E sorozat az ezeréves királysággal ér véget. Lehetne még egy lépéssel továbbmenni, de célszerű a sorozatot itt lezárni. A Jel. 20,4-6. egyike azoknak a nagy szakaszoknak, melyek a királyságról szólnak. Arról olvashatunk itt, hogy János apostol látomások sorozatát látta. „És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az õ képmását, és nem vették fel az õ bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.”Egy nagyon érdekes időszakban élünk. Már a múlt században is voltak keresztyének, akik felmentek egy hegyre és várták Jézus visszajövetelét. Sokszor találkozunk emberekkel, akik nagy érdeklődést tanúsítanak az eszkatológiának, és akik szeretnék az Úr visszajövetelét meggyorsítani. Az izraeli hatóságoknak ezek a csoportok sok fejtörést okoznak. Sose szabad elfelejtenünk, hogy ne kutassuk az Úr visszajövetelének idejét. Az Úr maga figyelmeztetett arra, hogy senki sem tudhatja az időpontot, kivéve az Atya. Se a Fiú, se az angyalok nem ismerik. Fel lehetne tenni a kérdést, ha a Fiú a Szentháromság második személye, akkor miért nem ismeri az időpontot? Tudta, de mint közvetítő, akit a Szent Szellem vezetett, ez az ismeret nem volt nyilvánvaló számára abban a pillanatban, amikor ezt mondta. Mint Fiú és mint Isten, tudta a választ kezdettől fogva.
A XX. és XXI. században mindig voltak és vannak emberek, akiket magával ragadott az apokaliptikus láz. Kb. húsz évvel ezelőtt Koreában keresztyének ezrei adták el mindenüket és hagyták hátra családjukat, hogy az Úr visszajövetelére várjanak. Felmentek egy hegyre és várták az Urat. Sok anya elvetette magzatát, hogy könnyebb legyen az elragadtatás. Ez bizonyíték arra, hogy az igazságról szóló tanítás a keresztyének között is hiányos. Evangéliumi keresztyének közt is vannak olyanok, akik újból és újból meglepnek dátumokkal az Úr visszajövetelét illetően. Nem csak Koreában, de nyugaton is vannak ilyen mindentudó keresztyének. PéldáulHarold Camping, egy református teológus, írt egy könyvet, melyben állította, hogy az Úr 1994-ben fog visszajönni. Hogy az emberek milyen kíváncsiak, azt az bizonyítja, hogy ez a könyv három kiadást élt meg. Ezt nevezem apokaliptikus láznak. Vannak álmok és elképzelések egy Utópiáról, melynek van bibliai vonatkozása. Az embereknek mindig voltak álmaik, mint pl. Platón állama. Az utópia álma az emberi természet része, az ilyen művek bizonyítékai ennek: Szent Ágoston: Az Isten városa, Morus Tamás: Utópia, vagy Aldous Huxley: Szép új világ.
Isten Igéje arról tesz bizonyságot, hogy az Úr eljövetelekor lesz egy földi királyság. Ismerjük a Jel. 19. fejezetét. Bibliai szemszögből lesz egy Atlantisz, egy Eldorádó, egy aranykor, de csak Jézus Krisztus földi királysága idején. Ha Isten királyságáról beszélnek, sajnos többen összehasonlítják azt a demokráciával vagy a gyülekezettel. A demokráciát sokan Isten királysága tükörképének tartják. A Biblia nem ezt tanítja. A demokrácia egy jó államforma, de nem lehet Isten királyságával összehasonlítani. Isten királysága nem demokrácia, ugyanis lesz egy szuverén uralkodó, aki meg fogja szabni a királyság működési feltételeit. Boldogok leszünk ebben a „diktatúrában”.
Mire tanít az Ige? A fenti igeszakasz egyike azoknak az igéknek, melyek az ezeréves királyságról szólnak. Szó van benne az első feltámadásról és a királyság felállításáról. A fogalmakat szeretném először meghatározni, hogy a szakaszt jobban megértsük és felismerjük a problémákat.
A próféciák értelmezésének három rendszere van. Az első a postmillenialista értelmezés, a második az amillenialista, a harmadik a premillenialista. A kifejezések a latin nyelvből származnak. A post-, az a- és a pre- prefixumok (a szó elé tett jelentésmódosító szócska) az Úr visszajövetelének az ezeréves királysághoz viszonyított idejére vonatkoznak.
