A prófécia nemcsak az emberek kíváncsiságát elégíti ki, hanem a jövő kinyilatkoztatása által vigasztalást és építést is jelent az emberek számára. Nagyon fontos tudni azt, hogy amikor prófétai írásokat olvasunk, akkor nem csak a jövő iránti kíváncsiságunkat elégítsük ki. Ha pontosan ismernénk a jövőt, gazdag emberek lehetnénk. Ha tudnám, hogy jövő héten hogy fognak állni a Chrysler vagy a Nestlé részvényei, sok pénzt kereshetnék. Akkor beavatott lennék. A prófécia nem a kíváncsiságunk kielégítését szolgálja, hanem nagyon fontos szerepet tölt be a vigasztalásban. A Thesszalonikabeliekhez írott első levelében Pál Krisztus visszajöveteléről beszél és levelét a következő szavakkal zárja a 4,18-ban: „Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!” A prófécia tehát a keresztyének vigasztalását szolgálja. Az 1Thess 5-ben azt mondja Pál, hogy ez nem csupán egy vigasztaló igazság, hanem egy olyan igazság is, amely építi a hitünket. Meg vagyok győződve arról, hogy ha tudnánk a szívünk legmélyén, hogy az Úr Jézus visszajövetele bármelyik pillanatban megtörténhet, akkor ez teljesen megváltoztatná az életünket.A prófécia akkor is nagy segítséget jelent, amikor figyeljük a mai politikát és embereket. Segít abban, hogy jobban megértsük az embereket és az eseményeket.
A Scofield biblia kiadója egy prédikációjában elmesélt egyszer egy történetet egy barátjáról, aki nagyon jól ismerte a bibliát, de éppolyan jól ismerte Shakespeare műveit is. Ez a barátja azt mondta neki, hogy egyszer nagyon szívesen elmenne Stratford-upon-Avonba, ahol minden nyáron Shakespeare drámáit mutatják be. Ha csak 10 percre benézhetne a színpad mögé, hogy hogyan készítik elő a díszleteket és a színészeket egy darabhoz, teljes bizonyossággal meg tudná mondani, melyik darabot fogják azon az estén játszani. – A prédikátor megkérdezte a barátját, hogy mit ért ez alatt? Ő azt válaszolta: „Ha a függöny mögé nézhetnék és azt látnám, hogy egy középkori kastély díszleteként nagy szürke köveket állítottak fel, akkor a Macbethet egyből kizárhatnám, mivel annak első felvonása egy kihalt, sivár helyen játszódik. A Rómeó és Júlia egy nyílt téren kezdődik, az Othellóban és A velencei kalmárban velencei díszlet van; mivel nincsenek hajók a Vihart is ki kellene zárnom, és az Antóniusz és Kleopátra is egy teremben kezdődik. Kevés dráma marad ki. Így tehát megfigyelem a színészeket, akik a darabra készülnek. Tudom, hogy nem a Julius Cézárt fogják játszani, mert nem látok tógába öltözött embereket. Ekkor látok egy párt, akik királyi öltözékben vannak, és egy alakot, aki kísértetnek van öltözve. Már majdnem kitalálom, amikor a falra tekintek és látok két dán címerrel ellátott pajzsot. Ekkor minden kétséget kizáróan tudnám, hogy ma a Hamletet fogják játszani.”
