Üssük fel ismét a Genezis (1Mózes) 14. részét és olvassuk el Melkisédek történetét harmadszorra is. A Zsidókhoz írt levél 7. része megemlíti Melkisédeket. Történetét megtaláljuk a Genezis 14. fejezetében és a 110. Zsoltárban. Hogy megértsük a Zsid 7-et, a Genezis 14. fejezetét is ismernünk kell. Ezért olvassuk el még egyszer. Itt olvasunk a királyok felett aratott győzelem után Melkisédek találkozásáról Ábrahámmal. Genezis 14, 17-24.: Miután így megverte Kedor-Láómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe. 18 Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, 19 megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Ábrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta! 20 És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Ábrám pedig tizedet adott neki mindenből. (Egy utalás arra, hogy a tized már Mózes törvénye előtt is gyakorlat volt.) 21 Sodoma királya ezt mondta Ábrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! 22 De Ábrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, a Felséges Istenre, a menny és a föld alkotójára, 23 hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied …! (Ez az Ószövetség nagy kijelentéseinek egyike. Ez tette Ábrámot naggyá. Isten azt mondta neki, hogy naggyá teszem neved és ez volt az alapja, amiért Ábrám neve naggyá lett. Hitben élt és Istenre bízta pénzügyeit is.) hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Ábrámot. 24 Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket!Hitünk szerint élünk és nem szabad és nem is tudjuk hitünket másokra ráerőltetni.
Olvassunk el egy verset a 110. Zsoltárból. Melkisédek egy elfelejtett ember volt az Ószövetségben, egészen addig, míg a 110. Zsoltár meg nem említi. Ott egy isteni esküről olvasunk. Zsoltár 110,4. Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.
Majd az írás 1000 évre elhallgatott. Végül a Zsidókhoz írt levél szerzője ír Melkisédekről. Zsid 7, 1-10. A Zsid 6 a hitehagyás veszélyére utal. A Zsid 5,10 említi először Melkisédeket, közvetelnül a hitehagyás elleni figyelmeztetés előtt. A Zsid 6, 20-ban visszahoz minket Melkisédek témájához. Zsid 6, 20-7, 10.: Ahova elsőként bement értük Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké. 7, 1 Mert ez a Melkisédek, Sálem királya, a magasságos Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment és megáldotta. 2 Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálem királya, vagyis békesség királya. 3 Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké. 4 De nézzétek, milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka tizedet adott a zsákmány legjavából. 5 Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak. (azaz megvolt a joguk ahhoz, hogy tizedet szedjenek azoktól, akik Ábrahámtól származtak) 6 De az, aki nem közülük származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéretet kapta. 7 Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet. 8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságuk van, hogy él. (Melkisédek él! Hogy milyen értelemben él, az a prédikáció tárgya.) 9 És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, 10 mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott.
Az író három fontos kijelentést tett Isten és az ember közötti kapcsolatról. A kapcsolat egy szövetségen, egy papságon és áldozaton alapul. Ezek által van az embernek menetele Istenhez. Azt mondja: nem mehetünk Istenhez, ha nem tartozunk egy szövetséghez, ha nincs papunk és áldozatunk.
Folytatja és azt mondja, ez Jézus Krisztus, Isten közvetítője a szövetségben, Isten főpapja és ő az, aki mint egyszeri áldozat eljött és eltörli a bűnöket. Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. (Zsid 7, 25).
A harmadik kijelentés, amit tesz, az az, hogy Jézus Krisztus papsága Melkisédek rendje szerinti papság. Az ember közeledhet tehát Istenhez szövetség, papság, áldozat által és Jézus Krisztus a szövetség közvetítője, Ő a nagy főpap, aki az egykori nagy áldozatot hozta és a bűnöket eltörli, és papsága, amely által a szövetséget közvetíti, Melkisédek rendje szerinti való. Ezért jó, ha felismerjük, ki ez a Melkisédek? Ezért foglalkozunk vele.
Ő egy történelmi alak, ahogy ezt láttuk a Genezis 14-ben, egy prófétai alak (Zsoltár 110!) és látni fogjuk, hogy ez Krisztus története is. Történelem / Prófécia / Típus.
