Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; 7 pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. 8 Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! 9 Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azonkívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! 10 Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.„Krisztus szolgája” egy zsidó ember szájából ill. tollából, figyelemre méltó. Az ótestamentumi szentek számára a kifejezés „az Úr szolgája” a legmagasabb elhivatást jelentette, amit egy ember kaphatott. Isten a prófétákról úgy beszél, mint az „én szolgám”.
Pál magát „Krisztus szolgájának” nevezi. Ez azt fejezi ki, hogy Jézus Krisztus ugyanazon a síkon áll, mint Jehova. Jézus Krisztus valójában Jehova. Először egy szót arról, hogy mit jelent „átkozott legyen”. Ez egy ótestamentumi kifejezés „herem”, mely valamire vagy valakire utal, akire pusztulás vár. Pusztulásra vár, mert az Isten szemében utálatos volt. „Átkozott legyen”, azaz pusztulásra vár, mert Isten utálja. Pált vádolták avval, hogy ő megalkuvó, opportunista volt. Pl. nem engedte meg, hogy Titust körülmetéljék, ellenben engedte, hogy Timóteust körülmetéljék. Pál a helyzetnek megfelelően viselkedett és döntött. „Amit az emberek kívántak, annak megfelelően prédikált”. Erre a vádra Pál több helyen választ ad, de különösen itt. A gallokról a korai római irodalomban sok leírást találunk. Ezek Franciaországból KisÁzsia északi részébe vándoroltak ki. Leírják őket, mint okos, gyorsfelfogású, tettre kész embereket. Ez volt a jó oldaluk.
Másrészt ingadozó, veszekedős, árulásra és csüggedésre hajlamos emberekként ismerték őket. Július Cézár a „Gall Háborúk”-ban, mint ingatag népet festi le őket, akik mindig szerették a változást. – Erre utal Pál szava, amikor említi, Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok. Pál központi üzenete az, hogy csak egy evangélium van! Ez az evangélium az a „primitív” evangélium, amit az apostolok hirdettek. A kegyelem, a Krisztus helyettesítő áldozatának evangéliuma. Isten erejének és hatalmának evangéliuma, mely mindenkit megmenteni képes, aki hisz. Pál egész életében egyetlen evangéliumot hirdetett. Ez az evangélium sohse változott. Még ha egy angyal hirdetne is egy más evangéliumot, sőt ha maga Pál hirdetne egy más evangéliumot, akkor legyen az átkozott. Ezek erős kifejezések! Ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!Az kerüljön Isten ítélete alá. Az legyen Isten szemében utálatos. Miért használ Pál ilyen erős kifejezéseket, ilyen éles szavakat? Erre két egyszerű választ lehet adni.
a.) Az apostol tudta, hogy Isten dicsősége forog kockán. Ha valaki Isten tökéletes váltságművét, a kiontott vért a kereszten valamivel ki akarná egészíteni, az lefokozza, degradálja Isten munkáját. Ő azt mondta, „elvégeztetett”. Más szóval olyanok ellen szól Pál, akik azt mondják, hogy fejleszteni, kiegészíteni kell azt, amit az Úr tett. A kereszt nem elég, többet kell tennünk! Pál a saját szavaival így fejezi ki (2,21) Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.