Amikor kezünkbe vesszük a Bibliát hasonló helyzetben vagyunk. Isten minden eszközt és kelléket rendelkezésünkre bocsátott, hogy megérthessük azt a drámát, amely körülöttünk játszódik. Ha követjük a Biblia tanítását és megfigyeljük az embereket a díszletek mögött, akik az utolsó felvonásra, az utolsó időkre, az utolsó jelenetre készülődnek, akkor jobban megérthetjük az eseményeket, és saját lépéseinket jobban tudjuk irányítani a Szentszellem segítségével, ezáltal megadjuk Jézus Krisztusnak a tiszteletet. Amikor prófétai irásokat olvasok, akkor ezt mindig az újságok szalagcímeinek fényében teszem. Az újságokban megtalálhatjuk azt, hogy Isten hogyan rendezi be a színpadot az utolsó idők darabjához. Ismerjük az eseményeket, ismerjük a helyet Isten Igéjéből, de ha megfigyeljük napjaink történéseit és eseményeit, akkor tudatos lesz bennünk a készülődés. Azok, akik ismerik a Bibliát, már felismernek figyelemreméltó jeleket. Mi, akik ismerjük Jézust, várjuk Őt és az elragadtatást. Bizonyos események már előrevetítik árnyékukat. Egyre gyorsabban változó jelenetek korában élünk.
Ézsaiás kora hasonló volt napjainkhoz. Ézsaiás átélte Asszíria világhatalommá válását. Az asszír nép kegyetlen volt. Ez emlékeztet a mai Irakra. Ézsaiás szolgált jó és rossz uralkodók alatt is. Júda 5 királyának uralkodását élte át. Ézsaiás Jeruzsálemből származott, Júda fővárosából. Ismerte Uzzijjá királyt, aki egy jó uralkodó volt, ismerte Jótámot, aki szintén jó király volt, ismerte Áházt, aki rossz király volt, Ezékiást is Júda egyik legnagyobb királyát. És valószínűleg ismerte Manassét is, Júda egyik legrosszabb királyát.
Ézsaiás Uzzijjá uralkodásának idején született. Uzzijjá Krisztus előtt 767-től uralkodott. Ézsaiás körülbelül Krisztus előtt 765-ben született. A prófétai szolgálatra pedig 740-ben lett elhívva, abban az évben, amikor Uzzijjá király meghalt. Ézsaiás ekkor 25 éves volt.
Ismerte Uzzijjá uralkodását, aki politikailag egy erős nemzetet formált. Kijáratot épített Júdától a tengerhez. Haditengerészetet épített fel és egy több mint 300.000 férfiból álló hadsereget hozott létre. Megerősítette az ország védelmi vonalait. Uralkodása alatt jólét volt az országban. A 2Krón 26,15-ben ez áll: „Csináltatott Jeruzsálemben ötletesen kitervelt hadigépeket az őrtornyokra és a szegletbástyákra, nyilak és nagy kövek kilövésére. Így azután messzire eljutott a híre, mert ezekben csodálatos segítséget kapott; végül igen megerősödött.” Júda nagy hatalomra tett szert Uzzijjá király uralkodása alatt.
Azután történt valami Uzzijjá életében, és uralkodásának utolsó 12 évében egy szellemi örvénybe került. Egy nagy bűnt követett el, erről a 2Krón 26,16-ban olvashatunk: „Amikor azonban megerősödött, vesztére felfuvalkodott, és vétkezett Istene az Úr ellen. Bement ugyanis az Úr templomába, hogy illatáldozatot mutasson be az illatáldozati oltáron.” Sok olyan ember van, akiknek a nehézségek sokkal inkább előnyükre szolgálnak, mint a jólét. Uzzijjá is ilyen ember volt. Szépen haladt, amíg megerősödött, de amikor erős lett, akkor felfuvalkodott a vesztére. Megfigyelted már ezt keresztyének esetében is? Az ellenszél az életükben ellenállást munkál ki, és ilyenkor többet gondolkoznak szellemi dolgokon. A nehézségek közepette a keresztyén ember többször fordul Isten Igéjéhez és többet imádkozik. A jólétben sokszor úgy gondoljuk, hogy már nincs szükségünk Istenre. Ezt nem mondjuk ki, de így viselkedünk. Függetlenek leszünk, minden megy, mint a karikacsapás. Az idős ember gyakran önmagában bízik. Uzzijjá elkövetett egy súlyos bűnt, amikor bement a templomba. A Krónikák második könyvében azt olvassuk, hogy a papok vissza akarták tartani attól, hogy illatáldozatot mutasson be, de nem tudták mit tegyenek, hiszen ő mégiscsak a király volt. De volt egy valaki, aki tudta, hogy állítsa meg Uzzijját, és ez Isten volt. Isten közbelépett, ahogy azt a 26,19-ben olvashatjuk: „Erre felbőszült Uzzijjá, akinek éppen a kezében volt az áldozathoz való füstölőedény. De amikor felbőszült a papok ellen, poklos folt jelent meg a homlokán az Úr házában levő papok előtt, az illatáldozati oltár mellett.” A szívében elkövetett bűn látható lett a homlokán.
