Ézs 42,1: „Lásd, az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm.“ (Ezek ugyanazok a szavak, amelyeket az Atya Krisztus bemerítkezésekor használt). „Szellememmel ajándékoztam meg, törvényt (ítéletet) hirdet a népeknek. 2. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. 3. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. 4. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek. 5. Ezt mondja az ÚRisten, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak: 6. Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet (a „nép” szó az Ószövetségben általában „Izraelt” jelenti), világosságommal a nemzeteket. 7. Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!”Sok embernek problémát jelent, amikor a Biblia azt mondja: „az üdvösség a zsidók közül támad” (Jn 4,22). Az Úr Jézus mondta ezt, amikor a samáriai asszonnyal beszélt a Jákob kútjánál. Ez akkor is bosszúságot okozott és most is bosszúságot jelent a nem zsidók számára. Ez az antiszemitizmus egyik gyökere. Az antiszemitizmus egy pendémia, mindenütt jelen van. Lázadás az ellen, hogy Isten kiválasztotta Izraelt. – Izrael nem érdemei miatt lett kiválasztva, bár sok zsidó úgy gondolta, hogy vannak érdemeik Isten előtt. Jézus korában a legtöbb zsidó így gondolkodott. Azt mondták: „A mi atyánk Ábrahám.”(Jn 8,39).
Emberi módon gondolkodik, aki úgy véli, hogy ha Isten valakit kegyelemből megáld, akkor ez azért van, mert ő olyan jó. Ez a helyzet nálunk is. Mivel Isten megáldott mindet, azt mondhatjuk: Azért áldott meg bennünket, mert annyira kedvesek vagyunk számára. Ez a gondolkodás régi természetünkből származik. Engedelmességünk tévútra vezethet bennünket és engedelmességünket érdemnek könyvelhetjük el. A mi óemberünk, régi természetünk lázadt Isten ellen és ezért azt gondoljuk, hogy ha engedelmesek vagyunk, az a mi érdemünk.
Izrael nem az érdemei miatt lett kiválasztva, hanem azért, mert Isten szerette őket. Az Ézs 41,8-ban azt az ígéretet olvashatjuk: „De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak utóda!” Ők egy feladatra lettek kiválasztva, Ézs 41,10: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt gyõzelmes jobbommal támogatlak.”
41,15: „Új és éles fogú cséplőszánná teszlek…” Isten eszközzé tette Izraelt, hogy rajtuk keresztül elérje a nemzeteket. Izrael nem azért lett kiválasztva, hogy csupán örvendezzen saját üdvösségének, amelyet Isten adott neki. Ugyanígy mi sem azért lettünk kiválasztva, hogy az üdvösségünkben sütkérezzünk. Tanúkként és eszközökként hívott el bennünket Isten, hogy más embereket elérjünk. Ha olyan gyülekezetté válunk, ahol az emberek csak azért jönnek össze, hogy megveregessék egymás vállát, és csupán annyi a végcélunk, hogy élvezzük a baráti közösséget és egymás szeretetét, akkor nem ismertük fel, hogy Isten mit kíván tőlünk. A gyülekezetnek egy harci egységet kell képeznie. Olyannak kell lennie, mint egy bokszoló, aki a szorítóban küzd.
Izrael nem azért lett kiválasztva, mert kedves, vagy nagy nemzet volt. Azért választotta ki őket Isten, mert így tudta legjobban megmutatni az Ő kegyelmét. Ezért választott ki téged és engem is. Azt gondolom, hogy nem a helyes úton járunk, amíg nem hordozzuk teherként azokat, akik még nem tértek meg. Nem a gyülekezeten kívül, hanem a gyülekezeten belül hívattunk el a szolgálatra, mint egy csapat.
Az Ézs 43,10-ben azt mondja az Úr: „Ti vagytok a tanúim – így szól az ÚR -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz.” A 12-ben pedig: „Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim – így szól az ÚR -, hogy én Isten vagyok.”
