A mai prédikáció középpontjában az imádság áll. Sok evangelikál igehirdető és lelkipásztor vallja, hogy imaéletük egyenlő a nullával. Ha ez így van, hol marad a lelki élet? Egy puritán mondta sok száz évvel ezelőtt: „Az imádság olyan az új embernek, mint a felsírás az újszülöttnek.” Sírva jövünk a világra, ez a legtermészetesebb jele az életnek.
Csapjuk fel a Bibliánkat az ApCsel12-nél és olvassuk el az első huszonöt verset. Péter csodálatos szabadulását élhetjük át és láthatjuk, hogyan kapcsolódik ez az imádsághoz és a gyülekezethez.
Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette. Egy megjegyzést fűznék hozzá ehhez. Két Jakab van ebben a fejezetben, nevezetesen az apostol Jakab, János testvére, Zebedeus fia, aki egy családi vállalkozást vitt a halászati üzletágban.Hamarosan azonban egy másik Jakabbal találkozunk, az Úr testvérével, aki – amíg Jézus élt – hitetlen volt, de később az apostoli zsinat feje lett Jeruzsálemben.
Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Ez a kovásztalan kenyerek ünnepén történt. A páska utáni héten, a széderest után ünnepelték meg a kovásztalan kenyerek ünnepét.
Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék, mert a páskaünnep után akarta őt a nép elé vezettetni. Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez. Amikor Heródes elő akarta vezettetni, azon az éjszakán Péter – két bilinccsel megkötözve – két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: Kelj fel gyorsan! És lehulltak a bilincsek Péter kezéről. Ezt mondta neki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat! Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem! Péter kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Amikor kimentek rajta, végighaladtak egy utcán, azután hirtelen eltűnt mellőle az angyal. Ekkor Péter magához tért, és így szólt: Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amit a zsidó nép várt.Amikor ezt felismerte, elment Mária házához, aki a Márknak is nevezett János anyja volt.
Ez a Mária János Márk – Barnabás unokatestvérének – anyja volt. Tehát egy családot, egy klánt látunk magunk előtt!
Itt sokan voltak együtt és imádkoztak. Amikor megzörgette az ajtót, odament egy Rodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja, ki az. Valószínűleg egy ciprusi rabszolganő volt.
Megismerve Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. De azok azt mondták: Elment az eszed! Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: Az ő angyala az! Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak. Akkor intett nekik a kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki az Úr a börtönből, majd így szólt: Mondjátok el ezeket Jakabnak és a testvéreknek! Azután kiment, és más helyre távozott.Amikor megvirradt, nagy riadalom támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel.Heródes pedig kerestette őt, és amikor nem találta, kivallatta az őrséget, és megparancsolta, hogy végezzék ki őket. Azután lement Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott.Heródes ellenséges indulattal volt a tírusziak és szidóniak iránt. De azok egy akarattal eljöttek hozzá, és miután megnyerték Blásztuszt, a király kamarását, – milyen szép kifejezés áll itt a megvesztegetésre… – békét kértek, mivel tartományuk a királytól kapta az élelmet. A kitűzött napon Heródes felöltözött királyi ruhába, és a trónjára ülve beszédet intézett hozzájuk. A nép pedig felkiáltott: Isten hangja ez, és nem emberé! Az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá, amiért nem Istennek adta a dicsőséget. Férgek emésztették meg, így pusztult el.
Lukács, aki megírta az ApCselt, orvos volt, mégsem tudom, hogy milyen betegségben halt meg Heródes. A leírás nagyon megrázó.
Az Úr igéje pedig egyre szélesebb körben terjedt. Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat, visszatértek Jeruzsálemből, és magukkal vitték Jánost, akit Márknak is hívtak.
Talán észrevettétek, hogy ebben a részben az a szó, hogy „lesújt” kétszer is előfordul. Egyszer arról olvasunk, hogy az angyal meglökve felébresztette Pétert (ez németül ugyanúgy Schlug – lesújt, mint ahogy itt a meglökve szót olvassuk), mikor a börtönben aludt. Aztán az Úr angyala lesújt I. Heródes Agrippára, mikoris felkiált a beszéde után a tömeg „ez Isten hangja volt, nem embereké”: az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá. A görögben ugyanazt a szót olvassuk (patasso). Isten csapása megszabadít vagy ítél. Ezt észre kéne venni.
