Zsid 7,11-19. Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap támad, aki nem Áron rendje szerint való? (Ez az Úrra vonatkozik.) 12 Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. 13 Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. 14 Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából támadt, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. (Az Úr földi életében nem lehetett pap. Júda törzséből származott, nem Léviéből.) 15 És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan támad más pap, 16 aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. 17 A bizonyságtétel így szól: „Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.” 18 Ugyanis egy korábbi parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, 19 mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez.Fontos, hogy jó fordításban olvassuk a 18-19. verset. A szöveg itt tulajdonképpen azt mondja, hogy két dolog történt:
- A törvény eltörlése, használhatatlansága miatt.
- Egy jobb reménység bevezetése, amely által közeledhetünk Istenhez. Valami, amit a törvény nem tudott megtenni értünk.
Az elolvasott szakaszban van egy számunkra nagyon fontos kijelentés: Közeledjünk Istenhez. Ez az ember ősi vágya, az emberi szív legmélyebb kívánsága. A megváltás kifejezése, amit Jézus Krisztus kínál. Közeledj Istenhez. Ez a kívánságod? Ez az elvárásod?
A mai keresztényeket különböző kategóriákba lehet sorolni, a megkülönböztetés oka szerint.
Vannak pl. olyanok, akik Jézus Krisztust csak üdvösségük és személyes boldogságuk eszközének tekintik. Ennél tovább nem mennek. Ha a boldogságra és biztonságra való törekvésük során megismerték Krisztust, akkor ebben már ki is merült számukra a kereszténység lényege. – Volt egyszer egy tizenéves lány, aki tudta, hogy a tanára keresztény. Azt kérdezte tőle: „Mondjon nekem valamit a kereszténységről. Keresek valamit, ami a boldogság és biztonság érzését adja számomra.” A tanár pedig így válaszolt: „Akkor vegyen be nyugtatót. Csak ha az igazságot keresi, akkor tud önnek a kereszténység bármit is nyújtani.” – A boldogság és a biztonság keresése csak mellékterméke a kereszténységnek, nem a lényege. Azonban sok keresztény egyenlővé teszi a boldogságot és a biztonságot a kereszténységgel. Itt be is fejeződik számukra a kereszténység.
Mások számára valamivel többet jelent. Úgy gondolnak a keresztény létre, mint a Jézus Krisztushoz való viszonyra: Őt mint személyt ismerni, és egyre jobban megismerni. Számukra ez a kereszténység. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos aspektusa a kereszténységnek. Erre csak áment lehet mondani, mert Krisztust ismerni nem más, mint az emberi lét egyik legfontosabb célja és értelme. Csodálatos dolog növekedni Krisztus ismeretében. De nem vagyok benne biztos, hogy a kereszténység kimerül Jézus Krisztus ismeretében.
Amikor a Zsidókhoz írt levelet olvassuk, akkor megállapíthatjuk, hogy létezik a kereszténységnek egy még magasabb szintje. Attól tartok, hogy sokan közülünk sohasem érik el ezt a fokot. Ez az a szint, amely ezzel a kijelentéssel jut kifejezésre: Közeledjetek Istenhez.
A levél szerzőjének ugyanis az a szándéka, hogy megértesse velünk, Jézus Krisztus az ajtó egy másik személlyel való közösséghez. Jézus Krisztus az Atya Istennel való közösséghez vezető ajtó. A keresztény élet legmagasabb szintje – ahogy azt a Zsidókhoz írt levél értésünkre adja – nem a boldogság és a biztonság ismerete, nem is Jézus Krisztus személyének ismerete, hanem hogy folyamatos közösséget élvezzünk az Atyával Jézus Krisztus által. Ezt tekinti a levél szerzője a keresztény élet teljességének. Ilyen közösségben vagyunk-e az Atyával? Tudjuk-e, mit jelent a Szentek Szentjében lakni Jézus vére által? Ez a Zsidókhoz írt levél központi üzenete. A levél szerzője ebbe az Atyával való közösségbe szeretne bevezetni bennünket. Az Atya közelségébe jöttünk, és hatja át mindennapi életünket. Elmondhatjuk-e: Jézus Krisztus békét és örömöt adott nekem, megismertem őt személyesen, és Ő elvezetett engem Isten ismeretére? Ismerem az Atyát, és tudom, hogy gondoskodik rólam Jézus Krisztus által. – A levélíró oda szeretne elvezetni minket, hogy ilyen kapcsolatban legyünk az Atyával. Remélem, hogy miközben tovább haladunk a Zsidókhoz írt levéllel, sokan közülünk elérik ezt a harmadik szintet.