Izrael két nagy megtapasztalás által lett felvértezve a szolgálatra:
- Az Egyiptomból való szabadulás által. Isten Mózesen keresztül kivezette őket a pusztán át az ígéret földjére. Ekkor megtapasztalták Isten megmentő hatalmát. Nagy hatása volt annak is, amikor a peszah éjszakáján az ajtófélfákat meghintették vérrel. Egyiptom népe ítélet alá került, Izrael pedig megmenekült. Ez az Ószövetségben a kereszt illusztrációja volt, ahol kiömlött a vér. Meghintették az ajtófélfákat vérrel, Isten pedig ezt mondta: „Amikor átvonul az ÚR, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldök-fán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az ÚR azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házatokba, és titeket is csapással sújtson.” (Exodus 12,23) A vérnek az ajtón döntő szerepe volt. A hit a megmentés eszköze, de a vér az, ami megment.
Megérkeztek a Vörös-tengerhez és ott kettévált a víz. Lementek a vízbe, a másik oldalon pedig feljöttek. Ez a halál és a feltámadás szimbóluma. Ez volt Mózes keresztsége: „és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben.” (1Kor 10,2). – Isten újra és újra emlékeztette őket az Egyiptomból való szabadításra. Azt mondta nekik Isten: Ismeritek a hatalmamat, és hogy mi mindent tudok véghezvinni.
- A második nagy megtapasztalásuk az volt, amikor Isten kinyilatkoztatásaként megkapták a törvényt. Az Úr nemcsak a 10 parancsolatot adta nekik. Nem a 10 parancsolat az, ami által üdvözülünk. Izrael már Isten népe volt, mivel hittek, és a vért az ajtófélfákra kenték. A 10 parancsolat csupán Isten szentségét mutatta be. Ha valaki azt gondolja, hogy a 10 parancsolat megtartása által megmenekülhet, akkor annak Pál valami egészen mást tanít: „tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg” (Gal 2,16). A parancsolatok azt mutatják meg nekünk, hogy bűnösök vagyunk, és előírásait nem tudjuk megtartani. A törvény egy tükör előttünk: Ne tedd ezt… Ne tedd azt… Én mégis megteszem, és aztán azt kérdezem Istentől: Hol van a megoldás? Egy rituáléra szólít fel engem. Mózes nemcsak az erkölcsi és civil törvényt adta, hanem egy rituális törvényt is, amelynek keretein belül imádhatta Izrael népe Istent. Volt egy áldozat, volt egy szövetség, volt egy papság. És amikor az áldozatok gyakorlatáról beszélünk, akkor ez előre mutat a keresztre. A pap, aki feláldozta az állatot, Jézus Krisztus előképe volt. – A szövetség a vér kiontása által lett megpecsételve, és ez az Újszövetség egyik előképe, amely Jézus vérében köttetett meg.
Izraelnek tehát volt megtapasztalásuk a megmenekülésről, és megkapták Isten hatalmas kijelentését, hogy azt másoknak is tovább adhassák. Isten igazi megismeréséről illetve az igaz Isten megismeréséről van szó. Erre lett kiválasztva Izrael.
Az Ézs 40. és 41. egy Izraelnek és a nemzeteknek szóló üzenet, hogy Jahve az egyetlen igaz Isten. Emlékezzünk vissza az Ézs 40,12-re: „Ki mérte meg markával a tenger vizét?” Az az Isten, aki az összes tengert és óceánt megteremtette, Ő tudja ezeket a markában tartani! Nem bámulatos? Mennyi vizet tudunk mi megtartani a markunkban? Talán egy kortyot, amely még arra sem elég, hogy a szomjunkat csillapítsuk vele. Milyen hatalmas lehet Isten keze! „Ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyõbe a halmokat?” kérdezi Isten. Milyen hatalmas lehet Isten mérlegserpenyője?!
