A legutóbbi alkalommal a könyv bevezetőjét, az 1,1-6 szakaszt tanulmányoztuk. Ma a próféta első apokaliptikus látomását szeretnénk szemügyre venni, vagyis a Zak 1,7-17 igeverseket.
Láttuk, hogy a próféta ahhoz a mintegy 50.000 izraelitához szól, akik visszatértek a babiloni fogságból, és elkezdték újra felépíteni a templomot. Buzgalmuk alábbhagyott, részben az ellenségeik miatt, de azért is, mert közömbössé váltak és inkább a saját házaikat építették. Haggeus, aki szintén ebben az időben volt próféta, erről beszélt könyvének első fejezetében. A nép villákat épített, míg a templom még romokban állt. Az Úr emiatt olyan nehézségeket küldött rájuk ítéletként, amelyekről Haggeus is írt. Körülbelül 15 évvel később mégis tovább dolgoztak a templom építésén, amelyet Kr.e. 516-ban avattak fel.
A látomás, amit olvasunk, Kr.e. 519-ből származik, tehát Haggeus próféciája utáni időből. Célja, hogy vigasztalja a népet, mialatt az emberek a templomon dolgozva az Úrért fáradoztak.
Zak 1,7: Dárius uralkodásának második esztendejében, a tizenegyedik hónapnak, azaz a Sebát hónapnak a huszonnegyedik napján, szólt az ÚR igéje Zakariás prófétához, Berekja fiához, aki Iddó fia volt: 8 Ezt láttam az éjszaka: Valaki egy vörös lovon lovagolt, és megállt a mirtuszfák között a völgyben. Mögötte vörös, fakó és fehér lovak voltak. 9 Ezt kérdeztem: Mik ezek, URam? Ez a többes szám a vörös lovon ülő férfi mögötti lovakra vonatkozik. Egy angyal, aki velem beszélt, ezt mondta nekem: Én megmagyarázom neked, mik ezek. 10 Ekkor megszólalt az, aki a mirtuszfák között állt és ezt mondta: Ezeket az ÚR azért küldte, hogy járják be a földet. 11 Megszólították az ÚR angyalát, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondták: Bejártuk a földet, és az egész föld nyugodt és békés. 12 Az ÚR angyala erre azt mondta: Seregek URa! Mikor könyörülsz Jeruzsálemen és Júda városain, hiszen már hetven éve tart haragod? 13 Az ÚR jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak. 14 A velem beszélő angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy így szól a Seregek URa: Féltem Jeruzsálemet és a Siont, nagyon féltem! 15 És nagyon fel vagyok háborodva az elbizakodott népek miatt, mert amikor én kevéssé haragudtam, ők a romlást segítették elő. 16 Azért ezt mondja az ÚR: Irgalmasan fordulok Jeruzsálem felé, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek URa -, és feszítenek ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. 17 Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek URa: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja még az ÚR Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.
Amikor Zakariást tanulmányozzuk, akkor ezt napjaink politikai és történelmi eseményeinek fényében tesszük. Az 1. világháború idején a nyolc hadat viselő nemzetből öt európai volt, Oroszország pedig részben Európában, részben Ázsiában fekszik. Azóta átéltünk egy 2. világháborút, a fasizmus és a kommunizmus összeomlását, és átéltük Európa hanyatlását. Arnold Toynbee, a nagy brit történész a Die Zivilisation auf dem Prüfstand (A civilizáció válaszúton) című könyvében Európát „törpének” nevezi, ami azt jelenti, hogy törpévé fejlődött vissza. – Az újságokat olvasva észreveszi az ember, hogyan próbál Európa az EU-ba tömörülés által feltörekedni és befolyást nyerni a világpolitikában.
A 2. világháborútól kezdve napjainkig az Egyesült Államok vette át politikai téren az irányítást, de éppúgy, mint Európa, lassan hanyatlik.