A történelemben Melkisédeket úgy láttuk, mint aki a láthatatlan múltból felbukkan – ahogy őt a Biblia bemutatja – kenyeret és bort hoz elő és megáldja Ábrahámot, aki Isten ígéreteit kapta. Aztán látjuk, hogy Ábrahámtól elfogadta a tizedet. Majd eltűnik – ahogy a Biblia őt bemutatja– ismét a láthatatlan jövőbe. Ahogy a 110. Zsoltárt szemléltük, láttuk Dávid isteni-emberi királyát, a messiási királyt, aki a föld lázadó királyait meg fogja semmisíteni. Itt össze lesz hasonlítva Melkisédek nagy papkirályságával. Zsoltár 110, 4: Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.
Ha a Zsidókhoz írt levél 7. részét kikeressük, akkor egy tipológiai tanítás előtt találjuk magunkat. Látni fogjuk, hogy Melkisédek élete Istentől előre elrendelt volt, hogy a Messiás megbízatását kifejezze. Megismételhetem? Ha típusról beszélünk, akkor egy jelenségről beszélünk, amely a Bibliában ismételten előfordul. Ha Melkisédeket mint típust nézzük, azt gondoljuk, hogy Melkisédek élete Istentől elrendelt volt, mint a messiási király tisztségének előrevetett árnyéka. Király és pap. Több: Ennek az eljövendő messiási pap-királynak néhány művét be kellene mutatnia. A tipikus beteljesedés a Zsidókhoz írt levélben van, különösen a 7. fejezetben. Számomra – erről meg vagyok győződve – tény, hogy a Biblia típusokat vagy illusztrációkat használ egy kinyilatkoztatáshoz, amely a jövőt illeti, még mielőtt az realizálódna. Ez utalás a Szentírás inspirációjára. Semmilyen más könyv nem tartalmaz ilyesféléket. Egy olyan típus előtt állunk, amely árnyékát előre veti, sok ezer évvel azelőtt, mielőtt a valóság megjelenik. Három versben van Melkisédek története. Majd csaknem 1000 évre elhallgat a Biblia. Aztán mint derült égből a villámcsapás beszél Dávid a Messiásról, akinek el kell jönnie, és összehasonlítja Melkisédekkel. Később hosszú idő múltán megiratik a Zsidókhoz írt levél, amelyben Melkisédeknek elsőbbsége van. Ebben össze van hasonlítva Jézus Krisztus szolgálata Melkisédek szolgálatával. – Ez csodálatos szemeinkben. Ez isteni bölcsesség: Minden, ami ebben a találkozásban Ábrám és Melkisédek között lejátszódott, azért történt, hogy valamit kiábrázoljon, aminek el kell jönnie. Melkisédek és Ábrám találkozását Isten szelleme ihlette, ugyanaz a szellem ihlette sok száz évvel később is és ugyanaz a szellem vezette (az Úr maga mondja, hogy Dávid a Szellem által szólt és mondja (Lk. 20, 42) „Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, amíg lábad zsámolyává nem teszem ellenségeidet.”) amikor a Melkisédek rendje szerinti főpapról beszél. Aztán sok évvel később valaki a Közel-Keleten ír a római gyülekezetnek, akinek problémái voltak néhány zsidókeresztyénnel, akik azt fontolgatták, hogy ne térjenek-e vissza a judaizmushoz. A Szent Szellem vezetése által, amikor a Genezis 14-ben három vers felett és a 110. Zsoltárból egy versről gondolkodott, megírta e fantasztikus levelet, ami a mi Úr Jézus Krisztusunkat jobban magasztalja, mint bármely más levél az Újszövetségben. Egy kreatív gondolkodó! Csak Isten kreatív, az, amit Isten tesz. Mi csak értelmezők vagyunk. Viszont ő az írás egy ismerője volt és a Szent- szellem megvilágosította őt. Mi 2000 évvel később ülhetünk nyugodtan és gondolkodhatunk azon, hogyan munkálkodott a Szentszellem! Nevezzen meg nekem valaki egy írást, amely olyan kijelentéseket tartalmaz, amely évek múltán úgy következik be, ahogy azt előre megmondták. Csak ennyit az ige inspirációjához!
