A 36., 37., 38. és 39. fejezetek rendkívül érdekesek, mindegyikről órákig lehetne beszélni. Ha azonban még halálom előtt szeretném Ézsaiás könyvének sorozatát befejezni, akkor sajnos muszáj lesz némileg lerövidíteni a mondanivalómat.Vizsgáljuk meg Ézsaiás életét és azt a helyzetet, amiben volt. Könyvének hátralévő részét életkörülményeit figyelembe véve kell olvasni. Ézsaiás neve azt jelenti: „Isten hatalom/Isten üdvösség”. Amikor Ézsaiás Ezékiás királlyal találkozott Jeruzsálem utcáin azt mondhatta neki: „Jó reggelt, Ezékiás király”. A király pedig ezt válaszolhatta: „Jó reggelt, Isten hatalom”. Ez volt az ő neve. Ezékiás volt Juda legnagyobb királya 2Kir 18,5. – Hasonló kijelentést olvashatunk Jósiásról is, aki szintén Juda királya volt. Azonban a Biblia mégis Ezékiást említi Juda legnagyobb királyaként. Gondolom azért, mert az ő élete egyezett meg fő vonalakban leginkább Isten akaratával. Ugyanis Jahvéba vetett hite meghatározó volt Isten értékrendjében a 2Kir 18,5 szerint. – Jósiás Istenhez való fordulásában volt nagy. A legnagyobb ébredés Jósiás napjaiban történt, amikor Jósiás odafordult Istenhez.
Ezékiás királyt is ismerjük abból a könyvből, amely hiányzik az Ószövetségből. Amikor valakinek akarunk valamit mondani, akkor hivatkozhatunk arra: Lapozz az Ezékiás 47,8-hoz, és ott megerősítést fogsz találni ezzel kapcsolatban. Mondhatnám azt is: A Biblia ezt és ezt tanítja, és ha erre bizonyítékot szeretnél találni, akkor lapozz az Ezékiás 26,5-höz. Amit ezzel kapcsolatban mondani szeretnék, az a személyes véleményem: a Bibliából hiányzik ez a könyv.
Egy bibliatanító, aki egy gyermektábort vezetett, elmesélte egyszer, hogy a tábor végén, amikor minden szülő megérkezett, a gyermekeknek meg kellett mutatniuk, hogy mi mindent tanultak, ezért rendezett egy vetélkedőt. Azoknak a gyerekeknek, akik leggyorsabban megtaláltak egy-egy adott könyvet a Bibliában, jelentkezniük kellett. A tanító megnevezte a Biblia egy-egy könyvét, és annak a gyermeknek, aki elsőként megtalálta, fel kellett ugrania és jelentkeznie kellett. „Exodus”? – Megtaláltam! – kiáltotta egy fiú. „Római levél”? „Timóteushoz írott 1. levél”? „Náhum próféta könyve”? „Habakuk próféta könyve”? „Ezékiás könyve”? Ekkor nagy hallgatás következett. A kínos csendben zavart lehetett látni a szülők arcán. „Miért nem találja meg senki”? Mindenki buzgón lapozta a Bibliáját. Míg végül egy kis tökmag felkiáltott: „A Bibliában egyáltalán nincs is ilyen könyv!”. Micsoda megkönnyebbülés volt ez a szülők számára!