Ami azonban feltűnő, az a Közép-keleti hatalmak felemelkedése. A világpolitika, illetve sokkal inkább a világpolitika középpontja áthelyeződik az olyan bibliai országokba, mint pl. Szíria, Libanon, Irán (az egykori Perzsia), Irak (az egykori Asszíria), Jordánia (az egykori Ammon és Moáb), Egyiptom, és végül Izrael. Izrael és Jeruzsálem a világ köldöke. Amikor az újságot olvasom, a Közel-Keletről szóló hírek – akár jó, akár rossz hírek – mindig elsőbbséget élveznek számomra. Minden más mellékes. Fel kell tennünk a kérdést: Van-e összefüggés Európa leszállóágba kerülése és a politikai súlypont Közel-Keletre tolódása között?
1492-ben elűzték és kiüldözték a zsidókat Spanyolországból. Ezzel egyidőben Kolumbusz felfedezte Amerikát, az Egyesült Államok pedig sok üldözött ember, többek között a zsidók menedéke lett. Az USA-ban volt a legnagyobb zsidó kolónia. – Száz évvel azután, hogy a zsidókat elüldözték Spanyolországból, Anglia partjainál megsemmisítő vereséget szenvedett a spanyol Armada. Ez talán Isten ítélete volt?
A második világháború után, amely során Európában 6 millió zsidót öltek meg, megalakult Izrael állama. Ma a zsidók nagy száma Izraelben, Oroszországban és az USA-ban, New York-ban és Miamiban koncentrálódik. Németországban kb. 30.000 vagy még több zsidó él. Melyik a legbiztonságosabb hely ma a zsidók számára? Ezt mindenkinek magának kell megpróbálnia megválaszolni. A növekvő antiszemitizmus, bal- és jobboldali, Európa iszlamizálódása rendkívül veszélyes. Izrael jól felszerelt arab szomszédokkal van körbevéve, és nem biztonságos hely, de olyan menedékhely, amelynek vannak határai.
Ezeket az összefüggéseket, csakúgy, mintha homályos tükörbe néznénk, nem látjuk egészen tisztán. De egy biztos: Istennek van menetrendje az eseményekre vonatkozóan, és ő ezt be is fogja tartani.
Zakariás olyan próféta, akitől „jön valami”, ez pedig az eszkatológia, a végső időkről szóló tanítás. Könyvének 4 része van. Az elsőt, a Zak 1,1-6-ot már megnéztük. Ebben azt láttuk, hogy Isten minden áldásának az előfeltétele a bűnbánat, vagyis az ember gondolkodásmódjának és szívének megváltoztatása (görögül „metanoia”).
A 2. rész a Zak 1,7 verssel kezdődik, és a 6. fejezet végéig tart. A próféta 8 apokaliptikus látomást beszél el. Az „apokaliptikus” kifejezésen elsősorban azokat a szimbolikus látomásokat értem, amelyeket egyik éjszaka látott.
Ezekben a víziókban Izrael története és az eljövendő királyság bontakozik ki. Ma az első látomást vesszük szemügyre, amely tulajdonképpen Izrael történelmét ábrázolja dióhéjban. Annak a történetnek a körvonalait mondja el, amelyet a következő látomásokban fejt ki.
Maga a látomás az 1,7-8 versekben található. Tudnunk kell, hogy Isten kinyilatkoztatásai különféle módokon történnek. Isten gyakran beszédben szól, máskor próféciákban, jövendölésekben, gyakran pedig álmokban. – Ezekben a látomásokban Isten másként szól, de még mindig Isten az, aki kinyilatkoztatja magát. A Zsidókhoz írt levél szerzője erre utal, amikor azt írja: 1,1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk… Másképp fogalmazva: Isten az Ószövetségben különbözőképpen beszélt: álmokon keresztül, látomásokban, vagy közvetlen találkozások során. Végül pedig a Fia személyében jelentette ki magát.
Amikor ezeket a látomásokat olvassuk, feltűnik, hogy ezek nem egyszerű, hanem szimbolikus látomások voltak. Itt van egy látomás, de meg kell magyarázni, és fel kell deríteni a jellemzőit, a hátterét. Zakariás könyve is, csakúgy, mint a Jelenések, egy apokalipszis, leleplezés.