Az elolvasott versek néhány rejtélyes kérdést vetnek fel. Észrevettétek-e?
Itt olvasunk az első apostol mártírokról. Mondhatjuk, hogy István volt a gyülekezet első mártírja, de nem volt apostol. Jakab, János testvére Jézus Krisztus apostola volt. Érdekes is, hogy Lukács két fejezetet ír István haláláról, de Jakab haláláról csak egy mondatot: Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette. Miért nem ír többet Jakabról? Miért szabadul meg Péter és miért végzik ki Jakabot?
Erről csak spekulációkba bocsátkozhatunk. Talán Péter hatásosabb volt az igehirdetésében és ezért maradt életben ő és nem Jakab. Nem ismerjük ezeknek az apostoloknak a lelki érettségét. Talán Jakab egy sokkal érettebb keresztyén volt, így az Úr hazahívhatta magához, Péter ezzel szemben éretlen volt még és ezért kellett maradnia. – Gyakran gondoljuk, ha egy keresztyén hazatér az Úrhoz, hogy már megérett a mennyre. Én is így gondolkodtam, amikor az én szeretett barátom Madarász István Miskolcon váratlanul meghalt. Talán akad más példánk is erre.
De arra is van példa, hogy nagyon éretlen hitű keresztyéneket hív hirtelen haza az Úr és érett hitű keresztyéneknek ad nagyon hosszú életet. Gondoljunk János apostolra, aki az összes apostolt túlélte. Bizonyosan érett keresztyén volt. Gyakran van problémánk a halállal. A zsoltáros írja: (Zsolt116,15) Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát. Ha mi azt olvassuk, hogy Péter maradt, Jakabot pedig hazahívta az Úr, akkor biztosan ez volt a helyes mindkét apostol számára. Talán ezt mondhatná Jakab nekünk: Enyém a legjobb rész, az Úrnál vagyok, míg szegény Péternek még sok kellemetlenséget kell átélnie.
A Biblia nem hősöket alkot, nem találunk hőskultuszt a Szentírásban. Jakabról csak ennyit mond az Ige: Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette.
Abban az időben, amikor a próféták Jeruzsálemből Antiókhiába mentek (erről az ApCsel11,27-ben olvasunk) egy második üldözési hullám alakult ki Jeruzsálemben, valószínűleg a pogányok megtérése miatt, amelyről a 10. és a 11. fejezetekben olvastunk, Kornéliusz története nyomán. Az üldözés elindítója I. Heródes Agrippa volt, egy igazán gonosz ember. – Rómában nevelkedett és Caligula barátja volt, mielőtt császár lett. Claudiussal is barátkozott. A császárok támogatásának köszönhetően gyorsan lépdelt felfelé a politikai ranglétrán, egészen addig, amíg Jeruzsálemben Heródes királyként ünnepelték. Egy igazán gonosz ember volt, féltékenység volt a háttere annak, hogy a Messiáshívőket, a Jézusban hívőket üldöztette. – A mi fejezetünk középpontjában azonban Péter börtönből való szabadulása van. Péter és Jeruzsálem többé nem fordulnak elő az ApCselben, mert az evangélium központja nyugati irányba húzódott. Antiókhia Szíriában lett az evangélium terjedésének és terjesztésének főhadiszállása.
Lukács hírt ad arról, hogy Jakabot, az Úr testvérét kivégezték. – Gyakran okoznak nekünk csalódást az álmaink. Valószínűleg Jakab álmai sem voltak olyanok, amilyennek ő elképzelte. Ha visszalapozunk az evangéliumokhoz, akkor emlékezni fogunk egy esetre, amit sose hoztunk ezekkel a versekkel összefüggésbe. Azt olvassuk, hogy Zebedeus két fia, Jakab és János Jézushoz lép. Egyik igeszakasz azt írja, hogy az anyjuk lép oda a két fia nevében. Talán azt gondolták a fiúk, hogy ha az anyjuk jár közben értük, akkor Jézus jobban meg fogja hallgatni a kérést. A Mk10,35kk-ban áll: Hozzálépett Jakab és János, Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.El tudjuk képzelni ezt a kérdést? Vajon mi nem tettünk már fel efféle kérdést a mi Urunknak? Jézus megkérdezte tőlük: Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek? Ők pedig ezt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben. A mennyek díszpáholyát akarták lefoglalni maguknak. Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Ők pedig így feleltek neki: Meg tudjuk tenni. Jézus ezt mondta nekik: Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészíttetett. Ebben az értelemben megrázóak az álmaik, hiszen jön Heródes Agrippa és elküldi Jakabot az örökkévalóságba. Ha megkérdeznénk Jakabot, „beteljesültek az álmaid”? Válaszolna: „Nem teljesen úgy, ahogyan azt elképzeltem. Negatív választ kaptam az Úrtól, de most boldog vagyok, hogy az Úr jelenlétében élhetek.”
