Legutóbbi alkalommal, amikor a 40. fejezetet tanulmányoztuk, említettem, hogy a hátralevő 27 fejezet alkotja ennek a könyvnek az utolsó szakaszát. A 40.-67. fejezetek tartalmazzák az Ószövetség legnagyobb próféciáit.A 40. fejezetben, az előszó után, olyan hangokra hivatkoztunk, amelyek ugyan névtelennek tűnnek, azonban Istentől származnak. Ezekben Isten az Ő természetben és történelemben bemutatott nagyságáról beszél. Tudatosítani akarta Izraellel, hogy Ő a Teremtő és a természet Ura. A 40,12-ben azt mondja: „Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat?” Ez egy találó kép Isten nagyságáról, hogy tudatosítsa bennünk a mi „hangya-látószögünket”. A mi kezünk, amelyben csak egy korty vizet tudunk megtartani, szemben Isten kezével, amely az összes óceánt meg tudja tartani. Az arasz a hüvelykujjunk és a kisujjunk közötti távolság. Isten az Ő kezével az egész égboltot megmérte.
Ézsaiás antropomorf képnyelvet használ, mivel Istennek nincsen hüvelykujja, azonban csak így tudja érthetővé tenni mondanivalóját. „13.Ki irányította az ÚR szellemét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? 14. Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre? 15. A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak.” A nemzetek olyanok – ahogy azt már vázoltam – mint egy vödör szélén maradt vízcsepp, miután kiöntötték belőle a vizet. Ha az összes nemzet olyan csupán, mint egy vízcsepp, akkor mekkora lehet egyetlen nemzet Isten szemében?
A 41. fejezetben a próféta az ő evangéliumának „napfelkeltét” azzal fejezi be, hogy a pogány népekhez beszél. Azt mondja nekik, hogy Ő, Jahve, a történelem és a próféciák Istene. A bálványok, amiket a nemzetek imádnak semmik, üresek. – A 40. és 41. fejezet bevezetésként szerepel az utolsó szakaszhoz, ez a szakasz egy Izraelhez és a nemzetekhez szóló üzenet.
Az Ézs 41, 1-7. terjedő rész címe ez lehetne: Jahve, a történelem szuverén Ura.
„Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással! 2. Ki indította el napkeletről azt, akinek lépteit igazság kíséri? Ki adja hatalmába a népeket, hogy királyokat tiporjon le? Porrá zúzza őket fegyvere, íja előtt szétszóródnak, mint a polyva. 3. Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre, lába is alig éri az ösvényt. 4. Ki tette, ki vitte véghez ezt? Ki hozta létre kezdettől fogva a nemzedékeket? Én, az ÚR, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz vagyok. 5. Láttára a szigeteken is megijednek, a föld szélein is reszketnek, közelednek egymáshoz, összejönnek. 6. Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják egymásnak: Légy erős! 7. Biztatja a mester az ötvöst, aki simítókalapáccsal dolgozik az üllőn, és ezt mondja a forrasztásról: Jól van, meg kell erősíteni szegekkel, hogy ne mozogjon!” A 7. vers azt engedi sejtetni, hogy itt bálványok készítéséről van szó, ahogy arról a 40. fejezetben olvashattunk. Ezeknek a bálványoknak nem szabad ingadozniuk vagy felborulniuk.
A természetnek és a történelemnek van valami mondanivalója Isten népe számára! De mit mondjunk, amikor meg akarjuk szólítani a föld nemzeteit? Ha nem ismerik Izrael Istenét, ha nem kötöttek vele szövetséget, akkor hogy tud szólni hozzájuk Isten? Nos, koruk történelmén keresztül szól hozzájuk, és rámutat arra, aki az emberiség sorsa fölött őrködik. A 41. fejezetben Isten egy illusztrációt használ arra, hogy a kezében van a történelem. A történelem egy műhely, úgy is lehetne mondani, hogy Isten műhelye. Ő az első és az utolsó, Ő mindent és mindenkit ismer és mindent lát. Ismeri a múltat és belelát a jövőbe is. Ézsaiás felhívja a nemzetek figyelmét arra az Istenre, aki előre meg tudja mondani, hogy mi lesz a jövőben. Ez azért van, mert Ő az igaz Isten.