Ezékiás könyve, a Biblia hiányzó könyve. Ha Ezékiást összehasonlítjuk más királyokkal, akkor eszünkbe juthat például Ászá, akinek napjaiban Ézsaiás prófétálni kezdett. Ászá nagy király volt, katonai szemszögből ítélve. Ezékiás nem ilyen volt. Bölcsessége sem volt olyan nagy, mint Salamoné. Vagy gondolhatunk Dávidra is, aki olyan jól ismerte az emberi természetet. Az ő hőstettei nagyobbak voltak, mint Ezékiás hőstettei. Azonban mindezeknek a királyoknak megvoltak a maguk gyengeségei is. Ha mindent egybevetünk, akkor meg fogjuk érteni, hogy miért Ezékiás volt Juda legnagyobb királyaként jellemezve. Személyes tulajdonságait tekintve nem volt olyan nagy, mint Dávid vagy Salamon, azonban az Istenhez való hűségében senki sem volt hozzá hasonló. Már említettem, amikor a 30. és a 31. fejezeteket tanulmányoztuk, hogy milyen különös volt az ő élete, ha figyelembe vesszük apja és fia életét. Apja, Áház volt Juda egyik leggonoszabb királya és a fia, Manassé Juda leggonoszabb királya volt. A Péld 22,6-ban a következő kijelentést olvassuk: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” Hogy lehetett Ezékiás Juda legnagyobb királya, amikor apja annyira gonosz volt? És hogyan válhatott Manassé annyira rossz királlyá, amikor olyan nagyszerű apja volt? Ennek egyetlen magyarázata az lehet, hogy Ezékiást anyja, Abijjá nevelte. Abijjá istenfélő asszony volt és talán az ő hatása volt mértékadó a gyermek Ezékiás nevelésében. Vagy esetleg volt egy szolga a királyi házban, mint Naámán esetében, aki egy szolgálóleányon keresztül találta meg az utat Istenhez. Vagy maga Ézsaiás volt az, aki ismert volt egész Judában, egy nemes ember és mint ilyen bejárása volt a királyi palotába. – Így válhatott Ezékiás nagy királlyá és reformátorrá! Amikor reformátorokra gondolunk, akkor Luther, Kálvin vagy Wesley és Whitfield jutnak eszünkbe. Azonban ugyanígy eszünkbe kellene jutnia Pálnak, Jósiásnak vagy Ezékiásnak. Ezékiás váltotta ki a legnagyobb ébredést. Mit jelent az ébredés? Ez Isten munkája, nem embereké. Egy összejövetelt, egy evangelizációt nem szabad soha ébredésnek nevezni. Legtöbbször maguk az evangelisták is meglepődnek az ébredésen. Egyedül Isten az, aki meg tudja érinteni az emberi szíveket. – Ezékiás is az ébredés egyik eszköze volt Isten kezében. – Ezékiás négy háborút vezetett.
1.)Hadat üzent a bálványimádásnak, ahogy azt most látni fogjuk. Ézsaiás könyvében nem olvasunk erről, azonban nagyon fontos tudnunk ezt a tényt ahhoz, hogy megértsük Ezékiás életét. Ezért olvassuk most el a 2Krón 29,3-31,21 verseket. Ezekben a versekben olvashatunk a nagy ébredésről, amely Ezékiás uralkodása alatt következett be. A Biblia azt mondja, hogy Ezékiás Dávid útján járt. 2Krón 29: „Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett az őse Dávid.” Nos, Juda nyolc királya közül egyikről sem olvassuk, hogy bármelyikük is Dávid útján járt volna. Egyedül Ezékiásról olvassuk, hogy azt tette, amit„tett az őse, Dávid”. Voltak jó királyok Judában, de a Biblia egyikükről sem állítja azt, amit itt Ezékiásról mond. Ezékiás Dávid egyik leszármazottja volt a messiási vonalon. Ő készítette elő az ébredést. 2Krón 29,3: „Uralkodása első évének első hónapjában kinyittatta az ÚR háza ajtóit, és kijavíttatta azokat.”
29,36: „Ezékiás és az egész nép örvendezett azért, hogy az Isten helyreállította azt népe számára, hiszen hamar megtörtént ez a dolog.”
29,17: „Az első hónap első napján kezdték el a megszentelést, és a hónap nyolcadik napján jutottak el az ÚR csarnokáig. Nyolc napon át végezték az ÚR házának a megszentelését, és az első hónap tizenhatodik napján fejezték be.” Ezékiás, uralkodásának első napjától szellemi munka kezdődött el a nép között. Visszavezette Juda népét Istenhez. Ezékiás az előkészületek embere volt. Félte Istent. El tudom képzelni, hogy Ezékiás alig bírta kivárni, hogy király lehessen, és a visszájára fordíthassa mindazt a rosszat, amit az apja tett.
Úgy gondolom, hogy semmi sem történhet meg megfelelő előkészületek nélkül. Billy Graham nagy evangelista volt, és Isten sok szívet megmozdított az ő igehirdetésein keresztül. Őszinte és istenfélő férfinak tartom, még ha nem is értek egyet mindennel, amit tett. A Los Angelesben és más helyeken végzett szolgálata során történt ébredések előkészítése Billy szülői házában történt meg, édesapján keresztül. Isten háztartásában nem történik semmi anélkül, hogy a szívek ne legyenek előkészítve.