Különböző, gyakran hamis elképzeléseink vannak a hívők haláláról.
Heródes elégedett volt és a nép ujjongott az apostol halálán. Hogy még jobb helye legyen a nép szemében – gondolta Heródes – még egy apostol el akart intézni és Pétert lecsukatta. Pétert bezárták és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, akik őrt álltak a börtöne előtt. Szigorúan őrzött börtön volt és figyelemreméltó, ez dicséret Heródesnek. – Tizenhat római katona áll szembe a gyülekezet imádságával! Lev26,8-ban az áll:
Közületek öten elüldöznek százat, és százan tízezret üldöznek, és elhullanak ellenségeitek fegyvereitek által.
A gyülekezet szünet nélkül, éjjel-nappal imádkozott, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.
A 6. versben ezt olvassuk:Amikor Heródes elő akarta vezettetni, azon az éjszakán Péter – két bilinccsel megkötözve – két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. Heródes talán meg akarta kínoztatni és aztán kivégeztetni. Képes lennél aludni ilyen körülmények között? Én általában jól alszom, de ez éjjel képtelen lettem volna aludni. Miről gondolkodhatott Péter ezen az éjszakán? Talán arról, hogy mit mondott neki az Úr néhány nappal azelőtt a Jn21,18-ban: Bizony, bizony, mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod. Eljött az idő, amikor meg kell halnom? Amiről mindig is gondolkodott, ismerte a zsoltárokat és az Úr kezében tudta az életét, így tudott aludni. (Zsolt34,8) Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.Talán ez a zsoltár volt a kispárnája. Péter pontosan úgy volt képes aludni, ahogyan az Úr a csónakban a Genezáreti-tó közepén a viharban.
Olvassuk: És íme, az Úr angyala odalépett hozzá és világosság támadt a cellában. Senki se ébredt fel a fényre. Ha alszol és én belopóznék a szobádba és felkapcsolnám a villanyt, biztos vagyok benne, hogy kiugranál az ágyból, de mindenesetre felülnél és dörzsölgetnéd a szemeidet. De Péter ilyen körülmények között is mélyen aludt. Az angyalnak erőteljesen meg kellett löknie az oldalát, hogy felébressze! Nem mondta neki az angyal, hogy „Péter, gyere és tűnjünk el gyorsan, ahogyan csak tudsz és ha a saroknál vagy, fordulj balra!” Az örökkévaló sose siet! Ézsaiás találóan fogalmaz (26,3): Akinek szíve állhatatos, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. Az angyal azt mondta neki: Övezd fel magadat és kösd fel sarudat! „Övezd fel magadat” más szavakkal: „Öltözz”, vedd fel a ruháidat! És ne felejtsd el felhúzni a cipőidet. Egy apostolnak nem kéne mezítláb a szandáljaival a kezében futni az utcán. Méltón kell viselkednie, ha Isten megszabadítja. „Ne hagyd a kabátodat a börtönben”, Vedd fel a felsőruhádat és kövess engem! Mondja az angyal. És mi tudjuk, hogy Péter nem bízott az érzékszerveiben, amikor a börtön összes ajtaja kinyílt előtte. Azt gondolta, hogy ez is egy látomás, pont olyan, mint amilyet Simon – a cserzővarga – tetőjén kapott. Csak akkor, amikor az angyal elhagyta őt, realizálta, hogy ez az Úr szabadítása volt.