(Azok számára, akik korábban nem voltak itt, szeretném megismételni, hogy szerzőnk a szellemi létet, a kereszténységet olyan Istenhez való viszonyként ábrázolja, amely három pilléren nyugszik: 1.) Szövetség 2.) Papság 3.) Áldozat. A szövetség az új szövetség Jézus vére által. / Az áldozat a golgotai áldozat, az új szövetség alapja, fundamentuma. / A papság Jézus Krisztus papsága az Atya jobbján. Ezt az áldozat alapján teszi. A kereszténység mindez együtt. Ez talán idegenül hangzik számunkra, mert nem úgy olvassuk a Zsidókhoz írt levelet, ahogyan kellene. Mindenesetre a kereszténységet másképp is meg lehet határozni.
A 7. fejezetben, amikor a szerző jellemzi ezt a viszonyt, amelyet a főpap által mondhatunk magunkénak, háttérként egy olyan figurát használ, aki az Ószövetségben jelenik meg, igencsak szokatlan módon. Melkisédeknek hívják. Életét rögzítette a történelem, prófétai jelentősége van, és egy előkép. Történetét a Gen 14 írja le, a prófétai nézőpontot a 110. zsoltár hangsúlyozza, mi pedig most Melkisédek jelentőségének a tipológiai fejlődését nézzük meg a Zsid 7-ben. – Melkisédek a láthatatlan múltból bukkan fel, és a láthatatlan jövőbe tűnik el. / A Zsolt 110-et vizsgálva látjuk Dávid isteni-emberi királyát, a Messiás-királyt, aki meg fogja semmisíteni a föld lázadó királyait. Jézus Krisztus az a pap-király, aki uralkodni fog. Jézus Krisztus király. Erről szól az egész Biblia. Azért jött, hogy uralkodjon. Egy nap a föld minden uralkodója meg fog hajolni előtte: Obama, Medvegyev, stb…
Ez a király azonban pap is lesz. Nem csak uralkodni fog, de ő a „hídépítő” is, aki által minden ember közösségbe kerülhet az Atyával. Melkisédek egy előképe/árnyéka volt ennek a pap-királynak. Három igevers szól róla a Gen 14-ben, egy vers a 110. zsoltárban, és itt van az Újszövetségben ennek a 4 versnek a magyarázata. – Ebben én Isten igéjének ihletettségét és egységét látom. Isten vezette Ábrahámhoz Melkisédeket, ő indította arra, hogy kenyeret és bort adjon neki. A zsoltárírót is a Szent Szellem vezette sok száz évvel később, amikor ezt írta: Zsolt. 110, 4 Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.Most pedig szerzőnk ez alapján a kevés igevers alapján bontja ki ezt a csodálatos értekezést és leírást. Ez az Írás ihletettsége és egysége!)
A 7. fejezet Melkisédek történetének elemzésével kezdődik. Olvastuk a 7,11-19 verseket. Mit mond ebben a levél írója? – Hozzá kell tennem, hogy a Bibliában nem minden típus/előkép olyan, hogy mindennek előképe! Áron például tisztségét, hivatalát tekintve volt Jézus Krisztus előképe. Egy pap áldozatokat mutat be. Közvetítő szerepe van. Ő vezeti a megváltottak dicsőítését. Áron ezeket tette, és ebben volt Jézus Krisztus előképe. – De Áron meghalt. Ebben a tekintetben nem előkép/minta. Ő leszármazás alapján volt pap. Azért lehetett pap, mert egy bizonyos családhoz, Lévi törzséhez tartozott. Nem a jelleme miatt. Áron tehát előkép a tisztségét illetően, de nem a személyét illetően.
Melkisédek mind tisztségében, mind személyében előképe Jézus Krisztusnak. Mind a ketten előképek, de egymás ellentétei is.