Mondhatnánk azt is: Ha ez így van, és egy csomó szimbólum van előttünk, hogyan értsük meg egyáltalán? Dr. S. L. Johnson, akit nagyon nagyra becsülök, azt mondja: „Az apokaliptikus irodalmat nem nehéz értelmezni.” Bátor beszéd! De meg is magyarázza: – Természetesen nem minden részlet világos, de az apokaliptikus látomások nagy vonalait könnyen megérthetjük. Csak be kell tartanunk bizonyos szabályokat, amelyek a bibliatanulmányozásra általában is érvényesek. Először is: A látomást a könyv szövegkörnyezetében kell értelmezni. Másodszor: Ismernünk kell Isten igéjének korábbi és más kinyilatkoztatásait is. Gyakran azért van problémánk a magyarázattal, mert túl kevéssé ismerjük a Bibliát. Végül pedig: Valamennyire ismernünk kell azt a kultúrát, amelyben a próféták vagy az apostolok éltek.
A Biblia szimbólumai a bibliai nyelvben válnak érthetővé, ezért olyan fontos a bibliaismeret.
Haggeus Kr.e. 520-ban fejezi be próféciáját, Zakariás pedig Kr.e. 519 februárjában látja látomásait. Ebben három személy fordul elő: (1.) Maga Zakariás. (2.) Az angyal, aki beszélt vele. Az 1,9-ben azt olvassuk: Ezt kérdeztem: Mik ezek, Uram?Egy angyal, aki velem beszélt, ezt mondta nekem… Ez az az angyal volt, aki lefordította, értelmezte a szavait. Ezután egy (3.) másik angyal jelenik meg a 12. versben: Az ÚR angyala erre azt mondta… – Hadd emlékeztesselek benneteket Gedeon történetére. Ebben is megjelenik egy angyal, akivel Gedeon találkozott. Ebben a találkozásban nyilvánvaló lesz, hogy ez az angyal maga az Úr. – Ha egymás mellé tesszük az összes olyan ószövetségi eseményt, amely során az emberek angyallal találkoztak, akkor világosan kiderül, hogy ez az angyal mindig az Úr Jézus volt, a megtestesülése előtti formában. A most említett „angyal” főleg Izraelt szolgálta a történelmében. Így az Úr angyalaként ismerik fel a férfit, aki a vörös lovon ült és a mirtuszfák között állt. Ezek tehát a látomás főszereplői: Zakariás, az angyal, aki mindent elmagyaráz, és az Úr angyala, azaz maga az Úr Jézus.
A látomás tulajdonképpen egyszerű. A próféta egy vörös lovon ülő férfit lát. Utána három lovas csoport jött, akiknek nem ismerjük a személyazonosságát, de ami jelentőséggel bír, az a lovaik színe, mivel ezeket említi: vörös, fakó (a Károli-fordítás szerint tarka) és fehér. Megállnak egy mirtuszerdőben, lent a völgyben. A mirtusz nálunk nem honos növény, de nagyon jó illata van.
A látomás egyszerű, nem túlságosan izgalmas, igaz? Semmi szenzáció, semmi „bizsergés”. Viszont érdekes amiatt, hogy egy kinyilatkoztatást rejt, ez pedig kell, hogy érdekeljen bennünket.
Először a szimbolikáját szeretném részletesen megvizsgálni. Minden kommentár azt mondja, hogy a vörös ló az ítélet és a vér szimbóluma. Azaz a vörös lovon ülő férfi kész ítélni, akár vérontás árán is.
A mirtusz – a legtöbb teológus szerint – Izraelt szimbolizálja. Ha szeretnénk ennek utánajárni, akkor egy korábbi prófétához kell lapoznunk, ez pedig Ézsaiás. Ézsaiás Izraelt egy mirtuszhoz hasonlítja (55,13) A tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mirtusz nő. Az ÚR dicsőségére lesz ez, örök jelül, amely nem pusztul el. Az Ézs 41,19-ben is: A pusztában cédrust növesztek meg akácot, mirtuszt és olajfát. A pusztaságba borókafenyőt ültetek, kőrisfát meg ciprust.