Nem lehet véletlenül belecsúszni egy ébredésbe, vagy az Úr Jézusért végzett gyümölcsöző szolgálatba. Ez csak akkor történik meg, ha gondoskodunk róla és fáradozunk azon, hogy Isten használni tudjon bennünket, és készek vagyunk rá, hogy térdre boruljunk Őelőtte a nyitott Bibliánk mellett és megtanuljuk az Ő igazságait. Csak akkor, ha imádságban megnyitjuk szívünket Isten előtt, és bensőséges módon megismerjük Őt. Csak akkor tud bennünket Isten használni, ha így elő lettünk készítve a szolgálatra.
Semmi sem fog véletlenül történni. Nem úgy lesz, hogy valaki a válladra teszi a kezét és hirtelen elkezdesz gyümölcsöket teremni Istennek. Először fel kell készülnöd a Szentírás tanulmányozása és imádság által.
Ezékiás hagyta, hogy Ézsaiás, Isten embere felkészítse, és így eszköz lehetett Isten kezében. Olyan ez, mint amikor egy ünnepi asztal mellett ülünk. Az étel nem véletlenül kerül az asztalra. Valakinek el kell készítenie.
Lapozzunk a 2Kir 18,2-6-hoz. Itt olvashatunk Ezékiás elszántságáról. Arról olvashatunk itt, hogy mit tett. Az egyik legérdekesebb dolog, amit tett, hogy megsemmisítette az érckígyót. Amikor Isten Mózesen keresztül kivezette Izrael gyermekeit Egyiptomból, és a pusztán át vezette őket az ígéret földjére, egy alkalommal kígyók marták meg az embereket. Isten ekkor megparancsolta Mózesnek, hogy készítsen egy érckígyót és tűzze rá egy póznára, majd állítsa fel a táborban. Ha valakit megmart a kígyó és haldoklott, annak fel kellett néznie az érckígyóra és akkor életben maradt. Ez volt a megmenekülés egyetlen lehetősége. – A 2Kir 18-ból megtudjuk, hogy Mózes megőrizte ezt az érckígyót. 4. „Ő szüntette meg az áldozó-halmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték.” A nehusét szó azt jelenti „bronz”. Nehustán annyit jelent „kicsi, bronzból készült dolog”. Ez egy kicsinyítő szó. Mi történhetett? A zsidó nép megőrizte az érckígyót, amely sok izraelita életét mentette meg. Megőrizték, és egy nap elkezdtek előtte tömjénezni. Ereklyévé tették azt, amelyet Isten a megmenekülésük eszközeként adott nekik. Vannak olyan egyházak és szekták, amelyek gyűjtik az ereklyéket.
Ez egy fontos tanulság! Ha ereklyékké teszünk olyan dolgokat, amiket Isten a múltban felhasznált, és tömjénezünk előttük, akkor bűnbe esünk. – Ezékiásnak volt bátorsága ahhoz, hogy megsemmisítse ezt az ereklyét. Bátorság kell hozzá, hogy megsemmisítsünk olyasvalamit, ami mások számára a hit tárgya. Képzeld el, mi történne, ha lerombolnál egy ereklyét? Úgy gondolom, hogy Judában sok ember felháborodott azon, amit Ezékiás tett. Megparancsolta, hogy dobják ki ezt a kis bronztárgyat. Ezzel felszámolt a hagyománnyal. Ezékiásnak megvolt a saját véleménye. „5.Bízott az ÚRban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. 6. Ragaszkodott az ÚRhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az ÚR parancsolt Mózesnek.” Ezékiás azért volt eredményes, mert az ébredés saját szívében kezdődött el. „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,8) Ezékiás közeledett Istenhez és Isten is közeledett Ezékiáshoz; így kezdődött el az ébredés.
Érdekes módon két dolog történt Ezékiás helyreállító munkája során. – 1.) Visszaállította a templomba az istentiszteleti rendet. 2.) Felhívta Izraelt az egész népért engesztelő áldozatot hozni!