Menjünk a Zsidókhoz írt levél 7. részéhez. Az első, amit szerzőnk mond: Jézus Krisztus papsága összehasonlítható Melkisédek papságával. Az első 3 versben e két pap hasonlóságáról beszél. Ismét az előtt a tény előtt állunk, ahogyan az Újszövetség írói a Szentírást olvasták és értelmezték. Ha visszatekint a Genezis 14-re, és azt Jézus Krisztus papságával hasonlítja össze, arra modern bibilakritikusok azt mondják, hogy ez egy különös magyarázat. Egy történelem-kritikus kommentárban gúnyolódóan az áll a 7. részről: A szerző egy magyarázat mesteri teljesítményét viszi véghez.
Az író azt mondja: Jézus egy pap Melkisédek rendje szerint (6,20). MERT (és ez egy fontos szó az értelmezésben.)! Ha az ember mondatot elemez, meg kell keresni a mondat alanyát, majd az igét, ami az alanyhoz tartozik. Az alany 7, 1: „Mert ez a Melkisédek”. Ez olyan, mint egy latin mondat, amely alannyal kezdődik és az igét a következő szakaszban találjuk. Ez többnyire a németben is így van. Mark Twain mondta egyszer: „Ha egy német elkezd egy mondatot, akkor eltűnik az Atlanti-óceánban és többé nem lehet látni, addig, amíg fel nem bukkan a másik oldalon igével a szájában.” Vagy, mint az anekdota arról a német professzorról, aki egész vagyonát a tűzben elvesztette. Amikor ezt egyszer egy kedvelt kollégájának elmesélte, a következőket mondta: Az egész életművemet elvesztettem. Hogyan érted ezt – kérdezte a barát -, hisz egy tízkötetes mű kilenc kötetét megírtad. Miért mondod, hogy mindent elveszítettél? – Igen, elveszítettem a 10. kötetet, abban volt az összes ige. – Nos az ige a 7,3 végén van: (Mert ez a Melkisédek) pap marad mindörökké. Ez a fontos kijelentés. Ezért olyan Melkisédek papsága, mint Jézus Krisztusé, mert pap marad mindörökké. Más szavakkal: Az első hasonlóság Melkisédek és Jézus Krisztus között papságukban van.
Ha te most még éber vagy és elgondolkozol, közbe kellene szólnod: Várjunk, Melkisédek már rég halott! Már nem él! – Ez is igaz. De meg lehetne kérdezni: Melkisédek is ugyanúgy elragadtatott, mint Énok vagy Illés? A7, 3/a-ban ezt olvassuk róla: Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs. Elragadtatott? Nem hiszem. – Vagy Melkisédek egy theophania volt? Volt ilyenre példa az Ószövetségben, Ábrahám, Gedeon, Sámson apja, mindannyian megéltek theophániákat, istenélményeket Jézus születése előtt. Ilyenről van itt szó?
Mi szerepel itt? 7, 1/a: Mert ez a „Melkisédek, Sálem királya, a magasságos Isten papja… Rendszerint a theophania nem a jelenség alanyát írja le összefüggésben egy történelmi-földrajzi hellyel. Ott az áll, Melkisédek Sálem, Jeruzsálem királya volt. Ez a theophania ellen szól. 7,2-3/a: Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálem királya, vagyis békesség királya. 3 Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs. Ez azonban a teophaniához hasonlít. Majd a 7, 3/b: de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké. „Isten Fiával hasonló”. Nem Isten Fia, csak „hasonló” Isten Fiához. Az eredeti szövegben az „összehasonlítani” kifejezés megadja nekünk a magyarázatot. Az ige egy olyan ige, amelyet egy hasonmás készítéséhez használnak. Egy eredeti reprodukció, egy másolat. Nem az eredeti, de mindenben összehasonlítható. Melkisédek Isten Fiának másolata. Az idő, amelyet használ, kimondja, hogy egy bizonyos időben Melkisédek Isten Fiának mása volt.
