Nézzük meg a korai egyház csodálatos történetét. Mi jellemezte az egyházat? Hirdették az evangéliumot azért, hogy az embereket eljuttassák arra a hitbéli döntésre, hogy az Úr Jézus Krisztusra bízzák magukat. Az Apostolok cselekedeteinek könyve azzal a missziós megbízással kezdődik, amelyet az Úr ad a Gyülekezetnek (1,8): Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentszellem, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. Az Apostolok cselekedeteinek magyarázatánál ezen a ponton említést kell tennünk arról, hogy a tanúságtétel Jeruzsálemből kezdett el terjedni.
Legutoljára Pál megtérését vizsgáltuk meg. De itt egy rövid betoldás következik (9,32-43), ami Péter jeruzsálemi tevékenységével foglalkozik.
Amikor Péter valamennyi gyülekezetet végigjárta, eljutott a Liddában lakó szentekhez is. 33Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyban bénultan. 34Péter így szólt hozzá: „Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat!” És azonnal felkelt. 35Lidda és Sáron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. 36Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. 37Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában. 38Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: „Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!” 39Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. 40Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: Tábita, kelj fel! Ő pedig kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. 41Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él. 42Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. 43Péter pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.
Három csodáról olvastunk, kettőt Péter tett, egy pedig Péterrel történt. Az első Éneász gyógyulása, egy olyan betegé, aki béna volt és Isten kegyelméből meggyógyult. Úgy, ahogy a 103. zsoltár 2-3 verseiben olvassuk: Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. 3 Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet. Ez Isten erejének felmutatása volt Péteren keresztül.
Aztán Dorkász volt az, akit Isten szeretete és hatalma megelevenített, ami ugyancsak Péteren keresztül nyilvánult meg. Dorkász barátnői kétségbeesettek és reménytelenek voltak és az idézett zsoltár rá is érvényes lett: 4 ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. 5 Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod.
Aztán végbement az a csoda, ami Péterrel történt. Néhány napot a tímár Simon házában töltött. Miért nevezhetjük a Péterrel történteket csodának?
Tudnunk kell, hogy a tímárok foglalkozása megvetett munka volt. Egy tímár minden nap érintkezésbe került állati tetemekkel és emiatt a mózesi törvények értelmében tisztátalanná vált. A rabbinikus törvények szerint, ha egy asszony a házasságkötés után rájött, hogy a férje tímár, akkor elválhatott. Péter ekkor néhány napot egy tímár házában töltött.
A fizikai csodák napjai, akár Mózes, Illés és Elizeus ideje, akár az Úr és az apostolok időszaka, tulajdonképpen elmúltak. Nem tagadhatjuk, ma is vannak csodák és Isten ereje nem hagyott alább. Ma is történnek csodák, de csodatétel adománya más szinten jelenik meg, mint azoknál a csodáknál, amelyekről a Bibliában olvassunk. Ahogy én az Írásból látom, a gyógyítás ajándéka egy adott nyomorúság miatt adatott és válasz volt az imádságra. De a csodatevők ideje elmúlt. Miért? Jézus és az apostolok időszakában a csodák szükségesek voltak ahhoz, hogy az emberek előítéleteit legyőzzék és tanúskodjanak arról, hogy Isten áll e mögött az új „mozgalom” mögött. Az Úr Jézus és az apostolok hatalmas csodákat tettek. Pál maga írja a 2Kor 12,12-ben: Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, a csodákban és az isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek. A csodák hitelessé tették a mozgalmat mindaddig, amíg a Gyülekezet gyökeret nem vert. Isten a történelemben és a történelem maga arról tanúskodik, hogy a gyógyítás ajándéka megszűnt. Évszázadokon keresztül nincs bizonyíték arra, hogy Isten a gyógyítás adományával megajándékozott valakit. Isten szuverén, és ha máshogy akart volna eljárni, akkor azt is megtehette volna.
A Zsidókhoz írt levél írója mondja (2,3-4): akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először? Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra, (ez a múltra vonatkozik) 4 Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentszellem ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét. Az író az apostolok utáni nemzedékhez szól, és azt mondja, hogy ezek a csodák és jelek megszűntek, mert visszaélhettek velük, ahogy ez gyakran meg is történik.
Nem kellene elfelejtenünk, hogy a legnagyobb csoda az, ha egy elveszett, halott lélek megelevenedik az életre. Ez sokkal nagyobb csoda egy halott feltámadásánál. Nagyobb áldás az, ha valaki örök életet kap, mintha a fizikai élete meghosszabbodik. Az új élet, a megújult, megváltozott természet a legnagyobb minden csoda közül. Ehhez még jár egy feltámadott test is!
