2. Tanítás Isten csapásairól – Mik 1,10-16

Mikeás elmondja, mikor volt prófétálásának időszaka (1,1): Ez volt az ÚR igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről.

Mikeás Júdeából származott, de az egész népet szolgálta. Különösen Jeruzsálem felé fordult aggodalommal, a főváros felé, ahonnan minden baj származott. A téma: Isten csapásai vagy ítéletei. Ez a szakasz (1,10-16) szójátékok gyűjteménye. Mi úgy tekintünk a szójátékokra, mint a humor egy megnyilvánulási formájára. A próféták idejében ez nem így volt. Mikeás komolyan gondolta a szójátékokat. A szójátékok nem véletlenek és fontos üzeneteket hordoznak. A tanítás lényege itt az Isten ítéletéről szól. Az Ő ítélete valóságos. Valósággá válik, és ez rettenetes. 
Az 1, 2-7-ben egy képet láttunk Istenről, Aki leszáll az ítéletre. 1, 2-5 Halljátok meg mind, ti népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az ÚR tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából.3 Az ÚR eljön szent helyéről, leszáll, és a föld magaslatain lépked. 4 Megolvadnak alatta a hegyek, és a völgyek meghasadoznak, mint a viasz a tűztől, vagy mint a lejtő a lezúduló víztől. 5 Jákób bűne miatt történik mindez, és Izráel házának vétkei miatt. Honnan ered Jákób bűne? Nem Samáriából? Honnan ered Júda vétke? Nem Jeruzsálemből?

Meg kell ezt jegyeznünk, mivel a mai elmélkedésünkben választ kapunk ezekre a kérdésekre (1,6-7): Samáriát romhalmazzá teszem, mezővé és szőlőskertté, lezúdítom köveit a völgybe, még az alapjai is előtűnnek. 7 Bálványszobrai mind összetörnek, és minden szerzeménye tűzben ég el. Minden bálványát megsemmisítem, mert paráznák béréből gyűjtötte azokat, paráznák bérévé lesznek ismét. 

Ha Isten ítéletéről beszélünk, akkor háromfajta ítéltet kell megkülönböztetnünk: 

1.) Létezik az igazságtevő ítélet, amellyel Isten a világot irányítja (angolul: rectoral justice). Isten felelős a világ igaz, erkölcsös kormányzásáért. Nemcsak az emberek, hanem az angyalok világában is. Ez az ítélet az, amivel Isten az egész teremtett világot kormányozza és megítéli. 

2.) Szólnunk kell a disztributív (elosztó) ítéletről is, amely által a törvénye érvényre jut, amit az Írásban nyilatkoztat ki. Ez a fizetség azoknak, akiket Isten érdemesnek tart erre, és amit Ő isteni szeretetében ajándékoz nekik. Noha soha senki sem érdemelte ki a fizetséget, Isten mégis ezt adja a méltatlan bűnösöknek. Ez kegyelmének bizonyítéka. Ezért fogja minden szent Jézus lábai elé helyezni a fizetségét, ha Isten jelenlétébe érnek, és ezért fogják azt mondani, „mindent, amit tettünk, Általad tudtuk megcselekedni.” De a disztributív ítélet egy büntető ítélet is. Ha a jutalomért járó ítélet Isten szeretetének egy jele, amelyet nekünk fizetségül ad, akkor a disztributív ítélet Isten haragjának is kifejezője. Ha az Istennel szembeni lázadás elér egy pontot, Isten mindenkinek azt adja, amire rászolgált. A Róm 2,6-8-ban beszél Isten az ítéletéről, amikor mindenkinek a cselekedetei szerint fizet meg, és beszél az isteni haragról is. Isten haragjáról szól a Tessz 2. fejezete is a második eljövetellel összefüggésben, amikor Isten bosszút áll a hitetleneken. 

3.) Létezik a megváltó vagy kiigazító ítélet, amely nekünk, hívőknek osztályrészünk, akik Jézus Krisztusban hiszünk. Ez a kegyelem ítélete. Mi megigazultak vagyunk, mert „Krisztusban” tekint ránk az Atya és Benne fogad el, úgy, ahogy a Fiát is elfogadta. 

Mikeás itt a kiegyenlítő ítéletről beszél. Ez a disztributív igazságosság, egy bűntető ítélet Izrael felett. 