Isten megmagyarázza Izraelnek, hogy Ő szuverén Isten, és ugyanezt mondja a nemzeteknek is a 41. fejezetben. Ézs 41,1: „Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással!” Isten perbe száll a nemzetekkel és azt mondja nekik, hogy Círusz 150 év múlva megjelenik majd a történelem színpadán. Miután a 40. és 41. fejezetben hirdeti szuverén hatalmát, nem meglepő, hogy a 42. fejezetben megismerteti Izraellel feladatát és azt az igazságot, amelyet a nemzeteknek meg kell tanulniuk. Isten először csak azt mondja el, hogy kicsoda Ő, és utána adja a megbízatást, hogy terjesszék ezeket az információkat. Isten azt mondja, hogy ezt az Ő szolgáján keresztül fogja megtenni.
A 42. fejezet legfontosabb versei az 1-7. versek. A próféta az Úr szolgájáról beszél. Az Ézs 41,29 a „lásd” felszólítással kezdődik: „Lásd, mert semmik ők mindannyian, semmit sem érnek tetteik! A bálványok csak olyanok, mint a puszta szél.” Az összes bálvány semmit sem ér, értéktelenek, nézd csak meg őket!
Ezután újra azt mondja: „Lásd, ez az én szolgám” (nézz rá)! „Lásd, ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm.” Ez egy kontraszt, egy szembeállítás az előző megállapítással szemben. „Szellememmel ajándékoztam meg, törvényt (itéletet) hirdet a népeknek.” Ez az első „Szolga” – fejezet. Ezt követi később a 49. és az 50., majd a legnagyobb 52. és 53. fejezet. Ebben olyan csodálatos módon van megírva a Megváltó szolgálata: 53,5: „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. 6. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” – Ki ez a Szolga? Miért teszem fel ezt a kérdést? Mindenki tudja, hogy ki az. A Názáreti Jézus ez a Szolga.
Azért tehetjük fel ezt a kérdést, mert a zsidók nem így látják a választ. És sok liberális teológus sem. Azonban, ha valaki hiszi, hogy ez a szolga Jézus Krisztus volt és ez a prófécia több száz évvel a születése előtt hangzott el, akkor annak nem marad más hátra, minthogy leboruljon előtte és imádja Őt.
De vajon nem jellemezhető Izrael is szolgaként? De igen, az Ige Izraelt is szolgaként nevezi meg, különösen az Ézs 42,19-ben: „Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint követem, akit küldök?”Ez Izrael. Akkor tehát a szolga Izrael megszemélyesítése, az ideális Izraelnek vagy Izrael egy részének a képe? Vagy talán maga Ézsaiás az? Sok korunkban élő teológus állítja ezt. Ha ez egy személyre vonatkozik, akkor az Ézsaiás vagy egy próféta, esetleg Izrael megszemélyesítése? Vagy talán a Messiásról van szó?
Járjunk utána ennek a kérdésnek. Tegyük fel, hogy találkozol valakivel, talán egy rabbival, aki jól kiismeri magát az Ószövetségben, és be kell neki bizonyítanod, hogy ez a szolga Jesua Ha’Masiah. Nem Izrael vagy a próféta ez a szolga? Mit mondanál erre? O. Linsky zsidó professzor azt állítja, hogy az Ézs 52,13-53,12 nem Izraelre vonatkozik, hanem Ézsaiás prófétára. Ézsaiás szenvedett Izraelért. Azt is állította a professzor, hogy az 53. fejezetben nincs utalás semmilyen helyettesítő áldozatra.
„Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézs 53,5)
Íme egy kis diagram, ami talán segít megérteni, hogy mit tanít a Biblia Isten szolgájáról:
- Izraelt, mint nemzetet Isten szolgájának nevezi a Szentírás. Izraelben vannak hívők és hitetlenek.
- A hűséges maradék Izraelben, akik nem csak etnikailag, test szerint izraeliták, hanem megvan az ábrahámi hitük is, szolgaként jellemezhetők. Ők Jahve valóságos, kollektív szolgái.
- Azonban Jahvénak a Szolgája Jesua Ha’Masiah, aki szintén zsidó.