Az első négy versben az embereket egy bírósági tárgyalóterembe hívja: „szálljunk perbe egymással!” Itt Isten a föld minden nemzetéhez szól. Ítélélőszéke elé hívja őket. Itt egy próféciát mond Isten és gondoskodik arról, hogy az beteljesedjen. A prófécia a második versben van.
Mielőtt azonban megnéznénk ezt a próféciát, emlékezzünk vissza arra, amiről Ézsaiás írt kb. Krisztus előtt 740-700-ig. Ezek a próféciák Ezékiás uralkodása alatt születtek. Ézsaiás itt Círus, perzsa király felemelkedéséről prófétál. Círus a Krisztus előtti 5. évszázad közepén került hatalomra. Ez pontosan Krisztus előtt 549-ben történt, amikor Círus első győzelmét aratta Krőzus Lüdia (Lydia) királya fölött. A próféta az Úr szelleme által beletekint a kb. 150 évvel távolabbi jövőbe, és Círus felemelkedéséről prófétál. Ebben az időben Izrael gyermekei a babiloni fogságban voltak Krisztus előtt 605-től 535-ig. Círus volt az a király, aki dekrétuma által lehetővé tette számukra az országukba való visszatérésüket. Ézsaiás megprófétálta, hogy Círus hatalomra kerül, és ő lesz az, aki lehetővé teszi Izrael maradéka számára, hogy visszatérhessenek Jeruzsálembe és újra felépíthessék a várost. Ez a prófécia annak a jele, hogy az igaz Isten áll ott a prófécia hátterében, mivel a prófécia beteljesül. Azt olvassuk: „2.Ki indította el napkeletről azt, akinek lépteit igazság kíséri?” Úgy beszél itt, mintha ott lenne Babilonban, ahol Izrael fogságban volt. Círus keleten jelent meg. Ő lett Perzsia királya és a médeket is legyőzte. A teljes terület, amely fölött uralkodott, Babilóniától nemcsak keletre helyezkedett el, hanem északra is. Ezért olvassuk a következőt az Ézs 41,25-ben: „Elindítottam északról azt, aki eljött, napkeletről azt, aki hirdeti nevemet.” Círus keletről és északról jött Babilon ellen. Azt olvassuk: „2. Ki indította el napkeletről azt, akinek lépteit igazság kíséri? Ki adja hatalmába a népeket, hogy királyokat tiporjon le? Porrá zúzza őket fegyvere, íja előtt szétszóródnak, mint a polyva.” Itt Círus felemelkedése és győzelme van megjövendölve. Ő volt az a király, aki legyőzte Babilont.
A kép, amely itt szerepel, visszatükrözi azoknak az emberek félelmét, akiknek gondot okozott Círus felemelkedése. Círus nagy király volt, és az Úr kente fel arra, hogy megszabadítsa Izraelt a fogságból. A Biblia „felkentnek” nevezi Círust.
„4. Ki tette, ki vitte véghez ezt? Ki hozta létre kezdettől fogva a nemzedékeket? Én, az ÚR, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz vagyok.” Álljunk meg itt egy pillanatra.
Mit jelent az, hogy „én mindvégig ugyanaz vagyok”? Azt mondták nekem, hogy egy héber ember számára ez egy nagyon szokatlan kifejezés volt. A Septuagintában ez úgy szerepel, hogy „ego eimi”. Ezt a kifejezést Isten lényének jellemzőjeként használják, „én vagyok aki”. Istent nem lehet meghatározni vagy leírni. A Bibliában nem találunk semmilyen leírást Istenről. Ha valaki megkérdezné, hogy „Kicsoda Isten?”, az egyetlen válasz az lehetne: „Én vagyok”. „Vagyok, aki vagyok”. – Mózes látta a csipkebokrot, amely égett, de nem égett el. Ez Istennek egy illusztrációja. Mózes levette a saruját, és azt hallotta: „Vagyok, aki vagyok”. Ez Isten. Az ember nem tudja megragadni vagy definiálni Istent. Ő az abszolút létező. Mihelyst definíciót adunk rá, lekorlátozzuk Őt. A definíció annyi, mint körülírás, behatárolás. Isten Isten. Nincs rá semmilyen más definíció. Ha a gyerekek azt kérdezik, „Ki teremtette Istent?”, akkor erre a kérdésre nincs válasz. „Mi volt Isten előtt?” Erre sincs válasz. Ezekre a kérdésekre hiába keresnénk választ.