E szakasz másik tanítása a hitről szól. Amit Mikeás Júdeával és Samáriával kapcsolatban közölt az az, hogy nem szabadna a mozgó harci egységekbe vagy a hadifelszerelésbe vetniük a bizalmukat. Ezt természetesen az ember nem vonatkoztathatja Svájcra vagy Magyarországra és nem képviselhet egy bibliai pacifizmust! Izrael egy teokrácia volt. Jahvét Istenként ismerték el. A mi országunk nem biblikus elvekre épült. Ezek az elvek minden nemzetre alkalmazhatók. Csak a Jahvéba vagy a Jézus Krisztusba vetett hit ad tartós biztonságot. Izrael e magatartása tekintetében világi volt. A világi humanizmusba vetették a hitüket, a fegyverkezésbe és az emberekbe. Világinak lenni annyit jelent, hogy mindenben bízunk, kivéve Jahvét. 

A két nagy jelszó: az ítélet és a hit. 

A Krisztus előtti VIII. század prófétái, akikÁház, Jótám és Ezékiás alatt éltek, nagyon hangsúlyozták ezt, mert Izrael biztonságérzetét Isten helyett a szomszédos népekből merítette. Ha egyik oldalról veszély fenyegetett, a másik néppel léptek szövetségre, legtöbbször Egyiptommal. Ahelyett, hogy Istent hívták volna, emberekhez fordultak segítségért. Ezt újra és újra hangsúlyozták a próféták. 

Mindennek a történelmi háttere az, hogy II. Sargon, szír király felfegyverkezett Filisztea ellen. 720-ban hadjáratot indított Filisztea ellen és 714-től 711-ig, ezeknek a királyoknak idején (1,1) még egyszer felvonult ellene. Mikeás napjai tele voltak háborúkkal és háborús hírekkel. Sargon utódai később meghódították Samáriát. Fennmaradtak számunkra Szanherib szavai. Mit mondott ő? „Legyőztem és meghódítottam Samáriát, Budit és Asbudit és 27’290 lakost szállítattam el minden harckocsival együtt. Uram, Asera dicsősége félelemmel töltötte el őket és erőt vett rajtuk. Pusztán a nevemtől megremegett a szívük és elhagyta őket bátorságuk. Megbénultak karjaik.” Ezek a szavak Mikeás idején hangzottak el, a 722-ben mondott próféciájával egyidejűleg. 

Húsz évvel később Szanherib, aki követte az asszír trónon, 701 tájékán a következőkről számol be: „Az Ezékiás által megerősített városokból negyvenhatot hódítottam meg és 200’150 embert, fiatalt és időset, férfit és nőt ejtettem foglyul, és lovakat, öszvéreket, szamarakat, tevéket, és más állatokból álló nyájakat, többet, mint amit az ember megszámlálni tudna. Ezékiás maga fogolyként lett körülzárva városában, Jeruzsálemben, mint egy madár a kalitkájában.”

Az emberek nagyon féltek az asszíroktól, mert tudták, mit tesznek a foglyaikkal. Számolni lehetett a kegyetlenkedéseikkel. Ez része volt politikájuknak, harcmodoruknak, mint ahogy a közelmúltban Vietnamban, Szovjetunióban, NDK-ban, Szerbiában stb. A terhes nők hasát elmetszették, hogy kiirtsák a következő generációt. A nők megerőszakolása része volt a hadviselésnek és az ellenség megfélemlítésének. Az embereket áttelepítették stb. Ez volt az a nép, amely háborúzott a szomszédos országok, Samária és Júdea ellen Mikeás idején. 

Ennek a résznek (1,10-16) egyszerű szerkezete van. Mikeás három strófában írt. 10-12. versek/ 13-15. versek/ 16. vers. A 10-12. és a 13-15. versek egyaránt 7 sorból állnak. Mikeás legtöbbször verses formában írt. 2 x 7 sort, aztán 2 sort. 

Minden város, amelyet e versekben említ, a Palesztinában lévő Sefiliából való. Sefila egy síkság Dél- és Nyugat-Jeruzsálem mellett. Körülbelül 20-25 km-re fekszik Jeruzsálemtől a Földközi tenger és Júdea hegyei között. Ez volt Mikeás otthona, aki Móreset-Gátból való. Jól ismerte az országnak ezt a részét. Ezért választotta ki e városneveket és erre építette fel a próféciáját.Sefila annyit jelent: „alföld”. Ez a szakasz szinte kizárólag nehezen visszaadható szójátékokból áll. Ezek nem olyanok, mint a limerickek. (=ez játékos, legtöbbször vaskos humorral fűszerezett versforma). A héberek számára a név olyan, mint egy „Omen” és a Szent Szellem által, ilyen értelembenezeket a neveket építi be a próféciájába. Mindez úgy hangzott, mintha mi költőien például azt mondanánk: „Róma egy finom aroma.” A városok neveinek nagy jelentősége van és Mikeás felhasználta azoknak a városoknak a nevét, amelyekben otthon érezte magát. 

