Elsőként lapozzuk fel az Exodus (2Móz) 24,1-8-at. Később még vissza fogok utalni erre a szakaszra. Mózes itt Isten törvényét közvetíti a nép felé. Nála van a 10 parancsolat, amely polgári és szociális rendelkezéseket tartalmaz. Most fogja megkapni a szertartásokkal és istentisztelettel kapcsolatos rendelkezéseket a szent sátorra nézve. Végül pedig meg lesz kötve a törvény szövetsége, ami itt le van írva.2Móz 24,1-6: „1. Azután így szólt Mózeshez: Jöjj fel az ÚRhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen, és boruljatok le tőle távol! 2. Csak Mózes közeledjék az ÚRhoz, azok ne közeledjenek, a nép se jöjjön fel vele! 3. Akkor elment Mózes, és elmondta a népnek az ÚR minden igéjét és rendelkezését. Az egész nép pedig egyhangúlag így felelt: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az ÚR. 4. Akkor leírta Mózes az ÚR összes igéjét, és korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint. 5. Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az ÚRnak. 6. Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette.”Ez a legfontosabb vers. Az oltáron lévő vér Isten része volt a szövetségben. „7. Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR rendelt.” Megígérték, hogy követni fogják Őt. „8. Azután fogta Mózes a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az ÚR kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján.” A népre hintett vér volt az ő részük a szövetségben.
Zsid 8,1-13: „1. Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; 2. annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. 3. Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. 4. Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. 5. Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked. 6. Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. 7. Mert ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak. 8. Mert hibáztatja őket, amikor így szól: „Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; 9. nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr. 10. De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. 11. Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt. 12. Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” 13. Amikor az újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.”
Nemrég azt mondtam: a spiritualitást úgy kell érteni, mint Istenhez való odajárulást. A levél a Zsidók 10-ben éri el csúcspontját, amikor arról beszél, hogy azoknak, akik megkapták bűneik bocsánatát, Jézus vére által lehetőségük van bemenni a szentélybe. Az író számára a keresztyén ember életének célja, Istennel való közösségben, Isten jelenlétében élni. Zsidó ember lévén tudta, hogy ehhez három feltételnek kell teljesülnie:
Az első: A papság. Az Ószövetségben a pap tartotta a kapcsolatot Istennel. Szükség van isteni közbenjárásra. A Zsid 10,19-22/a-ban azt írja: „19. Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, 20. azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; 21. és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: 22. járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel”.
Másodszor: Tudta, hogy az Istennel való közösség csak áldozat árán lehetséges, vagyis isteni megváltás által. Azt mondja a Zsid 10,22/b-ben: „mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől”.
Végül azt mondja: Istennel való közösség csak egy szövetség által létezhet, isteni ígéret által. Csak áldozat + szövetség + papság által lehetséges az Istennel való közösség. Az Újszövetség látószögéből tekintve azt mondja, hogy ez nemcsak lehetséges, hanem Jézus Krisztus elvégzett váltságműve miatt ez a szövetség egy végleges szövetség, a papság pedig egy örök papság, ezért az Istenhez való bejárat egy örök bejárat!
Nincs olyan bejárat, ami a mi cselekedeteinken alapul, csak olyan, ami azon alapul, amit Isten tett.
Évekkel ezelőtt volt Angliában egy sátorevangélista. Egyik nap az esti összejövetel után már azon volt, hogy sátort bont, amikor egy fiatalember odament hozzá és szárazon megkérdezte tőle: Mit tegyek, hogy megmeneküljek? Az evangélista, anélkül, hogy felpillantott volna miközben kihúzta a földből a sátorcövekeket, azt mondta: „Túl késő, fiatalember, túl késő”. De még nincs túl késő. Azért van túl késő, mert már vége az összejövetelnek? Akkor felegyenesedett az evangélista és azt mondta: „Fiatalember, Ön azt kérdezte . Mindazt, ami az üdvösséghez szükséges, már megtették 2000 évvel ezelőtt. Arra van szükség, hogy teljes hittel és bizalommal elfogadjuk azt, ami elvégeztetett”.
A levél írója pontosan ugyanezeket a gondolatokat fejezi ki. A mi üdvösségünk egy végérvényes szövetségen alapul. Egy végérvényes áldozaton és egy végérvényes papságon. Ezért Isten nem fog megemlékezni a törvénytelenségeinkről és a bűneinkről. Ha tehát Jézusba vetettük a bizalmunkat, akkor az egyszer s mindenkorra érvényes, a kegyelem miatt.
