A mostani szakasz tartalmára nézve nagyon hasonlít a 2Kor 11-12. fejezeteire. Mindegyik egy védőbeszéd, melyben Pál apostol a saját személyét és szolgálatát védi illetve rávilágít „pénzügyi politikájára”, amit azon gyülekezetek között gyakorolt, amelyekkel kapcsolatban volt.1Thessz 2,1-12: Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok. 2 Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben. 3 Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. 4 Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. 5 Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: 6 nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. 7 Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. 8 Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. 9 Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. 10 Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. 11 Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként 12 intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
Amit itt Pál mond, az majdhogy nem triviális közhely. Mégis illusztrálja, hogyan értelmezik a Bibliát a keresztyének szemben a nem-keresztyénekkel. Egy nem-keresztyén az 1Thessz 2,12-t egy nagy befolyással rendelkező személy történelmi feljegyzésének tartaná. Különösnek tekinthetné Pál viszonyát a thesszalonikai gyülekezethez. Tisztán elméletnek tartaná ezt az igerészt, aminek semmi köze nincs már hozzánk, 2000 évvel később élő emberekhez.
Egy keresztyén azonban ezt a szakaszt a 2Tim 3,16-17 fényében tanulmányozná: A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; 17 hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. Feltehetnénk a kérdést keresztyéneknek is: Mit jelent ez számunkra a 21. században? — A Római levél kevesebb problémát okoz: az feltárja Pál apostol tanítását. Nekünk azonban szükségünk van az intésre és bátorításra. Tudjuk, mit tanít az Írás és hinnünk kell. A 2Tim 3,16 rámutat arra, hogy intésre és nevelésre van szükségünk.
Az olvasott szakaszban nincs intés és alig találunk benne tanítást. Milyen befolyással lehet ez az én életemre? Mégis, ez Isten Igéje és ezért tévedhetetlen. Az Ige tekintélyét nem szabad elfelejteni és meg kell kérdeznünk: Mit jelent ez a szakasz az én életemre nézve? Miért vezette a Szentszellem Pál apostol tollát úgy, hogy ezeket feljegyezze?
Pál apostol élete – amennyire ezt a Bibliából ismerhetjük – erényeiről, munkája gyümölcseiről és gondolatrendszeréről tesz tanúságot. A leveleit nem azért olvashatjuk, hogy történelmi feljegyzéseink legyenek és kielégítsék kíváncsiságunkat, hanem azért, hogy élete példa legyen számunkra. …ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok szorongatás ellenére a Szentszellem örömével fogadtátok be az igét. (1Thessz 1,6) Pál apostol saját életét példaképként állította. Ő egy modell volt, melyet érdemes követni. Az 1Kor 4,16-17-ben felhívja olvasóit az ő követésére: Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim. 17 Ezért küldtem el hozzátok Timóteust, aki szeretett és hû gyermekem az Úrban, aki emlékeztetni fog titeket arra: hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok minden gyülekezetben. A Filippi gyülekezetnek is ezt mondja: Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. (Fil 3,17) Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek,… (Fil 4,9). Pál viselkedése, magatartása, példája, szolgálata mind a Szentszellem gyümölcse, melyeket Isten a mi életünkben is látni szeretne. Ezért beszélhetünk Isten Igéjének tekintélyéről. Itt nincs tanítás, van azonban egy példa Pál apostol életéből.
Ezek az igék apologetikusak, más szóval védekezők. Csak úgy lehet megérteni, amit mond, hogy védekezik az ellene felhozott vádak ellen. Védi magát a thesszalonikai zsidók és pogányok támadásai ellen. Timóteus, aki éppen most tért vissza Thesszalonikából, mondta el neki, hogy mivel vádolják Pál személyét és szolgálatát. Pál ellenségei meg akarták ingatni a thesszalonikai hívők Pálba vetett bizalmát és ezáltal tönkre akarták tenni hitüket.
Mi volt a vád? Pál, Timóteus és Szilász vallásos sarlatánok, akik igehirdetésükkel csak saját egoista és anyagi érdekeiket akarják szolgálni. A vádak nem voltak lehetetlenek. Elképzelhető lehetett, hogy igazuk van még akkor is, ha Pál ártatlan. Abban az időben a világ tele volt vallási sarlatánokkal, hamis vallási kultuszok „misszionáriusaival”, akik saját anyagi érdekeik számára kihasználták az emberek babonára való hajlamait. Rengeteg vallásrendszer és kultusz létezett, melyek egy amalgámmá keveredtek össze igazi vallásossággal, erkölcsi elvekkel és kicsapongással. Keleti misztériumok és görög filozófiák versengtek a rómaiak közömbösségét kihasználni. Mindenféle vallás és hitvonal képviselői, népszerű filozófusok, varázslók, asztrológusok, bolondok, becsületes és hamis, igaz és hazug, szentek és szélhámosok akarták a hiszékeny és kételkedő emberek figyelmét magukra terelni. Ilyenek közé sorolták Pált is. Ezért olyan fontos, hogy megértsük védekezését. Mit tesz Pál?
