A második fejezet számos eszkatológiai igazságot tartalmaz. Ezúttal az első három verssel szeretnénk foglalkozni.
Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, 2 hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely lélektől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna. 3 Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 4 Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. 5 Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? 6 És azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. 7 A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnni az útból. 8 És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével. Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával; 10 és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. 11 Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, 12 hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.Különböző reakciókat figyelhetünk meg egyes emberek és testvérek részéről, amikor valamilyen eszkatológiai igazságról van szó, és az nem egyezik meg azzal a nézettel, amiben ők felnőttek vagy a csoport nézetével, amelyhez tartoznak. Sokan humorral veszik, mások nagyon konstruktívan, néhányan azonban ingerülten reagálnak. Ez utóbbiakhoz szeretnék néhány szót intézni.
Hallottam olyanokról, sőt tapasztalatból tudom, hogy egyesek evangéliumi keresztyénekhez méltatlan módon viselkednek és egyidejűleg a Szentírásra hivatkoznak. Különösen azokra gondolok, akik hisznek a nagy nyomorúság előtti elragadtatásban. Gyakran zavaróak ezek a nézetek, hiszen mint keresztyének mindig az Írásra hivatkozunk.
Keresztyének legalább hat ok miatt hisznek a nagy nyomorúság előtti elragadtatásban. A hat nézet közül öt teljesen elfogadhatatlan. Egy elfogadható és vitatható. Szeretnék erre kitérni, mielőtt részleteznénk ezt az igeszakaszt, mely ellentmondásra ingerel.
1. Sokan azért képviselik a nagy nyomorúság előtti elragadtatás nézetét, mert az események nagyon összetettek. Azt mondják: számomra az egész túl komplex és áttekinthetetlen, és nem értem az érvelést. Zavar az ilyen téma, ezért hiszem azt, amit mindig is hittem, és amire tanítottak, amiben felnőttem, és nem hagyom magam befolyásolni más hívők által. Mi ennek a magatartásnak a háttere? A lustaság. – Az Írást tanulmányozni kell és nem szabad előre megemésztett nézeteket szajkózni.
2. Mások a konszenzus, az egyetértés miatt ragaszkodnak ehhez a nézethez. „Minden barátom így gondolkodik, és vajon nem ezt hiszi a legtöbb evangéliumi keresztyén is? Csak nem tévednek valamennyien?” – Persze ez sem érv. Az emberek száma nem dönti el a hitük valóságtartalmát. Ha tíz emberből nyolc azt hiszi, hogy a Hold egy ementáli sajt, akkor az még nem jelenti azt, hogy a Hold tényleg sajt lenne.
3. Sokan azt mondják: ebben hiszek, mert ez vigasztaló számomra. Szeretem ezt a nézetet, mert ez évekig vigasz volt, és nem adom fel ezt a vigaszt még addig a pár évig, amíg itt élek. Megbotránkoztat az a gondolat, hogy a gyülekezet át fog menni a nagy nyomorúságon. Ez zavarja a nyugalmamat és a reménységemet. Nem akarok erre gondolni.
4. Mások izgalmasnak tartják a nagy nyomorúság előtti elragadtatást. Ez beleillik napjaink próféciai eseményeibe. „Ha nem hinnék ebben, akkor unalmas lenne az újságolvasás. Akkor lehetetlen lenne beleilleszteni az eseményeket a bibliai összefüggésekbe, melyek az Úr hamaros eljövetelére utalnak. A nagy nyomorúság utáni elragadtatás nézete elveszi az idegcsiklandozó izgalom érzetét. Ezért nem hiszek ebben.”
5. Mások a gyávaságuk miatt nem akarnak hinni. Félnek attól, hogy barátaik vagy a gyülekezetük kirekeszti őket, ha más nézeteket vallanak.
