Először is olvassuk el a Genezis (1Móz) 14,17-től kezdődő igeszakaszt. Itt említi először a Szentírás Melkisédeket, amikor Abrám visszatér győztes hadjáratából: „Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe. (Sávé-völgye Jeruzsálem közelében volt.) 18. Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, 19. megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Abrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! 20. És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből. 21. Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! (A nagy csatát nem a királyok ellen, hanem Sodoma ellen vívta Abrám!) 22. De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az ÚRra, a Felséges Istenre, a menny és a föld alkotójára, 23. hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. (Ez egy fontos bibliai alapelv gyakorlati alkalmazása.) 24. Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.”(Nem kényszeríthetjük rá másokra saját elveinket. Nem írhatjuk elő másoknak saját hitgyakorlásunk módját. Ez mindenkinek a személyes felelőssége.)
Lapozzunk a 110. Zsoltárhoz, ahol Melkisédek újra szóba kerül. Említettem legutóbb, hogy a Genezisben, a nemzetségtáblázatok könyvében nem találjuk meg Melkisédek családfáját. Zsolt 110,1-7: „1. Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! 2. Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! 3. Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod.4. Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. 5. Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. 6. Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét. 7. A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.”
Zsid 7,1-3: „1. Mert ez a „Melkisédek, Sálem királya, a magasságos Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta”. 2. Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálem királya, vagyis békesség királya. 3. Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké.”
A 7. fejezet megértése nagyon fontos, hogy a Zsidókhoz írott levelet egyáltalán megértsük. Ugyanis ennek a levélnek a fő mondanivalója Jézus Krisztus Melkisédekkel való kapcsolata. A levél írója a spiritualitást, szellemiességet az Istenhez való odajárulásként határozza meg. Csak az isteni ígéret szövetsége által lehet Istenhez járulni. Csakis így reménykedhet az ember abban, hogy Isten elé járulhat. Ez csak áldozat árán valósulhat meg. Isteni megváltásra van szükség ahhoz, hogy Istenhez mehessünk. Végül pedig szükség van a papságra, mint közvetítőre Isten felé, Isteni közbenjáróra. A spiritualitás az Istenhez való járulás.
Maga a pap (Pontifex) szó közbenjárót, hídépítőt jelent. – Az Ószövetségben volt egy Isten által választott papság. Egy család, és ennek a családnak az egyik tagja volta főpap. Ha őrajta kívül valaki más akart Istenhez közeledni, az ítéletet vont magára. Ennek jó példája Kórah esete, amikor 250 emberével együtt elnyelte őket a föld. Ők saját érdemeik alapján akartak közeledni Istenhez. Azt gondolták, hogy elég szentek ehhez. Ezért elevenen kerültek a Seolba. Isten ezzel azt mondja, hogy „Isten atyasága és az emberek testvérisége” nem létezik. Csak egyetlen bejárat van Istenhez; csak Jézus Krisztus által. – Az ószövetségi terminológia szerint: Csak egyetlen bejárat van Istenhez; és az Áron családján keresztül vezet. Isten nagyon féltékeny az Őhozzá való járulás tekintetében. A Zsidók 5-ben azt mondta, hogy senki sem öltheti magára a papi tisztséget, csak akit Isten erre elhívott. A papnak Isten előtt kell szolgálatot végeznie. Ő Isten képviselője az embereknél. Mindenki, aki azt gondolja, hogy Isten elé járulhatunk, az kétségbe vonja az Isten választási jogát. Ez ma is különösen fontos! Ha valaki azt mondja, ma imádkozni fogok Istenhez, és a gyülekezetet Istenhez vezetem, és ezt anélkül teszi, hogy erre Jézus Krisztustól, vagyis az Isten által kinevezett paptól erre nem kapott felhatalmazást, akkor ez nemcsak, hogy nem biblikus, hanem egyenesen Isten ítéletét fogja maga után vonni. Ez a helyzet az unitáriusoknál, és ugyanez az elv uralkodik más egyházakban is. Ők tagadják Krisztusnak, mint örök Fiúnak egyedülálló voltát, és azt, hogy csak Őáltala közeledhetünk Istenhez. Ez Kórah fiai egykori lázadásának modern formája. Csupán azért nem nyitja meg Isten a földet, hogy elnyeljen minden unitáriust, mert ebben a korszakban türelmet és hosszútűrést gyakorol minden ember iránt, hogy mindenkinek legyen lehetősége befogadni Jézus Krisztust személyes Megváltójaként. A legtöbb liberális teológiai fakultás unitárius, és a Zsidókhoz írott levél szerzője ma bizonyára antidepresszívumokat szedne, ha tudná, hogy mit tanítanak ma egyes teológiai iskolákban. Az ő doktrinájuk személyes támadás a mi Urunk, Jézus Krisztus istensége, és papságának szuverenitása ellen. A levél szerzője azt tanította, hogy csak Jézus Krisztuson keresztül közeledhetünk Istenhez.