Érdekes, hogy Uzzijjá, bélpoklosként – a zsidó törvénynek megfelelően – egy elkülönített házban kellett élnie. Erről a 2Krón 26,21-ben olvasunk: „Uzzijjá király poklos maradt halála napjáig, és egy elkülönített házban lakott poklosan, mert kizárták az Úr házából.” Nem mehetett többé a templomba, mert illatáldozatot akart bemutatni, amit csak a papoknak volt szabad megtenniük. Ézsaiás próféta azt írja az Ézs 6,1-ben:„Uzzijjá király halála évében láttam az Urat.” Hol látta Ézsaiás az Urat? A templomban, Isten házában. Az a bűn, amit Uzzijjá elkövetett, megakadályozta, hogy megláthassa Isten dicsőségét. Uzzijjá egy nagy király volt, de elbukott. A Biblia azt mondja, hogy Uzzijjá egy nagy király volt, és Isten megáldotta őt. De az Ige mond még valami mást is Uzzijjáról. Megengedte a hamis istenek, a bálványok előtti istentiszteletet. Uzzijjá egy nagy király volt, és élete végének megtagadása ellenére nem akadályozta meg a nép eltávolodását Istentől. Uzzijját fia, Jótám követte a trónon. Ő is jó király volt. Gondoskodott róla, hogy háza szoros kapcsolatban legyen Isten házával. De ő is megengedte a bálványimádást. Folytatódott a bálványimádás annak ellenére, hogy Jótám jó király volt.
Az Ézs 2-től az Ézs 4-ig e 2 király (Uzzijjá és Jótám) uralkodásának hátteréről olvashatunk. A jólét ideje jellemezte uralkodásukat, de ez egyben a belső romlás ideje is volt. Nem fedezünk itt fel egy nagy hasonlóságot Európával és Amerikával? Olyan jólétben élünk, mint még soha. Egy országban sincs teokrácia, így nehéz hasonlóságot felfedezni. De Amerikában, ahol azt írják rá a pénzre, hogy „in God we trust”, (Istenben bízunk) és minden politikus azt mondja beszéde végén: „God bless America” (Isten áldja Amerikát), nagy a romlottság. Európában teljesen figyelmen kívül hagyják Istent. A romlottság, züllés megmutatkozik az erkölcsben (erkölcstelenségben), az utcákon, a politikai életben, de a templomokban, sőt az evangéliumi gyülekezetekben is. Kívülről úgy néz ki, hogy minden rendben van, de belül betegek vagyunk, és egy olyan spirálban találjuk magunkat, ami eltávolít bennünket Istentől.
Amikor Ézsaiás ezeknek a királyoknak az életét szemlélte, a Szentszellem egy üzenetet bízott rá Júda és Jeruzsálem számára. Láthattuk, hogy első üzenete a gonoszsággal és az istentisztelettel volt kapcsolatos. Az istentiszteleteken rengeteg külső vallásos megnyilvánulás és kegyesség volt jelen, de belülről nézve minden langyos és üres volt, hiányzott belőle az élet és a valóság.