Ami még rosszabb, hogy azt mondják: „Én nem fogok a nagy nyomorúságba belekerülni. Ha te bele akarsz kerülni, az a te dolgod, én nem fogok.” Ez úgy hangzik, mintha a hitem szabná meg a „pretrib” vagy „posttrib” nézet helyességét. Mintha Isten azt mondaná: „Jaj, Jancsi és Juliska a földön nem hisznek ebben, akkor most meg kell változtatnom terveimet”. Se a te, se az én hitem nem döntő arra nézve, hogy az elragadtatás a nagy nyomorúság előtt vagy után fog megtörténni. Mit mond az Írás? Ez a döntő.
Mind az öt nézet tarthatatlan és érvénytelen. Méltatlan azok számára, akik mindig az Írásra hivatkoznak.
Van egy elfogadható és érvényes érv a nagy nyomorúság előtti elragadtatás nézetére. Ez a meggyőződés! Ha szívedben hiszed és meg vagy győződve, hogy igetanulmányozásod alapján ez az igaz, akkor képviselned kell ezt a nézetet minden körülmény között. Ez az egyetlen elfogadható érv.
Nem szeretnék senkit nevetségessé tenni vagy kigúnyolni. Csak annyit szeretnék elérni, hogy elgondolkozzunk és készek legyünk nézeteinket felülvizsgálni és mások nézetét komolyan venni. Ez az Írás minden tanítására vonatkozik. „Azért hiszek, mert az Írás tanít erre.” Ha hisszük azt, amit az 1Tim 3,16-17 mond: A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; 17 hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített, akkor jó, ha az Írás tekintélye alapján ehhez tarjuk magunkat függetlenül érzéseinktől, vagy attól, hogy a gondolat tetsző-e vagy sem, vagy hittársaink mit hisznek és mit nem. Ha arra kérek mindenkit, hogy vizsgálja meg motívumait, indítóokait, akkor most hadd tárjam fel én is az én motívumaimat.
Nem azért foglalkozunk a Thesszalonikai levelekkel, mert ezekben van a legtöbb információ az elragadtatásról. Nem szeretnék senkit nézetemmel, tanításommal összetörni vagy lealacsonyítani, hogy mint győztes álljak előttetek. Nem keresem a szenzációs témákat. Nem szeretnék a hívők között nyugtalanságot terjeszteni. Motívumaim pásztori jellegűek. Pál maga mondja az 1Thessz 3,4-ben: Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt. Pál felelősségének érezte, hogy előkészítse a hívőket az üldöztetésre, a szenvedésre és nehézségekre. Szerette őket és gondja volt rájuk. Ha most erről beszélünk, akkor én is elő akarok készíteni mindenkit. Mert meg vagyok győződve, hogy az elragadtatás a nagy nyomorúság után fog megtörténni. A hívőknek készen kell lenniük erre az időre, függetlenül attól, hogy mi a gyülekezet utolsó generációja vagyunk vagy sem. Pál úgy készítette elő a thesszalonikai gyülekezetet, mintha ők az utolsó generáció lennének. Így van ez ma is.
A legnehezebb páli igékhez érkeztünk, és ha egy kicsit túlbuzgónak tűnök, akkor türelmet kérek, mert a szöveg nem könnyű. Valaki azt mondta: „Ha valaki a 2Thessz 2. fejezetének összes értelmezését le akarná írni, akkor az olyan lenne, mintha az egész egyháztörténelmet akarná leírni”. Ha egy növényt a tüskéik jellemzik, akkor ezt a fejezetet a nehézségeik jellemzik.
Pál fejtegetései alanyával kezdi: Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti… Az alanyt az előtérbe helyezi. Több dolgot kell erről a versről tudnunk. A prepozíció, az elöljáró szó, az „illeti” vagy az „arra vonatkozólag”. Ez egy fontos kifejezés Pál apostol érvelésében.