Istenről tehát nincs abszolút definíció. Amikor Mózes azt kérdezte: „Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik?” Isten ezt a választ adta: „Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!” Ez egy kapcsolatnak a meghatározása, Isten itt az atyákkal kötött szövetségen keresztül definiálja magát. Az Ószövetségben, különösen a prófétáknál, akik le akarták írni, hogy kicsoda Isten, azt írták: Ő az első és az utolsó. „Én vagyok”. Ő az az Isten, aki megtartja szövetségét, aki Izraelt kivezette az egyiptomi fogságból és az ígéret földjére vezette.
Nem csodálatos, hogy az Újszövetségben színre lép egy ember, aki az átlagos izraelita számára egy olyan ember volt, aki ugyanúgy született, mint mások. Ha megkérdeznék, hogy hogyan és hol született, akkor azt a választ adnák rá, hogy egy szűztől született. Amikor felnőtt, olyan nyelven beszélt, amely Ézsaiáséra emlékeztetett. Azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Én vagyok az ajtó. Én vagyok a jó pásztor. Én vagyok az igazi szőlőtő. Én vagyok a világ világossága.” Olyan nyelvet használt, amely az emberekkel megértette, hogy különleges kapcsolatban áll a szövetség Istenével, aki kivezette Izrael népét Egyiptomból az ígéret földjére. Azt akarta mondani: Emlékezzetek atyáitok Istenére!
Gyakran egyszerűen azt mondta az Úr: „Én vagyok”. Anélkül, hogy bármit hozzáfűzött volna. „Én vagyok az”. Ilyenkor be tudták azonosítani; tudták, hogy kicsoda Ő.
A páskaünnepen, ahol a zsidó rituáléban sok igeverset felhasználtak Ézsaiástól, több alkalommal is előfordul az „én vagyok” kifejezés. Ez összefüggésben állt a Vörös-tenger vízével is. Az Ézs 43,2-ben az áll: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok.” (Erre még visszatérünk a 43. fejezet tanulmányozásakor).
Amikor Jézus az 5000 ember megvendégelése után visszavonult imádkozni, megparancsolta a tanítványainak, hogy szálljanak be egy csónakba, és evezzenek át a másik partra. Amikor a tó közepén voltak, vihar támadt, és a tanítványok attól féltek, hogy elvesznek. Ekkor meglátták Jézust a vízen járni a villámlás és mennydörgés közepette. Erre még jobban megijedtek. (A zsidók nem szerették a vizet, akkor örültek, ha szilárd talajt éreztek a lábuk alatt.) Olyan volt számukra, amit a tavon láttak, mint egy zavaros rémtörténet. „megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. (Mt 14,26). Jézus azt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Jézus itt azt állította, hogy Ő az „én vagyok”. „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok.” Ez a mi Urunk Jézus Krisztus.
Ne csodálkozzunk, amikor a Jelenések könyvét kinyitjuk, és az első fejezetben Jézusról olvasunk. János azt mondja, hogy van egy üzenete az Atyától, a Fiútól és a Szent Szellemtől. Az üzenet Istentől jön, aki azt állítja magáról: „8.Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” Ugyanazokat a szavakat használja, amiket Ézsaiás használt Istenre: Ő a kezdet és a vég, Ő az „én vagyok”.
150 évvel a prófécia után Isten elhívja Círust, hatalmat ad neki a népek felett, és rettegnek tőle a nemzetek. Az örök Isten az, aki színpadra állítja és elhívja Círust, aki végül az Úr Jézusban öltött testet.