Egy másik ábrát is lehet rajzolni:
- A nagy kör jelenti a keresztyénséget. Ide tartozik minden keresztyén egyház. Ebben vannak hívők és hitetlenek is.
- A középső kör az igazi gyülekezetet, a hívő keresztyéneket ábrázolja, egyházi hovatartozásuktól függetlenül.
- Középen van Jézus Krisztus. Ő áll a középpontban, Ő a gyülekezet feje.
- Amikor egyházakról beszélünk, akkor egy tág fogalomról van szó. Ide tartozik az egész ökumenikus mozgalom.
- Amikor a gyülekezetről beszélünk, ami a középső kör, akkor az újjászületett keresztyénekről, hívő emberekről van szó, bármelyik egyházhoz is tartozzanak. Vannak hívők a katolikus egyházban, az ortodox és a protestáns egyházakban, és a szabadegyházakban is.
- Amikor a hívő emberek és a gyülekezet fejéről beszélünk, akkor Jézus Krisztusról van szó, aki zsidó volt.
Vizsgáljuk meg az igeszakaszunkat. 150 évvel a babiloni fogság előtt vagyunk. Ézsaiás olyan emberekről prófétál, akik fogságba fognak kerülni. Beszél az izraeliták Círusz általi megszabadulásáról és a legnagyobb ígéretről, a megváltásról. Ezeknek az igéknek univerzális jelentőségük van, ezek egy mindent átfogó reménységet nyújtanak annak a népnek, amely Babilonban volt fogságban, amely egy kisebbség dialektusát beszélte, amelynek országa csak romokból állt.
„Lásd, az én szolgám,…” A targum, a parafrazeált Ószövetség azt mondja arámi nyelven: „Lásd, az én szolgám, a Messiás”. Krisztus és a keresztyénség megjelenése óta a legtöbb zsidó ezeket a szavakat már nem a Messiásra vonatkoztatja, mivel akkor igazat adnának a keresztyéneknek. Azonban a targumban ez áll! Ézsaiás könyvének legrégebbi interpretációjában a szolga a Messiásként jelenik meg.
„Lásd. az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm.” Isten ugyanezeket a szavakat használta Jézus bemerítkezésekor és megdicsőülésekor is. „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Mit mond Isten hangja? „Ez az én Fiam”, ez az Ige a 2. zsoltárból származik, ahol a Messiás, mint Király jelenik meg.
Ha elolvassuk ezeket a szakaszokat a „Szolgáról” az 52. és 53. fejezetekig, akkor észrevesszük, hogy a szolga szenvedéséről van szó. „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.” Itt a királyról és a szolga szenvedéséről van szó. Isten már Krisztus bemerítkezésekor kijelentette ezt. Alámerült a vízben, azután feljött és ez volt az előképe annak, amit tenni fog. Ő volt az a király, akinek szenvednie kellett. A mennyből jövő hang a királynak, mint szenvedő Messiásnak a szolgálatba való beiktatása volt.
Ő szeretett, kedvelt volt, „Ez az én szeretett Fiam”, kiválasztott volt, „az én választottam, támogatott „akiben gyönyörködöm” és felruházott volt „Szellememmel ajándékoztam meg”. – Mi történt a bemerítkezésekor? Isten Szelleme galamb formájában rá szállt, ez volt az Ő szolgaságának jele.
Ha Jézus Krisztusnak, Isten Fiának szüksége volt a Szentszellem vezetésére a feladata betöltéséhez, akkor nekünk ne lenne szükségünk erre a segítségre? Tudunk helyes döntéseket hozni a Szentszellem vezetése nélkül?
Ő „törvényt (ítéletet) hirdet a népeknek”. Milyen sok ember kiált ma igazságosság után a világ sok igazságtalansága közepette! A szocialisták, a zöldek, a konzervatívok, a keresztyének mind-mind igazságosság után kiáltanak! De addig nem lesz igazságosság, amíg az Úr vissza nem jön. Miért? Mert mindannyiunknak gonosz a szíve.