Mivel az író ismerte hogy mi szükséges az üdvösséghez, nem meglepő, hogy kiválaszt három szakaszt az Ószövetségből, hogy biztos legyen abban, hogy megértettük, mit mondani akar. Van egy papság, egy szövetség és egy áldozat, amely végérvényes. Mindhármat megtalálja az Ószövetségben. Az egész Zsidókhoz írt levél ezen a három oszlopon nyugszik. A Zsolt 110,4 beszél egy új papságról: „Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.”
Aztán amikor eljut a 10. fejezethez, visszanyúl a 40. Zsoltárhoz. Ott azt mondja, ami a 40. Zsoltárban van, hogy az áldozatok és ajándékok nem adnak bűnbocsánatot, ezt csak Jézus Krisztus végérvényes áldozata tudta megtenni. A 40. Zsoltár beszél egy új áldozatról, amely üdvösséget tud adni.
Végül a Jer 31-hez nyúl vissza, ami egy új szövetségről beszél és azt mondja: E miatt az új szövetség miatt van ígéretünk a tökéletes és végérvényes bűnbocsánatra, amit már az Ószövetség megígért és Jézus Krisztus elvégzett. „így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” (Jer 31,34) A teljes Zsidókhoz írt levél ezen a három prófétai kijelentésen alapszik! Új papság, új áldozat és egy új szövetség. A 7. fejezetben beszélt részletesen az új papságról. Az új szövetségről a 8. fejezetben kezd el beszélni. Nagyon szisztematikusan halad előre. Teljesen tisztán gondolkodik, és a Szentszellem is inspirálja. Az előző fejezetben már említette a szövetséget. Azt mondta a Zsid 7,22-ben: „Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé.” A 8. fejezettől kezdve a „szövetség” szó egyre gyakrabban fordul elő. Az 1-7. fejezetekben csak egyszer fordul elő, az utolsó 6 fejezetben pedig 16-szor. Ettől kezdve állandóan a szövetségekről beszél.
Mit jelent a „szövetség” szó? A görög nyelv két kifejezést használ a „szövetség” szóra. Az egyik úgy hangzik, hogy „Syntheke”. Ez egy szerződést jelent két ember között, akik mindketten felelősséget vállalnak a szerződési feltételek betartásáért. Ezt a szót használják a házasság szövetségére. Amikor egy fiatal pár a gyülekezet előtt „igen”-t mond a házasság szövetségére, akkor ezzel azt mondják ki, hogy teljesíteni akarják ennek a szövetségnek a feltételeit. Felolvassák nekik az eskü szövegét, ők pedig azt mondják erre: „akarom”. Ez egy „Syntheke”. Ebben a szövetségben a férfinak és a nőnek egyaránt felelőssége van.
Amikor a Septuagintát olvassuk, az Ószövetség héber szövegének görög fordítását, akkor a szövetségre használt szót nem Syntheke-nek fordítják, hanem Diatheke-nek. A klasszikus görög nyelvben a „Diatheke” szót a végrendeletre alkalmazzák. A végrendelet egy Diatheke volt. Mi jellemzi a végrendeletet? Ez egy vagyonról való végső rendelkezés. Kifejezi azt az óhajodat, hogy mi történjen a vagyonoddal a halálod után. A végrendelet egyetlen személy akaratán alapul. A végrendelet haszonélvezői csupán annak elfogadói. Mondhatják, hogy elfogadom, vagy nem akarom elfogadni azt. A végrendelet egy egyoldalú, egyirányú rendelkezés. Amikor az Ószövetséget olvassuk, akkor ez a szó Isten szövetségeire vonatkozik. Isten legtöbb szövetségében Isten a felelős a szövetségért, aki a javai fölött rendelkezik. Az emberek számára csak egy felelősség marad: az elfogadás vagy az elutasítás felelőssége. Az Ószövetségben vannak olyan szövetségek is, amelyeknél kétoldali kötelezettségekről volt szó, és ezeknél a Diatheke kifejezés fordul elő. Ez ugyan különös, de a Diatheke szó Isten végakaratának kifejezésére volt fenntartva, később azonban olyan szövetségekre is használták, ahol kölcsönös felelősségvállalásról volt szó. A Bibliában szereplő szövetség azonban, a héber és a görög nyelvben a Diatheke, ahol Istené a felelősség. Ő ad, a mi felelősségünk az, hogy elfogadjuk-e. Fontos, hogy ezt megértsük! A Diatheke a kegyelem szava. Amikor egy új szövetségről beszélünk, ne gondoljuk azt, hogy tennünk kell valamit, hogy megszerezzük Isten jóindulatát. Ez a szövetség a kegyelmen alapul! A mi felelősségünk csupán annyi, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk-e az áldást. Ezt tartsuk meg szürkeálományunkban, mert ma ez a szó inkább egy szerződést jelent, amelynél mindkét fél felelősséget vállal. Az Újszövetségben is Isten lett aktív. Ez Isten „új” szövetsége, új testamentuma. A Károli Biblia (és a Luther Biblia is) „szövetségnek” fordítja a Diatheke szót.