Azt mondja a Zsidók 7-ben, hogy az Ő papsága Melkisédek rendje szerint való papság. Egyszer már feltettem a következő kérdést: Honnan veszi azt a gondolatot, hogy Jézus papsága Melkisédek rendje szerint való? Ha valaki megkérne tégedarra, hogy írd le az Úr Jézus Krisztus szolgálatát, és hónapokig tanulmányoznád a Bibliát, a Zsidókhoz írt levél kivételével, és valami újat kellene írnod Jézus szolgálatáról, akkor aligha jutnál arra a gondolatra, amit szerzőnk ír, hogy Jézus Melkisédek rendje szerint való pap. Honnan veszi ezt az író? – Említettem, hogy az Ószövetségben csak 4 igevers van, ami említést tesz Melkisédekről. Három a Genezisben és egy a 110. Zsoltárban. Ezen a 4 igeversen alapszik a levél fő része. A 7. fejezet ennek a 4 versnek a magyarázata. Az Ő papsága Melkisédek rendje szerint és nem Áron rendje szerint való. Mit ért ő ez alatt? Van még valami új, amit felfedezhetünk a Bibliában. Vannak közöttünk olyanok, akik tanulmányozzák a Bibliát? Vagy egyszerűen csak átvesszük mások véleményét ahelyett, hogy bibliaverset bibliavers mellé téve kérnénk Istent, hogy mutasson meg valamit, amit még nem fedeztünk fel. Az író hitte: lehetséges több ismeretre jutni az Igéből. Nem egy új kijelentéshez, hanem több ismerethez!Ezért írhatta meg a Zsidókhoz írt levelet. Felfedezte a nagy igazságot, hogy Jézus Krisztus Melkisédek rendje szerint való főpap. Tudjátok mit mondott Matthew Henry? „Nemcsak azért az igazságért leszünk felelősségre vonva, amit ismertünk, de nem alkalmaztunk, hanem azokért is, amelyeket megismerhettünk volna, de nem ismertünk meg.”
A 110. Zsoltár a következő, amit meg kell vizsgálnunk. A 110. Zsoltár a messiási pap-királyról szól. Ez egy fontos zsoltár. Ezt gyakrabban idézi az újszövetség, mint más zsoltárokat. Sőt, gyakrabban, mint más Ószövetségi igehelyet! Az Úr Jézus érvként használta ezt a zsoltárt ellenfeleivel szemben, hogy bebizonyítsa, hogy a Messiás nemcsak Dávid fia volt, hanem a Messiás Dávid Ura volt (Mt 22, 41-45). Azt mondta, hogy az eljövendő Messiásnak nemcsak egy emberi lénynek kell lennie, hanem magának Istennek. Ez egy olyan passzus, aminek egy mai unitárius ellentmondana. — Az Úr azon feltételezés alapján használta ezt a szöveget, hogy Dávid írta azt, és tudta, hogy Dávid a jövőbe tekintett a Szentszellem által, és látta az eljövendő Messiást. Jézus azonban azzal a bizonyossággal idézte ezt a zsoltárt, hogy azt Dávid írta, és a Szentszellem által prófétált a Messiásról.
Ha megfigyeljük a 110. Zsoltárt, észre fogjuk venni, hogy két nagy kijelentést tesz az 1. és a 4. versben. 1. vers: „Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!” 4. vers: ”Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.” Vannak még más kijelentések is.
Nézzük meg az Isten szuverenitásáról szóló kijelentést. „Így szól az ÚR az én uramhoz”. Itt többes számban szerepel Jahve, mert Dávid azt mondja: „Így szól az ÚR az én uramhoz…” Az ÚR szó a Jahve szó tetragrammja (JHVH). A második úr a héber Adonai szó. Az ÚR az Istenre neve, aki megtartja a szövetségét. Az Adonai szó urat vagy mestert jelent. Ez a szó az Atyára és a Fiúra is utalhat. Jelenthet egy embert is. Normál esetben ez Isten egyik személyének elnevezése. A 110. Zsoltárban egy beszélgetés van feljegyezve az ÚR és az úr között. Itt Isten többes számát láthatjuk. Ez nem utal a Szentháromságra, de utal Isten többes számára. Nem igazolhatjuk ezzel a Szentháromság tanát, de azt mondhatjuk, hogy a mohamedán tanítás nem igazolható, amely azt mondja „Csak egyetlen isten van” és Isten egységében nincsenek személyek.