Péter teljesítette az Úrtól kapott megbízását. Mit mondott neki az Úr? Ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet! (Luk 22,32). A János evangélium utolsó fejezetében az Úr háromszor mondja Péternek: Őrizd az én juhaimat! Ez az, amit Péter itt megtesz, teljesíti a megbízását és meggyógyítja Éneászt.
A szentek Liddában valószínűleg Fülöp evangélizálására jutottak hitre. Ezt nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, de az ApCsel 8,40-ben ezt olvassuk: Fülöp pedig Azótoszba került, és végig járva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért. Ezért nem szabad ebből egyenes következtetéseket levonva azt mondani, hogy ők Fülöp evangélizációjának gyümölcsei voltak.
Hogy Éneász keresztény volt-e vagy sem, nem tudjuk. Görög nevet viselt. Akinek része volt latin oktatásban, az ismeri Aeneast Vergiliustól. Éneász béna volt és tehetetlen. Beteg teste eszköz volt csupán, amelyen Isten megmutathatta hatalmát Jézus Krisztusban. A nyolc évig tartó betegség, a reménytelenség egy örökkévalóságnak tűnhetett számára. Akkor Péter megállt az ágya mellett és így szólt: „Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat!” Éneász reagált erre, azonnal felállt és feltételezem, hogy beágyazott, amit nyolc év óta már nem tudott megtenni. Mit mondott neki Péter? „Kedves Éneász, a Gyülekezet fejeként, Krisztus helyetteseként a földön megparancsolom neked, állj fel és vesd be az ágyad.” Nem, és azt sem, hogy ettől fogva pszichoterápiára vagy fitnes klubba kell járnod, és ha ez sem használ, akkor jógázhatsz… Mindezek helyett csak annyit mondott: meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel! Ez egy olyan csoda volt, amire csak Isten képes. Éneász valószínűleg már tudott vagy hallott valamit az Úr Jézus Krisztusról, a szentháromság második Személyéről, aki elhagyta a mennyországot, testté lett és vérét azért ontották ki értünk a Golgotán, hogy a bűneinktől megváltson minket.
Emlékezzünk arra, hogy a Szentírás világosan kijelenti, hogy a test szerinti ember nem tud kapcsolatba lépni Istennel. Az ilyen ember halott. Sokan azt állítják, hogy „van akaratunk, és reagálnunk kell Isten hangjára.” Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem (Ján 6,44), mondta az Úr. Nem mehetünk magunktól, nem tehetjük meg az első lépést. Csak Isten hatalmának hathatós megnyilvánulásán keresztül mehetünk Krisztusban hozzá. – Ez akkor is igaz, ha valaki Jézushoz fordul és megkéri, hogy „tegye képessé arra, hogy hozzá menjen”. Akkor Jézus meg fogja adni neki az erőt, hogy hozzá menjen, és örök életet kap.
Éneász meggyógyult, egy szempillantás alatt felkelt, ami hatalmas csoda volt Liddában és Sáronban. Ha szellemi téren ma nem történnek meg ugyanezek, akkor eléghetjük a Bibliánkat, bezárhatjuk a gyülekezetet, és minden igehirdetőt szélnek ereszthetünk, akkor minden csak illúzió lenne? – Tudjuk, hogy ez nem igaz, hogy amit hirdetünk, az nem a fantázia szüleménye. Ha valaki válaszol az evangélium üzenetére, új emberré válik és örök élete lesz.
Azt hiszem, hogy már beszámoltam Spurgeon megtérésről. Nagyapja és apja a metodista egyházban voltak prédikátorok, de személy szerint Spurgeon úgy érezte, hogy elveszett állapotban van. Egy esős estén elment egy templomba, ahol egy egyszerű testvér prédikált. Ennek a férfinak nem volt magas képzettsége és mivel nem tudott sokat mondani az adott szakaszról, újra és újra megismételte ezt a részt Ézsaiás könyvéből: Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincsen más! (Ézs 45,22). Spurgeon így emlékszik vissza: „ez nagyon jó volt, mert ez a bibliai ige megindította a szívemet”. Az igehirdetés alatt a prédikátor ránézett Spurgeonre és így szólt: „Ez a fiatalember nagyon szánalmasan néz ki”, és aztán közvetlenül hozzá intézte szavait: „Nézzen rá, nézzen rá és megmenekül.” „Ránéztem és megmenekültem és úgy mentem ki onnan, annyira boldogan, mint egy madár, akit kiengednek a kalitkából”, vallotta meg Spurgeon. – Isten betölti ígéreteit mindenkinek az életében, aki hozzá fordul. Boldog vagyok, hogy az Ige ereje és a Szent Szellem munkálkodik köztünk és bennünk.