Most beszéljünk a szentek szentjéről és Jézus szolgálatáról, amit ott tett, miután oda bement. Végül pedig beszélünk az Újszövetség nagyobb ígéreteiről.
Az eddig elmondottak összegzése a következő: Van egy főpapunk, aki a Mindenható jobbján ül, ő a szentély szolgája, annak a szentélynek, amit nem emberkéz készített, hanem Isten. – Az író nagy pedagógus volt. Ugyanis újra és újra megáll, és emlékeztet minket, hogy hol van ő és hol vagyunk mi, az olvasói. Visszatekint, ahogy azt minden jó tanár teszi. Mit akar mondani a levelében? „Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb:” (8,1) Ez jelen időben van. Azt hiszem, hogy nemcsak arra gondol, ami az első 7 fejezetben van, hanem a levélnek mind a 13 fejezetére. A Kefalaion szónak két jelentése van: Összefoglalás vagy kulcsfogalom. „Amiről most beszélni akarunk, az a kulcsfogalom.” „Elmondom nektek, hogy mire akarok kilyukadni.” Ha eddig nem értettétek meg, hogy mit akartam mondani, akkor most elmondom. „Ilyen főpapunk van”.
Megtörtént már veled, hogy amikor hazaérkeztél, észrevetted, hogy bezártad a lakáskulcsot? Ilyenkor az ember végignézi az összes ajtót és ablakot és azon gondolkodik, hogy most melyiket törje be, hogy be tudjon jutni a házba. Aztán eszébe jut, hogy régebben elrejtett egy kulcsot a virágágyban, előszedi, kinyitja vele az ajtót, és máris szabad az út.
Nos, a házhoz való kulcs a zsidókhoz írt levél tanítása. A tanítás egy olyan tolvajkulcs, amely minden ajtót kinyit. Ez az: 8,1-2: „Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; 2. annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember.” A levél azt akarja belénk sulykolni, hogy a mi közbenjárónk értünk ül Isten trónjának jobbján. Ez bizonyíték Jézus Krisztus dicsőségére. Bizonyíték arra is, hogy Isten elküldte az Ő Fiát, hogy megáldjon minket, különben nem hagyta volna Őt szenvedni és meghalni. Azért van most az Atya jobbján, hogy megáldjon minket. A kulcsfogalom tehát az, hogy ilyen főpapunk van! Ha ott ül, akkor értem van ott, és nem ellenem. – Azt is ki akarja ezzel fejezni: ha Ő ott van, akkor te is ott vagy Őbenne. Ezért mondhatja Pál az Efézusi levélben: „vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusban”. (Ef 2,6) Ami a közbejárónkkal történik, az történik velünk is. Ő a mi közbenjárónk. Értünk került ítélet alá, ezért lehetünk szabadok. Értünk támadt fel, ezért lehet új életünk. Értünk ült az Atya jobbjára és értünk van közösségben az Atyával, hogy mi is közösségben lehessünk vele éppenmost! Ebben a gyülekezetben, testben és szellemben, az Atya jobbján. Itt vagy, de is ott vagy?
Azt is mondja, hogy Ő „a szentély szolgája”. És ott van az igazi sátorban, amelynek képmását Mózes elkészítette. Az igazi Isten jelenlétében van. Ott van Jézus és minket is be akar vinni ebbe a szentélybe most! – Sokan úgy gondolnak Isten jelenlétére, mint olyasvalamire, ahová akkor kerülünk, amikor meghalunk. A keresztyének gyakran azt mondják a meghalt emberekről: „Most már az Úrnál van”. Ez így is van, de ez nem az egész igazság! Gyakran azt fejezzük ki ezzel, hogy nagyon kevés megtapasztalásunk van, hogy mit jelent napról napra Jézussal élni. Ugyanis pont ezt akarja tanítani nekünk a Zsidókhoz írt levél. Isten jelenlétét a mindennapi életben! B. F. Wescotts (anglikán teológus) lánya azt mondta: Édesapám élete utolsó éveiben többet volt a mennyben, mint a földön. – Ennek ránk is igaznak kellene lennie. A menny és Isten jelenléte reálisabnak kellene lennie az életünkben, mint Budapest utcái. Oda akar bennünket elvinni a Zsidókhoz írt levél szerzője: Isten jelenlétébe.