Mit fognak tenni a népek, amikor eljön Círus? Krőzus reszketett, mint a nyárfalevél, és mások is. Isten azonban már 150 évvel korábban megjövendölte ezt. Mit tesznek azok az emberek, akiknek nincs Istenük, akire hagyatkozhatnak? A saját isteneikhez menekülnek. Ebben az időben látható isteneik voltak az embereknek, amelyeket saját kezűleg készítettek maguknak. Amikor Círus kivonult a nemzetek elleni háborúra, akkor jól ment az üzlet a papoknak és az aranyműveseknek. Sok megbízatást kaptak, hogy készítsenek bálványszobrokat, amelyek majd megvédik az embereket Círus hadseregétől. Az üzenetek diplomatikus kicserélése szabály volt. Krőzusnak Görögországban is volt egy szövetsége Spártával. Kölcsönösen bátorították egymást: „Ne féljetek, összetartunk”. – Círus Isten embere volt, aki keletről jött, Isten állította őt a világtörténelem színpadára. Isten nem olyan, mint a bálványok. A bálványok jövendőmondói és prófétái is prófétálnak, de ezek a próféciák nem teljesednek be. Isten azonban mindig ott áll a próféciái mögött.
Mi lesz ekkor Izraellel? Akkor fogságban lesznek. Nekik is félniük kell?
Jahve Izrael hű Ura. Itt jön a vigasztalás Izrael számára a fogságban. Ézs 41, 8-20: „8.De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak utóda! (Ez Isten egyik „de” üzenete!) – Nem csodálatos, hogy ti, akik nem Izraelből származtok, hirtelen Ábrahám utódai közé számíttattok?! Ez áll a Gal 3,29-ben: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.”Ábrahám Isten egyik barátja volt.
„9. A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg! 10. Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt gyõzelmes jobbommal támogatlak.” Az Ószövetségben olvasható „igazságos” szó a próféciákban nem egyezik meg a mi igazságról való fogalmunkkal. Itt ez a kifejezés azt jelenti, hogy „Isten igazságosan bánik az emberekkel”. Arról van szó, hogy Isten hűségesen megtartja ígéreteit.
„11. Megszégyenülnek és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak.12.Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak. Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. 13. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek! 14. Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel! Én megsegítlek – így szól az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje -. 15. Új és éles fogú cséplőszánná teszlek. Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol pozdorjává.” Círus felemelkedésekor félelem fogja el a nemzeteket, Izrael azonban megerősödik Isten hatalmába vetett bizalma által. Ők Isten kiválasztott népe! Itt Izraelről, mint népről van szó! Mostani szövegrészünk azt mondja, hogy ha Isten hatalomra segíti ezt a pogány királyt, aki az antik nemzeteket legyőzte, és Izrael királya lesz, akkor nem kell félniük. Isten ugyanis az ő oldalukon áll.
Nekünk olyan ígéreteink vannak, amelyek még nagyobbak, mint ez. Mondhatok egyet? Róm 8,28: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” Mi vagyunk ezek az elhívottak! „29.Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. 30. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” Nem a jövőben fogja megdicsőíteni őket! Már megdicsőítette őket. Ez a megdicsőítés olyan biztos, hogy Pál múlt időben fejezte ki ezt a szót. Isten szakadatlan gondoskodása, amely akkor kezdődött, amikor már „előbb ismert” engem, az időtlen múltban, és amely a jövőben is hordozni fog engem és garantálja, hogy egy napon „fiához hasonlóvá” fogunk válni. Mit tegyek, ha problémáim vagy nehézségeim lesznek, felhalmozódnak a feladataim, amelyekkel egyedül nem tudok megbirkózni? Zárkózzak magamba? Csak ebbe az ígéretbe tudok kapaszkodni: „… akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”. Nem minden dolog jó, ami velünk történik. Gyakran tragikus a helyzet. Mivel azonban felismertem, hogy arra hívattam el, hogy Krisztushoz hasonló legyek, és tudom, hogy egy hatalmas Isten szemmel tartja azt a helyzet, amelyben vagyok, és nem engedi, hogy felettébb megpróbáltassak, mint amit elbírnék viselni. Isten gondoskodásának fényében a mi problémáink kicsik. Sok irracionális dolog történik az életben, (pl. amikor egy férj elhagyja a feleségét egy boldog házasság után), de a Krisztusba és az Ő ígéreteibe vetett bizalom át tud segíteni ezeken.