A postmillenialista nézet szerint az Úr az ezeréves királyság végén fog visszatérni a földre. Hisznek abban, hogy az evangélium hirdetése által áll elő Isten királysága. A gyülekezet olyan hatalommal fogja az Igét hirdetni, hogy ez a királyság felállításához vezet, és ezt koronázza meg az Úr eljövetele.
Az amillenialisták tagadják Isten ezeréves földi királyságát. Ez a nézet visszavezethető Szent Ágostonig, sőt Tykoniusig. A Szentírást allegóriaként értelmezik, és azt állítják, hogy Isten Izraelnek tett ígéretei a gyülekezetben találják meg beteljesülésüket. Ezt nevezik „helyettesítő teológiának” (németül Ersatztheologie). Az Izrael szó az ótestamentumban az etnikai Izraelre vonatkozik, ők viszont a gyülekezetet nevezik az „új Izraelnek”. Ha valaki az „új Izraelről” beszél, akkor az feltehetően egy amillenialista (nem okvetlenül, de valószínűleg). Sok teológus szerint az amillenializmus a postmillenializmusban való csalódásból vezethető le, mivel a postmillenialista álláspont hihetetlennek tűnik, inkább tagadják a millenniumot. Az amillenializmus egy másik jellemvonása, hogy a Jel. 24-26. fejezetében szereplő ezer évet mint szimbolikus számot, illetve időtartamot értelmezik. Az „ezer év” egy ideális időszak.
A premillenialisták hisznek abban, hogy az Úr az ezeréves királyság előtt tér vissza és ő lesz az, aki felállítja azt. Ezt a Dán. 2. fejezetéből tudjuk. Isten szuverén beavatkozása hozza létre ezt a királyságot. A premillenialisták fő érvei a következők:
- Ha a Bibliát értelemszerűen olvassuk, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy az ezeréves királyság egy királyság, mely ezer évig tart a földön. Az említett részben az „ezer év” hatszor fordul elő. Ha előítéletek nélkül tekintünk a szövegre, akkor ezer év ezer év. A normális olvasó ezt így értelmezi.
- Az összes egyházatya, aki az ezeréves királyságról írt, mind premillenialista volt. Nincsenek olyan írásaink az I. és II. századból, melyek nem premillenialista tollából származnak. Voltak persze olyanok is, – amint azt Justinus, a nagy apologéta műveiből tudjuk, aki maga is premillenialista volt – akik nem voltak vele egy véleményen. Ő azonban azt mondta a keresztyénekről, hogy akinek helyén van az esze, az premillenialista.
- A harmadik érv a premillenializmus mellett a bibliai próféciák beteljesedése. Az ótestamentum próféciái szóról szóra megvalósultak. Az újtestamentum tanúsítja, hogy pl. Jézus Betlehemben született, illetve szó szerint egy szamár hátán lovagolt be Jeruzsálembe, amint azt Zakariás mondja. Pontosan harminc ezüstért árulták el. Kezét és lábát a szó szoros értelmében átszögezték a kereszten, ahogyan a 22. zsoltár említi. Csontjait nem törték meg szó szerint, amiről a 34. zsoltár szól, az oldalát viszont valóban átdöfték, amint arról a Zak. 12,10. beszél. Meghalt és eltemették, ezt az Ézs. 53. közli. Harmadnapon feltámadt, ahogy a zsoltár és Hóseás említik. Ha az újtestamentumot mint egy normális könyvet olvassuk, különös tekintettel a próféciákra, akkor a bizonyítékok a premillenialista álláspontot erősítik meg.
- Egy további fontos érv a premillenialista álláspont mellett a látomások időbeli lefolyása és sorrendje a Jel. 19. és 20. fejezetében. Hét látomásról esik szó, és ha ezeket értelemszerűen magyarázzuk, akkor először az Úr eljöveteléről olvasunk (Jel. 19,11-16.), azután az Úr harcáról a fenevad és serege ellen, akiket legyőz. Végül a Jel. 20. a Sátán megkötözéséről és a Jel. 20,4. a királyságról szól. A látomások egy nagy időbeli történelmi kibontakozásról beszélnek.
Összefoglalva, a premillenialista álláspontot támogatják a beteljesült próféciák, az egymás után következő látomások értelmezése (a Jel. 19. és 20. fejezetében) és a korai egyházatyák írásai.
Nézzük meg közelebbről a trónokról és a szentekről olvasott verseket. „És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.” Figyeljük meg a látomások logikus előrehaladását, illetve az „és” szócskát.