Az angol KJ (King James) fordítás így hangzik: Now we beseech you, (könyörgünk, esdekelünk, testvéreim) brethren, by the coming of our Lord Jesus Christ, and by our gathering together unto him… Ennek a fordításnak történelmi jelentősége van, mert J.N. Darby 1830-ban ebből a versből kiindulva dolgozta ki a „pretrib” elragadtatás tanítását. Ez a tanítás 1830 előtt sehol nem volt ismert az egész egyháztörténelemben. Ez az ige, ez a prepozíció „by” (által) indította el Darby fejében a „pretrib” elragadtatás gondolatát. 1850-ben Darby a következőket írta: „A 2Thessz 1-2 igék érttették meg velem 30 évvel ezelőtt, hogy a szentek elragadtatása az Úr visszajövetele előtt, sőt sokkal előbb megtörténhet.” Nem tudom, hogy ez a görög prepozíció pontosan milyen hatást váltott ki Darby gondolkozásában, de saját bizonyságtétele szerint ez az újszövetségi ige volt a szikra, melyből tanítása elindult. Szerinte Pál apostol itt a következőket akarta mondani: „Az Úr eljövetelének és az elragadtatás világosságában vagy annak alapján kérünk titeket, testvéreim, ne higgyétek hogy az Úr napja már eljött.” Darby arra a következtetésre jutott, hogy az elragadtatás az 1. versben és az Úr napja a 2. versben két különböző esemény és közöttük 7 év fog eltelni.
Ezért kell a nyelvet és a prepozíciók jelentőségét megérteni. Hozzá kell fűznöm, hogy minden tanár, aki a „pretrib” elragadtatás nézetét tanítja, beismeri, hogy Darby ezen a ponton tévedett és rosszul értelmezte az igét. A helyes értelmezés az, ahogy Károli vagy a református fordítás alkalmazza: …egybegyűlésünkre nézve… illetve …hozzá való gyülekezésünket illeti. Más szóval Pál ezt követő magyarázatai az Úr visszajövetelére, Krisztus második adventjére vonatkoznak. Ez üzenetének lényege.
A második kérdés, mely felvetődik, a következő: Mi az Ő visszajövetelének a lényege? Miről beszél Pál? Az Úr Jézus Krisztus eljöveteléről, a Vele való egyesülésünk tényéről és ennek igazságáról. Mire utal világosan ebben a versben? Az Ő visszajövetelekor való egyesülésünkre Ővele. Pál itt a gyülekezet elragadtatására utal. Mindaz, aki olvasta, vagy emlékszik az 1Thessz 4-re tudni fogja, hogy amikor Pál a vele való egyesülésünkről beszél, akkor az elragadtatásra gondol. Ezt mindenki elismeri. Az angol KJ fordítás megismétli a prepozíciót és még egy vesszőt is tesz utána: by the coming of our Lord Jesus Christ, and by our gathering together unto him… azaz „az Úr Jézus Krisztus eljövetele által, (vessző) és a mi hozzá való gyülekezésünk által”, mintha ez két különböző esemény lenne. Az eredeti szövegben a két főnév előtt csak egy névelő áll. Pál világosan kifejezi, hogy itt egy eseményről van szó, melynek két oldala van. Ebben a versben arról van szó, hogy az Úr eljövetelekor a gyülekezet elragadtatik.
Mellesleg meg kell említeni, hogy az „egybegyűlés” (episzünagóge) kifejezés az ÚSZ-ben csak kétszer fordul elő. A másik hely a Zsid 10,25, ahol a levélíró inti olvasóit, hogy ne hanyagolják el és ne hagyják el saját gyülekezetüket. Érdekes az is – és ezt nem szeretném túlhangsúlyozni -, hogy ennek a szónak az igei alakja a Mt 24,31-ben és a Mk 13,27-ben fordul elő, ahol Krisztus visszajöveteléről olvasunk a nagy nyomorúság után, amikor a kiválasztottak össze lesznek gyűjtve a föld négy végéről.