Az első dolog, amit a levél szerzője mond: Az ároni papság csak korlátozott mértékben teszi lehetővé az Isten elé járulást. 7,11: Ha tehát a tökéletesség elérhető volna. A „tökéletesség” szó a Bibliában nem azt jelenti, hogy „nincs benne semmi hiányosság”. Amikor a Biblia azt mondja nekünk: „Legyetek tökéletesek”, akkor ezzel nem azt mondja, hogy sohasem fordulhat elő, hogy egy rossz lépést teszünk. Ez lehetetlenség volna. A „tökéletes” szó gyakran érettséget jelent. A Bibliában mindenhol ez a jelentése, kivéve a Zsidókhoz írt levélben! Itt a szót a szellemi élet végcéljának értelmében használja a szerző. Ez pedig az Isten elé járulás. Ez az imádat. Ezt kellene a papnak, a szövetségnek, és az áldozatnak mint előképnek megtenni az emberekért. Ez a „tökéletesség”. Itt nem érettségről van szó, mint Pál szóhasználatában. – Itt arról van szó, hogy teljesen az Atya Isten elé járulhatunk. – A Bibliát és a Biblia könyveit mindig a szövegkörnyezetükben kell olvasni. – A levél szerzője azt akarja kifejezni: Az ószövetségi rendszerben lehetetlen volt egészen közel kerülni Istenhez. Volt bűnbocsánat, az embereknek bizonyosságuk lehetett a bűneik bocsánatát illetően, de a jövőt tekintve még mindig maradt egy kis bizonytalanság. A Zsidókhoz írt levél azt mondja, hogy az ószövetségi áldozatok sohasem tudták biztosítani a nyugodt lelkiismeretet. Zsid 10,1-2: Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. 2 Különben megszűnt volna az áldozatok bemutatása, hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot.
Az ószövetségi áldozatok nem ajándékoztak lelki békét. Isten műve még nem volt befejezve.
Szerzőnk azt mondja: Ha tehát a lévita papság által elérhető lett volna a tökéletesség, akkor miért beszél a Biblia egy másik, eljövendő papról? Az a tény, hogy a Biblia egy Melkisédek rendje szerinti papról beszél, annak bizonyítéka, hogy Lévi törzsének papjai nem tudták beteljesíteni a feladatukat. Ez egy nagyon logikus, helyes érv! Azt mondja tehát: Az ároni papság csak tökéletlenül tudta biztosítani az Isten színe elé járulást.
Megerősíti azt a kijelentést, hogy Jézus Krisztus nem Lévi törzséből származik, hanem egy másikból. 7,13-14: Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. 14 Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából támadt, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes.
Jézus egyáltalán nem lehetett pap, ezért papsága egészen más természetű. Mivel Melkisédek rendje szerint pap, és papi hivatala végérvényes papság, ez azt jelenti, hogy a régi papságnak meg kellett szűnni. Ez hatalmas kijelentés a zsidók számára, akik éppen vissza akartak térni a júdaizmushoz! Azt mondja a szerző: A saját Írásaitok, amelyeket sok száz évvel ezelőtt írtak, jelentik ki, hogy a papságotok meg fog szűnni, mert nem tudja betölteni a szerepét.
