Folytassuk az Apostolok Cselekedeteit és olvassuk a 10. fejezet 1-23. versét. Rögvest észre fogjátok venni, hogy ezek a versek Kornéliusz megtérésének történetéhez tartoznak. Ez egy fontos tanítás arról, hogyan terjedt az evangélium és hogyan jutott el a pogányokhoz/népekhez. A nem zsidók ugyanazon az alapon üdvözülnek, mint a zsidók. Ma Kornéliusz, a százados és Péter látomásairól olvasunk, amelyek őket egymáshoz vezették.
Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű
férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa. Egész háza népével együtt
kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és
szüntelenül könyörgött Istenhez. Ő az egyik délután három óra tájban
látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: Kornéliusz! Ő
pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: Mi az, Uram? Erre az angyal ezt
mondta neki: Imádságaid és alamizsnáid feljutottak az Isten elé, és ő emlékezik
azokra. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a
Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a
háza a tengerparton van.Miután eltűnt az angyal, aki vele beszélt, előhívta két
szolgáját és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette
voltak. Ezeknek mindent elmondott, majd elküldte őket Joppéba.
Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment
a ház tetejére imádkozni.Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az
ételt készítették, révületbe esett, és látta, hogy az ég megnyílik, és
leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le
a földre. Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég
mindenféle madara. Ekkor hang hallatszott: Kelj fel, Péter, öld és
egyél! Péter azonban így szólt: Semmiképpen sem, Uram, mert soha nem ettem
semmi szentségtelent vagy tisztátalant. De másodszor is szólt hozzá a
hang: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak! Ez pedig
három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.Amint
pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott,
íme, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve
megálltak a kapu előtt, és bekiáltva megkérdezték, hogy ott van-e
szálláson Simon, akit Péternek is hívnak. Amíg Péter a látomásról
elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: Íme, három férfi keres téged: kelj
fel hát, menj le, és eredj el velük! Semmit ne tétovázz, mert én küldtem
őket! Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: Íme, én
vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt? Azok így feleltek:
Kornéliusz százados, ez az igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot
tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt a kijelentést kapta, hogy
hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz. Ekkor Péter
behívta, és vendégül látta őket.
Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan.
„Péter hibája, nem úgy Uram” – ezt a címet adhatnánk a fenti igeszakasznak. Gondolom sokkal érdekesebb lenne, ha Péter az én hibáimról beszélt volna, és nem én az övéről. De látszólag ez a történet az ApCselben igazán fontos, mert olyannyira részletesen számol be a 23 versről. Ez a történet a 10,1-től egészen a 11,18-ig tart. Kornéliusz és családjának megtérése kétszer kerül bele az ApCselbe. A 15. fejezet 7-9. versében Péter beszél róla az apostoli zsinaton Jeruzsálemben. Miért számol be erről oly részletesen Lukács? Mert az evangélium kapuja pontosan itt tárul fel a népek előtt az apostoli felhatalmazás által.
Már az Ószövetségben elérhető volt a pogányok számára Isten ismerete, de Isten kijelentésén keresztül zsidóvá kellett válniuk és alá kellett vetniük magukat a mózesi törvényeknek. Egy jó példa erre a móábita Ruth. Izrael népéhez kellett tartoznia.
Most az Újszövetségben úgy ismerhetik meg a nem zsidók Istent, hogy közben nem kell zsidóvá válniuk. Ez egy óriási lépés az evangélium elérhetőségének irányába a pogányok felé. Isten áll Péter látomása mögött és ugyanekkor Kornéliusz is kapott egyet. Kornéliusz egy római katona vágyódása Isten mélyebb megismerésére, az Igazság bizonysága, hiszen „boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek”. (Mt5,6) Ha valaki szívében ott van a kívánság, hogy megismerje az Urat, akkor Isten oda vezeti őt, ahol megismerheti.
A látomás, amelyet Kornéliusz kapott, a 10,1-8 versekben van megírva.
Legutóbb azt láttuk, hogyan érkezett meg Péter Joppéba, ahol olyan sok csoda történt. Az ottani gyülekezetben maga prédikált és el tudom képzelni, hogy este felé a testvéreket kérdezte: Hol fogok megszállni? Akik feleltek neki, hogy Simonnál. Két Simon egy fedél alatt, tökéletes ötletnek kell lennie. Aztán kérdezi Péter: „és mivel foglalkozik?” A válasz: „Cserzővarga.” El tudjuk képzelni Péter ábrázatát! Egy cserzővarga tisztátalan, mivel tetemekkel foglalkozik és ez pedig a mózesi törvények szerint tisztátalanná teszi az embert. Sokk ez Péter számára, de a Szent Szellemnek meg kellett győznie, hogy ennek ellenére fogadja el a meghívást és maradjon Simon házában.