b.) Az apostol azt is tudta, hogy az emberek üdvössége forog kockán. Gyakran hozzá szokunk ahhoz, hogy hallgatjuk az igehirdetést heteken, hónapokon, éveken keresztül. Szokássá lesz, és elfelejtjük, hogy minden evangélium, az igazi és a hamis, az embereknek az Úr Jézushoz való viszonyát érinti. A legnagyobb kérdés, ami minden embert érint az, hogy milyen a viszonya Jézus Krisztushoz. Minden más kérdés, gazdasági, pszichológiai és más kérdések, mind eltörpülnek e kérdés mellett. Pál tudta, hogy az evangélium evvel a kérdéssel foglalkozik, és ha valaki más evangéliumot hirdetett, mint amit ő hirdetett, akkor tudta, hogy ezt komolyan kell vennie. Nézzük meg az olvasott passzust. Csodálkozom! Csodálkozott, hogy hamis tanítók befolyása alá kerültek a galáciai hivők, azok, akiket ő maga vezetet be Isten családjába. Ahogyan azt 3,1-ben kifejezi, „Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket,” ki vetett szemet rátok, kinek a varázsa alá kerültetek? Említettem, Pál levelében nincs hálaadás, mint pl. „hálát adok Istennek a ti hitetekért és a szentek iránti szeretetetekért.” Itt nincs hálaadás. Pál dühös. Olyan ez, mintha én egy hosszabb útra mennék gyülekezeteket meglátogatni, és amikor haza jövök az egész gyülekezet a Hare Krisna gyülekezete lett. Pált megrendítette az a tény, hogy ilyen hamar eltávolodtak az evangéliumtól. Nem szabad sohse azt hinnünk, hogy még ha a legtisztább evangéliumot is hirdetjük, akkor az emberek meg fognak térni. Ez egy mítosz. Sokan hirdették a legtisztább evangéliumot és ezért meg lettek kövezve. Ez volt Pál sorsa és az Úr sorsa is. Az evangélium tisztasága nem garancia annak eredményességére. A tiszta evangéliumhoz hozzá kell társuljon a Szentszellem működése, aki a szíveket megindítja. Ugyanaz vonatkozik a naponkénti és hetenkénti igehirdetésre is. Ha azt hisszük, hogy ha tisztán és helyesen hirdetjük az igét, akkor emberek hitre fognak jutni és növekedni fognak a hitben. A Szentszellem hatása és működése nélkül nem fog semmi se történni. Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok. Más szóval, aki elfordul az evangéliumtól, az magától Krisztustól fordul el! Az evangélium egy személyes evangélium. Aki hisz az evangéliumnak, az nem csak egy tanításnak ad igazat, hanem annak, aki a tanítás mögött áll. Az Úr Jézus azonosítja magát az evangéliummal. Ez megerősít abban, hogy szükségünk van tiszta és világos tanításra. Ha eltávolodunk attól az előtételes igazságtól, mely az evangélium tartalma, akkor eltávolodunk attól, akiről az igazság beszél. Csodálkozom, hogy attól, azaz Krisztustól elpártoltatok, mert eltávolodtatok az evangéliumtól. Ez jelen időben áll. Hűtlen renegátok lettetek. Ez a kifejezés a katonai, politikai, vallásos szökevénységre lett alkalmazva. Ezek disszidensek lettek. Ismertek ti is olyanokat, akik egyszer a tiszta evangélium hatása alatt hitre jutottak, idővel egy más tanítást kezdtek el követni? Vagy egyáltalán elhagyták hitüket? Itt egy kis nyelvtant kell tanulnunk. …ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. Azaz, mely nem evangélium. A szó „más” kétszer fordul elő, de görögben ez a két szó nem azonos. Az egyik szó „heterosz” amely szóból, pl. a szó heterodox származik, egy „más gondolat”, egy „tévtanítás”, szemben az „ortodox”-al mely egy helyes vagy egyenes gondolkozást fejez ki. Vagy „heteroszexuális” azaz különböző neműk, szemben a „homoszexuális“-sal azaz egy neművel.
Ilyen hamar egy hetero-evangéliumhoz pártoltok, azaz egy más evangéliumhoz, mely egy más! Itt egy más szót használ a „más”-ra. Nem egy más, egy „másfajtára” utalva, mint előbb, hanem egy „más” ugyanolyan fajtájúra utalva. Szeretném ezt egy példával megmagyarázni. Van egy golyóstollam, amit nagyon szeretek és melyet mindenkinek ajánlok. Egy barátom megkér, hogy menjek el vele az üzletbe, hogy ő is vehessen egy ilyen golyóstollat. Bemegyünk az üzletbe, és én leteszem a golyóstollamat a pultra, és azt mondom az eladónak, „szeretnénk egy másik golyóstollat”. Az eladó hoz egy ugyanilyen golyóstollat. Ez görögben „alasz” lenne. Egy másik, ugyanabból a fajtából. – Pál azt mondja itt, hogy ők elpártoltak, de nem „alasz”, egy ugyanolyan fajta hithez. Ha a golyóstollal nem lennék megelégedve és visszamennék az üzletbe és odadobnám a tollat, és azt mondanám „ez a toll nem ír én egy másikat akarok”. Akkor evvel azt fejezem ki, hogy én ilyet nem akarok, én egy más fajta tollat, egy különböző tollat akarok. Ez „heterosz” lenne. Pál itt azt mondja: Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más (egy különböző) evangéliumhoz pártoltok mely más (azaz nem azonos fajtájú). Nincs két féle evangélium. Van egy eredeti és van egy hamisítás. A hamis bankjegynek nincs fedezete, az állampénztár nem áll mögötte, nem fedezi. A hamisítás „anatéma” alatt áll, átok alatt van. Ha egy hamis bankjeggyel fizetek, akkor letartóztatnak. – Ugyanez érvényes az evangéliumra is. A hamis evangélium mögött nincs fedezet. Ha valaki azt hirdeti a gyülekezetben, hogy hinnünk kell az evangéliumba, és körül kell magunkat metéltetni és be kell tartanunk a törvényt ahhoz, hogy üdvözöljünk, akkor egy hamisítással van dolgunk. Nincs fedezet mögötte. Az, aki hirdeti és az, aki hisz neki az isteni átok alatt áll!