Ha ezt végig gondoljuk, azonnal felfogja az ember, hogy mit akar mondani: Ha a Genezist olvassuk, majdnem minden személy családfáját megtaláljuk. Aztán hirtelen jön Melkisédek, akinek családfája ismeretlen. Majd, ahogy elhagyja a színpadot, semmit nem olvasunk a haláláról, habár majdnem minden fontos személy halála le van írva vagy meg van említve Genezisben. A családfák könyvében Melkisédeknek nincs családfája. A halotti anyakönyvben nincs bejegyzés Melkisédekről. A Zsidókhoz írt levél szerzője, aki az írást jól ismerte és meg volt győződve, hogy a kijelentések, amelyekről az írás hallgat, ugyanolyan fontosak, mint azok, amelyek mondanak valamit. Ezért jelenik meg nála egy férfi családfa nélkül, leírja cselekedeteit és eltűnik a láthatatlanba, anélkül, hogy halálát említenék. Az író Isten Fiának illusztrációját látja benne, akinek napjainak nem volt kezdete, akinek nem volt apja, sem anyja. Amit megpróbál nekünk megértetni, az az, hogy Melkisédek leírása a Genezis 14-ben egy illusztrációt ábrázol. Csak egy illusztráció! Isten Fiának illusztrálása, aki az egyedüli főpap. Csak így tudott egy örök főpapot leírni. – Athanasius, a korai egyházatyák egyike ezt mondta Melkisédekről: „Hogyan lehetne saját magához hasonló, ha valóban Isten Fia lenne?”
Ez nem minden. Az író kijelenti azt is, hogy Melkisédek „igazság királya” és „békesség királya”. Nevének jelentése: Mel-ke-sedek vagy Melek-sedek, azaz az igazság királya. Sálem királya is volt. Sálem békét jelent. Az író Melkisédek nevében utalást látott arra, akinek el kell jönnie. Mert az Úr Jézus elsősorban az „igazság királya” és másodsorban a „békesség királya”. Fontos a sorrend! Megpróbálom ezt érthetővé tenni.
Amikor Ádám és Éva vétkeztek és Isten megjelent a kertben, nem úgy viselkedtek, mint addig, hanem betakarták magukat fügelevelekkel és elbújtak. Isten előhívta őket és kérdéseket tett fel nekik: Mit tettetek? A férfi vádolta a feleségét, ő pedig a kígyót. Meg kell értenünk: Isten az igazságosság Istene. Az igazság királya és ezért ítélkezett a kígyó, az asszony és a férfi felett. Isten szent. Ha nem lenne szent, nem lett volna váltságmű. Az ő szentsége és igazságossága előfeltétele annak, ahogyan velünk bánik. – Miközben ítéletet hoz, beszél az asszony magváról, aki a kígyó fejét széttapossa. Ez békét jelent. – Ő tehát minden ember számára az igazságosság Istene, ő nyílvánítja az embert bűnösnek. Azok számára viszont, akiket bűnük nyugtalanít, és akiket a Szentszellem is nyugtalanít, a békesség Istene lesz. Az igazság Istene és a békesség Istene. Ez halleluját kell, hogy fakasszon bennünk.
Papságuk alapjaiban is hasonlatosság van. Melkisédek papsága nem családfán alapul, mint az Áron papsága. Azon alapszik, aki volt. Amikor Ábrám találkozott Melkisédekkel, nem érdeklődött a családfája vagy papi jogai felől. Elismerte annak, aki volt. Nem kérdezte ki elődei felől. Elismerte őt a Fenséges papjának. Jézus Krisztus Melkisédek rendje szerinti pap, nem azért, mert megfelelő a családfája, hanem, mert élete örök.
Az író ezután beszél a Melkisédek papságának magasabbrendűségéről az Áron papságával szemben. A 7, 4-ben ezt mondja: De nézzétek, milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka tizedet adott a zsákmány legjavából.
Négy érvvan, miért magasabbrendű Melkisédek papsága Áron papságánál. Először: Ábrahám neki adja a tizedet. Ábrahám volt az, akié az ígéret volt. Ő a legfontosabb személy a Genezisben (1.Móz). Ellenségei felett aratott győzelem után találkozik egy ismeretlennel, Sálem királyával, a Fenséges papjával. Mi történik? A férfi, akinek ígérete volt, a hívők atyja, odaadja neki a tizedet, jelét annak, hogy Melkisédek nagyobb, mint ő.