Három dolgot mond itt Isten:
- A 8. versben „te, szolgám, … Jákob, akit kiválasztottam.” Nem csodálatos dolog kiválasztottnak lenni? Isten kiválasztott minket, és ez egy csodálatos igazság. Miért lázadnak egyes emberek ez ellen az igazság ellen? Ha valakinek ez nehezen érthető, annak várnia kell. Isten majd megmutatja neki a választ. Ha nem itt, akkor majd a mennyben. – Isten kiválasztotta Izraelt, illetve Ábrahámot. Azt mondta Isten Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.” Ábrahám, az ő utódai és mi azáltal tartozunk össze, hogy bizalmunkat Jézusba vetettük.
- A második ígéret a 10. versben található: „Ne félj, mert én veled vagyok!” Ez nagyon gyakorlati dolog. Ezt az Újszövetségben is megtaláljuk. Mit mondott Jézus az ő feltámadása után? „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Tudjátok, mit jelent ez? Nemcsak azt, hogy időről időre velünk van. Nem azt jelenti, hogy velünk van, amikor segítséget kérünk tőle. Azt jelenti, hogy velünk van minden nap, a napnak mind a 24 órájában, a világ végezetéig. Akkor is velünk van, amikor ezt egyáltalán nem vesszük észre, amikor elfelejtkezünk róla.
A legérdekesebb kifejezés a 14. versben található: „Ne félj, férgecske Jákób!” Vajon nem lázadhatott fel ez ellen Jákob? A messiási Zsoltárban (Zsolt 22,7-ben) található ez a kifejezés, ahol a Messiás azt mondja: „De én féreg vagyok, nem ember”. Ezzel szemlélteti azokat a szenvedéseket, amelyeken át kell mennie. Mikor volt az Úr egy féreg? Talán a kereszten, amikor feláldozta magát a bűneinkért. Ott annyira megalázta magát, mint még soha előtte. A Gecsemáné-kertjében is féreg volt, amikor földre borult és a világ összes bűnének terhe nyomta a vállát, és az arca a földhöz ért.
Jákob az ő bűnei miatt volt féreg. Ha mi is olyanok vagyunk, mint egy féreg, Isten akkor is tud nekünk segíteni. Csak akkor tud minket megragadni, amikor teljesen tehetetlenek vagyunk. Amíg magabiztosak és függetlenek vagyunk, Isten semmit sem tud tenni értünk. Csak akkor lehet hatékony Isten, amikor elveszítettük a helyzetünk feletti kontrollt.
- A 15. versben ezt mondja: „én teszlek téged ….” Isten nem cél nélkül választ ki és segít bennünket. Ő használni akar minket. Azt mondja Izraelnek: „Új és éles fogú cséplőszánná teszlek”. Azért választotta ki Izraelt, hogy mások áldásává legyen, egy eszköz Isten kezében. Mi sem azért lettünk kiválasztva, hogy élvezzük a megváltásunkat és az áldásokat. Arra hívattunk el, hogy másokat Jézushoz vezessünk. A keresztyén ember aktív! Én már jócskán túl vagyok életem felén, és ha nem lennék keresztyén, akkor talán minden nap sört innék a törzshelyemen egy kocsmában, vagy egy Wellness-fürdőben ücsörögnék, esetleg egzotikus témákról szóló előadásokat látogatnék, vagy talán visszavonulnék egy Karibi szigetre. Természetesen kettesben a feleségemmel. A keresztyének soha nem mennek nyugdíjba! Minden nap és minden óra azért adatott nekünk, hogy láthatóvá tegyük mások számára azt a kegyelmet, amelyben részesültünk.
A 16-20. versek vigasztalást jelentenek Izrael számára. A jövőről szólnak, amikor majd eljön Círus. Azt mondja Izraelnek: „ne féljetek, Ábrahám ígéretei rátok nézve is érvényesek és én ki foglak vezetni benneteket a fogságból, vissza a ti földetekre”.