Lukács aztán Kornéliuszról mondja, hogy százados volt a római hadseregben. Egy centurió, aki a legmagasabb beosztás a légiónál.
Négyszer említi az Újszövetség centuriókat, és minden alkalommal pozitívan, csak jókat mond róla. Kornéliusz egy istenfélő ember volt. Láthatóan vonzó volt számára a zsidó monoteizmus. Nem volt körülmetélve, tehát nem volt prozelita. Tudjuk, hogy nem volt körülmetélve, mert az ApCsel11,2-3-ban azt olvassuk, hogy „Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hívők, ezt mondva neki: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.” Egy szimpatizáns volt, aki sok alamizsnát osztott. Olvassuk azt is, hogy „egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, és hogy …szüntelenül könyörgött Istenhez.” Vonzódott a judaizmushoz az egész családjával együtt, de nem volt megváltott ember. Mondhatjuk ezt, mert az ApCsel11,14-ben Péter elmeséli azt, amit átélt Kornéliusszal. Ott mondják Kornéliusznak, hogy engedje be Pétert, aki olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind egész házad népe.
Az angyal mondja Kornéliusznak, hogy „Imádságaid és alamizsnáid feljutottak az Isten elé, és ő emlékezik azokra.” A Szent Szellem láthatóan teljesítette Kornéliusz szívében lévő kívánságát, hogy megtapasztalja a spirituális valóságot és a megváltáshoz vezette.
A Bibliában olvasunk az „általános kegyelemről” és az úgynevezett „hathatós kegyelemről”. Általános kegyelem alatt Istennek kegyelmét értjük: az ételt, az italt, a fedelet a fejünk felett. Kegyelem ez, mely minden embernek elérhető. Ehhez tartozik a morális befolyás, amely által az emberek nem annyira gonoszok, mint amennyire azok lehetnének. Ez fék a morális szétesésben, minden, ami a bűnt hátráltatja, visszafogja. Az általános kegyelemből van a jog és a civil társadalmi rend. Az általános kegyelem a teremtésben gyökeredzik, a lelkiismeretben és a Szent Szellem indirekt hatása. Gyakran csodálkozunk, hogy azok az emberek, akik nem Isten gyermekei képesek jók lenni, segítőkész polgárok és a polgári mércének megfelelően szerető emberek. Mind Isten általános kegyelmének köszönhetően. De nem üdvözültek. Még valami: Isten általános kegyelmének képes az ember ellenállni.
A hathatós kegyelem az, ami kiválaszt az Ige és a Szent Szellem által. Az, ami a nem akarásból akarást formál, ami megváltoztatja a szívet, ami Jézus Krisztus megismeréséhez vezeti az embereket. Ez Isten kiválasztása.
Kornéliusz egy volt azok közül, akik megkapták az általános kegyelmet, amelynek nem állt ellen és most a hathatós és ellenállhatatlan kegyelemben is részesül. Ezért jön az angyal és mondja neki, hogy meg kell hívnia Pétert magához, aki el fogja magyarázni az üdvösség útját. Minden imádsága ellenére, amelyet meghallgatott Isten és az alamizsna ellenére, amit szétosztott, nem volt üdvözült ember. De úton volt afelé!
Kornéliusz elküldi az embereit a következő reggel Joppéba, hogy keressék meg Pétert a cserzővargánál, Simonnál. – Időközben, dél fele, a hatodik órában, Péter meg akart pihenni és ezért felment a tetőre. A tető lapostető volt és remélte, hogy ott kipihenheti magát.Gyönyörű kilátása volt a Földközi-tengerre. Ott akart imádkozni, hiszen a zsidók háromszor imádkoztak naponta. Fáradt is volt, aluszékony és éhes is. Azt olvassuk: Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett. Valószínűleg a testi szükségletei befolyással voltak a látomására, hiszen ebben a látomásban egy hatalmas terítő ereszkedett alá a mennyből, amelyen különböző állatok voltak. El kell fogadni azokat is, amelyek a zsidók számára nem kóserek, azaz tisztátalanok. Tudjuk, ha a Lev11-et olvassuk, hogy Isten bizonyos állatokat tisztának, bizonyosakat pedig tisztátalannak ír körül.Az utóbbiakat nem ehették meg a zsidók. A kérődzők és a vágott patájúak voltak azok az állatok, amelyeket meg lehetett enni. A többi állat azonban tisztátalannak minősült. Ezen a terítőn, amely a mennyből szállt le, tisztátalan állatok is voltak. Amikor is a hang megszólalt: Kelj fel Péter, öld és egyél, ami aztán az állatok feláldozására utalt, ahogyan az az Ószövetségben szokás volt. Péter számára ez azt jelentette, hogy súlyosan megsérti a mózesi törvényeket. Egy zsidó ilyet soha nem tenne. Péter válasza tehát az volt: Semmiképpen sem Uram! Különböző fordítások ezt így adják vissza: „Nem úgy Uram!” vagy „Biztosan nem Uram!”. Azaz „Nem Uram, nem”. Ez a mondat mindenképpen engedetlenség, ellentmondás. Az Úr megparancsolja Péternek, hogy tegye meg ezt, és ő ellentmond. Mondhatta volna, hogy „Nem”, de a „Nem, Uram” egyértelmű ellentmondás. Ez Isten Országának megtagadása.