Mellékesen megjegyezve, valaki azt mondta, hogy Jézus Krisztus gyülekezete a tized törvénye alatt áll. Szabad valamit röviden ehhez mondanom? A bibliai hely nem az, ami engem arra ösztönöz, hogy magyarázatot adjak a tizedről. De ez a hely tisztázza a kérdést. Nincs hely az Újszövetségben, ami azt kérné a gyülekezettől, hogy tizedet adjon. Meglepődtél? A tized egy törvényes rendelet volt. Már a mózesi törvények előtt létezett. Később törvénybe iktatták. De ezt sohse találjuk az újszövetségi tanításokban. Az Újszövetségben más szabályok, elvek vannak. Tizedet adni törvényeskedés. Ez mózesi és csakis mózesi. Sok egyház és gyülekezet beszél újfent a tizedről. Azonban ez nem újszövetségi tanítás. Az Ószövetségben három tized volt. A tized egyfajta jövedelemadó volt. Ha adónkat fizetjük, nem nevezzük ezt az államnak adott ajándéknak vagy adománynak! Tartozunk az adóval. Ez volt és még ma is a tized. Egyféle adó volt. Az adományok az adókhoz hozzá járulnak. Tizedet a papoknak is fizettek. Van egyházadó. Ez viszont nem biblikus. Aki fizet, annak szája ize szerint kell a prédikációnak hangzani. A prédikátornak hirdetni kell az igét, anélkül, hogy az hallgatóinak tessen. A szolgálat az Úrnak kell, hogy tessen. Adományokat hálából kell adni, köszönetből, azért, amit Isten tett. Ezt tanítja az Újszövetség. Az adománynak hálából kell jönnie.
Volt egyszer egy üzletember, aki mindig csak a pénzre gondolt. Minden idejét és energiáját a pénzkeresetbe invesztálta. Egyszer valaki el tudta őt vinni a templomba és a prédikátor elöljáróban elmondta, hogy a téma, amiről beszélni fog, a pénz. Hegyezte a fülét, de nem úgy, mint a templomba járók, ha adakozásról van szó. Egyből új házra gondolt, új földre, új autóra vagy egy újabb üzletre. A prédikátor három pontot említett. 1.) Keressünk annyi pénzt, amennyi csak lehetséges! (Nagyszerű.) 2.) Spórolj meg annyi pénzt, amennyit csak tudsz. (Ez is helyes.) 3.) Adj annyi pénzt, amennyit csak tudsz. (Miért kellett egy ilyen jó prédikációt így elrontani!).
A Biblia azt mondja, hogy hálából kell adnunk, abban az arányban, amit Isten tett értünk. Ez nem 10 %. Ha valaki azt mondja: Ha az Ószövetségben az emberek 10%-ot adtak, akkor hálátlanság lenne, ha az Újszövetségben mi 10%-nál kevesebbet adnánk. Ez nem az írás szerint való. Úgy kell adnunk, ahogy Isten megáldott minket.
Csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy amikor az emberek a tizedről beszélnek, akkor annak vagy történelmi gyökerei vannak vagy egy utalás a törvény alatti körülményekre. Ezért nem találunk semmit az Újszövetségben a tizedről. A tized nem érvényes a gyülekezetre.
Másodszor 7, 6-7: Megáldotta Ábrahámot. A férfit, aki állítólag a legmagasabb volt, Melkisédek megáldotta. Az író hozzá fűzi: „a nagyobb áldja meg a kisebbet”.
Harmadszor: Az ő papsága egy örök, maradandó papság. 7, 8. Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él. Ez nem azt jelenti, hogy Melkisédek még mindig él. Ő bibliai beszámolókban él. Genezis szerint: Melkisédek még mindig él. Olyan, mint egy portré. Azt mondjuk egy jó portréról, hogy ha bármely irányból szemléljük, az az érzésünk, hogy minket néz. Melkisédek olyan, mint egy portré. Szemei mindig ránk irányulnak amikor szemléljük. A Genezis-ben, ami a Bibliát illeti, Melkisédek még mindig él. Ez egy illusztráció az Úr Jézusról.
Végül (4) olvassuk: Nemcsak Ábrahámtól fogadta el a tizedet, hanem Lévitől is. Ha ő ezt állítja, akkor szüksége van egy érvre, hogy kortársai számára érthető legyen. Volt érzékük a szociális összetartozáshoz, szolidaritáshoz. Ha azt mondta, hogy Ábrahám jött és a tizedet Melkisédeknek adta, hozzá fűzte, hogy Lévi, aki a tizedet kapta Izráeltől az Ószövetségben, a tizedet is Melkisédek felé irányította, mert Ábrahám utóda volt. Lévi Ábrahámban volt, amikor Melkisédeknek adta a tizedet.