Nem tudom, hallottátok-e Arno Clemens Gaebelein nevét. Nagyon büszke ember volt, de egyben olyan is, aki mindig megmondta, amit gondol. Ugyanis rosszak az olyan igehirdetők az evangéliumi keresztények között, akik kellemes hangon, csupa kegyes szavakkal beszélnek a pulpitusról az emberekhez, de amit mondanak, annak nincs lényegi tartalma vagy üzenete. Gaebelein nem ilyen volt. Bár nagyon büszke és beképzelt volt, Isten igéjén nagyon sokat gondolkodott. Nyers volt, faragatlan, egocentrikus, és nagyon egyenes. Ezt írta egy barátjának: „Itt vagyok ezen a konferencián. Nagyon jól érzem magam. Én vagyok az egyetlen előadó.” H. A. Ironside egyszer bevezetést írt Dániel könyvéhez, és megemlített néhány Dánielről szóló könyvet, amelyek a tanulmányozó számára hasznosak lehetnek. Említette többek között Clarence Larkin könyvét. Elmondta azt is, hogy ő is írt egy kis könyvet Dánielről, de a Dánielről szóló legjobb könyvet A. C. Gaebelein írta. „Ezt ő maga mondta nekem.” – A. C. Gaebelein az életrajzában elmeséli, hogyan prédikált zsidóknak fiatal korában New York City-ben. Hallgatósága körében sok zsidó volt, rabbik is, akik hallgatták a bibliamagyarázatát. Miután beszélt, alkalmat adott kérdések feltevésére is. Egy nap felállt egy rabbi és azt mondta: „Dr. Gaebelein, ön azt mondta, hogy Jézus Krisztus azt teszi, amit a mi Áronunk tett főpapként. Jézus az a pap, aki Isten előtt képvisel minket. De mondja Dr. Gaebelein, hogyan lehet az ön Jézusa pap, ha Júda törzséből származik? Ahhoz, hogy pap lehessen, lévitának kellene lennie.” A rabbi győzelmének tudatában nézett körül, végigtekintett a többi zsidón és leült. Gaebelein felállt és azt mondta neki: Mischpa Adonai jelo enachem eta kochein le olam el givrasi Melchizedek. A Zsolt 110,4-et idézte héberül: Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. Ez a Messiásra való utalás – mondják erre a rabbijaitok. És a rabbijaitok mondják, hogy a Messiás más módon lesz pap. Jézusunk Melkisédek módján pap, nem pedig Áron szerint. A rabbi erre egy idő után felállt, és 100 másik zsidóval elhagyta a termet. Egy hét múlva azonban megint ott voltak, hogy hallgassák Gaebelein magyarázatait. – Éppen ez a dolog lényege: Melkisédek rendje szerint pap, nem pedig Áron rendje szerint. Áron papsága csak korlátozott mértékben biztosította az Isten elé járulást.
A levélíró második kijelentése a 7,15-17-ben olvasható. Melkisédek papsága magasabb rendű. 7,15 És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan támad más pap, …
A görög nyelvben két szó van arra, hogy „más”. 1.) Ugyanabból a fajtából egy másik. 2.) Egy másik darab, másik fajtából. – Példaképpen ezt mondanám: Ez a golyóstoll a legjobb toll, ami valaha is a birtokomban volt. Rábeszélnélek, és elmennénk a papírboltba. Ezt mondanám az eladónak: Szeretnék egy másik tollat is, a barátomnak. Ez a „másik” ugyanabból a fajtából lenne. – De ha elmennék az üzletbe és azt mondanám az eladónak: Egyáltalán nem vagyok megelégedve ezzel a tollal, szeretnék egy másikat. Akkor ez a „másik” egy másik fajtát/márkát jelentene. A „hetero” szót használnám (mint pl. heterogén). Ez a szó szerepel itt. A más pap egy másik, nem Lévi törzséből származó pap. Olyan pap, aki más viszonyban van Istennel. 7,15-16/a: És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan támad más pap, 16 aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, … A mózesi rituálék minden előírása benne foglaltatik ebben a kijelentésben. A papnak egy bizonyos törzsből, egy bizonyos családból kellett származnia, szertartás keretében kellett pappá szentelni. Meg kellett mosakodnia, és meghatározott ruházatott kellett viselnie. Meg kellett kenni vízzel és vérrel. Apró előírások egész sora vonatkozott rá. Az Írás 142 testi hiányosságot sorol fel, amely alkalmatlanná tesz valakit a papi szolgálatra. Ez a testi törvények gyűjteménye. Jézus egészen más. Ő nem volt alávetve a szertartásnak. Ő pap örökkévaló élet ereje szerint. (16/b) Papsága nem külsődleges, hanem belülről jövő. Ő annak a lényével és természetével rendelkezik, aki egy örökkévaló élet ereje által képes másokat Istenhez vezetni. Nem változik meg, nem öregszik, nem halványul el. Nincs múltja. Az örök élet hatalmával rendelkezik. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Jézus Krisztus lénye képes garantálni a teljes mértékű Isten elé járulást, önmaga által, mindazok számára, akik hozzá jönnek. Ez az, amit Áron nem tudott elvégezni. Jézus az Atya jelentétébe tud vinni bennünket, és ott is tud tartani. Ezt pedig az örökkévaló élet erejével teszi. Egy testvér egyszer azt mondta: „Senki sem fedezett fel jobb igét, amit Jézus mondott volna. – Senki sem fedezett fel az övénél jobb szavakat.” (Próbáltad már átolvasni az Újszövetséget, és Jézus szavait másképp fogalmazva visszaadni? Úgy fogalmazni, hogy jobban hangozzanak, többet mondjanak? Lehet javítani rajtuk? Lehetetlen. Amit ő tett és mondott, azt nem lehet jobban csinálni.) Amikor emberek azt mondják, hogy Jézus helytelen dolgokat mondott, akkor általában így fejezik ki magukat: „Nem keresztényként viselkedett.” G. B. Shaw például azt mondta: „Jézus nem úgy cselekedett, mint egy keresztény.” Másképp fogalmazva: Jézus Krisztust csak a saját mércéje alapján lehet megítélni. Nem bámulatos ez?