Minden hamis evangélium mögött hiányzik az érték, épp úgy, mint a hamis pénzből hiányzik az arany fedezet.
A hamis pénznek nincs értéke. Egy jó hamisítással be lehet csapni embereket. Egy hamis tanítással is be lehet embereket csapni. Egy hamis evangélium értéktelen, nem lehet bejutni vele Isten országába. Lehet, hogy valaki hisz a hamisításnak és eredetinek tartja, de ha be kell váltania ott a menny kapujában, ki fog derülni, hogy értéktelen. Végső fokon nincs reménységed. – Pál azt mondja, csak egy evangélium van, nincs más. Ha valaki azt mondja, hogy hinned kell Jézus Krisztusban, hogy meg lehessél mentve, akkor meg leszel mentve hit által kegyelemből. Ha más valaki azt mondja, hinned kell Jézus Krisztusban, és körül kell metéltetned magad, és be kell tartanod a törvényt, hogy meg lehessél mentve, akkor az utóbbi egy más evangéliumot hirdet. Ez egy hamisítás és nincs értéke, haszontalan és nincs minősége. Isten átka alá kerül. Olvasd el egyszer a Galatákhoz írt levelet és figyeld meg, hogy mi a különbség alapja, amiben Pál különbözött ezektől az emberektől. Ha ezek a tévtanitók itt lennének bal kéz felől és Pál apostol jobb kéz felől, akkor el tudnák képzelni egy párbeszédet mely kb. így hangzana:
”Pál, hiszed, hogy Jézus Krisztus az ótestamentum megígért messiása?” „Igen”, mondaná Pál. Aztán megkérdezném a judaizáló pártot: ”Hiszitek, hogy Jézus Krisztus a megígért messiás az ótestamentumban?” „Igen, hisszük” mondanák. „Pál, hiszed, hogy valaki Jézus Krisztus váltságműve alapján ismeri meg Istent?” Mind a két oldal igennel felelne. „Pál, hiszel Jézus Krisztus halálában, sírba-tételébe és feltámadásában?” „Persze, hogy hiszek benne.” A judaizálók is igennel felelnének erre a kérdésre. – Aztán megkérdezném Pált: ”Pál, hogyan jut valaki ennek az örök életnek a birtokába?” Pál válasza: „Hit által leszünk részesévé”. Odafordulnék a másik társasághoz az azonos kérdéssel, hogyan jut valaki ennek az örök életnek a birtokába? A válasz lenne „Hit, a körülmetélés és a törvény betartása által.” A különbség nagyon kicsi, de ez a különbség, a különbség a menny és a pokol között. Ez a különbség a kegyelem és a törvény között. Ez a különbség az ingyen kegyelem és a cselekedetek által való megigazulás között. Ezért izgatja fel magát Pál! A különbség nem Krisztus maga, hanem a feltételek, melyek által Krisztus váltságműve a miénk lesz. John Stott így fejezte ki magát: „Hagyd Mózest befejezni azt a művet, melyet Krisztus elkezdett. Vagy más szóval, te magad kell befejezd azt a váltságművet a törvény betartása által, melyet Krisztus elkezdett. Neked kell Krisztus befejezetlen művét befejezned.” – Ez a tanítás az ég átka alatt áll! Ha megérkezünk a mennybe, akkor fel fogjuk fedezni, hogy mindenki, akivel ott találkozunk egy közös tulajdonsággal rendelkezik! Tudjátok, hogy mi az? Mind az én gyülekezetem tagjai. Mind baptisták. Mind reformátusok. – Persze hogy nem! Egy valami jellemzi mindazokat, akik a mennyben lesznek: Mindegyik kegyelemből lesz ott. Mindegyik tudni fogja, hogy egyikük se érdemelte ki, hogy ott legyen. Mind kegyelemből vannak megmentve. Akik azt hiszik, hogy üdvösségükhöz hinniük kell Jézus Krisztusban, és ehhez még cselekedetek is kellenek, még ha olyan cselekedetek, amiket az Írás parancsol, mint pl. a körülmetélés vagy a bemerítkezés, – vagy „higgy Jézus Krisztusban és add halálba magad”, vagy „higgy Jézus Krisztusban és tegyél bűnbánatot, sírj, bánkódj” (a bűnbánat fontos, amennyiben a bűnbánat értelmét helyesen fogjuk fel. Vagy „higgy Jézus Krisztusban szabad akaratodból”, az egy más