Mielőtt befejezném, szeretném megemlíteni Melkisédek antitipusának legfőbb tekintélyét. Ha elolvassuk a 7,4-et: „De nézzétek, milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka tizedet adott a zsákmány legjavából.”, akkor az nem kérdés, hogy Melkisédek nagy személyiség volt. Ő a Biblia nagy karaktereinek egyike. Viszont, ha a típus nagy, mennyivel nagyobbnak kell lennie az antitipusának. Miben áll a mi Urunk Jézus Krisztusunknak a nagysága? Történelmi nagyság. Milyen nagy az ő isteni lénye, embersége, élete, halála, feltámadása, mennybemenetele és visszajövetele! Ha Urunk nagyságát le akarnánk írni, az olyan lenne, mintha gyertyafényt tartanánk a nap felé. Ki tudja Isten Fiának a nagyságát leírni Isten Fia valóságának a fényében? Ha a típus nagy, mennyivel nagyobb az antitípus. Jézus Krisztus nagyságának minden leírása és értelmezése olyan, mintha gyertyafénymél akarnánk nézni a napot. Ha az Úr életének epizódjait szemléljük, és arra gondolunk, hogy az Úr hamarosan eljöhet, halleluja kell feltörjön bennünk. Dicséret az Urnak! Örökké fog uralkodni. E világ királyságai az ő királyságai lesznek. Jézus Krisztus nagysága nem véges, hanem végtelen, történelmi!
Mit akar írónk kihozni összehasonlításából? Melkisédek papsága az igazságosság és a béke papsága. Ugyanígy Jézus. Hit által igazultunk meg és így van békénk Istennel. – Úgy tekint Melkisédek papságára, mint egy királyi papságra. Ugyanígy Jézus papságára. Ő pap és király. Nem csak azt tudja, hogy mire van szükségünk, hanem megvan a hatalma arra, hogy megadja azt, amire szükségünk van. – Melkisédek papságát olyan papságnak tekinti, amely személyen alapszik és nem törvényen. Így Jézus papsága is egyedül az ő személyén alapszik és nem a törvényen.
Melkisédek papságát örök papságnak tekinti. Ő a pogányok és zsidók királya is, mert Melkisédek a sinai törvényhozás előtti pap volt. Így van Jézusnak is örök papsága. Nem csodálatos Istenhez ilyen közel kerülni? Egy pap, aki örökké él. Soha nem hagy fel azzal, hogy nekem szolgáljon.
Melkisédek egy beteljesült mű jelképeit hozta elő, kenyeret és bort. Jézus nem csak jelképeket, kenyeret és bort hozott, hanem ő saját magát, a vérét mint áldozatot vitte a Golgotára.
Így emlékezhetünk kenyértöréskor az áldozatra, amely elvégeztetett, egyszer s mindenkorra mindenkiért. Az áldozat meg lett hozva, a szövetség megköttetett és az örök pap mindenkinek szolgál, akik hozzá jönnek. Gondoljunk bele, milyen nagy ő! Milyen nagy lesz ő, Jézus Krisztus.
Végül: Melkisédek papsága áldó papság volt. Ábrahámhoz ment és megáldotta Ábrahámot. Így ül Jézus Isten jobbján és megáld örök üdvösséggel mindenkit, akik hozzá jönnek és ezt mondják: Köszönöm Uram az üdvösséget, amit nekem adsz. Nem igaz tetteink miatt, amelyet mi hoztunk, hanem irgalma által mentett meg minket. Mit tett Ábrahám? Ábrahám neki adta a tizedet a Fenséges elismeréseként. Ezáltal Ábrahám elismerte Melkisédek nagyságát és jogáról lemondott, ami Ábrahámé volt. Ez az istenség elismerése volt, amelyet Melkisédek képviselt. – Meghallhatjuk Isten szavát egy vasárnap, az üzenetet Jézus Krisztusról, az emberek megmentőjéről, azonban ő kéri a tizedet. Ez kellene, hogy a mi reakciónk legyen. Adni hálából, mert ő előbb adott. Vagy mindent, vagy semmit. Isten Fiának a nagyságát el kell ismernünk és neki adnunk, ami az övé.