Dávid azt mondja: „Így szól az ÚR az én uramhoz…” Azt hiszem, itt valami nagy jelentőségű dologról van szó, és ez olyasmire vonatkozik, amit az Újszövetségből ismerünk. Az „Így szól az ÚR az én uramhoz…” kijelentés arra utal, hogy az úrnak (Adonai) személyes ellenségei vannak a földön. – Azt is jelenti, hogy ez az Adonai érintkezésbe lépett az ellenségeivel, vagyis ellátogatott arra a helyre, ahol az ellenségei tartózkodtak.
Azt is mondhatnánk: Abban az időpontban, amikor az ÚR (a szövetség Istene) Adonaihoz beszél, ez az úr a földön volt, ellenségei között.
Azt mondja: „Ülj a jobb kezem felől”, tehát nem volt még ott, valahol máshol kellett lennie. Azt akarja nekünk mondani, hogy ellenségei jelenlétében volt, amikor ezt az isteni kijelentést megkapta:„Ülj a jobb kezem felől”. Más szavakkal: Jahve Dávid Adonájához beszélt, aki ellenségei között volt, hogy foglaljon helyet a jobbján. Ez a tekintély helye, és a szövegösszefüggés alapján az istenség helye is.
A Zsolt 110,2-ben a Király visszatéréséről ír, aki jön, hogy uralkodjon…. Érdekes, hogy az Úr azt a felszólítást kapja, hogy üljön az Atya jobbjára, amíg ellenségei lábai zsámolyaivá lesznek. Azután a 2. vers: „Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!” Ez egy felszólítás a visszatérésre és uralkodásra. – Ebből a következőt vezetem le: A visszatérés még nem történt meg és az Úr az Atya jobbján ül már 2000 éve. Az 1. és a 2. vers közé be kell illesztenünk 2000 évet. Még nem uralkodik, de már megkapta a világuralmat, ami Jeruzsálemből fog kiindulni.
A harmadik kijelentés a Zsolt 110,3/a-ban található: „Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz.” Egy király nem király alattvalók nélkül. De ennek a királynak más alattvalói vannak, mint a mi királyunknak. Zsolt 110,3: „Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod.” Ez azt jelenti ki, hogy ha a király eljön, akkor egy olyan hadserege lesz, amely egy önkéntes alattvalókból álló sereg. Ez az igehely nem árulja el nekünk, hogy kik lesznek ezek, de a Biblia elmondja azt, amit még tudnunk kell: Amikor a király visszatér majd, hogy uralkodjon, lesz egy hadserege, akik imádni fogják Őt. Egy zsidó evangélistákból álló sereg. Jel 7: 144.000 evangélista. Olyan emberek, akik Neki szolgálnak és várják a visszatérését, akik szolgálni akarnak Neki a nagy nyomorúság idején önként. – Ezt a verset az Újszövetség fényében, különösen a Jelenések könyve fényében kell szemlélnünk.
„Néped önkéntes áldozatot hoz…” – ez szerepel az eredeti szövegben. – Az izraelihadseregben a legtöbb háborús áldozat tiszt. Miért? Mert soha nem azt a parancsot adják ki, hogy „Előre!”, hanem azt kiáltják„Utánam!” Ők rendkívül motiváltak, van ösztönzésük, ami segít nekik, hogy sikeresek legyenek.
Hadd mondjak valamit erről az önkéntességről. Amiről a 3. vers beszél, az mindenekelőtt egy szívben létrejött akarat. Eggyé lettek az Úrral. Az akarat egy nagyon fontos dolog. Az akaratot csak Isten adhatja. Meg vagyok győződve, ha egy ember akar, akkor ezt az akaratot Isten ajándékozta neki. Természetéből adódóan az ember nem akar. „Néped önként követ…” Ez a következménye annak, hogy ezek az emberek kiszolgáltatták magukat Isten kegyelmének és kegyelemből Őhozzá fordultak.
Elérkeztünk a Zsoltár másik nagy kijelentéséhez a 4. versben. Ez az első utalás arra, hogy Dávid Urának van egy második feladata is. Ő nem csak király. A Messiás egy Melkisédek rendje szerint való főpap is. Ez egy különleges dolog volt Izrael számára, mert Isten a királyság és papság tisztségét szigoruan elválasztotta egymástól. A papok a léviták nemzetségéhez tartoztak. A király Júdából származott. Itt áll tehát egy király-főpap. Ő a pogányok papja is. Nem Áron rendje szerinti pap. Egy olyan Messiásról van szó, aki az Atya jobbján ül, amíg ellenségeit lábai zsámolyává teszi és Ő egy pap. 4. vers: „Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.” Micsoda megrendítő üzenet! A nagy pap és pap-király, akinek el kell jönnie, nem Áron rendje szerinti pap lesz! Erre a 4 versre építi fel a Zsidókhoz írt levél szerzője az egész 7. fejezetet.