Papként áldozatot mutat be, de nem úgy, mint az ároni papok, mert nem az ő vonalukon van. Azok földi áldozatokat mutattak be Mózes sátorában. A mi főpapunk bemutatott egy egyszeri áldozatot, most pedig a mennyben van. Most ott szolgál az áldozata alapján. Ezt olvassuk a 8,5-ben: „Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked”.” Vagyis amikor Mózes felépítette a szentélyt, akkor ezt a hegyen látott minta alapján tette. Azt, hogy hogyan mutatta meg ezt a mintát Isten Mózesnek, nem árulja el nekünk a Biblia. A zsidó hagyomány azt tartja, hogy Gábriel arkangyal leereszkedett oda, és volt nála egy kis makett a szentélyről, amit Isten adott neki. Megmutatta Mózesnek, hogy hogyan kell majd berendeznie a szentélyt. A zsidó bölcsek azt mondják, hogy ez a makett még mindig ott van a Sínai-hegyen, elrejtve. Ez nem tűnik túl hihetőnek, de tudom, hogy a Szentek szentje csak egy modell volt, annak mintaképe, ami valójában a mennyben van. Az oltár, a berendezés, minden azért volt, hogy bemutassa a mennyei valóságot. Ezért ne lepődjünk meg, hogy a Jel 11-ben a függöny félre van húzva, és a mennyben lévő szövetség ládájáról olvasunk. A mennyben ez nyilvánvalóan egy szimbolikus kép (ha helyesen értelmezem, mert ez a rész nem könnyen érthető). Azt azonban kijelenthetjük, hogy a mennyben imádni fogunk, amit a földi szentély kiábrázolt. A papok elvégezték a szolgálatukat, a főpap pedig bement a Szentek szentjébe, ami számunkra most és mindörökké nyitva áll. Ez azt ábrázolta, ami számunkra lehetővé vált. Jézus Krisztus ott szolgál és minket is be akar oda vinni.
„6. Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.”
Az Ő különb szolgálata a következő: neki jobb szövetsége van, ő jobb főpap és jobb ígéretei vannak Isten népe számára. – Az ószövetségi papok ideiglenesek voltak. Mind meghaltak. – Nem tudtak egyszer és mindenkorra szóló áldozatot bemutatni. Csak állatokat áldoztak fel, akik által nem bocsáttathattak meg a bűnök. Egy izraelitának sem adhattak felszabadult lelkiismeretet, bűntől való szabadságot. Ezt mondja a 10. fejezetben. Az ószövetségi szövetség egy megtört szövetség volt. De aztán eljött Jézus, mint Isten nagy főpapja, meghalt a Golgotán és magára vette a bűneink büntetését. Amikor felkiáltott, hogy „Elvégeztetett!”, akkor ezzel azt fejezte ki, elhordozta a mi bűneinkért járó büntetést, amit nekünk kellett volna elhordozni. Benne egymásra talált a szeretet és Isten igazságossága! Jézus áldozata kielégítette Isten igazságosságát, és nyilvánvalóvá vált Isten szeretete az emberek iránt. Mindazok számára, akik hálás szívvel elfogadják az Ő áldozatát. Mivel Ő ember is volt, szeretett minket és vágyott arra, hogy közösségben legyen velünk. Közbenjárónkká lett, és Őbenne közösségben lehetünk Istennel. A közbenjáró összekapcsolt minket az Atyával.
„Jobb ígéretek”? Igen, jobbak, mert magukban foglalják a bűneink bocsánatát.