Jézus az ő szolgálatát az örökkévaló élet erejével végzi. Ez olyan szolgálat, amely sohasem szűnik meg. Ő mutatta be az egyetlen olyan áldozatot, amely képes eltörölni a bűnöket. Szüntelenül felhasználja magát értünk, ő vezeti a megváltottak dicséretét, és azokat vezeti, akik hozzá jönnek, Isten jelenlétébe, és ott is tartja őket. Ennek a szolgálatnak az ereje és a gyökere magában Istenben van. Ezért olyan csodálatos, hogy ilyen papunk van.
Ha az életben megpróbáltatások érnek minket, márpedig érnek, és ha felismerjük, hogy ilyen főpapunk van az Atya jobbján, micsoda különbség! Olyan boldog vagyok, hogy Jézus a megváltóm és főpapom.
Végül: Melkisédek papsága megszerzi az Isten elé járulást. 7,18-19/a: Ugyanis egy korábbi parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, 19 mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. A törvény erőtlen és használhatatlan. A törvény sohasem tud üdvözíteni, senkit sem tud Isten jelenlétébe vinni. Használhatatlan, mert nem teszi azt, amit Isten követel. A törvény jó volt – átmeneti használatra. De a tulajdonképpeni haszna az volt, hogy megmutassa, bűnösök vagyunk, aztán pedig a ceremóniákon keresztül szimbolikusan kinyilatkoztassa az eljövendő Megváltó szolgálatát. A törvény fel tudja fedni a bűneinket, és be tudja mutatni a megváltás teljességét, de csak képletesen.
Erőtlensége és használhatatlansága miatt a törvény sohasem tudta biztosítani számunkra az Istennel való közösséget. Most azonban itt a jobb reménység, amely által közeledhetünk Istenhez. Ezt a jobb reménységet fejti ki a szerző a továbbiakban. Ez a jobb reménység a mi Urunk Jézus Krisztus és az ő szolgálata. Ha összehasonlítjuk a régit és az újat, akkor csodálatos dolog tudni, hogy mi már most rendelkezünk mindazzal, amire Izrael várt. Az Ószövetségben Izraelnek se a múltja, se a jelene, se a jövője nem volt biztos addig, amíg Jézus el nem jött. Tudták a jövőről, hogy eljön majd a Megváltó, remélhették volna, hogy a keresztre megy, és hogy benne van az üdvösség. De soha sem tudták megtapasztalni, milyen a bűntől megtisztított lelkiismeret, amíg Jézus el nem jött. Most azonban nemcsak bűntől megtisztított lelkiismerettel rendelkezünk, hanem felfedezhetjük, hogy az új szövetség áldásai sokkal nagyobbak, mint ahogyan elképzeltük. Isten ezekről a dolgokról az Ószövetségben tükör által beszél, de ahogy az Újszövetség kibontakozik, észrevehetjük, hogy az áldás nemcsak abban áll, hogy ismerjük Istent (Dávid is ismerte őt), vagy hogy imádkozhatunk hozzá (Ábrahám is tudott Istenhez imádkozni), szerethetjük őt, bízhatunk benne (erre minden ószövetségi szentnek is lehetősége volt). Most viszont bemehetünk hozzá, és napról napra a Szentek Szentjében élhetünk Jézus Krisztus vére által. Hadd illusztráljam ezt egy példával, bár az emberi illusztrációk mindig gyengék. – Képzeljünk el egy fiatal nőt, akinek sok adóssága van. Sok problémát és nehézséget élt át az életében, most