A tíz törzs északon volt és a két országrész szétvált. Az északi országrész még jobban elbukott, és még nagyobb bűnben élt, mint a déli. Ezékiás azonban trónra kerülésekor megparancsolta a papoknak, hogy mind a tizenkét törzsért mutassanak be engesztelő áldozatot. Mindenkit meghívott az áldozathozatalra. Ma talán az ökumené szószólója lenne Ezékiás? Talán újra egyesülni akart az elbukott északi országrésszel? Ezékiás jól tudta, hogy délen is jelen volt a bűn. És mivel a bűn ökomenikus volt, ezért ökomenikus engesztelő áldozatot kellett hozni. Tudta, hogy a tizenkét törzs egynek számít a bűn tekintetében Isten előtt. Ilyen ökomenikus megmozdulásra lenne szükség a 21. században is. Ez egy biblikus ökumené lenne! Abban kellene egynek lennie az ökumenénak, hogy elismernék a Bibliát Isten egyedüli kinyilatkoztatásának és ezt tanítanák. Így tudna minden keresztyén egyesülni. Ezen kívül nem lehetséges az egység. E nélkül csak egy egységes szervezetről lehet beszélni, de nem egységről. Létre fog majd jönne az egység, amikor a mennyben leszünk és ott mindenki tagja lesz a testvérgyülekezeteknek. – Így kellene gondolkoznunk a gyülekezetünkről. Összhangban vagyunk a Szentírással? És ha nem, akkor mit tegyünk? Újra összhangba kell kerülni vele. Tudnunk kell, hogy különböző tulajdonságokkal és véleményekkel rendelkező emberek vagyunk. Azonban mindannyiunknak őszintén keresnünk kell, hogy mi Isten akarata, és hogy mit tanít a Biblia.
Ezékiás rendkívül nagylelkű volt. Izraelt is és Judát is meghívta az engesztelő áldozatra, ami a fundamentum. A Szentírás azt mondja, hogy északon sokan kigúnyolták, de néhány törzsből eljöttek páran. Érdekes, hogy néhányan Ásér törzséből is eljöttek. Pár évszázaddal később, amikor az Úr Jézus eljött, volt a templomban egy Ásér törzséből származó, Anna nevű asszony, aki látta az Úr Jézust. Ő Ásér törzséből való volt, és talán olyasvalakinek a leszármazottja volt, aki követte Ezékiás felhívását.
Ezékiás kutatta az írásokat, Isten szavát, és rájött, hogy meg kellene ünnepelniük a páska ünnepet. Az ébredés az első hónap első napján kezdődött. Megtisztították a templomot és előkészítették az áldozatokra. Mire elkészültek, elmúlt a pesszah ideje. Azonban észrevett egy igeverset Mózes írásai között, amelyben szó volt arról, hogy ha egy vándor nem tudott részt venni a páskaünnepen, mert lekéste, akkor a második hónapban is megünnepelhette azt. Ez a vers a Numeri (4Mózes) 9,10-11-ben található. Ezékiás tehát rátalált erre a részre Isten Igéjében és azt mondta: „Nézzétek, a tóra azt mondja, hogy a második hónapban is megünnepelhetjük a pesszahot. És mivel a második hónap még nem múlt el, és mostanra már megtisztítottuk a templomot, most kell megtartanunk a páskaünnepet. Mi is vándorok voltunk, a saját utunkat jártuk Istentől távol, így csak most tudunk ünnepelni”. Azt hiszem, Izrael ezzel az egy alkalommal ünnepelte meg a pesszahot a második hónapban, amikor Ezékiás megtalálta ezt a részt az Írásokban.
Ezékiás megnyerte a bálványimádás elleni háborút.