Olvassuk el az egyes verseket. Szeretnénk megmagyarázni a neveket, mivel az egész prófécia ezekre a nevekre épül fel. 1,10-12 10 Ne mondjátok el Gátban, ne is sírjatok! A Bét-Afrában lakók porban fetrengjenek! 11 Vonulj el, Sáfír lakossága, szégyenkezve, meztelenül! Nem mer kijönni a lakosság Caanánból, Bét-Écel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni. 12 Mennyire várja a jó hírt Márót lakossága! Milyen veszedelem jött az ÚRtól Jeruzsálem kapujára!

Az első említett város Gát. Ez a filiszteusok egyik városa. – Amikor Dávid megtudta, hogy Saul és Jonatán meghaltak a filiszteusok ellen vívott háborúban, megsiratta őket. Mikeás erre tesz utalást. Ha egy katasztrófa történik a keleti országokban, akkor nagy siratást tartanak, ami egy szertartással kapcsolódik össze. Mit mond Mikeás? Történni fog ott valami, egy hatalmas katasztrófa a néppel Júdeában és Szamáriában, amit Gátban nem kellene elmondani. „Ne mondjátok el Gátban, mert az olyan szörnyű lenne Izrael számára.” A temetési szertartás felesleges lenne amiatt a katasztrófa miatt, amely az országok fővárosaira eljön. 

A második helységet BÉT-AFRÁNAKnevezi. Sefilától keletre feküdt, messze a filiszteusoktól. Sok jajgatás lesz ott. A város neve héberül hasonlít a „por” szóhoz. Hívhatnák a „por házának” is. Itt fognak az emberek porban fetrengeni a katasztrófa miatt. Mikeás nevükön nevezi a helységeket azért, hogy vészjósló üzenetét egyértelművé tegye. 

1,11a Vonulj el, Sáfír lakossága, szégyenkezve, meztelenül! SÁFIR hasonlóan hangzik héberül, mint a „szép”, „bájos”, „mutatós” szavak. Amit itt mondani akar, az ez: „ha az asszírok jönnek majd, titeket, akik a „szép városban” laktok, meztelenül, fogolyként vezetnek majd el.” Hátrahagyjátok majd a szép ruháitokat, és meztelenül, láncokban lesztek elhurcolva. 

1,11b Nem mer kijönni a lakosság Caanánból. Caanán úgy hangzik héberül, mit a „kimenni” szó. Más szavakkal: ha az asszírok jönni fognak, ostromolnak majd benneteket, és nem tudjátok majd elhagyni a várost. Nem fogtok tudni segítségre sietni másnak, a saját városotokban estek fogságba. 

1,11c Bét-Écel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni. Bét-Écel az „állni” szóra rímel. Elvétetik az állóhelyetek, az állomáshelyetek, a lakóhelyetek, ha az asszírok jönnek. 

1,12 Mennyire várja a jó hírt Márót lakossága! Milyen veszedelem jött az ÚRtól Jeruzsálem kapujára! Márót hasonlóan hangzik héberül, mint a „keserűség”, keserű dolgok. „Hiába vártok jobb időkre a keserűség városában vagy a gonoszság földjén, mert nem fognak eljönni. …mert a gonosz leszáll az Úrtól Jeruzsálem kapujára.” a Jeruzsálem kifejezés az salomból és az uruból származik. Jeruzsálem a boldogság, a „szerencse” városa, a békesség városa. Mikeás így szól: Szerencsétlenség jön el a szerencse városára. Nem jön el a békesség a béke városára. 

Tulajdonképpen mit mond Mikeás? Az ember azt gondolná, ezt mondja: „…mert veszedelem száll le Asszíriából.” De Asszíria helyett Jahvé nevét használja. Mikeás megnevezi Azt, Aki az asszír hadműveletek mögött áll. Ő Jahve maga! Ha az emberek Izrael teokráciájában elfordulnak Istentől, akkor az ellenséget nem Asszíriának vagy Egyiptomnak hívják, hanem az Úrnak. Az Úr irányítja a királyok szíveit! Sargon vagy Szanherib semmit sem tehet, hacsak Isten meg nem engedi nekik. Ez Isten ítélete a nép felett. Hitler vagy Sztálin magához ragadhatta volna a hatalmat Isten engedélye nélkül? 