evangéliumba hisz.A legnagyobb kiváltságokhoz tartozik, ha valaki Jézus Krisztus evangéliumát hirdetheti! Szívemből azért imádkozom, hogy úgy hirdethessem az evangéliumot, ahogyan azt az Úr szeretné. Ezt nagyon fontosnak tartom. Nem értem egészen Istent, hogy miért hívott el engem, hogy hirdessem az igét. Thielecke mondta egyszer: „Nem lesz egy lelkész sem a mennyben, aki nem fog csodálkozni minden nap, hogy kegyelmet talált Isten előtt”. Ismeritek a testvérgyülekezetek elvét az adakozásra nézve. Mi nem ismerjük a tizedet, mely egy ótestamentumi adó volt. Mi csak önkéntes adományokat ismerünk. Semmi féle nyomást nem gyakorolunk a hívőkre, ami az adakozást illeti. Egyszer egy fiatalember jött egy idősebb tv-hez és bevallotta, hogy ő mindig adakozott, mert azt hitte, hogy adakoznia kell. Mindig hallotta az adakozásra való felhívásokat a szószékről, vagy vallásos folyóiratokból stb. „Én sohse adtam valamit önkéntesen”. – Később egy csekket adott a gyülekezetnek, ahova járt, egy nagy összegről. Ez adomány volt szabad akaratból.
Ugyan ez a fiatalember később evvel a kérdéssel fordult ehhez a testvérhez: „Tényleg hiszi ön, hogy mindenki, aki ebben a gyülekezetben vétkeikben és bűneikben halottak, nem képesek szabad akaratukból Isten felé fordulni? Isten szuverén kegyelemből munkálkodik egy gyülekezetben, az emberek szívében, és igazgatja akaratukat, hogy akaratukkal Isten felé forduljanak?” – „Igen, egyedül Isten kegyelme az, mely által üdvözülnek! Ez az evangélium üzenete!” – „Ön tehát azt mondja, hogy mi nem vagyunk egyáltalán képesek valamit is szabad akaratból Istennek adni, ami neki tetszésére lenne?” – „Pontosan erről van szó!” – Ekkor derült fel a fiatalember arca, aki egy karizmatikus gyülekezetből jött.
Az evangélium hirdetője olyan, mint aki időzített bombákat dobna be a hallgatóságba és várható, hogy egyik a másik után robban. Akkor robban a bomba, ha valaki megérti, hogy mi a kegyelem! Pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. A törvényeskedők mindig zavart keltenek. Pál aztán arról beszél, hogy mit kell tenni egy ilyen helyzetben. 1,8Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!Csodálkozol? Nem felháborító? Vannak idők, amikor csak a háború segít. Vannak idők, amikor Isten haragszik. Isten haragudott Pálon keresztül, hogy ezek a Galáciaiak ennyire hajlamosak voltak ilyen tanítókat befogadni! Volt egyszer egy teológiai professzor, aki azt mondta: Pált nem érdekelte az üdvtörténet. Őt csak a személyes viszonyok érdekelték. – Milyen nevetséges! Még néhány megjegyzés, mielőtt befejezem. Először: Pál szavai szerint 1,8-9-ben egy személy külső megjelenése nem ad hitelt az evangéliumnak. Még ha egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!Sem egy teológiai végzettség, sem egy doktorátus nem hitelesíti az evangéliumot. Pál azt mondja, még ha én később visszatérve egy más evangéliumot hirdetnék, ne higgyetek nekem. Luther mondta: „Aki nem Krisztust hirdeti, még ha Szent Péter vagy Szent Pál hirdetné is, az nem lenne apostoli tanítás. Aki Krisztust hirdeti az apostoli tanítás lenne, még ha Júdás, Heródes, Annás vagy Pilátus hirdetné is.” Ez egy Luther féle erős kifejezés, de alapjában véve igaza van. Pál példát is hoz fel: Amikor börtönben volt Cezáreában, két féle igehirdetőről hallott. Egyesek nyereségvágyból mások jó akaratból hirdették az evangéliumot. Pál örült, hogy az evangéliumot hirdetik, annak ellenére, hogy egyesek sót dörzsöltek sebeibe. Ő hálát adott azért, hogy hirdetik az evangéliumot. Másodszor: Minden eltérés a bibliai igazságtól isteni átok alá