2.)Vezetett egy másik háborút is, Asszíria ellen. Itt érkezünk meg Ézsaiáshoz, mert ő mond el nekünk néhány dolgot ezzel kapcsolatban az Ézs 36-38. fejezetekben. Az asszírok elleni háború nagy vonalakban a következőképpen zajlott:
Amikor Ezékiás trónra került, Asszíria világhatalom volt, amellyel Ezékiásnak tennivalója akadt. Azt olvassuk az Ézs 36,1-ben: „Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya Júda összes erődített városa ellen, és bevette azokat.” A Biblia arról is tudósít bennünket, hogy az asszírok Juda városainak elfoglalásával olyan nagy félelmet keltettek az emberekben, hogy adót fizettek, mire az asszírok visszavonultak. Azonban megszegték az adott szavukat és újra Juda ellen vonultak. A második támadást az Ézs 36,2 írja le. „2.Azután az asszír király elküldte kincstárnokát Lákisból Jeruzsálembe Ezékiás király ellen erős hadsereggel. Az megállt a Felső-tó vízvezetékénél, amely a Ruhafestők-mezejének útjánál van.” A Ruhafestők-mezeje volt az a hely, ahol az asszonyok mosták a ruhákat. Több ezer ember számára is volt ott hely. A kincstárnok azért választotta ezt a helyet, mert propagandájához itt számíthatott a legnagyobb hallgatóságra. Propaganda hadjáratot indított, és ez olyan sikerrel járt, hogy néhányan odamentek hozzá, hogy beszéljenek vele. „3. Kiment hozzá Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó.” Az említett férfiak fontos személyek voltak. Ott, a városfal alatt egy diplomáciai megbeszélést tartottak, hasonlót, mint amilyet Chamberlain tartott Hitlerrel Münchenben.
A kincstárnok minden ott lévő judabeli férfival beszélt. A pszichológiai hadviselés klasszikus példáját figyelhetjük meg itt. Ma is ugyanezeket a módszereket használják világszerte. – Kiválasztja azt a helyet, ahol a legtöbb embert el tudja érni. Ma a rádió és a tévé a leghatékonyabb médiák.
Azután pszichológiai érvekkel jön: „4.A kincstárnok ezt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak, hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miféle elbizakodottság ez? Miben bízol?” „Szanhérib a nagy király, te csak egy nulla vagy”. És az emberek hittek neki.
Ezután következtek a politikai érvek: „6.Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak.” „Egyiptom nem tud nektek segíteni, csak ártani”.
Ezután jön a katonai érvelés: „.8. Fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával! Kétezer lovat adok neked, ha tudsz hozzájuk adni ugyanannyi lovast! Hogyan tudnál visszaverni egyetlen helytartót is az én uram legkisebb szolgái közül? Vagy Egyiptom harci kocsijaiban és lovasaiban bízol?” „Nincs elég embered, hogy felnyergeljenek 2000 lovat. Gyenge vagy ahhoz, hogy ellenállj nekünk”.
Ezután a vallási érvelés következik: „10. Talán az ÚR tudta nélkül vonultam föl ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Az ÚR parancsolta nekem, hogy vonuljak föl ez ellen az ország ellen, és pusztítsam el!” Vannak feljegyzések Szanhéribtől, amelyekben ezt mondta: Körül fogom zárni Judát és Ezékiást, ahogy egy madarat bezárnak egy kalitkába.
A külügyminisztérium küldöttei mindezt jelentik Ezékiásnak a 36,22-ben. Mindenki fél, mit fog most tenni Ezékiás király?
37,1: „Amikor Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött, majd bement az ÚR házába.” Ezékiás csodálatra méltóan viselkedett! Egy kommentárban ez áll: „A kincstárnok Jeruzsálem falai előtt kiabál, Ezékiás pedig arcra borul a falak mögött. Ha valakit őszinte szívvel látunk Isten előtt arcra borulva, akkor tudhatjuk, hogy a győzelem már az ajtó előtt van”. 37,2: „Azután elküldte Eljákimot, a palota felügyelõjét, Sebná kancellárt és a papok véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához.” Mindig eljön az az idő, amikor az embereknek Isten emberéhez kell fordulniuk, és ők most el is mentek Ézsaiáshoz. „3. Azt mondták neki: Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint amikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő a szüléshez!” Olyan helyzetben voltak, mint az a várandós asszony, akinek jönnek a fájásai, de nincs ereje a szüléshez. Judának is szülnie kellett volna, de nem tudott. „4.Talán meghallja Istened, az ÚR a kincstárnok szavait, akit ide küldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Istent, és talán megbünteti Istened, az ÚR azokért a szavakért, amelyeket meghallott! Imádkozz a még meglevő maradékért! 5. Amikor Ezékiás király szolgái megérkeztek Ézsaiáshoz, 6. így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok meg uratoknak: Így szól az ÚR: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír király szolgái! 7. Íme, én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva, visszatérjen országába. Saját országában pedig kard által ejtem el.” Ézsaiás győzelmet ígér nekik.