Péter megalapozza tagadását: mert soha nem ettem semmit szentségtelent vagy tisztátalant. Más szavakkal szól hozzá az Úr: valami újat kell cselekednie és az ő válasza: „nem teszem ezt meg, mert ez új”. Nem vagyunk mi is így sokszor? Ha valami új, nem akarjuk megtenni. Hiszen minden logika hiányzik ebből, egy hatalmas hibát követ el. Péter megkapta Isten válaszát: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak! Ez pedig három ízben is így történt. Emlékszünk, amikor Péter háromszor vallotta meg Jézusnak, hogy szereti. Itt újból háromszor próbálják meg. Nyilvánvalóan nehezére esik Péternek a parancs. Ugyanakkor azt olvassuk, hogy Isten megtisztította. „Isten nem a törvényt töri meg, hanem inkább Péter.” Péternek lassan derengeni kezd, hogy a pogányok is Isten népéhez tartozhatnak, anélkül, hogy a judaizmus kapuján be kellene lépniük.
A zsidók számára az Ószövetség idejében nehéz lehetett felismerni, hogy egy új korszakba kerültek, Krisztus gyülekezetének korszakába. Nehéz volt megérteni, hogy a mózesi törvények érvénytelenné váltak számukra. Többé már nem a mózesi törvények alatt állunk! Többé nem a ceremoniális vagy a morális törvény alatt. Ez nem azt jelenti, hogy nem érvényesek ránk nézve a morális törvények, amely Isten akaratának kifejeződése. A tíz parancsolatot ismétli az Újszövetség és Isten gyermekeinek a Szent Szellem által Istennek akarata és iránymutatása szerint a legmagasabb nívón kell élniük. –A különböző népekből összegyűlt embereknek most közösségük lehet Isten gyermekeivel a gyülekezetben anélkül, hogy zsidónak át kellene térniük.
Kérdezhetnénk: Mi köze a tisztátalan állatok megevésének a népek üdvösségéhez?
Ez csak egy lépés a népek tiszta étkeitől a népek tisztaságáig. Péter tudta, hogy nem zsidókkal nem kéne egy asztalnál ülnie. Erről nincs semmi az Ószövetség törvényében, de, mert a nem-zsidóknak nincs kóser konyhájuk, így a tradíció része lett, hogy ezekkel nem lehet együtt enni, mert nem válhatnak tisztátalanná.
Miután Péter háromszó kapott utasítást, újrafelszállt az állatokkal teli terítő a mennybe. Péter csodálkozott, mit jelentsen ez a látomás, amikor ugyanabban a pillanatban Kornéliusz követe kopogtatott az ajtón.
Gyakran van az úgy az életünkben, hogy bizonyos dolgokat nem értünk elsőre, csak a következményektől válik érthetővé számunkra. – A hang most így szólt Péterhez: Íme, három férfi keres téged: kelj fel hát, menj le, és eredj el velük! Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket! Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt? Azok így feleltek: Kornéliusz százados, ez az igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt a kijelentést kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz. Valószínűleg már késő délután volt, tehát behívta Péter a követeket a házba, hogy éjszakázzanak ott, maradjanak másnap reggelig. Ekkor Péter behívta és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. Isten mindent elrendezett és útra keltek a cirka 40 km-re északra lévő Cézáreába.
Megpróbálok a végéhez érni és az üzenetet összefoglalni.
Láttuk, hogy Krisztus kereszthalála által a mózesi törvények ideje véget ért. Többé nincs szükség áldozatra, nincs szükség látványos papi szolgálatra a papi öltözékkel együtt. Nincs tabu többé, hogy mi tiszta és tisztátalan. Ez – ahogy János később írta: Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. (Jn1,17)
Szeretnék végezetül egy kis gyakorlati útmutatást adni, ami a szövegből következik. Hogyan nyilvánul meg az óember egy hívőben? Péter lapszusa a „nem Uram, nem” volt. Spurgeon hozzáteszi: „Ez a jól ismert ötvözete az akaratnak és a meghajlásnak, büszkeségnek és alázatnak, ellentmondásnak és áhítatnak.” Mit mondott tehát Péter? Megpróbált dolgokat összehozni, amelyek inkompatibilisek (összeférhetetlenek) egymással. Ez egy klasszikus példája annak, hogy az óember megmarad a keresztyénekben. Más szavakkal, ha mi megtértünk és az Úr Jézust megismertük, egy új természetet kaptunk, de nem kellene meglepjen minket a sok jel, hogy felfedezzük a mi jellemünkben, azokat jellemzőket, amelyek a megtérésünk előtt már bennünk voltak. Az életünkben történő változások ritkán annyira drámaiak, hogy a mi szüleink vagy barátaink ne ismerjenek ránk többé. Gyakran az óemberünk megnehezíti másoknak, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus felé forduljanak.