A második strófában (1,13-15) a kulcsszó: Izrael lázadása. A héber szövegben minden sor az Izrael szóval fejeződik be, ami a fordításokban nem mindig látható. De ezt szánt szándékkal teszi a próféta. Az 1,5-ben hangzik el a kérdés: 5 Jákób bűne miatt történik mindez, és Izráel házának vétkei miatt. Honnan ered Jákób bűne? Nem Samáriából? Honnan ered Júda vétke? Nem Jeruzsálemből? Mi ennek az ítéletnek a háttere? A 1,13 ad választ: Itt kezdődött el a vétke Sion leányának, bizony benned találhatók Izráel bűnei!

Mi Jákób vétke? Mi Izrael bűne? Az, hogy Cion akarja magát megvédeni. Ők akarták megvédeni magukat, ők akartak gondoskodni a saját biztonságukról az Úr nélkül. Abban bíztak, hogy meg tudják védeni magukat, a fegyverzetükben és a hadseregben bíztak. Ahelyett, hogy bűnbánatot tartottak volna, és Istenhez fordultak volna szabadításért és védelemért, a szomszédos népeknél kerestek támogatást. Júdea és Samária bűne az volt, hogy nem hittel fordultak Isten felé. 

Ez hasonló ahhoz, mint amikor a keresztények a jövőjükre gondolnak: „Gondoskodnom kell magamról öregségemre. Dolgoznom kell, mint egy állat azért, hogy 65 éves koromban vissza tudjak vonulni és megélni.” Az ember elfecsérli az élet legjobb éveit ahelyett, hogy Istennek dolgozna. Anélkül hogy arra gondolna, hogy Isten megígérte, hogy minden gyermekéről gondoskodik. Első helyen van Isten az életemben? Mik élveznek elsőbbséget a keresztény életemben? Ez alapvető kérdés. Az embernek mindenfélét össze kell vásárolni, amíg erő és élet benne van. Később megöregszik, kimerül, és csak tétlenül ülhet egy székben, talán egy öregotthonban. John Piper írt egy könyvet: Don’t waste your life. (Ne fecséreld el az életed.) 

1,13a Fogj lovat harci kocsid elé, Lákis lakossága! Lákis csak 10 kilométerre volt Mikeás szülővárosától. Lákis úgy hangzik héberül, mint a „szekérvár”. Lákisban állomásoztak Jeruzsálem harckocsijai. Mikeás azt mondja: „A kocsikat támadás helyett visszavonulásra fogják használni.” A hadifelszerelésben való hit Lákisban Isten előtt a nemzet bűne. Ezért mondja (1,13): Fogj lovat harci kocsid elé, Lákis lakossága! Itt kezdődött el a vétke Sion leányának, bizony benned találhatók Izráel bűnei! Vétkesek az ország világi humanizmusában.

Ki kell nyitnunk a Bibliát az ötödik fejezetnél és az 5,9-14-et elolvasnunk, mivel innen többet megtudhatunk erről: 9 Azon a napon – így szól az ÚR – kiirtom lovaidat, és elpusztítom a harci kocsikat. 10 Kiirtom országod városait, és lerombolom minden erődödet. 11 Kiirtom varázsszereidet a kezedből, nem lesznek többé jelmagyarázóid. 12 Kiirtom bálványszobraidat és szent oszlopaidat az országból. Nem borulsz le többé kezed csinálmánya előtt. 13 Kiszaggatom szent fáidat, és elpusztítom városaidat. 14 Az engedetlen népeken pedig lángoló haraggal állok majd bosszút!

1,14a Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak! Akzíb házai megcsalják Izráel királyait. Móreset-Gát azt jelenti “Gát birtoka”. A név hasonlóan cseng, mint a “Meoreset”, ami “jegyest” jelent. Szokás volt, hogy a vőlegény apja ajándékot adott a menyének. Itt azonban erről van szó: Ezért Móreset-Gátnak válólevelet fogsz adni. A várost másnak ígérték oda. Ezért az ajándékok egy idegen kezeibe hullnak. 

1,14b Akzíb házai megcsalják Izráel királyait. Akzíb úgy hangzik héberül, mint a hazugság – „becsapás”, „szemfényvesztés”. A várost a hazug városnak hívják. Tudjuk, hogy a királyi fazekasműhely Akzíbban volt. Itt állították elő a király edényeit. Olyan ez, mint pl. a Herendi porcelánmanufaktúra Magyarországon. Egy cinikus megjegyzés a prófétától. 