Ézsaiás most szemügyre veszi Jeruzsálemet és azt látjuk, hogy két kép van Jeruzsálemről. Az első képet az Ézs 2,1-5-ben találjuk. A másik képet az Ézs 4,2-6-ban. Az első kép az eljövendő Jeruzsálemet írja le. Ézsaiás már látja, hogy milyen lesz az eljövendő Jeruzsálem. Azután visszatér a jelenbe, és az Ézs 2,6-tól az Ézs 4,1-ig korának Jeruzsáleméről ír. Micsoda különbség van a két Jeruzsálem képe között! Végezetül az Ézs 4,2-6-ban összefoglalja azt, hogy milyen lesz Jeruzsálem az utolsó időkben.
Remélem, hogy elolvastátok ezt a próféciát! Szeretnélek titeket bátorítani és buzdítani, hogy újra és újra olvassátok el ezt a próféciát!
Most elolvasom az Ézs 2,1-5-t: „Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről: Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfe-nyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Jákób háza, jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában!” Az az ige, amelyet Ézsaiás látott – az ember normális esetben nem lát igéket – nem egy extázisban átélt álom volt, hanem egy prófétai látomás. A héber „chazah” szó, amit úgy lehet fordítani, hogy „látott”, eredetileg azt jelentette, hogy „széthasadt”, vagyis az ember „bele láthatott valamibe”. Ez egyfajta szellemi percepciót, észlelést jelent. Az ige, amit Ézsaiás látott olyasmi volt, amit a Szentszellem bevésett az ő szellemébe.
Tudnunk kell azt, hogy egy prófétának kettős szolgálata volt. Belepillanthatott a jövőbe, és az eljövendő dolgokat Isten Szelleme által papírra/pergamenre is vetette. Tudott jövendölni. A próféták azonban nem mindig ebben az értelemben prófétáltak. Nemcsak előre látásuk volt, hanem belelátásuk is. Isten megajándékozta őket azzal a képességgel, hogy beleláthassanak egy ember vagy egy nemzet életébe és meg tudjanak ítélni szellemi dolgokat. A próféták nemcsak jövendöltek, hanem Isten Szavát mondták. Isten kinyilatkoztatását közvetítették az emberek felé. Ez a kinyilatkoztatás a jelennel vagy a jövővel kapcsolatos tennivalókról szólt. Belátást és előrelátást tartalmazott. Ézsaiás a jövőbe pillantott és látta a jövőt Isten jelenlétében.
Figyeljük meg az Ézs 3,8-at: „Bizony, elbukik Jeruzsálem, és elesik Júda, – mert nyelvükkel és tetteikkel az ÚR ellen fordulnak, és dicsőségével szemben engedetlenek (provokálóak).” Ézsaiás a világot Isten dicsőségének szemüvegén keresztül látja. Isten megengedi a prófétáknak, hogy ők is olyannak lássák az embereket, amilyennek Isten látja őket. – Amikor Isten Igéjét olvassuk, nem szabad elfelejtenünk, hogy Ézsaiás nem csak egy olyan próféta volt, aki évezredekkel ezelőtt továbbadta azt, amiről azt gondolta, hogy az Isten Igéje. Isten maga az, aki Ézsaiás által szólt. Ézsaiás Isten dicsőségének szemüvegén keresztül látott.
Nézzük most meg a szövegösszefüggést. Júdáról és Jeruzsálemről van szó. Júdáról nagyon kevés dolgot mond. Ézsaiás jeruzsálemi polgár volt. Ézsaiás Jeruzsáleme a témája minden próféciájának. Mindent Jeruzsálemre vonatkoztatva látott. Igen, Ézsaiás lenéz egy magas hegyről és végignéz a körülötte lévő nemzeteken, de amit mond, azt mindig Jeruzsálemre vonatkoztatva mondja. Ő Jeruzsálem és Júda prófétája, és amikor nemzetekről beszél, mindig ezekre való tekintettel szól. Demosztenészre Athén, Ciceróra Róma volt hatással, Ézsaiás pedig Jeruzsálem és Júda prófétája volt.