Gondoljunk Péterre! Egy impulzív ember volt. Nem kellene meglepődnünk az ő „nem Uram, nem” válaszán. Ez az ő karakteréhez tartozott. Sokkal korábban, amikor a Szent Szellem még nem lakozott benne, azt mondta neki az Úr: Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.(Mt16,21) Hogyan reagált erre Péter: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! (Mt16,22) Később azt mondta neki az Úr: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.Péter tiltakozott: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.(Mt26,31,33) Tudjuk, hogy megbotránkozott.
A Páska ünnepén, elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? ……Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.Péter azt mondta, ha ez így van, akkor fürdess meg. Péter impulzív és gyakran nem értette a spirituális valóságot az Úr szavai és tettei mögött. Nem, Uram nem – tehát tipikus Péteri válasz volt. Az óember megmarad a keresztyénekben és sok időbe telik, amíg el nem tűnnek.
A jó Péterben volt, hogy nem tagadta le, amit tett vagy mondott. Amikor Jeruzsálemben a testvéreknél referált az élményeiről, mindent pontosan úgy festett le, ahogyan az történt, semmit nem szépített, vagy hallgatott el. Ez egy lépés volt előre az üdvösségben.
Az óember harcol az Igazság ellen. Ingyen kegyelemről beszélünk. Nem „ingyen” vagy „grátisz” kegyelemről kellene beszélni, mert a kegyelem mindig ingyenes és mi semmit sem tudunk hozzátenni. De az ember hajlik arra, hogy valamit maga számára megtartson. A kegyelem szava csak akkor értelmezhető, ha a bűnnel összefüggésben említik. Csak a bűnösnek van szüksége kegyelemre! Jn1,16-ban áll: Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Egy mindig növekvő kegyelem, kis kegyelemből hatalmasabb kegyelemmé válik. Ez csodálatos! Mi csak dicsőíteni tudjuk Isten kegyelmét Jézus Krisztusban.
Észre kell azonban vennünk, hogy a mi nem akarásunk hátráltatni tudja Istent, hogy minket felhasználhasson. Ameddig Péter azt mondja – soha nem ettem semmi szentségtelent vagy tisztátalant – az Úr nem tudja őt használni. Nem szabad azt mondanunk „mert még soha nem tettem, nem is teszem meg”. Ha a Szentírás indít minket valamire, akkor azt nekünk meg kell tennünk, akkor is, ha még sose csináltuk.
Oswald
Sanders sok évig volt igazgatója az Operation Mobilisation-nek, a korábbi China
Inland Mission-nek. Van néhány könyvem tőle a könyvtáramban. Egy nap jött egy
fiatalember az irodájába és a beszélgetés alatt Sandersnek világos lett, hogy a
férfinek olyan szándékai vannak, amelyek nem felelnek meg Isten akaratának.Aggodalmat
keltett ez benne. Sanders adott neki egy darab papírt és azt mondta, hogy
menjen haza, imádkozzon és egy szót törüljön ki azok közül a szavak közül,
amelyek a papíron állnak: Ott az állt: „Nem úgy Uram”. Vagy a „nem úgy”-ot vagy
az „Uram”-ot törölje ki. – A következő
reggel, amikor Sanders megérkezett az irodájába, az íróasztalán feküdt a cetli
rajta az áthúzott szó: „nem úgy” – az ő legnagyobb örömére. Az Úr
megkapta az első helyet a fiatal ember szívében.
Péter egy hibát követett el, amit mi is gyakran megteszünk. – Kornéliusz egy példa erre, hogy a jóság nem elegendő az üdvösséghez. Ő sok jót tett, sokat imádkozott, vallásos volt, egy példakép a polgártársai számára és mégis egy elveszett ember volt.
Lehetséges, hogy vallásos vagy, de elveszett? Ha te Jézushoz fordulsz és a bűneiddel hozzá mész, ha a szeretetétől megszólítva érzed magadat, aki a te bűneidért halt meg a kereszten, akkor megbocsátja a bűneidet és egy új életet ajándékoz. Új ember válik belőled. Tedd meg ezt a lépést még ma! Isten ajándéka a kegyelem ajándéka. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (Ef2,8-9)
Ámen.