Harmadszor meg kell említenünk, hogy Pál apostol levelében nincsenek fejezetek és versek, és így érdekes, amint minden átmenet nélkül, anélkül, hogy egy új „fejezetet” kezdene, beszél az Úr visszajöveteléről és az elragadtatásról összefüggésben a nagy nyomorúság utáni visszajövetellel és az Úr ellenségei feletti győzelmével. Az 1Thessz 1,7-10-ben olvastuk, ahogyan az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában és bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent. Senki nem kételkedik abban, hogy ez a nagy nyomorúság után fog bekövetkezni. Ezt a témát vezeti át megszakítás nélkül a 2,1-ben: Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti… Pálnál nem történik tehát gondolatváltás, az első fejezet gondolatát folytatja.
A negyedik, amit ehhez a vershez hozzáfűznék, a következő: Ezzel a verssel vezeti be Pál apostol az Úr visszajövetelének fejtegetéseit. A „visszajövetel” kifejezés a görögben a „parousia” szónak felel meg. Mindenütt, ahol ez a szó előfordul, ott a Krisztus visszajövetelére vonatkozik. Krisztus parousiája és a mi vele való egyesülésünk. Ez egy diskurzus, egy eszmefuttatás, mely magába foglalja az Úr visszajövetelét és a gyülekezet elragadtatását. Pál csak egy helyen említi ezt a parousiát, a 2Thessz 2,8-ban, amely verset a Károli fordítás jobban visszaadja, mint a református: …az ő megjelenésének feltűnésével. Gondolkozzunk el egy pillanatra!
Amikor Pál a thesszalonikai gyülekezetet Krisztus parousiájának különböző aspektusairól tanítja, melyet a gyülekezet elragadtatásával azonosítanak, majd a parousiát még egyszer egyedül említi meg Krisztus eljövetelével kapcsolatban a nagy nyomorúság után, amikor az Úr eltiporja az Antikrisztust, akkor világos, hogy ez a két esemény azonos. Az első fejezetben azt mondja, hogy amikor Krisztus eljön, akkor két dolgot fog tenni: 1. Meg fogja szabadítani az övéit a szenvedésből és nyugalmat ad számukra. 2. El fogja pusztítani ellenségeit, elsősorban az Antikrisztust. Itt egy eseményről van szó. Krisztus parousiája magában foglalja a szentek egybegyűjtését és ellenségeinek elpusztítását. Ez a 2Thessz 2,1 tartalma.
Figyeljünk az intésre, mely az első verset követi: 2 hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely szellemtől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna.Először: „ne veszítsétek el egyhamar önuralmatokat, ne hagyjátok magatokat felizgatni a hallottak által”. Ellentmondás volt Pál tanítása és a hamis tanítók tanítása között, akik őt követték.
A gyülekezet megzavarodott, elveszítették egyensúlyukat. Meg voltak rémülve. Pál így szól: Ne csináljatok magatoknak gondokat. Később azt is mondja: Ne tévesszen meg titeket senki!
A thesszalonikai gyülekezeti zavart három szóval fejezi ki: 1. Egy szellem! Valószínűleg jött valaki Thesszalonikába és prófétált: az Úr napja már eljött! 2. Vagy valaki hírt hozott, állítólag Pál apostoltól, vagy 3. hoztak egy levelet, amit Pálnak tulajdonítottak, s amiben az állt, hogy az Úr napja már eljött.
Pál azt mondja: Ne higgyetek nekik. Ne higgyetek se próféciának, se beszédnek, se levélnek. Mit mondtak ezek a hamis próféták? A 2. versben áll: mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna. Sokan állítják, hogy itt a szöveg értelme: „mintha az Úr napja már közvetlen közel lenne.” Károli fordítása jobb: mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Hamarosan visszatérek arra, hogy miben állt ez a tanítás.
Hogyan válaszol Pál ezekre a hamis tanításokra? 2,3-4: 3 Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 4 Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. Az Úr napja még nincs itt, mert előtte két dolognak kell megtörténnie: A hittől való elszakadásnak és a kárhozat fia megjelenésének.