Jel. 19,11.: „És láttam”, Jel. 19,17.: „És láttam”,Jel. 19,19.: „És láttam”, Jel. 20,1.: „És láttam”, Jel. 20,4.: „És láttam”, Jel. 20,11.: „És láttam”,Jel. 21,1.: „És láttam, egy új eget és új földet.” Ez a látomások sorozata, melyek mind „és láttam”-mal kezdődnek, ez köti őket össze. Itt egy logikus folyamattal állunk szemben, hiszen a Jel. 20,7-ben azt találjuk: „amikor pedig eltelik az ezer esztendő…” Hogy a mondottakat aláhúzzuk, nézzük még meg a Jel. 19,21-et és a Jel. 20,4-6-ot. „A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.” Ha kihagyjuk a Sátán megkötözéséről szóló verseket, akkor a Jel. 20,4-ben azt olvassuk „…És láttam trónokat.” Az első látomás az Úr visszajöveteléről szól, majd egy zárójeles mondat a Sátán megkötözéséről, s a következő látomás az Úr eljövetelét követi. Az Úr a királyság előtt jön vissza!
Jel. 20,4.: „És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk…” KIK foglalnak helyet? Különböző magyarázatokkal találkozunk. Ha a Jel. 19,20-at vesszük szemügyre, akkor ez azokra vonatkozik, akik az Úrral jöttek a mennyből. Erre utal a többes szám. A Jel. 19,11. és 14-ben olvasunk az Úrról és a vele jött seregekről. Ha tehát a Jel. 20,4-ben az áll: „És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk…”,akkor itt a szentekről van szó. Továbbá, ez a szakasz (a Jel. 20,4-6.) a Dániel 7. próféciáján alapul. Olvasd el a Dán. 7. fejezetét és meg fogod látni, hogy János látomásainak felépítése és sorrendje a Szent Szellem befolyása alatt azonos kifejezéseket használ, mint amiket a Dániel 7. fejezetében találunk. Ennek egyszerű magyarázata az, hogy Dániel itt is a második adventről ír, a Messiásról és a királyságról. Dániel az összes szentről beszél. Ha tehát itt az áll „És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak”, akkor a szentek összességéről van szó.
Utána külön megemlíti a mártírokat, mert az ő hitük győzött. „És láttam azoknak a lelkeit, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.” E mondat utolsó része dönti el a kérdést, hogy lesz-e Istennek a földön királysága, vagy nem. Az amillenialisták az „életre keltek” kifejezést azonosítják az „újjászületéssel”, más szóval az újjászületettek uralkodnak Krisztussal ezer esztendeig. Tagadhatatlan, hogy a keresztyén ember újjászületésének tapasztalata a megelevenedéshez hasonlítható. A kérdés az, helyes-e ez az értelmezés? A premillenialisták ezt így értik: éltek, azaz feltámadtak és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A vitás kérdés tehát az, hogy az „és éltek…” kifejezés az „újjászületésre” vagy a „test feltámadására” vonatkozik-e. Ha a test feltámadására, akkor az amillenialista értelmezés tarthatatlan, hiszen a feltámadás csak a második adventnél történhet meg. Más szóval a királyság, ahogyan azt az amillenialisták hiszik, a mostani korszakban nem létezhet. Ők nem hisznek egy földi ezeréves királyságban, szerintük az ma szellemi értelemben a mennyben van. Csak egy szellemi királyságot ismernek el, amelyben most élünk.
Ha valakit lefejeznek, akkor az csak olyan lehet, akinek fizikai teste van? Gondolom, igen. Nehéz egy szellemi testet lefejezni. Azt olvastuk: „…s láttam azoknak a lelkeit, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig”. Ha a lefejezés egy fizikai testre vonatkozik, akkor valószínű, hogy ha élni és uralkodni fognak, elveszített életüket nyerik vissza. Fizikai életüket veszítették el és most fizikai életükben fognak Krisztussal ezer esztendeig uralkodni. Ha az amillenialistáknak igazuk lenne, akkor az újjászületés csak lefejezésük után következne be, melyet hitükért szenvedtek el. Hogyan lehet valakinek olyan erős hite, hogy még az életét is odaáldozza anélkül, hogy újjászületett volna?
Azonkívül az „éledtek” vagy „életre keltek” kifejezés a Jel. 2,8-ban Krisztusra utal. „A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt.” Ez Krisztus feltámadására vonatkozik, és arra, hogy ahogyan ő életre kelt, ugyanúgy fognak a szentek is feltámadni, és Krisztussal uralkodni ezer esztendeig.