Ézs 2,2: „Az utolsó napokban …” Amikor az „utolsó napokban” kifejezést olvassuk a Bibliában, tudnunk kell, hogy ez egy messiási kifejezés. Nagyon gyakran előfordul az Ószövetségben és mindig az elkövetkezendő napokat jelenti, a Messiás földre való eljövetelének adventjét. „Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye.”Ha meg van a Scofield Biblia jegyzetei, akkor ott a a következőt fogod találni: „A hegy a Szentírásban szimbolikusan egy királyságot, egy tekintélyt vagy egy uralmat ábrázol.” Ez valóban így van, de erre a részre ez szerencsétlen módon nem illik. Itt a próféta a templomhegyről beszél, illetve arról a hegyről, ahol a templom állni fog, megerősödik és megszilárdul. Itt a próféta nem elsősorban a messiási birodalomról beszél, hanem Jézus visszajövetelének topográfiai változásairól. Zakariás próféta beszél az Úr Jézus visszajövetelét kísérő nagy földrengésről, topográfiai változásokról beszél, amelynek során a hegy, ahol a templom állni fog, az összes nép hegyei fölé fog emelkedni. „Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép.” Más szavakkal kifejezve, helyreáll a messiási istentisztelet Isten hegyén, amely a föld hegyei fölé fog magasodni. Magától értetődik, hogy nem ez a fontos, hanem az, hogy újra visszaáll az istentisztelet.
„3. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás (a törvény), és az ÚR igéje Jeruzsálemből.” Ézsaiás idejében az emberek Úgy tekintettek Jahvéra, mint a sok kis Isten egyikére, mint pl Asherára vagy Baálra. Ézsaiás azonban azt mondja, hogy eljön a nap, amikor a föld népei Jeruzsálembe jönnek, és ott lesz a föld szellemi fővárosa, ahol a messiási istentiszteletet gyakorolják. Ez az előfeltétele az Úr Jézus eljövetelének, Ézsaiás azonban erről semmit sem mond. A későbbi fejezetekben viszont ír erről is. Itt csak azt mondja el, hogy Jahve lesz az egyetlen Isten a földön.
Azt is elmondja, hogy a Sionról fog jönni a tanítás. Ez egy Babilontól való visszatérés. Bábelben azt mondták az emberek: „Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.” (Gen 11,4 / 1Móz 11,4) Miután összefogtak, elveszítették az Istentől való függés tudatát és elhagyták őt. Ezért Isten szétszórta őket a föld minden részére. Bábel vagy Babilon a nyelvek összezavarodása által a káosz helyeként lett ismert. – A Messiás eljövetelével a népek ismét összegyűlnek majd Jeruzsálemben, hogy imádják Jahvét. Ez a Bábeltől való visszatérés. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Isten mennyire fontosnak tartja azt, hogy az ember ismerje a törvényt. Ha ezt le szeretném fordítani napjaink nyelvére, azt mondanám, hogy ez a következőt jelenti: az emberek az ezeréves királyságban is tanulmányozni fogják Isten Igéjét. Szeretném kihangsúlyozni azok számára, akik a bibliaórákon mellékesnek tekintik a Biblia tanulmányozását. A Biblia ismerete és tanítása rendkívül fontos. És ugyan nagyon fontos, de nem elég csupán csendességet tartani, néhány kegyes gondolaton elmélkedni, szellemi magasságokat átélni, mintha a felhők fölött lebegnénk egészen addig, amíg fel nem ébredünk a földön. Sokkal de sokkal fontosabb a Szentírás igazságait és alapelveit ismerni, mert ezeken alapulnak az ígéretek, és a megtanult dolgok fognak segíteni nekünk, amikor nehézségekkel találjuk szembe magunkat az életben, amikor valamilyen problémánk van vagy valamilyen váratlan helyzetbe kerülünk. Csak az az igazság fog bennünket átsegíteni ezeken a helyzeteken, amelyet megtanultunk. Ezért kell ismernünk a tanítást! A tanítás nem öncélú, nem pusztán egy akadémiai tudományág! Ezért találom különösen érdekesnek, hogy az ezeréves királyságban is fogunk doktrinákat tanulni. A népeknek ismerniük kell ezeket. Nem tudom, hogy vajon bibliaórákon vagy alapkurzusokon fogunk-e részt venni, de egy valami biztosan más lesz: a tanár. Ott fogok ülni a padban és Pál, Péter, Jakab és a többiek fognak bennünket tanítani. Ha a Biblia olyan nagy hangsúlyt fektet rá, akkor nekünk mennyivel inkább hangsúlyoznunk kell a tanulás fontosságát! Meg kell értenünk, hogy mit mond nekünk Isten Igéje. Mit tanít nekünk az Írás. Mit jelent a megszentelődés, megváltás, a helyettesítő áldozat, mit jelent a teleológia (a célirányos emberi cselekedetek tanítása), az ontológia (a világrend végcélja), stb. Ezekre a kérdésekre választ kell találnunk, mert gyakorlati jelentőségük van.