Ez egy jóillatú fa, amely Izrael illatát fejezi ki a nemzetek között. Ez megegyezik a látomást követő magyarázattal is, azaz a szövegkörnyezettel.
A völgy természetesen a viszontasságok és a megaláztatásoknak felel meg. „Kánaáni nyelven” is a halál völgyéről szoktunk beszélni.
Tehát előttünk van a vörös lovon ülő férfi, aki kész, hogy ítéljen. Őt követi három ló, vagy három lovascsoport, mindegyik más színű, akik úgy tűnik, az ítélet végrehajtói voltak. A második lovat (az egyes fordítások szerint barna, foltos vagy fakó) úgy értelmezik, mint az ítélet és a kegyelem együttesét. – A fehér ló a Bibliában mindenhol a győzelmet szimbolizálja.
Összefoglalva: van egy lovasunk, aki az ítéletet jelzi, egy, aki az ítélet végrehajtója, egy, aki ítéletet és kegyelmet jelez, és a győzelem lovasa, ebben a sorrendben. A mirtuszerdőben állnak, Izraelben, de Izrael egy völgyben van, ami az megaláztatás helye.
Ha nem akarunk semmi mást hozzátenni, akkor a látomást a következőképpen foglalhatjuk össze:
Izrael viszontasságos helyzetbe kerül és megalázzák. Ez elsősorban a babiloni fogságra vonatkozik, amelyből éppen akkor szabadultak. Tágabb értelemben azonban ez Izraelnek a világba történő szétszóratására vonatkozik, a mirtuszok a völgyben találhatóak, Isten számára értékesek, de viszontagságos helyzetben vannak, és meg vannak alázva. Ennek ellenére, ebben az állapotban is a férfi, az Úr angyala áll a középpontban. Ő Jesua Ha Masiach, aki Istennek az Izraellel kötött szövetségét testet öltött formában ábrázolja. Vörös lován ül a nyeregben, kész megítélni az ellenségeit a segítőivel együtt, az angyalokkal, akik segítségére lesznek majd az ítéletnél, az ítélet és kegyelemnél, sokak kegyelménél, és a végső győzelemnél. Állnak és várnak. A férfi, az Úr angyala Isten parancsára vár, és nemsokára szól. „Seregek ura, meddig még?”
Érdekesnek tűnik számomra, hogy amikor az Úr a földön járt és a második eljövetele került szóba, ezt mondta: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. (Mt 24,36). Itt van előttünk az Úr angyala, aki így kiált: Uram, meddig még? Izrael mélyponton van, de Isten feltétel nélküli szövetséget kötött vele. Itt van köztük a szövetség férfija, az Úr Jézus, és kész, hogy megítélje az ellenségeit, és győzelemre akarja vezetni népét. Csak a megfelelő időpontra vár.
Azt gondolom, hogy a próféta sok mindent megértett a látomásból. Nem kérdezte az angyalt a részletekről, és hogy mit jelent a látomás. Amit viszont nem értett, az a férfit kísérő lovasok kiléte volt. Ezért kérdezi a 9. versben: Ezt kérdeztem: Mik ezek, URam? Egy angyal, aki velem beszélt, ezt mondta nekem: Én megmagyarázom neked, mik ezek. 10 Ekkor megszólalt az, aki a mirtuszfák között állt és ezt mondta: Ezeket az ÚR azért küldte, hogy járják be a földet.
A vörös lovon ülő angyal úgy tűnik, éppen akkor fogadta a kíséretében lévő lovasokat, akik azért küldettek, hogy kikémleljék a földet. Ők most így számolnak be a küldetésükről: Bejártuk a földet, és az egész föld nyugodt és békés. Ezt jó hírnek gondolhatnánk. A nyugalom és a béke jó hír. Tényleg az? Nem, ez a hír nyugtalanító volt. Az Isten ígéreteit ismerő Izrael számára ez nem jó hír.
