindig szem előtt tartsuk Isten ígéreteit. Emlékezzünk arra, hogy Isten emlékszik. Ámen.