A 37. fejezet hátralevő része a kincstárnok további fenyegetéseit és Ezékiás imádságát tartalmazza, amelyben Isten elé tárja a helyzetét. 37,16: „Seregek URa, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz! Egyedül Te vagy a föld minden országának Istene! Te alkottad az eget és a földet. 17. URam, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg!” Ha valaki felismeri, hogy Isten a Seregek Ura, akinek minden fölött hatalma van, és egyben olyan Isten, aki megtartja a szövetségét, akkor biztosan győzelemmel jár.
Ha keresztyének vagyunk, akik Jézus Krisztusba vetettük a bizalmunkat, és úgy ismerjük Őt, mint személyes Megváltónkat, akkor ugyanígy tudunk Isten elé járulni, amikor nehézségbe kerülünk: „Seregek URa, Izráel Istene, …. Egyedül Te vagy a föld minden országának Istene!” Te olyan Isten vagy, aki nem szegi meg szövetségét és mi szövetségben vagyunk veled Jézus vére által! Ha így fordulunk Istenhez, akkor már miénk a győzelem. Még ha el is kell veszítenünk életünket, akkor is miénk a győzelem. A győzelem a hit emberéé.
Végül olvassunk erről a győzelemről a 37,36-ban: „Akkor eljött az ÚR angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt.” Újra és újra azt kérdezik az emberek, hogy hogyan volt ez lehetséges? Ez az igeszakasz azt mondja, hogy az ÚR angyala vitte véghez mindezt. Azt, hogy vajon bubópestis vagy madárinfluenza ölte meg ilyen gyorsan azt a sok katonát, nem tudjuk. Az mindenesetre igaz, hogy csoda történt. „37.Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt.” Nem sokkal ezután saját fiai gyilkolták meg Szanhéribet (38. vers), aki a legnagyobb bűnt követte el, kigúnyolta Istent. Az istenkáromlás bűnébe esett.
Ezékiás tehát ezt a háborút is megnyerte.
3.) Ezékiás vívott egy háborút a halál ellen is. Erről az Ézsaiás 38-ban olvashatunk. Nem ritka a Bibliában, hogy bizonyos fejezetek nem időrendi sorrendben vannak leírva. Ez a csata, amelyet a halál ellen kellett megvívnia Ezékiásnak az Asszíria elleni háború előtt zajlott le, amelyről a 36-37. fejezetekben olvastunk. Ezékiás itt ír erről a háborúról, és ezzel tanítani akar nekünk valamit.
38,1: „Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben!” Mi történt, amikor Ezékiás meghallotta ezt a parancsot? „2. Ekkor Ezékiás arcát a fal felé fordítva imádkozott az ÚRhoz, 3. és ezt mondta: Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt.” Azt gondolhatnánk, hogy Ezékiás hite csődöt mondott. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az Ószövetség embereinek nem voltak olyan ismereteik a halál utáni életről, mint amilyenek vannak ma nekünk. Csak kevesen tudtak a halál utáni életről. Számukra a halál egy sötét verem volt, amelybe beleestek. 38,18: „Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged”. Tudnak téged a halott emberek dicsérni? Csak az élők magasztalhatnak téged. Az Ószövetség embereinek nem volt meg az a kiváltságuk, ami nekünk megvan. Micsoda változást jelent Jézus! Ő bontakoztatja ki a bibliai igazságokat.
„4. Azután így szólt az Úr igéje Ézsaiáshoz: 5. Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. 6. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. 7. Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az ÚR azt az igét, amelyet kijelentett: 8. Visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.” Nem egy csodálatos jel ez? Sokan, akik nem hisznek a Biblia csodáiban, azzal érvelnek, hogy egy ilyen csodának borzasztó következményei lettek volna. „Ezt csak elképzelte Ézsaiás, nem történt meg igazából, nem történhetett meg”. Akár fénytörésen keresztül valósult meg, akár nem, csoda volt. Isten, aki megteremtette a világot, tud ilyen csodát tenni.
Ezékiás, aki halálos beteg volt, napról napra figyelte Áház napóráját. Amikor eljutott hozzá Isten szava, láthatta, hogy a napóra árnyéka ellentétes irányba mozdult el. Ez volt Isten jele. Nem tudom, hogy ez hogyan történt, de megtörtént. Megmagyarázhatatlan számomra, hogy keresztyén emberek, akik hisznek a teremtő Istenben, nem tudnak hinni a csodákban!