Lapozzunk vissza valamennyit a Bibliánkban. Nem akarlak Haggeushoz küldeni benneteket, (mivel talán nem találnátok vissza). Haggeus tulajdonképpen Zakariás közvetlen előfutára. Amikor Haggeustól olvasunk igeverseket, azt kell magunk elé képzelnünk, hogy éppen elmondta a próféciáját, és azoknak az embereknek, akikhez Zakariás beszélt, még a fülükben csengett Haggeus próféciája. A Hag 2,7-ben így szól a próféta, amikor a templomépítésről gondolkodik: Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek URa. 8 Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek URa. 9 Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek URa, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek URa. Jegyezzük meg: az Úr azt mondja, hogy meg fogja rendíteni a népeket, a szárazföldet, a tengereket és az eget. Azután ezt olvassuk a Hag 2,21-ben: 21 Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet, 22 ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét…
Haggeus tehát azt mondta a zsidóknak, hogy az Úr meg fogja rendíteni a királyságokat, az eget és a földet, a szárazföldet és a tengert. Mindez a második adventkor, az Úr eljövetelekor fog bekövetkezni, amikor majd helyreállítja a királyságot Izraelben. A Zsidókhoz írt levél szerzője ismerte Haggeus próféciáját, tudta, mit jelent, és így azt írhatta a Zsid 12-ben, hogy ez a prófécia Jézus második eljövetelére vonatkozik. Haggeusnak az volt a mondanivalója Izrael népe számára, hogy az ő áldásuk a teremtésnek, a nemzeteknek, a mennynek és a földnek a megrendítésén nyugszik.
Amikor tehát az angyalok, a lovasok visszatérnek a föld bejárásáról, és arról számolnak be, hogy minden nyugodt és békés, ez rossz hír az Úr angyala számára. Rossz a hír Izrael számára, mert a nép tudja, hogy még nem jött el az az idő, amikor Isten Ábrahámnak adott ígéretei megvalósulnak.
A Zak1,12-ben tehát az ószövetségi „Miatyánkot” találjuk: 12 Az ÚR angyala erre azt mondta: Seregek URa! Mikor könyörülsz Jeruzsálemen és Juda városain, hiszen már hetven éve tart haragod?Tulajdonképpen csodálatos dolog tudni, hogy az Úr angyala Izrael gyermekei között van, a mirtuszfák között áll, és közbenjár értük! Jó, ha nem felejtjük el, hogy bár Krisztus gyülekezetéhez tartozunk, Isten nem feledkezett meg az Ő választott népéről, és nem vetette el őket! Szereti ezt a népet, és feléjük fordul. Ott van közöttük.
Nos, a próféta választ kap a lovasokkal kapcsolatos kérdéseire, most pedig egy beszélgetés következik. Olyan megbízatást kap, amelyet hangosan kell kikiáltania, hirdetnie. 13 Az ÚR jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak (annak az angyalnak, aki a prófétánakválaszolt).
Ha címet kellene adnom Zakariás könyvének, akkor ezt a verset választanám. A könyv jóságos és vigasztaló szavakat tartalmaz Izrael számára. Mik ezek a szavak? Ez annak az üzenetnek az általános jellemzője, amely speciálisan az 1,14-15 versekben jut kifejezésre: 14 A velem beszélő angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy így szól a Seregek URa: Féltem Jeruzsálemet és a Siont, nagyon féltem!
Elgondolkoztál-e már Istennek azon a tulajdonságán, hogy ő egy féltékeny lény? Érdekes, hogyan jellemzi az Írás Istent. Ismerjük az „antropomorf” kifejezést. A Biblia gyakran jellemzi Istent antropomorf fogalmakkal, például amikor azt olvassuk, hogy Isten érzi vagy nem érzi valaminek az illatát. Istennek nincs orra, de az ő végtelen lényén keresztül bármit meg tud tenni, amire mi, emberek képesek vagyunk. Beszélünk Isten kezéről is, vagy arról, hogy „”Isten kezében vagyunk” Ezek mind antropomorfizmusok. Ily módon a „féltékenység” kifejezés is antropomorfizmus, ha Istenre vonatkoztatva használjuk. Isten nem úgy féltékeny, mint mi, emberek. A világirodalomban egy féltékeny férfi többnyire nevetséges figuraként jelenik meg.