Hogy megértsük ennek a kijelentésnek a jelentőségét, szeretném lefesteni és megmagyarázni a thesszalonikai helyzetet, hogy mit is tanítottak ezek a tévtanítók. Részben spekuláció, amit mondok, de mégsem egészen. Ha figyelünk Pál szavaira, akkor látjuk, hogy ő maga írja le a helyzetet.
Azonban anélkül, hogy zavart okoznék, szeretném röviden vázolni azt, amit a „pretrib” mai tanítói mondanának:
a) Arra tanították őket, hogy az elragadtatás a nagy nyomorúság előtt fog lejátszódni és most abban a hitben voltak, hogy elmulasztották az elragadtatást és most a nagy nyomorúságban találják magukat, vagy
b) nem tanították őket erre és most az üldöztetés, amibe belekerültek, a nagy nyomorúság.
Itt egy összefüggés áll fenn. Miben áll ez az összefüggés?
Mondhatná valaki, hogy a thesszalonikai gyülekezetnek nem tanították a „pretrib” elragadtatást, és amint látták szenvedéseiket és hallgatták a tévtanítók beszédeit, azt hitték, hogy belekerültek a nagy nyomorúságba. Ez megzavarta őket. – Ez egy tarthatatlan álláspont, ti. ez érvényteleníti a „pretrib” tanítók álláspontját az 1Thessz 4. és 5. fejezetével kapcsolatban. Ha valaki azt mondja, hogy a gyülekezetet nem oktatták ki a „pretrib” elragadtatás felől, akkor az 1Thessz levélre tett minden utalás semmis és érvénytelen lenne. Ugyanis a „pretrib” elragadtatás tanítói számára az 1Thessz 4. és 5. fejezete a legerősebb érv az egész Bibliában. Most pedig azt mondják, hogy a thesszalonikai gyülekezetet erre nem tanították, vagy nem értették meg a tanítást.
Ha ők nem értették meg, habár Pál közöttük volt és tanította őket, akkor mi hogyan értsük meg? Ezért nagyon valószínűtlen, hogy a gyülekezet nem ismerte ezt a tanítást, amennyiben Pál ezt ott tanította volna.
Másrészt azt mondják, hogy megismertették a gyülekezetet ezzel a tanítással, de a később jött tévtanítók azt mondták, hogy az elragadtatás már megtörtént és ők lemaradtak róla. Itt maradtak és most a nagy nyomorúságba kerültek.
Ha ez tényleg így van, akkor ez a „posttrib”, azaz a nagy nyomorúság utáni elragadtatást bizonyítaná. Miért? Mert Pál nekik azt mondja senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás… Ha tehát azt hitték, hogy lemaradtak az elragadtatásról, akkor ez ellentmondana a „pretrib” elragadtatás tanítóinak, amit tulajdonképpen védeni akartak. Az a nézet, hogy a thesszalonikai gyülekezet azt hitte, hogy lemaradtak az elragadtatásról, lehetetlen állítás. Az 1Thessz 4,17-ben Pál világosan tanította őket, hogy amikor az Úr eljön mi, akik élünk, és megmaradunk, … elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Lehetetlen, hogy akiket Pál az 1. levelének 4. és 5. fejezetében ill. személyesen tanított, azok mind azt hitték volna, hogy ők kivétel nélkül lemaradtak az elragadtatásról. Nemcsak ők, de a többi gyülekezet is, ahonnan ezek a tévtanítók jöttek. Sőt mi több, ez azt jelentette volna, hogy Pál apostol maga is lemaradt az elragadtatásról. A tévtanítók arra hivatkoztak, hogy Pál tanította őket erre.