Engedi, hogy a tények beszéljenek. Olvasói emlékezete még friss volt. Kéri őket, hogy emlékezzenek vissza. Vizsgálják meg pontosan a vádpontokat. A tények, melyeket felsorol, közismertek voltak. Amit tett, ahogyan élt, mindenki számára látható volt. Nem volt ezekhez semmi hozzáfűzni való. A mi életünknek is ilyennek kell lennie. Pál nem tett semmit titokban, mások háta mögött. Pál a hívők ismeretére hivatkozott: 2,1: magatok tudjátok, 2,2: amint tudjátok, 2,5: mint tudjátok, 2,9: Hiszen emlékeztek, 2,10: Ti vagytok a tanúim, 2,11: azt is tudjátok. A hívők ismerték Pál apostolt és szolgálata nem volt elrejtve előttük. Pál nem azért védekezett, mert megsértették büszkeségét. Nem szívesen védekezett. Ha védekezését a 2Kor 11 fényében olvassuk, akkor látni fogjuk, hogyan kényszerült megvédeni magát és tekintélyét. Pál, aki az evangéliumot képviselte, tudta, hogy ha nem védi meg magát, akkor az evangélium kárt fog vallani. Tudta, hogy ha saját integritását nem védi meg, akkor az evangélium elveszíti szavahihetőségét. 2Kor 10,17-18: Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, 18 mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl. Felvetődik a kérdés: Nem ajánlja mégis Pál apostol saját magát? Pál akarata ellenére kényszerült védekezésre. 2Kor 11,1: Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is. Miért védekezik? Azért, mert meg akarja nyerni hallgatói szívét és bizalmát. 2Kor 11,2: Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé. Nem a saját érdekeit védi, hanem szolgálni akar a hívőknek, hogy ellent tudjanak állni azoknak a tévtanítóknak és ellenségeknek, akik beférkőztek a gyülekezetbe. 2Kor 11,16: Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. 17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. Pál esztelenné válik az evangélium érdekében. Így volt a thesszalonikaiakkal szemben is. Nem állt szándékában beszélni szolgálatáról vagy magát igazolni, azonban az evangélium szavahihetőségét veszélyeztető vádak miatt mégis beszél viselkedéséről és magatartásáról. Pál ezen védőbeszédei nagy áldást jelentettek a keresztyén gyülekezetek számára. Ha nem ismernénk ezeket a védőbeszédeket, nem tudnánk képet alkotni magunknak Pál apostolról. Így az ellenség rosszindulatú vádjai is hasznunkra váltak. A hamis vádak feltárják előttünk Pál életét, jellemét és indítékait.
Ezt a szakaszt 3 részre lehet felosztani:
2,1-2: leírja szolgálatát Thesszalonikában,
2,3-4: leírja motivációját,
2,5-12: részletesen leírja viselkedését.
Szolgálatának körülményei: 2,1 Negatív leírás
2,2 Pozitív leírás
2,1: Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok. A „hiszen” összeköti az 1Thessz 1,9 versével (…mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok) és az 1,5 versével: Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentszellemmel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben,…
Ezzel kifejezi, hogy miért nem jött hiába Thesszalonikába. Egyes kommentárok azt írják: Nem volt látogatása gyümölcstelen. Hatásos, eredményes volt. A „hiába” szó annyit jelent: üres. – Szolgálatának eredményességét senki nem vonta kétségbe (lásd: 1,6-10 vagy 2,13). Pál nem panaszkodhatott, hogy szolgálata nem hozott gyümölcsöt. Emberek sokasága jutott hitre szolgálata során. Amit a „hiába” szóval fejez ki, azzal az 1,5-ben mondottakat igazolja. Pálnak és munkatársainak szolgálata merész volt és bátor. 1Thessz 2,2: Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben. Nehéz bátornak lenni? Ha kedvezőek a körülmények, akkor nem. Kell bátorság ahhoz, hogy az ajtód előtt mormonokkal vitatkozzál? Mindig bátor vagyok a négy fal között vagy a gyülekezetben, ahol azonos nézetű emberek vesznek körül. Itt vissza tudok húzódni biztos körülmények között. Ha a körülmények kedvezőek, akkor nem nehéz bátornak lenni. – Pál apostol nehéz körülmények között is merész volt! Az 1Thessz 2,2-ben utal a Filippiben elszenvedett üldözésre. ApCsel 16,19-24: Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. 20 Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: „Ezek az emberek felforgatták városunkat. 21 Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk.” 22 Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. 23 Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. 24 Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Erre hivatkozik a levelében. A botozás, a megverés és a kaloda kínzásnak számítanak. Ha ezt az „Amnesty International” megtudta volna! Börtön és kínzás. Ezek azt bizonyították, hogy nem saját önző érdekből hirdette az Igét. Thesszalonikában is ki voltak téve üldöztetésnek. Mindenek ellenére tovább hirdette az örömüzenetet. Úton Filippiből Thesszalonikába előre érezték, mi vár rájuk. …nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben. Talán kétség rágta szívüket, hogy nincsenek az Úr vezetése alatt? „Ne csináljunk egy kis szünetet? Talán egy kis tengerparti vakáció jót tenne. Menjünk inkább oda, ahol tudjuk, hogy biztonságban vagyunk? Ha aztán megint prédikálunk, talán óvatosabban kell fogalmaznunk mondanivalónkat, nehogy megsértsük az embereket.” Olyan hamar készek vagyunk feladni az elhívást és megkérdőjelezni Isten vezetését, ha ellenállásba ütközünk. Az ellenállás arra ösztökélte Pál apostolt, hogy még céltudatosabban hirdesse az Igét. Miért? Azért mert az igazság mindig ellenállást vált ki a világban. Az Úr Jézust is meggyötörték az igazságért.