Ézs 2,4: „Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet.” Ne felejtsük el, hogy Isten a szeretet Istene, aki megbocsát, aki felment minket. Ez csodálatos, de Ő ugyanakkor bíró is. Az ítélet szükséges. „Ítéletet tart a nemzetek fölött” Gondoljunk a régi nagy nemzetekre, akiknek nagy szavuk volt, akiknek nagy céljaik voltak, akik azonban Istennek szándékosan ellenálltak. Nem a kommunisták mondták, hogy eltemetünk titeket, kapitalistákat? És mi a helyzet ma? Nem ugyanezt a nyelvet használta Isten a föld nemzeteire? Az Ószövetség és az Újszövetség egyaránt azt mondja, hogy amikor Jézus visszajön olyan nagy lesz a konfliktus a nemzetek és Isten között, hogy hónapokra lesz szükség ahhoz, hogy eltemessék a halottakat.
Eljön az idő, hogy a fiatal embereket nem sorozzák be katonának. 4. vers: „Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” Ez lesz a messiási béke, ha majd Jézus visszajön. Ezt a békét nem politikusok fogják megteremteni. Amíg azonban az Úr vissza nem jön, nem lesz béke. Semmilyen előadás, semmilyen ENSZ határozat nem fog békét hozni, legfeljebb látszólagos békét.
Sokat beszéltem ezekről a versekről, mert nagy jelentőségük van. Az Ézs 2,6-tól a 4,1-ig Ézsaiás már nem az utolsó napokról beszél, hanem saját korának napjairól. Figyeljük meg a kontrasztot. Ha még nem vetted észre Ézsaiás könyvének olvasásakor ezt az ellentétet, olvasd el még egyszer.
Az Ézs 2,1-5-ben Ézsaiás a távoli jövő Jeruzsáleméről beszél, amikor ott lesz a Messiás. Most pedig olyannak írja le a várost, amilyennek ismerte. – a 2,3-ban Isten törvényét tanítják a népeknek. Most, a mai Jeruzsálemben a város tele van „keleti szokásokkal, jelmagyarázókkal, …” és bálványokkal. A jövőben kardjaikból kapákat fognak kovácsolni, most „embereid fegyvertől hullnak el, vitézeid a harcban.” (Ézs 3,25)
A jövőben áldott lesz a város, mert Isten Igéjét fogják tanítani. Ma a materializmus és a kereskedelem uralja Jeruzsálemet. Micsoda nagy különbség van a jelenlegi és a jövőbeli Jeruzsálem között! A próféta, aki a jövőbe pillantott, most belelát a jelenbe. Olyannak látja a körülményeket és a történelmet, amilyennek Isten látja. Nincs időnk arra, hogy mindent megbeszéljünk, ami itt áll, nem lennénk vele készen az Úr Jézus visszajövetele előtt. Ezt ti magatok is el tudjátok olvasni. Ézsaiás a materializmust támadja. Az ország tele volt ezüsttel és arannyal, és kincseinek nem volt vége. Országa tele volt lovakkal, kocsijai sorának nem volt vége, mintha BMW-kel, Mercédeszekkel és Rolls Roysokkal lett volna tele. Ezeknek feleltek meg az akkori kocsik és lóerők. Nem rossz dolog, ha valakinek ilyen kocsija van, de az már rossz, ha az ember szíve túlságosan ragaszkodik hozzá. Istennek kell az első helyen állni életünkben. Előfordulhat, hogy valaki irigykedik egy Rolls Royce tulajdonosára, és ugyanakkor Istent nem az első helyen áll az életében. Ha egy ilyen embernek meglenne rá a pénze, talán három Rolls Royce-t is venne.