Érdekes, hogy az angyal nem vezette Pétert Mária házáig és nem kopogott az ajtón, hogy beengedjék az imaórára. Az egész imaórát káoszba taszította volna, hiszen mindenki kifutott volna az ijedelemtől, hogy szellemet látnak. John Bunyan egyszer azt mondta:„Többet tudsz tenni az imádságnál, miután imádkoztál, de nem tehetsz többet, minthogy imádkozol, ameddig nem imádkoztál.” – Amikor Péter ott állt az utcán, meg kellett találnia Mária házát és meg is találta és bekopogott az ajtón. Amikor Rodé az ajtóhoz jött és Péter azt kérte tőle, hogy „nyissa ki”, felismerte a lány az apostol hangját és hatalmas örömében elfelejtette kinyitni az ajtót. Befutott az imaórára és így szólt: Péter áll a kapu előtt. Hogyan reagáltak a hívő, imádkozó keresztyének erre a hírre? Ezt olvassuk: Elment az eszed! Bolond vagy! Mindennel számoltak azonkívül, hogy az imáik meghallgatásra találnak! Rodé azonban folyamatosan ismételte, hogy Péter áll az ajtó előtt, az imádkozók némi babonával arra fogták ezt, hogy: Az ő angyala az! Senki se mondta, hogy az Úr meghallgatta az imádságaikat. De Isten válasza nem hagyott fel az ajtón kopogtatással! De nem így van ez velünk is? Az Úrnak szüntelenül kopognia kell, amíg mi mint hitetlen imádkozók fel nem fogjuk, hogy meghallgat minket. Ideje van az imádságnak és ideje van a cselekvésnek. Ott és akkor annak az ideje jött el, hogy az ajtót kinyissák és az apostolt beengedjék
Amikor megvirradt, nagy riadalom támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel. Képzeljétek el azt a beszélgetést a római katonák között! Tudták, hogy a fejükről van szó. Ha az őrszemek nem vigyáztak jól és a fogvatartott ki tudott szabadulni, akkor ők következtek a sorban. Így történt ez is: Heródes pedig kerestette őt, és amikor nem találta, kivallatta az őrséget, és megparancsolta, hogy végezzék ki őket, tehát ez a kivégzésükhöz vezetett.
Aztán ezt olvassuk: Heródes azután lement Júdeából Cézáreába és ott tartózkodott.
Lukács egy másik történetet csatol ide időmegjelölés nélkül. Valószínűleg Lukács tudtunkra akarta adni, mi történt Heródessel. Hiszen itt Heródes haláláról tájékoztat. A zsoltáros írja (76,11) Még a haragvóemberek is magasztalni fognak téged. Egyszerű a történet. Heródes ellenséges indulattal volt a tírusziak és szidóniak iránt. Ők Heródestől függtek és Blásztuszt, Heródes személyi titkárát megvesztegették, hogy Heródes jóindulatát megvásárolják, miáltal békéjük lehetne és Heródes továbbra is gondoskodna róluk. A napilapban és a Bibliában is találunk példát a megvesztegetésre, mert a megvesztegethetőség láthatóan emberi tulajdonság.
A kitűzött napon Heródes felöltözött királyi ruhába, és a trónjára ülve beszédet intézett hozzájuk. A nép pedig felkiáltott: Istenhangja ez, és nem emberé! Hasonló népgyűlésekről mindig eszembe jut a ’30-as évekbeli Berlin, Nürnberg vagy éppen a bécsi Hősök tere. Egy morajló, lelkes tömeg vagy a kommunista országokban Sztálin dicsőítése. A manipulált tömeg! Heródes egy gonosz ember volt, ahogyan a modern diktátorok is. Emberek felmagasztalása Isten felmagasztalása helyett. Ez érvényes többek között a sport, a kultúra vagy a gazdaság területén is. Halálukat megérdemelték, a férgek vagy más szörnyű, invazív halállal távoznak el mindig. Az Úr igéje pedig egyre szélesebb körben terjedt. Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat, visszatértek Jeruzsálemből.
Szabad néhány megjegyzéssel befejeznem az igehirdetésemet?