Ha a szöveget értelemszerűen olvassuk, akkor beláthatjuk, hogy az említett kifejezés a feltámadásra és a Krisztussal való uralkodásra vonatkozik. Ebből világos, hogy az ezeréves királyság előtt jön vissza az Úr. A kérdésre, amit a tanítványok a mennybemenetel előtt tettek fel az Úrnak: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izraelnek?” (Ap.Csel. 1,6.), a válasz: „ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.” Amikor az Úr visszajön, akkor teljesülnek be az Izraelnek tett ígértek.
A második kérdés: hol fognak uralkodni? Mi a jövőről beszélünk és kizárjuk a jelent. Mi a kontextus? A Jel. 19,11-ben esik szó az Úr második eljöveteléről. Hova jön? A Jel. 19,15-ben ez áll: „Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját.” Utána olvasunk arról a vérfürdőről, ami a földön következik be (Jel. 19,19.): „És láttam, hogy a fenevad meg a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen.” Itt arról van szó, hogy az Úr visszatér a földre! A második advent a földön játszódik le. Az ezeréves királyság végén még mindig a földön vannak (Jel. 20,9.). „És felvonultak a fennsíkra, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket.” A szövegösszefüggésből kikövetkeztethető, hogy a második advent és minden, ami vele összefügg, a földön fog megtörténni. Ha visszalapozunk a Jel. 5,10-hez, akkor láthatjuk, hogy ez ott mint ígéret állt: „…és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és uralkodni fognak a földön.” A feltámadt szentek a földön fognak uralkodni az Úr visszajövetelekor.
Prof. Antony A. Hoekema az amillenialista álláspontot védte. A premillenialistáknak akart választ adni erre az igére vonatkozólag és ezt: „ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig” olyanokra vonatkoztatta, akik a mennyben élnek az Úr jelenlétében. Azonban problémát jelentett számára az „életre keltek” kifejezésnek értelmet adni egy maradandó életre nézve. Ez ugyanis múlt időben áll és egy bizonyos időpontra utal, ami fontos ellenérv. Azonkívül az „élet” ige sosem használatos az Úrral való mennybeli életre.
A Jel. 20,5. a halottak első feltámadásáról beszél. Ez egy zárójeles mondat a halottakra vonatkozóan. A többi halott nem kelt életre. Itt az „éltek” nem az Úr jelenlétében való életre vonatkozik, hanem a feltámadásra. A többi halott nem kelt életre fizikailag. Nem szabad elfelejteni, hogy minden ember fel fog támadni. A megváltottak feltámadnak és dicsőséges testet kapnak, olyat, amilyen az Úré volt feltámadása után. A meg nem váltottak is feltámadnak és más testet kapnak. Az Írás nem említi, hogy ez milyen lesz, de ebben fogják elszenvedni az ítéletet és az örök kárhozatot. „A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.” Ez a hívőkre vonatkozik. (Tulajdonképpen nem ez az első feltámadás, mert az első, aki feltámadt, az Úr volt.) A második feltámadás az lesz, amikor az elveszettek támadnak fel az ítéletre.
Prof. Hoekema azt állítja, hogy az „életre kel” kifejezés a mennyei életre vonatkozik, habár beismeri, hogy a feltámadást is magában foglalja. Az „éltek” a feltámadást fejezi ki: „Ez az első feltámadás.” Ez a főnév az újtestamentumban negyvenszer fordul elő és mindig csak a test feltámadására vonatkozik. Hoekema nézete nem állja meg a helyét az újtestamentum szóhasználatának fényében.
Aztán ezt olvassuk: „Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, (t.i. azok, akik az első feltámadás részesei voltak) hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.” Ez is egy „boldogság”, mint amilyet a Máté 5. elején olvasunk. Isten megáldja őket és megmagyarázza a történteket.
Miért boldogok ezek? Először, mert a második halál nem uralkodik felettük. Nem kerülnek az ítélet alá. Testünk meghal, de szellemünk nem. Másodszor, mert Isten papjai lesznek. Egy mennyei papság leszünk. Bejárásunk lehet az Úrhoz. Ennek különös jelentősége van a zsidók számára, mert a papokon kívül senki sem mehetett be a templomba. A pogányok számára fenntartottak a templomban egy előudvart, egy pitvart. A következő előudvar a nőké volt, majd beljebb következett a zsidó férfiak pitvara. A legbelső udvar volt a papoké, ahol a szertartásokat végezték. Ide csak ők mehettek be, a szentek szentélyébe pedig csak maga Áron az engesztelő ünnep alkalmából.