Most a 21. vershez ugrok, ahol Ézsaiás ismét a nemzetekről beszél. Ismét a bíróság előtt találjuk magunkat, ahol ezt halljuk: „21. Álljatok elő peres ügyetekkel! – mondja az ÚR. Adjátok elő érveiteket! – mondja Jákób királya. 22. Adják elő, és mondják meg nekünk, hogy mi fog történni.” Ez a teszt arra, hogy valóban Isten keze van-e a történelemben és a próféciában. „22. Mondják meg, mi volt régen, hadd szívleljük meg; vagy tudassák velünk, mi következik, hadd tudjuk meg a jövendőt!” A jövőről van szó. „23. Mondjátok meg, mi lesz ezután, hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e?” Azért, hogy felismerjék, hogy Jahve Isten. Ez a teszt: Nektek megvannak a saját bálványaitok; ha ezek istenek, akkor beszélni kell tudniuk és el kell tudni mondaniuk, hogy mit fog hozni a jövő. „Tegyetek akár jót, akár rosszat, hadd lássuk azokat csodálkozva!” Tegyetek valamit, ne csak üldögéljetek! „24.De ti semmik vagytok, semmit sem ér, amit tesztek” (itt a bálványokról beszél), „utálatos dolog, ha valaki titeket választ. 25. Elindítottam északról azt, aki eljött, (Círust) napkeletről azt, aki hirdeti nevemet.” Isten azt mondja, beszéljünk a történelem tényeiről és akkor megvizsgálhatjátok próféciáimat. Az Ézsaiáson keresztül adott prófécia olyan szép, és Círuson keresztül be is teljesedett. Ha valaki nem hisz a természetfelettiben, az mihez kezd ezzel a próféciával? Azt fogja állítani, hogy az esemény után íródott. Kigondol egy Deuteroézsaiást. Ez azonban nem tudományos, mivel egy zárt világkép hipotéziséből indul ki. Ez csupán egy filozófiai szemlélet, amelyre semmilyen bizonyíték nincs. Végső soron ez egy hitbeli kérdés. Az is egyfajta hit, hogy a természetfeletti lehetetlen. Ez egy sötétségben való tapogatózás.
„25.Elindítottam északról azt, aki eljött, napkeletről azt, aki hirdeti nevemet. Eltiporja a helytartókat, mint az agyagot, mint a sarat taposó fazekas. 26. Ki mondta meg ezt régen, hogy tudhatnánk, jó előre, hogy azt mondhatnánk: igaz! Senki sem mondta meg, senki sem hirdette, senki sem hallotta szavaitokat. 27. Én mondtam először Sionnak: Itt vannak már! Én küldtem Jeruzsálembe azt, aki örömhírt vitt. 28. Szétnézek, de nincs köztük senki, aki tanácsot adhatna. Ha kérdezem őket, egy szót sem szólnak.” Beszélj a bálványaidhoz! Mondd nekik: „Jó reggelt, hogy vagytok?” Nem fogsz választ kapni, mert ezek nem tudnak beszélni. „Egészségesek vagytok?” És egyetlen ujjaddal fel tudod őket borítani. Az összes bálvány semmi. Minden bálvány először a fejünkben jön létre és ez egy nagy kihívás. Isten azt mondja: Vizsgáljátok meg a bálványaitokat, és kérdezzétek meg őket, hogy mit hoz a jövő! Prófétáljanak, hogy megvizsgálhassuk őket. Ezt vonatkoztathatjuk azokra az emberekre vagy politikusokra, akik azt hiszik, hogy tudják, mit hoz a jövő! Isten ítélőszék elé akar menni a bálványokkal! Az összes ószövetségi prófécia, köztük több száz, amelyek speciális Jézus Krisztusról szóló próféciák. Megneveznek helyet, időpontot, sőt még családot is, és ezek a próféciák Jézus Krisztusban pontosan be is teljesedtek. Mindez azért történt, hogy meggyőződhessünk arról, hogy Isten a múltnak, a jelennek és a jövőnek is Ura. – A bálványok halottak. Nietsche azt gondolta, hogy Isten halott. („Isten halott”, Nietsche. / Nietsche halott”, Isten.)