Az újságok híreit igazán csak azok tudják megérteni, akik olvassák a Bibliájukat. A többi ember számára csak a kétségbeesés forrásai ezek a hírek. A kétségbeesés az irodalomban (pl. Camus vagy Sartre) és a képzőművészetekben is az egekig kiált. Ami a világban lejátszódik, teljesen érthetetlen azon emberek számára, akik nem olvassák a Bibliát. A ma élő embereket a kétségbeesés és a reménytelenség jellemzi. Egyszer csak golyót repítenek a fejükbe, alkoholba, drogokba vagy a társadalom által nyújtott élvezetekbe merülnek, hogy ne kelljen gondolkodniuk.
Az Ige rámutat arra a napra, amikor Jézus Krisztus igazságosságot fog hozni erre a földre. Ez háromszor jelenik meg itt, az 1. a 3. és a 4. versben.
Ez nem jelenti azt, hogy a keresztyéneknek passzívaknak kell lenniük és semmiben nem kell részt venniük, ami a világban történik. Feladatunk azonban, hogy harcoljunk mindaz ellen, ami bűn, vagy a bűn következménye. Mindenek előtt azonban az a feladatunk, hogy mentsük az emberek lelkét! Csak Isten változtathatja meg az embereket, és csak a megváltozott emberek által változhat meg a világ is.
A Beckmann Story, „A kattogó szívű ember” a bizonyíték rá, hogy Mexikóban egy egész falusi közösség megtért és ezáltal sokat javultak szociális kapcsolataik és életszínvonaluk is. – A legnagyobb szociális reformáció is egy egyszerű evangélista, Dwight L. Moody által történt Angliában. Az emberek csoportosan jutottak hitre, aminek következményeként a következő generáció megreformálta a börtönöket, szabályozta a munkatörvényeket, s a gyermekek védelmében megszüntették a gyermekmunkát stb. Mindez a megváltozott emberek következtében történt.
„2. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.” A próféta hangsúlyozza az emberi hang fontosságát. A 40. fejezetben már olvastunk hangokról. A Szolga hangja lágy és halk. Nem csinál magának reklámot! Jézus nem volt forradalmár! A forradalom az emberek szívében történt. Nem hangszórós autón vagy a tévén keresztül jön. Nincs PR-szervezete. Üzenete nem volt sem hangos, sem kedvelt.
Nemcsak halkan jön, de finoman is cselekszik. „3. A megrepedt nádszálat nem töri össze…” Milyen sok„megtört” ember van körülöttünk? Nem ismerik az Urat, s ennek következtében gyakran céltalanok, értelmetlen az életük, sebeikkel körbe-körbe szaladgálnak anélkül, hogy tudnák, hová vezet az útjuk. „3. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el”. Nem fogja letörni azoknak az embereknek a reményeit, akik szeretnék Őt megismerni. „Igazán hirdeti a törvényt”.
A 4. versben ugyanazt a szót használja, mint amit a 3. versben használt „megrepedt”-ként és „füstölgő”-ként. „4. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.” A héber „kahah” szó szerepel „füstölgő” és „összetörik” értelemben is, a „ratsats” szó pedig ugyanúgy szerepel „megrepedt”, mint „összetörik” jelentésben. A Messiás nem fog bennünket összetörni, amíg az igazság fennáll a földön. Ő eredményes lesz!
Honnan tudhatjuk, hogy ez meg fog történni és a Szolga be fogja tölteni a feladatát? „5. Ezt mondja az ÚRisten, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és növényt sarjasztott, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak. Megígérte a szolga eljövetelét. „5. Ezt mondja az Úristen, …” Az Úristen neve „Ha-El” ( a Ha névelő). „Így szól az erős”. Az „El” szó Istent, mint hatalmasságot mutatja be! Az „Úr” az, aki Izraellel szövetséget kötött! Az erős Isten megígérte Igéjében a Szolgát, és Ő maga áll az Igéje mögött.