Liddától nem messze volt Joppé. Ott élt egy Tábita nevű testvérnő, akinek a neve lefordítva Dorkászt jelent. A Dorkász jelentése gazella. Dorkászt nagyon szerették, tele volt jósággal és jó cselekedetekkel. Mindent magától tett, nem volt tagja egy karitatív szervezetnek. Szolgálta az Urat teljes szívvel, amiért nagyon szerették. – Egy nap beteg lett és meghalt. Megmosták a holttestét és felravatalozták a felső szobában. Talán a gyülekezet hallotta, hogy Péter a közelben volt és tudtak azokról a csodákról, amelyek történtek és remélték, hogy útba ejti őket. Útnak indítottak egy küldöttséget Péterhez, aki Joppéba ment és odavezették a ravatalhoz, ahol az asszonyok sírtak. Megmutatták Péternek azokat a ruhákat, amelyeket Dorkász kötött. Talán mindez elég demonstratívan hatott. Egy azonban biztos, azt akarták, hogy Dorkász ismét köztük legyen. Ha egy keresztény meghal, gyakran mondjuk: „most már az Úrnál van” vagy „az Úr hazavitte”. De az ember gyakran gondol arra is: „Boldog vagyok, hogy az Úrnál van, és hogy nincs már köztünk.” Dorkász más volt, az asszonyok szerették volna visszakapni. Mit tett Péter? Azt, amit az Úr tett, amikor felkeltette Járius lányát és kiküldte a síró asszonyokat. Letérdelt a halott előtt és imádkozott. Aztán így szólt a tetemhez: Tábita, kelj fel! Azt a mintát követte, ahogyan az Úr járt el Járius lányánál. Érdekes, hogy arámul a kislányt talithának hívják és az Úr így szólt hozzá: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel! Dorkásznál pedig azt olvassuk: Ő pedig kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. 41Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította. Péter ugyanazt teszi, mint amit az Úr tett Járius házában.
Gondolom, hogy Dorkász számára ez nem volt valami örömteli élmény. Úgy hiszem, hogy az Úrnál volt, szent közösségben vele és éppen bibliaórán vehetett részt Pál apostolnál… Akkor odamehetett hozzá egy angyal és megkopogtathatta a vállát: „Dorkász, vissza kell menned, még más feladataid is vannak.” Szerintem erre azt mondhatta az angyalnak: „Keress valaki mást, küldd inkább Jánost.” De Dorkásznak vissza kellett térnie ugyanúgy, mint Lázárnak. Biztosan mindkettőnek lett volna mondanivalójuk számunkra.
Azt gondolom, hogy amikor visszajöttek, akkor elfelejtették azt, amit átéltek a túlvilágon. Ne felejtsük el, hogy ők nem feltámadtak, hanem ismét életre keltek, megelevenedtek. Az egyetlen, aki a mai napig feltámadt, az Úr Jézus volt. Úgy, ahogy Pál mondta: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi (1Kor 15,23). Ha a Biblia a feltámadásról beszél, akkor mindig a test dicsőséges feltámadását érti alatta. Mindenki, akit az Úr vagy az apostolok újra megelevenítettek, visszatért a mindennapjaiba és később meghalt. De természetesen Isten hatalmát mutatta fel Lázár vagy Dorkász megelevenedése.
A szakaszunk utolsó csodája Péterrel történt: 43Péter pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál. Ez ugyanakkora csoda, mint Lázáré vagy Dorkászé, ez az a csoda, amikor az ember legyőzi az előítéleteit és hamis beidegződéseit. Egy zsidó férfi egy tímár házában – ez hihetetlen. Említettem, hogy egy asszony elválhatott a férjétől, ha megtudta, hogy tímár.