Materializmussal, világi politikával, keleti kultuszokkal volt tele az ország. Országa tele volt bálványokkal. (2,8): „Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak.” Babilon befolyása érezhető volt Izraelben az asszírok által. Barátságban voltak az istentelen népekkel ahelyett, hogy Istenre hagyatkoztak volna. Egyiptomban kerestek segítséget. – Ezután a nők hiúságát említi.
Azután ezt olvassuk az Ézs 3,4-ben: „Ifjakat teszek vezéreikké, és sihederek (kisgyermekek) uralkodnak rajtuk.” 3,12: „Ó népem! Gyermekek sanyargatnak (gyerekek az elnyomóik), asszonyok uralkodnak rajtad! Ó népem! Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged”. Arról az anarchiáról írt Ézsaiás, amelyet a fiatal uralkodók okoztak. Mi is sokat halljuk manapság: nincsenek igazi nagy vezetőink. Mindenhol kritizálják a vezetőket. Amikor egy nép elfordul Istentől, akkor ez nemsokára a körülményein is láthatóvá válik.
Ézsaiás a 3. fejezet elejétől célzottan beszél azokról a vezetőkről, akik a felsőbb osztályhoz tartozó gazdag, befolyásos emberek. Végezetül a 3,8-ban azt írja: „Bizony, elbukik Jeruzsálem, és elesik Júda, – mert nyelvükkel és tetteikkel az ÚR ellen fordulnak, és dicsőségével szemben engedetlenek.” Valami provokálta Ézsaiást ennek a versnek a megírására. Ézsaiás egy hazafi volt és amikor azt mondta, hogy „elbukik Jeruzsálem”, úgy érezte, mintha saját maga is áruló lenne. Amikor azt mondja, hogy „elesik Júda”, akkor az ellenségei azt mondhatnák, hogy tévtanító, és nem áll Jeruzsálem és Júda mellett.
Nekünk keresztyéneknek figyelemmel kellene kísérnünk az állampolitikánk körülményeit, helyzetét. Ézsaiásnak volt mersze felállni, és elmondani az igazságot azoknak az embereknek, akiket szeretett. Nem könnyű számunkra kedves embereknek megmondani, hogy elestek, elbuktak és cserbenhagyták Istent!
Mit kell hát tennünk? Az Úr azt mondja a Lk 14,34-ben: „Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas: tehát kidobják.” Hogy fog kinézni Júda és Jeruzsálem jövője? Egy valami következik: az Ítélet. Az Ézs 2,6 –tól a 3,26-ig Ézsaiás hétszer használja az „azon a napon” kifejezést. Elmondja azt is, hogy mit jelent az a nap. Ézs 2,19: „Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az Úr félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. 20 Azon a napon 21 bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az ÚR félelmes fensége és méltósága elől, hogy megrémítse a földet.” Amikor Isten megrendíti a földet, az emberek Isten megjelenésétől való félelmükben elbújnak, mint az állatok. „Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni” (Zsid 10,31).
Ézsaiás azt mondja, Jeruzsálem egyetlen reménye az ítélet.