8,7: „Mert ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak.” Ha a mózesi szövetség elég lett volna a bűneink bocsánatához, nem lett volna szükség egy második szövetségre. Az első szövetség nem volt hibátlan, mert az emberek bűneivel nem számolt. Megszegték a szavukat, amikor azt mondták: „Megtesszük mindazt, amit elrendelt az ÚR”. (Exod 24) Ezért ment fel Mózes a hegyre, és ezért kapta meg a szentélyre vonatkozó utasításokat. 40 napig fennmaradt a hegyen, és Izrael fiai már el is felejtették mindazt, amit Mózes Istenről mondott. Azt kezdték mondogatni: Készítsünk magunknak Istent, aki előttünk fog járni. Nem tudjuk, mi történt Mózessel. Maga Áron mondta, hogy vigyék hozzá a fülbevalóikat és ékszereiket, és készítettek belőle egy aranyborjút ezt mondva: Ez a te istened, Izrael, aki kihozott téged Egyiptomból. Nem felejtették el Jahvét, de készítettek egy bálványt, aminek Jahvét kellett volna kiábrázolnia. Lehet, hogy azt mondták: De hát, mi Jahvét imádjuk. De Isten nem akarja, hogy egy bálványképet alkossanak róla. Ez Isten elleni támadás volt. Ő örökkévaló, nem lehet egy múlandó dologgal kiábrázolni. Ez támadás Isten természetére, az Ő lényére nézve. Amikor Mózes lejött a hegyről, látta az ünneplést és a táncot, hallotta a zenét a borjú körül, ami kivezette őket Egyiptomból. Már a szövetség megkötése előtt megtörtént a megszegése. Isten haragra gerjedt. Mózes összetörte az aranyborjút és így kiáltott: „Ki van Jahve oldalán?” Akkor előléptek a léviták. És Mózes megparancsolta nekik, hogy Izrael fiai közül öljenek meg 3000-t. Ez jele volt a ténynek: Ha hűtlenek és engedetlenek leszünk a szövetség iránt, amelyben kötelességeink lennének, akkor ítélet fog következni. A vér csak úgy spriccelt mindenfelé. Az ószövetségi embereknek meg kellett halniuk. Az ember nem tudta megtartani a szövetséget. Nem lehettek közösségben Istennel, mert nem maradtak meg a szövetségben. Az Ószövetség nem adott a bűnökre bocsánatot. A bűnöst meg kellett büntetni. A feltételek rendben voltak. De ez emberekkel kötött szövetség volt. Ezért mondja Pál a Róma 8,3-ban: „Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben”.
Nem a törvény volt a probléma, hanem az ember. A törvény megfeddi az embereket. A mózesi törvény nem tud megmenteni.
A. C. Ironside ellátogatott egy kisvárosi gyülekezetbe és kicsit hamarabb érkezett. Ezért leült hátul a vasárnapi iskolai osztályhoz és figyelt. A tanító a törvény céljáról beszélt. Megkérdezte az osztályt: Hogy menekültek meg az emberek az Ószövetség korában? Az egyik az osztályból a következő választ adta: A törvény megtartása által. Ironside, mint látogató, semmit sem akart mondani, de aztán mégsem tudott ellenállni a kísértésnek és megszólalt: Bocsánat, mondhatok valamit? „Ha az Ószövetségben a törvény megtartása által menekültek meg az emberek, akkor miért olvassuk azt az Újszövetségben, hogy ha a törvény életet tudna adni, akkor a törvény által igazulhatnánk meg?” A tanító azt mondta: Úgy tűnik, rossz úton járunk. Van valakinek valami más ötlete? Akkor felállt egy asszony: Az áldozati állat által, amit bemutattak. Tanító: Úgy gondolom, hogy ez helyes válasz, menjünk tovább. Ironside: Csak még egy pillanatra, kérem. Ha megmenekülhetünk az áldozati állatok által, akkor miért olvassuk azt az Újszövetségben a Zsidók 10,4-ben, „Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.”? Tanító: Úgy tűnik ismét tévedtünk. De akkor hogyan menekülhettek meg az ószövetségi emberek, ha nem a törvény által és nem az áldozati állatok által? Ironside: „Az Ószövetségben ugyanúgy menekültek meg az emberek, mint az Újszövetségben. El kellett ismerni, hogy az ember nem tudja megmenteni magát, és keresni kell a Megváltót. Az Ószövetségben a hívőknek Isten ígéretébe kellett vetniük a bizalmukat, amelyben megígérte a Megváltót. A Megváltó akkor még nem jött el, de a megigazítás, amit adni tudott, rájuk nézve is érvényes volt. Az Újszövetség korában visszatekintünk. A Megváltó eljött, és mi hiszünk abban, aki feltámadt a halálból, és nekünk ezt fogja beszámítani igazságként Isten. A hitünket.”