„6. Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.” Isten itt a Szolgájához beszél.
Sokan azt mondják, hogy a szolga Izraelt mutatja be. Mi értelme lenne ennek a versnek, ha Izrael lenne a szolga? Akkor így hangzana ez a vers: „ … és benned, Izraelben ajándékozom meg szövetségemmel Izraelt” . Ez így értelmetlen lenne. A 6. vers világossá teszi, hogy a szolga egy személy. Nem Izrael népe, bár maga a személy egy izraelita. Maga az Úr. 6. „Én, az ÚR, … ajándékozom meg szövetségemmel népemet és világosságommal a nemzeteket.”
Mit jelent az, hogy „az Úr megajándékozza szövetségével népét, Izraelt?” Azt jelenti, hogy el fog jönni és meg fog halni és az Ő halála által Isten egy új szövetséget fog kötni a bűnök bocsánatára. Az utolsó vacsorán vette Jesuah a kelyhet és azt mondta: „Ez az én vérem, a z új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.” Ez a nép szövetsége. Jesuha eljött, hogy kiontsa vérét a kereszten, hogy az Izraelben és a nemzetek között élő kiválasztottaknak a bűnei meg legyenek bocsátva.
Az Ószövetség emberei előre tekintettek a keresztre, és úgy igazultak meg. Az Újszövetség korában hittel visszatekintünk arra, aki meghalt értünk. Megváltó munkája által az Ő igazsága számíttatik be a mi megigazulásunkért.
Nem azt mondja: „Én az Úr… benned ajándékozom meg szövetségemmel a népeket!” A népekkel, a nemzetekkel nem kötött szövetséget Isten! Csak Izraelé a szövetség! – Pál bemutat ezzel kapcsolatban egy kis illusztrációt a Róm 11-ben az olajfáról. Azt mondja, hogy az olajfa azt az ígéretet jelképezi, amelyet Isten adott Ábrahámnak. Izrael népe azonban nem hitt, ezért ágai kitörettek. Ezután természetellenes módon Isten vad ágakat oltott bele, a nemzetek közül való embereket. A nemzetek nem birtokolják a szövetséget! A nemzetek közül való emberek kegyelem által oltattak be. Pál azonban tovább megy, és azt mondja: „20. Ne légy elbizakodott, hanem félj! 21. Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. 22. Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz.” Isten ugyanis vissza tudja oltani a természetes ágakat az olajfába. Ezt megteszi ma is és a jövőben is, „ …és így üdvözülni fog az egész Izráel” a Szolga váltságműve által.
„Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.” A megmentés és az üdvözítés célja, amelyet Jesuha véghezvitt, a zsidók számára az lett volna, hogy ez, engedelmességük által terjedjen el a zsidó gyülekezetektől a nemzetekhez. Az első gyülekezet Jeruzsálemben szinte kizárólag zsidókból állt! A hűséges maradék által, akik hittek, ezek által az első „messiási zsidók” által terjedt el a megváltás örömüzenete a nemzetekhez, „bennedajándékozom meg … világosságommal a nemzeteket.”
A Szolga szolgálata szellemi szolgálat. A 7. versben ez áll: „Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!” A Sátán fogságban tartja az embereket. A Szolga azért jött, hogy meghaljon és megnyissa ennek a börtönnek az ajtaját.
Bárki vagy is, Jesuah vére miatt odamehetsz hozzá és köszönetet mondhatsz neki: Uram, köszönöm neked, hogy meghaltál értem. Akkor meg fognak nyílni a szemeid, és meg fogod érteni Isten kinyilatkoztatását, s gyarapodni fogsz kegyelemben és hitben. Mindezért köszönetet mondhatunk Jahve Szolgájának, aki ezt lehetővé tette.
Nem csodálatos, hogy a Szentszellem már sok száz évvel az Úr Jézus eljövetele előtt adta ezeket az Igéket? Tudtára lett adva a világnak, hogy el fog jönni, és valóban el is jött.