kerül. Szeretném ezt hangsúlyozni! Sokan azt hiszik, Pál itt elveszítette a türelmét, kiéget a biztosítéka, hiszen ez összeférhetetlen a szeretettel. Pál kétszer használja az „átok” szót. Ez nem volt egy meggondolatlan érzelmi kitörés Pálnál. Szeretném hangsúlyozni: Ha valaki Jézus Krisztus váltsághalálához akármilyen más követelményt fűz, akkor három dolog fog történni: a.) A kegyelem fogalmát érvényteleníteni fogja Isten üdvtervében. A kegyelem nem kegyelem többé. Isten váltságművét kegyelemből csak hit által lehet elfogadni. A hit pedig Isten ajándéka. b.) c.) d.) Megsértjük Krisztus váltságművét. Azt állítjuk, hogy ő nem fejezte be a művét. Nem tett meg mindent megmentésünkre. e.) f.) g.) A Szentszellem azt mondja nekünk (bocsánat a kifejezésért!), menj a pokolba, légy átkozott. Ezt mondja az ige. h.) i.) Szeretném összefoglalni a mondottakat: Csak egy evangélium van és ez az apostolok egyszerű, „primitív” evangéliuma. Ha ettől eltérünk, akkor átok alá kerülünk. Ha valaki egy más evangéliumot hirdet, az rosszabb mindennél. Ha valaki egy más evangéliumot fogad be, az ugyanúgy átok alá kerül. John Milton, a nagy angol költő írt egy verset „Licitus” címen, amiben leír néhány püspököt, akiket vak vakondoknak nevez. Ki egy püspök? A szó értelme „felvigyázó”. A püspök, a vén, a presbiter, áttekinti Isten nyáját. De ezek a püspökök vakok. Ezek a püspökök nem legeltetik a nyájat, csak kihasználják őket. Sok vak püspök van, akik a szószéket bitorolják. Akik mérgezett eledelt etetnek a nyájjal, akik idegen kosztot adnak. – Milton használt egy kifejezést a gyülekezetre is: „Széltől felfuvalkodott gyülekezet”. Tudjuk, hogy mind héberben mind görögben a „szél” szó „szellemet” jelent. Ezek a püspökök a pokol leheletével töltik meg a gyülekezetet. Az éhhalál egyik előjele a Kwashiorkór, amikor a has felfuvalkodik. Vannak gyülekezetek, melyek az éhhalál szélén állnak, csak szelet kapnak enni és az éhhalál jeleit hordják magukon. A Biblia sok gyönyörű kifejezést használ az életre. Gyakran nem ismerjük őket, mert a próféták használják őket, és mi nem ismerjük az ótestamentumot. Hóseás 4,6-8: Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal. Minél többen lettek, annál többet vétkeztek ellenem, de dicsőségüket gyalázatra változtatom. Népem vétekáldozatából élnek, azért azt kívánják, hogy vétkezzen. Izraelben, ha valaki vétkezett, akkor egy áldozati állatot hozott a papoknak. Amikor megölték, akkor felosztották az állatot. A pap választhatta a hús legjavát. A papok nem dolgoztak, ezért választhatták a legjavát. Ebből éltek. Amit a pap nem tudott megenni, azt eladhatta. Ebből tartotta fenn magát és családját. – Idővel annyira megromlott Izrael, hogy amikor a pap látta, hogy egy Izraelita jött az állattal, ahelyett, hogy felkiáltott volna: „Istenem, egy gyermeked megint bűnbe esett és vétkezett ellened, légy velem, hogy segíthessek rajta!” Azt mondta, „remek, vacsorára megint bélszín lesz az asztalon”. Népem vétekáldozatából élnek, azért azt kívánják, hogy vétkezzenek. Az evangélium magva az Úr Jézus, az ő váltságműve a kereszten és minden kegyelem által lesz a miénk. Senki nem tud a maga szabad akaratából hinni. Csak ha a Szentszellem munkálkodott szívében, tud az evangélium felé fordulni. Ha valaki odafordul az Úrhoz, akkor dicsőíteni fogja őt, mert az üdvösség az Úrtól van. Amit Krisztus tett, és amit a Szentszellem a szívünkben elvégzett, az termi meg a hitet, amivel hozzá járulhatunk. Ez az evangélium, mely dicsőíti Istent, a keresztet és minket arra a helyre állít, ahová természetünk szerint tartozunk.