A 4. fejezetben az eljövendő Jeruzsálemről olvasunk, az Úr Jeruzsáleméről. Nincs reménység Jeruzsálem számára? De van reménység, az ítélet után. Ugyan a városról van szó, de nem a város van a középpontban, hanem Isten. 4,2: „Azon a napon ékes és dicső sarjat ád az Úr, a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Izraelből megmaradnak.” Mit jelent az „Úr sarja”? Ezt a kifejezést a Messiásra használja Ézsaiás. Ez egy terminus technicus, amellyel a Messiást, mint sarjat írja le, aki magából Istenből hajt ki. Leírja Jézus isteni természetét. Jeremiás is beszél sarjról, Zakariás pedig kétszer említi. Ha megfigyeljük ezt a 4 helyet, ahol a „sarj” kifejezés előfordul, akkor megállapíthatjuk, hogy mind a 4 kép Jézusról szól, és ezek a képek az Újszövetségben is előfordulnak. Jeremiás például „Dávid sarjának” nevezi. Ő a király, a sarj. A Jer 23,5-ben azt olvassuk: „Eljön majd az idő – így szól az ÚR – , amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint tár el az országban”. A Zak 3,8-ban ez áll: „Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve” Az Ézs 4,2-ben pedig ez: „dicső sarjat ad az Úr”.
Egy (1) igaz sarj, a király, (2) egy szolga, akit sarjnak neveznek, (3) egy ember, akinek sarj a neve, és (4) az Úr sarja. Az Újszövetségben 4 evangélium van; a Máté evangéliuma királyként mutatja be Jézust, Márk evangéliumában Jézus szolgaként jelenik meg: Jézus, aki az Atya akaratát cselekszi. A Lukács evangéliumában, emberként ismerhetjük meg az Urat; ezt követi a János evangéliuma, amelyben nem találunk nemzetségi táblázatot, hiszen Jézus Isten Fia, Jahve sarja. Ez az evangélium Jézus isteni természetét emeli ki.
Az Ézs 4,2- ben azt is olvashatjuk, hogy „a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz”. A föld gyümölcse szókapcsolat szintén egy messiási kifejezés. Ő Jehova sarja, a maga istenségében. Ugyanakkor a föld gyümölcse a maga emberségében is. Ez a kifejezés tökéletesen szemlélteti Jézus Isten-Ember mivoltát. Itt megfigyelhetjük Jézus kettős természetét: Dávid testi leszármazottja, és egyben Isten Fia isteni természettel.
Ézs 4,3: „Akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben, aki csak föl van írva az élők közé a jeruzsálemiek közül.” Megmaradni, kiválasztottnak lenni, az élők közé fölíratni! Senki nem lesz ott a mennyben, aki nem lett kiválasztva. – Te kiválasztott vagy?
Figyeld csak meg az erkölcsi tisztaságát azoknak, akik majd ott lehetnek ebben a városban: 4 „Ha lemossa az Úr Sion leányainak a szennyét, és leöblíti Jeruzsálem vérét ítélő szellemével, megtisztító szellemével, …” Megtisztítás ítélet által! Ha felállíttatik Isten királysága, és az embereknek bemenetelük lesz Őhozzá, akkor ez Izrael számára majd az ítélet után fog megtörténni. A nagy nyomorúság és szenvedés a megtisztulást szolgálja.
A 4. fejezet azzal fejeződik be, hogy Isten biztosítja védelmét Júda, Jeruzsálem számára és mindazok számára, akik az országában lesznek: 5 „Akkor teremt az ÚR a Sion-hegy egész területe és a gyülekezet fölött nappal felhőt és ködöt, éjjel pedig lángoló tűz fényét. Mindezek fölött az ÚR dicsősége lesz az oltalom.” Ézsaiás áttekinti a történelmet és látja a csodás jövőt, látja a szörnyű jelent és azt is, hogy a szörnyű jelen ellenére Isten azokat akiknek neve fel van írva az élők könyvében, bevisz az áldás helyére.