A „féltékenység” a héberben a „vörös” szóból származik. Ha az ember féltékeny lesz, elvörösödik. Hétköznapi szóhasználatunkban a „féltékenység” szó annak a gyanúját és az attól való félelmet jelenti, hogy elveszítjük egy másik ember szeretetét. Shakespeare az „Othello“ c. művében a féltékenységet „zöld szemű szörnyetegnek“ nevezi.
A Biblia Istent már a Tízparancsolatban féltékeny Istennek nevezi. Ez azt jelenti, hogy Isten nem tolerálja a hűtlenséget, és ebben az jut kifejezésre, hogy annyira szereti Irzaelt, hogy nem tűri el a hűtlenségüket. Féltem Jeruzsálemet és a Siont, nagyon féltem! … mondja Isten az általunk olvasott igerészben. A héber szövegben – mondják azok, akik tudnak héberül – Istennek az Izrael iránti nagy és hatalmas szeretetén van a hangsúly, és ezt érdemes tudniuk azoknak, akik azt gondolják, hogy Izrael eljátszotta az üdvösségét, és nincs nemzeti jövője!
Isten így folytatja az 1,15-ben: … És nagyon fel vagyok háborodva az elbizakodott népek miatt, mert amikor én kevéssé haragudtam, ők a romlást segítették elő. Mit kell ezen értenünk? Az én véleményem a következő: Isten elégedetlen volt Izraellel az engedetlenségük miatt, és ezért Babilonba küldte őket fogságba. A fogságban sem fordultak Istenhez, így Istennek szét kellett szórnia őket a népek közé. Ezek a népek azonban túl messzire mentek az Izraellel szembeni kegyetlenkedésükben, és Isten azt mondja, most a nemzetekkel kell elszámolnia.
Különbség van aközött, hogy egy apa elnáspángolja a gyermeke fenekét, vagy hogy ha egy idegen vasbottal „fegyelmezi” egy más apa gyermekét. De éppen ez történt Izraellel. Isten küldte őket a babiloni fogságba, ahol többé-kevésbé jól ment a soruk. Nebukadneccar ismerte a menny Istenét. De amikor Belsaccar és az ő követői jutottak hatalomra. túlmentek azon a mértéken, amellyel Isten Izraelt fegyelmezni akarta. Isten azt mondta: a választott népem iránti szeretetből most leszámolok a nemzetekkel.
Itt van az antiszemitizmus ténye. A zsidóellenesség attól a pillanattól fogva létezik, hogy Isten kiválasztotta az ő népét. Az antiszemitizmus gyökere odáig nyúlik vissza, amikor Isten a sémitákat, Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és utódaikat kiválasztotta, és nemzetként nagy jövőt ígért nekik. Nemcsak Göbbels óta van antiszemitizmus, aki azt mondta: „Belőlem egy zsidó fizikai hányingert vált ki. Hánynom kell, ha egyet is látok. Többre tartok egy prostituáltat, mint egy férjezett zsidó nőt.”
Miért zsidóellenesek az emberek? Erre sokféle magyarázat és elmélet létezik. A „kapzsi zsidó” képe vagy „világméretű összeesküvés” stb. Én viszont azt gondolom, hogy a zsidóellenesség elsősorban nem más, mint az Izrael Istene iránti gyűlölet. Az Ószövetségben jó példákat találunk az olyan zsidók iránti gyűlöletre, akik engedelmeskedtek Istenüknek, és akik tulajdonképpen Isten képviselői voltak, és ellenálltak a nemzeteknek. Aki Izraelnek áll ellen, az Izrael Istenének áll ellen!
A ma élő zsidók, bár engedetlenek, sok szempontból az Ószövetség kinyilatkoztatását képviselik. Istenük gyűlöletet vált ki. Houston Chamberlaintől származik a következő idézet, aki számos népszerű tudományos mű szerzője, többek között Richard Wagnerről és Immanuel Kantról is írt pángermanisztikus és antiszemitista szemléletben. (Legismertebb műve „A 19. század alapjai” /1899/, amely a németországi rasszista és ideológiai antiszemitizmus alapművévé lépett elő.) Ezt mondta: „A zsidók beléptek boldog világunkba, és mindent tönkretettek a bűnről alkotott felfogásukkal, törvényeikkel, és a keresztjükkel.“. A zsidóellenesség gyökere a zsidók Istene iránti gyűlölet.