Szeretnék rátérni arra, hogy nézetem szerint mi volt a thesszalonikai helyzet, ami ennek a problémának a hátterét képezte. A kulcsot Pál apostol tanításában kell keresni, amire őket ottlétekor tanította. Mit tanított Pál? Olvastuk a 2. fejezet 1-4. és 6-12. verseit. Tanította őket a próféciai igazságokra. Az Úr napja nem jön el, míg a hittől való elszakadás és az Antikrisztus megjelenése meg nem történik. Erről beszélt Pál, amikor közöttük volt. Pál világosan hirdette, hogy az Úr napja a nagy nyomorúság után következik be. Ezt nem lehetett még világosabban megfogalmazni. Mit mondott azután Pál magáról az Úr napjáról? Azt, ami az 1Thessz 4. és 5. fejezetében áll. Az 1Thessz 4. fejezetében a gyülekezet elragadtatásáról beszél anélkül, hogy említette volna a hogyant és a mikort. Vigasztalni akarta azokat a hívőket, akik elvesztették szeretteiket. „Ne szomorkodjatok, részük lesz az Úr visszajövetelében, sőt a feltámadásban még inkább előnyben lesznek.”
Az 1Thessz 5. fejezetében aztán az Úr napjáról beszél minden átmenet vagy témaváltás nélkül. Láttuk, hogy Pál szerint az elragadtatás az Úr napjának első eseménye lesz. Az Úr napja az Úr eljöveteléből, a szentek elragadtatásából és az Úr ellenségeinek elpusztításából tevődik össze. Az 1Thessz 5. fejezetéből világos, hogy az Úr napja két eseményből áll: 1. A szentek megszabadításából az elragadtatás által és 2. az Úr ellenségeinek, a hitetlenek elpusztításából. 1Thessz 5,1-3: Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, 2 mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3 Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. A hitetlenekre meglepetésszerűen tör rá ez a nap, mint egy tolvaj és romlást hoz rájuk. Ugyanerről ír Pál az 1Thessz 1-ben, ahol Krisztusnak a hitetlenek feletti haragjáról ír. 1Thessz 5,4-6: Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. 5 Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 6 Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. A hívőket nem éri meglepetés. Ők ismerik eljövetelének előjeleit és nem lesznek meglepve. Mik ezek a jelek, melyek eljövetelét megelőzik? Pál nem említi ezeket itt, nem is kell megemlítenie. Amikor náluk volt (2Thessz 2,5) tanította őket erről. Szólt a két jelről, mely Krisztus eljövetelét megelőzi. A 2Thessz 2,3-ban említi: Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. Ezért nem lesznek meglepve a hívők ettől a naptól. A hívők más szemmel nézik a történelmet, mint a hitetlenek. Ez ezeknek a verseknek a háttere amiből megérthetjük, hogy mit is tanítottak a tévtanítók. Elmentek Thesszalonikába és azt hirdették: „Hírt hoztunk Páltól, beszéltünk vele, sőt egy levelet is hoztunk tőle aláírásával. Azt írja, hogy az Úr napja már itt van. Eljövetelének ideje eljött.” – Mit váltott ki ez a gyülekezetben?
Egyesek annyira felizgatták magukat, hogy feladták hivatásukat, állásukat, és össze-vissza szaladgáltak, hogy másokat felkészítsenek az elragadtatásra. Mások csak megzavarodtak, nem tudva, mit csináljanak. Voltak, akik attól féltek, hogy nem voltak elég éberek és lemaradtak a napról. Az 1Thessz 5,6-ban nyomatékosan mondja Pál: Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Most pedig azt mondják ezek a tévtanítók, hogy az Úr napja már itt van és meg vannak félemlítve, hogy lemaradtak, hívő életükben csődöt mondtak. Ezek a tévtanítók Pálra hivatkoznak, és ez teljesen ellentmond annak, amit Pál nekik korábban mondott. Nagy zavart okozott ez. „Félreértettük volna Pált, amikor közöttünk tanított? Tényleg eljön Krisztus az Úr napja előtt?” Pál levelében tisztázza: Nem, semmiképpen! 5 Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? „Mondtam nektek, hogy az Úr napja nem fog eljönni, amíg ezek az események be nem következnek! Miért gondoljátok, hogy az elragadtatás és az Úr napja két különböző dolog? Nem írtam nektek első levelemben (5,10), hogy az Úr napja mint egy tolvaj fogja meglepni a hitetleneket?” A 2Thessz 2,8-ban azt mondja Pál, hogy a Krisztus visszajövetele és az Úr napja szorosan össze vannak kötve. Csak miután teljességében nyilvánvaló lesz a hitehagyás, a törvényszegés és a gonoszság, miután az Antikrisztus a Sátán hatalma által véghezviszi tetteit (2,4), csak akkor, és nem előbb, jön el az Úr napja. Akkor ragadtatnak el a szentek, akkor lesznek megmentve és találnak nyugalmat. Mikor fog ez bekövetkezni? …nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, 8 tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának (2Thessz 1,7-8).