3 részre osztja fel mondanivalóját. 3 pontra! Azt mondja: az Úr esküt tett és azt is mondja, hogy az Ószövetség papja nem isteni eskü által kapta a tisztségét. De ennek a papnak nem csak Isten szava a tisztségének alapja, hanem az isteni eskü is: „Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” – megesküszöm erre. – A gondolat, hogy Isten esküt tesz, egy emberi gondolat. Istennek nem kell esküdnie. Egy eskü véget vet minden vitának.
Ez a pap, aki Jeruzsálemből uralkodik, nem véres áldozatokat hoz, hanem kenyeret és bort. A Zsidókhoz írt levél szerzője nem tesz említést a kenyérről és a borról. De ezt nem is kell megtennie. Kézenfekvő, ő kenyeret és bort hozott. Mit jelent ez? – Ez az első alkalom, amikor Isten az övéit táplálja vagy velük ünnepel. Ábrám Isten asztalához ül és veszi a kenyeret és a bort. Hogyan jutunk kenyérhez?Elmegyünk a pékségbe és veszünk egy kenyeret. Ma már alig tudjuk, hogyan készül a kenyér, vagy akkoriban hogyan készült. Megőrölik a búzát, tésztává dolgozzák, és végül megsütik a kemencében. A kenyér az őrölés és a tűz eredménye. – Hogy nyerjük a bort? Hozunk egy üveggel a pincéből. A bort a szőlő kipréselésével nyerjük. – Amikor Melkisédek kenyeret és bort hozott, akkor azt az összetörés, dagasztás és tűz eredményeként tudta hozni. Vagyis: a szenvedés eredményeként. Ezek a beteljesedett szenvedés jelei. A kenyér és a bor egy olyan szimbólum volt, amelyet csak generációkkal később értettek meg az emberek, amikor Jézus az asztalhoz ült, vette a kenyeret és a bort, és azt mondta: Ez az én testem és ez az én vérem, amely értetek adatik, az új szövetség szimbóluma. Ott a kereszten lett megsütve a kenyér és kipréselve a bor, amikor az Úr felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”. Ezért jöhetünk az Úr asztalához, és ezért ehetjük meg az elkészített kenyeret és ihatjuk meg az elkészített bort. Amikor Melkisédek hozta a kenyeret és a bort, akkor az elvégzett áldozat szimbólumait hozta, az ő papságának tökéletességét. Áron papsága nem volt teljes. Ez a pap egy örök áldozatot hozott. Ezután nem volt szükség több áldozatra. Amikor bízok Krisztusban, akkor egy örökpapban bízok. Azt mondja: Ő pap mindörökké” – Valaki azt mondta egyszer, hogy Dávid ezt a Zsoltárt a Betsabéval történt bukása után írta. Ezt nem tudjuk biztosan. De lehetséges, mivel Dávidnak akkor nagyobb szüksége volt a papi közbenjárásra, mint valaha. Amikor azt mondja az 51. Zsoltárban, hogy „összetörte a tagjait” és kiszáradt az ő bensője, és rá nehezedett Isten ítélete a bűne miatt. Mennyire szüksége volt ekkor egy örök főpapra, hogy Istenhez járulhasson, és újra megtalálhassa Őt. Egy közbenjáró! Talán amikor elgondolkodott ahelyzetén, a Szentszellem Melkisédekre irányította a figyelmét, a Magasságos papjára. És akkor talán azt mondta Dávid: Én is Jeruzsálem (Sálem) királya vagyok. Melkisédek örököse vagyok, az ő papságának örököse. És a Szentszellem azt mondta Dávidnak: Igen, igaz, mindez a jövőre vonatkozik. És a Messiás, akit szeretsz, egy Melkisédek rendje szerint való főpap. És Dávid megerősödött benső emberében, amikor a nagy főpapról elmélkedett, akit szeretett. – Hogy ez így volt, vagy nem, nem tudhatjuk. De minden hívőnek szüksége van egy főpapra. Olyan gyakran kudarcot vallunk. Nekem is szükségem van a papi közbenjárásra. Csodálatos tudni azt, hogy van egy Melkisédek rendje szerint való főpapunk, akihez bármikor kiálthatunk: Ó, Istenem!