Az örömhír középpontjában az imádság, az ima ereje áll. Egy teológiai fakultáson vagy bibliaiskolában sem tárgy a proszeukhológia. A proszeukhomai imádkozni-t jelent. Magától értetődő, hogy az imádság a tanulmányaink gyümölcse vagy egy prédikációnak, esetleg bibliaórának, ezért valószínű, hogy nem tanuljuk a teológiai fakultáson. De hol áll az értékességi sorrendben az imádság a mi gyülekezeti életünkben? Mennyire fontos számunkra az imádság? Imaházak, amilyeneket Augsburgban vagy Bázelben találunk nincsenek a Bibliában. De találunk hívőket, akik házakban, ahogyan például Máriánál is, sokan voltak együtt és imádkoztak.
Az angyal kihozta Pétert a börtönből, de az imádság hívta elő az angyalt. Mi lehetne a mi gyülekezetünkből, ha komolyan vennénk az imádságot? Ruth Paxon, akinek a könyvét még fiatalkoromban olvastam – írta: „Az Úr nem jelenikmeg az ő dicsőségében a lelki turistáknak, hanem csak annak, aki felmegy hozzá a hegyre. A dicsőség – amely Mózes arcát negyven nap után is beragyogta, hogy Istennel a hegyen közösségben lehetett – nem egy villanásnak, hanem tartós világításnak a következménye volt.”
Valami más. Péter tudatában volt Isten jelenlétének, hogy képes volt aludni a várt kivégzése előtti éjszakán. Tudta, hogy bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt. (Zsolt121,4) Ezért tudott aludni. Ezért írhatta azt az első levelében: Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt5,7) Egy szeretett régi barátom ajándékozta nekem ezt a bibliai igét bekeretezve és azóta ott lóg a hálószobánk falán nálunk.
Végezetül, Isten ítélete biztos. Heródes kivégezte Jakabot, de az Úr kivégezte Heródest. Isteni megtorlás. Egy különösen gonosz ember.
Ma egy olyan társadalomban élünk, ahol az emberek mint
istenek viselkednek. Jó, ha időközben újra elolvasnánk a 73. zsoltárt. Az
embereknek nincs helyes ítélőképességük. Mert
irigy lettem a kérkedőkre, látva a bűnösök jólétét.Mert halálukig sincsenek
kínjaik, és kövér a testük.
Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más
embereket.
Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. Jómódjukban
kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. Gúnyolódnak, gonoszul
beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. Az ég ellen is feltátják
szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. Ezért fordul feléjük a nép, és mohón
isszák szavaikat, mint a vizet. Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e
tudomása erről a Felségesnek? Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul
gyarapítják vagyonukat szüntelen. De én hiába tartottam tisztán a szívemet,
hiába mostam kezemet ártatlanságomban.
Több házuk, luxus jachtjuk, drágábbnál drágább autójuk van. Nézd meg egyszer a folyóiratokat az orvosod várótermében! Mindegyik irigylést kelt a gazdagok és a híresek iránt. Gyakran hasonló kísértésekkel kell megküzdenünk. Úgy néz ki, mintha a gonosz ebben a világban felülkerekedne. Aztán a zsoltáros így felel: végül elmentem Isten szentélyébe, és megértettem, hogy milyen végük lesz. Aztán leírja a végüket és azoknak a fenséges halálát, akik az Isten kegyelmébe vetik bizalmukat.
A mi történetünk Páska ünnepének idejében játszódik, Izrael egyiptomi fogságból való szabadulásának ünnepén, ahol tudjuk, hogy a fáraó a tengerbe fulladt. Isten Izraelt szabadítással, a fáraót pedig a halállal sújtotta. Ez egy gyönyörű példája annak a ténynek, hogy az Úr Jézus Krisztus halála által szabadítja Isten szentjei megszabadulnak és akik Őt elutasítják, azoknak pedig el kell szenvedniük Isten bosszúját.
Fel kell tennem ma a kérdést: Ott van a Bárány kiontott vére az ajtófélfádon, amely által megmenekülhetsz a halál angyala elől, mely minden házat ítéletével sújt, ahol nem látja a vért? Jézus Krisztus helyetted halt meg a bűneidért, hogy örök életet ajándékozzon neked. Mondd ki, „bűnös vagyok, köszönöm neked Uram a helyettes áldozatot és a bűneim bocsánatát. Rád bízom életemet.”
Ha eddig nem tetted meg, tedd meg most. Az Úr legyen veled. Ámen.