pedig nagy adósság terheli. Nem tudja, hogyan boldogulhatna, az adósság visszafizetéséről nem is beszélve. – Egy nap találkozik egy fiatalemberrel, akivel egymásba szeretnek. Egyszer azt mondja neki a férfi: Szeretlek, és szeretnélek feleségül venni. A nő pedig így válaszol: Én is szeretlek, és szeretnék is hozzád menni, de nagyon sok adósságom van. Én majd fedezem az adósságaidat, mondja a férfi. Eljegyzik egymást. A nő tudja, hogy jegyese ki fogja fizetni az adósságait. A férfi gazdag, de az adósság mindaddig fennáll, amíg el nem megy, ki nem fizet mindent, és a bizonylatokat be nem mutatja a nőnek. Minden ki van fizetve. – Micsoda különbség. A nő bízott benne, de most minden ki van fizetve. – Aztán összeházasodnak. De sok nőhöz hasonlóan neki sincs fogalma a pénzről és arról, hogyan bánjon vele. Most, hogy férjnél van, felfedezi, hogy a férje nemcsak tud róla gondoskodni, hanem dúsgazdag. Aztán a férje így szól hozzá: A számlámat átírattam mindkettőnk nevére. Most már te is ugyanúgy állíthatsz ki csekkeket, mint én. A felesége pedig most már tudja, hogy nemcsak az adósságai vannak kifizetve, hanem dúskálhat a férje gazdagságban, aki végtelenül gazdag.
Az ószövetségi szentek előretekintettek arra az időre, amikor majd kifizetik az adósságaikat. Ígéreteket kaptak, a bűneik meg voltak bocsátva Isten ígérete által abban a reménységben, amit majd Jézus Krisztus fog tenni értük. De a lelkiismeretük nem volt megtisztítva, amíg Jézus el nem jött. Volt bizalmuk, bizonyosságuk, istenismeretük, imádkozhattak Istenhez, de sohasem lehettek teljesen abban a tudatban, hogy már nem léteznek a bűneik. Amíg el nem jött Jézus, és azt nem mondta a kereszten: Elvégeztetett. Ezt úgy is fordíthatnánk: „Kifizettetett”/”Ki lett fizetve”. Micsoda bizonyosság! Ez már nem csak ígéret, hanem befejezett mű is. Örökre enyém ez az üdvösség. A kiegyenlített számla ott van a vérben a Golgotán.
Feltekintettél-e már a Golgotára, megköszönve: Köszönöm Uram, hogy meghaltál értem. Abban a pillanatban megkaptad a bűneid bocsánatának áldását. A múltbeli, a jelenlegi és a jövőbeli bűneid bocsánatát. Jézus fizetett helyetted. – Keresztény lettél, elkezdted olvasni Isten Igéjét. Ebben a könyvben fogod felfedezni, milyen gazdag vagy! Nemcsak, hogy meg vannak bocsátva a bűneid, hogy imádkozhatsz, nemcsak, hogy a távoli Istent a Megváltó által segítségül hívhatod, hanem Isten igéje azt is elmondja, hogy Jézus vére által a Szentek Szentjében lakhatunk. Mintha Áronnal együtt bemehetnénk a Szentek Szentjébe, és berendezkedhetnénk ott, ahol Isten lakik. Áron ezt csak egy évben egyszer tehette meg. A népnek kívül kellett maradnia. Most kettészakadt a kárpit, és Isten jelenlétében vagyunk. Reggel, délben, este. Isten közelében! Ez a kereszténység: közeledni Istenhez. Higgy az ő szavának. Ezen kívül nincs más dolgod. Hidd el, hogy ő fizetett meg a te bűneidért, hidd el, hogy jogod van Isten gyermekeként nála lakni.