Amikor Ezékiás meghallotta Isten ígéretét, zsoltárt énekelt neki panaszáról és hálájáról. El kell ismernünk, hogy az Újszövetség fényében sokkal nagyobb rálátásunk van a halál utáni életre, mint az Ószövetség korában élt embereknek. Ennek legjobb illusztrációját a 2Tim 1,10-ben találjuk meg: „Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” Jézus Krisztus váltságműve által, az Ő halála és feltámadása által bepillantást nyertünk a halhatatlanságba. – Ha a halál előtt állunk, semmi okunk sincs rá, hogy a fal felé forduljunk és sírjunk, mintha ez a vég lenne. A halállal a jelen világból átmegyünk az Úr jelenlétébe. Ezékiás ezt még nem tudta.
Ézsaiás közölte vele a hit általi gyógyulást. „21. Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy fügekalácsot, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni.” Ha ma alapítanék egy új gyülekezetet, tudjátok, milyen nevet adnék neki? A mai „hitgyógyítók” ezt a részt nem vették figyelembe. Ezt a gyülekezetet „Fügekalács-gyülekezetnek” nevezném el. Nagy gyógyító összejöveteleket tartanánk benne, és mindenkit meghívnánk. Én, mint gyógyszerész, készítenék egy pépet fügéből, minden beteget bekennék vele és azt mondanám: Most mindannyian meggyógyultatok. Ezután természetesen körbejáratnám a perselyt.
Ézsaiás nem csak hirdetője, de a gyógyulás kivitelezője is volt.
4.)Most Ezékiásnak a büszkeség ellen vívott háborúja következik.
Erről az Ézsaiás 39-ben olvashatunk. Saját szavaimmal mesélem el a történetet, hogy időt nyerjünk. Ezt a háborút az váltotta ki, hogy látogatók jöttek Babilonból, akik jó asztronómusok voltak. Hallottak Ezékiás csodás gyógyulásáról, és ezért eljöttek hozzá az Eufrátesz mellékéről. Úgyis barátságot akartak már kötni Judával, mivel őket is fenyegette Asszíria. Tudni akartak arról a csillagászati csodáról, amelyről a 2Krón 32-ben olvashatunk. Ezékiás meg akarta mutatni ezeknek a babiloni küldötteknek mindazt, amije csak volt. Megmutatta nekik Juda minden kincsét. Ez egy jó nagy butaság volt! Gazdagságával felébresztette a babilóniaiak irigységét. Olyan volt ez, mintha ma az izraeli védelmi miniszter megmutatná Izrael egész fegyvertárát az araboknak. – A babilóniaknak nem kellett többé kémkedniük, hiszen már mindent láttak, amit csak látni akartak. Ezékiás büszke volt mindarra, amije volt, és ehhez Ézsaiásnak is volt hozzáfűznivalója. Feltett néhány kérdést Ezékiásnak, ő pedig azt válaszolta, hogy nem történt semmi különös, csak minden kincsemet megmutattam látogatóimnak. Ézsaiás azt mondtaa 39,6-ban: „Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja az ÚR!” Amikor Ézsaiás elmondja neki, hogy mindez nem az ő életében fog történni, azt feleli Ezékiás a 39,8-ban: „Jó az ÚR igéje, amelyet hirdettél. Mert ezt gondolta: akkor az én időmben béke és biztonság lesz!”
Nem olyan ez, mint amikor Chamberlain visszatért Münchenből Londonba és megmutatta a tömegnek a szerződést? „Életünk napjai békében fognak telni!” Manapság is azt gondolják az emberek, hogy papírokkal és szerződésekkel biztosítani lehet a békét, el lehet halasztani a háborút.
Ezékiás elvesztette a büszkeség elleni háborút. Büszke volt és csődöt mondott. Azonban minden gyengesége és emberi gyarlósága ellenére Ezékiás volt Juda legnagyobb királya, mert az Úrban bízott. Ha ugyanaz a vágy lenne a szívünkben, ami Ezékiás szívében volt, ha nehézségeinkben ugyanúgy odafordulnánk az Úrhoz, ahogy Ezékiás tette, ha vágynánk arra, hogy leromboljuk életünk bálványait, és megtisztítsuk életünket, ahogy Ezékiás megtisztította a templomot, akkor tudna az Úr a mi életünkben is megdicsőülni.