Az éremnek azonban két oldala van. Azzal, hogy elutasították és elvetették Messiásukat, ítéletet vontak magukra. Üldözik őket, és ez a zsidóellenességgel van kapcsolatban. Itt szeretnék a (5Móz) Deut 28,64-69-re utalni. Ezek a versek nyitották fel a szememet Jesua Ha Masiach-ra 1945-ben.
Sok úgynevezett „keresztény”, a katolikus egyház ugyanúgy, mint az ortodox és a protestáns egyházak, túlbuzgó volt az üldözés, a kényszerkeresztelések és a pogromok tekintetében. Az, hogy a zsidókat szétszórta a népek közé, Isten fenyítése volt, amellyel megtérésre akarta őket ösztönözni. Ez egy erődemonstráció az isteni és az emberi akarat között. Isten arra választotta ki és hívta el Izraelt, hogy a nemzetek misszionáriusai legyenek. És majd azok is lesznek a 2. advent után.
A zsidó ember általában büszke és öntudatos. Egy pogány azt mondaná: „Most térsz a tárgyra!” Szemet szúrnak ebből a szempontból a zsidók? Nincsenek-e a nemzsidók között is büszke és öntudatos emberek? A zsidó ember büszke és öntudatos. A Lev 26,19 ff versekben ezt mondja Isten: Összetöröm gőgös hatalmatokat. (3Móz. 26.19) … és leírja, hogyan fogja ezt véghezvinni. Félelmetes! Nemrég az egyik főrabbi ezt mondta: „Nincs szükségünk közvetítőre, akinek meg kell szabadítania bennünket a bűneink következményeitől. A mi saját, őszinte bűnbánatunk elég, hogy elnyerjük az isteni megbocsátást.“
Az antiszemitizmus másik oka az, hogy irigylik a zsidók csúcsteljesítményeit pl. a gazdaság terén. Ki ne olvasta volna irigységgel a Rothschildok történetét, vagy másokét Morgenthautól Soros Györgyig? De említhetjük Einstein zsenialitását a tudomány területén, vagy Izrael mai high-tech találmányait is, vagy éppen a művészet kimagasló képviselőit, az olyan zenészeket és előadókat, mint pl. Horowitz, Rubinstein, Haifez, Milstein, Menuhin stb. – Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a zsidókat az ún. „keresztények” kényszerítették rá, hogy pénzváltók, bankárok vagy üzletemberek legyenek. A középkorban a zsidóknak nem lehetett földbirtokuk, azért kényszerültek a fent említett szakmákba. A zsidók között nagyobb az értelmiségiek százalékos aránya, amint a nemzsidók között. Ezért nem szeretik a zsidókat, ezért irigyek rájuk. A nemzsidó büszke, birtokolni vágyó, öntudatos és irigy, ezért üldözi a zsidót.
Végül pedig a zsidók kirekesztése idegengyűlölethez vezet. Nem szeretjük azokat az embereket, akik mások, mint mi. A zsidóknak más törvényeik, rituáléik vannak, más a kultúrájuk, mások a szokásaik. Fel kell tennünk a kérdést, milyen a muzulmánok lojalitása a mi államunkkal szemben? Vagy milyen egy katolikusnak a mi államunkkal szembeni lojalitása? Nem Mohamed vagy a pápa a legfőbb tekintély számukra? Így bántak az emberek a zsidókkal is. A zsidók próbáltak asszimilálódni, különösen Németországban és az Osztrák-Magyar Monarchiában. De nem sikerült nekik, mert Isten nem engedte. Már Bálám is azt prófétálta: … E nép egyedül fog lakni, nem számítja magát a nemzetek közé. (Num 23,9).