Az első lépés azon az úton, amely oda vezetett, hogy Péter később pogányokkal evett, az volt, hogy egy tímárnál lakott. Az evangélium ezen az úton indult el a pogányok felé. Ez az előítéletek legyőzésének csodája volt. Gondold át, milyen előítéleteid, hamis beidegződéseid vannak? Hamis elképzelések arról, hogy jut az ember a mennybe, vagy más keresztényekkel, különböző vallásokkal, egyházakkal szembeni előítéletek. Az előítéletek olyan ítéletek, amelyeket azelőtt hoz meg az ember, hogy valamit megvizsgálna, vagy utána járna dolgoknak. Ha valaki úgy gondolja, hogy a tízparancsolat megtartásával vagy jó cselekedetekkel megmenekül, akkor ez egy hamis elképzelés, mert a könyvek Könyve nem így foglal állást ebben a kérdésben. Ha utána járt volna vagy a Bibliát a kezébe vette volna, akkor tudomást szerzett volna a következőről: Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; 9nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék (Ef 2,8-10). A jó cselekedetek a hit gyümölcsei. Megmenekülés azonban csak Jézus Krisztus megváltó művén keresztül adatik. Ezért folytatja így Pál: 10Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.
Végül néhány különbséget szeretnék megemlíteni azok között a csodák között, amelyeket az Úr Jézus tett, és amelyeket az apostolok vittek végbe: Járius lányának az Úr általi életre keltését és Éneász gyógyulását, Dorkász megelevenítését szeretném megvizsgálni.
Péter nem azt mondja Éneásznak: „Éneász, mondom neked, kelj fel!” Hanem így fogalmaz: Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel… és Éneász felkelt. Egészen másként történt ez, mint az a gyógyítás, amikor a négy férfi a gutaütöttet az Úr Jézushoz vitte. Jézus így szólt a gutaütötthöz: Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: 11Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! (Mk 2,10). Jézus szuverén Úr az örök élet felett és bizonyítja ezt cselekedetein keresztül.
Amikor Péter így szól, Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, akkor ezt nem saját nevében mondja! Nem úgy fogalmaz, hogy „az egyház nevében kelj fel”; nem Krisztus földi helyetteseként beszél, hanem Jézus nevében Krisztus szolgájaként.
Dorkász esetében Péter letérdel a ravatal előtt és imádkozik, hogy Isten hallgassa meg. Ezzel szemben az Úr Jézus nem imádkozik! Megdöbbentő! Sok teológus és rabbi is azt állítja, hogy Jézus csak ember volt, talán valamivel jobb, mint mások.
Milyen gyakran kérte az Úr Jézus tanítványait, hogy imádkozzanak érte? Soha nem kért ilyet! Soha nem mondta: „Tartsunk egy imaórát azért, hogy az Úr betöltse szükségeinket.” Imádkozott a tanítványai jelenlétében, de velük sohasem. Az Úr Jézus egyszerűen megfogja Járius lányának kezét és a lány felkel.
Egy dolog feltűnő. Péter egészen hasonlóan cselekszik ahhoz, ahogy az Úr Jézus munkálkodott. Tanulságokat vonhatunk le ebből: minél hosszabban jár az ember az Úrral, minél közelebb van hozzá, annál jobban hasonlítanak cselekedetei az Úr cselekedeteihez. Egyik kedvenc Igémben, a 2Korintus 3,18-ban ez áll: Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre. Az, aki az Úr közelében él, elváltozik a képére. Az embernek nem kell nárcisztikusan a köldökét bámulnia. Az, aki megmentett minket, meg is fog szentelni. Minden Tőle jön! Az apostolok élete visszatükrözi Jézus életét, mert vele éltek.
Péter tudja, hogy az Úr nem maradt a sírban, hanem él és ma is munkálkodik. Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, mondja Péter. A meggyógyít szó (iaomai) jelen időben áll, Jézus él és munkálkodik!
Az Apostolok cselekedeteinek egész könyve az élő Jézus munkálkodásának története feltámadása és mennybemenetele után.
Az Apostolok cselekedeteinek üzenete egy személyes üzenet mindazok számára, akik odafigyelnek rá. A lelki betegek és halottak, a tehetetlenek meggyógyulhattak és megelevenedhettek. Éneász nyolc évet töltött tehetetlen nyomorékként egy keleten használatos kunyhóban és Jézus talpra állította, ismét tudott járni, egészséges lett. Ha nincs kapcsolatod Jézussal, bár a születési anyakönyvi kivonatodban van egy bejegyzés arról, hogy vallásos vagy, akkor tudnod kell, hogy ez nem elegendő ahhoz, hogy megmenekülj. Isten igéje egészen világossá teszi: az életedet Jézus kezébe kell helyezned, aki érted és bűneiért halt meg, és új emberré leszel. Ámen