Az Ószövetség nem tudott bűnöket megbocsájtani.
Mi a helyzet az új szövetséggel? Mit mondanak a következő versek? Azt, hogy jobb, mint a régi. – Először jön egy negatív kijelentés. Azt mondja, hogy nem olyan, mint a régi szövetség, mert a 8,9-ben ezt olvassuk: … mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr. – Ezután következik a pozitív kijelentés: „10. De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek.” Vagyis létre fog jönni egy kapcsolat. Az Úr az ő Istenük lesz, ők pedig az Ő népe lesznek. A törvény benne lesz a szívükben és az elméjükben. Helyre fog állni a kapcsolat köztük és Isten között.
Ezután a 8,11-et olvassuk: „Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt.” Nincsenek papok, akiknek tanítaniuk kell. Nincs egyházi hierarchia, mindannyian különleges helyzetben lesznek a legkisebbektől a legnagyobbakig. Később még azt is olvashatjuk, hogy nemcsak a papoknak lehet bemenni a szentélybe, hanem mindazoknak, akik Jézus Krisztusban vannak.
8,12: „Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” Itt egy sajátos sorrendet figyelhetünk meg. A szöveg megfordítását. Mivel bocsánatot nyertünk, megújult a szívünk. Mivel megújult a szívünk, közösségünk van Istennel. – Ezek az új szövetség ígéretei. Nincs időnk arra, hogy ennek az ígéretnek az Újszövetség többi ígéretével való kapcsolatáról beszéljünk. De szeretném mondanivalómat a Zsid 8,13 egyik szavával befejezni. Ebben a fejezetben az „ÚJ” szó az, amit különösen ki szeretnék hangsúlyozni. A Jer 31-ben, amit idéz, szerepel az „új szövetség” kifejezés. Képzeld el, hogy egy izraelita vagy, aki jól ismeri a Bibliáját, keresed Isten orcáját és meghallanád Jeremiás próféciáját. A régi szövetség alatt élsz, azokkal a követelményekkel, amelyeknek meg kell felelned, és szenvedsz ezeknek a terhe alatt. Aztán meghallod a prófétát, aki azt ígéri, hogy Isten egy új szövetséget fog adni, akkor a szíved ujong örömében. Ez talán a kegyelem szövetsége lesz. És amikor Jeremiás azt mondta, hogy „ÚJ”, ismét remény költözött Izraelbe. Mivel azonban „ÚJ”-nak hívják, a „réginek” egyúttal el kell tűnnie. 8,13:„Amikor az újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.”
Amikor év végén veszek egy új autót és örülök az új autómnak, akkor az örömöm csak addig tart, amíg meg nem látom az egyik garázsnál a következő reklámot: Megjöttek a … legújabb modelljei. Akkor az autóm az imént olvasott „új” szó miatt már réginek számít.
Amikor Jeremiás egy új szövetségről beszél, akkor a réginek el kell tűnnie. Most Isten az Ő kegyelméből valami olyat ad nekünk, amit saját cselekedeteinkkel soha nem tudnánk elérni.
Összefoglalás: Az új szövetség a bűnök bocsánatát ígéri. Ez a bocsánat végérvényes és teljes, Jézus Krisztus elvégzett váltságművén és halálán alapszik. Valaki cinikusan úgy gondolta, hogy az embereknek nem kell törődniük a bűneikkel, a bűneik bocsánatáról nem is beszélve. Ezt nem hiszem.
Ha valaki nem tudja biztosan, hogy a bűnei meg vannak bocsátva, ha te nem tudod a szívedben, hogy a bűneid megbocsáttattak, hogy az ellened szóló vádiratot maga Isten tépte szét, akkor szeretnélek arra emlékeztetni, hogy a közbenjáró azért jött el, hogy megalapítsa az örök papságot és egy új szövetséget hozott létre az Ő vére által. Isten meg akarja bocsátani minden bűnödet. Ehhez csak arra van szükség, hogy gyere az Úr Jézushoz és fogadd Őt el személyes Megváltódként. Ha keresed a bűnbocsánatod, akkor csak ezt kell mondanod: Köszönöm Uram, hogy meghaltál értem. Ebben a végrendeletben, amelyben te mindent megtettél és nekem csak el kell fogadnom, elfogadom a bűneim bocsánatát. Akkor ma van az a nap, amikor átmész a halálból az életre, a sötétségből a világosságba.