Miután Dávid erről az isteni esküről beszélt, mondott néhány rövid, markáns, szinte drámai mondatot arról a győzelemről, amit ez a nagy király-pap a jövőben fog kivívni.
Zsolt 110,5: „Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján.” Ez a király-pap el fog jönni és meg fogja semmisíteni a pogány világi kormányokat. A Jel 19 ezt részletesen leírja. A fenevad szembe fog szállni a báránnyal és a bárány csodálatos módon le fogja győzni a fenevadot. A bárány, aminek nincsenek szarvai, mint a félelmetes fenevadnak és követőinek. Senki sem fog tudni ellenállni a báránynak!
Zsolt 110,6/a: „Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek”. Gyakran gondolunk Istenre úgy, mint aki szeret és keres, vigasztal és megment, de a Biblia ugyanilyen gyakran beszél Istenről aki legyőz és ítél. És ez az idő el fog jönni és Isten ezt meg fogja tenni.
Zsolt 110,6/b: „összezúzza sok ország fejét”. A fenevad megítéltetik és a tűz tavába vettetik a hamis prófétával együtt. A pogány népek is meg lesznek ítélve, a fenevad pedig le lesz győzve.
A Zsoltár a 7. verssel végződik: „A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.” Ez a Messiásszorgalmát éscéltudatosságát írja le. Csak kevés ideje van inni a patakból, és aztán már megy is tovább, hogy teljesítse a küldetését.
Már említettem, hogy az unitarianizmus ellentmond a Bibliának. A Zsoltár leírja a Messiás isteni természetét, és hogy bíró mindenek felett.
Egy nagy prédikátor, Dr. Fuller szilárdan meg volt győződve, hogy a keresztyéneknek nem kellene kicsinyes dolgokon vitatkozniuk, hanem egységben kellene lenniük a lényeges dolgokban. Gyakran beszélt olyan dolgokról, amelyeknek össze kellene bennünket kötni. Egyik vasárnap a mennyről prédikált. Azt mondta, hogy ha a mennyben végig fogunk vonulni az utcákon, nem lesz olyan, hogy itt-ott különböző csoportok fognak gyülekezni. Itt egy csoport református, akik azt mondják, hogy hinni kell Kálvin 5 pontjában. Ott egy csoport metodista, akik azt mondják: Hiszünk az ember felelősségében és szabad akaratában. Amott pedig egy csoport baptista. Ti miben hisztek? Mi a Bibliában hiszünk. Aztán a katolikusok: mi az apostoli hagyományban hiszünk stb. A prédikáció után odament hozzá valaki és azt mondta: Ez egy nagyszerű prédikáció volt, de szeretetlen volt és egy szót sem szólt az unitáriusok csoportjáról, akik a mennyben vannak. – Jöjjön el ma este is és el fogom mondani, hol lesznek az unitáriusok, ha a mennybe kerülnek. – Ezen az estén azt mondta a prédikációja közepén: Ha lenne itt közöttünk egy unitárius és azt képzelné, hogy Isten belátást enged neki azokba a látomásokba, amelyeket János apostolnak adott, vajon mit látna? Ő a Jel 5-ben egy férfit lát, aki egy könyvet tart a kezében és megállapítja, hogy senki sem tudja azt kinyitni. Az apostol sír és aztán azt mondja neki az egyik vén: „5. Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét”. 6. És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. 7. A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből; 8. és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt – 9. és új éneket énekeltek ekképpen: „Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; 10. és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és uralkodni fognak a földön.” Aztán az angyalok így szólnak a trón körül: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!” És aztán az egész mindenség bekapcsolódik a dicséretbe: „13. És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: „A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!”
A Jel 7-ben pedig, az üvegtengernél, a következőket látta János: „9. Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, 10. és hatalmas hangon kiáltottak: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!”És az unitárius észreveszi, hogy egyetlen unitárius sincs ott. És továbbolvasva a Jelenések könyvét, eljutva a 21. fejezethez látja, az új eget és az új földet. Mit fedez ő ott fel? Látja az új Jeruzsálemet, ahol nincs többé templom: „22. Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. 23. Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány”.
Ekkor azt mondta az unitárius: Senkit sem látok a mennyben, aki nem imádja Istent és a Bárányt. Ha a mennybe szeretnék kerülni, nekem is a Bárányt kell imádnom. Jézus Krisztus győzött. Őt fogom imádni és a lábai elé fogok esni, ahogy Tamás tette: „Én Uram és én Istenem”. Senki sem lesz a mennyben, aki nem imádja a Bárányt”! Senki sem lesz ott, aki nem imádja Őt önként, aki nem tartozik Őhozzá.
Te hozzá tartozol?