Végül pedig nézzük a zsidóknak a politikában játszott szerepét. A zsidók liberálisak, gyakran szélsőségesen is. Sok forradalmi mozgalomban élén álltak. Oroszországban és Kelet-Európában a kommunista pártok káderei zsidók voltak. Igaz, ateista zsidók, de mégis zsidók. A Szovjetunió vezetőinek 75-90%-a zsidó volt. Nem kell egyetértenünk Marxszal vagy Trockijjal (akinek az eredeti neve Bronstein volt), de Rákosival vagy Gerővel sem, akik a magyar kommunista párt élén álltak, és szintén zsidók voltak.
Ez elég volt ahhoz, hogy szélsőséges antiszemita kilengések hullámát indítsa el. – Egy hívő keresztény azonosulhat egy liberális filozófiával, de akkor nagyon óvatosnak kell lennie az érzelmeit illetően.
A zsidók körében a filozófiai racionalizmus és a „keresztény antiszemitizmus” kereszténygyűlölethez vezetett. A messiáshívő zsidókat kiátkozzák, nem léphetnek be Izraelbe. A zsidóellenesség kereszténygyűlöletet váltott ki a zsidók körében.
A Gen 12,3 fényében, ahol ezt olvassuk: Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat.;… sok keresztény nem mer semmit sem szólni a zsidók ellen. A Biblia tulajdonképpen azt mondja, hogy mindenki, aki a másik embert gyalázza vagy üldözi, Isten ítéletére számíthat.
De mi olyan különleges a Gen 12,3-ban?– A vallásos oldal! Isten azt mondta, egy nemzetet támaszt Ábrahámból, egy magot, országot ad neki és jövőt ígért nekik. A Gen 12-ben ezek az ígéretek Izraelhez kötődnek. Az az ember, aki tehát azt állítja, hogy Izraelnek nincs jövője, átkozza Izraelt. Aki azt mondja, hogy Izraelnek nincs szövetsége, vagyis hogy Isten a szövetséget a gyülekezetre ruházta át, az átkozza Izraelt. Az az ember, aki azt állítja, hogy Isten elvetette Izraelt és Izraelnek már nincs közössége Istennel, aki a Messiásban nyilatkoztatta ki magát, aki ezért a népért halt meg, az átkozza Izraelt. Egy szóval így foglalhatjuk össze: A „helyettesítő teológia” képviselői azok, akikről a Gen 12,3 beszél. Ez az antiszemitizmus vallásos oldala.
Nekem mint zsidónak, és minden nemzsidónak megvan az a jogunk, hogy bíráljuk a zsidókat helytelen politikájuk, filozófiájuk stb. miatt, és éppen így a zsidóknak is szabad kritizálniuk a nemzsidókat. Szót kell emelnünk minden olyan dolog ellen, ami a szemünkben és Isten Igéjének tükrében helytelen. Sőt, ez kötelességünk is!
Ha azonban csatlakozunk az arabokhoz, és azt mondjuk, hogy kiirtjuk Izraelt, a tengerbe vetjük őket, Izraelnek nincs joga az országához (! még némely zsidó professzor is ezt mondja), akkor Isten átkát vonjuk magunkra a Gen 12,3 alapján! Minden nemzet, amelyik kétségbe vonta Izrael létjogosultságát, Isten ítélete alá került. Az egyiptomiak, az asszírok, a görögök, a rómaiak, a spanyolok, a germánok. Csak el kell olvasnunk a történelemkönyveket.
Ahogy tehát mondtuk, ez a prófécia Zakariás rövid összefoglalása. Isten azt mondja, nagy és féltő szeretettel szereti Izraelt. Be akarja teljesíteni az Ábrahámnak adott ígéreteket. Isten ott van az izraeliták között, az engedetlenségükben is. Szövetsége feltétel nélküli szövetség. De végső soron arról a Jesua Ha Masiach-al való személyes kapcsolatról van szó, aki keresztre feszíttetett.
A záró igeverseket majd legközelebb, a következő látomással együtt fogjuk megvizsgálni. Ebben azokról az áldásokról lesz szó, amelyek a szövetséghez kapcsolódnak, és Izrael jövőjére vonatkoznak.