Ez volt a probléma Thesszalonikában és ezt akarta Pál apostol tisztázni.
Feltételezzük, hogy a nagy nyomorúság előtti elragadtatás (pretrib elragadtatás) helyes és Pál apostol ezt tanította az első levelében. Miért nem említi meg itt, miért nem ismétli meg és erősíti meg ezt a tanítást a második levelében? Pál mindent tisztázhatott, minden zavart kiküszöbölhetett volna. Mondhatta volna: „Nyugodjatok meg, az elragadtatás megelőzi az Úr napját. Ne legyen gondotok az Úr napját vagy a szenvedéseiteket és az üldöztetést illetően, se a hitehagyás, se az Antikrisztus ne okozzanak gondot, hiszen az Úr mindezek elől el fog titeket ragadni. Ez ne legyen probléma, ezzel nem kell foglalkoznotok.” Miért nem mondta ezt Pál? Azért, mert nem hitt a nagy nyomorúság előtti elragadtatásban. Mondhatta volna a 2Thessz 2,2-ben: …ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely lélektől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna, hiszen az elragadtatás megelőzi ezt! Ez az, amit Pál nem mond! Pál azt mondja: …ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, mert először jön a nagy nyomorúság.
Ha összekötjük azt, amit Pál az 1Thessz 5-ben tanított, hogy a hívők éberek legyenek azzal, amit 2Thessz 2-ben ír, hogy az Úr napja nem jöhet el a nagy nyomorúság előtt, akkor fel kell tenni a kérdést: Van ennek értelme, ha a hívők akkor már nem lennének a földön? Miért kellene Pálnak inteni a thesszalonikai hívőket, hogy ügyeljenek és várjanak az Úr napjára, ha már 7 évvel azelőtt elragadtattak és már nincsenek a földön? Ha Pál hitt volna a pretrib elragadtatásban, akkor félbeszakíthatta volna az 1Thessz 5-ben írt szavait: „Mindez nem kell, hogy foglalkoztasson titeket, hiszen ehhez semmi közötök nem lesz, mivel már nem lesztek a földön.” Pál azt mondja: Legyetek éberek és tartsátok nyitva szemeiteket!
Mik azok az események, amelyeknek az Úr napja előtt be kell következniük? A hittől való elszakadás (erről később lesz szó) és a bűn emberének a megjelenése. Mit fog tenni? 4 Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. Erről is majd későbben lesz szó.
Nem áll szándékomban más nézeteket letiporni. Nem ez motivál. Számomra fontos az, hogy a hívők józanok legyenek. Senki nem tudja, hogy mi vagyunk-e a gyülekezet utolsó nemzedéke a földön. Lehet, hogy az Úr csak 50, 100 vagy 1000 év múlva fog eljönni. Annak a lehetősége, hogy mi vagyunk az utolsó generáció, épp olyan nagy, mint amikor Pál a thesszalonikaiaknak írta levelét és intette őket, hogy legyenek éberek. Ha tényleg mi vagyunk az utolsó generáció, akkor nem szeretném, ha valaki szemrehányást tenne nekem: Károly, miért nem figyelmeztettél erre! Várjatok és vigyázzatok!