„Az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.” Milyen csodálatos leírása ez az eljövendő áldásnak! Ha hiszünk benne, nem csodálatos tudni, hogy Isten papjai leszünk? Nyitott az ajtó, bemehetünk jelenlétébe és tudhatjuk, hogy ő hallja hangunkat, bárhol is vagyunk. (Talán egy dugóban az autópályán?)
A harmadik ok, amiért áldottak és szentek lesznek, mert „vele fognak uralkodni ezer esztendeig.” Mi ez az ezer év? Az amillenialisták az ezret csak egy szimbolikus számnak vélik. Hogy miért, erre még senki sem tudott kielégítő választ adni. Talán mert kerek szám? 10³. Ezt lehetne szimbolikusan értelmezni. De miért ezer és nem más szám?
Fontos megjegyezni, hogy az ezer mind a két látomásban és azok magyarázatában is előfordul. Jel. 20,4.: „És láttam trónokat (…) és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.” A többi halott csak az ezer év után támad fel. A 6. versben következik a látomás értelmezése: „Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.” Ha ez lenne a látomás értelmezése, akkor nem lenne logikusabb – az amillenialisták nézete szerint – a szöveget így olvasni: „Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni mindörökké”?De nem ez áll itt. Ez a látomás magyarázata és itt is megismétlődik a szám: ezer. Az „ezer év” hatszor fordul elő a 20. fejezetben.
Az igeidő-változásnak is jelentősége van. „Ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.” Aztán az értelmezésnél a Jel. 20,6-ban: „az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognakuralkodni ezer esztendeig.” Ez a jövőben játszódik le. Megváltozik az idő, múltból jövő lesz. Nem lehet tehát ennek más értelmezést adni, mint hogy ezer év ezer év. Az ezer nem szimbolikus szám.
Milyen lesz ez a királyság? Erre a választ az ótestamentum és az újtestamentum egyes helyei adják meg. A próféták, akik a királyságot leírták, tollukat a szivárvány színébe mártották. A szépség lenyűgöző. Lewis Sperry Chafer mondta: „Négy vagy öt dolog nincs még a maga helyén. 1. Krisztus még nincs a helyén. A mennyben van az Atya jobbján. Dávid királya és a földön fog uralkodni. 2. Izrael nincs még a helyén. Szét vannak szóródva az egész földön, de az Írás bizonyságot tesz arról, hogy egybe lesznek gyűjtve, meg fogják bánni bűneiket, és mint nép oda fognak fordulni Messiás-királyukhoz és uralkodnak vele. 3. A nemzetek sincsenek még a helyükön. Ők a pogány népekből származó hívők lesznek, akik megtértek Izrael szolgálatán keresztül Jézus Krisztus második eljövetelekor. Ezek megtérnek és megszenteltetnek. 4. A gyülekezet sincs még a helyén. A gyülekezet egy zarándok gyülekezet, mely a földön bizonyságot tesz a királyról. Eljön az idő, amikor a gyülekezet a királlyal együtt a trónon ül majd és uralkodni fog vele. 5. A természet sincs még helyreállítva. A király eljövetele a természetet is érinteni fogja. Ismerjük a próféciát az Ézs. 65. fejezetében, ahol a farkas a báránnyal és a leopárd a kecske mellett legel.
Sok gyülekezetben minden vasárnap az istentisztelet keretén belül a „Miatyánkot” imádkozzák. Ha ebben az imádságban azt mondjuk, „jöjjön el a te országod”, akkor pontosan erről az e földi ezeréves királyságról van szó. A hívők számára Isten nagy áldást ígér, ha Jeruzsálem békességéért imádkoznak. Az Úr visszavárása minden nap szívügyünk kell, hogy legyen.
Kiss professzor sokszor emlegette Bogya bácsit, aki a nagyszalontai gyülekezet egyik véne volt és a gyülekezet pénzét őrizte. Minden este, amikor ágyba ment, kitette a pénzeszsákot az asztalra. (Annak idején még nem a bankban őrizték a gyülekezeti kasszát.) Amikor megkérdezték Bogya bácsit, hogy miért tesz így minden este, az öregúr azt válaszolta: azért, hogy ha az Úr ma éjjel jön, akkor mindenki tudhassa, hogy a pénztár rendben van.