1,15a Elhozom, aki meghódít téged, Marésa lakossága! Marésa „birtokost”, „örököst” jelent. Ide egy új örökös jelentkezett be. Egy idegen, egy nem kívánatos örökösként. Végül egy utalás Dávid életének egy epizódjára. 1,15b Adullámig terjed csak Izráel dicsősége. A második strófa ezzel a Dávidra utalással fejeződik be. Úgy akartok élni, mint Dávid idején? (Úgy, ahogy ma visszavágynak az emberek a „régi szép időkbe”.) Ezt akarjátok? Nem hallottatok már arról, „milyen szép volt az I. világháború előtti időkben”. A régi szép időkben. 

Dávid üldözött volt. Adullámban kellett elrejtőznie. Kik voltak ezek Adullámban? Egy rakás ember, akiket kivetett a társadalom. Az elégedetlenek voltak ott, akik Dávid mellé szegődtek. Nélkülözés, szegénység, üldöztetés volt az életük. Szeretnél idős korodban egy cserkésztáborban sátorban aludni? Az asszírok között nem lesz kellemes az élet, mondja Mikeás. 

1,16 a harmadik strófa. Ez egy felhívás bűnbánatra. Vágd le a hajad gyászodban drága gyermekeid miatt! Olyan kopaszra nyírd magad, amilyen a keselyű nyaka…

Ha az emberek gyászoltak, levágtak egy darabot a hosszú hajukból. Ezzel mutatták, hogy gyászolnak. Hasonlóan ahhoz, ahogy ma a zsidók egy bevágást csinálnak a ruhájukra a gyász ideje alatt. Így szól a próféta: Borotváld le az egész fejed! Nyírd meg a fejed, mint egy keselyű! Ez is egy szójáték. A próféta jártas volt abban, hogyan kell bánni a szavakkal, így szól: Bajok és nyomorúság jön el, mély nyomokat hagy majd a népben, mert elfordultak az Úrtól. 

E rész mennydörgő szavakkal fejeződik be: 1,16b mert fogságba mennek a tieid!

A héber „prófétai befejezett múltat” használ, ami azt jelenti, hogy Mikeás olyan igeidőben beszél, mintha ez már megtörtént volna. „Mert ők elmentek tőled(mintha már megtörtént volna) fogságba.” Ez a nyelvi forma, ez az igeidő hangsúlyozni akarja a kijelentés bizonyosságát. „Fogságba mennek, ezzel biztosan számolhatsz.” 

Mikeás azt mondja: Az ellenség nem Asszíria, hanem Jahve maga. Fel kellene adniuk a kényelmességüket. Az, amit 1,2-9 versek írnak le, hogy Szamáriát utoléri sorsa, közvetlenül itt áll az ajtó előtt. Itt áll Jeruzsálem kapui előtt (1,12). Mikeás provokálni akar ezzel a kérdéssel: Hogy kellene elmenekülni ez elől az ítélet elől? Forduljatok Isten felé – ez lenne a válasz. 

Mit üzen mindez nekünk? Ha az egyház, ha Jézus Gyülekezete elfordul az Igétől és az emberek tetszését keresi, a „világhoz” alkalmazkodik; ha a szilárd alapokról eltávozik és megelégszik felszínes dolgokkal, akkor előbb-utóbb jön az ítélet. Meg vagyok győződve, hogy az egyház, a Gyülekezet nagy nyomorúságba jut majd. A múltbéli Izrael feletti ítélet az Ószövetségben és a mi korunkban nem tett különbséget a „jó” és a „gonosz” zsidó között. A nép egésze került ítélet alá. Miért lenne ez másképp az utolsó időkben? Miért kímélné meg Isten Izraelt és a Gyülekezetet az elragadtatáson keresztül? Az ítéletben elválik a gabona a pelyvától. Ha a kinyilatkoztatás ellenére elfordulunk, közömbösek és hidegek leszünk, és elfelejtjük, hogy Istennek a kívánsága az volt, hogy szóljunk hozzá, ha elfelejtjük, hogy bűnösök vagyunk és úgy élünk, mintha Ő nem létezne, akkor szenvednünk kell majd. Ugyanaz érvényes személy szerint rám is. Ha nem imádkozom többet, nincs közösségem Istennel, elhidegülök, akkor meg leszek fenyítve, fegyelmezve. Isten szétszórta Izraelt. Ez ránk is vonatkozhat. A Róm 11,22-ben ez áll: 22 Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz. Nem gondolom, hogy egy hívő elveszhet, de Isten fenyítéke alá kerül, és az egy komoly dolog. 

Szóljon hozzánk Mikeás. Ámen

Leave a comment