Honnan jön a bátorság? Pál egy „superman” volt? Pál bátorsága és öröme a Jézus Krisztusban való közösségből fakadt. A bátorság abból a tudatból fakad, hogy minden, ami történik Isten kezéből van. Isten nem hagy el a kínzókamrában sem. Isten célba ér velünk és általunk. Pál Isten hatalmára hivatkozik. Ef 6,18-20: Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; 19 és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, 20 amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell. Imádkozzatok a szólásszabadságomért! Nem a törvényben írt szólásszabadságért, hanem a bátorságért, hogy hirdessem az Igét.
2,3: Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. Ez egy negatív kifejezésmód. Ez nem tévelygés, hanem ez az evangélium. A tisztátalan szándékból szexuális kicsapongásra, érdekekre utal. – Nem volt ritkaság a vallásos prostitúció Korinthusban, ahonnan Pál levelét írta. Megvádolták őket a vérfertőzéssel is, mert a szeretetvendégségeken egymást testvérként és testvérnőkként szólították meg. Megvádolták őket kannibalizmussal is, mert az Úr testét ették és vérét itták. …nem is álnokságból, nincs csalás vagy trükk az igehirdetés mögött. Ma sok, ún. evangélista mögött üzleti szándék áll. Sok az „evangéliumi” koldulás. „Ha 10 000 Ft feletti adományt küldesz, ajándékot kapsz.” Hamis gyakorlat.
1Thessz 2,4: Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. Ez a pozitív oldal! Gal 1,10: Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. Az embereknek való tetszeni akarás és Istennek való tetszeni akarás kizárják egymást.
1Thessz 2,5: Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk. Ez a negatív oldal. A hízelgő szavak jó érzéseket keltenek másokban. A hízelgő beszédnek negatív mellékértelme van – jó benyomást tenni, hogy megnyerjük tetszésüket.
Semleplezett kapzsisággal. Pálnak nem voltak érdekei, ambíciói, habár mint apostol elvárhatta volna a tiszteletet. Ezért mondja (2,6): …nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. Nem használta ki helyzetét, nem élt vele vissza, mint apostol. Ellenkezőleg!
1Thessz 2,7: Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. Ez sok gyülekezetvezető számára követendő példa!! Anyai szeretet a vezetésben.
2,8: Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. Ez az önfeláldozó szolgálat. Hirdetjük az evangéliumot és ráadásul odaáldozzuk magunkat is.
2,9: Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Kéri őket, hogy emlékezzenek vissza, milyen volt a magatartása közöttük: sohasem fogadott el pénzt tőlük. Elfogadhatott volna tőlük pénzt. Tudott az ellene emelt vádakról. Reflektorfényben állt. A vállán hordozta annak a terhét, hogy az evangéliumot elvigye a pogányokhoz. Ezért vállalta önkéntesen ezt a magatartást. Ne essen rá a gyanúnak árnyéka se! – Pál elfogadott adományokat másoktól (2Kor 11,9): Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben tartózkodtam, és tartózkodni fogok. Vagy Fil 4,10: Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Pál apostol fogadott el adományokat, de sohasem attól a gyülekezettől, ahol szolgált.
Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. 10 Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. 11 Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként…Nemcsak sátorevangelizációt tartott, hanem az egyéni lelkigondozás is feladatai közé tartozott. Emlékszem egyszer Martin-Lloyd Jones egyik szerdai prédikációja után az emberek sorba álltak, hogy néhány szót válthassanak vele. …mindenkit egyenként! Milyen fontos, hogy helyet adjunk személyes beszélgetéseknek a gyülekezeti életben. Nem elég, ha emberek eljárnak az istentiszteletre vagy bibliaórára, utána azonban minden beszélgetés elől kitérnek. Anyai szeretettel kell körülvenni a testvéreket és testvérnőket: ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. És kell, hogy helye legyen az atyai intésnek: mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként.Figyelmeztetés, intés, bátorítás a gyülekezetben az egymásra való ügyelés.
Mi a szembetűnő ebből a szakaszból? Pál apostol kitartása minden nehézség, ellenségeskedés és ellenállás ellenére is. Nem hagyja magát elterelni, figyelmét másra terelni, mint amire őt Isten elhívta. Pál nem volt különb, mint mi vagyunk, azonban amivel ő kitűnik, az az Istennel való közössége volt. Tudta, hogy minden javára van. Tudta, Isten nem hagyja őt el, mert elhívta a feladatra. Adjon Isten nekünk is ilyen kitartást, bátorságot és nyíltságot, amivel Pál apostol kész volt az evangéliumot hirdetni.