Hogy nézett ki akkor a világ? Ha ezt tudjuk, akkor megértjük, miért olyan nyomasztó ez. Izrael fogságban van Babilonban. Krisztus előtt 585-ben egy szövetség jött létre Nyugat-Ázsia három nagyhatalma között, Babilon, Média és Lüdia (Lydia) között. A görögországi Spártától a kisázsiabeli Szárdiszon keresztül Perzsiáig és Babilonig utak összefüggő hálózata létezett. A világ „egyesült” Északon. Ezért kiált így Ézsaiás a 41,1-ben:„Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! … Szálljunk perbe egymással!” Mert a világ egyre kisebb lett.
Ezután Krisztus előtt 549-ben Astyages volt Média királya. Ő megtámadta Círust, de vesztett. Círus a médek felett is király lett. A hármas szövetségből egy kettes szövetség lett, amely uralkodott egész észak felett. Most pedig Babilonra vetett szemet. Babilon egy világbirodalom volt a prófécia szerint. Babilon tehát fenyegetve lett északról, és félt. Nyugaton feküdt Lüdia (Lydia) Kisázsiában, és ennek királya Krőzus volt. Ő uralkodott a görög szigetek fölött is, erős volt és független. Azonban hallott Círusról és ez aggasztotta. Mint minden antik király, ő is tudni akarta, mit mondanak az égiek. Sok pénze volt, és követeket küldött az ókor összes ismert jövendőmondójához. Így Krőzus feltette a hadiszerencséjével kapcsolatos legdöntőbb kérdést is Delphi-ben. „Ha átléped a Halüsz folyót, egy hatalmas birodalom bukását okozod” hirdette a papnő. Túl későn ismerte fel az uralkodó ezeknek a szavaknak a kétértelműségét. Vagyis, hogy nem Perzsiát semmisíti meg, hanem saját birodalmát. Az ilyen próféciák jellemzőek a bálványokra. Különféleképpen lehet őket érteni és magyarázni. Ez ma is jellemző a jövendőmondókra. Krőzus nem kérdezte meg, hogy melyik birodalom lesz lerombolva. A prófécia rendben volt, hiszen egy nagy birodalom tényleg elpusztult. – Krőzusnak volt egy másik kérdése is, és arra is kapott egy választ. Ez volt a kérdése: Hogyan lesz lerombolva az uralma? A válasz ez volt: „Egy öszvér segítségével lesz lerombolva”. Krőzus nem értette ezt a választ, azonban nem akarta még egyszer megkérdezni. A birodalma valóban egy öszvér által lett lerombolva. Mert Círus anyja Astyag király lányaként méd volt, apja azonban perzsa. Így mivel két nemzetségből származott, a „prófécia” róla beszélt, mint öszvérről. Círus egy emberi öszvér volt.
Krőzus átkelt a Halüszon, Círus pedig legyőzte őt. Lüdiát (Lydia-t) lerombolták. Ézsaiás korában a politikai és vallásos világban számtalan jövendőmondó volt, akik kétértelmű kijelentéseket tettek. Az ég nem ad választ a jóslatok által. Ebben a világban szólalt meg Ézsaiás próféciája. Csak egyetlen forrás van, amely egyértelmű válaszokat ad. Ez a forrás Jahve. A 21. században is bizonyosak lehetünk az Ő szavában. Isten Jézus Krisztus által szólt. A kereszt tény, és a kereszt által lehet életünk, és kapcsolatunk Istennel.
Jahve hangja a Teremtő hangja, és a történelem gyeplője és folyása az ő kezében van, aki a történelem és a próféciák Ura. Miért lenne szükség akkor bálványokra? „29. Mert semmik ők mindannyian, semmit sem érnek tetteik! A bálványok csak olyanok, mint a puszta szél.” Isten nem tud veled megbékélni? Talán elhagyott téged? Csalódást okozott neked? Ő soha nem vall kudarcot, legfeljebb mi.